Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-03 / 26. szám
n c 71 Irr a lángtengerré £l huIM Cl terebélyesedett Százhúsz évvel ezelőtt 1845 februárjában Solotistében 17 különböző foglalkozású ember dugta össze a fejét s megalakították a vén Európa első szövetkezetét, a Gazda Egyletet azzal a céllal, hogy védekezzen a kis embereket sújtó uzsorakamatok ellen. Tizenkét évtizeddel ezelőtt Szlovákia észak-nyugati sarkában villant egy szikra, amely napjainkban az egész világon, de főként a szocializmust építő országokban világító lángtengerré terebélyesedett. Hazánkban az első köztársaság idején főleg az indította a munkásságot és részben a parasztságot fogyasztási szövetkezetek létesítésére, hogy ellenálljanak a tőkés rendszer egyre erősödő gazdasági és szociális elnyomásának. Természetesen a burzsoá pártok is igyekeztek befolyásolni a különböző célú szövetkezeteket politikai és gazdasági céljaik érvényesítésére. Ez azonban csak részben sikerült és a szövetkezetek többsége jelentős sgítőtársa volt a kibontakozó munkásmozgalomnak. A felszabadulás után három év telt el, míg társadalmi szervezeti rangot kapva újból virágzásnak indult a nemes mozgalom és számos fogyasztási és termelőszövetkezetet létesítettek. A szövetkezetbe tömörült emberek létszáma az utóbbi évtizedben megkétszereződött és a lakosság közel 25 százaléka szövetkezeti tag. A termelőszövetkezetek közül legjelentősebbek az EFSZ-ek. Másfélmillió mezőgazdasági üzem egyesült mintegy 700 földmúvesszövetkezetbe. E szövetkezetek fejlődését az bizonyítja a legjobban, hogy az eltelt 15 év alatt a falu gazdasági és kulturális alapjává váltak. A szövetkezeti gazdálkodás létjogosultságát az is igazolja, hogy a közös megszervezése óta a mezőgazdasági össztermelés 34 %-kal, a piaci pedig több mint 100%-kal emelkedett. Emellett korszerű mezőgazdasági farmok létesültek, amelyekben megvan az előfeltétel a nagyüzemi állattenyésztéshez. Jelentős még az a tény, hogy ma már a különböző fokú iskolákon végzett mezőgazdasági szakemberek irányítják a szövetkezeteket, amely feltételezi a gyors ütemű fejlődést mind a termelésben, mind a falu kulturális felemelkedésében. A nem mezőgazdasági jellegű termelőszövetkezetekben is megtízszereződött a tagok létszáma; napjainkban mintegy 130 ezer ember tömörül bennük. Ezekben a szövetkezetekben kisebb mennyiségben rendelt árut, művészi tárgyakat stb. készítenek. Mintegy 20 ezer féle árut gyártanak a szövetkezetek, amelyeket állami és saját üzletekben árusítanak. De jelentős az exportra gyártott áru menynyisége is. Az utóbbi években gyorsan kibontakozott a lakásépítő szövetkezeti mozgalom is. Alig fél évtizede alakult az első szövetkezet és ma már 200 ezer körül mozog a tagok száma. A dolgozók kezdeményezésére létesült szövetkezetek minden bizonnyal döntően befolyásolják az égető lakásprobléma megoldását. Az EFSZ-eken kívül hatalmas lépésekkel fejlődtek a népi fogyasztási szövetkezetek is. Ez a szövetkezet egy és negyed millió tagot számlál, amelyek többsége falusi dolgozó. Eddig a fogyasztási szövetkezetek terjeszkedési lehetősége is főleg a falura korlátozódott. Az utóbbi időben a városokban is helyet kapnak a „Jednota" elárúsító üzletei és a vendéglátó üzemek. Ez így nagyon helyes, mert legalább egészséges versengés alakul ki az állami és szövetkezeti üzleti hálózat között, amely kétség kívül minőségi fejlődést jelent. Népi fogyasztási szövetkezeteink felvásárlási ágazata is gyors ütemben fejlődött az utóbbi években. Jelentős mennyiségű tojást, mézet, vadon termő erdei gyümölcsöt, zöldséget, bort, stb. vásárolnak fel a szövetkezetekben. Sokrétűek a vendéglátóipar feladatai is. Komoly gondot jelent a régi falusi kocsmák átépítése, korszerűsítése. Ezen a téren fontos az önsegélyes építkezés, amikor a tagok jelentős mennyiségű társadalmi munkával járulnak hozzá az új épületek létesítéséhez. Az utóbbi években az idegen, valamint az egyre növekvő belső turista forgalomra való tekintettel a fogyasztási szövetkezetek egész sor szállót építettek. Dunaszerdahelyen, Galántán, Vágsellyén, Gútán, és még sok helyen új, korszerű vendéglátó üzemek gondoskodnak a vendégek ellátásáról és kényelméről. Az utóbbi időben szépen berendezett borozókat nyitottak meg, ahol minőségi hordós borokat mérnek. A szövetkezeti vendéglőkben gondoskodnak a nyugdíjasok és iskolás gyerekek étkezéséről. A mezőgazdasági munkák idején többhelyütt az EFSZ tagjainak is főznek ebédet. Napjainkban az árvíz miatt kitelepített csallóközi lakosság ellátásáról is a szövetkezeti vendéglőkben gondoskodnak. A fogyasztási szövetkezetekben nagy gondot fordítanak a kiszolgáló és felszolgáló személyzet nevelésére. Három korsóval kérek... Az új, korszerű galántai szálló. Tonhauser elvtárs, a Szlovákiai Népi Fogyasztási Szövetkezetek elnöke a zbehovi ellenőrző bizottság tagjaival beszélget az önsegéllyel épített- üzlet előtt. Évenként többezer fiatal tanulja a sokrétű mesterséget, akiknek jórésze középfokú iskolai végzettséggel kerül a szakmába. A hazánkban működő különböző termelési- és fogyasztási szövetkezetek fejlődésének rövid ismertetése is igazolja, hogy méltó helyet foglalunk el a több mint 300 milliós nemzetközi szövetkezeti mozgalomban. De a rövid áttekintés azt is bizonyítja, hogy szövetkezeteinknek jelentős szerep jut nemzetgazdaságunkban és felbecsülhetetlen értékű tevékenységet fejtenek ki a szakemberek képzésében. A két szocialista szektor, az állami és a szövetkezeti, részben kölcsönösen kiegészíti egymást a termelésben, másrészt az egészséges versengés során egyre sokoldalúbb lesz a lakosság ellátása. —tt— Felhívás A CSEMADOK KB-nak elnökségei felhívja a CSEMADOK járási veze-f tőségeinek, helyi szervezeteinek ésf tagságának figyelmét, hogy: 1. Munkahelyeiken legyenek kéz-*, deményezői a külön műszakok vál-f lalásának. Szervezzenek szombatig és vasárnapi munkabrigádokat* s így segítsék elő az elmaradt me-í zögazdasági munkák befejezését. 2. Segítsék a nemzeti bizottság gokat az evakuáltak ellátásából^ rájuk háruló nehéz és felelősség-i teljes munkájuk végzésében. \ 3. Kapcsolódjanak be az árvíz-* károsultak megsegítését szolgáló* akcióba és a rendezvények bevé-f teléből felajánlott és a gyűjtésből* származó összeget adják fel a* Csehszlovák Állami Bank 405-88-33Í sz. folyószámlájára. * Van-e még sorban állás nálunk? Van. A tikkasztó nyári melegben embersorok kígyóznak s türelmetlenül várnak a fehéren habzó sörre. Nem egyszer lehetünk szemtanúi, hogy amikor a szomjas szembekerül az izzadó homlokú csapossal, egyszerre három-négy korsóval rendel, majd egymás után hajtogatja fel őket. Sokan nem elégszenek meg annyival sem és 15—20 korsóval is bevedelnek naponta. A szomjúság oltására nálunk rendszerint a 7—10 fokos sört isszák. A módszeres kocsmai sörözők a 