Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

Televízió és gyerekek Talán már közhelyként hangzik, ha újfent leszögezzük, hogy a televízió gyermekeink nevelésének, szellemi fejlődésének a család és az iskola mellett egyik leghatékonyabb eszkö­ze. Szerencsés nemzedék ez, mely már hátulgombolós korától kezdve rendszeresen értékes kultúrával táp­lálkozik, s míg nekünk ebben a kor­ban ünnepnap számba ment a báb­színház, a mesefilm, a kalandos úti­rajz, ma az természetes, sőt szükség­let gyermekeink számára. Ebből kö­vetkezik azután, hogy a mai gyerme­kek bizony sokszor meghökkentően tájékozottak, műveltségi színvonaluk lényegesen magasabb, mint annak idején a miénk volt. A televízió mű­sorszerkesztői körültekintő és alapos munkát végeznek, pedagógiai szem­pontból kifogástalan adásokat sugá­roznak, korosztályonként rendszerez­ve az anyagot, úgy állítják össze a műsort, hogy az egyúttal az iskolai tananyag kiegészítője legyen. S eddig rendben is lenne minden, sőt a továbbiakban sem a televíziót hibáztatjuk mindazért, amivel esetleg károsan befolyásolja gyermekeink fejlődését, lelki életét, hanem inkább azokat a szülőket terheli a felelős­ség, akik az ifjúság számára nem al­kalmas műsorok (filmek, színművek, kabarék stb ) megtekintését is lehe­tővé teszik gyermekeiknek, s még a késő esti órákban sem bírják őket ágybaparancsolni a képernyő elől. Attól függetlenül, hogy a késő le­fekvés károsan befolyásolja a fiatal szervezetet, esetleg helytelen élet­módra szoktatja, talán súlyosabb az a kár, amelyet az ilyen műsorok erköl­csi szempontból okoznak. Nem az álszemérem beszél belőlünk, szem­forgató erkölcsösségről szó sincs, hiszen gyermekeink az iskola padjai­ban aránylag korán megismerkednek a biológia „titkaival“, szocialista pe-Mindannyian tudjuk azt is, mennyi­re fontos a gyermeki lélek fejlődése szempontjából a játék, a hozzá mért szórakozás. Hány kedves élményt dé­delgetünk, őrizgetünk valamennyien gyermekkorunkból, amikor a tó part­ján halálos komolysággal játszottuk az indiánosdit, Mark Twain olvasá­sa után tutajt ácsoltunk s felfedező útra indultunk ábrándos lélekkel a békanyálas nádas rejtelmes zugaiba. Mi mindent tanultunk mi meg akkor amikor vízbecsúszott pajtásunk ruháit szárítgattuk a napon, nehogy nyak­levest kapjon otthon vacsorára, vagy a rettenthetetlen Vadölőt csitítgattuk, ne bőgjön már, valahogyan közös erővel mégiscsak megfoltozzuk a nad­rágját. Lehet, hogy sokan csóválgat­­ják majd a fejüket, de véleményünk szerint a bajtársiasság, az emberies­ség első iskolája volt ez számunkra. Ugyanakkor önállóságot, határozóké­pességet, fegyelmet tanultunk. S mindettől nem szabad megfosztanunk gyermekeinket ma sem. A gyermek­évek romantikája, avagy romantikát­­lansága, sivársága végig kísér élelün­kön, befolyásolja jellemi formálódá­sunkat. az emberréválás lényeges té­nyezője. S ez talán az egyik leg­fontosabb, legtekintélyesebb érv, ame­lyet minden szülőnek meg kellene fontolnia, mielőtt gyermekének le­hetővé teszi, sőt indítványozza, hogy ifjúság számára nem engedélyezett filmeket tekintsen meg a televízió­ban. Ne tereljük gyermekeink figyel­mét szánt szándékkal a szexuális élet felé, gyermeki tisztaságukat ne mételyezzék bestiális gyilkosságok. Olyan irodalmat adjunk a kezükbe, a TV műsorából azokat a számokat vá­logassuk ki számukra, amelyek amel­lett, hogy szórakoztatók humanizmus­ra, bátorságra, erkölcsre nevelnek. P. I. A Chopok déli oldalán nemrégiben átadták