Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-04 / 35. szám
f Értékes tanácsok az ősziek vetése előtt A vegetációs idő eltolódása, valamint az árvíz okozta nagyarányú kiesések arra figyelmeztetik a termelőket, hogy különös gondot fordítsanak az őszi gabonafélék vetéstervének teljesítésére, s még a fölmerülő objektív nehézségek ellenére is törekedjenek a jövő esztendei bő termés megalapozására. Kenyérgabonaféléink közül mindinkább a búza vetésterületének betartását kell szorgalmaznunk, mert a múlt esztendőkben is éppen ebből a fontos kenyérnekvalóből kellett külföldről a legtöbbet behozni. Az említetteken kívül az ősziek szalmájára is. mint aljazőra, s végül, mint trágyára szükség van a talaj táperejének visszapótlásánál. A gabonafélék, amint ismeretes, nagyban különböznek más mezőgazdasági növényektől — így például a kapások —, mert tisztán ásványi trágyázással is képesek magas termésátlag nyújtására, ha megfelelő agrotechnikát alkalmazunk, és az ipari trágyákat helyes arányban juttatjuk a vetőágyba. Az ősziek sikeres termesztése mindenekelőtt körzetesített vetőmagvakkal gyújthatja a legjobb eredményt. Ezenkívül fontos a talaj előkészítésének. továbbá a vetés agrotechnikai határidejének betartása is. A termelők már jól ismerik a körzetesített vetőmagvak és az agrotechnikai határidő betartásának jelentőségét, a gyakorlatban mégis, évente ugyanazokat a hibákat követik el. Sok helyen nem készítik el időben és szakszerűen a talajt, ami eleve kizárja a vetés agrotechnikai határidejének betarthatóságát. Ha az őszi gabonaféléket a szokásos elövetemények után soroljuk a vetésforgóba (év^lő pillangósok, repce, hüvelyesek stb.), akkor most, a kedvezőtlenebb körülmények mellett is előkészíthetjük a vetőágyat. A talajelőkészítés minden esetben az előveteménytől, s nem utolsósorban a vetőmag fajtatulajdonságától függ. Legfontosabb tehát az időben történő szakszerű vetőágykészítés, mert például a későn megszántott talaj a vetés kezdetéig nem ülepszik le a kívánt mértékben 6 nem lesz egyenlően porhanyós. Ennek következtében az elvetett magvaknak egy része aránytalanul mélyen kerül a rögös rész alá,, s nem kehki, továbbá a magvak, hátralevő része sem kelhet .'egyenletesen. Így.a, növények kimerülnek, nem gyökereznek be jól, s nehezen állják a telet. Az elkésve szántott talaj tehát csak későbben ülepedik le, afnihek az lesz a következményé, hogy a zsenge növénykék gyökerei a talaj természetes ülepedése következtében elszakadnak, s elhalnak. Legtöbbször ez az oka a kiritkulásnak, az olyan talajokon is, amelyekn négyzetméterenként legalább 400—600 növénynek kellene lennie, s csak 200— 300-at számlálhatunk, ami arra utal, hogy a tervezett hozamot a legtökéletesebb tápanyagellátással és a legjobban alkalmazott agrotechnikával sem érhetjük el. A termelés sikertelenségének további tényezője az idegen anyagokkal szennyezett, csávázatlan vetőmagvak alkalmazása, s ha a vetést csak úgy találomra végezzük, vetés előtt nem állapítjuk meg a magvak használati értékét. A nyugat-szlovákiai kerületben végzett ellenőrzések alkalmával megállapították, hogy nagy az olyan mezőgazdasági üzemek száma, amelyekben a vetőmagvaknál nem végeznek használati-érték ellenőrzést, vagy ha küldenek is vetőmag-mintát a járási agrolaboratóriumba kivizsgálás céljából, még abban az esetben sem igazodnak a megállapított vetőmag tulajdonságokhoz, s ez még aggasztóbb a csávázással, továbbá az osztályozással kapcsolatban. Kísérletileg megállapítást nyert, hogy az osztályozott, a szennyeződéstől megtisztított teltebb magvak jobban ellenállnak a külső behatolásoknak és jóval nagyobb eredményt nyújtanak, mint az osztályozatlanok. Sajnos, még ma is akadnak olyan szövetkezetek, amelyekben vetes előtt a magvakat nem csávázzák, vagy pedig csak felületesen végzik ezt a műveletet. A röpellenörzések, helyszíni vizsgálatok alkalmával bebizonyosodott, hogy az ellenőrzött üzemeknek mintegy 30 %-ában végezték a csávázási szakszerűen, a hátralevő szövetkezetekben pedig csak gépiesen, primitív módon, a raktárakban lapátolva, vagy pedig egyenesen a vetőgépekben.keverték a csávázószereket a magvak közé. Ez a módszer mind szakmai, mind pedig egészségi szempontból helytelen és káros. Mindezek a tények arra utalnak, hogy kizárólag a termelőkön múlik az őszi gabonafélék hozamának növelése. Hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy ugyancsak fontos feladat a talajnak az évelők alá történő szakszerű előkészítése is. Ezt a munkaműveletet körzetenként augusztus végéig, legfeljebb szeptember közepéig be kell fejezni, hogy a beszántott talaj beérhessen. A Pohofelice! Kísérleti Intézet dolgozóinak sokéves kutatása révén megállapították, hogy az időben beszántott szervesanyag több esetben hat mázsával is növelte a hektárátlagot. Ami a szántás mélységét illeti, iskolai gazdaságunkban, valamint a kiválasztott szövetkezetekben és állami gazdaságokban végzett többéves kísérletek szerint az ősziek alá legalkalmasabb a 22—25 cm-es előhántós ekével történő középszántás. Azonban a különösen száraz években a legjobban bevált a 28—30 cm-es kétszer egymás után következő mélyszántás, így például az 1961—1962-es száraz esztendőkben a kosúti búzafajta 20 cm-es normálszántás mellett 49,92 mázsás maximális és 36,94 mázsás minimális maghozamof nyújtott hektáronként hasonló termelési feltételek mellett. Ugyanakkor a Diana I. s a jelenleg nálunk meghonosítás alatt lévő osztrák Harrachweizen búzafajta száraz esztendőben (az előbbi) 48,41, az utóbbi pedig 55,48 q/ha-t nyújtott. A kétszeri szántás lényegé az, hogy míg az első szántást sekélyen, vagyis 15 cm mélyen végezzük, addig a másodikat k^t hétre rá 30 cm mélyen. Nem dogma' és nem előírás, hogy a vetőszántással a talaj jelenlegi állapotából, illetve a klimatikai adottságból induljunk ki. Tudnunk kell, hogy minél szárazabb a talaj, annál jobb eredményre tehetünk szert a mélyebb szántás után, míg a rendes körülmények mellett teljesen elegendő a 25 cm-es középmély-szántás. A rozs és az őszi árpa vetése előtti időszakban fontos a talajnak külső behatás nélküli leülepedése. Ne feledjük el, hogy itt az időben történő munkaművelet sokkal nagyobb hatással van a hozamra, mint a szántás mélysége.- Tehát a szántás koraisága fontosabb szerepet játszik, mint a legtökéletesebb agrotechnika, vagy a legszakszerűbben végzett tápanyagellátás. Az ősziek vetésénél azon elővetemények esetében, amelyek amúgy is porhanyító hatásúak, mint például a burgonya (különösen idén), a talaj előkészítésénél legjobb, ha csak kultivátorozást vagy tárcsás boronálást alkalmazunk. Mentsük meg a természetet a mérgezéstől Az utolsó két évtized folyamán óriási mértékben terjed a rovar- és a gyomirtó szerek, a kártevő rágcsálók pusztítására alkalmazott ' mérgek és különféle mosószerek használata. Ezáltal pedig mindinkább mérgezés veszélye fenyegeti a növényvilágot, az állatvilágot és az embereket is. Irtunk már arról, hogy az insekticidek a növényi táplálékkal bejuthatnak szervezetünkbe, ott felhalmozódhatnak és komoly veszélyt jelenthetnek szá- 1 munkra. Nemrég többek között megállapították, hogy a görögországi cit■rom héja mérget tartalmaz. A biológusok és a vegyészek ezért most új feladatot kapnak: össze kell fogniuk, hogy megakadályozzák a természet \ 0SZABAD FÖLDMŰVES 1965, szeptember 4. általános mérgezését a mind nagyobb mértékben és kellő ellenőrzés nélkül alkalmazott vegyszerekkel. Egy amerikai szakértőkből álló bizottság megállapította, hogy szükségessé vált az említett vegyi anyagok koncentrációjának állandó ellenőrzése a talajban és a vízben, a növényekben, az állati szervezetekben, valamint a belőlük készülő termékekben. A mező- és erdőgazdaságban használt vegyszerek és a különféle mosószerek felhasználásakor a biokémiai és az egészségügyi szempontokat fokozottabb mértékben vegyék figyelembe, mert a mérgező vegyi anyagok ellenőrzés nélküli felhasználása nagyobb veszélyt rejthet magában, mint a radioaktív csapadék. Ugyanezt a véleményt hangoztatják az európai szakértők is. Világszerte új jelmondat hallatszik mind hangosabban: Mentsük meg a természetet a mérgezéstől! Az árvízzel sújtott, de már víztelenített területeken manapság legfontosabb a szántóréteg mélyítése és szellőztetése, hogy mihamarabb megindulhasson .a talaj mikrobiológiai folyamata. Ezeken a területeken szintén a kétszeri szántást ajánljuk. Az őszi gabonafélék itt ugyanis a talaj termőképességének rendbehozása tekintetében fontos szerepet töltenek be. A vetéselőkészítési műveletnél ne feledkezzünk meg a megosztott tápanyagellátásról sem. Ennek keretében a tervezett foszfort és kálit tartalmazó ipari trágyák kétharmadát a szántással, egyharmadát pedig közvetlenül a vetés előtti talaj előkészítéssel dolgozzuk a vetőágyba. Különös figyelemmel kell végeznünk a nitrogénnel történő trágyázást. Az adott helyzet megkívánja, hogy az alapadagot két részre osszuk, s az első fél adagot a vetés előtt juttassuk a talajba, a másikat pedig salétrom, tehát gyorsan ható formában a vegetáció idején adagoljuk a növénynek. Az árvíz sújtotta területeken a tápanyagellátásnál vegyük figyelembe a talajok pedológiai és agrokémiai vizsgálatának eredményeit, mert ezeken a területeken nem vehetjük kiindulópontnak az előveteményeket. Itt az ipari trágyák arányának'a következőképpen kel alakulnia: N 1 : P 1,2—2 : K 1,4. Fontos lesz idén az ősziek vetésénél, elsősorban a már jól bevált hazai körzetesített vetőmagfajták és a külföldről behozott, már nálunk is eredménnyel alkalmazott vetőmagvak használata. A külföldről behozottak közül jónak tartjuk a Fertődi 293-as magyar fajtát, a Harrach osztrák fajtát, valamint a kitünően áttelelő magas kiőrlési százalékot nyújtó szovjet Belocerkovszkaja 198-as bűzafajtát. Termelési adottságaink azonban nagyon megfelelőek a Mironovszkaja 264-es és a Mironovszkaja 808-as búzafajták alkalmazására is. Mivel idén sok helyen (az ismert oknál fogva) nem képesek az agrotechnikai határidő betartására, ezért ajánlatos lesz a rövidebb jarovizációs idejű vetőanyagok alkalmazása. Tájékoztatásképpen az alábbiakban közöljük egyes búzafajták termelési körzetenkénti agrotechnikai határidejét és tulajdonságát. Büzafajták Kasticei szálkás, Fanal, hosszú jarovizációs idejűek Diana I. Kosúti, Pavlovlcei 198-as közepes jarovizációs idejűek Hodoníni szálkás, Harrachweizen' Chlumeci 12-es, rövid jarovizációs idejűek-. v a Agrotechnikai hatácidő burgonya répakörzet kukorica körzet körzet IX. 15. IX. 25. X. 3. IX. 25. X. 10. X. 15. X. 10. X. 15 X. 25. Idén több esetben el kell majd tekintenünk a már megszokott előveteményektől. Az őszieket több helyen újra gabonafélék — vagyis kevésbé alkalmas elövetemények — után is kénytelenek leszünk elhelyezni. Nem lesz különb a helyzet az agrotechnikai határidővel sem. Magától értetődő, hogy minden lehetőt elkövetünk majd, hogy megfelelő elövetemények után és időben vessünk, de a tervteljesítés érdekében kivételezésre is sor kerül, mégpedig úgy, hogy szakszerű agrotechnikát alkalmazunk majd, s főleg a vegetáció idején történő nitrogén ellátással elősegítjük a növény fejlődését. A felsoroltak érthetőbbsége végett két példát hozunk fel kísérleteinkjjől, hogy rávilágítsunk a dolog lényegére. Ugyanis nem megfelelő elővetemények és kései vetés után is lehetnek kedvezőek az eredmények, ha a növényt vegetáció idején rendszeresen és szakszerűen ápoljuk. Példa erre az 1958—1959-es gazdasági év, amikor árpa után gondosan előkészített (a tél befejeztével és a bugahányás idején) duplán nitrogénezett talajba 0,81 hektárba búzát vetettünk, s 51,4 q/ha-s szemtermést értünk el. Továbbá az 1960—1961-es években pedig november közepén vetettünk és 53,1 mázsás hektárátlagra tettünk szert. Természetes, hogy a tápanyagellátást leghatásosabban a talaj biológiai vizsgálatának szerves differenciálódása időszakában kell végeznünk, ahogyan ezt a műveletet a dunaszerdahelyi járásban jó eredménnyel alkalmazták. Befejezésül még megemlítjük, hogy a rozs vetésének agrotechnikai határideje szeptember végén, a magasabb fekvésű körzetekben pedig szeptember második dekádjában végetér, s az őszi árpát pedig legkésőbb szeptember 30-ig el kel! helyeznünk a vetőágyba, máskülönben nem számíthatunk jó hektárhozamra a jövőben. MICHAL ANDRASŐIK mérnök, JOZEF HÜSKA mérnök, * a Nyitrai Mezőgazdasági Iskola dolgozói ■ Harmincöt éve vincellér Huszár István bácsit, a Leszenyei Állami Gazdaság ipolykeszi részlegének vincellérjét ugyan hol is találhatnánk ilyen dologidőben másutt, mint a szőlőben. Több mint három évtizeden át szinte naprólnapra lesi szőlőtőke fejlődését. Hogy is került erre a pályára? Geleta, a gazdaság korábbi intézője szerettette meg vele a szakmát.- Fiam, akarsz-e tanulni? - kérdezte egy alkalommal. — Már hogyne akarnék — válaszölta. A tanuld igen fogékony volt. Három év múlva már jobban ismerte a szőlőtőkéket, mint tanítója. Geleta meg is jegyezte: — Te, gyerek, még túlteszel rajtam ... Azóta vincelléreskedik. — Vajon mi a titka szaktudásának, hozzáértésének?- Szeretni kell a szőlészetet - vallja —, érezni kell minden tökével. Szinte beteg vagyok, ha nem járhatok közöttük ... István bácsit a faluban mindig ilyen embernek ismerték. Még szabad idejében is a szőlőben teszvesz. Szigorú a szölőkötő lányokhoz is. Nem engedi, hogy a fürtöket a levelek közé rejtsék. Ö maga is, ha meglát egy-egy kiszabadult veszszöt, a többihez köti. Törődik azzal, hogy a fürtök elegendő napfényt kapjanak. Meg is látszik, hogy a szőlőnek jó gazdája van. Az idei kedvezőtlen időjárás következményei majdnem elenyészőek. Csak itt-ott látni néhány fertőzött szőlőszemet.- Hogy sikerült megmenteni a termést ? Hisz vannak olyan szőlészetek, ahol 18-szór is permeteznek, mégis nagy a kár.- A peronoszpórát lesni kell. Hiába permetezünk akkor, amikor már fertőződtek a levelek és a fürtök. Először Szulikollal és Kuprikollal permeteztem, majd másfél százalékos rézgáliccal és végül két százalékos rézgáliccal. A permetezések június elejére, 10-12-re és július végére estek. A tapasztalt vincellér egymás után mutatja az egészségesen fejlődő fürtöket. Rossz volt az idő, sok nehézséget okozott, de mégis jó termést vár. Bállá József Mikor kezdjünk szüretelni ? — Szépen fejlődnek a szőlőfürtök — mutatja Pista'bácsi' A Volga menti hvalinszki szovhozban több mint 800 hektáron termesztenek gyümölcsöt, amelyből ízletes borokat készítenek. A képen egy házilag készített hordómosó gép A szüretelés optimális időszakának megállapítása fontos láncszem a borkészítéshez tartozó technológiai intézkedések láncolatában. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban hosszú ideig az a vélemény volt elterjedve, hogy a szőlőt minél később kell szüretelni. Ez a vélemény azon az elgondoláson alapszik, hogy ebben az esetben erősebb lesz a bor. A szőlő különböző időpontokban történő szüretelése, éppúgy, mint a fajták túl nagy változatossága, a termelt borok egyöntetűségének és minőségének rovására ment s csak azt érték el vele, hogy a bor minősége még ugyanazon egység keretében is tág határok között változott. Ugyanakkor a késői szüretelés következtében jelentős veszteségek következtek be, s így bízvást mondhatjuk, hogy ez a gyakorlat sokat ártott gazdaságunknak. Kísérleteink kimutatták, hogy a beérés kezdetétől kezdve a szőlőszemek súlya, cukortartalma jelentősen megnövekszik, savtartalmuk pedig csökken, míg végül elérik azt a maximumot, amikor cukortartalmuk a legnagyobb. Ekkor mondjuk, hogy a szőlő teljesen beérett. Ez az optimális szüretelési időpont. Ezután tovább növekszik a szőlőszemekben levő cukor töménysége, de ugyanakkor érezhetően csökken a szemek súlya és egyben a hektárra eső cukortartalom is. Ha tehát későn szüretelünk, csökken a hektárhozam, kisebb lesz a nyert mustmennyiség és alacsonyabb lesz a mérhető savtartalom. A minőség és mennyiség tekintetében bekövetkező változások elsősorban a szemek víztartalmának elpárolgására, a sejtekben végbemenő oxidációs, égési folyamatnak, valamint a túlérés szakaszában a szőlőszemekben kifejlődő mikroorganizmusok (főleg a penész) hatására vezethető vissza. A veszteséget könnyen kiküszöbölhetjük, ha minden egyes borfajta számára a legmegfelelőbb időpontban szüreteljük a szőlőt. A szüret kezdetét akkor jelöltük ki helyesen, ha a szüretelési Idő közepén a szőlők összetétele biztosítja a kijelölt borfajta előállításához szükséges átlagos szesztartalmát. A félszáraz és édes borok készítéséhez használt illatos szőlőfajták leszüretelését úgy határozzuk me, hogy a megaszúsodott szemek mennyisége ne haladja meg a 40—50 százalékot, cukortartalma pedig semmi esetre se legyen kisebb 240 gr-nál literenként. A piros szőlő szedését úgy kell megszervezni, hogy azt a legcsekélyebb dér vagy korai fagy se érhesse. A szedésnél mindenekelőtt azokat a fajtákat kell Ieszüretelnl (fehér vagy piros szőlőt egyaránt), amelyeknek vékony a héja és ezért fokozott mértékben ki vannak téve a penészedésnek.
