Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-13 / 6. szám
Mit tettünk a gabonafélék hektárhozamának ___emelése érdekében Amikor aratás végefelé kinn járunk a mezőn, a dúsan fejlett gabonatáblák mellett, gondolunk-e arra, hogy amíg a búzaszemből szőke kalász lesz, mennyi fáradság, munka, veríték testesül meg benne, s hogy menynyi gondoskodás kísérte eddigi útján? Ezt a gondoskodást próbáljuk röviden nyomon követni. A szakember tervében már ezt megelőzően intézkedés történt arra vonatkozóan, hogy melyik növény helyére kerülnek a gabonafélék, hol fognak legnagyobb termést hozni, hiszen minden mázsa búza jobb életünk záloga is. Mivel vidékünk természeti adottságai csak részben módosíthatók, felvetődik a kérdés, hogy a munkán kívül mivel járulhatunk hozzá a terméshozam növeléséhez. Ez a gond elsősorban a mezőgazdasági dolgozók, de mindenekelőtt a mezőgazdasági vezető szakemberek gondja. Az ember tevékeny, irányító szerepével jelentősén hozzájárulhat a termelékenység növeléséhez. Megpróbálunk egy kis számvetést tenni, hogy milyen módon növelhető a gabonafélék terméshozama. Szeretném röviden leírni, hogy az egyik Kis-Duna menti szövetkezetben mit tettünk a nagyobb hektárhozam növelése érdekében. A magasabb hektáronkénti terméshozam mindannyiunk érdeke, hiszen népünk igényei az élelmiszer-ellátás terén is napról napra növekednek, s a mezőgazdaságnak is arra kell törekednie, hogy ezeket az igényeket kielégítse. Ennek elérésére minden lehetőségét fel kell használni, amit csak a mai fejlett technika és tudomány nyújtani tud. Misaz alábbiakat tartottuk szem-élőtt a cél elérése érdekében: 0 1. Tervszerűen, már jóval a vetés előtt meghatározni a gabonafélék helyét a szövetkezet területi adottságainak megfelelően. 0 2. Vetésforgó alkalmazása. 0 3. Megfelelő élőveteményről történő gondoskodás. 0 4. Szakszerű talaj étökészífiés. 0 5. Tápanyagutánpótlás. 0 6. A vetőmagfajta megválasztása, és a gabonabetegségek elleni védekezés. 0 7. A vetés ideje. 0 8. A vetés sűrűségé' és mélysége. 0 9. A rágcsálók elleni védekezés. 0 10. A téli vetésápolás. hosszabb ideig nem képes megtartani. Ezért piár a terület megválasztásakor figyelemmel vagyunk a természeti adottságokra. Szántóföldi területünk eléggé kiterjedt, így különböző minőségű talajok fordulnak elő határunkban, ami bizonyos mértékig megszabja, hogy melyik dűlőben érdemes az egyes növényfajtákat termeszteni. Mi sok-sokéves tapasztalatból ismerjük, hogy a határ melyik részében termeszthetők legeredményesebben a gabonafélék. Egy-két évvel előre tervezünk, hogy a legmegefelelőbb helyet idejében kiválaszthassuk. Szövetkezetünk a háztáji földterületen kívül 2100 hektár szántóföldön gazdálkodik. Ebből a területből az 1964— 65-ös gazdasági évben 406 hektáron őszi búzát termesztünk. 0 2—3. Mivel különböző növények a talajban lévő tápanyagok közűi egyes anyagokból többet, másokból kevesebbet használnak fel, így ezekből az anyagokból többlet vagy l)iány mutatkozhat. Ha hosszabb időn keresztül azonos tápanyagszükségletü növényt termesztünk ugyanazon a helyen, akkor az egyoldalú tápanyaghiány miatt kisebb termésre számíthatunk. Ezért különös gondot fordítottunk a vetésforgóra és az előveteményekre. Ezek betartásával értük el, hogy a búza élőveteménye 62 hektáron tavaszi bükköny, 50 hektáron takarmányhüvelyes, 25 hektáron baltacím, 85 hektáron lucerna, 100 hektáron kender, 34 hektáron burgonya és 50 hektáron kukorica volt. B 4. Nagyon fontos, hogy a földbe, kerülő mag milyen környezetbe jut, mert kellően csírázni, gyökeresedni, fejlődni csak megfelelően megmunkált talajban képes. A talajelőkészítés továbbá a csapadék megkötése szempontjából is fontos. A baltacím, a tavaszi bükköny és a takarmányhüvelyesek talaját háromszor szántottuk, s e művelettel kapcsolatban mindig talajtömörítést is végeztünk. A lucerna- és a kenderföld kétszeri szántást kapott, a burgonya- és kukoricaföld pedig egy középszántást. A talajelőkészítéshez tartozott az egyszeri simítás, a kétszeri vagy háromszori fogasolás és hengerezés. 0 11. A tavaszi növényápolás. 0 1. A jókai egységes földművesszövetkezet területe csapadékban eléggé szegény, azonkívül a föld minősége olyan, hogy a csapadékot ■ 5. A növény csak akkor fejlődhet jól, ha megkapja azokat az anyagokat, melyekre szervezetének felépítéséhez szüksége van. Ezért egyik fontos tényezőnek tartjuk a talaj elhasználódott anyagainak utánpótlását'. Az ipari trágyát a trágyázási tervek alapján a talaj termőerejének megfelelően adagoljuk az egyes parcellák szerint. Az ipari trágyát a vetőszántás elvégzése után, de a vetést 10—14 nappal megelőzően dolgozzuk a talajba. Az olyan parcellán, ahol az elővetemény tavaszi bükköny és takarmányhüvelyes volt, a következő menynyiségben alkalmazzuk az egyes műtrágyákat: 70 kg kénsavas ammónia, 220 kg szuperfoszfát, 150 kg 40 ü/o-os kálisó hektáronként. Ahol az elővetemény baltacím és lucerna volt, ott hektáronként 150 kg szuperfoszfátot és 150 kg kálisót alkalmazunk. Kender és kukorica után hektáronkénti 80 kg kénsavas ammónia, 220 kg szuperfoszfát, 150 kg kálisó adag a megfelelő. Végül, ahol burgonya volt az elővetemény, ott hektáronként 80 kg kénsavas ammóniát, 220 kg szuperfoszfátot és 150 kg kálisót szórunk ki. 0 6. Nagy gondot fordítottunk a vetőmag fajtamegválasztására és felfrissítésére is. Többéves tapasztalat szerint az egyes parcellákat vetőmagfajta szerint osztottuk fel: 120 hektáron Kosúti, 185 hektáron V. Pavlovicei, 101 hektáron pedig a Szlovák 200-as búzát vetettük. A gabonabetegségek ellen csávázással védekeztünk. 0 7. Nagyon fontos, hogy a mag idejében kerüljön a földbe. Jó munkaszervezéssel elértük, hogy gépeink a vetés idejére egyéb munka alól felszabaduljanak, hogy így a vetést zökkenőmentesen végrehajthassuk. A mai fejlett földművelési módszerek idején is meg kell szívlelnünk nagyapáink mondását, akik azt tartották, hogy „az őszieket porba vessük“. A késői vetések nem tudnak a tél beállta előtt kellően megerősödni, s így a tél viszontagságai nagyobb kárt okoznak benne. Ezt szem előtt tartottuk, s 356 hektár'búza szeptember 22-től október 1-ig földbe került. A többi 50 hektár a kukorica betakarítása után kissé megkésve (az októberi esőzések miatt ugyanis a kukorica betakarításával elmaradtunk) került földbe, így a vetést csak október 27-én tudtuk befejezni. 0 8. A növény á már említett fényezők hatásával összhangban csak akkor tud kellően kifejlődni, ha elegendő hely áll rendelkezésére, továbbá, ha a mag megfelelő mélységbe került. Október 1-ig 204 kg-ot, később pedig 220 kg-ot vetettünk hektáronként, mivel a kései vetemények többféle viszontagságnak vannak kitéve. A vetés mélysége 4—5 om-es volt, 0 9. A leginkább veszélyeztetett helyeken Endrin nevű vegyszerrel védekeztünk a mezei pocok kártétele ellen. 0 10. A mag elvetésével gondjaink Vadászai és madárismeret Vsán természetvédelmi és van vadászati törvényünk, amely a madarak lelövését szabályozza! Ezúttal nem azokról a vadászható haszonszárnyasokról kívánok szólani, melyeknek tenyésztése és szaporítása már lassanként az ember kezébe csúszik át, hanem azokról a vadmadarakról, amelyek évről évre katasztrofálisan fogynak és amelyek közül vadgazdálkodási szempontból csak néhánynak a lövése engedélyezett. A védett vadmadarak között sokan a vadászati haszonvadakra nézve időszakosan kártékonyak, azonban a teljes kipusztulás ellen ma mór törvényesen védettek (sasok, sólymok stb.). Természetes pusztulás Távol áll tőlem, hogy a madárvilág katasztrofális megfogyatkozását a vadászfegyverek könnyelmű használatával könyveljem el. Éppen a madárvilág van kitéve legjobban a természetes pusztulásnak, amely tulajdonképpen világjelenség. Lassankint a „szőnyeg“ csúszik ki alóluk, amikor az utolsó évtizedekben a világszerte folyó nagy természeti átalakulásokra gondolunk. Ilyen ártalom a mezőgazdasági növények védelme mérgező vegyszerekkel, vagy például folyóink hullámterületén az ösfák gyorsiramú kitermelése. 50—60 éves vágásforgót nyárfacsemetekertek 7—8 éves kitermelése váltotta fel. Az öreg erdők helyére cséméíekerfek kerültek. Nagy ragadozóinknak nincs fészkelőhelye, nincs odú, amelynek lakói pedig egytől egyig igen hasznos madarak (baglyok, csókák, seregélyék stb.). A védés nem mentesít Nem tagadjuk, mert nem is 'tagadhatjuk, hogy igenis, vannak a vadászat során a madárlövéseknél szabálytalanságok. Ez nem menthető még azzal sem, hogy tévesen ismertük fel a lelőtt madarat, azzal sem, hogy ezek csak keresztülvonulók és nem a mi madaraink, mert hiszen a szarkán, szajkón, dolmányosvarjakon kívül legnagyobbrészt más országok madarai kerülnek nálunk puskacső elé. A vadászható vonuló szárnyasvadak, elsősorban a vízivadak mennyisége is nagymértékben csökken. Idősebb vadászok jól emlékeznek még csak néhány évtized előtt is a vonuló réce és vadludak hatalmas tömegeire, amelynek ma már csak kis töredéke mutatkozik. A haszon és a kár kérdése Ma már tudományos kutatóink tisztázták a madaraknak az ember munkásságára vonatkoztatott haszon és kár kérdését, amelyet elsősorban nekünk a természetet járó vadászoknak kell megismernünk. Eggyel eleve tisztában kell lennünk: nincs egyetlen madárfaj sem — az ember által tenyésztett szárnyasokon kívül — mely Csak az ember szolgálatára és hasznára fordítja a természetben betöltött szerepét. Mind"« fajnak megvannak a szezonális kártételei, és ott, ahol ez a haszontételt nem haladja meg, nem a madárirtás a helytálló, hanem intézményes rendeletekkel kell kötelezővé tenni a madárkártételek megakadályozását. Ma még a vadászatra kártékony, de nagyszámban előforduló néhány ragadozó madarat, mint dúvadat pusztítani lehet. De vajon hány vadász van, ki biztosan megkülönbözteti a galambászhéjáí a kerecsen, vagy vándorsólyomtól. A rétihéják pusztító madarak, a hamvas rétihéja hazánk egyik ritka fészkelője, védett madár. De vajon hányán tudnák felismerni és megkülönböztetni a kékes vagy fakó rétihéjától?. A karvaly, barna kánya vadászati szempontból még „dúvad“, de vajon á túlzott és szenvedélyes szárnyas vadkártevők irtása során nem kerül-e lelövésre a karvallyal nagyságban egyező, fészekből kiröppenő vércsékből is. És hányán tudják biztosan megkülönböztetni a repülő kaba sólyomtól, vagy az őszre megjelenő téli kis sólyomtól. Pedig nemcsak a legömbölyített szárnyvég különbözteti meg a hegyes szárnyú sólymoktól a karvalyt, de az életforma is. Míg a karvaly föld felett sűrűből vagy fedezetből kisurranó útonálló, addig a sólymok a levegőből vágó madarak. A szarka, szajkó, dolmányosvarjú alaposan kiirtott madár. Kilométerekre sem lehet' látni lakott szarkafészket (sajnos, a fészek kilövésének esik áldozatul sok kiröppenő vércse is, melyek bár fedetlen fészekben költenek, de hasonlóan a szarkáéhoz, magasan és magányosan). Könynyelmű lövéseknek esik áldozatul tél végén sok egérszölyv („sas“, bár a sasok is védett madarak). A természetben való mozgás Volt alkalmam illetékesekkel arról is tárgyalni, hogy mily akaratlan pusztulások következnek be a nem megfelelő időben végzett mérgezések során. Például a tavalyi hosszú kenem szűntek meg, mert a gabona az aratásig még továóDÍ ápolásra szorult. Télen, ha a gabonaföldet belepő hóréteg felszíne megkeményedik, nem kap elég levegőt, s a növényzetet kipállás veszélye fenyegeti, úgy a rn.egkérgesedett hóréteget haladéktalanul megtöretjük, hogy így a növény levegőhöz jusson. Nitrogéntartalmú trágyázással gondoskodunk arról, hogy a gabona tápanyagellátása a lehető legjobb legyen. Februárban 50 kg lovosicei salétrommal, márciusban pedig 80 kg mészsalétrommal fejtrágyázunk hektáronként. 0 11. Tavasszal, ha a felfagyás veszélye fenyeget, mihelyt a földre rámehetünk, azonnal hengerezzük azt és a gyengébb vetéseket az említettnél nagyobb műtrágyaadaggal fejtrágyázzuk. Továbbá, hogy a téli talajnedvességet megőrizzük és az apró gyomnövényeket eltávolítsuk, tavaszszal könnyű boronával járatjuk meg a búzatáblákat. Röviden ennyiben kívántam összefoglalni azt, amit a nagyobb hektárhozam érdekében tettünk, illetőleg a tél és a tavasz folyamán tenni fogunk. A termés nagyságának kulcsa nem teljesen a mi kezünkben van, — sok függ az időjárástól, azonban a fejlett' földművelés követelményeinek észszerű betartásával, s annak éghajlatunkhoz, területünkhöz történő alkalmazásával még kedvezőtlen időjárás esetén is nagyban hozzájárulhatunk a terméshozam jelentős emeléséhez. Ez évben végzett munkánk, fáradozásunk csak a jövő aratáskor kamatozik majd, amikor sok-sok mázsa gabonával több kerül raktárainkba. Reméljük, hogy a következő aratáskor elmondhatjuk majd, hogy jól végzett munkánk eredményeképpen, nagyobb és ízletesebb falat jutott mindnyájuknak az életet adó kenyérből. Svigruha Lajos, a jókai EFSZ agronómusa Legfontosabb a jó munkaszervezés A .gömör új falusi EFSZ-ben már 13 év óta, mint női csoportvezető dolgozom, s a szövetkezet megalakulásának idejétől nagyon sokat tapasztaltam, s tanultam. Legfontosabbnak tartom a munka jó megszervezését, a munkások megbecsülését és amit az utóbbi években bevezettek, a hozam szerinti jutalmazást. A prémiumrendszer bevezetése meghozza minden szövetkezetben a jó munkakedvet és igyekezetei. Mi így elértük, hogy még azok is bekapcsolódtak a közös munkába, akik ebben soha nem vettek részt. így mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés összes ágazatában végzett munkánk megjavult. Tamás K. Józsefné (Gömörújfalu) gyetlen kiéheztető télen raktak ki ■mérgeket, kutyák és rókák ellen. Áz eredmény: néhány elhullott prémes ragadozó, de annál több védett ragadozó madár, ölyvek, réti sas, de még a kiéhezett haszonvad, fácán, fogoly is csipegetett a sztrichnines húsból. Ne essünk túlzásba a dúvadirtási versenyben sem. Biológiai növényvédelem A madárvédelem, a védett ragadozó madarak ügye messze vitt, de tettem ezt azért, mert éppen most világszerte bukkant fel a vegyszeres növényvédelem mellett a biológiai növényvédelem fontossága. Biológiai növényvédelem az, amikor az ártalmas kártevőt élő ellenségével pusztítjuk. A világszerte nagy méretet öltő mérges növényvédő vegyszerek sok hátránnyal járnak és nemcsak a kártevőket' irtják, de hasznos állatokat: hasznos rovarokat, madarakat, négylábúakat stb. Egyre-másra jelentkeznek a vegyszereknek ellenálló (rezistens) kártevők. Az ember gyors szaporodása parancsolólag írja elő a növényvédelmet, a biológiai növényvédelemben pedig a madarak játsszák a legfontosabb szerepet. Az ember a természetes, egymá's mellé társult élőláncot (biocönozist) nagymértékben felkavarta; ennek helyreállítása nehéz, de nélkülözhetetlen feladat. Mezőgazdaság, erdészet, vadászat, halgazdaság érdekei néha ellentétbe kerülnek és ezen közös érdekeket okosan és bölcsen egyensúlyban kell tartani. Dr. Bertzk Péter, a biológiai tudományok kandidátusa HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 2. számának 6. oldalán a „Vadásznaptár“-ban a vaddisznó lövési tilalmának szövege helyesen így hangzik: „Vaddisznó és malacai február 15-ig löhetök.“ á magasabb terméseredményért A gabonafélék termesztésének nagy népgazdasági jelentősége van. Legfontosabb gabonafélénk a búza, valamint az árpa, ezért én is ezek termesztéséről írok. Szövetkezetünk ősszel 315 hektár búzát vetett. Az elővetemények: lucerna, vöröshere, hüvelyesek, len és tavaszi árpa voltak. E növények lekerülése után — kivéve a lucernát és a vörösherét — 8—10 cm mélyen megtárcsáztuk a talajt. Ezzel már megkezdtük a gyomok mechanikai irtását, ugyanis a következő keveröszáhtással a kikelt gyomokat a barázdafenékre fordítottuk, ahol ezek nagy része elpusztult. A lucernát és a vörösherét elöhántós ekével fordítottuk le. A vetés előtt 3—4 héttel elvégeztük a vetőszántást, s ezzel együtt a káli és a foszforadag kétharmadát szántottuk le, valamint a nitrogén felét. A talajt egyenletesen eldolgoztuk vetés előtt. Agronallal és Agronal H-val csávázott vetőmagot vetettük az alábbi fajtákból: 40 hektáron Bezosztáját, 00 hektáron Fertődit, 215 hektáron pedig Kosútit. A 315 hektárt október 5-ig elvetettük. A vetőgép után magtakaró boronát akasztottunk, majd pár nappal később bütyköshengerrel járattuk meg a területet. így kissé tömörítettük a talajt és előkészítettük a hó felfogására. December végén, amikor a növényzet a harmadik fejlődési szakaszba lépett, a nitrogénadag negyedrészét kiszórtuk. A fönnmaradt további negyedrészt a negyedik fejlődési szakaszban adagoljuk. Tél folyamán a vetést állandóan figyeljük és az esetleges jégpáncélt feltörjük. Ezzel a művelettel a hópenész fellépését igyekszünk majd megakadályozni. A szikkadt talajt tavasszal hengerrel megjáratjuk, hogy az esetleges fagykárt helyrehozzuk. Pár nappal ezután a vetést könnyű boronával megjáratjuk, ami kihúzza a gyomokat és megakadályozza a talajnedvesség elpárolgását. Amikor a növényzet a bokrosodást túlhaladta, Dikotex 40-nel permetezzük. így irtjuk a gyomokat. Hasonló feltételek mellett az elmúlt évben búzából átlag 29 mázsát értünk el hektáronként. Szövetkezetünkben tavasziakból 220 hektárt vetünk. Az elővetemény cukorrépa és kukorica volt. Az őszi mélyszántást elöhántós ekével november 20-ig befejeztük. Ekkor adagoltunk a talajra a nitrogén-, foszfor és a káli műtrágyák harmadrészét. Tavasszal, amint lehet simítózni, fogunk és bedolgozzuk az ipari trágyák fennmaradt hányadát. Amikor a talaj már 2—3 C fokra felmelegedett, akkor csávázott vetőmagot, Dunavásári és Valticei fajtákat vetünk. Ha a talaj víztartalma kevésnek bizonyul, úgy hengerezünk, s utána könnyű boronát alkalmazunk. A herbieidek közül itt is a Dikotex 40-et használjuk. Azokon a parcellákon, amelyeken lucerna alávetést fogunk végezni, ott gyomirtószernek a Dinosebet alkalmazzuk. Ilyen feltételek mellett az elmúlt évijen árpából 28,5 mázsát értünk el hektáronként. Morva József a nagy-megyeri EFSZ agronómusa ISikeres sertéshizlalás Az apácaszakállasi EFSZ-ben mini sertésgondozó, a súlygyarapodást a fehérjés takarmányok pontos adagolásával napi háromszori etetéssel, meleg moslék és élesztősített takarmány etetésével (a nyári meleg idő kivételével) kékgálic adagolásával egész éven át tudtam biztosítani. És hogy az eredményt még fokozzam, e rendes almozással és az ajtók becsukásával megkezdtem az istálló melegítését, továbbá a takarmány ízesítéshez takarmánycukorrépát főztem és a sertéseket ivar, súly és kor szerint csoportosítottam. Sikeres munkámat elősegítette az is, hogy gazdaságunkban gondoskodunk a fajta-, s a típus megválasztásról. Gyorshizlalásra legalkalmasabb fehér nemes fajtához tartozó sonkasertést' tenyésztünk és nagy figyelmet szentelünk egészségi állapotuknak, továbbá törődünk a férőhelyek túlzsúfoltság nélküli ideális kihasználásával. A nyári melegben a friss víz itatása is nagyon fontos tényező. A sertések napi átlagos súlygyarapodása tavaly az első félévben a tervezett 65 dkg helyett 70 dkg volt, november végéig pedig az átlagos súlygyarapodás 68 dkg-ot mutatott. A gépesítés teljes kihasználásával és a dolgozó ember egyéni őszinte és odaadó munkájával járulok hozzá gazdaságunkban a szocializmus építéséhez. Blaskovics József (Apácaszakállas) SZABAD FÖLDMŰVES 1965. február 15.
