Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

Kettéhasadt felhő Alig félórája a nap még perzselve szórta sugarait a búzatáblára. De vá­ratlanul megdördül az ég. A hegyek felől sötét viharfelhő gomolygott. Magáth Józsefnek, a vicsapapáti szö­­szövetkezet elnökének is elborult az arca és felháborodva kiáltott fel: — Az áldóját, már megint jön a veszély, űrökké küzdenünk kell az idővel. Még úgy járunk, hogy az eső kizavar a táblából. így megy ez nap­ról napra. Ki tudja, mikor lesz vége... Hej, pedig milyen gazdagon fizet ez a búza. A felhő félelmetesen közeledik. Pár perc múlva érezzük az előszelét. Belecibál a szalmarendekbe, a kom­bájnokba és meg-megrángíjtja az em­berek ruháját. De az emberek nem ijednek meg. Ki gondol itt arra, hogy pár perc múlva bőrig ázhat. A falu felől motorkerékpáron közeledik Bel­­lér Gyula agronómus és az ökönó­­mus. Együtt vágunk át az erösszá­­lú, magas búzán. Időjárás ide, időjá­rás oda tervszerűen folyik Itt a mun­ka. A szemveszteséget ellenőrzik. Mert vigyázni kell minden búzaszem­re, ha már egyszer megtermett. Elő­ször Liston kombájnját állítják meg. Ponyvára eresztik a polyvát és már­is becsük a veszteséget. Az agronó­mus örömmel jelenti: — Hát emberek, jól dolgozik ez a Liston. Csehországból jött, tanul­hatnak tőle a mieink is. A szemvesz­teség csak egy százalék körül mo­zog. Sorra kerülnek a többi kombájnok is. Akad olyan is, ahol magasabb a szemveszteség, bizony ott jobb minő­ségű munkára van szükség. A viharfelhő nem nyugszik. Már­­már eléri a falut. Az agronómus fel­sóhajt. — Ejnye, ejnye, nem enged. Pedig de jő lenne befejezni ezt a búzatáb­lát. Még kiveri a szemeket. Pedig becslésem szerint megadja hektáron­ként a 35—40 mázsát. Legalább az eddigi eredmények ennyit mutatnak. No, de majd meglátjuk, ki kerül ki győztesen az idő, vagy mi. Nem hát­rálunk. A tarlón a gépek eldorádóját lát­juk. Négy kombájn teljes gőzzel arat­ja a búzát, három magasnyomású prés pedig bálázza a szalmát. A kom-Doigoznak a szaimabáiozö prések Kombájnok az utolsó kerülőben bajnok egy percet sem állnak. Még a tartályokat is menetközben ürítik. Magáth Vincze mechanizátor elége­dett a munka ütemével. —Idén jól vizsgáznak gépeink és vezetőik — mondja — hisz Liston ma már több mint 2 vagon gabonát csé­pelt. Ha ez a fránya felhő nem vág közbe, meglesz a három és fél vagon is. Kissé puha a talaj, de a kombáj­nok elég gyorsan mennek. A búza­tábla szemlátomást keskenyedik. Már­­csak keskeny szalag látszik a búzá­ból. De az eső is közeledik. Néhány szem már a kombájnokra hull. Űgy­­látszik szégyenbe marad a brigád és kézikaszásokra szorulnak. Pedig amint az elnök és az agronómus is mondja, nem szívesen tennék. Az egyik távoli dűlőben 38 kézikaszás arat, de szövetkezetükben a gépeké a döntő szó és kézi erővel csak ott dolgoznak ahol nincs más mód az aratásra. Jobb és gyorsabb is a gép. Ezt vallják. Persze csak akkor, ha nincs eső, nincs viharfelhő. Mert akkor nehezen dolgozhat a gép. De ez örökké nem tarthat. Még az is le­hetséges, hogy nem sikerül az idő­járás tréfája. Legalábbis az elnök és a többiek is bíznak. Pár perc múlva a remény valósággá válik. Hirtelen felkiált az elnök. — Emberek, nyertünk. Nézzétek, kettéhasadt a felhő ... Bállá József Módosított kombájnokkal gyorsabb az aratás A múlt esztendőben ez idő tájt már sok helyen befejezték az aratást vagy közvetlenül a befejezésnél tar­tottak. Idén pedig csak' a kezdetnél vagyunk. Július végéig a gabonafé­léknek mindössze 7,8 %-át arattuk le kombájnokkal s továbbra is lassú a betakarítás üteme. Ennek a legfőbb oka, hogy mezőgazdasági üzemeink­ben a nagy esőzések következtében meg sem kísérelhették a gépekkel való aratást. Ez főleg a kombájnokra vonatkozik. Bosszantó, hogy a gon­dosan kijavított aratógépek tétlenség-; re vannak kárhoztatva s a gabonafé­lék már túlérettek. Persze, már eddig is akadtak me­zőgazdasági üzemek, amelyekben in­tézkedést tettek a kombájnokkal való aratásra. Az emberek , ötletessége kezdeményező képessége máris je­lentkezett. Az adott helyzetnek meg­felelően átalakítják a kombájnokat. Ezek közé tartozik pl. Seckár elv­társ — a szocialista munka hőse — akit a breclavi gépállomás küldött Tardoskeddre kisegítésképpen. Egy­szerű művelettel SK-4-es kombájnja első kerekei mellé újabb gumiabron­csokat szerelt, hogy a nyomás ki­egyenlítődjék és a gép a puha tala­jon be ne süllyedjen. A hátsó kere­kekre pedig oldalról védőgyűrűket erősített s megszélesítette a kombájn hátsó részének nyomásfelületét. Erre a módosításra felhasználta: 1. a kombájn eredeti kerekét, 2. egy V-3 S tehergépkocsi acélkerékabron­csát, 3. és szükség szerinti mennyi­ségű 12 mm-es acéllemezt. A V-3S acélkerékbe a kombájn kerékfúratai­­nak irányában 8 lyukat fúrt. Az ere­deti felerősítő csavarokat hosszab­­bakkal helyettesítette és ezekkel a kombájn kerekéhez rögzítette a te­hergépkocsi acélabroncsát. A SK-4-es kombájn kerekének belső feléről autogénnel eltávoltította a belső ki­töltést s helyébe a gyűrűket alkal­mazta amelyeket ráforrasztott az acélpbroncsra. Azt az üres részt, ame­lyet a V-3S kereke és a ráforrasztott gyűrűk közt keletkezett, négy félhold alakú betéttel töltötte ki. A hátsó kormánykerekeket acélgyű­rűvel szélesítette. Ez a gyűrű 10—12 mm-es acéllemezből készült, amely­nek belső területére 5 helyen há­­romszögszerű felerősítőket forrasz­tott, ezeket átfúrta s a gyűrűt a kom­bájn kerekére csavarozta. , Az itt megjelölt módosítás követ­keztében munka közben nem romlott a kombájn kormányzásának lehető­sége s az újító megóvta gépét a le­süllyedéstől A kombájn legtöbb eset­ben saját gumiabroncsán közlekedett, de amint puha talajra gördült, az említett módosítás következtében, nem feneklett meg, könnyűszerrel bírta a nehéz terepet. Seckár elvtárs ezért leginkább olyan helyeken dol­gozott, ahová védőberendezés nélküli kombájnokkal nem mehettek. A ne­héz körülmények ellenére eddig mint­egy 70 hektárról betakarította a ga­bonát, s mivel gépére további beren­dezést is felszerelt, a betakarítást nagyon kis veszteséggel végzi. A kombájnokon hasonló módosítá­sokat a losonci gépállomáson is vé­geznek. A gépek kerekeire védőgyű­rűket erősítenek. Ezzel az intézkedés­sel lehetővé teszik a kombájnok na­gyobb méretű alkalmazását s ezzel egyidőben a gabonabetakarítás meg­gyorsítását. Tudjuk, hogy az esős időjárás