Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

Zöld és silózott takarmányok iehérjedúsítása Dr. SZENTMIHÄLYI SÁNDOR A szilázs nitrogén tartalmát N-ve­­gyületekkel fokozhatjuk , a silózás előtt vagy után. Általánosan és a gya­korlatban is elterjedtebb módszer a silózás elfttti dúsítás. A silózás után, vagyis a kész szllázs N-dúsításnak előnyéül említhető az, hogy a lúgos vegyhatást előidéző nem fehérjeszerü N-vegyületen nem befolyásolják eset­leg kedvezőtlenül az erjedési folya­matot. Franke szerint az ammónium­­karbonát etethető mennyisége fejős tehenekkel maximum 250 g, amelyet lehetőleg szilázsra hintve kell etetni. Thamm és munkatársai lényegesnek tartják, hogy ne vizes oldatban, ha­nem szilázshoz keverve adjuk a kar­bamidot és lassan fokozódó adagok­kal szoktassuk hozzá az állatokat. Galceva kukoricaszilázzsal etetett karbamidot, az kedvezően befolyá­solta a tehenek tejtermelését és a tej fehérjetartalmát. Tisserand és Zelter répaszelet szilázst és burgo­­nya-szilázst dúsított karbamiddal, úgyhogy az összes emészthető fehér­je-mennyiségnek 16,4 %-át adta.kár­­bamidban. Ez megfelelő -súlygyarapo­dást biztosított a hízó növendék­bikáknál. Zafren megállapítja, hogy az állati szervezet a karbamidot, illetve az ammóniumkarbonátot is ammó­niákként biztosítja. Ugyanakkor az ipari üzemekben az ammóniát karba­­middá vagy bikarbonáttá alakítjuk át. Vagyis az állati szervezetben lezajló folyamat fordítottját végezzük. Sze­rinte sokkal helyesebb az ammónia ipari átalakítás nélküli felhasználása. Vizsgálatai szerint a közepesen sava­nyú kukoricaszilázs súlyának kb. 2.5 %-át kitevő 25 % ammónia tartal­mú ammóniás vizet képes semlege­síteni. Vagyis ezen az úton a szilázs N-tartalmát 0,5 %-ka! lehet fokozni. Nagyüzemben is jól alkalmazható el­járást ismertet Svejda és Honisch a kész szilázsnak amóniás-vízzel törté­nő dúsítására. A módszer lényege: a silótöltő szecskavágó felett elhelye­zett tartályba 10—12,5 vagy 20 %-os ammóniaoldatot úgy helyeznek el, hogy az oldat saját súlyánál fogva folyjon a szecskavágóba. A tartály kivezető csövét úgy szabályozzuk, hogy 1—2 perc alatt 1,2 vagy 2,5 liter oldatot adagoljon. A silótöltő szecska­vágó szállítószalagjára jó munkaszer­vezéssel meg kézi munkaerővel is percenként 1 q szilázs juttatható, és a frissen felbontott szilázs N-dúsít'ása elvégezhető. E módszerrel a karba­­midnál jobban értékesülő szerves ammóniumsók állíthatók elő, mivel a jó silókukorica szilázs 1 tonnájában kb. 15 kg tejsav és kb. 4.5 kg ecet­sav van, ami 25 liter 10 %-os am­móniás vizet képes semlegesíteni. így a szerves savaknak ammóniával kép­­ződöt ammóniumsói jó kiegészítő fe­hérjeforrássá válnak. Szilázs készítése fehérjedúsítás céljából hozzáadott nem-fehér jeszerű N-vegyületekkel A nem-fehérjeszerű N-vegyületek­­nek az utóbbi években egyik legel­terjedtebb alkalmazási módja silózás­kor, illetve silózás előtt a keményítő­értékben gazdag takarmányhoz való hozzákeverése. Woodward és Shep­herd silókukoricát silózott be karba­­middal és ezt etetési kísérletben ösz­­szehasonlította az egymagában siló­­zótt kukoricaszilázzsal, melyet csak etetéskor egészített ki karbamiddal. A karbamid kétféle etetési módja kö­zött az értékesülés szempontjából nem talált különbséget. Hoffmann és Fix szerint a karbamidnak a silőzás előtt a zöldanyaghoz keverése, majd silő­­zása előnyösebb eljárásnak bizonyult, mint a kiegészítő anyagnak, a kész szilázshoz keverése. Németországban mér 1931-ben Brigi és Windhauser napraforgót silőzotí karbamid hozzáadással. 