Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-14 / 32. szám

Bratislava, 1965. augusztus 14. Ära 80 fillér XV. évfolyam, 32. szám. Minden eszközzel mentsük a menthetőt Az időjárást előrejelző szolgálat jelentése arra hagy következtetni, hogy augusztus hátralevő részében sem számíthatunk arra, hogy az aratást és a gabona betakarí­tását zavaró körülmények nélkül végezhetjük. Állítólag borús, helyenként viharokkal párosuló esős időre van kilátás. Pedig ha jól körülnézünk azt látjuk, hogy a gabona­betakarítás szakaszán akad még tennivaló bőven. A mun­ka menetét az esetenkénti talajvíz és a megdőlt gabona­táblák mellett lényegesen lassítja az a körülmény is, hogy az idén alig volt némi időbeni eltérés a gabona beérésében, a csehországi és a szlovákiai területek kö­zött. S így a múltban hatékony segítséget nyújtó cseh­országi kombájnosok közreműködésére nem számítha­tunk. A termés általában jónak mondható. Ezt azonban csak akkor vallhatjuk magunkénak, ha a mag az állami és a szövetkezeti raktárakba, vagyis mielőbb fedél alá kerül. Most, amikor a gabona már beérett, és sok esetben túl­érett, minden perc késés megbosszulja magát és rend­kívül nagy szemveszteséget okozhat. Ezért a jó gazda minden eszközt felhasznál a gabona mielőbbi betakarí­tására. Természetesen csak akkor járunk el helyesen, ha az aratás további szakaszában is a technikai eszközök, tehát a gépek teljes mérvú kihasználására törekszünk ott, ahol ehhez az előfeltételek megvannak. Persze nem lenne he­lyes, ha a változatos, kedvezőtlen időjárás közepette az eredeti elképzeléseinkhez, a kétmenetes módszerhez ragaszkodnánk. Jelenlegi körülményeink között legelő­nyösebb, ha közvetlenül kombájnnal aratunk, mert a le­aratott gabona szemtermése hamarabb biztonságba ke­rül. Még abban az esetben is helyes ezt a módszert alkalmazni, ha a talaj túlzott nedvessége megnehezíti az eléggé nehézkes kombájnok munkáját. Ilyen esetek­ben ne vontassuk a szalmagyújtőkocsit, vagy a kombájn munkájának megkönnyítése céljából lánctalpas vontató­gépet alkalmazzunk. Most azonban olyan helyzetbe kerültünk, hogy a kom­bájnok mellett — azokban a gazdaságokban is, ahol az utóbbi években elszoktak tőlük — feltétlenül munkába kell fogni a már kiselejtezett kévekötő aratógépeket, esetleg a gépi- és a fogatos vontatású kaszálógépeket is. Sok helyen, főleg ott ahol a dúsnak ígérkező termést a viharral párosuló hatalmas eső lehengerelte, a kézi­kasza is szót kér és lényegesen befolyásolja az aratási munkák menetét. A példák egész sora bizonyítja, hogy ésszerű jutalmazás esetén a kézi aratástól egyébként elszokott emberek dicséretre méltó munkát végeznek, öregek és fiatalok, szövetkezeti tagok és segítségre siető ipari munkások mentik a menthetőt. Ezt az igyekezetét természetesen kedvezően befolyásolja az is, ha az aratók a munkájukért járó pénzbeni juttatáson kívül természet­benit, vagyis gabonát is kapnak. Káros jelenséghez ve­zetne azonban, ha gabonát csak azok a dolgozók kapná­nak, akik kézi erővel aratnak. így akarva—nem akarva elégedetlenséget szítanánk azok körében, akik mint gép­kezelők, vagy a különböző gépek mellé beosztott segéd­­munkaerők vesznek részt az aratási munkákban. Jutalmazzunk igazságosan, hogy becsületes munkája után mindenki megtalálja számítását. Ebből — aminek természetes következményeként a gabona begyűjtésének