Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-28 / 34. szám
Kitüntetésük méltó viselői Egy év telt el azóta, hogy a járokfalui szövetkezet baromfiállományának dolgozói megkapták a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója kitüntetést. Egy év a termelésben nem nagv idő. Am annyira elég, hogy a gondozók bebizonyítsák — méltók voltak a kitüntetésre. Amikor a kilenctagú kollektíva átvette az oklevelet és a vele járó ajándékot, bizony sokan kételkedtek az elért eredményekben. Különösen a szomszédos szövetkezetek vezetői hitetlenkedtek, akik pár évvel ezelőtt az itteni vezetőktől mást sem hallottak a baromfitenyésztésre, csak panaszt. Bizony, 1958-ban még kritikus volt a baromfiállomány helyzete. A tyúkok nem tojtak, a csibék egymás után hulltak el — hiába látták el őket kellő takarmánnyal, az eredményeken ez nem mutatkozott meg. A gondozókat lelkiismeretükön kívül semmi nem késztette a jobb munkára. A fizetésüket akkor is megkapták, ha a tojáseladási tervet nem teljesítették. Az akkori vezetőség nem sokat törődött a baromfiállománnyal. Sikertelen termelési ágnak vették, s legszívesebben felszámolták volna. Erre azonban nem került sor, mert a szövetkezet élére új emberek kerültek, akik nem nyugodtak bele a baromfiállomány hanyatlásába. A vezetőség összefogott, s közös erővel keresték a 50—35 %-os elhullás okát. Már, úgy látszott, hogy ők is áttérnek a régi vezetőség nézetére — amikor Kiss János, a szövetkezet elnöke kimondta a végső szót: — Még egy utolsó próbát teszünk. Ha ez sem sikerül, felszámoljuk a baromfiállományt. Sikerült. Az állatorvossal karöltve megtalálták a baromfiállomány hanyatlásának okát. Üj munkaszervezéssel, de ugyanazokkal a gondozókkal pár év alatt figyelemreméltó eredményt értek el. Míg 1958-ban 2700 darab tyúktól csak 72 406 darab tojást termeltek, addig 1963-ban már 495 612 db-ot adtak el ugyanannyi baromfitól. Ugyanakkor a csirkevásárlást 10 000- ről 8000-re csökkentették. Ebből arra következtethetünk, hogy kevesebb elhullással csökkentették a termelési költségeket, s a meglévő állomány termelékenységének növelésével emelték a bevételt. A gondozókat a hozam utáni jutalmazás bevezetésével érdekeltté tették a termelésben. Egy gondozó havonta megkeresi az 1000—1100 koronát, ami a munkaegység jutalmazás mellett szép jövedelemnek számít, mert az év végén még hozzájön az osztalék, és a munkaegységenkénti kilogramm termény. Természetesen ezenkívül még prémiumban is részesülnek. Az 1,5 százalékos elhullásig 300 koronát, 3%-ig pedig 200 koronát kapnak a gondozók. Ilyen jutalmazással és helyes munkaszervezéssel az addig elfásult érdektelen gondozókból jó kollektíva fejlődött ki. Ez a kollektíva 1963-ban jelentkezett a Szocialista Munkabrigád címért folyó versenybe, melyet' egy év múlva meg is kaptak. Jogosan, hiszen 1964-ben már 513 000 darab tojást termeltek az állomány létszámának bővítése nélkül. A gondozók külön-külön istállóban 700—800 darab fiatal jércét" és 450— 500 darab tyúkot gondoznak. Itt maguknak dolgoznak, s közvetlenül nincs az egyik a másikra utalva. A szoros kapcsolat megteremtéséről azonban gondoskodik Jankovies Margit és Osvald Tibor, a baromfifarm vezetője. A csoport tagjai gyakran összejönnek, átadják egymásnak tapasztalataikat, megbeszélik a munkában felmerülő problémákat, s élvifaíkoznak a „Drúbeznícfví" című baromfitenyésztéssel foglalkozó folyóirat égy-é'gy cikkén. A csoport kedvelt olvasmányává vált ez a folyóirat. Szükség van a tanulásra, az ismeretek bővítésére, mert nagy feladatok előtt állnak. A szövetkezet' szakosításának egyik ága a baromfitenyésztés lesz. Már 1966-ban egymillió tojást