Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-28 / 34. szám

Érdemes tudni a Csehszlovák Minőségi Szabványról II A szabvá­■ * • nyok be­tartása nagy jelen­tőségű a zöldség kitermelésekor és eladásakor. Az ál­lami szabványok meghatározzák az egyes zöldségfaj­ták követelmé­nyeit, például a fejes káposztára a CSN 46 3110 számú szabvány, a gyö­kérzöldségre a CSN 46 3120, a leveles­zöldségre (saláta, spenőt, rebarbora stb.) a CSN 46 3130, gyümölcszöldség (uborka, paprika, paradicsom, dinnye, tojásgyümölcs, tök) számára a CSN 46 3150 számú szabvány érvényes. Az így meghatározott szabványok a zöld­ség minden fajtájára megtalálhatók. Ha a zöldség nem éri el a szabvány által az egyes osztályokban megköve­telt minőségi mutatókat, úgy azt ala­csonyabb minőségi osztályba sorolják, vagy teljesen kiselejtezik, mint stan­dardon aluli zöldséget. A zöldség szállítói a hibát leggyak­rabban az osztályozáskor vétik. A rosszul osztályozott Zöldséget például nagysága szerint alacsonyabb minő­ségi osztályba sorolják (alacsonyabb árcsoportba) éspedig csak azért, mi­vel a kisebb egyedek száma megha­ladja a szabvány által előírt megen­­gedett mennyiséget. így történik az­­után, hogy például a helytelenül osz­tályozott eltevő uborkát az I. osz­tályból a II., illetve III. minőségi- és árcsoportba sorolják, annak ellenére, hogy az uborka 8Ó %-a eléri a felsőbb minőségi osztály számára előirt' mé­retet. Emellett az áru osztályozására szükséges költségek rendszerint jóval alacsonyabbak, mint az értékesítési árban így elérhető árkülönbség. Például a Diószegi Cukorgyár gaz­daságában az uborka átvételekor mu­tatkozó állandó nézeteltérések kikü­szöbölése érdekében két munkásnőt állítottak be, akik a leszedett uborkát átadása előtt az előirt nagyságok szerint ismételten osztályozták, s eh­hez a munkához pontos méretű sab­lont kaptak. A költségek így körül­belül 1600 koronával emelkedtek (az osztályozást végző dolgozók bére), azonban az osztályozásán, illetve helytelenül osztályozott uborkával szemben 18 000 Kés többletbevételt' értek el. Ezek a példák mutatják, milyen eredményeket lehet elérni a műszaki szabályok ismerete és betar­tása által a zöldség értékelésekor. Igaz ugyan, hogy csaknem az ösz­­szes mezőgazdasági üzem igyekszik jó minőségű terméket eladni, illetve a legjobb pénzügyi eredményt elérni. Azonban kevés az olyan szövetkeze­tek száma, amelyek kihasználják az állami szabványok betartásából és ér­­vényrejuttatásából származó lehető­ségeket. Ez a tény teszi lehetővé, hogy a műszaki szabványokat egyol­dalúan csupán a szállítók irányában (szövetkezetek és állami gazdaságok) alkalmazzák, s nem egy esetben így komoly nézeteltérés keletkezik és a mezőgazdasági üzemek szenvednek kárt. VAJON MIT IS TANÁCSOL AZ ORVOS a gépjárművezetőknek, akik órákon át megerőltető figyelemmel ülnek a volán mellett és életek sor­sa, vagyonok értéke és nem utolsó sorban saját egészségük, biztonságuk van kezükben. Hogyan őrizheti meg legbiztosabban a gépjárművezető fi­ziológiai és pszichológiai egyensú­lyát? Az állandó figyelem és a munka fesztültsége olyan állapotot idéz elő, aminek ellensúlyozása csak céltu­datos étkezéssel és bizonyos életren­dű fegyelmezettséggel előzhető meg. Lássuk tehát, hogyan étkezzék a gép­­járművezető nagy vezetés, hosszú út előtt. Megállapítható, hogy az éhség a koncentrációt és a