Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-04 / 35. szám
INDONÉZIA föld és a víz szereteíe“. Az egységérzet a nép egyik legnemesebb tulajdonsága. Fokozza ezt a modern történelmi viszontagságok ellenére kivívott rengeteg demokratikus vívmány. A legbüszkébbek talán az írástudatlanság leküzdésére. Iskolája ma már a legkisebb dzsungeltanyának is van, a tanítót a szülők fizetik. Tőlük kapják a jpedagógusok a rizst, a húst, a zöldségféléket és magántőkének még mindig igén nagy a szerepé, az állami szektor mostanáig inkább csak a mezőgazdaság államosított földjeit foglalta magába. A másik objektív nehézség a termelőapparátus korszerűtlensége a mezőgazdaságban is, ami miatt Indonézia mindig is élelmiszerbehozatalra szorult. A saját rizstermelés csak 90 °/o-át fedezte a szükségletnek — még a legjobb esztendőkben is importálnia kellett. Ehhez járultak az utóbbi aszályos esztendők. 1965 viszont fordulatot hozott. Az idén olyan rekord-termésre számítanak, hogy elsőízben exportálni is tudnak majd. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mintájára Szukarno azt javasolta, hogy honosítsák meg a kukorica-kultúrát, ezzel tegyék változatosabbá a hagyományos indonéz konyhát. Az első eredmények sikerrel kecsegtetnek. De még mindig meg kell oldani azt a problémát, hogy csökkent a többi alapvető kultúra termelése is: a kaucsuké, a dohányé, a cukoré, a pálmamagé, a kávéé, teáé, fűszeré és tápiókáé. Amíg a gyors népességi szaporodás más vonatkozásban pozitív tényezőt jelent, gazdaságilag az évente 3 és fél millióval szaporodó lakosság ellátása külön gond. Szukarno kijelentette', hogy az ország védelmére Indonéziának akár saját atombombája is lehet, Jelenleg az atomipart békés célokra fejlesztik, Büszke emlékezés lelkesíti az ünnepet ülő vietnami népet. Köszöntő fejében elevenítsük fel a húszéves történelem nagyszerű mozzanatait. Közvetlenül azután, hogy véget ért a második világháború, 1945. augusztusában, a japán megszállók ellen addig szakadatlan hősi partizán harcot vívó Vietnamban általános népi felkelés tört ki, és szeptember 2-án kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A háború befejezését azonban nem a békés építés időszaka követte. A japán csapatok kiűzésének örve alatt észak felől Csang-Kai-Sek militarista klikkje — az Egyesült Államok készséges eszköze — hatolt be az országba, délről pedig angol csapatok, hogy előkészítsék a francia gyarmatosítók visszatérését. A franciák rövidesen el is foglalták Saigont, és az ország déli területeinek nagy részét. Ennek ellenére az 1946 januárjában tartott első országos választásokon a Ho Si Minh vezette Viet-Minh szervezet — a kommunista párt kezdeményezésére létrejött hazafias organizáció, mely a japánok elleni harcban hervadhatatlan érdemeket szerzett — szerezte meg az abszolút többséget. Márciusban Ho Si Minh elnökségével megalakult a kormány, melyet a tények ereje folytán Franciaországnak is el kellett ismernie: az ország a Francia Unió tagjaként függetlenné vált. Ez a diplomáciai aktus azonban francia részről csak az időnyerést szolgálta. A francia hadsereg általános támadást indított, hogy megszállja az országot, amire a nemzeti erők fegyveres ellenállással, majd felszabadító népi háborúval válaszoltak. 