kell eladniuk. Persze, ehhez 2700-ról 7000 darabra emelik a tyúkok számát. Ilyet] állomány évenkénti feltöltése mellett nem lenne gazdaságos más üzemből szállítani a csibéket. A szövetkezet vezetősége erre is gondolt. Már építik a keltetőt, melyben a jövő év elején megkezdik a termelést. Ezentúl nem okoz majd gondot a csibék vásárlása. A kollektíva tagjai bíznák abban, hogy az állomány létszámának emelése után is sikerül megtartaniuk az egy tyúktól jelenleg elért tojáshozamot. Ez pedig figyelemreméltó eredmény. Hiszen a tervezett 120 darab tojás helyett tavaly 168 darabot értek el. Ilyen t'pjáshozamma! pédig kévés' baromfigondozó dicsekedhet. Valaki felteheti a kérdést, mivé! takarmányoznak a járokfalui baromfigondozók, hogy ilyen magas tojáshozamot érnek el? Nos, a takarmányadag összeállításánál találkozunk „különlegességekkel“. Az alaptakarmányt a koncentrált keverékek adják. Az állatok naponta 4—5 dkg csíráztatott búzát kapnak. Évente 5 hektáron termelnek a baromfiak részére csikórépát és egy hektáron sárgarépát. Ezt csemegeként kapják az állatok. Ezenkívül a téli időszakban 70—80 mázsa vöröshagymát főznek a tyúkok részére. Ezzel kiegészítik az állatok vitaminszükségletét. A gondosan összeállított „étrend“ mellett a baromfiak tavasztól őszig az épületek körül elvetett kalászosok között kapirgálhatnak. Itt aztán mindegyik a saját szükséglété szerint egészítheti ki a takarmányadagot. A járokfalui barőmfigondözók 'jő munkaszervezéssel, közös akarattal á szövetkezet legalhanyagoltabb termelésig ágát virágoztatták fel. Ezzel méltó viselőivé váltak a Szlovák Nemj zéti Felkelés 20. évfordulója című kitüntetésnek. Kívánjuk, hogy továbbra is azok maradjanak, s az előttük álló terveket maradéktalanul teljesítsek! H. Zsebík Sarolta K özépmagasságú, zömök emb?r. Sok a gondja-baja. Most ugyancsak fő a feje, mert megjött Kulifaj, az állatorvos. Néhány malac pusztult el, meg kell állapítani, mi az oka. így megy ez napról-napra. Laukó Józsefnek, a szklabonyai szövetkezet Zootechnikusának nem könnyű a dolga. Még az a szerencse, hogy eredménynyel jár az igyekezet, van értelme a munkának, a sok lótásnak-futásnak. No de mit is mondanának a falusiak, ha éppen ő, a negyvenhárom közül, torpanna meg. Mert 21 évvel ezelőtt ő is ott volt a Szlovák Nemzeti Felkelésben résztvevő katonák sorai között. Jött a behívó, amely harcba hívta a hazafiakat a náci betolakodók ellen. Megmozdult az aránylag kis falu és 43-an álltak csatasorba. Küzdöttek, amíg bírtak. Győztek és vereséget szenvedtek. De nem adták fel a harcot. Amikor a falun átvonult a front, Laukó elvtárs önként jelentkezett Szlovákgyarmatra határőrnek. De 1952-ben már kezébe vette öt hektár földjén az eke szarvát. A többiekkel együtt megértette az idő szavát, beállt a szövetkezetbe. Aztán egy időre, mint körzeti zootechnikus működött. Majd a Losonci Ä1 latnemesítő Igazgatóságra került. De 1963-ban visszahívta szülőfaluja. Nem kényelmes székbe ültették. Rosszult állt az állattenyésztés szénája. A napi tejhozam tehenenként alig érte el a 4 litert, alacsony volt a súlygyarapodás és fertőzött az állomány. Bizony erre az időre nem szívesen emlékszik viszsza. — Nehéz volt a kezdés — forgatja vissza az emlékezés kerekét. — Lassan, fokozatosan saját nevelésű üszőket állítottunk be, ésszerűen, a hasznosságnak megfelelően kezdtünk takarmányoani, apránként születtek az eredmények. De még sok a tennivaló ... A megkezdett úton tovább haladnak. Bátor harcos, jó zootechnikus A múlt évbén 12 fajüszőt adtak el 120 000 koronáért, idén tavaszon már 13-at értékesítettek 136 000 koronáért; és még 18 kerül a vásárra. A hízómarhák is kitűnően gyarapodnak. Épp a napokban állapították meg a súlygyarapodást. A zootechnikus maga is csodálkozik az eredményén. A hízóbikák naponta 1,40 kilóval gyarapodtak. De a legszebb eredményeket a tejterme’lésben érik el. Amíg 1963-ban egy laktáciő alatt csak 1360 liter tejet fejtek, a múlt évben már elérték a 2040 litert. Idén ezt jóval megtoldják és közel 3000 liternél akarnak kikötni. Most a napi tejhozam több mint 8 liter és emellett a zsírtartalom 4 % körüli. A tejeladási tervet 50 000 literrel megtoldottak, a húseladás tervét pedig 100 mázsával. Néhány szót a módszerekről is váltunk. — Én azt mondom, hogy a tejtermelés alapja mindenekelőtt a lucernaszéna. Természetesen ehhez megadjuk a kellő mennyiségű takarmánykeveréket is. Ha ez mind megvan, természetesen sok függ a gondozóktól is. Elmondhatom, hogy etetőink, fejőink fegyelmezettek és felelősségteljesen dolgoznak. Igaz. hogy erre serkenti okét a jutalmazási módszer. A fejők és az etetek minden 100 liter tej után 2,75 munkaegységet, egy-égy elválasztott borjú után pedig 8 munkaegységet kapnak. Ez minden. Ha jól dolgoznak, sokat keresnek, ha hanyagul, kevesebbet. Laukó elvtárs a jól végzett munkáért nem sajnálja a jutalmat, mert azt tartja, hogy ha az emberek látják munkájuk elismerését, mindent megtesznek a többtermelés érdekében. Persze, az emberekkel bánni kell tudni, hozzá kell férkőzni a szívükhöz. Ennek viszont mestere az élet iskoláját megjárt harcos. Akkor sem habozott, a többiekkel együtt gondolkodás nélkül fegyvert' fogott, bajtársaival együtt végigjárta a Zólyom-környéki, Korpona-menti dombokat, völgyeket, hogy megvessék egy új rendszer alapjait. Tudta, hogy a felszabadulás sem hoz pihenést. Tovább kell küzdeni az újért, a haza gazdaggá tételéért. Dolgozott, igyekezett minden módon szaktudását bővíteni, hogy a harcoló ezrek álma valóraváljon. És amikor a többiekkel együtt neki is mellére tűzték az emlékérmet,- fölcsillant a szeme. Felcsillant már csak azért is, mert az állattenyésztés dolgozói kapták meg a Szlovák Nemzeti Felkelés címét és úgy érezte, neki is van egy kis része a sikerekben. Az eredményekről szűkszavúan, nem szívesen beszél. Ügy gondolja, ezt mindenki megtenné az ö helyén. Az eredmények mellett naponta újabb problémákkal kell megküzdenie, de Vállalja, mert erre kötelezi a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka. Megállta a helyét a harcban és az építésben is. A juhásztanya a hegyaljai Sáros dűlőm terül el. Köröskörül buja növényzet, kövér lóherés fű, gazdag legelő. A távolban megrakott szénaszárítók láthatók. Ebédszünetben érkeztünk meg. A juhász, Szimcsák György éppen a déli fejést végezte. Kétszáz Merinó juhot gondoz. — Jól tejelnek a juhok — tájékoztat bennünket. — Naponta 24 kg juhsajtot készítünk, vagyis egy juhtól átlag 0,25 kg-ot. Májusban összesen 4,18 mázsa I. osztályú juhsajtot adtak el. A gyapjútermelés tervét is túlteljesítették 82 kg-mal. A gyapjúért összesen 72 ezer korona bevételhez jutott a szövetkezet. A bárányelválasztás szintén eredményes volt. A 170 anyától 220 kisbárányt választottak el. A legeltetésnél a karámos módszert alkalmazzák. A karámot fokozatosan továbbhelyezik, úgyhogy az idény végéig az egész dűlő területén végigmegy, A juhok így a füvet jól lelege-BALLA JÖZSEF Laukó elvtárs a kifutóban kedvenc tenyészállatai között ük, és egyidejűleg trágyázzák a talajt. A juhásztanya mellett két hordozható ágyat látunk, amelyeken éjszaka a juhászok pihennek. Az ágyat tetőzettel látták el, így nerh> lepheti meg őket az eső. Kissé távolabb két faházikó áll. Itt készül a juhsajt. Feltűnő a helyiségek és az egész felszerelés tisztasága. Miután