Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

Érdemes tudni a mezőgazdasági termékek minőségét megítélő ellenőrző szervekről M A mezőgazdasági termékek mi­­* nőségéról döntő ellenőrző szerv továbbá az állami felügyelet. Ennek jogkörébe a növénytermesztési ter­mékek, főként a zöldségnövények mi­nőségének megállapítása tartozik, ha a beadott^ termékek minőségére vonat­kozóan. a „Zelenina“ nemzeti vállalat és a szövetkezet között ellentétek tá­madnak. A trnávkai, prievozi, petrzalkai szö­vetkezetek és a Rusovcei Állami Gaz­daság mint a legnagyobb téli zeller­termesztő üzemek 1964 telén ellentét­be kerültek a Zelenina nemzeti válla­lattal. A zeller ugyanis minden tekin­tetben megfelelt a Csehszlovák Állami Szabványok által előírt I. osztályú Lajos bácsi Mintha csak ifjú lélek tüze lobogna benne. Mozgalmas napjait' egészséges nyugtalanság tölti ki. Most is a kézi­kaszások élén ha1* ladna, de a köteles­ség az irodába szó­lította. Tisztségvi­selő. A munkaér­­demrendes vícsapapáti szövetkezei csoportvezetője. Hat és fél évtizeddel ezelőtt Ludovít Chudy néven jegyez-* ték be az anyakönyvbe. Közlékeny. Nem kell harapófogóval kihúzni belőle a szót. — Ha az időjárás nem javul, a kézi­­kaszáké lesz a döntő szó. — Jelenleg hány ember arat?] — Számuk naponta változik. Az első napon harminchatan vágtuk rendre a herés árpát. Aznap 14 hektár volt a teljesítmény. Másnap huszonhatan, harmadnap ennél jóval több ... — S mennyit szándékoznak kézika­szával learatni? — Hatvan hektárnyit terveztünk. Ám ha kijavul az idő, akkor a kom­bájnok vágják le az állóbját’. Mert a búzát a kombájnok aratják, amelyeket nyomon követ a szalmasajtoló gépek sora. Amikor a gabonatisztítás kerül szós ba: — Menne az is, csakhái eltörött á gabonatisztító tengelye. Amikor én aratógazda voltam — s itt' suttogóra hálkítja. szavát —, ha este valami el­törött, vagy a cséplőgépnek akadt ba-i ja, reggelre készen volt... Az elnök enyhén rosszalló pillantást vet Lajos bácsira. — Máris javítják. Három óra múlva kész lesz. A javító nem „fújhatja“ föl, idő kell hozzá ... Már az iroda udvarán beszélgetünk. A csoportvezetőtől az iránt kíváncsis­kodom, milyen nehézségek adódnak, s hogyan küzdik le azokat. — Kézi kasza van-e? — konkretizá­lom. — Hát' az van bizony! Százhúsz da­rabot vásároltunk az aratást megelőz­ve. Egyet félre is tétettem belőle a raktárossal. — S meg is lehetné nézni? — Az elnöknél a kulcs. Mindjárt él-: kérem... Pár pillanaE, s a múltban „émbSr­­kínzó“-nak titulált fényes szerszámok közül a raktáros leemel néhányat. Rajta: Made in Austria. — Hát az enyém, amit félretettem?] — szólal meg Chudy bácsi. Furdallja, hova tűnt az általa kiválasztott kasza. _ — Már odaadták valakinek... — ugratják. Nem egykönnyen, de bele­nyugszik, s máris nagy szakértelem­mel próbálgatja, melyiknek milyen a hangzása. A kasza hegyét odaüti a kezeügyében lévő vastömbhöz, s fi­gyeli, melyik ércesebb, mert annak az acélja jobb, keményebb. Ha kikalapál­ja, mégfeni akkurátusán a kaszakővel, hát sokáig tart az éle. Alig fejezzük be a kasza-szemlét, traktoros pótkocsi robog az épület elé. A kormányosnak az irodában akad dol­ga. Lajos bácsi pedig a búzába mar­kol: — Nézzék, ilyen a mostani búza. Nedvessége még a húsz százalékot is meghaladja. De mit tehetünk? Majd megszárítjuk. Az idei aratás ilyen: nehéz, küzdelmes, mint a való élet. És örömteljes is! Hiszen bő termés mutatkozik gabonából és kapásokból egyaránt. (nki) mutatóknak, csakhogy a levélrózsa alatt nagyobb üreg keletkezett, s en­nek alapján osztályon kívülinek akar­ták átvenni. Ezzel a mezőgazdasági üzemek kb. 300 000 korona kárt szen­vedtek volna. Az ellenőrző csoport se­gíteni akart a szövetkezeteknek — s ezért felkérte az állami felügyelő szol­gálatot minőségi bizonylat kiállitására és segítségnyújtásra. Az említett el­lenőrző szerv bizonylatot adott ki arról, hogy a zeller megfelel az I. és II. minőségi osztály követelményeinek, az üregtől eltekintve. Ugyanakkor az ellenőrző csoporttal közösen javasla­tot nyújtott be a felvásárló vállalat területi igazgatóságára, hogy engedé­lyezzen kivételt a Csehszlovák Szabvá­nyok alól és engedélyezze a zeller I. minőségi osztályba való sorolását és javasolták a Csehszlovák Szabványok módosítását olyan értelemben, hogy ilyen esetekben ne kerülhessen sor a mezőgazdasági üzemek megkárosítá­sára. Az állami felügyelő szolgálat meg­oldása helyes és a helyzetnek megfe­lelő volt. A valóságban azonban a ke­vés számú kerületi dolgozói miatt nem képes nagyobb tömegű vitás kérdések megoldására. A vágóbaromfi minőségét az állami felügyelő szolgálat vagy az állategész­ségügyi intézmény állapítja meg. Vitás esetekben a legkényesebb kér­dést annak a Csehszlovák Szabványnak a meghatározása jelenti, amely szerint a felvásárlást megvalósítják. A szö­vetkezetek a vágóbaromfit általában élő állapotban adják el, amelyre külön Csehszlovák Minőségi Szabvány érvé­nyes. Csak abban az esetben érvénye­sítheti a baromfi felvásárlásánál is a hús felvásárlására vonatkozó Cseh­szlovák Minőségi Szabványt, ha beteg­ség fordul elő. Erről azonban kizáró­lag az állatorvos hozhat határozatot és engedélyezheti a vágóbaromfi eladását. A baromfifeldolgozó üzemékben szintén állatorvos működik, s ezért' feltételezhető, hogy a körzeti és az üzemi állatorvosok között összhang van. Sajnos, a gyakorlat ezt nem igazolja. Erről a tomásovi szövetkezet dolgozói is meggyőződhettek, amikor a körzeti és az üzemi állatorvos közötti ellen­tétek miatt az 1 kg súlyú kakasért 10 koronával kevesebbet kaptak, mint amennyi járt nekik. Ugyanakkor nem tartották be a kontroll vágásra vonat­kozó többi előírásokat sem, amelyek szerint a kontroll vágásnál a szövet­kezet képviselőinek jelenléte kötelező. Az is igaz, hogy a mezőgazdasági dolgozók is igyekeznek több esetben túljárni a felvásárlók eszén és pl. a vágóbaromfit és a sertést fölöslegesen túletetik. Ezzel azonban csakis saját magunknak ártanak, mivel a kontroli­­vágás felfedi a csalafintaságot. Tudatosítanunk kell, hogy ilyen ese­tekben az ellenőrző szervek nem szeg­hetik meg az előírásokat, rendeleteket és a Csehszlovák Minőségi Szabványo­kat és nem hozhatnak döntést a szö­vetkezet javára. Tehát ilyen esetek­ben, amikor az ellenőrző szervek csak­is a mezőgazdasági üzemek rovására dönthetnek, fölösleges az ellenőrző szerv kihívása. Legtöbb esetben az ilyen eljárás a Csehszlovák Szabvá­nyok, előírások és a mezőgazdasági termékek eladására, valamint a mező­­gazdasági szükségletek leszállítására vonatkozó előírások és rendeletek nem ismerésének következménye. Kétes esetekben azonnal a termelési igazgatóságok ellenőrző csoportjához kell fordulni, amely segítséget szervez és nyújt és jőtanáccsal szolgál a szö­vetkezeteknek. Lehetséges, hogy az ellenőrzőcsoportok és azok szakembe­reinek segítségével fölöslegessé válik, hogy az adás-vételi kapcsolatban lévő szervezetek között ellentétek merül­jenek fel, amelyek megoldása megkö­veteli az illetékes ellenőrző szerv ki­hívását. Ugyanis az ellenőrző szervek túlságos és fölösleges terhelése azok munkájának megnehezítéséhez vezet és természetesen nem várhatunk tő­lük ilyen esetekben tökéletes munkát sem. A mezőgazdasági üzemek úgy ké­szülhetnek el a legjobban a termé­nyek előírásos értékesítésére, ha ter­mékeiket megfelelően osztályozzák, megjelölik és csomagolják, hogy min­den szempontból megfeleljenek a Csehszlovák Minőségi Szabványok kö­vetelményeinek. Ilyenkor az esetleges vitás kérdésekben a felvásárló szervek nyugodtan hívhatják az ellenőrzőszer­veket a minőségi bizonylat kiállítására. Az ellenőrző szervek objektív döntő állami szervek, amelyek munkája a mezögrzdäÄsgi dolgozók segítségével állandóan javulni fog. Dr. Milan Gregora, kerületi döntőbíró, Michal Durdiak, a Bratislava-vidéki Járási Mező­­gazdasági Termelési Igazgatóság ellenőrző csoportjának vezetője YAYAYAYAYAYAYAYAYAYAYAYAYAYAY üzemi étkezdék a szövetkezetekben A Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium a szövetkezetek üzemi étkezdéivel kapcsolatban utasításokat adott ki, amelyek közül a legfontosab­bakat közöljük: 1. Az egységes földművesszövéíke­­zetek — az EFSZ-ek dolgozói felöli gondoskodással és a dolgozók szükség­leteivel összhangban — üzemi étkez­déket' rendeznek be és tervszerűen bővítik befogadó képességüket, fej­lesztik az általuk nyújtott szolgálta­tásokat'. 2. Az' üzemi étkezdéi a szövetkezet taggyűlésének határozata alapján lé­­tesítik — a járási higiénikus és a me­zőgazdasági termelési igazgatóság vélyeményezése után. 3. Az üzemi étkezdék vagy maguk állítják elő és adják ki az ételeket, vagy a közös konyhából szállítják. 4. A szövetkezet üzemi étkezdéje — á helyi lehetőségek és szükségletek szerint — frissítőket is árusíthat. 5. Az üzemi étkezde felszámolása­kor, illetve üzemelésének lényeges megváltoztatásakor, ugyanúgy kell eljárni, mint ahogy létesítéskor szük­séges. Az üzemi étkezdében a szövetkezet tagjai, a tanoncok, a brigádmunkások, a szövetkezeti dolgozók családtagjai és a munkaképtelen, vagy szabadságon levő szövetkezeti tagok étkeznek. A szövetkezeti étkezdében az olyan más szervezetek dolgozói is étkezhetnek, akik saját étkezdével nem rendelkez­nek, továbbá az iskolaköteles és ta­nulmányikat folytató diákok, akik szá­mára iskolájukban vagy a legközelebbi környéken nem létesítettek diákétkez­dét, továbbá a hivatalos úton levő dol­gozók és funkcionáriusok, valamint az olyan nyugdíjasok, akik nem laknak agghajlékban és lakóhelyük közelében nincs a nyugdíjasok számára létesített közös konyha. A szövetkezeti dolgozók, ezek’ csa­ládtagjai; a tanoncok, a brigádosok, a szövetkezetben gyakorlatukat foly­tató diákok, a munkaképtelen és sza­badságon lévő szövetkezeti tagok az étkezésért a következő összeget fize­tik: 1. Egy főételért az I. árcsoporiban 3.90 koronát, 2. Egy főételért' a II. árcsoportban 4,70 koronát, 3. Egy főételért a III. árcsoportban 5.90 koronát. A többi étkező — az előbbi alapáron felül — még felárat fizet, éspedig aszerint', milyenek a szövetkezet ét­kezdéjének költségei. A szövetkezetek üzemi étkezdéiben diétás ételeket is főzhetnek. Az üzemi étkezdék áruszállítója a szövetkezet is lehet. Vonatkozik ez a burgonyára, zöldségre, gyümölcsre, a házi ölésből származó sertéshúsra stb. A szállítók­tól való áruátvétel esetében igényt tarthatnak a kiskereskedelmi levonás­ra, amelyet az üzemi étkezdék szemé­lyi és tárgyi rezsijénak fedezésére használhatnak fel, (de élelmiszerek vásárlására nem!). Az egységes földmúvésszövéíkeze­­tek üzemi étkezdéi az ételeket első­sorban előfizetéses alapon adják ki. Az előfizetés legrövidebb időszaka égy hét, a leghosszabb pedig egy hónap időtartam. Elkerülhetetlen esetekben egy nappal előbb vagy az étel kiadá­sának napján is előfizethető az étke­zésre. Az ételeket az előre megváltott étkezési jegyek benyújtása ellenében adják ki. Az ételek kiadásának idő­pontját a szövetkezeti tagok munka­idejéhez alkalmazkodva állapítják meg. A szövetkezetek üzemi étkezdéi­ben 7 és 8 fokos sört is