Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-21 / 33. szám
Az ötéves tervek szolgálják o termelés összpontosítását és szakosítását Az 1966—1970-es évekre szóló ötéves terv egyes mutatóival a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok megismertették a mezőgazdasági üzemeket, hogy azok a helyi termelési előfeltételek alapján szeptember 4-ig kidolgozzák a termelési feladatokat. Az ötéves terv készítése igényes feladat és a funkcionáriusoktól, szakemberektől, szövetkezeti tagoktól és általában a mezőgazdaságban dolgozóktól nagy erőfeszítést kíván, annál is inkább, mert a kedvezőtlen időjárás miatt most minden erőt a termés begyűjtésére kell összpontosítani. Ha az idei évet eredményesen zárjuk, tiszta számlával indulhatunk az ötéves tervbe. Minden mezőgazdasági üzemben szinte létfontosságú jelentőséggel bírnak a több évre szóló termelési tervek. Ezért szükséges, hogy akik a tervekkel foglalkoznak, az előforduló nehézségek ellenére is teljes felelősséggel dolgozzanak. Az ötéves tervek kidolgozásában segítenek a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok és a felvásárló üzemek dolgozói is. A mezőgazdasági üzemek az ötéves tervekben előirányozzák a piaci termelés mennyiségét és azzal is törődnek, hogy a termeléshez meglegyen a szükséges gépi és egyéb gazdasági berendezésük. A járási mezőgazdasági termelési Igazgatóságok által meghatározott termelési mutatók a mezőgazdasági üzemek gyors fejlődését segítik elő. Növekedik a belterjesség, és az összes helyi tartalékok felhasználásával, a nagyüzemi termelési módok meghonosításával, a szakosítás azon termelési ága felé halad, amelyek jó jövedelmet biztosítanak az illetékes üzemeknek. E cél eléréséhez szükség van a helyi funkcionáriusok, szövetkezetesek legnagyobb fokú kezdeményezésére és lelkesedésére. Emellett természetesen figyelembe kell venni az agro- és zootechnikai alapelveket és az országos érdekeket is. Mivel a mezőgazdasági üzérnek csak a piaci termelés terjedelmére és énnek alapján a növénytermesztési és az állattenyésztési termékek értékére kaptak határozott mutatókat, lehetőségük van olyan saját tervet készíteni, amely a termelésük összpontosításához és célszerű szakosításához vezet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek már a szakosítás útjára léptek, időközben nehézségekkel küzdöttek. Meg kellett változtatni termelésük irányzatát és különböző intézkedésekre volt szükség. Több esetben előfordult, hogy a szakosított mezőgazdasági üzemek pénzügyi nehézségekkel küzdöttek. Ezért az új ötéves tervek kidolgozásakor az elemzéseket az ökonómiai és természeti adottságok figyelembe vételével kell készíteni. Nem szabad háttérbe szorítani olyan termelési ágakat, amelyek jó hagyománnyal bírnak az illető mezőgazdasági üzemben. Alaposan ismerni kell a termelés egyes szakaszait és az alacsony vagy magas termelési szint okát. Jó ötéves tervet csak akkor készíthetünk, ha felmérjük az üzem gazdasági helyzetét, alapos mérleget készítünk a beruházási eszközökről és a munkaerőről is. Természetesen nagyon fontos, hogy a növénytermesztés elegendő takarmányalapot biztosítson az állattenyésztés számára. Nem szabad megfeledkeznünk a mezőgazdasági üzemek együttműködéséről sem. Ez főleg olyan esetben időszerű, ha az adott mezőgazdasági üzem nyitott állományforgóra (borjú vagy malacnevelésre) rendezkedett be. Amint a gyakorlat mutatja, a szakosított üzemek szoros együttműködése elkerülhetetlen. A termelés összpontosítása és szakosítása nem tűri az eddig több esetben alkalmazott bürokratikus termei lési formákat és elavult munkamódszereket. A tervek számoljanak a termelési alapeszközök teljes kihasználásával és azzal is, hogy esetleg időközben változásokra kerülhet sor. Azok a mezőgazdasági üzemek, mélyek már megkezdték a termelés szakosítását, az ötéves tervben — amint már említettük — tovább haladnak ezen az úton, és arra törekednek, hogy a termelési módszerek megjavításával minél jövedelmezőbbek legyenek az egyes termelési ágak. Emellett természetesen ügyelni kell arra, hogy a te« melés ne legyen teljesen egyoldalú, és hogy a szakosított termelési ág kellő jövedelmet hozzon. Ha például a mezőgazdasági üzemet szarvasmarha hizlalásra szakosítottuk és ennek ellenére a súlygyarapodás alacsony, csak akkor szüntethetjük meg a sertéshizlalást, vagy a baromfitenyésztést, amikor kiküszöböltük a szarvasmarhahizlalásban lévő hiányosságokat és a piaci termelés olyan magas szintre emelkedik, hogy a szakosított termelési ág tiszta jövedelme gyors ütemben lényegesen csökkenne, tehát a szakosítás nem hozná meg a kívánt eredményt'. Természetesén az ötéves terv mutatóinak kidolgozásakor a funkcionáriusoknak többször kell vitatkozni, tanácskozni a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok szakembereivel. Ez szükséges azért is, hogy az önkéntesen elkészített ötéves tervek vegyék figyelembe a társadalom szükségleteit s hogy a szakosítás összhangban legyen a piac követelményeivel. Ha nem hangolnánk össze az országos érdekeket a termelők érdekeivel, a társadalmi szükséglettel, előfordulna, hogy valamilyen terményből vagy termékből nem kívánt mennyiség kerülne a piacra. A szakosításban ki kell bontakozni a nagyüzemi termelési módnak és arra kell törekedni, hogy háttérbe szoruljon a kistermelési forma. A mezőgazdasági üzemek szakosítása nem történik máról holnapra. Többéves munkáról van szó. A járási termelési mezőgazdasági igazgatóságok ezért törődjenek azzal, hogy a lehetőségek szerint minden mezőgazdasági üzem ötéves tervébe bekerüljenek a szakosítást előmozdító elgondolások, célkitűzések, irányszámok. IMRICH JAKUBICKA mérnök, az SZNT mezőgazdasági osztályának dolgozója Üzemben a szivattyúk Csallóköz ámfz sújtotta területein. ARATÁS DEREKÁN A ZSELÍZI ÄLLAMI GAZDASÁGBAN Több géppel hamarabb pontot tehetnének ....az aratás után • 28 mázsás átlagos hektárhozam repcéből • Az árpa 35—40 mázsát ad hektáronként 9 3200 hektár gabonára csak 11 kombájn jut • Szabó József és Viglas István kombájnos jár az élen. Bratislava, 1965. augusztus 21. Ara 80 fillér XV. évfolyam, 33. szám. " Olvasóink figyelmébe: Szeptember tizenegy.ediki számunkban kezdjük közölni S,? EMBERFARKAS című, izgalmas, fordulatokban gazdag regényét egy brazíliai nagybirtokos-kiskirály életéről. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA A szocialista mezőgazdaságért! hozzák s rákapcsolnak. Szabó József és Viglas István már jópár napja túlhaladta a fejenkénti 120 hektáros teljesítményt. Ez az igazgatóság figyelmét is felkeltette és Tóth József elvtárs, az üzemi tanács elnöke nelegében átnyújtotta a 100—100 koronás jutalmat. Megérdemlik, hisz naponta, ha jól megy egy-egy kombájnnal 4—5 vagont is csépelnek. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha jól Eizet a gabona. Abban pedig nincs hiány. — Málason 40 mázsát adott hektárja — dicsekszik Viglas. — Zálogoson pedig 38-at. Ha befejezzük a táblát, legtöbbször 35—40 mázsás hektárhozamra jön ki az eredmény. Megyünk is reggel héttől este tizen- 3gy óráig, hogy megmentsünk minden árpa- és búzaszemet, vigyázunk a kombájnosok becsületére. A két kombájnossal alig lehet néhány szót váltani, máris indulnak tovább. Mennek, míg az idő engedi. Terepjárónk visszafelé veszi útját. Az iroda előtt átszállunk egy másik autóba, és úttalan utakon Lontó felé tartunk. Bizony a motor megmegküszködik egy-egy kaptatón. Valóságos fennsík ez erre. A kisebből nagyobb domb nő. Csak itt látjuk, hogy mennyire elmaradtunk az aratással, mennyi a túlérett, veszélyben forgó gabona. Csák Józsefnek, a Iontól gazdaság agronómusának ugyancsak fő a feje. Nem csoda. Ilyen dombos határban nehezen dolgoznak a gépek. — Kombájn kéne, meg legalább egy 1400-as cséplőgép, mert máskülönben nem nagyon bírunk a munkával — mondja az agronőmus. Gép... gép... gép... ezt halljuk mindenfelől, a nagykiterjedésü gazdaságban. Igen, csakis a gépek segíthetnek, mert munkaerőből itt bizony szűkén állnak. Valahogy rugalmasabban kellene a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságnak is ide összpontosítani a kombájnokat, cséplőgépeket, mert ellenkező esetben, ha az idő rosszra fordul, nagy károk keletkeznek. A termés gazdag! Kamensky igazgatóhelyettes szerint 10 mázsával magasabb hektárhozamuk lesz, mint a múlt évben. Persze csak úgy, ha a több mint 3000 hektár gabona idejében csűrbe kerül. Ehhez bizony még sok napra van szükség és meg kell tenni mindent, hogy jő munkaszervezéssel, emberek és gépek jobb kihasználásával minél Blőbb pontot tegyenek az aratás után. BÁLLÁ JÓZSEF — Ä bajt tetőzi, hogy cséplőgépeink közül is néhány elavult és nem tudtuk jól megjavítani őket, mert nem kaptunk megfelelő deszkát — sopánkodik az agronómus. — Mi van a komáromi kombájnokkal? ígérték, hogy időben küldik — : veti közbe az igazgató. — Talán a napokban megérkez- i nek! ... — De a mi gépeinkkel is többet lehetne teljesíteni... — Igaz, ami igaz, — hagyja rá az agronómus. — Az egyes gazdaságok kombájnosai nagyon eltérő eredményeket mutatnak fel. 30—40, sőt 50 hektár különbözet is fennáll. A legjobban megy a munka a zálogósi részlegen. — Jól sejtettem én — mondja az igazgató, — hogy nem mindenütt igyekeznek egyformán, bár egyes udvarokon nehezebbek a munkakörülmények. Végig kell járni a munkahelyeket, a határt, hogy valamilyen módon meggyorsítsuk a munkát. Ebből a rövid párbeszédből is látható, hogy a Zselízl Állami Gazdaság nem kis nehézségekkel küzd. Bizony egy cseppet sem dicsekedhetünk az eredményekkel, ha azt mondjuk, hogy még a hét elején is csak az aratás derekán jártak. A búza túlérett és amint terepjáró autóval Zálogos felé haladtunk, bizony nemegy olyan árpatáblát láttunk, ahol a lóhere már teljesen átnőtte a kalászokat. Bizony itt-ott megkéstek a szalmabálák begyűjtésével is, amelyek fehér foltokat hagytak maguk után a tarlón. Ez nagy kár, mert a növény nehezen tér majd magához. Látják ezt a gazdaság vezetői is és elsősorban az alávetéses gabonát gyűjtik be. Fejes Sándor főtakarmányos szerint a gazdaságban 1100 haktár az alávetés, aminek 80 %-a lucerna. A herefélék gyorsan nőnek és ha kedvez az idő, még egyszer kaszálhatják. Azért írjuk, hogy még egyszer, mert az aratással egyidőben már 30—40, sőt 50 cm magas alávetést kaszáltak a rendrakók és amint a zálogosl major hölvényi részlegén is láttuk, az ilyen szalma teljesértékű takarmány. Egyetért ezzel Freund Béla gazdaságvezető is, aki llyképpen nyilatkozik. — Mindjárt összegyűjtjük a rendeket, ha kissé megszáradnak és máris takarmányozzuk. Az árpaszalma Jól jön a here között. Persze a kombájnosok nem nagyon örülnek, mert a hereszálak gyakran rácsavarodnak a felszedő szerkezetre. De a következő táblán majd beKépünkön Tóth József (jobbról), az üzemi bizottság elnöke a rendeket vizsgálja és utána átadja Viglas Istvánnak és Szabó Józsefnek az első 100 hektáros teljesítményért esedékes 100 korona jutalmat. (Bállá felv.] A napokban a Zselízl Állami Gazdaság is hangyabolyhoz hasonlít. Az emberek a gépekkel együtt teljes erővel rákapcsoltak az aratásra. Igyekszik, siet mindenki. Gregor Mátyás mérnök igazgató még csak fél napja jött haza a kórházból, máris élénken vitatkozik Duéan Somora főagronómussal. — Lassan haladunk Duéankám, akármit beszéltek, valamit tenni kell. Mert ha ilyen csigalassúsággal aratunk, még a hónap végére sem érünk célba. Pedig az ország kenyeréről van szó. De úgy látszik, nem mindenki viseli szívén ... — Igyekszünk, ahogy lehet — válaszolja a főagronómus. — De mit tegyünk? Kevés a gép és sajnos, a kisegítő kombájnok is visszahurcolkodtak már. Kevés géppel nehezen bírjuk a munkát, pedig nem pár hektárról van szó. — Nem tudom, hol itt az ész — fakad ki az igazgató. A farnadi szövetkezetben 18 kombájn aratott 800 hektár gabonát. A mi 8000 hektáros gazdaságunkban 3200 hektár gabonáról van szó. És most fogódzkodjunk meg! Ehhez a munkához csak 11 kombájnunk van és ugyanannyi cséplőgép. De nemcsak Fámádról van szól Sok félezer hektáros szövetkezetben 2—3 kombájn dolgozik.