kö­vetkeztében beállt lehetőségek még a gépeknek ily módon történő töké­letesítése után sem olyanok mint rendes körülmények mellett. Ugyanis a kombájnok a módosítás után is rengeteg nyomot hagynak a talajon, azért az alávetéses területeken az így módosított kombájnok alkalmazását is jól meg kell fontolnunk, hogy ne károsítsuk a növényt, amely a jövő esztendei takarmányalapunkból hiá­nyozhatna. Karol Drozdík, az SZNT Mező­gazdasági Megbízotti Hivatalá­nak dolgozója Utazás közben... Rázós, poros országúton döcög az autóbusz, Az ajtó résein és a nyitott ablakon át beáramló por szürke fáty­lat von az utasok ruhájára. Az egyik megállónál két 40 év körüli férfi száll fel, s a hátam mögötti üres ülést fog­lalja él. Hangos beszélgetésükre aka­ratom ellenére is felfigyeltem. — Az én fiam — kezdte az egyik — most fejezte be a hatodik osztályt. Alig várta a szünidő kezdetét. Azonnal jelentkezett a szövetkezetbe munkára. Már második hete brigádozik s a ke­resett pénzen kerékpárt akart venni. Ez most az egyetlen vágya ... — Én bizony nem engedtem a fiam — szólalt meg a másik is. — Minden este megkapja tőlem azt a pénzt, amit társai a szövetkezetben vagy az álla­mi gazdaságban megkeresnek. Pihen­jen, hiszen arra való a szünet... Sajnos, le kellett szállnom. Nem t'udom, kettőjük beszélgetése vitává fajult-e, de bennem azóta szüntelen kavarog a kérdés: ismeretlen utitár­­sam tudja-e vajon, hogy ezzel az „ajándékpénzzel“ örökre kiirthatja fejlődő gyermeke szívében a munka­kedvet, a pénz és talán a munkásem­ber megbecsülését is? Budai Ernő A kedvezőtlen időjárás ellenére földműveseink a helyi viszonyoknak meg­felelően ügyesen alkalmazzák a gabonabegyűjtés új technológiáját. Több szövetkezetben és állami gazdaságban hárommenetesen aratnak. A Sárosfai Állami Gazdaság öregmajori részlegén a gabonát mind hárommenetesen gyűjtik be, csak a talajvizes részeken aratnak kézikaszával. A pénzügyi tervben minden korona számít A középtűri szövetkezet megalakí­tása óta minden évben jó eredmény­nyel gazdálkodik. Nem a véletlen műve ez, hanem nagyonis tudatos megfontolt cselekedet. Mindig a ha­tékonyság növelésére törekednek. Pa­pírral, ceruzával a kézben gazdál­kodnak. Soha nem tűztek maguk elé teljesíthetetlen feladatokat. Becsüle­tesen megdolgoztak és ma is meg­dolgoznak minden egyes koronáért. Termelési feltételeik egy idő óta úgy alakultak, hogy kénytelenek vol­tak eltekinteni a kaparóbarnmfí tar­tásától és a tojástermeléstől. Lehető­séget kerestek a pótlásra. Aránylag jó és biztos pénzszerzési forrásnak ígérkezett a kacsapip-ik hizlalása. Ezért a műit évben megpróbálták, s a kilónkénti 17 koronás felvásárlási ár mellett tekintélyes pénzbevételre tet­tek szert. Idén újra a pipehizlalás mellett döntöttek, a kilónkénti három koro­na felvásárlási ár csökkenés ellené­re is. Azt tartották, hogy minden egyes terven felül bevételezett ko­rona hozzájárul a gazdaság nagyobb eredményeihez, mert fillérekből te­vődnek össze a koronák, s azokból pedig az ezresek. Ahol így gondol­kodnak, ott nem lehet pénzzavar. Bizonyos, hogy ahol Szarka Sándor a főkönyvelő — aki sokéves kiváló munkájáért idén magas miniszteri ki­tüntetésben