üteme meggyorsul — haszna lesz nemcsak az egyénnek, hanem a szövetkezetnek és az egész társadalmunknak is. Főleg abban az esetben, ha a learatott és kicsépelt ga­bona mennyiségének figyelembe vétele mellett — a ter­mészetbeni juttatás nagyságának megállapításakor — a szemveszteség korlátozását is íőkövetelményként állít­juk az aratásban részt vevő dolgozókkal szemben. Ma­gától értetődő azonban az is, hogy a kedvezőtlen kö­rülmények következtében sok helyen szükséges az ara­tási normákat módosítani. _ Az aratásban nagy segítséget nyújthatnak a nyugdí­jasok is, akiknek nyugdíját az új intézkedések értelmé­ben nem veszélyezteti az a körülmény sem, ha egy év alatt a régebben meghatározott mennyiségű napnál töb­bet vannak munkaviszonyban. Gazdaságosabb és így elvileg helyesebb, ha a kévekötő aratógépekkel és a kézi erővel learatott gabonát nem asztagba, hanem közvetlen cséplőgépre hordjuk vagy kombájnnal járunk a gabonakeresztek mellé. Ennek elle­nére ott, ahol munkaerőben és szállítóeszközökben nincs hiány, helyesen cselekszenek, ha a két- vagy hosszabbí­tott műszakban folytatott csépléssel egyidőben a kellő­képpen kiszáradt gabonát asztagokba is hordják. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az idén nemcsak az aratás, hanem a gabona tárolása is rendkívüli körültekintést és sok fárdtsággal járó munkát kíván. Esetenként kétszer, háromszor is át kell engedni a gabonát a szárítóberendezésen. Ennek természetes következménye, hogy a felvásárló szervek szállító beren­dezései kevésnek bizonyulnak. A rendkívüli körülmények tudatában, gabonatermésünk megmentése céljából min­den lehetőséget ki kell használni. A kiüríthető gazdasági épületek, például a gépszínek, istállópadlások, használa­ton kívüli dohányszárítók szükségmegoldásként alkalma­sak a kicsépelt gabona szárítására és bármennyire sze­retnénk is, ebben az évben nem kímélhetjük a kultúr­­házakat és esetenként az iskolák tantermeit sem. A ki­csépelt gabona szállításának folyamata lényegesen meg­gyorsítható meleglevegös aggregátok alkalmazásával, amelyekből szlovákiai méretben 600 darab áll az építke­zési vállalatok rendelkezésére. Tekintettel arra, hogy az említett vállalatok ezeket csak téli időszakban használ­ják, helyes lesz kölcsönkérni és a gabonaszárításhoz igénybe venni. Járuljon hozzá mindenki, aki csak teheti, szorgalmas munkájával a népünk mindennapi kenyerének biztosí­tását és védelmét szolgáló országos erőfeszítésekhez. A helyi vezető szervek pedig úgy szervezzék és irányít­sák a gabonabetakarítás menetét, vagyis olyan módszer bevezetése mellett foglaljanak állást, amely a jelenlegi kedvezőtlen időjárás közepette legmegfelelőbbnek bizo­nyul és így megmenthetjük az aránylag jó gabonatermé­sünkből mindazt, ami menthető. A farnadi szövetkezetben a gabonatisztítást két müszaKoan végzik. Az elsi műszak épp befejezi a munkát. Alig állnak pár percet, máris újra felbúgnak a gépek és reggel hat óráig dolgozik a második váltás. Bállá felv. SÄ-a farnadi EFSZ-ben Már 116 és fél vagon gabonát eladtak. Az eladási tervet augusztus 10-ig 100 %-ra teljesítették. FARNAD az aratás jegyében él. Bár­kivel beszél az ember a rossz időjárás ellenére is bizakodó a hangulat. Töb­ben állítják, ilyen gazdag terméssel emberemlékezet óta nem fizetett a határ. Elvesztett fogadás Tizennyolc kombájn indult a 800 hektár gabonának