Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-21 / 33. szám
A sudár fenyők egy november végi reggelen még büszkén, emelt fővel köszöntötték a későn ébredő napsugarat. De az örökzöld lombok nem soká fürödhettek az őszi fellegek szemfedőként takarták el a fény útját. Aztán hirtelen támadt szél rezgette meg a tűleveleket, amely egyre jobban súgott-búgott a fenyőtengerben. Az égbetörő fakorónák, mint szferelmesek hajlottak egymásra. Eleinte csak simogatták szomszédjukat, de nemsokára mint a marakodók, nem kímélve a közelieket, zizegve csapkodtak egymás arcába. A fékevesztett „bolond“ pedig egyre süvített s dühödten jajveszékelt mert útját állta a zöld rengeteg. Ez egyre jobban felborzolta a „légi királyt“ és kísértetiesen üvöltve indult újabb-újabb rohamra ... Az őrült erőnek csak egy ideig tudtak ellenállni az egymást védő sudár törzsek. Aztán itt-ott recsegve-ropogva derékbe tört egy-egy fa, utat engedve a száguldó erőszaknak. Másnap reggelig tartott az Ítéletidő s a sudár fenyves jégverte gabonatáblához hasonlított. Tört csonkok, fagyökerek meredtek élettelenül a ritkuló felhők mögül kíváncsian ki-kikukucskáló nap felé. Más kíváncsi is akadt. Egy szürkészöld egyenruhás, nap, szél barnította férfi állt a közelben földbe gyökerezett lábbal, nem akarva hinni szemének. Nem, ez lehetetlen! — ismételgette magában... De az elboruló szempár mást mondott, az igazságot. Hirtelenében évtizedek peregtek le szeme előtt. Mint mezítlábas gyerekecske a meredek domboldalon ültette az apró, gyámoltalan fenyőcsemetéket. Aztán mint favágó járt a fenyvesek között és húsz év óta „egyenruhásként“ figyelte, hogyan törnek ég felé a nyalka legények, férfiasodik a sima törzs. Együtt nőttek férfivá. S most... Hirtelen nagyon nehéz lett a lelke, s szeme sarkából kilopakodott egy könnycsepp. Az erdészszív könnyezett. Másnap reggel rekedtes hangon telefonálta a Cervená Skala-i Erdészeti Hivatalba a történteket. — Mennyi lehet a kár? — hangzott a drót másik végéről. —■ Olyan háromszázezer köbméter körül — mondta szomorúan. Bratislavában összegezték a Szlovákia különböző részéről befutó jelentéseket. A bódult vihar, amely 120— 150 km-es sebességgel száguldott, mintegy másfél millió köbméter fára való erdőt tarolt le. Kevés a szorgos kéz A hegytetőről méregzöld fenyők integetnek. A néhány kilométer hosszú völgykatlan oldalai szürkék a kidőlt, csonka fenyőtörzsektől. A pusztulás színhelye fél év után is megrázó. Egy viharral dacoló, megmaradt fenyő árnyékában a Zsukovszkij részleg felügyelője, Martinec mérnök mesél a vihar után történtekről. — A borzasztó elemi csapást követően rövidesen leesett a nyakig érő hó. Tehetetlenek voltunk, pedig tudtuk, hogy sürgősen fel kell dolgozni a letarolt erdőt. Ugyanis a baj nem jár egyedül, s az élősködő kéregszú egykettőre megtámadja a félig kidőlt fákat és gyors szaporulata miatt veszélyezteti a még legyengült álló erdőt is. — Miért káros ez a rovar? — Utakat vály a kéreg alatt és így elvágja a táplálékot felszívó ereket. Amíg a fenyő makkegészséges, addig ellenáll és a saját magából kitermelt szurokkal elönti az élősködőket. Az elgyengült erre már nem képes. — Mi hát a teendő?, Rajzing Miroslav és Bakita Ján 3000 korona körül keresnek havonta. — Minél gyorsabban lehántani a kidöntött fákat, eltüntetni a háncsot és ezzel megakadályozni a rovarok elszaporodását. Persze emellett permetezünk is, de attól csak részben pusztulnak el a kártevők. — S van valami akadálya a gyors feldolgozásnak? — Sajnos akad. Hiány van a legfontosabból, a munkáskézből. — Miért nem toboroznak brigádosokát? — Egész télen azt csináltuk. Még Dél-Szlovákiában is jártunk. Jelentkeztek is jőnéhányan, a munkahelyre azonban már nem jöttek el. Ha jól emlékszem a Zselíz melletti báróról háromszázan is feliratkoztak, de c6ak 11-en jöttek el rövidebb időre. — Voltak kitartóbbak is? — Akadtak. A szőgyéni szövetkezetből hatan jöttek két lánctalpas traktorral — emlékezik a mérnök. — Ez a Vavrecky nevű csoport kitett