Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-13 / 6. szám
Februári teendők Noha a hőmérséklet még gyakran a fagyponton alul mozog, a kaptárakban lassan megindul az élet. A legtöbb családban az anya már megkezdte a petézést. Hogy mi készteti az alacsony hőmérséklet melletti fiasításra, tudományosan ma még nincs megállapítva. Feltételezik, hogy a kozmikus besugárzás ébreszti fel a méhcsaládot látszólagos tétlenségéből. A méhcsaládok fiasításának megkezdését a méhész a kaptár bontása nélkül is megállapíthatja. Az idei tél napjainkig eléggé enyhe volt, s ez azt is jelenti, hogy a méhcsaládok telelése is ideális. A hőmérséklet csupán szűk határokon belül ingadozott. A méhek a hőmérséklet süllyedésre úgy reagálnak, hogy szorosan összehúzódnak. A kaptáron belüli hőmérséklet emelkedése következtében ellenben a fürt ismét lazul. A méhcsalád nem telel jól, — s ezáltal nagy a fogyasztás is, — ha kénytelen az összehúzódás és lazulás által fürtje melegét a hőmérséklet gyakori ingadozása következtében szabályozni. Az idei enyhe tél eredményeképpen a napi fogyasztás közepes erőnlétü családokban nem haladta meg a 15 grammot (1963. október 30—1964. február 1-ig összesen 1,40 kg súlyapadás a csapadék ellen igellttel védett kaptárakban). Az a méhész, akinek módjában áll a kaptármérleg gyakori ellenőrzése, azt fogja észlelni, hogy a súlycsökkenés e hó folyamán eléri a napi 5 dkg-ot is. Minek a következménye ez? Súlygyarapodás azért van, mert a család több élelmet fogyaszt. Miért fogyaszt a család több élelmet? Azért, mert az anya már megkezdte a fiasítást. Eleinte csak mérsékelten, majd később nagyobb lendülettel. Ennek a jelentős súlyapadásnak főleg két oka van. Először: amíg a méhek a fiasítás-mentes téli fürtben 20—25 C fok meleggel megelégedtek, addig a fiasítás területén a hőfokot 33,2—36 C fokig emelik, ami több „fűtőanyag“, vagyis méz fogyasztásával jár. A másik ok az, hogy nemcsak fűteni, hanem etetni is szükséges a fiasítást, az álcákat. Egy álca felnevelésére egyHarmad sejtméz és egy fél sejt virágpor szükséges. Minét több az álca és a fedett fiasítás, annál nagyobb területen kénytelen a család a magasabb hőmérséklet fenntartására, s annál több tápanyagot fogyaszt az álcák etetésére. Mindez a kaptármérlegen naponta ellenőrizhető. Ezentúl is arra kell ügyelnünk, hogy a családok zavartalanul átélhessék a tél hátralevő részét. Figyeljük gondosan a röpnyílásokat s a méhek zúgását. Előfordul, hogy a rö^jnyílás méhhullákkal eltorlaszolt. Ilyenkor a család a levegőhiány következtében gyakran erősebbek: zúg, mini rendesen szokott, ami arra figyelmeztet bennünket, hogiy távolítsuk el a hullákat. Eközben: mellőzzünk minden zajt, kaparást, súrlódást stb., majd ezután is figyeljük a zúgás erősségét. Ha azonban az erős zúgás tovább tart,-, úgy annak más oka lehet. Nincs kizárva, hogy még a tél beállta előtt cickány, ejgér vagy pocok hatolt be a kaptárba, s ott megbújt. Ezért óvatosan' húzzuk ki az alátétet. Ha feldarabolt méh testrészeket találunk rajta, úgy cickány, ha azonban szabna vagy léptörmelék kerül elénk, ez arra vall, hogy a kaptárban eígér vagy pocok garázdálkodik. Ez esetben felmelegedés alkalmával (4 C fokon felül) óvatosan távolítsuk el a röplyuk szűkítőjét, s a költőtér tetejéről szedjünk le mindent úgy, hogy szabad betekintést nyerhessünk. Legtöbb esetben a hívatlan vendég e művelet' közben a röpnyíláson át távozik. így nyerhetünk bizonyságot arra, hogy a hívatlan vendég garázdálkodása és bűze ingerelte méheinket. Ha az alátéten cukorkrisíályokaf észlelünk, úgy a család szomjazik, ezért zúg erősebben. Az ilyen esetekben teljes szélességben nyissuk ki a röpnyífást, miáltal friss, páratelt levegő jut a kaptárba, s erre a legtöbb esetben megszűnik az erős zúgás. Anyátlanság esetén is erősen zúg a család. Tapasztalt méhész már jól ismeri a zúgás nemét. Most, télen a bajon nem segíthetünk, hanem türelmesen meg kell várnunk a méhek tisztuló repülését. Ezért az ilyen családot a méhész megfigyelés alatt tartja, s alkalomadtán segítséget' nyújt számára. Addig is fontos, hogy mindent elkövessünk méhcsaládaink zavartalan átteleltetése érdekében. Svancer Lajos Hovorka Mihály, a negyedi szövetkezet méhészmestere a tél folyamán rendszeresen ellenőrzi a gondjaira bízott méhcsaládokat, hogy megállapíthassa, nincs-e a kaptárakban valamilyen rendellenesség. Foto: Z. Kruzinsky Árt-e a méznek a kristálycukros etetés ? (Die Bodenkultur — Ausztria) — Ha a kristálycukros etető gyűjtéskor is a kaptárban marad, némelyek szerint romlik a méz, a méhek a cukrot oldják és a raktározott mézhez keverik. Mások szerint nem kell ettől tartani, ha az etetőnek csak keskeny résén jutnak a méhek a cukorhoz, tehát egyszerre csak kevesen férhetnek hozzá, lassan hordhatják el. Jachimowlcz a bécsi méhészeti intézetben hat családdal kísérletezett. Az etető keret alakú volt, a fészek utolsó lépe mögött függött álló kaptárban. A méhek a keret felső részén 4 cm magas és a keret szélességére terjedő nyíláson jutottak a cukorhoz. Az etetőkeret hátsó oldala üveggel fedett volt, hogy a cukor fogyasztását a méhek zavarása nélkül látni és felszínének süllyedését centiméterrel mérni lehessen. A kristálycukor a legfinomabb szemcséjű volt, ugyanis a méhek ezt kedvelik. Három család tiszta kristálycukrot, három pedig metllénkékkel gyengén festett kristálycukrot kapott. Jachimowicz a festékport egy kis cukorral jól eldörzsölte, a többihez öntötte s bő uborkásüvegben egyenletesen összerázta. Egy kg cukorba 0,23 g festék jutott. Ezzel az volt a célja, hogy a sejtbe raktározott cukrot kék színéről felismerhesse. A kísérletet Bécsben és egy vándortanyán folytatta. Ideje május 6-tól magába foglalta az akác, hárs, bálványfa virágzását és az édesharmat gyűjtést fenyőről. Mindenekelőtt az tűnt fel, hogy a családok nem egyaránt kedvelték a cukrot. Voltak olyanok, amelyek gyorsan, buzgón fogyasztották a kristályokat, az egyik pl. 3,38 kg-ot használt el, s olyan Is akadt, amely a kísérlet egész idejében elhanyagolta; csak 40 grammot hordott el, Legföltünőbb volt a cukor fogyasztása a fenyő mézelésekor (édesharmat). A begyülő sok édesharmathoz képest azonban mégis elenyészett az etetőből elhordott cukor. A raktározott méz kék színe jelezte, hogy a méhek az oldott kristálycukorból a mézhez Is kevertek. A szin erősségének és a méz összetételének tanulmányozása azt bizonyította, hogy az etetőből a mézbe jutott nádcukor lényegtelen mennyiségű. Jachimowlcz fölhívja a figyelmet arra, hogy olyan etetőből, amelyhez a méhek nagyobb felületen férnek hozzá, gyorsabban elhordják a cukrot, s ennek nem kívánatos következménye lehet. Tanácsunk mégis csak az, hogy termelő családban gyűjtés Idején ne maradjon kristálycukor. A bécsi kísérlet Is bizonyltja, hogy a családok milyen szeszélyesek a kristálycukor (ölhasználásában. A mézben jelentkező kék festék óvatosságra int. A tardoskeddi traktorosok egy tapasztalattal ismét többet szereztek Ném mindig sikerül, amit az ember elképzel. Sok hasznosnak látszó terv, elképzelés született már az iparban, mezőgazdaságban egyaránt, s amikor gyakorlati megvalósításukra sor került, nemvárt akadályok merültek fel és vissza kellett térni a régi munkamódszerhez. Másfél évvel ezelőtt Tardoskedden egy szőkébb körű termelési értekezleten született meg a gondolat: a szövetkezet ne foglalkozzék a gépállomány meg más egyéb vontató eszközök és felszerelések javításával, hanem bízza azt az érsekújvári gépállomásra, ők majd szakszerűbben, gyorsabban és főképpen olcsóbban elvégzik ezt a felelősségteljes és alapos szakismeretet igénylő munkát. A fardoskeddiek hosszú évek tapasztalatai nyomán jutottak erre az elhatározásra. 1962-ben például a saját műhelyükben végzett karbantartás és javítás egymillió tizenötezer koronájukba került. Ez bizony tetemes összeg gondolkodásra késztet minden szövetkezeti vezetőt. — Elképzelhetetlen, hogy minden évben ennyi pénzt fizessünk a gépek karbantartásáért és javításáért — érvelt abban az időben Major Kálmán főgépesítő, de ugyanazt a nézetet vallotta Bogyó Géza, a szövetkezet elnöke, meg Borbély Dezső, a HNB elnöke is. Beszéltünk azonban másokkal is. Valamennyien sokallták a gépek javításáért kifizetett összeget és más utat, jobb megoldást kerestek. Volt azonban még néhány igen fontos körülmény, amelyért a szövetkezet tagjai nem akarták, hogy saját műhelyükben javítsák a gépeket: a nagy költség ellenére is sok volt az üzemképtelen gép száma, s ez kihatással volt a munkák menetére, továbbá súlyos göndot okozott némely alkatrész beszerzése. Számos esetben az utánjárás sokkal több költségbe került, mint maga az alkatrész ára. Megtörtént az is, hogy hiába volt minden fáradság, idő- és pénzpazarlás, — a szükséges alkatrészt nem sikerült beszerezni. Éppen ebbén az időben kapóra jött az érsekújvári gépállomás ajánlata, amely hajlandónak nyilatkozott évi egymillió koronáért a szövetkezet teljes gépállományát szüntelen üzemképes állapotban tartani. Melyik szövetkezet nem kapott volna az ilyen kedvező ajánlaton? A tardoskeddiek egyszeriben megszabadultak minden gépjavítási gondtól, s úgy vélték, hogy így nagyobb figyelmet fordíthatnak tulajdonképpeni feladatuk elvégzésére, a termelés fokozására. Nem töprengtek sokáig a dolgon, a szövetkezet gépállományát jegyzékbe foglalták, megegyeztek a gépállomással, pecsét, aláírás, mind a két fél részéről. Ojabb ígérgetés, kölcsönös vállveregetés, szokásos biztatás, szóval minden a legjobban kezdődött. Mindez pedig 1963 őszén történi. Másfél év telt el azóta és most kíváncsian kérdezzük Major Kálmánt, milyen eredménnyel végződött ez a minden részletében igen gondosan kidolgozott és sikeresnek mutatkozó kezdeményezés. — Sehogyan — mondja kiábrándultán a szövetkezet főgépesítője. — Az érsekújvári gépállomás a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget és ezen bukott a máskülönben igen szépen elképzelt együttműködésünk. Magunk is meglepődtünk a hirtelen fordulaton. A kérdések tömkelegé nyomul előtérbe, s végül azt kérdezzük, mi az értelme az olyan megállapodásnak, amelyet nem tartanak be. — A legnagyobb baj az volt — mondja lehangoltan a főgépesítő —, hogy a gépállomás lassú munkát végzett, nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy ha nálunk egy gép kiesik, arra szükségünk van és nem várhatunk hónapokig, amíg megjavítják. Amikor mi javítottuk gépeinket', ha a szükség úgy kívánta, szerelőink sokszor éjjel is dolgoztak és másnap reggel, mire a traktorosaink munkába érkeztek, a gép már üzemképes állapotban várta őket. A gépállomás dolgozói azonban szigorúan betartják a nyolcórás munkaidőt, nem törődve azzal, hogy a gépre nekünk égető szükségünk van. Az elmúlt év folyamán azonban kiderült az is, hogy a gépállomásnak éppen olyan nehézségei vannak az alkatrészek beszerzésével, mint nekünk. A javítások elhúzódását több egyéb okon kívül az is okozta, hogy ha a hiányzó alkatrész nem volt raktáron, nem rendelték meg azonnal, hanem vártak, míg többre lesz majd szükségük. A szövetkezeti vezetők ezek után elmondják, hogy a kukoricafosztógépet még tavaly májusban javításba küldték és csak az idén, január 5-én kapták vissza, ősszel, amikor a legnagyobb szükség volt rá, nem használhatták. Még rosszabbul jártak a két javításba küldött kötözőgéppel, amelyeket 1964 májusában küldtek javításba, de még a mai napig sem érkeztek vissza. A 30 lóerős szivattyú-* jukat 1964 áprilisában küldték javításba, júniusra elkészült, de az átadáskor kiderült, hogy csak felületesen javították meg. Ilyen állapotban el sem fogadták. Majd javítást javítás követte, végül teljes javítást hajtottak végre, de a gépet még ma sem használhatják. — De hiszen a gépek javításának elhúzódása nem érintette különösképpen a szövetkezetét 1— vitatjuk a dolgot. — A szerződésben arról is szó volt, hogy ha a szövetkezet valamelyik gépe üzemképtelenné válik, a javítás idejére a gépállomás egy ugyanolyan gépet bocsát a traktorosok rendelkezésére. — Igen, ez valóban így van, ez a megállapodás. A gépállomás hajlandó is lett volna ezt a pontot' teljesíteni, de csak fizettség ellenében. Ezt pedig mi anyagilag nem bírjuk. Fizessünk a gép javításáért, a kölcsönkapott gépért? A termelési költségek túl magasra rúgnának — vélekedik Major Károly, a szövetkezet főgépesítője. Ilyen jogos panasz után csak természetes, ha a tardoskeddiek ebben az évben már nem kötnek szerződést az érsekújvári gépállomással. A gépek javítását most ismét maguk végzik. Ha valamelyik traktor felmondja a szolgálatot, a saját szerelők azonnal megjavítják, és ha a szükség úgy kívánja, éjjel is dolgoznak. Nem kell tehát hetekig, hónapokig várni, míg a gép elkészül. A tardoskeddi szövetkezet tagjai pedig egy tapasztalattal ismét többet szereztek: legjobb, ha saját erejükre támaszkodnak. Fűry József A jó előkészítés a tejtermelés alapja A magyar mezőgazdasági üzemek tehenészeteiben jelenleg kézifejés esetén túlnyomórészt a következő munkaszervezést alkalmazzák. Egy gondozó 12—16 tehenet lát el, takarmányozza, feji és tlsztántartja. Az egy csoportba tartozó 12—16 tehén közül, adott időpontban két-három állat mindig elapasztott, előrehaladottan vemhes állapotban van. A tehenet annak érdekében, hogy a következő laktációban elérje a kívánt tejhozamot, éppen az ellés előtti 50—60 nap folyamán kell fokozott gonddal ápolni, szakszerűen takarmányoznl. Mit tapasztalhattunk ezzel kapcsolatban az üzemekben? 1. A termelés után járó abraktakarmányt a tehenész együtt kapja meg a csoportjában levő állatok számára. 2. A legtöbb gazdaságban a tejtermelési csoport teljesítményétől függően részesítik prémiumban a gondozókat, A tehenészek közül — különösen azok, akik minél előbb és minél több prémiumhoz akarnak jutni — többen a rendelkezésre álló abrak aránytalanul nagyobb részét, sőt egészét az éppen tejet adó tehenekkel etetik fel. Az előkészítés alatt lévő, szárazon álló tehenek szükségletét így nem elégítik ki megfelelően. A következő laktációra gyengén felkészített tehenektől pedig nagy termelés nem várható. Mindezek elkerülése végett terjed a gazdaságokban az a módszer, amely szerint az előkészítés alatt álló teheneket és előhasi üszőket külön tehenész gondozza. E megoldás jó példáját láthatjuk a szekszárdi Béri Balogh Ádám TSZ-ben. Itt a vemhesség 7. hónapjának végén kezdik a tehenek elapasztását. Az abrak fokozatos megvonása (két hét) mellett egy, majd két fejést kihagynak, később másod-, majd harmadnaponként fejnek, Az elapasztás után 1 hétig csupán alaptakarmányt kapnak az állatok. Ezután 6—8 napos átmenettel 4,5—5 kg-ra növelik a napi abrakadagot (gyári tejelő-keveréktakarmányt etetnek). Az alaptakarmányt (széna, zöld vagy szilázs, lédús és takarmány szalma) tápértékének pontos kiszámításával ügy állították össze, hogy az az életfenntartó szükséglet fedezésén túl 8 liter .tej termeléséhez is elegendő legyen. A pótabrakkal együtt is összesen és átlagosan 20 liter tej termelésére készítik elő a teheneket. A szövetkezetben az kimúlt’ két év folyamán TBC-mentesítést hajtottak végre, s a beállított előhasi üszők és elsőborjas tehenek termelőképességét még nem ismerik egészen. A 20 literes előkészítéssel ezért az a céljuk, hogy a fiatal állatokban rejlő képességet minél jobban kihasználhassák. Nagyrészt a jő előkészítésnek köszönhető, hogy a most túlnyomórészt fiatal tehenekből összetevődő állomány — az 1964-es évnek csupán 11 hónapjában — átlagos tejtermelés már meghaladta az évi 3400 literi. Az előkészítés következő mozzanata, hogy elles előtt 4—6 nappal fokozatosan (30—50—70—100 %) megvonják az abrakot és csak az ellés utáni negyedik napon kezdik újból adni, majd ismét fokozatosan (egy hét alatt) teljes adagra növelni. Módszerüknél többször is hangsúlyozzák a fokozatosságot. Határozott álláspontjuk ugyanis, hogy akár egyik takarmányféléről a másikra, akár kisebb adagról a nagyobbra térnek át, azt többnapos átmenettel hajtják végre. Ezzel kímélik az állatok szervezetét a hirtelen változás okozta megrázkódtatástól és kiküszöbölik termelésük átmeneti csökkenését, Egy-egy gondozó 25—35 előkészítős állatot lát el. Alapmunkadíját a gondozott állatok létszáma után kapja. Az előkészítést végző gondozó az ellés utáni negyedik napon a tehenet átadja a fejőtehenésznek, a borjút pedig az itatásos borjúneveidébe. Az ellés utáni 25., 30. és 35. napon három próbafejést végeznek. A három fejés eredményét átlagolják, s ezt tekintik az úgynevezett „befejési teljesítménynek“. Az előkészítő-gondozó a befejés után prémiumban részesül, A befejési terv 15 liter. Ez alatt prémiumot nem kap a gondozó. Ha azonban: befejéskor (az egész napi termelés) a tehén 15.1— 18,0 liter tejet ad, akkor ez után a tehén után 10 Ft prémiumot kap: ha 18,1—20,0 litert, akkor 15 Ft-ot; ha 20,1—22,0 litert, akkor 25 Ft-ot: 22.1— 24,0 liter esetén 40 Ft-ot; 24 1— 26,0 liter esetén már 60 Ft-ot; 26,1 liter felett pedig tehenenként 100 Ft prémiumot kap. A premizálás tehát — igen helyesen — progresszív. Csupán egy rövid számítást: a 15 literre befejt tehén — a laktációs termelés csökkenését is figyelembe véve — az év folyamán mintegy 3000 liter tejet ad, aminek értéke 9000 Ft. (A TBC-negatív tejért literenként 3 Ft-ot kap a szövetkezet.) Az előkészí-' tő-gondozó ekkor nem kap prémiu-* mot. A 26 literes tehénnél mintegy 5500 liter évi hozammal lehe számolni, ennek értéke pedig 16 500 Ft. A többlettermelés értéke tehát 7500 Ft, s ebből mindössze 100 Ft-ot tesz ki a prémium. A legjobb szakemberek viszont egyöntetűen hangoztatják: „A jó előkészítés csaknem fél terme-1 lés.“ Az előbb leírt módszer esetén ki jár jobban? — Mindenki jól jár, a közös érdekeket szolgálja. Srankó István Adatok az angol tizenkét milliós tojóüzemről Egy angol tőkéscsoport I. B. Eastwood vezetésével néhány év alatt 12 milliós tojóállománnyal kíván dolgozni, Egy-egy üzemegységben 7 tojó-1 házat állítanak fel battériás kaliforniai típusú ketrecekkel. Minden épületben 36 sorban húzódnak a ketrecek. Az épület 78X18,25 m, 26 000 to-* jót fogad be. A tojókat hatosával helyezik el 53,3X61 cm nagyságú ketrecben. Az első telep közel van a befejezéshez, 180 000 tojót helyeznek itt el. Két éven belül az állomány 2 millióra növekszik, s a 12 millió sem a távol jövő célkitűzése. Az érdekeltség egyik képviselője az angol tyúktenyésztők egyesületében elmondotta, milyen terveket forgatnak a fejükben, és ennek során néhány figyelemre méltó megállapítás hangzott el. Tévedés a tömegtermelést azonosítani a gyenge minőséggel. A gyenge minőség a rossz gazdálkodás követe kezménye. Az új vállalkozás tojásainak minősége jobb lesz, mint a jelen-* légi, mert egyöntetű lesz a termelés, a tojást még a telepen azonnal hűtik és a tojásrakástól számított 24 órán belül eljut a fogyasztókhoz. Bizonyosra veszik, hogy a vállalkozás sikeres lesz, s a gondozás költségei kedvezőn alakulnak majd. (Poultry World)