1932-ben pe­dig Ehrenburg ammóniumsókat alkal­mazott silózáskor. Az 1940-es évek­től kezdve mind több amerikai közle­mény is olvasható a fehérjeszegény takarmányoknak fehérjepótlás céljá­ból karbamiddal történő silózásáról. Cullison 1 t édes-cirokhoz 4,5 kg kar­bamidot adott és besilózta. A icarba­­midos szilázzsa! etetett hízó bikák jobb (közel kétszeres) súlygyarapo­dást értek el, mint azok, melyek egy­magában silózott édes cirkot ettek. Ezenkívül a karbamidos szilázsban csekélyebb karotin veszteséget ta­pasztalt. Hasonlóképpen Davis és munkatársai is karbamiddal kiegészí­tett eirok-szüázst készítettek. Egy t zöldhöz 0,0: 4,5; 13,6; Illetve 22,7 kg karbamidot adtak. Az első három szi­lázst az állatok szívesen, míg a ton­f Qszabad földműves 1965. augusztus 14. nánként 22,7 karbamidot tartalmazó szilázst jelentős szabad-ammónia tartalma miatt nem szívesen ették. A kezeletlen cirok-szilázs pH-ja 3,5, míg a 22,7 kg karbamid tartalmúé 7,6 volt. Wise és munkatársai 4,5 kg vízben oídot karbamidot adtak 1 t si­lókukoricához. A szilázs jó minőségű, enyhén karamellás szagú volt. Szá­razanyagra vonatkoztatva a kezelt 10,79 %, míg a nem kezelt 7,48 % fejérjét tartalmazott. A karbamidos szilázs pH-ja 4,3-nak, míg a kezelet­lené 3,6-nak adódott. A karbamidos szilázs ízletessége némileg rosszabb volt és a szárazanyagénak karotin tartalma csak Vs-nyi volt, mint a ke­zeletlené. A kétféle szilázs termelő­­értékét azonosnak találták. Különösen sok közlemény olvasható a szovjet szakirodalomban a silókuko­ricának nem-fehérjetartalmú szinte­tikus N-vegyületekkel történő silózá­sáról. Mohnatkln a silókukoricát siló­záskor 5 %-os karbamid oldattal ön­tözte. Az így készült szilázs 1 kg-ja 14,7—17,5 g emészthető fehérjét tar­talmazott, míg a karbamid nélküli szi­lázs csak 10—11,3 g-ot. Szarbaszov a silókukorica silózásakor tonnánként 5 kg karbamidot, egy másik változat­ban pedig 4 kg karbamidot és 2 kg ammóniumszulfátot alkalmazott. A kezelés a szilázs összes N-tartalmát mintegy 50%-kai növelte. Az ammó­­niumszulfáttal kiegészített’ karbami­­dos szilázst fogyasztó juhok némileg jobban termelnek, mint a csak kar­­bamidosat fogyasztók. Berezovszkij és Zubrilina a 80 %-os karbamidból és 20 % ammóniumszulfátból álló keve­rékből a silózandó kukoricához a szo­kásos 0,5—0,6 % helyett 1—1,2 % -o( adtak. Ogy találták, ez a szilázs minő­ségét nem befolyásolja kedvezőtlenül. Popov és munkatársai kísérletében a 0,7 %-os karbamidos kezelés a szilázs minőségének romlását eredményezte. Wetterau és Holzschuh vizsgálták a silókukorica szilázshoz adagolt 0,2— 0,5% karbamid, illetve 0,6—1,0 % ammóniumkarbonát hatását a szilázs nyersfehérje tartalmára. A kezelt szi­­lázsok minősége jó volt és 2,01—2,66 százalék nyersfehérjét tartalmaztak szemben a kezeletlen 1,75 % nyersfe­hérje tartalmával. Egy t friss anyag­hoz silőzáskor 5 kg karbamid, vagy 2,5 kg karbamid + 5 kg ammónium­szulfátot vagy 5—10 kg ammónium­karbonát hozzáadását javasolják. Fel­hívjuk a figyelmét a kiegészítő szerek egyenletes elosztására. Henk 600 te­hénnel végzett kísérlet alapján meg­állapította, hogy a 0,5 % karbamid, illetve 1,25 % ammóniumkarbonát adagolásával készített silókukorica­­szilázst az állatok szívesen fogyaszt­ják egészségi károsodás nélkül. A karbamid, illetve ammóniumkarbonát adagolásával így kb. 4 kg tej terme­lésére elegendő emészthető fehérjét lehet helyettesíteni. Hofmann és Fix szerint á 0,5 % karbamiddal készített szilázs minták pH értékét és sav összetételét a kar­bamid hozzáadása nem befolyásolta. Átlagosan a szilázsok * nyersfehérje tartalma 1,99 % volt. Az ilyen szllázs a tejtermelést átlag 1 kg-mal fokozta, míg a tejzsír százalékára nem volt be­folyással. Ez az eljárás gazdaságos is volt, így alkalmazása ajánlható. Pál fi ja és munkatársai szerint’ a si-’ lőzandó kukoricához adott szervetlen kénvegyületeket a baktériumok fel­használják kéntartalmú aifiinosavak képzésére, s az ilyen módon amino­­savakkal dúsított szilázs 10—15 %­­kai növeli a tehenek tejhozamát. Lassiter és munkatársai tejelő teheneken és növendék üszőkön vég­zett vizsgálatok eredményeképpen megállapították, hogy N forrásként a diammoniumfoszfátot az állatok éppen olyan jól hasznosítják, mint a karba­midot, vagy a szójalisztet. Ezenkívül a foszforeüátás szempontjából is elő­nyös e készítmény alkalmazása. Ölt­jén és munkatársai viszont anyalj­­cserekísérletükben a diammiumfosz­­fátot kielégítő P forrásnak találták, de N tekintetében nem volt olyan ha­tása, mint a karbamidnak, vagy a szójalisztnek. Ammónia szaga miatt abrakként a juhok és marhák nem szívesen eszik, ezért az inkább szilázs dúsítására használható. D'Jacskov és Grigorenko szerini karbamid etetésekor, különösen, ha kobald-szegény kukoricasziiázsban etetjük, ajánlatos azt minden 5 g kar­­bamidonként 1 mg kobaldkloriddal kiegészíteni. Ez a karbamid haszno­sulását másfél-kétszeresére növeli. Ugyanakkor Tyleczek és munkatársai szerint kénadagolás nem növelte az ammónia N-jének értékesülését. A nem-fehérjeszerű N-vegyületek­kel végzett dúsítás hatása a silózás folyamatára: Ilina megállapította, hogy a karbamid a silózott takar­mányban ureáz hidrolízisnek van alá­vetve és ammóniák-N képződik. Minden 0,25 % karbamid-hozzáadás a silózandó növény cukorminimumát 1,27 %-kal -növeli. Az ammóniák-N-nek a silótakarmány mikroflórája által történő felhasználása következtében a fehérjebomlás 18,7 %-ka! csökken és a silózandó takarmány összes szerves N-je megmarad. Ulbrich és Scbolz stabil izotóp se­gítségével vizsgálták a silózási folya­matban az ammóniumkarbonát meg­maradását. Megállapítjuk, hogy a siló­zási folyamatban a fehérje szintézis­ben csak igen csekély mértékben (3%) vesz részt az ammóniumbikar­­bonát N. Az ammóniamentés frakció N-je közöt az erjedés során kicseré­lődési folyamat zajlik le. Az ammó­­niumbikarbonát N-jéból 1,5 % ve­szett el a silózás folyamán. Platikanov és Sandew megállapították, hogy a karbamid hozzáadása számottevően csökkenti az emészthető aminosavak veszteségét. A kiinduló anyag amino­­sav tartalmához viszonyítva az esz­­szenciáüs aminosavak mennyisége a karbamidos szilázsban 86,36 %, a kontrol szilázsban 75,15 % volt. A karbamid adagolása ezenkívül nö­velte a takarmányadag nyersfehérjé­nek emészthetőségét. Lihonoszova a 'juhok emésztési folyamataiban nem talált különbséget a 0,6 %-os karba­middal kiegészített illetve a kiegészí­tés nélküli kukoricaszilázs etetésekor. A nem-fehérjeszerű N-vegyület hozzákeverése a silózandó anyagokhoz Üzemi körülmények között gyak­ran tapasztalható, hogy a nem-fehér­­jeszerú N-vegyületekkel dúsított szi­lázs minősége nerrf kielégítő. Ennek leggyakrabban az az oka, hogy a ki­egészítő szert nem keverik elég egyenletesen a silqzásra kerülő anyaghoz. Ennek elkerülésére aján­latos a -kiegészítő szert nem szárazon ráhinteni, hanem kétszeres vízmeny­­nyiségben feloldva rálocsolni a siló­zandó anyagra. Az oldatot rózsával ellátott öntözőkannával, vagy más úton egyenletesen kell a zöld anyagra locsolni és villával gondosan össze­keverni. Ennek az eljárásnak az al­kalmazása nagy figyelmet és sok kézi munkát igényel és mégsem biztosítja a karbamid egyenletes elosztását. E munkafolyamat mechanizálása, ill. nagyüzemi módszerek kidolgozása to­vábbi kutatást igényelnek, de . máris egy igen jól alkalmazható nagyüzemi módszert ismertet Vorotilov. Annak érdekében, hogy a silókukorica fehér­jedúsítása céljából mindjárt a betaka­rítás során gazdaságosan hozzákever­je a mások által már megállapított kedvező mennyiségű 0,4—0,6 % kar­bamidot, az SZK—2,6 jelű silózó kombájnra egy karbamidadagolót sze­relt. A KRN 4,2 jelű adagolóberende­zés segítségévei a karbamid-port a kívánatos mennyiségben ráfújja köz­vetlen a levágás után a silókukoricára. Az adagoló önműködően a zöld tömeg­től függően változó mennyiségű kar­­bamidport juttat a silókukoricára, úgyhogy a karbamid koncentráció a silókukorica zöldtömegében mindig a kívánatos 0,4—0,6 %. Számos kísérlet és tapasztalat bi­zonyítja, hogy az egységnyi területről nagy keményítőértékhozamot adó, de fehérjében szegény zöld- és silózott takarmányokat az állati termelés fo­kozása üdékében eredményesen lehet fehérjében dúsítani. A hüvelyesekkel történő dúsítás a tavaszi zöldtakar­mányok esetében már megoldott és használt eljárás. A napraforgó fehér­jedúsítására kiválóan alkalmasak a magas növésű borsók. A cirokfélének és a kukoricának hüvelyesekkel törté­nő fehérjedúsítása azonban még nem nevezhető megoldott kérdésnek. Mig a kukoricának szójával történő együtt termesztése esetén a szója zöldtö­mege nem elegendő ahhoz, hogy a szarvasmarha részére megfelelő emészthető fehérje: keményítőérték arányú zöldtakarmánykeveréket, illet­ve szilázst állítunk elő, addig külföldi tapasztalatok szerint ez a hozam csökkenése nélkül elérhető, ha a ku­koricát megfelelő takarmánybab faj­tákkal termesztik együtt Gépesített gyümölcsszedés Az EgyesUlt Államok és Olaszország technikusait mindjobban foglalkoztat­ja, hogy a gyümölcsök munkaigényes kézi szedését gépi berendezésekkel helyettesítsék. A nagyüzemi gyü­mölcstermesztésben a talajmüvelés, az ültetés, a növényvédelem gépesí­tése előrehaladt, a szedés gépesítése azonban viszonylag elmaradt. E fon­tos munkafolyamat gyorsabb lebonyo­lítása, az emberi munkaráfordítás csökkentése még a legtöbb gyümölcs­fajta betakarításánál megoldásra vár. Néhány gyümölcs gépi szedésének helyzetéről figyelemre méltó tájékoz­tatást ad F. Loreti, a Maschine a Motori Agricoli c. olasz lap. A szőlötenger közvetlen az épülő szépülő falu mellett kezdődik. Gömöri szőlészetben A meredek hegyoldal olyan messzi­ről, mintha rá akarna szakadni a lá­bánál meglapuló gömöri falucskára. Néhány évvel ezelőtt a homokhegy főleg nyáridőben kopáran, szürkén in­tegetett az arrajáróra. Most azonban méregzöld köntösű a hegyhát és ez álljt parancsolt Várgedén. A zöld tengerben emberek szorgos­­kodnak. Egyik csoport Július Stre­­zovskyvel az élen a betonoszlopokra feszít drótszálakat, középkordonos művelésre készítik elő a telepítést. — Hogyan jöttek rá, hogy itt is lehet szőlőt termeszteni? — Ahol a határban szőlődomb vagy hasonló elnevezésű dűlő van, ott va-A szőlészetben kezdet kezdettől az asszonyok viszik a főszerepet. Képünkön Fajdáné a kifeszített huzalokra feszíti a szőlőhajtásokat. laha biztosan termesztették-1" a nemes gyümölcsöt — hangzik a viftöellér vá­lasza. — Mikor kezdtek telepíteni? — Hét évvel ezelőtt kezdtünk erő­szakoskodni ... — Erőszakoskodni? — Ügy valahogy — mosolyog a kö­zépkorú férfi. — Akkoriban éppen el­­nökösködtem, amikor elhatároztuk, hogy kéne valamit csinálni ezzel a haszontalan heggyel. „Szőlőt, gyümöl­csöt kell telepíteni" mőndták az elő­relátók. „Kár minden fillérért, úgy sem iszunk mi abból bort soha" han­goskodtak a kishitűek. Végül a józa­nabbal gondolkodók kerekedtek felül, s Így nekiláttunk. — Milyen módszerrel telepítettek? — Tizenkét hektárt hagyományosan 140 cm-es sor- és tőtávolságban. Ak­koriban ezen a vidéken nem igen akadt tanácsadó. — S mostanában? — Még a bratislavai Szőlészeti Ku­tatóállomásról is járnak hozzánk. Ve­lünk beszélik meg a további telepíté­sek sorsát. Éppen ezért ezt a 8 hek­tárt már középkordonosan, 200 cm sor- és 120 cm tötávolságra üittetük. A további 35 hektárt is hasonlóképpen tervezzük a szembenlévő még mere­­dekebb hegyoldalon. De azt hiszem, ott teraszrendszerre is szükség lesz. — Milyen fajtákat telepítenek? — Mindenfélét. Azt hiszem nálunk legjobban a Leányka, Burgundi és az Olaszrizling vált be. — Van szőlőiskolájuk is? — Méghozzá nem is akármilyen. Ügyeskezű asszonyaink kitettek ma­gukért és 74 %-os fogamzás! ered­ménnyel az elsők lettek az országban. — Mennyibe kerül egy hektár tele­pítése? — Ügy hatvanezer körül. — Hogyan oldják meg a tápanyag­ellátást? — Főleg műtrágyával. Szervessel rosszul állunk, nincs más kiút, mint a zöldtrágyázás. Erre már a múlt év­ben is gondoltunk, s mégis dinnyét ültettünk a sorközökbe. Igaz, az én megfigyelésem szerint nem igen ár­tott, és a vessz&k a beültetett részen ugyanannyit fejlődtek, mint másutt. — Gépekkel tudnak dolgozni ezen a meredek domboldalon? — Másképp nem igen győznénk a permetezést, kapálást. így is sok kárt okozott már a peronoszpóra és a liszt­harmat. Különösen a magasabb része­ken. ahol melegebb van, ott jelentős a kár. — Milyen gépeik vannak? — Van egy RSN—9-esünk, egy Hol­­derunk, no meg a mi falunkban hír­neves Zetor 23-as. — Hírneves? — Igen, mert amikor megvettük és kezdtük vele a hegyet mászatni, jó­­néhányszor felfordult. Még szerencse’, hogy vannak ügyes szakembereink és biztos talpat tettek a Zetor alá. — Nem értem. Pedig egyszerű a dolog, 30 emr'el megszélesítettük a lánctalpakat és így már nem billen fel. — Milyen hektárhozamokat érnek el errefelé? — Egyelőre még nem dicsekedhe­tünk. De azért a múlt évben 55-öt is szüreteltünk. És ami a lényeg, tavaly is 20 körül mozgott a cukorfok. Hetven hektárnyi terület drótkerí­téssel van körülövezve a falu közelé­ben. A nemrégiben még ritka zaboí termő földben szépen erősödnek a ba­rack-, almafák és gazdag termést Ígér a szőlő is. Az emberi akarat, hozzá­értés „kánaánt" teremt a homokban és egyben igazolja a régi mondát, hogy Mátyás király hajdanában tény­leg kapálhatott szőlőt Gömörben. Tóth Dezső Az új telepítések már mind korszerűek.

Next

/
Thumbnails
Contents