reakciókészséget feltétlen csökkenti. A gépkocsivezető tehát sohase legyen éhes, de ne is táplálkozzék túlságosan bőven, mert a táplálkozással kapcsolatos élettani megterhelés ugyancsak koncentráció és reakciókészség csökkenéséhez ve­zet. Étrendje feltétlenül fehérjedús, könnyen emészthető, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag étrend legyen. A túlzsíros táplálékot a puf­fasztó ételeket feltétlenül kerülje, ve­zetés előtt és vezetés alatt egyaránt. Mit ehet tehát, vagy mit vigyen ma­gával a hosszú útra? A legalkalma­sabb komplex fehérjét tartalmazó táplálék a tej. Tej, tejtermékek, túró, sajt fogyasztása tehát megengedett és javasolt. A másik ilyen fehérje­forrás a keményre főzött tojás. Ter­mészetesen néhány szelet kenyér, és keksz egészítsék ki a gépjárművezető étrendjét. Friss vagy szárított gyü­mölcs ugyancsak ajánlatos. Éppúgy, ahogy a citrom, a limonádé vagy az A Csehszlovák Állami Szabványok ismeretének hiánya a mezőgazdasági üzemek részéről a felvásárló szerve­zet számára lehetővé teszi, hogy a szabványokat a szövetkezetek és álla­mi gazdaságok megkárosítására hasz­nálják. A műszaki szabványokkal végzett céltudatos munka a mezőgazdasági üzemek számára nemcsak a termelés egész menetének helyes irányítását teszi lehetővé, hanem feltételeket te­remt arra is, hogy figyelemmel kísérje a felvásrló szervezet munkáját a fel­vásárlás során és ellenőrizze az el­adott termékek helyes osztályozását, valamint értékelését, nehogy anyagi­lag károsodás érje a szövetkezetét, illetve az állami gazdaságot, ami lé­nyegesen befolyásolja termelésének hatékonyságát. Néhány példával bizonyítanám, hogy a felvásárló szervezetek nem mindig tartják szem előtt a műszaki szabvá­nyokat, illetve ezeket saját előnyükre módosítják: A Vlnohradyi EFSZ 90 mázsa borsói adott el, amit a Mezőgazdasági Fel­vásárló és Ellátó Vállalat nagyszemű zöldborsóként a III. minőségi osztály­ba sorolt mázsánként 400 Kcs felvá­sárlási árral. A szövetkezet a borsó ilyen osztályozásával nem értett egyet és az ellenőrző minta felülvizsgálása után az egész mennyiséget nagyszemű borsóként a II. osztályba sorolták, mázsánként 520 Kcs vételárral. Az eladott mennyiség esetében az árkü­lönbözet 10 800 Kős. A felvásárló féliéielek önkényes megváltoztatásának további példája szintén az étkezési borsó eladásakor történt. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat báhofii raktára a központból érkezett utasítás alapján, ahol megváltoztatták a borsó elbírá­lásának és osztályozásának elveit (a szabvány és a rendelet meghatározá­saitól eltérően), amikor is a zsizsi­kesség százalékarányát 20 %-ról 7 %-ra módosították, az említett rak­tár a 7 °/o-os zsizsikességet meghala­dó étkezési borsót takarmányborsó­ként vásárolta fel 180 Kcs árban má­zsánként. Emellett a Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium Közlö­nyében megjelent 175. számú hirdet­­mén 14. §-ának 2. bekezdése a követ­kezőket mondja: „A zsizsikkel 0,1—3 százalékban megtámadott étkezési hüvelyesek eladásakor a borsó árát 20, a lencse árát 30 koronával csökken­tik az áru minden mázsájának tiszta súlya után. A zsizsikesség minden további 3 %-oí meghaladó nagyobb százalékaránya mellett mázsánként a borsó és a lencse árát 2,— koronával csökkentik. A 20%-os zsizsikességet meghaladó étkezési borsót és a 10 °/o­­nál nagyobb zsizsikességü lencsét ta­karmányhüvelyesnek kell minősíteni, és a takarmányborsó, illetve takar­­mánylencse árában kell felvásárolni.