mindent megnéztünk, a jühász juhaival együtt eltűnt szemünk elől, csak időnként hallottuk Pityd, a juhászkutya ugatását. Azzal a meggyőződéssel távoztunk a lapospakonyi EFSZ juhásztanyájáról, hogy a juhtenyésztés tapasztalt és lelkiismeretes juhásszal az élén nagyon hasznos és gazdaságos a szövetkezet számára. Andreás Sándor, Kassa Befejezték az aratást f A Kosűti Magtermesztö Állami é Gazdaság egyes részlegein nagyon # szép eredményt értek el gabonából. ér A kosúti részlegen például átlag é 33,81 mázsa, a hegyi részlegen 33,5 I mázsa, a hidaskürti részlegen pedig 32,98 mázsa volt a hektárhozam. A kombájnosok közül dicséretet érdeme! Polacsek István, aki SZK—4-esével 143 hektárról 4680 mázsa gabonát csépelt ki, Srajner János, aki 113,5 hektárról 3775 mázsa gabonát, és Szolga László, aki 114,5 hektárról 3603 mázsa gabonát csépelt ki. A rendvágóval aratók közt Navrátil János, Gelnicki Ferdinánd és Kisela Rudolf érdemel említést. György Elek, Kosút SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. augusztus 28. Látogatás a juhásztanyán ELSŐK AZ ORSZÁGBAN Az utóbbi két száraz esztendő a tőketerebesi járás mezőgazdasági üzemeit arra kényszerítette, hogy másoktól kérjenek segítséget. Az idén azonban — bár a sok eső okozott némi kárt — a kenyérgabona mégegyszer annyi termést adott, mint a múlt esztendőben. A szövetkezetek nagy gondot fordítottak a veszteségmentes és gyors betakarításra, s így augusztus 20-án az országban elsőként teljesítették gabonaeladási kötelezettségüket. A tervezett 2918 vagon gabonát maradék nélkül a felvásárló üzembe szállították. A járás mezőgazdasági üzemei közt gabonaeladásban első helyre a leleszi EFSZ, másodikra a seéovcei, harmadik helyre pedig a yojcicei szövetkezet került. A Perbenyíki Felvásárló Üzem dolgozói forgatják a gabonát. Kertész Pál, Nagykapos A pereszlényi szövetkezetben ügyesen befejezték’ az aratást és megtartottéi az aratóünnepélyt Is. A lányok gyönyörű aratási koszorút kötöttek. (Bállá féív.l f Édesapám kaszája Váratlanul toppantam be a szülői házba. Szívmelegítő, kedves fogadtatás után, borozgatás közben, egy ötletem támadt. •» Szeretnék megtanulni kaszálni - mondtam. Édesapám csodálkozással emelte rám fáradt tekintetét, de én határozottan folytattam: - Szégyenlem, hogy nem tudok kaszálni. Apám, bár szótlanul, de arcán halvány mosollyal ment fel a padlásra, hogy lehozza hű fiatalkori munkatársát. A küszöb elé ülve kalapálni kezdte. Én kíváncsian figyeltem a kasza pengését. — Tessék, fiam - nyújtotta át a kikalapált kaszát - nem árt, ha a fiatalok a toll és ceruza mellett ezt a szerszámot is megismerik. Vállamra vettem a kaszát, s együtt indultunk' a szőlődomb felé. — Lekaszáljuk a Tőkés alatti füvet, utána pedig az árpát a kisszőlőben. Remélem, ennyi elég lesz kezdetnek - tette hozzá huncut mosollyal. Amint megérkeztünk, átvette a kaszát, s rövid magyarázat után néhány vágást csinált vele. Majd átadta a szerszámot. Izgalommal bár, de boldogan vágtam a füvet. Édesapám egy fa alól figyelt. Mosolygott. A szokatlan munka megizza$ztott, s a kemény kaszanyél feltörte a kezemet. Szándékomról mégsem mondtam le. Amikor a két ár árpát is levágtam, édesapám elégedetten veregette meg a váltamat. — Én sem vágtam volna jobban - dicsért édesanyámnak is. Lassan este lett, indulnom kellett. — Édesapám - szóltam búcsúzás előtt - adja nekem a kaszát. Csak pillanatnyi habozás után felelt. — Vidd el, fiam, én már kiöregedtem a sorból... De vigyázz rá'. Szeme sarkában mintha könnycsepp jelent volna meg, mikor átnyújtotta kenyérkereső társát. Meghatottan emeltem vállamra a kiszolgált szerszámot. Budai Ernő (Szécsénke)
