Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-14 / 32. szám
övéből előhúzta a pisztolyt és az asztalra tette. Megnéztem ,s láttam, hogy töltve van. — Hol szerezted ezeket a sebeket?, — kérdezte a gyógyszerész. — Többször elestem és az éles köveken gurultam lefelé. E gy percnyi csönd után végre mesélni kezdett. — Mentem fölfelé a dombon, s csak arra gondoltam, mi lesz, ha nem találkozom a pumával? Már esteledett, mikor felértem a tetőre és még mindig semmi sem történt. Vagy kétszáz métert ereszkedtem már a túlsó oldalon, amikor hirtelen erős kényszert éreztem, hogy hátra tekintsek. A puma állt mögöttem és nézett. A szeme izzót, mint a parázs. Szavamra, jól megtermett példány volt, a legnagyobb, amit valaha láttam. Fölemeltem a fegyvert s lőttem. De a bestia csak ugrott egy hatalmasat hátrafelé, majd kettőt oldalt és eltűnt mint a kámfor. Sehogysem tudtam elképzelni hogy téveszthettem el a lövést, — hiszen mintegy tíz-tizenkét méterről vettem csak célba. Félni kezdtem. Tudtam hogy a vad lesből fog támadni és bármelyik pillanatban rám vetheti magát. Nem tagadom — szólt nyíltan rámnézve —, hogy nemcsak egy töltényt vittém magammal. Üjra töltöttem hát a fegyvert és elindultam viszszafelé. Óvatosan, a földön kúszva, tüskés bokrok között, éles köveken át vergődtem el az útig és most itt vagyok. Volt aki hitt neki, volt aki kinevette. — Biztosan az ábrázatodtól ijedt meg a vadállat — jegyezte meg valaki gúnyosan, de ahogy a fiú felállt és a nevetők szemébe nézett, azok egyszerre élcsöndesedtek. Majd hozzám fordult és így szólt: — Holnap elküldöm a lovat. Most pedig aludni megyek, mért nagyon fáradt vagyok. Másnap reggel már a gyönyörű csikó tulajdonosa voltam, de Róberté nem fogadta él a fegyvert', amit cserébe neki akartam ajándékozni. Őszintén szólva én is kételkedtem a történetben, amit Robért'ő mesélt. Kósza hírek továbbra is jelentettek károkat innen-onnan. Don Prudenciő udvarát szemérmesen kerülte a vad, hogy annál többet foglalkozhasson a rendőrbiztos tyúkjaival. Egy szép napon aztán, amikor a legszebb páva tűnt el az udvarról, betelt a mérték. A falu elöljárói elhatározták, hogy mégosí- U EU |U/*lálAVi romolják a dombot’. Robertó, mint ■■ t Iwl I IM VJI W tK T a önkéntes jelentkezett ebbé a hadse• ■ regbe, mert a puma iránt' érzett gyű- W| II í| - MU a M A M M lölete — ráadásul, hogy kedvenc lovát li fj lg Ilii | || | | | TI 11 || Q 11 is elveszítette miatta — tetőfokára ^ JLlJL X XL X Cli XL Jv V XL J\ réndőrbiztös örömmel fogadta, JIM GILMORE Kanadából jött Hőr- M hiszen Roberto már veterán- tons Baybe^ Megvette a kovácsmühelyt az öreg Mortontól. Jim alacsony es nak számított e téren. A falu lakói ki- fekete volti nagy bajuszú, nagy kezű. álltak házaik elé, onnan nézték, ahogy jó patkoló hírében állt, s nem nagyon a hadjárat megindul, de csak hitet- volt kovács formája még bőrköténylenkedve csóválták fejüket, mondván, ')en sem- I'enn laK°í5..a . , fölött és D. J. Smitheknel étkezett, úgy sem lesz ebből semmi jő. Nem telt bele egy fél nap sem, már látták Liz Coates Smithéknél dolgozott. Smithné, ez a hatalmas termetű, ro-: visszatérni okét. Az egyik lo hatan pog6san tiszU asSzony azt mondta, valami gyanús, de még felismerhetet;- hogy Liz Coatesnél takarosabb lányt len alakot vettek észre. Mikor köze- niég nem látott. Liznek formás lába „bb«, h. c„p.,«,9J,k m,„t »*. •*** -g tjr s vidáman elrikkantotta magát. hátul is mindig rendes. Tetszett neki- Sikerült? Lelőtték? a.lánV csinos arca> de 60se 9°ndoIt Lizre. — Nem. így találtunk rá döglöttén Liznek igen tetszett Jim. Tetszett — felelt a lógó orrú rendőrbiztos, neki, hogy Jim átsétált a műhelyből, s arra gondolt, milyen szép is lett s gyakran álldogált a konyhaajtóban, volna a tömea üdvrivalaása közepette ho9y megfigyelje, mikor hazafelé involna a tömeg üdvrivalgása Közepette, duJ az úton Tetszett neki a bajsza. győztesként bevonulni a faluba, be- Tetszett neki nevetésnél kivillanó fevonulni a népszerűségbe. Csalódott hér foga. Nagyon tetszett neki, hogy volt. Vélt babérjait látta porban he- nem olyan, mint egy kovács. Tetszett verni. Körülállták a félelmetes állat hogy D. J. Smithnek és Smith. , nének annyira tetszik Jim. Egyik nap tetemét, míg a rendőrbiztos savanyu rájött, hogy tetszik neki a fekete szőr arccal magyarázott. a karján s a karja fehérsége a cserzett . „„ „ . . „„ i- i,,,- . ,._T ~ vonal fölött, mikor odakinn a mosdó- Azon a helyen találtuk, ahol ez tá,b(m mosakszik. Ettö! a feifedezésa fiú égy héttel ezelőtt rálőtt. Meg- töl furcsjn érezte magát, sebesült, de a nyakába fúródó golyó HortQns ßay a falu> mindössze öt nem végzett vele mindjárt, csak na- házból állt Boyne City és Xharlevoix pókkal később,- mert még nem indult között a főúton. Volt egy vegyeskeresbomlásnak. kedése és postahivatal magas álhom, lokzattal, olykor-olykor egy kocsi állt Jól látszol: a lövés helye az állat e[ótte_ aztán következett Smith háza, nyakán s a golyó, amely később a seb- Stroud, Dillwort, Horton és Van Horből előkerült, még a megrögzött hi- sen háza. A házak nagy szilfaligetben i i -* i -i. i- —i„-—i—álltak, s az út nagyon homokos volt. tetlenkedok kételyeit is eloszlatta, Az út két oldalán 6zántóföldek és erugyanis az én fegyveremből szárma- dők Az úton felfelé metodista tempzott. lom és lefelé a másik irányban az is-Robertó visszakapta a lovát, melleje festye> s az iskolára n|zett. a pisztolyomat is, amelyet olyan ügye. , , , .. .- . ... ., .... , Meredek, homokos ut vezetett le a sen hasznait egy hettel azelőtt. > dombró, a szálerdön át az öbölhöz. Fordította: Mikola Anikó Smithék hátsó ajtajából az ember végignézhetett az erdőkön, amelyek lé* futottak a tóhoz és körbefogták az öblöt. Nagyon szép volt tavasszal és nyáron, az öböl kék és fényes, és a tavon, a fokon túl rendszerint tajtékos hullámok hömpölyögtek a Charlevoix és a Michigan tó felől fújó szélben. Smithék hátsó ajtajából Liz látta á tavon a Boyne City felé kifutó termésérccel magrakott bárkákat. Mikor nézte őket, úgy tűnt, mintha nem mozdulnának, de ha bement és eltörölt néhány tányért, s azután újra visszajött, már eltűntek szem elől a fok mögött. Liz mostanában folyton Jim GiN more-ra gondolt. A férfi nemigen vette észre. A műhelyről, a köztársasági pártról és James G. Blaine-ről beszélgetett F. J. Smithszel. Esténként a Toledo Blade-et és a Grand Rapids-i újságot olvasta, lámpa mellett az első szobában, vagy kiment halat szigonyozni az öbölbe fáklyafénynél D. J. Shmithszel. Ősszel ő. Smith és Charley Wyman sátorral, élelemmel baltával és puskáikkal kocsira ültek, s elmentek szarvasvadászatra a Vanderbilten túl fekvő fényes síkságra. Liz és Smithné négy napig főzött nekik, mielőtt elindultak. Liz szeretett volna valami finomat készíteni Jimnek, de végül is nem csinált semmit, mert félt tojást és lisztet kérni Smithnétől, és félt, hogyha maga venné is meg, Smithné rajtacsípi a főzésen. Smithnével pedig rendjén lett volna a dolog, de Liz mégis félt. Míg Jim odajárt a szarvasvadász kiránduláson, Liz folyton rágondolt, de felfedezte, hogy ez mulatságos is. Jobb, ha elengedi magát. A visszaérkezésük előtt való éjjel egyáltalán nem aludt, illetőleg azt hitte, hogy nem aludt, mert teljesen összekeveredett benne a valóságos ébrenlét az álombéli nemalvással. Mikor jönni látta a kocsit az úton, belül hirtelen gyengeséget és émelygést' érzett. Nem tudta kivárni, míg meglátja Jimet, és úgy tűnt, hogy minden rendbe jön, Nyár derekán érkeztem a faluba Márquez barátom hívására, hogy itt töltsem a szabadságomat, ,Córdoba legszebb vidékén. Minden este végigsétáltunk a fálu főutcáján, betértünk a Kolombusz vendéglőbe. A vendéglő tulajdonosa egy Manuel nevezetű katalán férfi, aki népszerűségét annak köszönhette, hogy ideje legnagyobb részét vendégei körében töltötte. Együtt ivott, kártyázott, beszélgetett velük, turistákkal éppúgy, mint a törzsvendégeivel. Itt ismertem meg Bolond Robertóf. A huszonöt év körüli magas, szőke fiú hírhedt volt a környéken kalandjaiért és kétes értékű hőstetteiért. Ezeknek mindig volt valami sajátos, különcködő jellegük; valószínű innen örökölte Robertó a „Bolond“ gúnynevet is. Egy gazdag kereskedő legkisebb fia volt. Apja vagyona adott lehetőséget a különös életmódra amit folytatott: csavargáson kívül más nem érdekelte. Furcsasága felháborította a békés és jómódú polgárokat, ugyanakkor szórakoztatta azokat, — s szerencsére ezek voltak többen, — akik neun sorolhatták magukat az előbbiek közé. így aztán sok barátja volt. Egy este javában kártyáztunk á vendéglő egyik belső termében, mikor Marianito, a kis kukta rontott be lélekszakadva közénk, s már messziről kiabálta: — Don Manuel Don Manuell Oroszlánok vannak a környéken!, / — Mit beszélsz te fiú? Oroszlánok? — A pumát hívják errefelé oroszlánnak — nézett fel Márquez barátom a kártyából. — Szóval oroszlánok. És ki mondta ezt neked? — Kacso. Apjának, dón Prudenciónak elvitték tegnap éjjel a tyúkjait és megölték a kutyáját. Prudenció tanyája jó messze esett a falutól. Azt mondják, mindig részeg az öreg, s az ember sosem tudja mikor hihet a szavának, 6 mikor nem. — Még nem volt rá eset, hogy a puma ide merészkedett volna. Meszsze innen, nyugaton, a Rioha folyó völgyében tanyáznak. — Miért nem lehetné igaz? — kérdezte a gyógyszerész. — Biztosan a szárazság kergette őket lakott területre. Vizet keresnek. A pumáról folyt tovább a beszélgetés. Mindenki tudott mondani valami érdekeset, újat. — Délamerika oroszlánjának nevezik a pumát, mert vérengző és kegyetlen állat. Patagóniától egészen északig, Kanadáig rettegésben tartja az állattenyésztőket. — Sosem feletjem él — mesélte a gyógyszerész — egyszer a rendőrbiztossal lovagoltunk egy távoli faluba, Csankaníba, egy ott élő rokonát meglátogatni. Keskeny volt az ösvény, ő előttem lovagolt. Egyszercsak látom, hogy megtorpan, s ijedtében felágaskodik a lova. Puma nézett velünk farkasszemet az úton. Társam hirtelen előkapta revolverét, s vagy hal golyót eresztett belé, de csak az utolsónál esett össze az állat. — No és te, mit' csináltál az alatt? — Hogy mit? örültem, hogy ijedtemben nem estem le a nyeregből. — Hallottátok, hogy Patagóniában az indiánok hogy vadásszák a pumákat? Kutyák segítségével bekerítik egy jól irányzott dobással 'elkábítják s közvetlen közelről szúrják le tőrrel. Ez bizony nem is veszélyteler vadászat. — Azt olvastam valahol, hogy éz i fenevad, már csaknem teljesen kiirtotta a guanakót. Igen egyéni stílussal ejti zsákmányul ezt az állatot: i legelők magas füvében lapulva várj* áldozatát, s közben merőlegesen felemelt farkát ide-oda mozgatja; mive a guanakó buta és kíváncsi állat, személyesen akar meggyőződni róla, m lehet az, ami ott mozog, s egyenesei belesétál a puma torkába. Dobertó, aki mindezideig csendben lapozgatott egy képesúj Ságot, most megszólalt: — Uraim, én kész vagyok mégöln a pumát olyan fegyverrel, amelybei csak egyetlen golyó van. Egyesek kíváncsian néztek rá, de < többi — köztük én is — kinevette. E: azonban csöppet sem zavarta Róbertot, s mivel én nevettem a leghangosabban, hozzám fordulva így szólt — Kössünk fogadást. Én a lovama teszem fel tétnek, maga pedig j sportpisztolyát. Úgyis régen tetszil \ ^SZABAD FÖLDMŰVES 1965. augusztus 14. I- öngyilkos akar lenni, dé végül is nincs : több ellenvetésem. Elfogadom. — Nagyszerű! Méghozzá, a maga Smith Wessonával fogom lelőni a va; dat. — Sportfegyverrel? Barátom, maga l tényleg bolond!, — Ne aggódjon értem. — No, és honnan fogjuk megtudni az igazat? Hátha azt mondod majd, hogy nem is találkoztál a pumával... — méltatlankodott a hallgatók egyike. — Ne félj, nem jövök vissza, míg meg nem ölöm. Ha pedig nem találom meg, elismerem, hogy vesztes fél vagyok. 1^1 ásnap átadtam a fegyvert Rő■ * bertónak, aki mindjárt ki is : próbálta. Ügyessége, ahogy minden alkalommal célba talált, meglepett. . Végül megtöltötte a pisztolyt, s meg- kért, nézzem át a zsebeit, győződjem 1 meg róla, nem visz-e magával tartalékot. Persze ez fölösleges formaság * volt csupán, hiszen, ha akart, úgyis i túljárhatott az eszemen, s bármelyik . útszéli kő alá rejthetett magának tar, talékot', de ez a gondolat sem nyugtatott meg. Ha lövése célt téveszt, már lehetetlen dolog újra tölteni a fegyvert, egy sebesült — vagy csak \ megtámadott — vadállat: közvetlen- közelében. Vagy a puma, vagy Robertó; valamelyikük ottmarad. ; Olyan volt a falu, mint" egy felböly- 1 dúlt méhkas. Nyugtalanság, félelem ült az arcokon. Kínos lassúsággal ván. szorogtak az órák. Végre elmúlt' a j délután, alkonyodni kezdett, majd , este let£, de Robertó még nem tért , vissza. Don Prudenció és a többiek, akik látták eltűnni a dombon, azt állítottátk, hogy bár sokáig vártak, sem* miféle lövést nem hallottak. — Emlékezzenek csak, mit ígért; nem jön vissza, míg le nem teríti a 5 pumát. * — Viszont ha a dombon akarná- tölteni az éjszakát, már tüzet gyújí tott volna. Én pedig tüzet nem látok semerre. j — Talán a másik oldalon ... C sté kilenckor a vendéglőben 1 _ gyűltünk össze. Mindenki ideges volt, de engem különösen aggasztott ez a fordulat'. Minden zajra felrezzentünk s az ajtóra néztünk, i pedig csak a szél zörgetett valami- papírdarabot vagy egy-egy megkésett szekér döcögött tova az úton. A falióra elütötte a tizet, tizenegyét, s az- éjfélt is. A társaság tagjai, akik i mindeddig nem is gondoltak a lefekvésre, most szállingózni kezdtek hazafelé, ki előbb, ki később, csöndben, a reménytelen arccal. Néhányan, akik ott maradtunk, új erőre kaptunk attól az ötlettől, hogy Robertó, ez a mega rögzött tréfacsináló esetleg azt" a a csúfságot tette velünk, hogy most d otthon alszik kényelemesen, párnái I között, míg mi itt virrasztunk. Ro". bertó belépő bátyja azonban elosz-II latta eme gyanúnkat, s egyben remén nyűnket is. Azt mondta, a család majd beleőrül a tehetetlen várakozásba. Valaki már azt ajánlotta, hogy ha * nem tér vissza a fiú, lincseljenek meg engem, halálának okozóját. Egyszer csak nyílt az ajtó, s Röü bertó lépett be. — Robertó! — kiáltottunk mind egyszerre, s úgy néztünk rá, mint aki a másvilágról jött vissza. Ruhája tépett z volt, keze és arca tele véres karco* lássál, arca sápadt és reszketett a ■ hidegtől, no meg biztosan a félelem:: tői is. De egy kis pálinka hamarosan £ helyre hozta. a Megvártuk, míg kicsit kifújja mali gát, aztán neki estünk kérdéseinkkel. — Mi történt? Gyorsan mondj él mindent! Hol a puma? r — Elvesztettem a fogadást. már nekem — tétté hozzá —, adók gondolkodási időt, de én mindig fenntartom az ajánlatomat. Egyik este szokás szerint ott üldögéltünk megint a katalán vendéglőjében, mikor Robertó megjelent. — Tegnap a puma leütötte dón Prudenciő tehenét. Elfogadja az ajánlatot, vagy nem? — kérdezte. — Ha sokáig fog töprengni rajta, az asszony meg a gyerekek, de még az öreg is a vadállat martaléka lehet. Tehát az én lovam és a maga fegyvere. Megfelel? Az én 22-es Smith Wessonom igaz, hogy csak egylövetű, de kitűnő sportfegyver volt, Robertó lova azonban egy tüzes pejcsikó, amilyet még keveset láttam. — Ügylátszik maga minden áron FfiANCISCQ JQ.seJÍERRERA: Bolond Robertó _/!íLérlélz Miképp karója szülő vesszejét, Azonképp jogom az Idő kezét, Mely óv, növeszt és magához karol, Ha vágyam vad hajtása szerte joly. A mértékem ü, s én hozzá kötött Venyige vagyok - sok társam között Elvegyülve bár — mégis látható, Mert magasabb mellettem a karó. CSONTOS VILMOS jParaszl mezében Paraszt-mezőkön járok újra, vállamra ült a Nap, szivemben égszínkék a béke. még sírnom is szabad. Oly jó a föld, szarkaláb hajlik szelíden utamra, oly jó a föld, álmokba ringat a szellők juvalma. DÉNES GYÖRGY c3üryelés Ostort csattantanék a napok felett minden órám néma lassan ténfereg magányom hurokként fojtogat a napok fásult álmos lovak Ostort csattantanék a napok felett hogy lépteid előbb ide érjenek és a csendbe fulladó perceket beragyogja újra szép szemed SÁNDOR KÁROLY-*• t