1950-ben már az övék volt a kezdeményezés, 1954-ben pedig Franciaország elszenvedte egész történelmének egyik legnagyobb vereségét. A Dlen-Biem- Phu-i megsemmisítő győzelem után ült össze a genfi értekezlet, mely úgy döntött, hogy az országot a hadiállapot megszűntetése céljából ideiglenesen két részre osztják, s 1956 júliusára népszavazást tűztek ki az államforma eldöntésére. Az Egyesült Államoknak azonban, mely a franciák szennyes háborújában kezdettől fogva nagy anyagi segítséget nyújtott a vissza kívánkozó kolonizátorolmak, más ■ tervei voltak Vietnamban. Nemcsak |hogy szabotálták a genfi értekezletet, de hozzáláttak, hogy az or■ szág déli részét amerikai katonai (bázissá alakítsák, sőt mi több, az I Egyesült Államok „új típusú" (gyarmatát hozzák ott létre. Minden (eszközzel megakadályozták a nép, szavazás megtartását, mert — jog, gal — attól tartottak, hogy a népszavazás után egész Vietnam szocialista állammá lesz. • Ami ezután történt, már élénk 'emlékezetünkben él. A népszavazás helyett egy dél-vietnami zsol- 1 dós köztársaság létrehozása 1956- ban, majd az 1959-ben kirobbant (fegyveres küzdelem a báb-kormány lés bérharcosai ellen; az amerikai 1 „tanácsadók“ megjelenése, akiket a közelmúltban már amerikai ka- I tonák hadosztályai váltottak fel, I De itt sem állt meg az amerikai [ imperializmus, ez év augusztus óta [ brutális légitámadásokat folytat a (Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, a háború kiterjesztéséj nek agresszív szándékával, A Viet[ nami Demokratikus Köztársaság inépe a nagy sikerekét élért szocia- 1 lista építőmunka folytatása mellett katonai védelemre kényszerül. Az ! észak-vietnami hadséreg vörös zászlóján két szó ragyog: „Harcol'ni és győzni.“ Azt a népet, melyének lelkét és tetteit ez a két sző (fűti át, a szabadságát heroikus tetetek ragyogó sorozatában vívta ki I az Egyesült Államok katonai érő[ szaka sem térítheti kétvállra, még I csak még sem fölemlítheti. A viet(nami nép harcát a világ népeinek [ együttérzése, a szocialista államok [mély szolidaritása támogatja. | T. I. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. szeptember 4. AZ ŰRKUTATÁSBAN elért legújabb nagyjelentőségű amerikai siker nemcsak tudományos szempontból érdemel figyelmet, hanem a keletnyugati kapcsolatok fejlődésének távlatából is. Johnson elnök a Gemini-5 sikeres leszállása után mondott beszédében több olyan kérdést említett, amely a világűr meghódításáért folyó szovjet—amerikai verseny összehangolása mellett a nemzetközi élet számos megoldatlan problémáját is érinti. A WASHINGTONI „békejobb“ őszinteségét azonban alaposan beárnyékolják azok a fokozódó imperialista mesterkedések, amelyek Saigontól egészen San Domingóig ismétlődnek meg naponta, s amelyek nemcsak határozott elutasítást váltanak ki az amerikai kormány ellen, hanem komoly aggodalomra is okot adnak. AZ EURÓPAI nemzetközi események közül továbbra is a több mint 6 hét óta tartó görög politikai válság legújabb fejleményei és Nasszer al «Kb e-rftíriotimiAlnali lótnnotácóna’lz onodmóruroi árrlomolnolz fi fittől m pf A GEMINI-5 sikerrel tért vissza a földre Amióta Gagarin, a világ első űrhajósa 1961 áprilisában sikerrel hajtotta végre feladatát, nem volt rá példa, hogy valamelyik kozmosz! kísérlet közül annyi bonyodalom és bizonytalansággal párosuló zavar támadjék, mint a Gemini-5 nevű amerikai űrhajó esetében. De végül is Cooper és Condrad a két amerikai űrhajós sikerrel teljesítette feladatát. Pontosan nyolc napig, tehát összesen 192 órát töltöttek a világűrben és ezzel megdöntötték az eddigi időrekordot. Sikerük nemcsak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világban őszinte elismerést és csodálatot vált ki. Johnson elnök érthető büszkességgel beszélt a két bátor űrhajós sikeres földreszállása után, s szokás szerint ismét a kelet—nyugati összefogás szükségességét hangoztatta. Az elnök több olyan javaslatot tett a világűrkutatás összehangolására, amely megérdemli, hogy mindkét oldalon behatóbban foglalkozzanak vele. Az amerikai kormány békés szándékát azonban alaposan kétségbevonja Johnson elnöknek egy korábbi bejelentése, mely szerint elrendelte egy katonai célú űrállomás megépítését. A „kozmikus katonai hírközlés gondolatát“ még az Amerika-barát konzervatív angol sajtó is aggodalommal fogadta. Érdemes például idéznünk a Daily Telegraph című lapot: „Az elnöknek az a bejelentése, hogy az amerikai légierő emberi személyzettel Föld körüli pályára küld egy űrállomást, kétségtelenül az első lépés a korlátlan űrhadviselés irányában.“ A francia Combat című lap pedig azt emeli ki, hogy Johnson színvallása még az amerikai sajtóban is inkább megdöbbenést váltott ki, mint lelkesedést. kézségekkel küzd. Johnson legutóbbi sajtóértekezletén érdekes hasonlattal élt az USA vietnami politikájának jellemzésére. A sporthasonlatokat kedvelő elnök ezúttal az ökölvívó ringhez hasonlította a politikai terepet, ahol Amerikának hrlyt kell állnia. „McNamara hadügyminiszter — mondotta — a jobbkéz, azzal foglalkozik, hogy biztosítsa a stabilitást és az utánpótlást Vietnamban, Rusk külügyminiszter a balkés, mindent megtesz annak érdekében, hogy a csatatérről áttérjünk a tárgyalóasztalhoz. Olyanok vagyunk mint egy ökölvívó a ringben, hol a jobb, hol a balkezünket használjuk“ — mondotta az elnök. Míg Johnson és környezete az ökölben bízik és nem az értelemben, a Fehér Házhoz közel álló New York Times arra hívja fel a figyelmet, hogy két ökölcsapás közül jobb lenne olyan stratégiát választani, amelynek lépcsőzetes alkalmazása megszüntetné azt a zűrzavart a délkelet-ázsiai térségben, amelyben az Egyesült Államok mindinkább magára marad. A VDK területe felett lelőtt 500. amerikai bombázógép sorsa pedig — enyhén szólva — már nemcsak figyelmeztetés, hanem komoly stratégiai fegyvertény is. Az időközben már úgy-ahogy elcsendesedett dominikai helyzet legújabb fejleményei is az amerikai diplomácia vereségére utalnak. A jobboldali Imbert-hunta bukása lényegében a Fehér Házból irányított dominikai jobboldal csődjét jelenti; jóllehet Washingtonban már hamarabb észrevették, hogy Imberték hajója túlzottan előre futott a dominikai reakció tengerén és a Johnson-kormánynak nem maradt más hátra, mint lemondásra kényszeríteni. Kérdés, vajon ezzel sikerült-e legalábbis bizonyos időre állandósítani a mindjobban ingadozó amerikai érdekeket eboben-a sokat szenvedett latin-amerikai rszágban? íogy a görög parlament honatyái bölisességük tanűjelét adnák, ha a kiráyi önkénnyel hatalomra juttatott Ciimokosz miniszterelnök lába alól kiántják a bársonyszéket. A jóslat — nert reális helyzetre alapult — bevált. A több mint 6 hét óta tartó gö■ög politikai válság tehát újabb fejeztének mottójául nyugodtan idézhetük a híres ókori író, Arisztofánesz ■zavait is: „A demokrácia nem isten íjándéka, hanem az emberek hozták lényre.“ Görögország népe híven igazodik ;hhez a mondáshoz, s nem adja fel a íarcot a királyi udvar mesterkedései ;llen, s továbbra is Papandreu mellett áll. Kétségtelen, hogy a király által ösz>zehívott koronatanács a jobboldal válogatási taktikája, amellyel a baloldal erőinek fokozatos szétforgácsoását akarja elérni, de mindez nem mentesíti Konstantin királyt súlyos gondjaitól. Görögországban pillanatnyilag két megoldás lehetősége van. Vagy Paoandreut ültetik vissza a miniszterslnöki székbe, vagy új választásokat kell kiírni, amelyekben a görögök maluk dönthetnek a sorsukról. Á királyi »dvar és szövetségesei azonban tiszfában vannak azzal, hogy az új válasz:ások a demokrácia győzelmét hoznák. Szovjet—egyiptomi megbeszélések önmagában az a tény, hogy Nasszer, íz Egyesült Arab Köztársaság elnöke szúttal már negyedszer járt a szovjet fővárosban, kiemelkedő eseménynek számít. A látogatást megelőzően egyip:omi és szovjet részről