“ A Bratislava-környéki Mezőgazda­sági Termelési Igazgatóság ellenőrző csoportja dolgozóinak közbelépésére a szabvány ilyen önhatalmú és helyte­len módosítását megszüntették é6 az eladott egész borsómennyiséget az állami szabvány szerint étkezési bor­sónak minősítették s nem 180, hanem 480—600 Kős-t fiaettek ki mázsán­ként. Például csupán a Jablonicei EFSZ esetében a különbség 57 mázsá­nál 19 920 Kős, az Oj Élet EFSZ ese­tében 12 500, és a báhofii szövetkezet esetében 7380 Kés volt. Az állami szabványok megsértésé­nek példáját hozhatnánk fel, amikor is a Zelenina zöldségfelvásárló válla­lat a Prievozi EFSZ-től a téli időszak folyamán salátát vásárolt fel. A fel­vásárló szervezet központjától átira­tot kapott, amelyben rendezték a sa­láta súlyát és árát a késő őszi idő­szakra (decemberre), amikor is az I. osztályra 110 g súlyt állapítottak meg. Ezt a módosítást azonban a zöldség­felvásárló az üvegházi saláta átvéte­lekor (januárban) is alkalmazta. A CSN 46 3130 számú szabvány a 60 g-os súlyú salátát az I. osztályba, az 50 g-os salátát pedig a II. osztályba so­rolja. Ennek következtében a prievozi szövetkezettől 22 950 fej salátát vet­tek át 0,24 koronájával II. osztályú minőségben. Csupán az ellenőrző cso­port 1965. január 25-i beavatkozása után számlázta ki a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátő Vállalat az első szállítmány 2960 fej salátáját helye­sen 0,96 koronájával darabjáért. Azon­ban az eladott 22 940 fej salátán a szövetkezet ezáltal 16 524 koronát vesztett. A csehszlovák állami szabványok megszegésének hasonló példáival az állattenyésztési termékek felvásárlá­sakor is találkozunk. Például a Vajnoryi szövetkezei vá­gókacsákat adott el (CSN 46 6415 — élő vágó-baromfi). Az 1118 kg felvá­sárlási súlyból a felvásárló szervezet dolgozója a mennyiség felét az I. mi­nőségi osztályba, másik felét pedig a II. minőségi osztályba sorolta. A szö­­vetkezte ezzel a minősítéssel nem ér­tett egyet és panaszával a mezőgaz­dasági termelési igazgatóság ellen­őrző osztályához fordult. — Az ellen­őrző szabványok szerint helyesen osztályozták; 980 kg-ot az I. osztályba, 138 kg-ot a II. minőségi osztályba so­roltak. A szövetkezet így 1263 Kős-t nyert (helyesebben mondva ezzel az összeggel károsodott volna). A hasonló esetek egész sorát hoz­hatnánk fel. A szövetkezetek és az állami gazdaságok bizonyára nem egy ilyen esettel találkoztak már gyakor­latukban. Az említettekből kitűnik, milyen nagy jelentőséggel bírnak a műszaki szabványok a mezőgazdasági üzemek számára az általuk előállított termé­kek értékelésekor, eladásakor. M. Ö u r d i a k, a Bratislava-vidéké Járási Mező­gazdasági Termelési Igazgatóság ellenőrző csoportjának vezetője A gépjárművezetők életrendjéről írta: Dr. BUGA LÁSZLÓ üdítő gyümölcslé. Igen jól beválik ezeken kívül a megfelelően ízesített paradicsomlé is. Fogyaszthat mérsé­kelten kofein tartalmú italokat, ká­vét és teát is, de ezt semmi körül­mények között ne vigye túlzásba. Határozottan meg kell mondani, hogy a koffein tartalmú italoknak az érrendszer működését befolyásoló hatásuk van. Éppen ezért helytelen, ha a gépjárművezető vezetés közben fáradságát kávéfogyasztással iparko­dik ellensúlyozni. A fáradságot csak a pihenés enyhíti. A feketekávé leg­feljebb elfedi, ami hosszabb haszná­lat után feltétlenül károsan befolyá­solja az egészséget. Egyesek azt fejtegetik, hogy szá­molnunk kell egy olyan, ma még nem is nagyon emlegetett elválto­zással, amit talán reflektorfény be­tegségnek lehetne nevezni, és ami a szürkületi vakságnak, a farkasvak­ságnak egyik igen enyhe válfaja, és valószínűleg a látóbibor csökkent ér­zékenységével, illetve alkalmazkodási képességével kapcsolatos. Végső oka feltétlenül az A-vitamin csökkent volta a szervezetben. A szakértők állítása szerint egy liter tej, vagy napi 100—150 gramm sajt feltétlenül növeli a szem szürkületi adaptáció­ját, alkalmazkodását még abban az esetben Is, ha egyes vezető lelkiisme­­retlenesége folytán hirtelen nagy fénycsóva csap is a vezető szürkü­leti fényhez alkalmazkodó szemébe. Vezetés után, ha valahol a vezető éjszakázik, vacsorát már tetszése szerint ehet. Ilyenkor sor kerülhet a rántotthúsra, a sültekre, a szaftos húsokra, főzelékekre és hurgonya­­félékre. De ha másnap újra vezető­ülésbe kell ülni, puffasztó ételeket, székelykáposztát, disznótoros vacso­rát akkor sem egyék, mert éjszaka nem pihen és másnap fáradtan kell megkezdenie munkáját. Az effajta ételek pihenőnapra valók. Talán nem is kell elmondani, de teljesség kedvéért megemlítem, hogy az alkohol fogyasztása a gépjármű­vezető számára munka közben fel­tétlenül tilos. Az életrendben a legfontosabb a nyugalom, a tökéletes pihenés. Mi­előtt lepihenne meleg, majd hűvös vízben mosakodjék és alaposan dör­zsölje meg a testét. Reggel munkába indulás előtt ugyanazt tegye a vérke­ringés serkentése céljából. A vezető ülés az Ulőcsontot, és hátlzomzatot egyaránt megviseli. Az ülést úgy igazítsuk, hogy azon egyenesen, ké­nyelmes testtartással ülhessen. A ve­zetőfülkében sokszor benzingőz szén­­monoxid, olajszag és egyéb vegyi anyagok káros hatása éri, amit a foglalkozásával járó rendszertelenség és az út egyhangúsága még fokozhat. Szabadnapját — márcsak ezért is fel­tétlenül aktív pihenéssel kell eltölte­­nie. Az igénybevétel rekoxnpenzáció­­jaképpen ilyenkor a teljes fizikai nyugalomról és a szellemi felüdü­lésről egyaránt gondoskodjék. GVÜMttlCSTIWMISZTÉS Termesszünk több bogyós gyümölcsöt! Az idei rendellenes időjárás hátrá­nyosan befolyásolta a gyümölcster­mesztést. Tetejébe még számos be­tegség és kártevő pusztította a leg­több gyümölcsfélét. Mindez nem jogo­sít fel rózsás kilátásokra — főleg a csontárok termését illetőleg. Becslés szerint vagy százezer tonnával ala­csonyabb gyümölcstermést várhatunk a rendesnél. A mostoha időjárás viszont alig éreztette hatását a bogyós gyümölcs­nél, sőt egyes fajtákból több termett, mint más évben. így például szép ter­més ígérkezik ribiszkéből, kivéve egyes fekete fajtákat, amelyek lehul­lottak. Jó az epertemés is,' egresből több nőtt az átlagnál, a szeder pedig csúcsterméssel kecsegtet. A kiadós esőzésektől szinte elburjánzottak a szederindák, a tőből 60—150 cm hosz­­szú mellékhajtások keletkeztek (jó­magam Theodor Reimers-féle szedret termesztek branlki kertemben a ke­rítés mentén és 10 méterenként 100 kg termésre számítok). Nagy kár, hogy mifelénk alig foglalkoznak sze-’ dertermesztéssel, amelyet külföldön jövedelmező bogyós gyümölcsnek te­kintenek. A bogyós gyümölcsfélék ismert el­lenállóképessége az időjárás szeszé­lyeivel szentben — amelyekből idén bőven kijutott — kiegyenlíti a be­gyűjtésnél előforduló veszteséget'. Vajon nem kellene-e ebből okulnunk? Vagy talán felesleg mutatkozik pia­cainkon ezekből a tápláló bogyósok­ból, mint például Lengyelországban? Tény, hogy piacainkon csak nagyrit­kán „botlunk" bogyós gyümölcsbe, minőségéről nem is szólva. Ez azt bi­zonyítja, hogy szélesebb körű ter­mesztését célzó propagandánk meg­bukott. Mindannak ellenére, hogy a felvásárló üzemek szívesen átveszik és a nemzeti bizottságok tetejébe még prémiumot is fizetnek érte a társadalmi szervezeteknek. Ezer vagonszámra termeszthetnénk évente bogyós gyümölcsöt jóformán minden kellék, anyagi és pénzügyi támogatás, valamint munkaerő nélkül. A kertészkedők száma eléri az egy­milliót, akik összesen kb. 220 000 hek­táron gazdálkodnak. A földterület mikénti kihasználása teljesen tetszé­sükre van bízva. Vannak akik nagyobb földterülettel bírnak, amelyet ren­desen megművelnek, de vajon nem-e kelne el amúgy „mellékesen“ néhány mázsa bogyós gyümölcs ráadásul? Az említett 220 000 hektár gyakorlatilag úgyszólván szakfelügyelet nélkül pang, már ami a bogyós gyümölcs­­félék termesztését illeti. Arról van tehát szó, hogyan szervezzük meg hatékonyan a hálás bogyósok belter­jes telepítését 100—500 négyzetmé­ternyi földterületeken. Ajánlatos len­ne, hogy a felvásárló vállalatok fel­karolják ezt a kezdeményezést, ki­használják a lehetőségeket és több évre szóló szállítási szerződéseket kössenek a törpetermesztőkkel. A bogyós gyümölcsöt termesztők anyagi érdekeltsége pedig már azáltal is biz­tosítva látszik, hogy jogukban áll termésüket közvetlenül a fogyasztók­nak is eladni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a íörpetermesztők a talaj kézi meg­munkálásával és az egyéni növény­gondozással a nagyüzemi gazdaságo­kénál lényegesen nagyobb termést érnek el (10 négyzetméteren maximá­lisan 40 kg epret, vagy 30 kg szedret, vagy 50 kg egrest). Ebből az áttekin­tésből könnyen kiszámíthatjuk, milyen országos méretű népgazdasági előnyt jelentene, ha a törpetermesztőknek csupán 10 százalékát sikerülne rá­vennünk bogyós gyümölcs termesz­tésére. Olyan távlatokról van szó, amelyeken valóban érdemes lenne el­gondolkodni!. Frantisek PAVEL (Braník) Hasznos tanácsok A NÖVÉNYVÉDŐ- ÉS ROVARÍR TÖSZEREK KEZELŐINEK A mezőgazdaságban a növényvéde­lem és rovarirtás jelentősége ma már vitathatatlan. Alkalmazásuk során azonban bizonyos egészségügyi és munkavédelmi kérdések Í6 felmerül­nek. Tudnunk kell ugyanis, hogy e szerek nemcsak a gombákra, rova­rokra, hanem az emberi szervezetre is mérgezők. Ezért megfelelő védő­intézkedésekről kell gondoskodnunk. Mielőtt bárkit is megbíznak e sze­rekkel történő porozással, permete­zéssel, ajánlatos orvosi ellenőrző vizs­gálatnak alávetni az illetőt. Például májbajosok, vérszegények, terhes nők és a 16 éven aluli gyerekek nem vé­gezhetnek ilyen munkát. A munkábaállás előtt el kell sajátí­tani a munkavédelmi előírásokat, fel­tétlenül érteni kell a munkához, s fontos, hogy — mérgezés esetére — az elsősegélynyújtási tudnivalókkal is tisztában legyünk. A növényvédelmi munkálatok szer­vezői kötelesek a dolgozók számára védőruháról gondoskodni. A védőru­hákat közös, zárt helyen tartsuk, s hetente legalább egyszer mosassuk ki. A raktárnok, vagy aki előkészíti az anyagot, használjon hosszúnyelü ka­nalat, hogy a növényvédőszer ne ta­padjon a karjához, ruhájához. Igen