árusíthatnak. (A Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium Közlönyének 24/1965 sz. részlegéből.) -Ö­Miéit volt kevés kajszibarack az idén? A napokban többen levélben vagy élőszóval érdeklődtek nálam aziránt, mi okozza a kajszibarack szakaszos termését és hogyan lehet ezen segí­teni. Ügy gondolom, többet is foglal­koztat ez a kérdés, azért röviden vá­zolom az okokat és az ellene való harc lehetőségeit. Valóban az idén a kajszitermesztés övezeteinek nagy részében kevés volt a termés. Persze nem lehet ezt általá­nosítani, főleg nem ott, ahol szak­szerűen, mai ismereteinket hasznosít­va kezelik a termöfákat. A szakaszos termés azonban nemcsak a kajsziba­rack sajátossága. Találkozunk vele az almatermésüeknél, csonthéjasoknál, de valamennyi gyümölcsnemnél egyaránt. A közelmúltban az alma szakaszos ter­mésének okaival egy hosszabb cikk keretén belül foglalkoztam, és az ott tárgyalt fiziológiai fejlődésből fakadó okok általánosíthatók valamennyi gyü­mölcsnemnél. Miben is mutatkozik ez a termelő számára egyáltalán nem kívánatos ál­lapot? Rendszerint az egyes években gazdag, fát roskasztó a termés, míg az ezt követő termőidényben a virág­zás ellenére is csekély a termés vagy egyáltalán nincs. Fő ok itt a termő­egyensúly megbomlása. A fa szem­pontjából sem az egyik, sem a másik nem természetes és hasznos jelenség és az esetek többségében a tápanyag­ellátottság hiánya idézi elő. A gyü­mölcsfák — így a kajszi is — egyazon év folyamán a felvett és átalakított tápanyaggal ellátják a fejlődő gyü­mölcsöt, míg annak egy részét a kö­vetkező év termő- és hajtórügyeinek kialakítására fordítják. Nagy termések esetén szinte nem marad tápanyag a rügyek kialakításához, a hajtásnöve­kedéshez, mindent a gyümölcsök hasz­nálnak el. Pedig a fának saját életmű­ködését is biztosítania kell. A levélzet növekedését, a gallyak erősödését és a következő év tavaszára a fa kizöldü­léséhez szükséges szervesanyagokat a tenyészidő alatt tárolja a fa szöve­teiben. A rügyek növekedésük folya­mán differenciálódnak, ami annyit je­lent, hogy létrejön szerkezeti felépí­tésük mind a hajtó-, mind a termő­rügyeknek. Viszonylag a termőrügyek kialakításához, új hajtások növekedé­séhez több nyersanyagra van szükség, azért nagytermésű évek idején a haj­tások nem rakodnak be elég termő­rüggyel, helyette az új hajtásokat biz­tosító hajtásrügyek mennyisége több. A következő év folyamán kevés a gyü­mölcs, de annál erősebb is sűrűbb a hajtásnövekedés. Ezek csak a második évben ígérnek nagyobb termést, ha a rossz időjárás és egyéb káros ténye­zők ebben nem gátolják. Ez így megy évről évre, ha a faegyed a szakaszos termésre tér át. A szakaszosság jelen­sége megviseli a fát, főleg a túlzott terméshozamok idején, azért a fa erre úgy reagál, hogy a következő év szá­mára a pihenés, erőgyűjtés ideje lesz. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy a termőegyensúlyban nem lévő Iák hajlamosabbak a gutaütésre és a ko­rai elöregedés jelei is mutatkoznak náluk. Azért akkor járunk el helyesen, ha a kajszifák termőegyensúlyi állapotát elősegítjük. A háztáji termesztésnél itt számításba jöhet a gyümölcs rit­kítása június végén a természetes hullást követő időszakban. így a fa könnyebben kineveli termését és a következő év termőrügyeinek kialakí­tásához több táplálékot nyújthat. Ter­mészetesen ezzel az eljárással jobb a gyümölcs minősége is, aminek a ter­­meiő és fogyasztó egyaránt Örül. Ezt az eljárást a nagyüzemi termesztés­nél nem alkalmazhatjuk. Újabban vegyszeres permetezéssel csökkentik a termékenyülési százalékot a tavaszi virágzás idején. A főhangsúly azonban a talajerőgazdálkodás helyességén van. Nem szabad megfeledkeznünk a gyü­mölcsösök rendszeres trágyázásáról sem. Az alkalmazott trágyázási eljárá­sok nagyon előnyösen befolyásolják a termöegyensúly helyes kialakulását. Éppen a csökkentett termésű évek őszén (az idén is) van szükség na­gyobb mennyiségű szervestrágya be­­szántására, hogy a következő év ter­mésbősége idején legyen elég táp­anyag a gyümölcs felnevelésére, az el­következendő év termőrügyeinek ki­alakításához is egyaránt. Ezt még ta­vasszal műtrágyák adagolásával ki­egészíthetjük. Természetesen érezhetően befolyá­solják a termés alakulását az időjárás viszontagságai is. Esős, hűvös idő gá­tolja a virágok megtermékenyítését, erős szelek vagy korai nagy melegek előidézhetik a szokottnál nagyobb gyü­mölcshullást. Ezek és más tényezők kihatottak az idei kajszitermésünk mennyiségére, de a fő okok mégis a termöegyensúly megbomlására vezet­hetők vissza. JUHÁSZ ÁRPÁD Olaszországban ezt a CIGNO típusú olajhidraulikus működésű gépet használ­ják gyümölcsják metszésére és gyümölcsszedésre. A dolgozó a pedálok válta­kozó lenyomásával állítja be az állvány kívánt magassági helyzetét és a gép elfordulását. Fordítsunk nagyobb gondot szilvatermésíínkre Az eddigi mulasztások szükségessé teszik a 6zilva értékesítési és felhasz­nálási módjainak felülvizsgálatát. De nemcsak a termesztés, hanem a meg­termelt gyümölcsmennyiség értékesí­tése is szervezetlen. Megengedhetetlen, hogy e gazdasági és népélelmezési szempontból fontos terményünk felhasználatlanul marad­jon. A mind eredményesebben gazdál­kodó szövetkezetek ma már megold­hatják ezzel kapcsolatos feladataikat. Minden szakembernek meg kell ér­tenie, hogy a termesztés és értékesí­tés nem különálló tevékenység. A hely­színi termőhelyi feldolgozás nagy előnyöket rejt magában. Ez alkalommal néhány meglévő adottság jövedelmező kihasználására szeretném felhívni a figyelmet. Az adatokat egy általános típusú, a gya­korlatban bevált aszalóberendezés működésének tapasztalatai alapján nyújtom. Az itt ismerteteti eredményeket mindenhol, saját erőből berendezett 44 + 2 pótcserényes aszaló kapacitása adhatja. A szükséges hőmennyiséget hulladékfa, rőzse, venyige, vagy olaj­fűtés szolgáltathatja. Becslések sze­rint, a faanyag értékét is figyelembe véve, a kettő között lényeges árkü­lönbség nincs. A cserényekre egyen­ként 35 kg szilvát teríthetünk, össze­sen tehát 1540 kg-ot helyezhetünk el az aszalóban. 20—22 órai aszalás után 500 kg aszalt szilva a hozadék. Meg kell jegyezni, hogy csak olyan osziá­­lyozású szilva aszalható, amelyből 50— 55 szem van egy kilóban. Az előkészí­tő munkálatokat — az osztályozást', cserényekre terítést — és az aszalás közbeni kezelést két dolgozó végzi. A fatüzelésű aszaló 20 órás üzemelés­ben 600 kg fát, az olajtüzelésű eme idő alatt 200 kg olajat fogyaszt. Az aszalókban elhelyezett napi 1540 kg szilva 20 napos idényben aszalóként 30 800 kg nyers gyümölcs feldolgozá­sát és 10 000 kg-on felüli aszalt szilva előállítását jelenti. A létesítmény nemcsak a szilvaasza­­lási idényben üzemeltethető, hanem más gyümölcsök aszalására, zöldség­szárításra és egyéb vízlevonási műve­letekre is felhasználható. Minden gyümölcsaszalónak nélkülöz­hetetlen melléküzemága a lekvárfőzés. A szilva egyszerű besűrítéssel, cukor hozzáadása nélkül is eltartható, köz­­fogyasztásra alkalmas, tápláló, olcsó, közkedvelt terméket, szilvalekvárt ad. A szilvatermés okszerű értékesítése megfontolt előkészítést, és megfelelő berendezettséget követel, s ha figye­lembe vesszük, hogy e tevékenységhez fontos népgazdasági érdekek fűződ­nek, nem hanyagolható el, de kötelező feladat. Dr. Szabó Béla SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. augusztus 14.

Next

/
Thumbnails
Contents