kiemelték, íogyjaz eszmecserén két kérdést vizsláinak meg. Milyen kezdeményezésekkel lehet előmozdítani a békét fenyegető konfliktusok rendezését, és hogyan lehet tovább fejleszteni az eseményekben eddig is gazdag szovjet— egyiptomi együttműködést. Az ötnapos szovjet—egyiptomi tárgyalásokat világszerte nagy érdeklődéssel kísérték. A hivatalos fogadásokon és megbeszéléseken kifejtett álláspontok bebizonyították, hogy az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió valamennyi fontos nemzetközi kérdésben egyenlő, vagy majdnem azonos nézetet vall. A Szovjetunió mindig nagy figyelemmel kísérte a nemzetközi küzdőtéren tekintélyében növekedő arab világ eseményeit. Nagy fontosságot tulajdonít az antiimperialista együttműködésen épülő arab egységnek és örömmel fogadta a közelmúltban létrejött egyiptomi—szaudarábiai megállapodást is, amely véget vet a jemeni háborúnak és stabilizálja a konfliktusoktól oly nyugtalanított Közép-Keletet. (tg) Az amertkwi légierő nap mint nap súlyos támadásokat intéz a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. Békés falvak, városok, erőművek, hidak dőlnek■ romba a barbár támadások nyomán. A hadsereg és az önkéntes alakulatok azonban érzékeny veszteségeket okoznak az agresszor oknak. Képünkön Phu Tho tartomány milicistái, akik a légvédelmi egységekkel együttműködve, súlyos veszteségeket okoztak az amerikai légierőnek. — — — — — — — — a. \# érben és harcban fogant or* szág ünnepelt szeptember 2-án. Nem hangzottak el e napon derűs pohárköszöntők, Vietnam ma is, mint az eltelt húsz évben szüntelenül, harcban áll. Az ország déli fele nemzeti felszabadító háborút vív az amerikai imperialisták és a zsoldos kormány hadseregei ellen, a Vietnami Demokratikus Köztársaság testén amerikai harci gépek tépnek hétről hétre friss sebeket. Harcolni és ovúzni A Vietnami nomokratikus Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulója ^ M X T— X L „t. r ^ . a,, tO: — — 1 - n »v\ 1 A 1m A i- 1 ncítl o *r Kellemetlen diplomáciai pofonok Washingtonnak Az amerikai stratégia Vietnamban és Dominikában eavaránt komolv ne-A demokrácia ^ nem isten ajándéka ... a Egy héttel ezelőtt írtuk e helyen, f ség tekintetében is jelentős helyet foglal il a vi= lágban. 1960 októberében, 89 millióra tették az indonéz szigetvilág lakosságát. Mostani becslések szerint az Indonéz Köztársaságnak körülbelül 104 millió lakosa van, a népességi ranglistán Kína, India, a Szovjetunió és az Egyesült Államok után az ötödik helyet foglalja el! Az országnak minden esztendőben három és félmillió új polgára születik. Ez a 104 milliós nép 92 helyi nyelvet és csaknem kétszeránnyi nyelvjárást beszél. Ennek ellenére a lakosság egységes, mert az összekötő bahasza nyelvet minden szigeten beszélik és van még egy összekötő kapocs: a „tanah air kita“ —, vagyis „a A világlapok címbetűi harsogóan hirdették a japán fegyverletételt. Két nappal a japán kapituláció után egy 44 éves építészmérnök, Ahmed Szukarno kihirdette a független Indonéz Köztársaság megalakulását. Egy hónappal Szukarno proklamációja után angol csapatok szálltak partra a háromezernyi szigetből álló országban. A nyitány: angol—indonéz háború. Két év múlva, 1947 júliusában az első agresszió folytatásaképpen a régi gyarmatosító hatalom, Hollandia indítota el támadását, noha ugyanebben az évben márciusban, a nevezetes linggadzsatii konferencián a hágai kormány Indonéziát még szuverén államként ismerte el. 1949 május végén választották meg Szukámét Indonézia köztársasági elnökévé. A viszontagságok még mindig nem értek véget. A gyarmati imperializmus kénytelen volt visszahúzódni, viszont pénzelte, fegyveres támogatással bátorította a vallási fanatizmus