Farnadon. Amikor az egyik 148 hektáros búzatábla ara­tására került sor, Biricz Ernő, a szö­vetkezet elnöke élnézegette a sokat ígérő dús kalászoktól rogyadozó búza­tengert. Gazda módra néhány kalászt kidörzsölt tenyerén, majd letette a garast. — Hiszitek vagy nem, 42 mázsát is megadja hektárja. Volt aki hitte, de Nagy János cso­portvezető nem tette magáévá az el­nök becslését. — Tíz litert rá — kontrázott az el­nök s kézfogással pecsételték a foga­dást. Alig várták zsákba kerüljön a búza- A szövetkezet tagjai mindannyian kí­váncsiak voltak, ki lesz a nyertes. Rövidesen megtudták. Az elnök alul­maradt, mert „szerény“ 40 mázsával táros búzaföld. Ám, ez még nem je­lentett rekordtermést a szövetkezet­ben. Kellemes meglepetés Az egyik 50 hektáros dűlőn szokat­lanul erőlködött a gép. Az SK—-3-as kombájn gabonaszállító szalagja alig bírt terhével. Az első fordulók után becslésekben nem volt hiány, a Diana­­bűzafajta mégis meglepetést tartoga­tott az aratók számára. Ötven mázsát adott hektáronként. Kellemes megle­petés. Az aratás és a gazdag termés födél alá helyezése az esős időjárásra való tekintettel rugalmas irányítást köve­telt a vezetőktől. Erre vonatkozóan Petró Ferenc csoportvezető elmondja, hogy az első napokban a viaszérésű búzát kétmenetesen aratták, majd amikor teljesen beérett az egyenes aratási módszert választották. Ha a föld kissé szikkadtabb volt, az aláve­­téses árpatáblán dolgoztak, hogy a gépek ne tegyenek nagy kárt az évelő takarmányban. Ennék a körültekintő szervezésnek köszönhető, hogy a szö­vetkezetben idén is gépeké a szó az aratásban s nem került sor kézi ka­szák alkalmazására. Hatvanon tisztítják a gabonát Az aratással egyidőben a gabona tisztítását, raktározását is ügyesen megoldották a farnadiak. E célból a szövetkezet raktárán kívül ideiglene­sen felszabadították a kultúrházat, az iskolát, valamint a szövetkezet' gazda­sági telepén a központi takarmány­keverő helyiségét. A nedves búzából, árpából a szövetkezeti tagoknak ki­mérték természetbeni járandóságukat, hogy szárítására és raktározására ne legyen gondja a közösnek. — Hét géppel éjjel-nappal tisztítja á gabonát. A gépek mellett 12 órás időközben felváltva 30—30 személy dolgozik. Egy-egy gép 24 órás munka teljesítménye 5 vagon. A munka oly iramban halad, hogy nem lesz fenn­akadás a kicsépélt gabonával — mond­ja Fiaskó István, a szövetkezet anyag­­beszerzője és invitál, nézzük meg a gabonatisztítókat. Az iskola udvarán hatalmas árpa­halmok közt két tisztítógép zakatol. Körülöttük asszonynép forgolódik. Vödrökkel merik az árpát, töltögetik a garatra. Kutla Sándor, aki a gépekre ügyel, bemarkol az árpába és mutatja. — Kissé nyirkos, néhány csírás is akad közötte, de a szemek gömbölyűek s jól fejlettek. Amíg átmegy a cséplő­gépen, valamit lead a nedvességből is, míg a csírásszem kiesik. A kitisztított mag már jóval mutatósabb. A felvá­sárlók épp ma vittek belőle mintát, s bár kissé barnás a színé, reméljük sörárpaként megfelel. Újabb lányok, asszonyok érkeznék az udvarba. A gépmester órájára pil­lant. Hat óra. Az éjjeli műszak követ­kezik. —s— Öllé Béla csoportvezető szomorúan állapítja meg, hogy az árpa már csírázik. A napokig tartó helyben top'ogás után újra meggyorsult az aratás Szlovákia minden járásában. Míg pár nappal ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a kézi kaszások kerülnek