Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-11 / 36. szám

A VENDÉG SZEMÉVEL előnyéit. Végül olyat mond, amin mindannyian meglepődünk. „Legszíve­sebben járcéket vásárolnánk, nem csi­béket. Az lenne csak igazán kifizető­dő.“ Búcson ceruzával a kézben feksze­nek és kelnek a szövetkezet vezetői. MUZSLA azon szövetkezetek közé tartozik, mely nemrég még a hátsó sorokban kullo­gott. Áz utóbbi években azonban ha­tározott fejlődésen ment keresztül, s most szilárd léptekkel halad kijelölt útján. A munkák végzése terén nincs fennakadás, mert pénzügyileg megta­lálják számításukat a szövetkezet tag­jai. Petiik József elnökkel az élen lelkes, odaadó gárda irányítja a közös gazdaságot, egyre jobb eredménnyel. Az idei termésátlag kalászosokból kielégítőnek mondható, a kapásnövé­nyek ígéretteljesek. Az elmúlt évekkel szemben az állattenyésztésben is fej­lődés észlelhető. Vendégünk csupán néhány szépséghibára hívta fel a ve­zetők figyelmét, különösen a zootech­­nikusét. Ez a szépséghiba a tisztaság. A legyek kiverik az ember szemét, ha belép az istállóba. Vastagon ellepik a malacokat, az anyakocák tőgyét, a hi­­zóállatokat. Csípésük nyugtalanságot okoz, s ez kihat a takarmányértékesí­tésre, s egyben a súlygyarapodásra. A hízómarhák istállójában újra sze­met szúr valami. A hízó állatok göm­bölyűek, de külsejük nem tetszetős. Vajon mikor láttak utoljára vakarót? Kár, hogy az ilyen néhány perces munka elhanyagolása árnyékot vet az egyre szebb eredményekkel gazdál­kodó szövetkezet állattenyésztésére. ej Lapunk múlt heti számában olvasóink tudomást szereztek arról, hogy ■ szerkesztőségünk vendégül látta Iván Matvejevics S i r s i n t, az SZKP Szaratovi Területi Bizottsága napilapja, a „Kommunyiszt“ főszerkesztő­jét. Sirsin elvtárs itt tartózkodása két hetében tapasztalatszerzés cél­jából meglátogatott néhány ipari és mezőgazdasági üzemet. írásunkban dióhéjban elmondjuk mit látott, tapasztalt egyik-másik nagyüzemi gaz­daságban. FELSÖPATONY Csallóköz felső részén közel kétezer hektáron gazdálkodó szövetkezet. A gazdaság megtekintése jó benyomást tesz a látogatóra. A gondosan művelt szántók, a tápanyag helyes alkalma­zása, a vetésforgók összeállítása magas hektárhozamot eredményez gabonából, szálastakarmányból, kapásokból. A ka­lászosok harminc mázsán felül fizet­tek, s jó termés várható kukoricából, cukorrépából, valamint lédús takar­mányokból. Nagy súlyt fektetnek a fe­hérjedús takarmánynövények termesz, tésére, mint herefélék, szudáni fú, ta­vaszi és őszi keverékek. Ennek tud­ható be, hogy a felsőpatonyi szövet­mány. S ha már egyszer ily fejedelmi módon élnek a borjak, miért nem fog­lalkoznak fajállat-tenyésztéssel? A gazdaságilag szilárd pénzügyileg gaz­dag nagyüzem igazán szert tehetne nagy tejelékenységú, értékes fajálla­tokra, melyek öregbítenék a szövet­kezet hírnevét. Vigyázat, elvtársak, s elő a ceruzá­val, mert lefelé könnyebb a csúszás, mint felfelé a kapaszkodás. BÜCS a komáromi járásban vetőmagter­mesztő gazdaság. Jólmenő zöldségker­­tészetük különösen a koraikban reme kel. A környéken híres a szőlészetük ZSELlZEN Sirsin elvtársnak nagyon tetszett a bácsi szövetkezet baromfitenyészete. Retkes Lajos szövetkezeti elnök és Csekes Jutka gondozó örömmel új­ságolta neki, hogy a múlt évben tojónként 163 tojást termeltek, idén pedig már eddig közel 130-at. kezeiben a tejátlag 88,7 liier tehenen­ként. Ekkora fejési átlaggal idén nem sok szövetkezet dicsekedhet. A termelési és pénzügyi terv telje­sítése kiegyensúlyozott, s bárhogyan dühöngött is az időjárás, megtalálják számításukat a szövetkezetesek. A jó munkaszervezés nyoma minde­nütt tapasztalható. Kifogástalanul ápoltak a kapások, példás rend ural­kodik az istállókban. Csupán egy je­lenségre kért magyarázatot a vendég, mégpedig arra, hogy miért vonták össze a komplex brigádokat egyetlen egységbe, mondván: két csoportban nagyobb teret kapna a szociálist mun­kaverseny. Tóth Vince agronómus talpraesett válaszai a munkához való állása, mind­­annyiunk tetszését elnyerte. A jó ve­zetés és szervezés következményeként a fejlődés jelei mindenütt megmutat­koznak. IPOLYVISK a lévai járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Az elmúlt években nagy jövedelmet biztosított a serté6hizlalás, a növénytermesztés, egész környéken ismert a zöldségkertészetük. Hírnevü­ket növeli a városba szállított húsos paprika, uborka, karotta és számos zöldségféle. Az első osztályú árúért évről évre busás jövedelem áll a ház­hoz. Az elmúlt héten például 360 má­zsa paprikát szüreteltek a meglévő kilenc hektárról, mely . hozzásegített ahhoz, hogy egyetlen hét alatt 110 000 korona bevétel származott zöldségből. Á növénytermesztés bár a belterjes­ség szempontjából alacsonyabb szin­ten mozog a kertészetnél, eredmé­nyesnek mondható. Közepes termés volt gabonafélékből, takarmányból, jó termés ígérkezik kapásokból. Az új takarmánykazlak között tavalyról ma­radt kazal is látható, ugyanakkor a kukoricaszárítóban még jócskán akad morzsolnivaló. Mindennek tudatában kissé furcsán hangzott, amikor Sirsin elvtárs kér­désére, Bállá József, a szövetkezet el­nöke „beharangozta“ a napi 4,5 literes tejátlagot. Sehogy sem fért a vendég fejébe, hogy elegendő takarmány mel­lett miért ily alacsony a tejátlag. Ki vagy kik a hibásak? A növénytermesz­tők, vagy az állattenyésztők? A tehe­nek fajtájában kell az alacsony^ tej­átlag okát keresni, vagy a takarmá­nyozásban? A tej piaci eladásának aránya még­­inkább meglepő. Ugyanis tehenenként csupán 2,5 liter tejet adnak piacra. (Remélhető, pontos számadatokkal in formáltak bennünket az elvtársak.) A többit elfogyasztják a borjak, a malacok. Sirsin elvtárs megjegyzi: — Drága, nagyon drága ez a (akár­milyet évről évre bővítenék. Az új te­lepítésű területeken az ajánlott három méteres sorköz helyett két méter tá­volságban telepítenek. Retkes Lajos, a szövetkezet elnöke nagyon helyesen azzal indokolja ezt a lépést, hogy a három méteres sortávolság mellett a terület nem lenne gazdaságosan ki­használva. A munkák gépesítése szem­pontjából inkább átalakítottak egy traktort, mély a két méter széles so­rokban is jól mégfér. Az új szőlőtelepítésén meglátszik a hozzáértés, a gondos kéz. De az idő­sebb tőkékből is kihozzák a lehetőt, hiszen tavaly 140 mázsájával fizetett hektáronként. Néhány év múlva a sző­lő és gyümölcs kétmillió korona be­vételt biztosít majd a szövetkezetnek. Búcson nagyon tetszetős a teljesén gépesített hatezres tojópavilon. Gomb­nyomásra esznek, isznak az állatok, futószalag szállítja a tojást rendelte­tési helyére. Az ilyen munkahelyen öröm dolgozni, ugyanakkor jól keres­nek az állatgondozók, szép jövedelmét könyvel el a szövetkezet. A pavilon szomszédságában átalakí­tással még egy hasonló hatezres to­­jató felszerelésén fáradoznak a szak­a nyolcezer hektáron gazdálkodó álla­mi gazdaság anyakoca farmjának meg­tekintésére került sor. A farm veze­tője elsőként az öltözőbe invitál, ahol fehér köpeny és gumi lábbeli kerül a látogatóra. Ez a messzemenő higié­niai eljárás szorosan összefügg azzal a tisztasággal, amelyet a fiaztatókban, malacnevildében s azok környékén tapasztaltunk. Az illető pavilonok gyalogjárói különböző színekben ki­­mészelve, a kutricák tisztasága oly benyomást kelt', mintha nem is állat­szálláson, de lakásban járnánk. A kocák szemrevaló, jóltáplált állatok, a fényes szőrű malacok szintén kitűnő gondoskodásról tanúskodnak. Az új technológia érvényesítése, a kettős műszak mind-mind olyan tényező, mely nagyon kévés gazdaságban talál­ható. Van mit nézni, tanulmányozni a zselíziék sertéstenyészetében. Ezek után természetes, hogy a „mérce“ is ehhez idomul, amikor ven­dégünk kevesli az anyakocánkénti 14 darabos évi malacszaporulatot. Heves vita indul Gregor Mátyás igazgató és Sirsin elvtárs között. Az igazgató, akit neves Szakemberként ismernek, egy tapodtat sem enged. A vendég is ele­mében érzi magát, annál is inkább, mivel Gregor elvtárs orosz nyelven vitázik. Az érvek és ellenérvek gar­madáját állítják szembe a szűnni nem akaró eszmecsere folytán. Végre „egy kalap alá“ kerül a két ember nézete. Megállapítjuk, még akad lehetőség, hogy néhány darabbal növekedjen a Zselízi Állami Gazdaság malacelválasz­tási átlaga. Iván Matvejevics Sirsin sok szépét látott, hallott, értékes tapasztalatokat gyűjtött látogatása során. Nyitott Szemle az ipolyviski kertészetben (Bállá felv.) emberek. Bármerre megyünk, fordu­lunk, minden helyiség tömve van jér­­cékkel, tyúkokkal. A fajtiszta B és C tenyészet Szakszerű gondozás mellett biztos jövedelmi forrása a szövetke­zetnek. A látottak értékelése során felme­rült egy komoly kérdés. Miért vásá­rolja a csirkéket a szövetkezet, hiszen saját keltetőiben i6 előállíthatná azo­kat. Retkes elvtárs ökonómiailag ad ma­gyarázatot, s indokolja a csibevásárlás szemmel jár-kilf, s észrevételeit nem rejtette véka alá. Szívesen vitázott, kimondta, ami szívén feküdt. Szakem­bereink nemegyszer feltették a kér­dést: — Sirsin elvtárs agronómus; zootechnikus? Reméljük, az egészséges szellemben lefolyt eszmecsere meghozza gyümöl­­sét, ugyanakkor kedves vendégünk is értékes tapasztalatokkal gazdagodva búcsúzott a meglátogatott ipari és mezőgazdasági üzemeink dolgozóitól. SÁNDOR GÁBOR OLCSÖ borjúnevelEs Kél műszakban Jól érzik magukat a borjak a kifutóban A Zselízi Állami Gazdaság már évek ófa igyekszik lerakni a szakosífás alapjait. A több mint 8000 hektáros gazdaság bőventermő sík területekkel is rendelkezik, de néhány gazdasági udvar határa dimbes-dombos, keveset termő. Az igazgatóság az anyakoca­tenyésztést, malacnevelésf, sertéshiz­lalást a bőven termő területekre össz­pontosította. A sertéstenyésztés sza­kosítása már befejezés felé közeledik és már csak a gépesítésén, általában a termelési technológián javítanak. A szarvasmarha-tenyésztés szakosítása még nincs megoldva. Most elsősorban a borjúnévélés szakosításával foglal­koznak. Ezt a termelési ágat főleg a dombosabb területtel rendelkező gaz­daságokban honosítják meg. Az első komolyabb kísérlet a lontói részlegen látható. Fábián Júlia örül a ventillátornak A központi műhely segítségével egy régi típusú istállót építettek át kor­szerű 130 férőhelyes borjúneveidévé. Vajon mi ennek a célja? Fejes Sándor főtakarmányos pár szóval megadja a választ. — Küzdünk minden liter tejért. Az új istállóban sok tejet takarítunk meg. Eddig, amíg egy borját elválasztot­tak, 600 liter tejet takarmányoztak fel. Persze a szakemberek régen rá-Megérdemlik A besei szövetkezet az idén 150 hektár búzát, 150 hektár árpát és 30 hektár zabot vetett, melyről összesen 9752 mázsa terményt ta­karított be, tehát húsz vagonnal többet mint tavaly. Búzából 33,3 mázsás, árpából 25,9 mázsás, zab­ból pedig 21,8 mázsás hektárhoza­mot értek el. A szövetkezet már eladási kötelezettségeinek is 100 százalékra eleget tett. Mindez a' tagság szorgalmas, lelkiismeretes munkájának köszönhető. Ezért öt­napos kiránduláson vesznek részt s ebből egy napot az NDK-ban töl­tenek. Megérdemlik a pihenést. STIGLINC LAJOS (Bese) 'jötték' árrá, hogy á borjaknak nincs szükségük ilyen nagy mennyiségű tej­­zsírra. A számítgatás után megállapí­tották, hogy 9 kgjtéjzsír is elégendő a borjúnévélés ezen szakaszában az eddigi gyakorlat szerint viszont 18— 21 kg-ot fogyasztottak a borjak. De hogy ezt a problémát megoldják, első­sorban fölözött tejre volt szükség. A tejcsarnok viszont élég messze van, tehát nem volt arra biztosíték, hogy a borjak részére megkapják rendszeré­­sen a szükségés mennyiségű fölözött fejet. Ezért az istállók égy részében vadonatúj gépekkel fölözik a Fejet. Ezt az igényes munkát Turcsan Mária egyedül látja el. A borjakat Fábián Júlia és Léhöczky Borbála gon­dozza, mégpedig két műszakban. Az első műszak 5—13-ig, a másik 12—19 óráig tart. Egy órát közösen együtt dolgoznak, hogy a munkát átadhassák egymásnak. Bár még nemrég dolgoz­nak két váltásban, mindketten elé­gedettek, mert így elég szabad idővel rendelkeznek. Naponta 6 órakor, 11,30 órakor és 18 órakor etetnek. A borjak hétnapos korukban kerülnek a nevei­débe. A súlycsoportnak megfelelően kapják a teljes tejet, fölözött tejet és különböző keverékeket. A gondozók természetesen ügyelnek arra, hogy a teljes tej és fölözött tej keveréke 30— 35 fok meleg legyen. Általában egy borjú 220 liter teljes tejet és 330 liter fölözött tejet fogyaszt el az elválasz­tásig. Ehhez még hozzájön 1,80 kg Galacid. Egy liter teljes tejhez általá­ban 2 liter fölözött tejet adnak. A kir sérletek azt bizonyítják, hogy a borjú­nevelés e formája bevált. Júniusban például 86 dekás volt a súlygyarapo­dás. A borjak műanyag edényekből szopnak 4 hetes korukig. Húsz nap után az étlap zabdarával, korpával és lucernaliszttel bővül. Egy kg húst 3,03 zabegységből és 0,41 kg emészt­hető fehérjéből állítanak elő. A, borjú­hús kg-jának teljes önköltsége 16.73 korona. Azelőtt jóval drágább volt a termelés, nem beszélve arról,. hogy fölöslegesen sok tejzsír pazarolódott el. Most 2 korona értékben 1,25 liter fölözött tejet és 0,75 liter teljes tejet adnak, lényeges tejzsír megtakarítás mellett. Az alapos ökonómiai számítá­sok szerint az új borjúneveidébe mintegy negyed millió koronával ol­csóbban termelnek, és 11 ezer liter tejet takarítanak meg. A borjúnevelés szakosítása, amint mondottuk még csak most bontakoz k ki és a lontói gazdaságon a közeljövő­ben újabb istállókat építenek át. Ha sikerül az elgondolás, innen látják el majd egészséges állatokkal a Zselízi Állami Gazdaság többi udvarait is. Az eddigi eredmények szépek, biztatók, elégedett Péli István zootechnikus, de nem kevésbé a gondozónők is. Fábián Júlia szerint havonta megkeresik át­lagosan az 1400—1500 koronát, sőt volt olyan hónap, amikor 2000 koronát kerestek fejenként. Igaz, akkor sok borjút választottak el és darabonként 13 koronát kaptak. A borjúnéveldéí igyekszenek min­dén módon korszerűsíteni. Nem talál­kozunk itt áporodott ammóniaszaggal. Ventillátorok tisztítják a levegőt. Ha­marosan olyan munkahelyük lesz, ahol nagyüzemi módra, ipari szinten dol­goznak a gondozók. BÁLLÁ JÖZSEF SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. szeptember 11.

Next

/
Thumbnails
Contents