fontos, hogy ezeket az anyagokat biz­tonságos helyen tartsuk. A munkát lehetőleg úgy szervezzük, hogy á po­rozás, permetezés a reggeli és az esti órákban történjék, amikor hűvösebb van. Ez azért fontos, mert a melegben a szerek mérgező hatása nő. Ne fe­ledkezzünk meg az eszközök jó kar­bantartásáról sem. A permetezést végző dolgozókat lássuk el jó ivóvízzel, szappannal, törülközővel. Egy másik szabály: tilos enni vagy cigarettázni kézmosás előtt’. A mosdatlan kézről ugyanis a mérgező anyag a cigarettával vagy ennivalóval a belső szervekbe jut, s megbetegedést okozhat. Ügyeljünk arra is, hogy cigaretta és élelmiszerek mellett ne tároljunk növényvédő vagy rovarirtó szert. Ajánlatos naponta fürdeni a per­metezést, porozást végzőknek. A mos­­dővizet, a gépek mosásából származó vizet patakoktól, ivóvízforrásoktól tá­vol öntsük el. Nem szabad folyókba, trágyadombokra önteni. Nagyon szükséges a permetezendő területet előre kijelölni, s e helyeken a legeltetést és a gyümölcsfogyasz­tást megtiltani. A források, kutak környékén 40—50 méteren belül ne permetezzünk, mert ezeket az anya­gokat a talaj nem képes kiszűrni, s így mérgezhetik az ivóvizet. A növényvédőszerek tárolása, szét­osztása és általában a velük való bá­násmód nagyon lelkiismeretes munkát' követel. Minden permetező, porozó csoport­nak legyen elsősegélynyújtó ládája. Ebben legyen 30 g szódabikarbóna vízben feloldva (1 %), amelyet a bőr és a szemek lemosására használunk; 20 g orvosi szén, és 30—30 g Glauber­­só. Mérgezés esetén ezekből a követ­kező adagot adjuk: orvosi szénből 3—4 darabot, Glauber-sóból 5—10 g-ot egy pohár langyos vízben felold­va. Szükséges, hogy steril kötszer is legyen kéznél. Melyek a mérgezés tünetei? Ezek igen változatosak lehetnek a mérge­zés súlyosságától és az alkalmazott szertől függően. Általában fejfájás, hányinger, izzadás, hasi fájdalmak, hányás, hasmenés jelentkezik. Ilyen­kor a beteget, hűvös, árnyékos, de levegős helyre fektetjük, a védőruhát levetjük, testét tiszta, 1 %-os szóda­bikarbónát tartalmazó vízzel lemos­suk. Fontos a szemek kimosása sző­­dabikarbónás vízzel (égy késhegyni egy pohár vízbe). Amennyiben a mérgezés a növény­védő vagy rovarirtó szer lenyelése nyomán történt, a beteget meghány­­tatjuk és 5—10 g orvosi szenet adunk. Jót tesz, ha ezután rögtön tejet ita­tunk, amelybe előzőleg 1—2 tojásfe­hérjét tettünk. A dinitro-orto-krezollal (a fák per­metezésére használt sárga anyag) történt mérgezés tünetei bizonyos mértékben eltérnek a többi szer által okozott tünetektől. Első tünet, hogy a munkás feltűnően is indokolatlanul jókedvű, azután fejfájása lesz, majd fáradtság, izzadás lép fel. Sokszor a fárasztó munkának és a meleg időnek tulajdonítják ezeket a tüneteket. Ha valakinél ezt tapasztaljuk, azonnal vegyük ki a munkából. Súlyosabb ese­tekben hányás, álmatlanság, általános rosszullét, izgalmi állapot a jellemző. A bőr és a haj sárgás színe mellett a szem és a vizelet is sárga lesz. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a növényvédő- és rovarirtó szerek rendkívül hasznosak és gazdaságosak, megkönnyítik az ember munkáját, életét, alkalmazásuk azonban megkö­veteli, hogy egészségünk megvédése érdekében bizonyos munkavédelmi és egészségügyi rendszabályokat is szi­gorúan betartsunk. Dr. T. B. SZABAD FÖLDMŰVES J 1965. augusztus 28.

Next

/
Thumbnails
Contents