előtérbe, ma már újra a gépeké a szó. Teljes ütem­ben folyik a munka az árvíz sújtotta Gyorsul az aratás üteme dunaszerdahelyl és komáromi 'járás­ban is. Szót kap a hárommenetes aratás is A Sárösfai Állami Gazdaság öreg­majori részlegén a kézi kaszások csak a talajvizes, vizenyős területeken aratnak. A részleg rendkívüli módon gépesítette az aratást. Pohony László traktoros és Játszik György segéd­munkás elárulta, hogy majdnem az összes gabonát hárommenetesen gyűj­tik be. A munka eddig a kisebb-na­­gyobb nehézségek ellenére is fennaka­dás nélkül folyik. Csóka Pál kombájnos halad az élen * a dunaszerdahelyi járásban Cséfalvai Erzsébet a kombájnosok versenyéről tájékoztat. Csóka Pál kombájnos, Mészáros Károly segédjé­vel halad az élen több mint 100 hek­tárral, a második helyen pedig Csóka Imre és Soóky Gábor áll. Mind a né­gyen a gélléri szövetkezetben dolgoz­nak és már meg is kapták a 200 ko­rona jutalmukat. A rendrakók közül Albert György és Ambrus István, a lúcsi szövetkezet tagjai viszik a prí­met'. Mindketten 150 korona jutalmat kaptak.- Nyolc és fél vagon gabona az árvízkárosultaknak Az alistáli szövetkezetben az út mentén az árpát aratják. Öllé Béla csoportvezető és Bartalos Ignác, az üzemi pártszervezet elnöke a rendek között turkál. Bizony itt baj van. Az árpa már csírázik. Ezzel szemben a búzát nem fenyegeti komolyabb ve­szély. A munka ütemével egyébként elégedettek. Dicsérik a dunaszerda­helyi konzervgyár dolgozóit, akik haj­nali 4 órától napnyugtáig a szalmát kazalozzák. Főleg kombájnnal aratnak, de húsz kaszára itt is szükség van. Minden módon igyekszenek gyorsabb és jobb munkára serkenteni a tagokat és a brigádosokat. Ezért aratás idején a munkaegység értekét 3 koronával emelték. A terméssel elégedettek, — hisz a búza 30 mázsán felül ad, de ugyanakkor nem szűk keblűek mások felé sem. Az árvízsújtotta apácasza­­kállasiaknak, akik Alistálon segítenek aratni, nyolc és fél vagon gabonát ad­nak. Friss ebéd az aratóknak Az alistáli szövetkezet konyhájában finom ebédet főznék az aratóknak. Bartalos néni csontlevést készített és pecsenyét sütött, melléje pedig sült burgonyát és uborkasalátát tálalt. — Jó adagot küldtem mindenkinek, mert éhesen nem lehet ’dolgozni — mondotta. Már több éven át szakácsködik "és mindig pontosan teljesíti feladatát. Reggel hatkor süti a tojást, főzi a ká­vét és minden brigádosnak ad egy-egy pohárka borovicskát is. Aratás idején nem könnyű a konyhában. Kint a nap, bent pedig a tűzhely melegít. Bár el­fárad, de azért győzi a munkát. A bri­­gádosok sokszor kilenc után ülnek az asztalhoz s emiatt tizenegykor kerül az ágyba. A Jednota étkezdéjében Szabó Mária vezetésével két asszony főz. Naponta 95 személynek készítenek ételt. — Ez már gyerekjáték az elmúlt hónapokhoz képest — mondja. — Bi­zony, amikor itt voltak az árvízkáro­sultak, 500 ebédet is osztottunk ki. Naponta 3—5 láda málnát és 10—15 láda sört' küldünk az aratóknak. A komáromi járásban 600 kaszás vágja a rendet A komáromi járásban Janecka Milan főagronómus szérűit az aratás már a vége felé közeledik és bár 600 kézi­kaszás vágja a rendet', a szikkadó földtáblákon újra a gépeké a szó. Vo­­kus Albert, a madari szövetkezét' kom­­bájnosa érte él a legjobb eredményt. Jól halad a tarlóhántás és a tarlókeve­rékek vetése is, (b—k) A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents