Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-10 / 27. szám

Megszelídüli az ár­megindul az élei I1 Mint arról már olvasóink a napi sajtóból és a rádióból értesültek, folyó hó 5-én délután 14,45 órakor sikerült elzárni a csicsói gátszakadást 1, és ezzel útját állni a pusztító áradatnak, mely 18 napig kegyetlen erővel 1. zúdult Dél-Szlovákia egyik legtermékenyebb síkságára, hogy útjában * tönkre tegyen mindent, amit az ember alkotott, és a természettől nehéz 1 munkával kicsikart. Békés falvak kerültek víz alá, a házak százai omlot­tak össze, dús gabonaföldek és más vetemények pusztultak el a termé­­( szeti csapás következtében. Szorgalmas, békés emberek, családok váltak (( hajléktalanná egyik napról a másikra. Óriási károk keletkeztek a közúti * közlekedésben, a telefonhálózatban és a villanyvezetékben. A pusztulás f olyan nagyméretű, hogy az elveszett értékek számbavétele akár értékének 1 csak megközelítő meghatározása még hosszú ideig eltarthat. Megkísérel­­*( jük összefoglalni a tragikus eseményeket, a védekezés hősi munkáját, ' pártunk, kormányunk, állami szerveink és dolgozóink erőfeszítéseit a \ károk eltávolítására, a károsultak megsegítésére és az elpusztított fal­* vak, a mezőgazdasági és más üzemek helyreállítására. Ember és gép az ár ellen Á csicsói elzáró körgát építésének technikai vezetője Pavol Horny mér­nök így nyilatkozik az árvíz terjedel­méről és a körgát építéséről: Folyóink vízmennyiségének szem­pontjából a Duna után a Vág és a Vltava következik. A Vágón évi átlag­ban másodpercenként 1200 köbméter víz folyik le. A Vltava medre átlag­ban másodpercenként 150 köbméter vizei enged át. A csicsói áttörésen minden pillanatban 1380 köbméter víz ömlött ki, tehát kb. annyi, mint a két folyó átlagos víz áteresztésé. A 80 méter széles szakadáson minden 24 órában közel 120 millió köbméter víz folyt át. Elrémítő volt ez az áradat. Ügy látszott, hogy reménytelen mun­kára vállalkoztunk. Amikor azonban a szakemberek sok lehető és még több lehetetlen tervéi mérlegeltek, kiválasztották a legreáli­sabbat, sok ezer ember, sok száz te­herautó és más technikai felszerelés érkezett a helyszínre, és felvette a harcot az áradás ellen. Mire elkezdő­dött a tényleges munka, újra eleredt az eső. A nehéz gépek, teherautók üresen is a tengelyig merültek a sárba és három napra be kellett szüntetni a mankót. Hat kilométer szilárd utat kellett építeni, hogy a járművek és gépek megközelíthessék a szakadás helyét’. Ez csak egy héttel a szakadás után következhetett be. Katonáink életveszélyes körülmé­nyek között pontonhidat építettek az áttörés felett és éjjel-nappali szaka­datlan nehéz munkával elkezdtük két oldalról Csicsó és Medve felől a kör­gát építését. Nem tagadom, a munkák gyorsabb előrehaladásával számoltunk, de a víz áthúzta számításunkat. A háromnapi kényszerszünet alatt a zúduló ár fá­kat sodort ki és némely helyen 15 méter mélyen mosta ki a talajt. Menet közben meg kellett változtatni az ere­deti tervet és meg kellett hosszabbí­tani a gát vonalát. Majd több uszáíyi süllyesztettünk el és elkezdődött a víz útjának végleges lezárja. A szakemberek véleménye szerint az adott körülmények között ez a módszer volt a legalkalmasabb. Ezt tartotta helyesnek Bencsík Béla, a Győri Vízgazdálkodási Igazgatóság fő­mérnöke is. Az ő véleménye szerint az elzárási munka 28 napot vett volna igénybe, Dolgozóink azonban ezt a munkát jóval rövidebb idő alatt vé­gezték el. Naponta 900—1000 nehéz teherautó terméskő rakományát építettük be a körgátba. A vállalatok egész sora, töb­bek közt a Dunaj—Váh vállalat, a Hydrostav, az Állami Erdészet, a Do­­prastav és az Állami Útépítés dolgozói vettek részt a munkában és mind­nyájan maximális igyekezetét fejtet­tek ki. Mindnyájuknak hála és köszö­net jár. Nem munka volt ez, hanem harc, amelynek megvívása emberfelet­ti erőfeszítéseket követelt. A különféle’ rémhírek ellenére ki­jelenthetem, hogy egyetlen emberélet sem esett áldozatul a gátszakadás el­zárásánál, sőt komolyabb sérülés sem történt, — fejezte be nyilatkozatát Pavol Horny mérnök. P. E. Segít az egész ország J. Pillér élvtárs, miniszterelnök he­lyettes, a különleges kormánybizott­ság elnöke, sajtókonferencián nyilat­kozott az elárasztott területek helyze­téről. a mentési munkák menetéről és a károsultaknak nyújtandó segít­ségről. A sajtókonferencián jelen volt' J. Burian mérnök, földművelésügyi miniszter, a pénzügyminiszter helyet­tese, valamint a Központi Népi Ellen­őrző és Statisztikai Bizottság képvi­selője. A miniszter bevezetőjében Elmon­dotta, hogy az árvíz Dél-Szlovákiában összesen 140 000 hektár mezőgazda­­sági területet árasztott él, ezen felül 62 ezer hektáron tört fel a talajvíz. 47 községből 52 000 lakost telepítettek ki. Megállapította továbbá, hogy 4925 gyermeket az ifjúsági otthonok, pionír táborok és más intézmények fogadtak be. 3152 gyermeket Nyugat-Szlovákia más helyein helyeztek el, a többieket pedig a csehországi kerületekbe szál­lították. Mindenhol jól gondoskodnak róluk, mindnyájan új cipőt és ruhát' kaptak, s állandóan tanítóik felügye­lete alatt vannak. A kormánybizottság kéri a szülőket, hogy ne nehezítsék a bizottság munkáját, mert a gyerme­keknek jobb, ha barátaikkal együtt vannak és gondoskodnak róluk, mint­ha szüleikkel ideiglenes lakhelyeken kellene meghúzodniok. A Fö FELADATOK Mindének előtt helyre keli állítani az utakat, a vasúti közlekedést, a vil­lanyhálózatot és a lakásokat. A szak­emberek százai a köztársaság egész területéről megállapítják a károkat és igyekeznek a legrövidebb időn belül normalizálni az életet az elárasztott területen. Nem könnyű munka ez, mert a vizet a becslés szerint csak kb. hat hét múlva lehet a medrekbe visszatéríteni. Jelenleg kb. 1 milliárd köbméter víz fekszik az elárasztott területeken. Burián mérnök földművelésügyi mí­­hiszter tudatta, hogy csehszlovák szakemberek utaztak Ausztriába, hogy az osztrák meteorológusokkal együtt megállapítsák, milyen lesz a Duna víz­állása a következő hónapokban. Az Alpokban ugyanis még mindig lassan olvad a hó. A Duna szintje előre lát­hatólag csak augusztus hónapban nor­malizálódik, de természetesen csak akkor, ha nem esik le rendkívüli csa­padék. A különleges kormánybizottság há­rom technikai törzskart szervezett Bratislavában. Az első csoport azok­kal a technikai kérdésekkel foglalko­zik, amelyek az elárasztott területek újjáépítésének előkészületeit’ érintik. A másik csoport az anyagi ellátást biztosítja, a harmadik pedig a káro­sultak egyéni megsegítésével foglal­kozik. Már előre is biztosra vehető, hogy a helyre állított községek kor­szerű képet kapnak. A családi házak új típustervei már készülnek, építési kapacitásokat szabadítanak fel és vár­ható, hogy az elárasztott területek minden polgára részt vesz majd az újjáépítésben, főleg a dunaszerdahe­­lyi, a komáromi, a bősi és a nagyme­gyeri körzetben. Nagy figyelmet szentelünk a mező­­gazdasági talaj rekonstrukciójának, hogy a föld minél hamarabb megmű­­velhetővé váljék. Ezekben a napokban bevetésre kerültek az Agrolet repülő­gépei. Továbbra is kötelező az az elv, mely helyteleníti a kitelepítettek egyéni visszatérését. A visszatérés csak akkor válik időszerűvé, ha majd nem fenyegetnek a járványos beteg­ségek. Először a helyi nemzeti bizott­ság tagjai és a közbiztonsági szervek térnek vissza az elhagyott falvakba. A miniszterelnök helyettes ezután méltatta azt az önkéntes és gyors segítséget, melyet a köztársaság ösz­­szes kerületei felajánlottak és nyúj­tanak a kárt szenvedett polgároknak. A bratislavai bankszámlára eddig több mint 4 millió, a prágaira közel 6,5 mil­liót küldtek Be az egyes polgárok. A konferencián szóba került' a kár­térítés kérdése. A miniszterelnök he­lyettes bejelentette, hogy a károkat az Állami Biztosító fogja felbecsülni. A biztosító fizeti ki a kártérítést is. Azok a polgárok pedig, akiknek nin­csen érvényes biztosítása, az államtól kapnak kártérítést. Ezen felül az Ál­lami Takarékpénztár kamatmentes kölcsönöket nyújt házak építésére, ki­javítására és más célokra. A különleges bizottság újra össze­ül először a helyszínen, majd Brati­slavában, hogy a további intézkedé­­sektről tárgyaljon és határozatokat hozzon. Bizonyos, hogy a víz elvonu­lása után megerősítik a Duna egész gátrendszerét. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. július 10. Ilyen képeket lát a pilóta a Csallóközben és a komáromi járásban. A modern gazdasági épületeket elöntötte a víz. Az istállók és a tárolók üresek. Ez a hallottian csendes és néptelen táj azonban rövidesen újra az élet zajától lesz hangos. (M. Vojtek felvétele) A Dolny Peter-i szövetkezet határát ellepő víz már lassan apadni kezd és a szövetkezeti tagok hozzáláttak a kukorica sarabolásához. Az elárasztott terület közelében a talaj még nagyon vizes, de itt sem engedhetik meg, hogy a gyom megfojtsa a kukoricát. Képünkön Turányi György traktorost, valamint Fekete, Valachovié és Ziaóek elvtársakat látjuk munka közben. (Fényképezte: B. Duáek) Emberek és elemek Az árvíz sújtotta területére talán a köztársaság minden járásából embe­rek érkeztek, hogy segítsenek. Kato­nák, civilek, mind egy céllal: menteni ami menthető. A katasztrófa helyszí­nére érkezett munkatársunk néhány beszámolót küldött azokról, akik 14 napon át harcoltak a féktelenné vadult elemmel. Ezek közé tartozik például Alojz Obuch, a szenicai teherautósok vezetője is. Ö szervezte eleinte a ho­mokzsákok szállítását a fenyegetett helyekre. Amikor hírt kapott a csicsói gátszakadásról, azonnal a legveszé­­lyeztettebb szakaszra sietett, majd éjjel-nappal köveket szállított a kő­bányából a gátszakadás betöltésére. A túlterhelt nehéz kocsik sokszor kerék­ágyig ragadtak a sárba. A teherautókat újra meg újra ki kellett szabadítani, hogy folyamatossá tegyék a szállítást. Egy másik hőse az árvíznek V. Gaspa­­rík, aki kétéltű jármüvével e napok „frontsofőrje" lett. De nemcsak‘r a mi embereink érdemelnek dicséretet. Egy szovjet utász-egység éjt nappallá téve dolgozott a legnehezebb szakaszon. S amikor munkatársunk beszélgetésbe elegyedett velük, ketten közülük, M. J. Ananovics Pomezel és L. T. Deni­­szenko, az ukrajnai Ivano községből, nem magukról beszéltek, hanem arról, milyen nagyszerűen harcoltak az árvíz ellen a mi katonáink. Ojból meg kell emlékeznünk arról is, milyen nagyszerűen viselkedtek a dolgozók mindenütt az egész ország­ban. Az áradás óriási kiterjedéséről hallott első hírek nyomán a spontán segíteniakarás számos példáinak vol­tunk tanúi mnidenütt és — ami a leglényegesebb, — konkrét ajánlatok­kal igyekeztek enyhíteni a sok bajon. Nem mintha kormányunk és az illeté­kes szervek a kezdettől fogva nem követtek volna el mindent a lehető legtöbb érték megmentése érdekében. Az emberi együttérzés ez esetben té­nyekben nyilvánult meg egész hazánk­ban. Az árvíz sújtottak számláján már eddig több mint tíz millió korona gyűlt össze és ez az összeg öráról­­órára gyarapodik. Különösen a földmű­velők, szövetkezeti tagok és állami gazdasági dolgozók éreztetik szolida­ritásukat a károsultakkal. Ezek min­denekelőtt az ezévi jó szénatermést r igyekeznek felhasználni az elárasztott területekről megmentett szarvasmar­ha takarmányigényeinek biztosítására. A Stary Plzenec-i EFSZ-ben, ahol a köztársaságban elsőként értékesítették szénájukat, elhatározták, hogy néhány további szövetkezettel együtt egy va­gon takarmányt termelnek az elárasz­tott területek vállalatai javára. A Pfe­­sticei Állami Gazdaság 5 vagon szénát adományoz. A Plzefí-Dél járásban 85 vagon takarmányburgonyáról mondtak le a kárt szenvedett dél-szlovákiai já­rások javára. De hasonló adatok fel­sorolásával talán egész lapunkat meg tudnánk tölteni. A legközelebbi napokban kezdődik a második fejezete a dél-szlovákiai drá­mának. Az állami szerveknek nem csekély feladatot okoz majd most, hogy megakadályozza a lakosság idő előtti visszatérését a tönkrement ott­honokba. A legsürgősebb tennivaló ezekben a napokban a szükséges egész­ségvédelmi intézkedések végrehajtása, a vízellátás és a fertőző betegségek veszélyeinek kiküszöbölése. A víz való­ságos sivatagot hagy hátra maga mö­gött, Már ezért is hatványozott érték­kel bír minden ajándék és segítség, mely az élet megújítását teszi lehe­tővé. Az Észak-csehországi Kerület 600 tonna cementet, 550 tonna meszet és más fontos építőanyagot szállít a Csal­lóköznek. Dél-Csehországban kiszemel­tek néhány Duna-vidéki földművesszö­­vetkezetet, amelyet az újjáépítés fo­lyamán ellátnak építőanyaggal, sőt ipa­rosokkal is. Különösen értékesek azok az ajándékok, amelyek példás munka­­igyekezet eredményeképpen kerülnek az árvíz sújtotta községekbe. A zsele­­sicei kőbánya dolgozói pl. 500 tonnányi külön műszakban termelt anyagot szállítanak le. Dél-Szlovákiával foglalkoznak jelen­leg a minisztérium - mindenek előtt a földművelésügyi — továbbá a gépipar és építésügyünk. De segítségüket ajánlják fel ipari vállalataink éppúgy, mint szövetkezeteink és állami gazda­ságaink is polgáraink százezreivel együtt. És szent meggyőződésünk, hogy az együttérzés hatalmas folyama el­árasztja és leküzdi a dél-szlovákiai katasztrofális árvíz minden következ­ményét, bármily súlyos is legyen az. Árvíz utáni gondok a komáromi járásban ■ Az árvíz nagy mértékben sújtotta a növénytermesztést ■ Üj falvakat építenek ■ A szövetkezeteket a szakosítás szerint újítják fel ■ A komáromi járás szövetkezeteinek elnökei és az állami gazdaságok igaz­gatói Bajcson tanácskoztak. A Komá­romi Járási Mezőgazdasági Igazgató­ság által összehívott értekezleten a károkról és a jövőről beszéltek. Meg­állapították, hogy a szántóterület 66 százalékán, a rét 93 %-án és a legelő 81 %-än ment tönkre a termés. A víz gyorsan apad és a páti gátszakadás környékén még nagy területen ter­melhetnek takarmányfélét. Hogyan tovább? Ez volt a főtéma. Az ideiglenesen evakuált állatállo­mányt olyan gazdaságokba kell szál­lítani, ahol hosszabb ideig lehetnek. A munkaképes szövetkezeti tagok a határvidéken minden ledolgozott nap után 200 kg szénát kaphatnak szövet­kezetük számára. Mehetnek a közép­szlovákiai kerületbe is takarmánybe­­gyüjtésre, ahol a rendes díjazáson kí­vül ingyen szállást és élelmezést kap­nak. A legközelebbi napokban fertőt­lenítik a kevésbé megrongálódott lakó­házakat és gazdasági épületeket. Ahol a föld szárad, azonnal szántanak és vetnek. Az elárasztott területeken némely szövetkezetben élőiről kell kezdeni mindent. Néhány falut ^Ije­­sen újjá kell építeni. A szövetkezete­ket a szakosításnak megfelelően épí­tik újjá, a gyengébbeket az erőseb­bekhez csatolják, vagy az állami gaz­daságokhoz. Az értekezlet résztvevői javasolják, hogy a tanyalakók már csak falvakban építsenek új házakat, ahol korszerű, kettes és négyes csa­ládi házak épülnek. Az állami biztosító a piaci eladás tervének megfelelően téríti a szövet­kezeteknek a kárt, és a rekultivációs, valamint a takarmányszállítási költ­ségeket is.

Next

/
Thumbnails
Contents