rendeltetésének a korszerű Kosodrevina elnevezésű 70 ágyas szállót, amely a legmagasabb helyen épült az Alacsony-Tátrában, Amerikából jöttünk, mesterségünk.. Magyarországon érdeklődött Rozi múltjáról. Kitűnt, hogy egy minden hájjal megkent szélhámosnöről van szó. — Hej, Rozi, Rozália, kellett ne­ked az a két és félvi börtönbüntetés, amit az itteni hatóságok a nyakadba varrtak? Minek is játszottál 38 éves korodban ilyen balga társasjátékot! (k) Egy június-végi estén 138 gyerme­ket hoztak a zsolnai autóbuszok a ku­­nerádi (zsolnai járás) úttörőtáborba. Kolózsnémáról, Királyrétről, Violínból és Ekecsről kergette el őket a gátját tépő, haragos Duna. Az első napokban sírtak a gyerekek, de a környékbeli hegyek és fenyvesek is. De csakhamar kisütött a Nap és meleget sugárzott ide is. Az 5—14 éves gyerekek számára azonban sokkal fon tosabb volt az em­beri szív melege, hisz a legtöbbjük csak azzal szökött hazulról, ami éppen rajta volt. Gyerme­keink azonban ha­mar meggyőződhet­tek arról, hogy a hegyek lakóiban is nemes szív dobog. A zsolnai téglagyár alkalmazottai gyö­nyörű üdülőköz­pontjukat bocsátot­ták a kis menekül­tek rendelkezésére, melyet igen körül­tekintően irányí­tott a népszerű Kovács bácsi. Az első napokban szinte ki sem mozdulhattunk szállásunkról. Egyre másra érkeztek a szebbnél szebb aján­dékok a zsolnai járás üzemeiből, el­árusítóközpontjaiból stb. Az Odevától öltönyök, az Obuvától cipők, papucsok. A Textiltől alsóneműt, melegítőt kap­tunk. De kaptunk a különböző üze­mektől, intézetektől tisztálkodási esz­közöket, ingeket és pulóvereket, sport­­felszereléseket. A gyermekeket 10 pedagógus kísér­te el, akinek az a feladata, hogy a ki­sebbeket és idősebbeket önálló tevé­kenységre, gondolkodásra neveljék és egy percig se hagyják őket foglalko­zás nélkül. Az idősebb tanulók bevo­násával munkarendet állítottak össze a tanulók életkorának .és érdeklődési körének megfelelően. Jutott idő bő­ven minden kívánság teljesítésére: művelődésre, sportolásra, kirándulás­ra, fürdésre, levélírásra, játékra s ön­álló foglalkozásra is. Kezdetben rövidebb túrákra, a kör­nyék megismerésére törekedtek. Ké­sőbb egyre messzebb merészkedtek. Megnézték a kunerádi kastélyt — tü­dőbetegeink intézetét, Rajecké Tepli­­cét — az ismert gyógyfürdőt, meg­másztak a súlovi és martini hegyeket, jártak Zsolnán és igen sok szép él­ményben volt részük ezeken a kirán­dulásokon. Legszebb élményként azon­ban az áfonya-gyűjtést, a zsolnai báb­színház megtekintését, a bolgár akro­baták bemutatóját s azt emlegetik, amikor a TV Híradóban képmásukat figyelhették meg. Á távolabb fekvő vidékek megtekin­tésére autóbuszok álltak a tanulók-« Csallóközi gyerek kedves vendéglátóiknál Élt-e Vinnetou? Gyakran fordulnak hozzánk ezzel a kérdéssel: £lt-e May Károly köny­vének hőse Vinnetou? Megfigyel­­heték, hogy a könyv hősének nevét „V“-vel írjuk. A „W“ betűt a né­metek éppen úgy ejtik mint mi a v-t, a német' „V“-t viszont f-nek olvassák. Ezért nem helyes, hogy a német Winnetou-t a címben is pon­tosan lefordítják. Aki áttanulmá­nyozta May Károly életrajzát tud­ja, hogy ez legjelentősebb műve, s hogy Vipnetou a vörös indián­törzs idealizált alakja. May Károly hagyatékának számos pontja bizo­nyítja, hogy sok indiánt ismert'. Azok tulajdonságainak, jellemének ismerete alakította ki benne az ideális központi alakot: Vinnetout. Ezt a szót a francia helyesírás sze­rint írta (mint pl. Manitou). He­lyesen „vintu“-nak ejtik és magya­rul azt jelenti — indián. Tehát Vin­netou tulajdonképpen nem élt, — alakjában az egész indián nemze­tet, az indián törzseket testesíti meg. Vinnetoun keresztül May Ká­roly azt akarta megmutatni az em­bereknek, főleg a nyugatiaknak, hogy az indián js ember. May Károly nemcsak az indiá­nokról írt, hanem az arabokról, az afrikai négerekről, és a kurdokró! is. Egyik könyvének hőse Hadzsi Halef Omar. Élt? Igen, mert ké­sőbb az író hagyatékában megtalál­ták szolgájának Omar Hasszánnak fényképét, akinek ő adta a hangza­tosabb Hadzsi Halef Omar nevet. (s) T7 irügoskert és gyümölcsös veszi “ körül a város peremén szeré­nyen meghúzódó családi házakat. Olyan itt a környezet, mint egy nagyobb faluban. Ez az emberek vi­selkedésére is kihat, társasviszo­nyuk szomszédias, erkölcsi szemlé­letük pedig szigorú. Ismeretlen arcok, vagy tartalom nélküli nevek itt nem léteznek. Mindenkit az öt megillető „skatulyába" sorolnak, s ha kell, a részleteket is felölelő ká­dervélemény — hála a szájról-száj­­ra szálló hírszolgálatnak — mindig kézügyben van. Bezzeg a nagyváros szívében élő nagybecsű honpolgárnak gyakran még a lakása fölötti nyolcadik eme­leten balra vegetáló bérlakó tő­­szomszédjának neve sem jár a nyel­vére. A szomszéd ház lakójegyzéke pedig már számára egy igazi labi­rintus. Persze, a bontás előtt álló két— háromszáz éves tornácos há­zak mélyén akadnak elvétve olyan kuloárok, melyeknek testméret sze­rint is nagyjelentőségű tiszteletbeli tagjai, már erkölcsi súlyuk míto­szával is vitézül megvédik a hírköz­lési központok utolsó omladozó bástyáit, de vajon mennyi akad még belőlük?... Mindezek ellenére a város, de kü­lönösen a külváros ' új szomszédi jóviszonyt alakít ki, mégha csak néhány percre is. Itt van például a peremvárosban ritkább időközökben, közlekedő reggeli autóbusz. Ennek minden időpontban kialakul a maga A két végállomás között törzskara, melynek tagjai ugyan név szerint nem ismerik egymást, de ez a közösség reggelenként együvé tartozik. Az ilyen autóbusz törzstagjai szinte percnyi pontosságú sorrend­ben érkeznek a végállomásra, elfog­lalják megszokott helyüket, sót még beszélgetésük is azonos mondattal kezdődik. Bármilyen változást, meg­lepetést, eredetiséget ebben a meg­szokott összetételű utazótársaság­ban mint illetlenséget, vagy rend­bontást könyvelnek el. De hiszen végtére is ilyen szerfölött furcsa kilengéseket az általánosan álmos hangulat nem is enged meg. Persze a nagy autóbusz-közösség kebelén belül idővel zárt csoportok, társalgókörök, partneri összponto­­sulúsok és sejtek alakulnak. Az én autóbuszomban közvetlenül a kocsi­­vezető mögött rendszerint a villa­negyed tiszteletet követelő képvi­selői ülnek párban. A deresedő hajú, választékos öltözködésű férfi szája­­szögletébe a sors ólomsúlyú iróniát és nagyképűséget akasztott, a nya­kába pedig reggelenként ráadásul egy rikítóan tarkaruhás esernyós hölgyet, hogy a korai szürke ho­mály az émelygős műszínek bő ská­lájával tarkuljon. Ez társaságunk pesszimista alkotórésze, amely az időjárásról is csak akkor beszél, ha esik az eső, vagy ha csúnyán fúj a szél. A kocsi végéből, hajósnyelven tatjából, sugdolózás, nevetgélés szűrődik előre, mert iskolaév idején ide gyülekeznek a lányok, szótárral a kezükben. Jelenleg a tat kong az ürességtől. Az önkiszolgálás jegy­­vásárlás bevezetése óta üresen ma­radt jegykezelő fülke előtt lelhetők meg a gondtalan hármaslevél ki­harcolt helyei. Ezeken egy idősebb házaspár meg „víg özvegy" szom­szédasszonyuk ejt egy-egy jó meg­jegyzést, vagy mond el valamilyen csattanós tréfát az egész autóbusz számára. Ezek képviselik a régi operettek vicéinek és hangos, vidám s ezért szerencés gondtalanjainak kasztját. A következő megállón létszámunk egy szép, fiatal sportolónővel gya­rapodik, akinek azonban mindig öt perccel korábban kellene kelnie, ne­hogy a piros-sárga színű személy - szállító alkalmatosság erősödő zö­­réjű közeledése minduntalan'rajtra és terepfutó versenyre késztesse őt. A kedves sportolót mindenki uta­zótársának érzi, s ha késik, a kocsi, vezetőnél megvédi jogait és érde­keit. De jaj, ha az érkező autóbusz valaki idegent kényszerít futásra. Olyankor ugyan az összes csoport egyetlen zsongó családdá olvad, -• ■»» azonban különböző nézetekkel.. A szurkolók nagy hozzáértéssel latol­gatják a maratoni futás győzelmé­nek kilátásait, bírálják stílustiszta­ságát, a kárvallott fizikai felké­szültségét, késésének okát stb. stb. Védelmükbe azonban — ha nem bírja tüdővel, — csak kevesen ve­szik, mert hát ez mégiscsak egy idegen. Bezzeg máskor, ha sporto­lónőnk késik s az autóbuszvezető az előírtnál csak egy fél perccel előbb nyomja meg az indulást jelző kür­töt, kérlelhetetlenül heves és indu­latos vita morajlik fel és hullámzik át a kocsin. A kocsivezetó háta mö­gött kellő szapulásra kerül a köz­lekedés helyzete általában, és az autóbuszközlekedés különösen. Sú­lyos bírálat éri a bélyegzókártyá­kat, a munkaidő korai kezdetét, a szigorú főnököket és életünk egyéb kellemetlen jelenségeit. A közleke­désről átcsap a hullámtaraj a köz­­ellátásra, kritika zúdul a zöldség­hiányra, az időjárásra, a Duna gát­szakadására, meg a... Csakhogy közeledik a belváros, közösségünk száma apad. Teljesen idegen utasok szádnak fel és a reg­geli újság hasábjaiba burkolóznak. De különben is semmi közünk hoz­zájuk — hiszen ezek csak emberek. A közösség hangulatának varázsa lassan szertefoszlik, s másnap reg­gelig csupán egészen közönséges autóbusz közeledik a két végállo­más között. KUCSERA SZILARD dagűgiánk elvi álláspontja semmi esetre sem egyeztethető a gólya-me­sékkel és ehhez hasonlókkal. Másról van itt szó! Az ifjúság számára nem engedélyezett filmek, színművek, TV- játékok rendszerint komoly erkölcsi problémákat, visszásságokat boncol­gatnak, olyanokat, amelyek teljesen idegenek és természetesen éppen ez­ért érthetetlenek a gyermeki ész, felfogóképesség számára. Sót, egye­lőre az sem szükséges, hogy tudo­mást szerezzenek róluk. Maga az ilyen alkotás lehet bár színvonalas, nevelő szándékú, jóllehet ítéletet mond a szóban forgó jelenség fe­lett, elrettentő példaként állítja elénk, a gyermek, a serdülő ifjú nem ezt látja benne elsősorban, a film eszmei mondanivalója elsiklik szeme elől, maradnak és napokig vagy he­tekig fejében motoszkálnak a pikáns jelenetek, e számára ismeretlen szexuális élet körüli bnnyadalmak stb. Mindez természetesen nyugtala­nítja őt, leköti fantáziáját, elvonja figyelmét a tanulástól, játéktól, sport­tól, vonzza őt az ismeretlen világ, mindent szeretne most már tudni és a gyermeki kíváncsiság köztudomá­súan nem nagyon tiszteli a korláto­kat. Szélsőséges esetekben az ilyen megbolygatott lelkű kamasz a konk­rét tapasztalatszerzéstől sem riad vissza. Az sem lehet közömbös továbbá számunkra, hogy gyermekeink mi­lyen képet alkotnak rólunk, felnőt­tekről. Mint már előbb is utaltunk rá, az ábrázolt jelenségeket kulisz­­szatitkoknak vélik, az alkotás félre­­siklott jellemű és erkölcsű „hősei“ eszményképükké válhatnak, utánozni akarják őket, hiszen minden gyer­mekben aránylag korán felébred a felnőtté érés gondolata, s minden eszközt megragad, hogy idősebbnek, komolyabbnak látszék. A hegyek lakóiban is nemes szív dobog rendelkezésére. Leggyakrabban á zsol­nai Jilemnicky Nemzeti Színház adta oda saját autóbuszát — magyar nem-i zetiségü turistavezetökkel ellátva. A tanulók el vannak ragadtatva a barátságos fogadtatástól és a jó ellá­tástól. A szülőknek írt’ leveleikben nem tudtak betelni a dicsérő szavak­kal. De nem is csoda, ötször ettek na­ponta kitűnő kosztot, meleg víz állt rendelkezésükre, a szobák is kényel­mesek és tiszták voltak, állandó orvo­si felügyelet, 380 kötet magyar könyv, rengeteg társasjáték, sporteszköz, te­levízió, filmvetítőgép s még sok min­den között válogathattak, amelyekre odahaza bizony nem is gondolhattak volna. A gyerekek tudatában is van­nak ennek s illedelmes viselkedésük­kel igyekeznek kimutatni házigazdáik iránt érzett szeretetüket és köszöne­­tüket. A látogató szülők, vezetők és a gyer­mekek véleménye alapján nyugodtan summázhatjuk: a zsolnai elvtársak vizsgája jól sikerült. Megértésből, tá­mogatásból és emberségből is kitűnő osztályzatot kaptak. Az utolsó szó jo­gán: az iskola igazgatósága, a HNB és a szülők hálás köszönetét tolmácso­lom a JNB, a JP^ és az üzemek vezető dolgozóinak azért, hogy gyermekeink számára örökké emlékezetes, vidám szórakozással eltöltött, gondnélküli heteket biztosítottak. Török Benedek Amikor gyermekfejjel ennek a köz­kedvelt társasjátéknak hódoltam még, bizony nem hittem volna, hogy azt felnőttek is játszhatják. Most azután Keresztúri Rozália bebizonyította, hogy azt — más változatban — nem­csak játszani lehet, hanem el is hi­szik, sőt fizetnek is érte egyes babo­nás elemek. Egyöntetű tanúvallomá­sok szerint Rozi a következő dajka­mesékkel szédítette hiszékeny ügy­feleit: — Indiából jöttünk, mesterségünk.. Igenis, Indiában voltam négyhavi ta­nulmányúton és egy egész orvosi kát élén jöttem Csehszlovákiába. Mester­ségünk az anya- és csecsemővédelem színvonalának emelése, felborult há­zasságok helyrebillentése, új gyógy­módok meghonosítása stb. Jóllehel magyar állampolgárod vagyok, magas rangú csehszlovák kormánytényezőt kifejezett kérésére utaztam ide. A ma gyarokra különben is haragszom. Elő re megjósoltam az 1956. évi ellenfor vadaimat, amiért a hitetlen Tamásol lecsuktak, noha férjem a néphadse reg tisztje. Mert másodállásban, ké rém, csillagjóslással is foglalkozom — Bratislavai orvosok hamar felis merték emberfeletti képességeimet él a Mélyúton egy villát bocsátottak ren delkezésemre. Erre most 5000 koron: óvadékot kellene letennem. Megvoli már pénzem rá, de kölcsönadta» egyik orvostársamnak, akinek pom ennyire volt szüksége átmeneti pénz zavarában. Ha az itteni orvosok ta nácstalanul állanak egy hirtelenül be következett halálesettel szemben, el hívnak a bonctani intézetbe. Mennye sugallattól ihletve azon melegéber megállapítom a halál okát. Idegba, kikezeléséért 3300, asztmáért 1800 gyomorfekélyért 1400 korona előlege kérek. Mint már annyiszor, ezúttal is akad tak, akik „bedőltek“ a bődületeser ostoba ígérgetésnek. Keresztúri Rozá lia több mint 10 000 koronát vett fe előleg és kisebb nagyobb „kölcsönök1 fejében. Öthavi kiadós tevékenység« után azonban megigézett egy jómódi férfit, aki fülig belehabarodott. D< nem akarván zsákban macskát venni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents