Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-13 / 6. szám

Használjuk ki

a lehetőséget

Mezőgazdasági üzemeink ebben az évben több gazdasági épületet és főként több melléképületet szeretnének építeni, mint' amennyit a beruházási keretterv előirányoz. Elsősorban olyan épületek és létesítmények után érdeklődnek, amelyek közvetlenül hozzájárulnának a mezőgazdasági termelés gyorsításához és megkönnyítéséhez, s ugyanakkor csökkentenék a termelési veszteségeket. így többek között szárító- és tárolőtérségeket, valamint gazdasági úthálózatot szeretnének építeni.

Kívánságuk teljesen indokolt, énnek ellenére a keretterv eddig nem engedélyezte teljes mértékben annak megvalósítását. Ám az 1964. november 25-én kelt 622-es számú kormányhatározat szerint, az Állami Bank

1965-ben csak az alábbi esetekben engedélyezheti a pénzkeret túllépését:

— gépvásárlás,

— tervezett építkezések (beleértve a kisebb mezőgazdasági építkezéseket is) és

— az épületek, gépek és berendezések főjavítása esetén.

Gyakorlatilag tehát a beruházási keretet a Csehszlovák Állami Bank jóváhagyásával csak abban az esetben léphetjük túl, ha;

a) feltétlenül szükséges, célszerű és hatékony akcióról van szó, amelynél biztosítva van az optimális költség-visszatérítés; b.) olyan beruházó üzemről van szó, amely rendesen kihasználja az állóeszközöket és ami a megkezdett építkezések számát illeti, nem szegte meg a tervfegyelmet; o) az akciók megvalótísása nem akadályozza sem a beruházási szállító, sem pedig a beruházó üzem tervfeladatainak teljesítését'.

Azt az összeget, amennyivel túllépik a beruházási költségek tervét, a szövetkezetek a beruházási folyószámlán található saját pénzfölöslegből vagy pedig az oszthatatlan alap feltöltésére tervezett összegen felüli pénzeszközökből fedezik, miután ezt a beruházási folyószámlára utalták át.

Ha a szövetkezetnek nincsen pénzfölöslege és az oszthatatlan alapra tervezett összeget sem tudja túlszárnyalni, akkor az állami bank fiókintézete (az illetékes mezőgazdasági termelési igazgatósággal történő megegyezés után) a beruházási költségtúllépés fedezésére hosszúlejáratú beruházási hitelt nyújthat'.

Az ilyen terven felüli építkezés kivitelezéséhez szükséges építőanyagot

— amennyiben ezt a szövetkezet nem képes saját, illetve helyi forrásokból

fedezni — a járási építkezést vállalat a mezőgazdasági termelési igazgatóság jóváhagyásával és a szövetkezettel kötött szerződés alapján az EFSZ- ek önsegélyes építkezésére szánt alapokból utalja ki.

Tehát a szövetkezetek csakis a járási építkezési vállalatok útján vásárolhatják meg az építőanyagot. A szövetkezetek az önsegélyes építkezésre szánt alapból és más úton szerzett építőanyagokat a járási építkezési vállalattól kiskereskedelmi áron és legfeljebb 1,5 %-os rezsiköltség hozzászámításával kapják. Az esetleges szállítási költségeket a vállalat külön számlázza. A járási építkezési vállalatok az év folyamán tervezett tartalék-keretet a 622/64 sz. kormányhatározat keretében mezőgazdasági építkezésre leszállított építőanyag (beleértve az önsegélyes építkezésre szánt alapon kívül beszerzett építőanyagot is) értékének megfelelő összeggel túlléphetik.

A Földművelésügyi Minisztérium megkívánja, hogy a kerületi mezőgazdasági termelési igazgatóságok az említett kormányhatározat értelmében eszközölt mezőgazdasági építkezés biztosításához szükséges építőanyagra nyújtsák be igényüket a minisztérium | illetékes osztályára, méghozzá

az I. félév szükségleteire

1965. február 28-ig, a II. félév szükségleteire

1965. június 15-ig.

Ezek a határidők arra kötelezik a mezőgazdasági beruházó vállalatokat, hogy a legrövidebb időn belül a szövetkezeti taggyűléseken letárgyalják az itt közölt lehetőségeket és a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság útján nyújtsák be a beruházási hitelre és építőnyagra vonatkozó igényüket.

A beruházási hitelt jelenleg az alábbi létesítmények építésére használhatjuk fel a leghatékonyabban:

1. a terimés takarmányok tárolására szolgáló színek.

2. a mezőgazdasági gépek és munkaeszközök tárolására szolgáló színek,

3. természetes dohány-, és kukoricaszárítók,

4. trágyatelepek és trágyalégödrök,

5. silógödrök és

6. vasbeton épületelemekből készült gazdasági úthálózat építésére.

Az itt felsorolt épületeket célszerűség szempontjából a hatékonyságnövelő épületek csoportjába tartoznak, amelyek növelik a gazdálkodás gazdaságos.ságát és csökkentik a termelési veszteségekét. Mivel az épületek szerkezetét iparilag gyártják és a helyszínen csak felszerelik, meggyorsul az építkezés, nincs szükség sok képesített szakemberre' és a szövetkezetek az építkezést túlnyomórészt saját munkaerővel elvégezhetik.

Az említett épületekhez szükséges szerkezeti elérnek elegendő mennyiségben állanak a mezőgazdasági beruházási váriadat ók rendelkezésére.

Többnyire vasbeton épületelemekre- és acélcsővázra, valamint fedöanyagra lesz szükség. A benyújtott építőanyagokra vonatkozó igények alapján a Földművelésügyi Minisztérium kijelöli az egyes építőanyagok gyártó és szállító vállalatait. A terven felüli beruházási építkezésekre vonatkozó részletes irányelveket belefoglalták a 150 546,64-inv./J sz. miniszteri határozatban, amely 1965. január 1-töl érvényes és megtalálható minden járási és kerületi mezőgazdasági termelési igazgatóságon.

L. Pánik,

az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója

Sokat várnak az idei évtől

Vámosladányt a környékben isténhátamögötti falucskának ismerték. A szövetkezet izmosodásával párhuzamosan azonban nagy változások történtek a községben. Szilárd Sándor, a helyi nemzeti bizottság elnöke, örömmel tájékoztat a tavalyi év sikereiről. Elmondja, hogy rendbetették a fő útvonalakat, s további utcákat. Az agyagos, ragadós sár helyébe egy utcahosszon betonjárdát építettek. A falu lakossága újjáépítette a helyi nemzeti bizottság irodáját, a művelődési otthont, vendéglőt, óvodát, mozitermet és egy elárusító helyiséget.

A tömegszervezetek közül a CSEMADOK tett a legtöbbet a brigád-' munkában, de kitett magáért a falu egész lakossága.

Az elmúlt évben sokat változott Vámosladány arculata, sok munkát végeztek a polgárok, de az idei évtől még többet várnak.

Ennyit akartunk megírni érről a 800 lakosú községről, ahol húsz év alatt nemcsak a falu arculata, de az embe* rek gondolkozása is megváltozott.

Belány; János

VASTAG HÓTAKARÓ borítja Korpona hullámos határát, de az élet nem szünetel. A műhelyben javítják a pépeket, tatarozzák a kacsakeltetöket. Itt találjuk, Ondrej Kulich traktorost. Olyan ezermester-féle. Ha nincs más munka a műhelyben, segít a keltetőben, ahol szükség van rá.

— Ö a szövetkezet mindenese — nyugtázza elégedetten, Vybostok föökonőmus — meg az ellenőre is olyan árgus szemmel vizsgál mindent, hogy jaj annak, aki hanyag.

— Jó, jó, csak ne dicsérj annyira — zsörtölődik a traktoros. — Még a végén elnöknek választotok.

— Ki tudja . . . arra is sor kerülhet.

— Én viszont inkább azt javasolom, térjünk be egy kis harapnivalóra.

A konyhában tűzről pattant menyecske készíti az ebédet. Egy kissé elkésett, mert a szomszédasszony túl hosszú ideig köszörülte nála a nyelvét. Pörög is most a fiatalasszony, mint az orsó. Pár perc alatt hatalmas disznósajt kerül az asztalra. A házigazda elégedetten szemléli.

— Jó busi volt, 332 kg-ot nyomott. Olyan hosszú szalonnát hagytunk, mint az ajtó.

— Öltünk már ennél súlyosabbat is — kerepel közbe a menyecske. — Emlékszel a tavalyinak 22 centi vastag szalonnája volt.

— Ja, a hizlaláshoz is érteni kell — tájékoztat szakértelemmel. — De előbb igyunk egy kis beszédindítót. Asszony, hozd csak a piacskikatl

Jól ki se mondja, az asztalon máris ott ragyog a készlet. A piacska egy és fél stamperli nagyságú fiaskóhoz hasonló, hosszúnyakú üveg. Az aranycsíkos piacskikkal keresztbe, nyakával kell kocintani. Miután eleget tettünk ennek a szertartásnak, megeredt a vendéglátó nyelve. Elsősorban a megkezdett témát fűzte tovább.

— Mi, sosem hizlalunk ártánysüldőt. A nősténynek jobb a húsa. Kisebb műtéttel kiveszem a petefészkét és olyan hízót nevelek, hogy megcsodálja a környék.

Új otthonra talált

a hegyi tanyák fia

Amikor komolyabb dologra terelődik a szó, hosszan elgondolkodik.

— Hol is kezdjem? Nem harcoltunk szovjet testvéreink ellen, ezért a németek hazaküldtek. Amikor kirobbant a felkelés, parancsszó nélkül bevonultunk. Babina mellett kilőttünk egy német tankot. Mindenüt ismernek a környéken. Sokan rámkiabálnak:

— Hogy vagy Ktdich ? ... Jól befütöttetek a németeknek ...

De nemcsak a harcban járt élen. A Lazokon ó mozdult meg elsőnek. Nagy szó volt az akkor. Nehezen mozdult a tanyavilág. Szinte hihetetlen, hogy a régi királyi város 7000 lakosa közül csak 4000 lakik bent, a többi szétszórtan, erdők, hegyek, dombok között. A lazok, tulajdonképpen irtványok völgyekben, domboldalakon húzódnak meg, általában 20 — 25 házból álló települések, de némelyik felér egy falu lakosságával is. A Kopanicának például 1000 lakosa van. Két ilyen nagyobb településen iskola és üzlet is működik. Sok befektetéssel elektrifikálják az irtványokat, de így is főleg télvíz idején el vannak zárva a külvilágtól.

— Bizony nehéz volt akkor. A szomszédok majd megettek, amikor aláírtam a belépési nyilatkozatot. Szinte szentségtörésnek vették, hogy otthagyom az évszázados tanyavilágot. Sokszor eltanácsolták a feleségem is a költözéstől.

— Sokan még most is haragszanak ránk — teszi hozzá a menyecske. — Irígylik, hogy jobb helyre* kerültünk. Hét hektár földön gazdálkodtunk a tanyán, de száz év múlva sem értünk, volna el aunyit, mint ma.

— A keresetben azért én vezetek — ágál a férj. — így téli időszakban 1400 korona üti a markomat, de szezon idején, megközelítem a 2000-et is.

— Azért én sem hagyom magam! — vág vissza a menyecske. — A kacsakeltetőben 546 munkaegységet teljesítettem, szorozd meg ezt 20 koronájával. Azt hiszem szép összeg.

— Nincs nekem semmi kifogásom, csak készítsd már az ebédet, mert mindjárt itt lesz Andráska.

Ki se mondja, máris nyílik az ajtó és berobban a legfiatalabb Kuíich.

— Hányast hoztál ? — érdeklődik

az anyja.

A gyerek magabiztosan mosolyog.

— Most kaptam az ötvenedik 1-est.

A három gyerek közül a legkisebb a legokosabb. Ö a család kedvence. Egyesnél rosszabb jegyet még sosem hozott. Apja tanítónak szánja. De hát ki tudja, mi lesz belőle. Máris szereti a gépeket. Lehet, hogy két bátyjával együtt traktorra ül, vagy mechanizációt tanul...

A piacskik nyaka össze-összekoccan, és a „mindenes" egy-két szóval megpendíti a jövőt is. A korponai irtva* nyakon jóminóségű gyümölcsöt termeltek a múltban. A hagyományokat újra felelevenítik. A közeljövőben 200 — 250 hektár adja majd a milliókat a szövetkezetnek. Tovább fejlesztik a kacsatenyésztést és a szintén messze földön híres juhászatot. Még csak a kezdet kezdetén állnak, de máris elmondhatjuk, jól gazdálkodik örökségével a szövetkezet.

— Egye meg a sárga irigység, aki azt bizonygatja, hogy nekünk rosszal megy a szövetkezetben — rebegi örömtől repeső arccal a pirospozsgás menyecske és olyan jóízűen kacag, hogy szinte beleremegnek a falak. — Olyat mulatunk az évzáró gyűlésen, hogy minden egyénileg gazdálkodó tanyainak meghasad a szíve. Ügy kéül nekik, ha nem jönnek utánunk.

Az aranyozott üvegből a házigazda újra tölt a pijacskikba. Egyszerre ürítjük poharainkat a lazok fiainak új otthonában.

Bállá József

FALUSI pártszervezéteink, valamint egységes földmüvesszövetkezeteink előtt az elkövetkezendő időszakban azon fontos feladat áll, hogy 1970-ig mezőgazdaságunk elérje az ipar színvonalát. E célból szükséges a talaj tápértékének és vízkészletének fokozása. Annak érdekében, hogy a két ágazat közötti különbség kiegyenlít tődjék, 1970-ben egy hektár mezőgazdasági területre 200 kg tiszta tápanyagot kell juttatnunk műtrágyákból. A másik fontos tényező a víz, amely optimális mennyiségben a talajban, főleg a vegetáció idején, döntően befolyásolja a kitűzött cél — a hektárhozamok — elérését.

Szlovákia vízszegény területei — mintegy nyolcezer négyzetkilométer — főleg azok, melyek legtermékenyebbek. A szárazság tehát azon vidékekét sújtja, ahol a legnagyobb hektárhozamokat érhetnénk el. A kedvezőtlen vízviszonyok, a kevés csapadék — s ennek is egyenetlen megoszlása —, nemcsak az átlagos hektárhozamokat veszélyeztetik, hanem a termőföld erejének növelését is akadályozza. A kiegészítő öntözőberendezés-rendszer kiépítése tehát, mint a termőföld intenzitásának egyik döntő tényezője, igen fontos a mezőgazdasági termelés szempontjából. Fontos, mert biztosítható általa az átlagtermés, meg azért is, hogy lehetővé teszi az évi többszöri termést, s így a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedését. A szakemberek ezért azt állítják, hogy vízmedencéket és öntözőberendezéseket előbb — és elsősorban! — a magas termelési és szervezési szinten álló mezőgazdasági üzemekben építsünk. Annál az oknál fogva, mert ezekben adva van maximális kihasználásuk, s így gyorsan megtérül az építkezés költsége.

A tervek szerint Szlovákiában 1966 és 1970 között több mint 150 ezer hektár föld öntözésére alkalmas berendezést állítunk üzembe. Ebből a trágyaleves öntözést 28 ezer hektáron valósítjuk meg.

Folyóink vízbőségét illetőleg szegények vagyunk, s így belőlük nem tudjuk fedezni a vízszükségletet. Ön-Víztárolók építése

az öntözés kibővítésének záloga

tözóberéndezéseinket tehát nemcsak rájuk, de — lényeges átalakítások nélkül — a már meglevő vízgazdálkodási akkumulációs berendezéseire (vízgyűjtőkre) sem építhetjük. Világos ebből, hogy csaknem minden öntözőberendezés esetében gondoskodni kell új vízgyűjtő építéséről, mivel csak így biztosítható a megfelelő vízforrás. E tények figyelembe vételével a CSKP Központi Bizottsága az elmúlt év októberében határozatot hagyott jóvá új vízgyűjtők építéséről és a meglevő források — halastavak, gátak stb. — átalakításáról. Szlovákiában a fő súlyt tehát a vízgyűjtők építésére kell helyezni.

Ahhoz, hogy valóra válthassuk 1970-ig az említett öntözési tervet, sürgősen hozzá kell fognunk a víztárolók előkészületei, illetve építési munkálataihoz. Annál is inkább, mert Szlovákiában nem kevesebb, mint 70 millió köbméter víz tárolásra alkalmas berendezés vár elkészítésre. Hogy kis víztárolókat építünk, annak oka az, hogy számos előnyük van a nagyokkal szemben. Ilyen előny pl., hogy a kis tárolókkal közelebb vihetjük a vízforrást az öntözésre szánt földhöz, s nincs szükség a rendszerint nagy költséggel járó kanális-rendszer építésére sem. Előnyük továbbá az anyag-igénytelenség, mivel építőanyaguk' főleg föld, kő, kavics, homok és cement. Helyük kiválasztásakor gazdasági és műszaki szempontok a döntő tényezők. Múlhatatlanul figyelembe kell venni az össz-önköltséget, a befektetés megtérülésének idejét és a fölhasznált mezőgazdasági terület nagyságát.

A kis víztárolók sokoldalúan kihasználhatok, bár elsőrendű küldetésük mindenekelőtt az öntözés. Ugyanis a szabályozatlan kis folyókra vagy

patakokra épített tárolók nemcsak áradásoktól védik a környéket, hanem többé-kevésbé szabályozzák is ezek folyását, arról nem is szólva, hogy víziszárnyasok és haltenyésztésre is kitűnő lehetőségeket nyújtanak. Ezenkívül fürdésre és vízisportok művelésére is fölhasználhatók.

Ezt Szlovákiában ma már sokhelyütt tudják, hiszen 1960—1962 között (főleg az érsekújvári, nyitrai és a komáromi járásban) több mint 20 kisméretű víztároló épült. Mivel az építésük során szerzett ismeretek a jövőben épülő vízgyűjtőknél is alkalmazhatók, szóljunk néhány szót az eddigi tapasztalatokról.

1. A vízgyűjtőket — 10—20 négyzetkilométernyi nagyságban — folyó vizeken építsük.

2. A vízgyűjtő legfontosabb része a tároló-medence, mely nagyságában — a gát terjedelméhez viszonyítva — 5:1 arányban épüljön.

3. A vízgyűjtő helyének megválasztásakor lehetőleg kerüljük a fő és mellékutakat, a településeket stb.

4. Fordítsunk minél nagyobb figyelmet a víz és a földtani kutatások, valamint a tervek előkészítésére és ezek komplex kihasználására.

A tervek kidolgozásakor egy pillanatra sem tévesszük szem elől, hogy a víztároló célja elsősorban az öntözés lesz. Ezért ajánlatos, hogy az öntözöcsatornák, de leginkább a tipizált öntözőberendezések elhelyezésének tervét a tároló építési munkálatainak folytatásával párhuzamosan készítsük el. Az öntözéses gazdálkodás föltételeinek megteremtése terén szép eredmények születtek a terebesi és a komáromi járásban. Az előbbi járás vízgazdálkodási szakemberei, karöltve a mezőgazdászokkal, már rég kidolgozták a járás területén építendő

tárolók tervét. Eszerint a járásban 14 víztárolót (idén négyet) építenek. Emellett kihasználják az eddig jó szolgálatokat tett vízlevezető-kanálisokat, melyeken 14 zsiliprendszert építenek. A tervet úgy állították öszsze, hogy a helyi munkaerők igénybevételével teljes mértékben érvényesüljön a gépesítés, a víz alá csak kimondottan alacsony hozamú földek kerüljenek.

A Bajcsi Állami Gazdaság dolgozói (komáromi járás), akik 1960-ban komplex vízgazdálkodási szabályozást hajtottak végre bizonyíthatják talán a legjobban, hogy mennyire fontos az öntözés komplex tervének kidolgozása. Az újmajori (Novy Diél)' részié* gén levő vízgyüjtés megépítése előfí például a helyi patak medrének sza* bályozásával víztelenítették a földé* két. Ez volt az építkezés első szaka* sza, ennek elvégzése után vette kéz* detét a vízgyűjtő tulajdonképpeni ép»* tésc.

A négy és fél hektáron elterülő mesterséges tó 100 ezer köbméter vi* zet tartalékol. A vízgyűjtő építésével megmozgatott 20 ezer köbméter tér*

' mékeny földdel a bajcsiak 20 hektár alacsonyan fekvő, homokos talajú földet javították föl. Az építkezés egyébként négy hónapig tartott s utá* na a víztárolót máris sokoldalúan ki* használták. A tóba pl. 100 ezer ikrái telepítettek, s emellett 2000 szárnyas* sál — kacsafarmot létesítettek. A tó vizével 60 hektár földet öntöztek, a következő években azonban már 100— 150 hektár öntözésével számolnak.

Sokoldalúságánál fogva tehát na* gyonis kifizetődik az apró víztárolók építése.

Ján S t r e 1 n í k