részesült — ott rend van a könyvvitelben, ű mindig látja, hogy s mint, hol tart a gazdaság. Ez a szövetkezet eredményeinek titka. Kezdettől fogva rend honol a közös gazdálkodásban. Bazsó Jóska zootechnikustól meg­tudtam, hogy idén 1500 pekingi fajta pipét vásároltak 8,10 koronás dara­­donkénti átlagárban. Amint haza­szállították az állatokat és elhelyez­ték a régi tyúkfarmon, fokozatosan rátértek hizlalásukra is. Erre a célra két asszonyt jelöltek ki, akik a mun­kában becsülettel megállták a he­lyüket. A gyorshizlalás mindössze 56 napig tart. A gondozók naponként ötször etették az állatokat abrakkal, főtt burgonyával és zöld lucernával, S így elérték a darabonkénti 2,20 kg-ns átlagsúlyt. A felvásárlók a pipák át­vételekor mindössze 47 darabot so­roltak a második minőségi osztály­ba, a többit első osztályzattal vették át 14 koronás kilónkénti átlagáron. A jó munka nem maradt jutalom nél­kül. A szövetkezet vezetősége a gon­dozóknak a velük előre megkötött szerződés alapján, minekután teljesí­tették a meghatározott feltételeket, nem kevesebb, mint 800 korona pré­miumot fizet a közös pénztárból. A hizlaláshoz (56 nap) felhasznál­tak 124 q abrakkeveréket, 200 q zöld­lucernát és 40 q burgonyát. Ezeknek a takarmányoknak a pénzértéke ál­landó árakban számítva 20 807 koro­na. A termelésre ráfordított költsé­gek teljes összege pedig 37 287 koro­na volt. Helyesebben 1 kg hús elő­állítására 8,24 korona értékű takar­mányt fogyasztottak, továbbá 1,17 ko­rona volt a kilónkénti munkaköltség és 3,87 korona az egyéb költség. Az adatok 11,28 korona egyenes költség­ről adnak számot. Most pedig vizsgáljuk máj a ter­melés hatékonyságát, mennyit hozntt a szövetkezetnek a pipehizlalás. Az állatok elszállítása után a szövetke­zet 46 041 (kilónként 13,95) korona nyersbevételt könyvelt el a bevételi nyilvántartásba. A teljes nyersbevétel és a terme­lésre ráfordított egyenes költség köz­ti arány a két számadat puszta ösz­­szehasnnlítása után is nagyon kedve­ző képet mutat, A termelési ciklus lezárult. Az öko­­nómus elégedetten megállapítja, hogy több mint 8700 korona a tiszta jöve­delem, azaz minden kitermelt kiló hús után kb. 2,70 korona. TöbbBn talán mosolyognak ezen. Szinte hal­lom, hogy fintorogva megjegyzik — ez is eredmény? Igen, eredmény! Koronát koroná­hoz rakva növekedik, gyarapodik a szövetkezet. Ahol így néznek az ap­rónak tűnő dolgokra, ott tudnak va­lójában jól gazdálkodni. !gy szerez­nek gazdag tapasztalatot a nagyobb feladatok megvalósítására. Hoksza István Kapások a folyóban A nyári nap melegen köszönt a gyülekezőre. Alig kúszott egy darabot felfelé, máris vetközhet­­nékje támad az embernek. — Jól kezdi - bök hüvelykujjá­val a nap felé Jónás Ibolya, a textil - üzlet főnöke. Zsebkendőjével homlo­kát törölgeti, s álló helyben liheg­­piheg. Sok a fölösleges hús, kevés a szivedzó mozgás. Nem csoda te­hát, hogy Bednár Peti, a Jednota üzemi szakszervezetének elnöke minden tiltakozás ellenére brigád­munkára osztotta az életszínvonal magaslatát élvező asszonyokat. Tud. ják meg, mi fán terem a kenyér. Kóstoljanak a paraszti munkába, nem árt egy kis testedzés. Az üzlet áporodott levegőjét néhanapján