Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-11 / 36. szám

Ä Balaton lakóiról A mérkőzésnek még nincs vége Halászlé. Aki a' magyar tenger partján jár, üdül, minden bizonnyal megízleli a finom ételt, amely után különösen jól csúszik a környék­beli hegyek leve. Ismeretes, hogy igazi, ízletes halászlevet csakis többfajta halból lehet készíteni. Nos, a 104 ezer hold területű Balaton vizében kb. 7—8 vagonnyi különféle hal úszkál, amelyből körülbelül az egynegye­dét halásszák ki évente Ponty, keszeg, a kiváló húsú süllő, csuka, harcsa, balin és a nemrégiben be­telepített angolna áll a Balaton menti éttermek, csárdák szakácsai­nak rendelkezésére, amelyet a hal­értékesítő vállalat naponta frissen iuttat el a konyhák művészeihez. A Balaton tnenti halászatot a siófoki központból irányítják. Az egyes részlegeken (Keszthely, Ti­hany stb.) hat brigád 12 hajóval halászik napról-napra. Bármennyi­re is szorgalmasak a halászok, a nyári szezonban nem tudnak ele­gendőt fogni, s bizony a háziasz­­szonyok sokszor sorakoznak a Hálértékesítő Vállalat előtt, hogy szert tehessenek ízletes halra. A Balaton környékének lakói csak ősszel, a nagy fogás idején dúskál­hatnak halban és főleg ajckor jut konzerválásra is belőlük. Az értékesítés előtt a szakembe­rek A és B csoportba osztják a halakat. Az „A" osztályba tartozó süllő, ponty, csuka, harcsa stb. ki­lóját 10—25, a „B“ osztályba so­roltakat pedig 5—6 Forintért árú­­sítják. Az árak a keresletnek meg­felelően változnak. Kánikulában a halat fogás után azonnal jegelik, hogy az frissen iusson el a fogyasztóhoz. Nyáridőben sok külföldi fordul meg a Balaton környékén. Jócskán akadnak hát orvhalászok is. A Ba­latoni Halászati vállalat dolgozói, őrei, természetesen nem nézik tét­lenül a potyázókat, akik nemcsak hogy engedély nélkül halásznak, hanem fittyet hánynak a halászati előírásokra is."A nyár folyamán hazánkból is akadt jónéhány, akik megfeledkeztek a rendről és na­gyon csodálkoztak, amikor a part­őr elkobozta felszerelésüket, majd jegyzőkönyvet vett fel, amelyet el­küldték az illető munkahelyére. Az ottani .feketézőket“ 500 forintig a helyszínen bírságolják, súlyosabb esetekben a bíróságnak adják át az ügyet. Kár, hát szerencsétlenked­­ni, mert még a külföldieknek is van lehetőségük 340 Forintért évi halászati jogot váltani, avagy meg­szabott kisebb összegért néhány napos engedélyt kérni a helyi ha­tóságoktól. A balatoni haltenyésztés külön­ben nagyon gazdaságos, mivel nem kell etetni a halállományt; elegen­dő természetes tápanyagot találnak a nagy tóban. Máskülönben, mint arról tavasz­­szal a sajtó, rádió hírt közölt, eb­ben az évben a balatoni halállo­mány jelentős része elpusztult. Bár azóta már jónéhány hónap eltelt, a vizsgálat még mindig nem fejeződött be és nem tették közzé a halvész okát. Abban az időben több országban, így nálunk is rém­hír terjedt el. hogy az elpusztult hálák megfertőzték a magyar ten­ger vizét s ezért nem ajánlatos ott fürödni. Ezeket az elterjesztett koholmányokat a magyarországi lapok tudományos vizsgálat alapján cáfolták még. Ugyanis a Balaton vize olyan szerencsés vegyi össze­tételű, hogy 24 órán belül minden­féle szennyeződést közömbösít. A balatoni halíenyésziésf nagy­ban elősegíti a Tihanyi Halbiológiai Intézet munkája is. Ez az intézet nemcsak elméleti, hanem gyakor­lati kérdések megoldásával is fog­lalkozik. A Balatoni Halászati Vál­lalat vele karöltve úgy tervezi, hogy a halvész okozta kárt tavasz­­szal nagyarányú telepítéssel pótol­ják. Ebből a célból jövőre félmes­terségesen előállított nagymennyi­ségű ikrát helyeznék el a Balaton­ba, amely minden bizonnyal elő­segíti majd a halállomány gyors szaporodását. TÖTH DEZSŐ Az a magas, karcsú, jóságosán ^ mosolygó férfi, akivel gyakran találkozhatnak, amint az országúton motorkerékpárjával a határba igyek­szik, az ő — Balajka, az urmincei agronómus. Ügy üli meg motorkerék­párját, mint egy jó lovat, nem hajtja, nem hevíti túl, legfeljebb negyvenes­sel megy még az országúton is, ahol pedig bátran mehetne 100 km-es se­bességgel és nem történne baja sem neki, sem a gépnek. A dohányosok, jobban mondva a do­hányos asszonyok szorgalmasan törték az országút mellett a dohányt, arcuk azonban szomorú volt. Nyilván azért, mert későn kezdték a törést, az eső miatt megkéstek és félő volt, hogy tönkremennek a levelek. — Ott a part mögött megtalálják őt — mondta egy lebarnult asszony. Ez azt jelentette, hogy visszatérve jobbra kell fordulni és ott keresni valahol. Egy learatott dűlő szélén találtam rá. A földön ült. kezében nyitott fü­zettel és számolt. Már a faluban megtudtam, hogy gz urmincei agronómus hónapok óta rosszkedvű, szótlan. Valamikor már­cius végén kezdődött. A tartós hideg miatt eltolódtak a tavaszi munkák, s az agronómus feje főtt a gondoktól, hogyan készítsék elő a talajt és ho­gyan vessenek. Martiska elvtárs mindig megállította őt. — Bírunk a munkával, nem kössük le az agrotechnikai határidőt... — Nem szabad. Ha lekössük, baj lesz ... Amint valamennyire javult az idő, reggeltől estig megállás, gyakran ebéd nélkül dolgoztak az emberek. Húsvét előtt azonban szitkozódni kezdtek. Az urmincei határ fölött — mint minde­nütt — tartósan beborult az ég, és ha egy-két napig véletlen nem esett, az már valóságos csodának számított. Az ilyen csodát ki kellett használni. Igen, amikor csak lehetett. A föld átázott, a víz a barázdákban állt, s csurgóit le a domb oldalán, a lekaszált széna alá — kár, nagy kár. Az elnök az agro-Földünk száraz, vízmentes területe összesen 13,5 milliárd hektár (az Ant­­arktíszen kívül, ahol mezőgazdasági termelés nem jöhet számításba). Az 1960-as esztendőben a száraz föld­területet a következőképpen használ­ták ki: a szántóföldek mindössze 1,4 milliárd hektárt (10,4 %) foglaltak el. Az állandó rétek és legelők 2,6 mil­liárd hektárt (19 %), az erdőterületek 4 milliárd hektárt (29,9 %), a haszna­vehetetlen területek pedig 5,2 milliárd hektárt (38,7 %), s végül a beépített területek 0,3 milliárd hektárt (2 %) foglaltak el világviszonylatban. Ez idő tájt tehát a leghatékonyab­ban kihasznált terület 10,4 %-a az összes szárazföldnek, ami egy lakosra átszámítva 0,47 hektár. Ha a szántó­­területet valamilyen módon 2000-ig nem bővítik, akkor az elkövetkező 35 esztendőben egy lakosra — számítva a növekvő népszaporulattal — csupán 0,23 hektárnyi terület jut. Kérdés, hogy világviszonylatban milyen lehe­tőségek kínálkoznak a szántó növelé-A mezőgazdasági tanácsadó szolgá­lat idén Brnóban a Z-pavilon mellett elhelyezett mezőgazdasági gépkiállítás szomszédságában lesz. Mezőgazdasági szakmai napokat a mezőgazdasági tanácsadó központ mozitermében naponta 9—14 óra közt rendeznek az alábbi témákra: 1965. szeptember 14-én: Munkabiztonság a mezőgazdaságban A közeli és a távlati intézkedések a mezőgazdasági dolgozók balesetbiz­tos munkakörének megvalósítására. 1965. szeptember 15-én: Az ibolyántúli ultrasugarak alkalmazása az állattenyésztésben Az ibolyántúli ultrasugarak jelentő­sége az állatok egészségi állapotára, súlyszaporulatára és annak ökonómiai hatása a tenyésztésre, valamint a hasz­nosságra. 1965. szeptember 16-án: Gépesített nyilvántartás az állami gazdaságokban Az irányítás jelenlegi problémái a korszerű könyvelési technika (elektro­nikus számológépek, lyukkártyás rend­nómussal naponta járta a határt. Töp­rengtek, hogy mit tehetnének és min­dig szomorú arccal, fanyar hangulat­ban tértek vissza. Martiska elnök nem bírta tovább és egy nap haragosan kifakadt: — Pap legyek, ha ezt átvészeljük! — Csak azt ne, mert akkor vala­mennyi emberünk kilép az egyházból — vetették ellen néhányan. Balajka hallgatott. Május első nap­jaiban már egyáltalán nem emlegette az agrotechnikai határidőt. Elkéstek néhány kapásnövény vetésével és ha kiment a határba, szíve elszorult, megtelt szorongással, aggodalommal. Már a felesége is kifakadt: „Senki nem bántott, mégis olyan vagy, mint a beborult ég“ — mondta szemrehá­nyóan s látszott rajta, közel áll a sí­ráshoz, amiért olyan hallgatagnak, szenvedőnek látja férjét. Nem kellett volna úgy beletemetkeznie a munká­ba, de ő mindent nagyon a szívére vesz. Az elnökkel együtt azt szeret­nék, ha a szövetkezet földje olyan lenne, mint egy jól ápolt kert. Nagyon fáj nekik, ha az idő keresztülhúzza tervüket. Már akidni sem tudtak, és éjszaka gyakran kinéztek az ablakon, hogy nem látnak-e véletlenül csillagot az égen. Június elején aztán azt mondták: ha az időjárás egy kissé is kedvez, olyan termésük lesz, mint még soha! Nem tévedtek, A talajt alaposan elő­készítették, s a vetést időben elvégez­ték. Csak az időjárás! ... De egyszercsak kisütött a nap, és amint kissé kiszáradt a talaj — gye­rünk emberek, neki a munkának! — Legalább 3—4 napos szép időre lett volna szükségünk — mondta el­komolyodva és rágyújtott egy cigaret­tára. — Hadd gyűljenek a felhők, hadd ereszkedjenek alacsonyan a határ fő­sére. Úgy gondoljuk, hogy még ko­rántsem merítettük ki a lehetőséget kellő mértékben. Ugyanis abból indu­lunk ki, hogy ma a sűrűn benépesedett országokban (Dániában, Magyarorszá­gon, Olaszországban, Lengyelország­ban stb.) átlagosan számítva egy la­kosra jóval nagyobb mezőgazdaságilag művelhető terület jut, mint amennyit cikkünkben föntebb említettünk. Neves közgazdászok előrejelzése szerint földünknek összes szárazterü­­letéböl 6,5 milliárd hektár hasznosít­ható mezőgazdasági célokra. Ez a szá­raz földterületnek 50 %-a, amelyből 35—40 %-nyi a mezőgazdászok által már ismert módon szántóvá változtat­ható és hasznosítható. Ennek követ­keztében természetesen több termék (a jelenleginek legalább háromszoro­sa) előállítására lenne mód. A tudomány emberei abból indultak ki, hogy az elkövetkező 35 esztendő­ben (2000-ig) a mezőgazdaság az élel­miszerek tekintélyes részét hagyomá­nyos, azaz a jelenlegihez hasonló mó­szerű könyvelőgépek, faktúrázógépek stb.) gyakorlati alkalmazása. 1965. szeptember 17-én: A szövetkezetek elsődleges nyilvántartásának gépesítése Az irányítás és a vezetés jelenlegi helyzete a korszerű könyvvitel beveze­tése. 1965. szeptember 21-én: A takarmányok korszerű konzerválása A betakarítás technológiája, a takar­mány tartósítása a legújabb gépi és silózási eljárásokkal. 1965. szeptember 22-én: A szállítás problémái az anyagáthelyezés (mozgatás) módszerei a mezőgazdaságban Nagy befogadóképességű (raktárte­rületül szállítóeszközök alkalmazása’. A burgonya, cukorrépa, gabona és a takarmányfélék szállításának gépi esz­közei stb. 1965. szeptember 23-án: Gyümölcsészet A gyümölcs termesztésének, betaka­rításának és elraktározásának eszközei (permetezők, gyümölcsrázók, köztár­saságunk helyzete világviszonylatban. lé, mint valami-látomás, csak ne es* sen, ne zuhogjon. Tudja, milyen bol­dogok lettünk volna ? ... — Arcára fájdalmas vonás költözött és átnézeti a völgykatlanban fekvő falu fölött a túloldalon lévő magaslatra, ahol Ko* vácik bácsi dolgozik egy csoport nő és férfi élén a szőlészetben. Ott min* den rendben van, időben végzik á munkát. De itt... — Mi történt? —Tudja, még április 6-án elvétéi* tünk vetőgéppel 53 hektár egycsírájú cukorrépa vetőmagot. Ez nagyon jó és célszerű dolog. Csakhogy jött az esőzés... A mag nem kelt, az eső ki­mosta. Néhány helyen még a kukori* cavetést is megsemmisítette ... Úgy 52 hektárt újra be kellett vetnünk cukorrépamággal... El tudja képzel* ni, mi az május elején répát vetni?!' Azt a kárt!. Az ember dolgozik s akkor jön egy csapás, ami mindent tönkre* tesz. Milyen lesz itt a terméshozam? Ilyen ember ő, aki a szövetkezetnek szentelte életét, aki minden erejével magasabb színvonalon akarja tudni a gazdálkodást, annak nem mindegy, mikor végzik a vetést, milyen lesz a hektárhozam, hogyan fizet a termő­föld. Mindez nem egyszerű dolog, s nagy a felelősség. Balajka agronómus tapasztalt, öreg mezőgazdász, aki nem hajtja meg fe­jét és nem veszti el reményét még akkor sem, ha mások kétségbeesésük­ben kezüket tördelik. A természeti nem ad ingyen semmit. Az agronómus gondoskodása, a sző* vetkezeti dolgozók szorgalma meg* hozta a várt sikert. Gazdagon fizetett a gabona, szép terméssel kecsegtet­nek a kapásnövények. Bár az idei mér­kőzésnek még nincs vége, az ember minden bizonnyal győz a természet erői felett. —hh— ■■■■■■■■■■■*)■■■■■■■■■■■■ dón állítja majd elő, de amellett re* kultivációval növelni fogják a művel* hető területet. Ez bizony világviszony­latban óriási beruházásokat igényel. Természetesen a termelékenységet nem csupán a földterület bővítése kö* vetkeztében, hanem a korszerű mód* szerek alkalmazásával is növelni fog­ják. Jobban mondva egy egységnyi területen nagyobb hasznosságot érnek el, mint jelenleg. Vagyis a mezőgaz* daság az adott lehetőségekhez mérten egyes országokban külterjes, mások­ban pedig belterjes módon fejlődhet tovább. Különben ez majd megmutat­kozik az elkövetkező évtizedekben. Ne felejtsük el, hogy a világ mezőgazda* ságának jelenlegi termelési hatékony­sága 3—4-szerte alacsonyabb, mint a mezőgazdaságilag fejlett országokban. Kétségkívül, hogy földünknek min* den egyes kontinensén a mezőgazda* sági termelés növelésének lehetőségei szinte korlátlanok. Tény, hogy a szán­tók, a rétek és a legelők bővítésének, továbbá a termelés hatékonyságának növelésével világviszonylatban meg­közelíthető, sőt be is hozható a leg­fejlettebb országok előbbrevalósága, s akkor a jelenlegihez arányítva nem 3—4-szeresére, de 9—10-szeresére növelhetik az élelmiszertermelést, ami 30 milliárd ember ellátására elegendő. Emellett nem számoltak a nagyobb arányú halkitermeléssel, és nem az élelmiszerek szintetikus úton történő gyártásával. (EP) J965. szeptember 24-én: A meliorációs munkák és azok karbantartásának gépesítése Az öntözés és a lecsapolás gépei, a karbantartás eszközei stb. Vasárnap, szeptember 12-én nyitja meg kapuit a VII. brnói nemzetközi minta­vásár, ahol bemutatják hazánk és a külföldi ipar legkorszerűbb gyártmá­nyait. {................ Horváth Gyula már több mint két éve halászkodik. Azóta már bizonyára sok ilyen ötkilós csukái fogtak s nem egy­szer 40-50 kg-os harcsát is sikerült zsákmányul ejte­­niök. Növelhető-e a szántóterület? Mivel számolhatunk három és fél évtized múlva? A brnoi nemzetközi vásár idei mezőgazdasági tudományos műszaki programterve Munkában a balatoni halászok

Next

/
Thumbnails
Contents