Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-21 / 33. szám

Az ázsiai féltekén változatlanul a vietnami kérdés áll első helyen, amely az utóbbi napok során eddig még soha nem látott nemzetközi elszigetelődéshez juttatta az Egyesült Államokat.

Nem kis gonddal küzd a Johnson-kormány belpolitikai téren sem, ahol a véres zavargásokká fajult négertüntetések ismét az amerikai színesbőrű lakosság helyzetének megoldatlanságára irányították a nemzetközi közvélemény figyelmét.

Az európai kontinens fő válság-gócából, Görögországból szintén a mind nagyobb méreteket öltő tüntetésekről érkeztek jelentések, amelyeknek résztvevői változatlanul a legnagyobb bizalmukról biztosították Papandreu volt miniszterelnököt.

Washington tovább dacol

A vietnami háború már nemcsak katonailag terheli meg a Johnsonkormány számláját, hanem diplomáciailag is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a széleskörű hivatalos állásfoglalás, s tegyük hozzá: túlnyomórészt elutasító állásfoglalás, amely Pekingtől Delhin át egészen Londonig vezet. Sasztri indiai miniszterelnök és Tito jugoszláv államelnök legutóbbi találkozása az ún. harmadik világ, vagyis az el nem kötelezett államok kormányainak egységes véleményét domborította ki: minél előbb véget kell vetni az amerikai agressziónak Vietnamban.

Sajnos, az amerikai kormány még csak nem is tartotta méltónak, hogy hivatalos formában foglaljon állást az indiai—jugoszláv javaslattal, csupán Rusk külügyminiszter egy alkalmi beszédben tett elutasító kijelentést.

S miközben a vietnami szabadságharcosok újabb és újabb harci sikereket érnek el, Washington tovább dacol a világ közvéleményével, sőt az agresszió teljes legalizálását, a légi támadások „jogosságát“ bizonygatja. Emellett azonban kétségbeesett erőfeszítéseket tesz az említett nemzetközi elszigetelődés megakadályozására. Hiszen a Fehér Házban jól tudják, hogy a vietnami háború kiterjesztésének politikája mellé még a legjobban elkötelezett szövetségeseket is nehéz felsorakoztatni.

Az elmondottakkal összefüggésben kétségkívül nagy jelentőségük van azoknak a nyilatkozatoknak — köztük hazánk kormánya nyilatkozatának is —, amelyek a vietnami háború kiterjesztésével kapcsolatban lerántják a leplet az amerikai kormány diplomáciai manőverezéséről és ráirányítják a világ figyelmét a kérdés lényegére; arra, hogy előbb meg kell szüntetni az amerikai agressziót, s csak azután lehet szó bármiféle tárgyalásról. Mert az úgynevezett feltétel nélküli tárgyalások az agressziót igazolnák.

Francia közvetítés a vietnami ügyben?

A nemrég távol-keleti útjáról viszszatért Malraux francia kultuszminiszter számos elejtett nyilatkozatából és a párizsi sajtó burkolt megjegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy de Ghulle újabb „felderítésre“ készül Ázsiában. Más szóval: az íróminiszter tanácskozásának a kínai és indiai vezetőkkel lényegében az volt a célja, hogy felmérje egy francia kezdeményező lépés reális esélyeit.

Párizsi diplomáciai körökben ugyanis nem tartják kizártnak, hogy de Gaulle esetleg közvetítő szerepre vállalkozna az indokínai béke helyreállítása érdekében.

Az persze más lapra tartozik, hogy a Fehér Ház Vietnammal kapcsolatos strucc-politikája mennyire hallgatna a „legkellemetlenebb európai szövetséges“ véleményére, kétségtelen azonban, hogy a nyugati nagyhatalmak közül Franciaország az egyetlen, amely az amerikaiak délkelet-ázsiai agressziójának elítélése következtében a siker reményében közvetíthet. Természetes azonban az is, hogy egy ilyen világpolitikai vállalkozás jelentős kockázattal jár. Az esetleges siker nagymértékben növelné Franciaország Washingtontól független külpolitikájával szerzett tekintélyét. Kudarc esetén viszont súlyos következményekkel járna.

Üjabb nagyarányú néger zavargások az USA-ban

Az elmúlt hét során Los Angelesben rég nem látott zavargásokra került sor a néger lakosság és a kivezényelt karhatalom között. A börtönökből kiszabadult és az utcán hozzájuk csatlakozott négerek elkeseredett csatát vívtak a rendőrséggel, áruházakat gyújtottak fel és felforgatták a gépkocsikat. A hírmagyarázók gyorsjelentéseikben valóságos ostromállapotról számoltak be. A város néger-lakta negyedeinek egyes utcái olyan képet mutattak, mintha háború pusztított volna: rombadőlt házak, kiégett falak, lángoló háztetők, az utcákon hulladékok, roncsok hevertek.

A vietnami kérdéssel nyakig elfoglalt Johnson „tragikusnak“ nevezte a Los Angeles-i eseményeket. De egy szót sem tett a szövetségi kormány felelősségéről és a négerek jogainak már alkotmányba foglalt biztosításáról. A legújabb néger megmozdulások szemléltetően mutatják az Egyesült Államok belső ellentmondásait és újból felszínre hozták azokat a feszítő erőket, amelyek az amerikai társadalomban a kérdés megoldatlanságát jelzik.

Hullámzik a görög politika barométere

Az utóbbi napok során két jelentős mozzanat emelkedik ki a több hét óta tartó görög politikai válság'ból. Az egyik Papandreu és a király találkozása, a másik Sztcfanopulosz kiválása a Centrum-unióból, mi lényegében a baloldaltól való átállást jelenti.

Papandreu és a király múltheti eredménytelen tanácskozása után bebizonyosodott, ami eddig csak feltevés volt. az, hogy az uralkodó és a puccsal menesztett volt kormányfő között szinte lehetetlen a kibékülés. Konstantin király ugyanis nem hajlandó kormányalakítással megbízni Papandreut, sem új választásokat kiírni. Ez azt jelenti, h;gy a parlament keretein belül megoldhatatlannak látszik a görög válság.

A királyi udvar részéről egy jobboldali diktatúra valamilyen formájának bevezetése van kialakulóban. A görög történelemben volt már példa rá, hogy a korona katonai diktatúrába menekült a demokratikus erők szorongatása elöl. A harmincas évek közepén szintén a kommunizmussal és a népfronttal ijesztgették a polgárságot s most is az a legfőbb „érv“ Papandreu ellen, hogy „az utcával szövetkezett“.

Ez a „vád“ már el is tántorította Papandreu néhány hívét. Sztefanopulosz és több vezető centrumista képviselő hivatalosan is elhatárolta magát a Centrum-uniótól, s miközben lépésükkel a jobboldal malmára hajtják a vizet, Sztefanopulosz kormányalakítási megbízást akar kicsikarni az uralkodótól.

Az érem másik oldala azonban egészen mást mutat. A hét derekán óriási méretű tömegtüntetésre került sor Athén utcáin. A több mint három kilométeres, fegyelmezett tömeg Papandreut éltetve és új választások

Indonézia függetlenné nyilvánításának 20. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségsorozatokra került sor az országban. Az ünnepségek során Szukarno elnök nagyjelentőségű beszédet mondott Djakartában, amelyben többek közöt felhívta az amerikaiakat, távozzanak Délkelet-Ázsiából.

Képünkön: Indonézia gyönyörű építé szeti emlékeinek egyike, a Madrászállambeli vilappurámi pagoda. (Foto: CTK)

kiírását követelve nézett farkasszemet a kivezényelt, közel tízezer rendőrrel és katonával.

A hosszú hetek óta húzódó görög. politikai válság legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy alapjában rendítette meg a monarchia sorsát. Bár a jobboldal változatlanul Papandreut vádolja a válságért, a királyi rendszer már nagyon is régen megérett arra, hogy végre demokratikus államforma győzedelmeskedjék a forradalmi hagyományokban oly gazdag görög történelemben. (tg)

K

ASA KIRÁLY — azaz Kaszavubu kongói köztársasági elnök leopoldvillei rezidenciáján a titkos ügynökök külön részlege foglalkozik a Csőmbe miniszterelnök elleni „Fekete Könyv“ összeállításával: fotókópiákat készítenek a választási csalást bizonyító dokumentumokról, azokról a feljegyzésekről, amelyek tanúsága szerint Csőmbe „katangai kormányt“ akart ráerőszakolni az országra.

Kaszavubu lelkes segítőtársakra talált a már-már levttézlettként elkönyvelt „Binza-csoport“ (Binza = Leopoldville egyik villanegyede, Mobutu, Adoula volt miniszterelnök, Bombokó volt külügyminiszter stb. érdekközössége) újjászervezett erőiben. Elnöki rendelettel kinevezte belügyminiszternek a „Binza-csoport“ erős emberét, Victor Nendakát, aki a biztonsági rendőrség főnöke vqlt, s eléggé változatos karriert futott be a függetlenség kikiáltása óta.

Az éleződő Kaszavubu—Csombe-ellentét képletét szinte összkongói képletté szélesíthetjük azzal a megfogalmazással, hogy a lepoldvillei garnitúra, s a mögötte álló külföldi érdekeltségek összefogása, vagy széthúzása mindenkor a kongót forradalmi erők hullámhegyének, illetve hullámvölgyének függvénye \folt.

Más szóval: valahányszor a kongói forradalmi erők egységesen és szervezetten lépnek fel velük szemben a kiváltságaik fenntartásában érdekelt leopoldvillei és elisabethvillei klikkek, valamint az őket pénzelő és tevékenységüket közvetve-közvetlenúl irányító belga és brit monopóliumok. Mihelyt azonban gyengül a neokolonialista rezsimet veszélyeztető népi nyomás, azonnal felszínre kerülnek a régi ellentétek, s mögöttük az imperialista monopóliumok heves harca a fantasztikusan gazdag kongói kincsekért.

A VISSZATÉRÉS

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Kaszavubu által ezerszer kiközösített Csőmbe 1964. júniusi látványos visszatérése. 1963 elején még úgy tűnt, hogy az amerikaiak két. legyet ütöttek agyon egy csapásra: időlegesen felszámolták a nemzeti felszabadító mozgalmat, s a katangai szecessziót megszűntető ENSZ-akcióval érzékeny csapást mértek a belga bányabirod alomra.

mwmw mwmwmwmrmw _ :

IffthirÁ . PARBAJ A DZSUNGELBEN

lVUTMUU ■ ATATATATATÁTATATATATÁTATATATA

Egy évvel később azonban gyökeresen megváltozott a helyzet:

1. Az ország területének 40 %-a a felszabadító mozgalom kezére jutott, s ugyanakkor küszöbön állt az ENSZ-erők kivonulása;

2. Adoulának nem sikerült tető alá hoznia a „mérsékelt nemzeti erők“ koalícióját és

3. szinte teljessé vált a leopoldvillei rezsim külpolitikai elszigetelődése.

Ebben a helyzetben kötött fegyverszünetet az amerikai és belga monppoltőke, ennek a fegyverszünetnek helyi vetületeként tért vissza Csőmbe, nem lebecsülendő aduival: jól képzett rhodésiai és dél-afrikai zsoldosok, visszaözönlő belga közigazgatási és pénzügyi szakemberek (Leopoldvilleben ma már pontosan annyi fehér él, mint 1959-ben), a katangai csendőrség, a vaskézzel tartott katangai párt, a Conakat stb.

Tagadhatatlan, hogy Csőmbe a mögötte felsorakozott erők segítségével eredményeket ért el. A hármas Imperialista intervenció (angol támaszpontról amerikai szállítógépeken Stanleyvillebe átdobott belga ejtőernyősök), a zsoldos-hadsereg meglepetésszerű támadása és roppant technikai fölénye visszaszorította a „szimbákat“, az olykor csak lándzsákkal és íjakkal felszerelt szabadságharcosokat. A felszabadító mozgalmat a megtorpanás óta szakadatlanul belső klikkharcok gyengítik, s újjászervezett alakulatai most elölről kezdik a partizánharcot (kis, rajtaütésszerű, rövid összecsapások).

Csőmbe ügyesen kihasználta a „szimba-oifenziva“ elhárítása nyomán keletkezett politikai vákumot, az 1960-as pártok teljes szétforgácsolódását a törzsfőnökök és közigazgatási vezetők által életrehívott több száz regionális pártocska anarchiáját, hogy az ország minden részében szétküldött Conakat-kádereire támaszkodva megszervezze új, összkongói szervezetét, a Conaco-t (Kongói Nemzeti Konvenció).

Csőmbe előretörése, számára szerencsésen egybeesett az afrikai neokolonialista erők általános offenzívájával, amelynek eredményeképpen súlyosan megrendült az Afrikai Egységszervezet, a támadások pergőtüzébe került a radikális Csombe-ellenes politikát folytató Ghana, megtántorodott a pozitív kongói rendezést szorgalmazó Kenya, sőt Kongót felvették az OCAM-ba (Afrikai és Malgas Együttműködési Szervezet), amely ma már a neokolonialista előjelű afrikai országok legjelentősebb „klubja“.

Csőmbe, a tehetséges propagandista mindezt természetesen a maga érdemenként tüntette fel, s brüsszeli tárgyalásai révén jelentős összegű készpénzhez is jutott, aminek segítségével Leopoldvilleben is növelte híveinek számát.

A mestervágás azonban mégis az volt, hogy Kaszavubu vonakodása ellenére kiharcolta a március-áprilisi „választásokat“. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg: a „szimbák“ öszszeomlottak, megalakult az új egységpárt, a Conaco megszűnt az elszigeteltség — most kell választásokat tartani, most kell „szilárd alapot adni a kongói demokráciának“.

A „VÁLASZTÁSOK“

Választás — egyenlő stabilitás — Csombenak ezzel a jelszavával Kaszavubu nem tudott komoly ellenérveket szembeszegezni, noha tisztában volt azzal, hogy ez a „választás“ mindenképpen vetélytársának győzelmével jár együtt. Csőmbe emberei annyira elbizakodtak, hogy a szokásosnál is kevesebbet törődtek a formaságokkal: a tartományi központokban futószalagon gyártották a szavazatokat, a beérkezett tényleges szavazatokat a szemétkosárba dobták stb.

És ekkor „Kasa király“ váratlanul és látványosan lejáratta a szavazást: híveivel együtt elindult leadni a voksot, de nem volt hol és nem volt kinek. Heves kirohanások a leopoldvillei sajtóban: ki a felelős ezért a disznóságért? Mi a garancia arra, hogy másutt nem követtek el visszaéléseket?

Tagadhatatlan, hogy Kaszavubu elegánsan „fúrt": nem akarta

diszkreditální az egész választást, csak időt akart nyerni, amíg kissé megfakult Csőmbe nimbusza, amíg erőt gyűjthet az ellentámadáshoz. Annyit sikerült elérnie, hogy a 21

tartomány közül 18-ban ugyan érvényesnek nyilvánították a „választásokat“, de 3 tartományban később rendezik még.

Addig Kaszavubu arra törekszik, hogy a maga hasznára alkalmazza a kongói alkotmányt. Az alkotmány szerint ugyanis az elnök kezében összpontosul a végrehajtó hatalom. Ezt az új alkotmányt Csőmbe szorgalmazta, mert arra számított, hogy a választás után összeül az új parlament, lemond Kaszavubu elnök, s megválasztják az új köztársasági elnököt, mármint őszerénységét, Moise Kapenda Csombét.

Az új parlament azonban még nem ült össze, s amíg erre — Kaszavubu szerint remélhetőleg minél később — sor kerül, eddig a régi elnök Is sok borsot törhet az új elnökjelölt orra alá.

WASHINGTON PÉNZE

„Kasa király“ a Washington által pénzelt „Binza-csoport“ támogatásával egyre aktívabban lépett fel: amikor Godofroid Munongo, Csőmbe jebbkeze, Kelet-Katanga kormányzója lett, s le kellett mondania a- belügyminiszterségről, Csőmbe előzékenyen átvette tőle ezt a tárcát is. Kaszavubu azonban elnöki rendelettel Nendakát nevezte ki belügyminiszternek, s hasonlóképpen egy régi „binzást“ nevezett ki tájékoztatási államtitkárnak. (Kaszavubu nemrégiben már úgy nyilatkozott a New York Times tudósítójának, hogy a „nemzeti egység“ érdekében le fogja mondatni magát Csombét is ...}

Az a különös helyzet »fakult ki, hogy az új parlament összehívása Kaszavubutól függ, ő pedig addig eszel a sajátos taktikával sorra eltávolíthatja a kormányból Csőmbe híveit. Aligha tévedtünk, ha azt állítjuk, hogy ez a ravasz taktika nem „Kasa király“ agyában fogalmazódott meg, s hogy a háttérben hasonló taktikai harc folyik a leggazdagabb afrikai ország kiaknázásában érdekelt monopóliumok között, egy új, az amerikai cégeknek jobban kedvező szféra-felosztás érdekében. Hiába Elisabethvilleé a pénz, ha Léopoldville-é a hatalom.

M. Gy.

Újabb szovjet tudományos siker

(Fényképfelvétel a Hold túlsó oldaláról)

A július 18-án felbocsátott Szonda—3 szovjet automata űrállomás lefényképezte a Hold túlsó oldalának azt a részét, amelyet az 1959 októberében felbocsátott szovjet űrállomás felvételei sem örökítettek meg.

A Szonda-3 felvételein megörökített terület mintegy 5 millió 1 k négyzetkilométer kiterjedésű. A jól sikerült fényképen a Hold felszínének apró részecskéi is felismerhetők. f

• Szovjet—török közös közleményt írták alá Moszkvában. Ürgüplü török miniszterelnök hivatalos szovjetunióbeli látogatása után közös közleményt írtak alá, amely megállapítja, hogy a két ország közt kedvező le« he tőségek nyíltak a sokoldalú kap« csolatok megteremtésére.

• Genfben előterjesztették a nyugati hatalmak javaslatát. A javaslat eleget tesz Nyugat-Németország követelésének: a szerződés ne akadályozza meg, hogy az NSZK is dönthessen a NATO nukleáris sztratégiájának kérdésében.

• Amerikai kudarc az ENSZ ún. pénzügyi válságában. A héten ülést tartott az ENSZ 33-as bizottsága, melyet az ENSZ pénzügyi válságának megoldására alapítottak. Mivel a tagállamok többsége ellenezte azt .az amerikai álláspontot, hogy a közgyűlés fossza meg a szavazati jogtól azokat az országokat, amelyek nem voltak hajlandók hozzájárulni a kongói és közép-keleti ún. békehadműveletek költségeinek fedezéséhez, amerikai részről bejelentették, hogy az Egyesült Államok megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben.

• Kiújultak a harcok Kasmírban. Delhiben kiadott hivatalos jelentés szerint Kasmísban a demarkációs vonal egyes szakaszain súlyos harcokra került sor indiai és pakisztáni csapatok között.

• Elemi csapások világszerte. Latin-Amerikát súlyos természeti csapások sújtják. Legutóbb Chilében földcsuszamlás, vihar és egyéb természeti katasztrófa következtében több ezer ember vált hajléktalanná. Az ország egyharmada víz alatt van. Argentínában lavinák és hófúvások okoztak óriási anyagi párokat s több emberáldozatot is követeltek.

SZABAD FÖLDMŰVES 9

1965. augusztus 21.