magáért. Amikor visszahívta őket a sürgős mezőgazdasági munka, megígérték, hogy a télen újból találkozunk. — Részesülnek valamilyen kedvez* ményben a toborzott munkások? — Természetesen. Amellett, hogy a messzebbről jövök megkapják a távolsági pótlékot, minden ledolgozott 200 normaóra után 1 köbméter fát juttatnak a dolgozónak s a szövetkezetnek, amely a brigádost küldte, ennek a felét. — Hogyan szállítják ezt el 200—300 kilométerről? — Nem kell innen szállítani, mert a fát a lakhelyükhöz legközelebb eső erdészettől kaphatják leszállítva tüzivagy épületfában. — A kereset' tűrhető? — Kérdezzük meg itt a közéiben fűrészelőket! A domboldalon két fiatalember müzsikáltatja a fűrészt'. — Honnan, merről? — kérdeződöm. — A ziari üzemből' jöttünk — mutatkozik be Rajzing Miroslav és társa, Bakita János. — Hogy jönnek ki? — Ügy három körül megkeresünk. — Nyolc óra alatt? — Néha ráhúzunk. — Haza ... — Hetenként járunk. — Az ellátás?’ — Meglehetős ... Csak a népi fogyasztási szövetkezetre haragszunk, mert nincs büfé, ahol néha-néha egy kis csapolt sört iszogathatnánk. Üjból zsong a fűrész. S még meszsziről is csillognak a csokoládé-barna hátak a júniusi napfényben, (Befejező rész a a köv. számban.) Kidöntik a tönköket a tönkrement erdőrészen. A kicsinyek előkészítése az iskolai életre Tóth Dezső „Meghatározható-e az apa személyé vérvizsgálattal? Végeznek-e ilyen vizsgálatokat?“ A kérdésre nem lehet egy mondatban válaszolni. A kétes apaság megállapításának problémája, mellyel bíróságunk egyre gyakrabban találkozik, több mint valószínűleg még egy darabig csak mintegy 50 százalékban oldható meg. Ennek a kérdésnek két oldalát ismerjük: jogi és biológiai oldalát. Most a másodikkal, a biológiaival foglalkozunk. Ha az apa személyét bíróságilag nem sikerül minden kétséget kizáróan megállapítani, a bíróság az illetékes szakemberekhez fordul segítségért, — a bírósági vércsoport-rendszer és öröklődéstan szakértőjéhez. A vércsoport-rendszer szakértője megvizsgálja a gyermek, az anya, és az állítólagos apa vérét és az eredmény alapján eldöntik, lehetséges-e a megjelölt férfi apasága, vagy pedig kizárt az. A vércsoportok és a vér egyébb tulajdonságai, például a nemrég felfedezett széria-csoportok aránylag egyszerűen örökölhetők és könynyen megállapítható az öröklődés. Mindenki, aki ismeri a vércsoportok örökölhetőségének szabályát, könnyen rájöhet — az anya, a gyermek és az állítólagos apa vércsoportjának olyan kombinációira, melyek ellenkeznek a szabályokkal, tehát kizárják az apaság lehetőségét. Léteznek olyan kombinációk is, melyek lehetetlenné teszik a családalapítást, tehát az apaságot is. A férfi, akinek a vércsoportja ellentmond a szabályoknak, nem lehet a gyermek apja, Kivételek gyakorlatilag előfordulhatnak, ha a vizsgálatnál hibát követtek el. Most az kérdezhetik, mi tulajdonképpen a probléma az apaság megállapításánál, mikor ismerik el ezt az Ki az apja? egyszerű és biztos módszert? A baj — és ez elég nagy — abban található, hogy a vérvizsgálat nem zár ki minden „nem apát“. Vagyis ha a megjelölt férfi a vérvizsgálat alapján lehet a gyermek apja, ez még nem jelenti, hogy valóban az is. Az ilyen esetekben a per eldöntésében egy másik szakértő — az öröklődéstan szakértője segíthet. De még ő sem bizonyíthatja száz százalékosan hogy az illető férfi a keresett' apa, mert még eddig nem- sikerült kidolgozni olyan módszert, mely az apaság pontos meghatározását lehetővé tette volna. Annyit azonban állíthatunk, hogy bizonyos mértékben az illető férfi apasága valószínű. Az apaság valószínűségének megállapítására többféle módszer van. Csehszlovákiában — ahol az apaság megállapítását négy városban: Prágában, Brnóban, Olomoucban és Bratislavában végzik — három jelentős módszert alkalmaznak: Az egyiket felfedezőjéről, E. Essen- Möller-ről nevezték el. E módszerrel az apaság valószínűségét százalékokban lehet kiszámolni. Megvizsgálnak számos öröklődési jegyet, melyekről tudják, hogy milyen gyakran fordulnak elő. mint például a vércsoportoknál. A második módszer alkalmazása során a gyermek külső jegyeit vizsgálják meg, mint például növekedését, azokat a testrészéit, ahol különlegesen finom a bőr, a mellet, a tenyeret', és a talpat. Vannak, hasonlóan a vércsoporthoz, az egész életben nem változó öröklött jelek, bár öröklődésük bonyolult és nem könnyen megállapítható. Vizsgálják az ujjlenyomatot az anyánál és a feltételezett apánál. Az utolsó módszer az apa személyének megállapítására széles körökben ismert, hiszen a gyermek többé-kevésbé hasonlít szüleihez. Ez a hasonlóság nemcsak nagy vonalakban nyilvánul meg, hanem számos apró jelben is, mint a szem színe, a száj, a fül alakja stb. Ha megvizsgáljuk a szülőknél és a gyermeknél ezeket a jeleket, érté* kelésük alapján aránylag tiszta képet kaphatunk az apaság valószínűségéről. Ez a módszer akkor célravezető, ha a gyermek, akinek keresik az apját, már idősebb, mert az említett testi jegyek többsége csak később fejlődik ki. Hogyan nézzünk tehát*az apaság valószínűségének fogalmára? Ha ez a valószínűség nagy, majdnem száz százalékos, vagy fordítva, nagyon alacsony, világos a dolog. De mit tegyünk akkor, ha valahol a két határ közt állunk? Világos, hogy ez a kijelentés: az apaság valószínűsége 80 százalék, nem azt jelenti, hogy a megjelölt férfi 80 százalékra a gyermek apja és 20 százalékra valamelyik másik férfi. Ezt úgy keli értenünk, hogy amikor a bíróság határoz az apaságról ennek a kijelentésnek az alapján, akkor az esetek nyolcvan százalékában helyesen határozott és csak 20 százalékban téved. A bíróság, amikor az apaságról dönt, azt is megfontolás tárgyává tesz, hogy az anya bizonyára azt a férfit jelölte meg, aki valóban az apa. Világos tehát, hogy a biolőgiai-öröklődéstani vizsgák nem egészen megbízhatók, de a döntésnél nagy mértékben segítenek az apaság megállapításában. (Ford.: KÉ) Közeledik a szeptember, kitárulnak az iskolák kapui, új tanév kezdődik. Az iskolába indulók között sok az elsöosztályos is, akik eddig csak a játékhoz voltak szokva. Már az iskolaév kezdetétől fogva meg kell őket tanítani tisztaságra, kötelességérzetre, rendre, erejükhöz mért munkára. Nem könnyű feladat ez a tanító részére. A szülök különböző véleménnyel vannak ilyenkor. Sok szülő így érvel: „Nos az én gyerekemmel nem sok dolga lesz a tanítónak, hiszen a kislányom már úgy-ahogy ír, olvas." — Mások viszont azt mondják: „Mi a gyerekkel nem foglalkoztunk, mert nem akarjuk, hogy majd az iskolában unja magát; különben is a mi Ferikénk olyan okos gyerek, hogy azzal nem lesznek problémák.“ Melyik szülőnek van igaza? Tény az, hogy az egyik gyerek könnyebben, a másik nehezebben, de mégis megszokja az iskola fegyelmét. Azonban éppúgy, mint a felnőtt is, megérzi ha változik az életmódja, méginkább érezhető ez a gyerekeknél. A gyermek idegrendszerének rövidebb vagy hosszabb adaptációs időszakra van szüksége, hogy alkalmazkodni tudjon új környezetéhez. Köztudomású, hogy ez az alkalmazkodás az először iskolába induló gyerekeknél nem zökkenőmentes. A nevelés lélektani tapasztalatai szerint az említett adaptációs időszak lényegesen rövidebb, ha a szülő helyesen készíti elő gyermekét az iskolába, ha megismerteti vele az iskola fogalmát és így már hallásból ismerős számára mindaz, amit az iskolában az első napon él át. Ehhez az előkészítéshez tartozik az is, hogy meggyőzzük a gyermeket az iskolába járás szükségcsségérqj, hogy megmagyarázzuk a gyermeki ész számára értelmetlen és szórakozást egyáltalán nem nyújtó műveletek jelentőségét, például miért kell hosszú sorban vonalakat, vagy köröket rajzolni az irkába. Sohase idézzük a gyermekek előtt a tanítót ijesztő mumus gyanánt, aki majd ellátja a baját. Sokkal helyesebben cselekszik az a szülő, aki, azt mondja gyermekének: „Nézd, gyermekem, az a néni vagy bácsi tanít majd téged sok-sok szépre, jóra, nagyon fog szeretni téged és te is szeresd őt, mindig fogadj szót neki! Sohase emlegessük a gyerek előtt az iskolát mint valami javítóintézetet, inkább tüntessük fel azt mint második otthonát, ahol ugyanolyan szeretettel várják, mint odahaza. A tapasztalatok szerint a gyermekek iskolára való előkészítését legfeljebb a szülőknek csak egy harmada végzi el, s ezek is leginkább az anyák. Egyes gyermekpszichológusok szerint a gyermekek apjuk iránti elhidegülésének — amely esetleg később is bekövetkezhet — az egyik forrása, hogy az apa magára hagyja gyermekét élete egyik legnehezebb átmeneti időszakában. Szakítsanak tehát az édesapák is egy kis időt maguknak, meséljenek kicsinyeiknek az iskoláról milyen voit valamikor, és milyen az most. Beszéljenek a legjobb barátról, a könyvről, amit a gyerek majd az iskolában kap. Ismerje meg a gyermek az iskolai élet szépségét, örömeit a maga valóságában, hogy ezzel is kedvet kapjon az iskolához. Ecseteljük előtte milyen szép dolog írni, olvasni tiTdni, és milyen öröme lesz például a nagymamának, ha unokája majd szép meséket olvas fel neki, vagy levelet kap tőle. Kedves szülők! Ha mindezeket figyelembevéve készítették elő gyermeküket az iskolára, szeptember elsején örömmel látják majd, hogy gyermekük vidáman, mosolyogva lépi át az iskola küszöbét. Kovács János tanító (Pa£) Jószívű város Ezt a nevet adták Ipolyság városának azok a gyermekek, akiket az árvíz sújtotta területről ide telepítettek. Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Iskolában helyezték el őket. Itt új otthonra és megértő, jószívű emberekre találtak, akik arra törekszenek, hogy a kis vendégek minden tekintetben úgy érezzék magukat, mint otthon. Ezt állapították meg a szülök is, akik az elmúlt héten meglátogatták gyermekeiket. ők is, mint gyermekeik, szívélyes fogadtatásban részesültek. Nyugodt szívvel tértek haza, hiszen meggyőződtek arról, hogy gyermekeiknek mindenük megvan. így lesz ez a jövőben is — mindaddig, amíg vissza nem térhetnek igazi otthonukba — szüleikhez. Ezt az ígéretet tették Ipolyság polgárai. Segítségük nemcsak ebben a formában mutatkozik meg. Az üzemek dolgozói és a polgárok elhatározták, hogy Aranyos községnek is segítenek majd, ahol a kegyetlen áradat nagyon sok kárt okozott. Munkájukkal ők is hozzá akarnák járulni e község újjáépítéséhez, hogy még szebb legyen, mint azelőtt s hogy eltűnjenek az árvíz nyomai. H. J. Egy társadalomhoz tartozék A cigányszármazású lakossággal kapcsolatos problémák igen nehezek. Ennek Pereszlény község (lévai járás) vezetői is tudatában voltak. Erkölcsi felelősségük tudatában cselekedtek. Az ő érdemük, hogy mind a hat család felnőtt tagjai állásban vannak már és jól dolgoznak. Például Hero Gyula, a 35 éves szövetkezeti tag, ebben az évben havonként 60 munkaegységet keresett, 1600 —1800 korona volt a jövedelme. Szépen keres Jónás Ferenc is. Csillag Károly júniusban 1800 koronát', Gazsi Emil szintén 1500 koronát keresett. A szövetkezet elnökének a négy tagról az a véleménye, hogy nem ijedtek még semmilyen munkától, fegyelmezettek és a rájuk bízott munkát becsületesen elvégzik. Nem volna azonban helyes, ha C6ak négyükről fennénk említést. Figyelmet érdeméi további két’ polgár is, akik Ipolyságon dolgoznak az útépítőknél. Pereszlény funkcionáriusait azonban még valami bántja: az említett polgárok lakáskultúrája. A szövetkezet vezetősége, a pártszervezet és a HNB vezetői elhatározták, hogy szövetkezeti lakásokat építenek részükre. Ez valóban dicséretre méltó, s maguk az érdekeltek is rendkívüli figyelmet tanúsítanak az ügy iránt. És a gyerekek? Sok községben a tanítóktól több panaszt hallunk^rájuk. Pereszlényben az elmúlt iskolai évben minden gyerek rendszeresen járt iskolába. A helybeli tanítók, most azon gondolkodnak, hogy jó volna az idő-' sebb cigányszármazású polgárokat is megtanítani írni és olvasni. Erről az iskola igazgatója, Burková elvtársnő, csak ennyit mondott: „Elhatároztuk, hogy szeptembertől kezdve tanfolyamot rendezünk részükre és úgy gondolom, hogy egy év után ezen a téren is előrehaladással dicsekedhetünk.“ Hornyák János, Ipolyság SZABAD FÖLDMŰVES 11 1965. augusztus 21.