mögé rejtőző belső ellenforradalmat. Az egységes Indonéz Köztársaság csak 1950-ben született meg, 1954 augusztusában bontották fel a holland—indonéz uniót, egy év múlva pedig Indonézia otthont adott a második világháborút követő egyik legfontosabb nemzetközi konferenciának: a bandungi értekezletnek. A belső törvényszerűségek, a politikai, népességi tarkaság és a gazdasági sajátosságok miatt Indonézia most is sok tekintetben az ellentmondások országa. Területileg valóságos óriás. Hatalma 1491564 négyzetkilométerre terjed ki, csak éppen nem összefüggő szárazföldre. A lakott szigetek száma 3050, a lakatlanoké mintegy tízezer. Szukarno beszédeiben gyakran tér vissza két név: Sebang és Merauke. Két, nem is különösebben jelentős város Inkább jelképes fontosságúak, a hatalmas kiterjedést szimbolizálják. Ez az ország két pólusa: légvonalban a kettő 5500 kilométerre van egymástól lökhajtásos repülőgépen hét óra hosszat kell utazni, ha valaki az egyikből el akar jutni a másikba az időszámítási különbség három óra. De a méreteket mással is jellemezhetnénk. Indonéziának var olyan pontja, ahol 200 kilométer választja el Indiától (a Nikobari-szigeteknél) és van olyan része ahol Ausztrália van tőle 350 kilométerre.' A történelmi visszapillantás is szédítő mélységekbe visz. Csaknem két évezrede, az időszámítá sunk szerinti első évszázadban indult meg Jáva Szumátra és Kalimantan szigetén az osztálytársa dalom kialakulása, és hamarosan három hatalma császárságot ismert meg az akkori világ. E három történelmi császárság mai utóda népes távol-keleti nanvhatalom a gyümölcsöket; az oktatás és felvilágosodottság valóságos szentség. Indonézia lakói rendkívül fogékonyak, könnyen tanulnak és tisztelik a tudást. Nyelvtehetségük valósággal bámulatra méltó. A városokban csaknem mindenki beszél valamilyen európai nyelvet, leginkább az angolt és a hollandot. A másik sajátságos műveltségbeli tulajdonság: a nagy politizálási hajlam, az iskolák is erősen politizáltak. Indonéziában a gazdasági problémák az elsődlegesek. Nemcsak az erősen inflációs irányzatok miatt. A napi átlagos munkabért általában 400 rúpia, míg egy kiló rizs ára 600—1000 rúpia, a cukoré 1000 rúpia. Ezen az irányzaton a kormány deflációs politikával igyekszik változtatni, megszigorították a bankjegykibocsátást. Ez azonban önmagában kevés lenné. A Szukarnokormány a nagyobb hangsúlyt a gazdasági tervezésre helyezi. Az első nyolcéves tervet 1961-ben bocsátották útjára. A tervezés munkája azonban több nehézséggel találja magát szemben. Az egyik objektív nehézség, hogy a külföldi és belső Januárban rakta lé az elnök a szovjet segítséggel i épülő 2000 kilowatt kapacitású atomreaktor alap-i kövét; ez az atomreaktor tízszer annyi energiát! szolgáltat majd, mint az amerikai segítséggel! épülő reaktor. (Szukarno az alapkőletételnél: „Ez! a mű lesz ragyogó jövőnk jelképe.“) ( Indonézia húsz esztendő alatt hatalmas utat tett! meg. Születésének folyamata is tele volt megpró-! báltatásokkal, s mai gazdasági jellegű problémán is sok tekintetben ezeknek a nemzetközi és belsői ellentmondásoknak örökségei és következményei.! Immár régi tapasztalat, hogy a modern kor fiatal! országainak fejlődésvonala nem teljesen egyenes,! sok a közbeiktatott tényező. De az általános ten-! denciát — a fiatal országok gyors feltörekvését — ( a húszéves Indonézia példája is megerősíti. Két! évtized alatt Indonézia gyarmatból radikális irnpe-! rialistaellenes politikát folytató független országgá' nőtt: a „harmadik világ“ egyik oszlopává. Minden objektív anyagi feltétel megvan ahhoz, hogy Indonéziá — Kina, Japán és India mellett — a Távol- Kelet egyik nagyhatalmává váljék. (M.-O.)