12-est kedvelik, az ínyencek, ha kapható, a 14, 16, és a Í8-as specialitásokat kérik. I Hazánkban az utóbbi években hatalmas ütemben nőtt a sörgyártás. A régi üzemeket kiszélesítették és újakat építettek. Az évi termelés már 1963-ban elérts a 16 millió hektolitert és a termelés azóta is jelentősen emelkedett. Ebből a sörtengerből elenyészően kevés jut exportra, a többit főleg a hazai közönség és kis részben a külföldi turisták fogyasztják el. Világelsők lettünk az égy főre eső évi 120 literes fogyasztással. Néhány évtizeddel ezelőtt Dél-Szlóvákiában aránylag kevés sört fogyasztottak. Manapság már nálunk is nemzeti itallá válik, a fogyasztás természetesen megsokszorozódott. Mivel a vidéken többnyire tizes és hetes sör kapható nyáridőben, számtalan esetben rummal javítják azt 12-esre vagy még magasabb fokúra. — Egy féldeci és égy sör — halljuk reggelnként a vendéglőben. Egymásután csúsznak a féldecik és vedelik a sört nyakló nélkül, víz helyett, szokásból. Legtöbben nem is gondolnak arra, hogy a sörben (a fokszáma szerint) jelentős mennyiségű alkohol van és a sörrészegség (pálinkával való keverés nélkül is) mindennél kegyetlenebb és rombolóbb hatású. Még ha valaki kellő mértékét tart', akkor is káros a szervezetre. Közismert pl. a „sörszív“, amely a nagy folyadékmennyiség feldolgozásából származó túlterhelés következtében kitágul és rendszertelenül működik. De ártalmas a légcsőre és más szervekre is. A túlzott sörfogyasztás jelentős társadalmi kárt is jelent. Az orvosi megítélések szerint hazánkban 130 ezer körül mozog az alkoholisták száma. Ezek zöme a sört issza és csak kisebb mértékben a bort vagy tömény italokat. Ez abból is ered, hogy nálunk lényegesen olcsóbb a sör mint más országokban. A megfigyelések alapján a sörfogyasztó alkoholisták sokkal több időt is töltenek el ivással, mint a másfajta italokat kedvelő „szesztársak". A borvagy pálinka-kedvelő alkoholista ha leül, vagy éppen a pultra támaszkodik egy-két óra alatt „kész“, vagyis, hetente 10—15 órát fordít arra, hogy leigya magát. A sörös alkoholisták esetében az idő lényegesen hosszabb és hozzávetőlegesen heti 40—50 órát töltenek el ivással és kijózanodással. Az említett óraszám nemcsak oly módon veendő figyelembe, hogy rombolja az alkoholista szervezetét, hanem úgy is, hogy az hiányzik a művelődésre, hasznos szórakozásra, a családi éleire és a társadalmi szempontból egyébként gyümölcsöző tevékenységre fordítandó időből. Arról nem is beszélve, hogy a sörösök sokszor késnek a munkából avagy mámorosán, csak felületes munkát végeznek s gyakori náluk a munkabaleset. A sörivó alkoholista gyógyítása nehezebb, mert ezt az italfajtát sokszor ártalmatlannak tekintik, amelytől „nem kell félni“ sőt, a téves közhiedelem szerint' á sörnek tápláló ereje van, amely állítólag „ellensúlyozza“ ártalmait. Mi legyen hát azzal a fantasztikus mennyiségű sörrel, amit gyártunk? — teheti fel az olvasó a kérdést. Fogyasszuk mértékletesen s akkor lehet rendszeresen sört kapni, nem kell félórákig ácsorogni a pult előtt s egyszerre három vagy négy korsóval rendelni. Természetesen akkor nem kellene a sörgyártást sem évről-évre fokozni és így minőségileg is jobbat készíthetnének. Vasárnapi ebéd A CSEMADOK J KB-nak elnökségéi Ha nyernek is, veszítenek Két fiatalember nézelődött a bratislavai Lenin-téren. — A Suvorovova 16-ot keresnénk — fordul hozzám az egyik. A hatemeletes épület előcsarnokában gyermekkocsi-tenger fogad. Nem a legdivatosabbak a mozgó „gyermekfészkek“ és az arra vall, hogy falusiak lehetnek a főiskolai internátus lakói. Azok. Csallóköziek. Anyák a legkedvesebbjeikkel menekültek a síkságra zúduló áradat elől. Az internátus éttér-, méhen csörög a villa, kanál, gondtalanul vidáman ebédelnek az apróságok. Csak az anyák szeme árnyékot, s gondolatban bizonyára otthon járnak. Vajon átl-e még a családi fészek? Hogyan boldogul az ember egyedül? Hiányzik-e néki a vasárnapi ebéd? De talán abban reménykednek, hogy párjuk útrakel s nemsokára betoppan szeretteihez. A két nyáradi fiatalasszony nem csalódott. Már ott csüggnek férjeik ajkán... Az egyikük máris karjába kapja csodálkozó szemű kislányát és mosolygó arccal köszöni a kalauzolást. Nem zavartam tovább a családi boldogságot... Az egyik asztalnál öt szöszi gyerekecske kanalázza a zöldséglevest. Azaz, csak négyen, mert a legkisebbiknek az anyja rakja a szájába. — Valamennyi a magáé? - kérdezem az elfoglalt asszonykától. — Miért? Nem hasonlítanak egymásra? — mosolyog hamiskásan a fiatalasszony. — Nagyon is ... Hová valósiak? — Megyeriek. — Régen jöttek el hazuról ? — Már majdnem két hete. De ide csak néhány napja jöttünk. — Most járt elsőbe. Be sem fejezhette szegénykém. A kicsi türelmetlenül mozgolódik. Követeli a magáét. — Nekem is, nekem is ... — ugrálnak fel hirtelen a gyerekek. Mögöttünk egy napbarnított arcú fiatal férfi néhány vizespoharat tart a kezében, amelyeket egykettőre széjjel kapkodtak a „fiókák". — A férjem... — mutatja be a fiatalaszszony, Feledi Jánost. — Szintén itt van a családdal ? — Csak látogatóba jöttem. — Otthon dolgozik? — A szövetkezetben traktoroskodom. — Áll még a gát? Másfél évtizeddél ezelőtt, amikor földműveseink a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek, sokan idegenkedtek és távol maradtak. A nagygéresi Móricz Albert, aki három hold földön gazdálkodott és mellette kerékgyártó szakmát is folytatott, nem lépett a közös útra. Ha nem is lett tagja a szövetkezetnek az idős kerékgyártó, mégis bizonyos szálak fűzik a közöshöz. Ugyanis a kezdet kezdetén eladott a szövetkezetnek egy tehenet. Mivel az említett nem volt tagjá a szövetkezetnek, az alapszabály értelmében pénzben fizették ki az állat ellenértékét. Amikor Móricz megjelent a szövetkezet irodájában, a vételárért, a job keze fel volt kötve a nyakában. Panaszolta, hogy valamilyen gép 6ebet ütött rajta. Ezért a bekötött kezével csupán keresztet vetett az aláírás helyett. Senkinek nem tűnt fel ez akkor. Mindannyian befejezettnek, elintézettnek vélték a dolgot. A nagygéresi szövetkezet csakhamar lábra-kapott Az egymásutáni jó termés következtében megszilárdult a pénzügyi helyzete. A tagság rendszeresen megkapta a munkaegységre járó összeget és a természetbenit. Néhány év alatt mentesítették a szarvasmarha állományt a fertőző betegségektől, s áttértek a törzstenyészetre. A példás munkáért az államtól is kaptak bizonyos összeget, melynek egy részét az állomány fejlesztésére, a másikat a tagságtól összpontosított állatok értékének kifizetésére fordították. Móricz Albert ügye ismét felszínre került. A kerékgyártó amikor megtudta, hogy két szomszédja a közösbe adott állatokért megkapta a pénzt, a szövetkezet irodájába rohant és követelődzni kezdett. — Micsoda eljárás ez! Mindenki megkapja a pénzét csak én nem!] — kezdte nagy hangon. Bizonygatták, hogy már régen megkapta. Ő azonban továbbra is hangoztatta, hogy nem kapott egy vasat sem és nem írt alá semmit. Egyszóval nem ismerte el a tizenkét évvel ezelőtt történteket, s azzal fenyegetőzött, hogy bíróságra adja az ügyet. Tizenkét esztendő hosszú idő. Nagygéresen azóta háromszor került sor őrségváltásra. A mostani vezetők ugyan tudnak az esetről, de papíron semmiféle bizonyítékuk nincs. — Enynyi idő után az efféle iratok elévültek — jelentette ki a könyvelő. Móricz Albert később tényleg beperelte a szövetkezetét. Az ügyészségről meg is jelentek kivizsgálásra Nagygéresen. Mielőtta küldött visszautazott, kijelentette a szövetkezet vezetői előtt, hogy semmi okot nem talál a bírósági eljárás megindítására. Telt-múlt az idő s égyszercsak idézést kapott a szövetkezet vezetőségé a Terebesi Járás Népbíróságtól. A tárgyaláson az tűnt fel először, hogy a tanú a felperes lánya volt, aki ebben az időben távol élt a . szülői háztól és aligha tudott valamit a tehéneladásról. A bíróságon már többször tárgyaltak az ügyről, de húzzák-vonják és a mai napig sem hoztak döntést. A tárgyalási költség eddig már több mint háromezer korona. A szövetkezet elnöke azon az állásponton van, hogy már inkább megfizetnék még egyszer a pénzt, csak lenne már vége a huzavonának, a költekezésnek, a felesleges járkálásnak, amely már eddig is többe került, mint a tehén ára, nem is beszélve a szitkolózásról, rágalmazásról, ami a szövetkezet vezetőségét érte. Móricz Albert abban az időben két darab szarvasmarhát az állami gazdaságnak is eladott. Azok ellenértékét, úgy mint a szövetkezettől, a pénzbeváltás előtt kapta meg. De mondjuk, hogy a szövetkezet nem fizette meg az állat árát. Ha ez így volt, miért nem követelte Móricz akkor a pénzt, miért csak 12 év után jutott eszébe, amikor szomszédait kifizették a közösbe adott állatokért? Talán hamarabb nem volt szüksége a pénzre? Nehezen érthetünk egyet a Terebesi Járási Népbíróság módszerével és azt valljuk, hogy ideje lenne már pontot tenni a fölösleges huzavona végére. Jablonci Lajos Ebben az' épületben laknak a csallóközi gyerekek.- Igyekeztünk olyanná építeni, hogy ellenálljon a dühöngő árnak. Amíg beszélgettünk az elmúlt küzdelmes napokról, a hús és a rizs is elfogyogatott. A hatéves Tibi végzett a leggyorsabban.- Jó lenne, ha megint értünk jönnének - sóhajtja a fiú.- Kik?- Délig elvitt egy néni a parkba. Olyan jó volt. Volt ott minden, csúzda, hinta ...- A nagyobbak egy tanítónő felügyelete alatt voltak délig - magyarázza az anya. A kétéves Lacika is megbirkózott az ebéddel, így szedelőzködött a család ... Két fiatalasszony is most kelt fel az ebédtől, ők csicsóiak. Az egyikük, Tahány Károlyné, egyelőre nem térhet vissza a régi tanyára, a nemrégiben átépített házuk összedőlt. A nagyobbik lánya, Dorottya kórházban van kivizsgáláson, most ketten vannak a kétéves Évával. Mi is elindultunk hazafelé a vasárnapi ebédre. A lépcsőfeljáratnál újból találkoztunk Felediékkel. A négy legényke és a csöppnyi Aliza fagylaltot nyalogatnak, gondtalanul - elégedett arccal. Ők még kicsinyek ahhoz, hogy megértsék, mi történik Csallóköz végeláthatatlan rónáján. Talán két évtized múlva valamelyikük, mint főiskolás, lakója lesz az internátusnak, s eszébe jut, hogy már töltött itt néhány hetet, amikor apjuk s a többi dolgos ember, éjt nappallá téve védték családi fészküket. TÓTH DEZSŐ