fel­cserélhetik friss határi levegővel. Néhány perccel nyolc után együtt a brigád a központi iroda udvarán, számszerint 29 -en. Csupán Molnár Zsuzsa hiányzik. Megjegyzések röp­pennek, fene baja Zsuzsa leányzó­nak, csak hófehér kezecskéit félti, nehogy a kapa feltörje. Össze-vissza mindenféléről tereferél az asszony - nép, csak az indulásról hallgatnak. Egyik sem méltatlankodik, miért késik az autó. Jó időbe telik, míg végre megemlítik. — Maradhatna ahol van — sut­togja Galambosné, aki a cukrászda leghűvösebb sarkában nap mint nap a jégbehűtött fagylaltot árusítja. Egyesek már azt hiszik, hogy a rossz manók meghallgatják Galam­bosné fohászát, amikor a teherautó megjelenik. — Rossz a gyújtás. Reggeltől kín­lódtam vele — veti az asszonyok felé bosszúsan Gyurka, a Garant sofőrje. — Sebaj! — kerepel Jónás Ibolya, miközben zöld gallyacskával legyez­­geti magát. — Bárcsak útközben si elromlana! A sofőr dühös pillantást vet a terebélyes asszonyság felé. lboly mit sem törődik a szúrós tekintet­tel. Közellép Gyurkához és hízeleg­ve a fülébe súg valamit. ★ Bakos Ferenc, a zsámbéki Űj Élet agronómusa a gazzal borított cu­korrépatábla végén türelmetlenül vár a brigádosokra, Nyolcra jelez­ték jöttüket, most közel tíz óra. Hol a csodába lehetnek? Motorke­rékpárjára pattan s visszarobog a faluba. Telefonon hívja a Jednotát. — Rég elmentek — adja tudtul a kérdezett. Percig sem nyugszik az agronómus. Talán az úton érte őket valami? A cukorrépa sorsa is ag­gasztó, hiszen az egyelést hanyagul végezték. A gyom hamarosan maga alá teperi a répát, s akkor faces a termésnek. Abból neki is baja szár­mazhat. Ily gondolatok közepette indul, hogy felkutassa, a brigádoso­­kat. Két falu közt, terebélyes diófa árnyékában enyeleg a várvavárt fe­hérnép. Ott akad rájuk az agronó­mus. Amikor köszönti őket, néhá­nyon összerezzennek, mint rajtaka­pott gyerek a csínytevésen. — Felmondta a szolgálatot az autó — nyelvel Jónás Ibolya, meg­előzve a jövevény kérdését. A sofőr összeráncolt homlokkal, szótlanul tesz-vesz a kocsi körül, nem tudni, mire gondol. — Elromlott, hát elromlott - szűri a szót mélabúsan az agronó­mus. — De mi lesz a pörkölttel? Csibét vágtunk ebédre. Az asszonyok összenéznek, a so­főrt szólítják, mikor indulhatnak. — Akár azonnal - hangzik a fe­lelet. - Üljenek fel, máris ott va­gyunk. ★ ízlik a pörkölt. Csakhát a meleg! Pokolian süt, éget a nap, a föld is áttüzesedett hevétől. Közel a folyó, jó lenne fürdeni, ebéd után kicsit pihenni. Kuncogással fogadják a ja­vaslatot. Autóval néhány perc a víz, s azután se vége, se hossza a lubic­kolásnak. Három óra tájban személyautó áll meg a folyó partján. Fábián Gusztáv, az üzemi pártszervezet el­nöke és Bednár Peti száll ki belőle. Jöttek a brigádosok után, mit vé­geztek reggeltől. Nyomban elül a zaj, megszűnik a fürdőzés. Fábián nem tudja mire vélni a nagy hall­gatást, de az odaérkező agronómus fényt derít okára. A két elnök né­hány pillanatig tanakodik, majd ki­adják a parancsot. Sötét este ér haza a brigád, fá­radtan, porosán. Jónás Ibolynak sincs kedve, hogy a beígért áldo­mást kifizesse a sofőrnek. Sándor Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents