Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-06 / 5. szám
A kölcsönös bizalom aranyat ér EGY MOZGALMAS ESZTENDŐ EGYESÍTÉS UTÁN A szövetkezetek egyesítésével kapcsolatban sokan azt a nézetet vallják, hogy a számításba jövő mezőgazdasági üzemek mindegyike ökonómiai szempontból kifogástalan legyen. Ez az állítás viszont csak fél igazság. A gyakorlat az elmúlt évek folyamán e tekintetben, de más részről is több esetben bebizonyította az egyoldalú nézet helytelenségét. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a szövetkezetek egyesítésénél kompiex tényezőkre kell támaszkodnunk, s ez annyit jelent, hogy alapos helyszíni vizsgálat után igenis sor kerülhet egy jó és egy gyenge szövetkezet egyesítésére is, ha a helyi körülmények ezt megerősítik. Tehát az egyesítésnél nem holmiféle adminisztratív adatokra, hanem a konkrét valóságra kell támaszkodnunk. Ismernünk kell az illető szövetkezetek termelési adottságait, és tudnunk kell, hogy az egyesítéssel mit akarunk elérni, s mindezekről hogyan vélekedik az egyesítésre váró szövetkezetek tagsága. Ezen adatok alapos elemzése után már sor kerülhet a dolgok adminisztratív intézésére is. Körbe, körbe, karikába... Tipikus példa A losonci járásban — mezőgazdasági körökben — ismeretes, hogy a szécsénkei szövetkezet hosszú éveken keresztül a közepesnél jobb eredményeket könyvelt el. Ez annak köszönhető, hogy az EFSZ-t belevaló, hozzáértő vezetők irányították, s a munkaszerető szövetkezeti tagok (kevés kivétellel) becsülettel helytálltak. Az utóbbi években pedig azok közül többen, akik távol dolgoztak falujuktól, szögre akasztották tarisznyájukat, s felvételüket kérték a közösbe, de kis idő múlva betelt a létszám, s nem teljesíthették mindenki kérelmét. Ekkor született meg a gondolat, hogy egyesíteni kellene az egymással határos nagyfalusi és szécsénkei szövetkezetei. Igenám, de a nagyfalüsi EFSZ termelési, pénzügyi és üzemszervezési színvonala messzire lemaradt a szécsénkeiek mögött. így aztán szó sem lehetett a hasonló ökonómiai színvonalról, viszont arra semmi kilátás nem volt, hogy a nagyfalusiak belátható időn belül saját erejükből utolérjék szomszédaikat. A szécsénkeíek nem rettentek vissza, hanem alaposan mérlegelték a lehetőségeket, s az egyesítésről komolyan tárgyaltak. Ezzel szemben Nagyfalun tisztában voltak az egyesítés előnyeivel, s készségesen beleegyezésüket nyilvánították. Mire alapoztak a szécsénkeíek? Elsősorban is a helyzetismerétre. Már évek óta figyelemmel kísérték a nagyfalusiakat, s tudták, hogy ebben a faluban is hasonló becsületes dolgozók vannak, akár náluk, s ezekben az emberekben bízni kell. Ez a bizalom viszont a termelőenergia hajtómotorja, ami minden ökonómiai színvonalnál többet ér, s értékét koronákban kifejezni alig-alig lehetne. A kölcsönös bizalom és a közös akarat jegyében aztán 1963 őszén megteremtették az előfeltételeket, s 1964 január eiejétöl a két szövetkezet tagsága egy nagyobb szövetkezeti családdá alakult, majd a nemzeti bizottságokba való választások után a két község irányításában is változás történt. Megalakították a közös nemzeti bizottságot. Az egyesített nagyfalüsi és szécsénkei szövetkezet vezetőségére az a feladat hárult, hogy közös nevezőre hozza a gazdálkodást. A szövetkezet elnökéül a fiatal, de sok szervezési és szakmai tapasztalattal rendelkező Villant István elvtársat választották, aki jó tulajdonságainál és józan ítélőképességénél fogva nagy megbecsülésnek örvend a tagság körében. Az elnök szűkszavú, de ha beszél akkor ipinden szavának súlya van. Örökké az emberek közt jár, a munkahelyeket rója, s bizony az 1000 hektárnál nagyobb gazdaságban akad munka bőven számára is. Mindjárt kezdetben több irányba ható intézkedésre volt szükség. Olyan átmeneti, de ütőképes szervezést kellett alkalmazniok, hogy a tervteljesítés megfelelő szinten maradjon. így mindjárt az elején megkezdték az üzemen belüli szakosítást. Természet-okozta nehézségek Szorgalom és erőfeszítés jellemezte az egyesített szövetkezet tagjainak múlt esztendei munkáját. Sajnos, a kegyetlen szárazság nagyon megvámolta a termést. Sem gabonafélékből, sem pedig évelőpillangósokból nem termett elegendő. Herefélékből 1678 mázsa hiány mutatkozott, s emellett őszön 120 hektárnyi évelő pillangóst szántottak ki, de a korábban vetett' kenyérgabona-félékben is jelentős (50 %-os) kárt tett a mezei pocok. A herefélék után (72 hektáron) búzát vetettek. Tavasszal a kárt szenvedett búzára árpát vetnek és megfelelő mennyiségű műtrágyát szórnak, hogy abrakból ne szenvedjenek hiányt s a pillangósok pótlására magas fehérjeértékű hüvelyeseket vetnek. így kényszerítik a természetet, hogy amit egyik oldalon elvett tőlük, a másik oldalon kétszeresen fizessen érte. Szakosítási eredmények Az egyesített szövetkezet kezdettől fogva sertéshús-termelésre szakosított. A nagyfalusi részleg nagyhizlaldájában naponta darabonként 56 dekás súíyszaporulatot értek el. Összüzemi viszonylatban azonban 46 dkg-os volt a sertések súlygyarapodása. Ha figyelembevesszük azt, hogy 1963-ban az egyesítés előtti évben a két szövetkezet összesen 817 mázsa sertéshúst értékesített, s rá egy évre, vagyis egyesítés után ugyanarról a területről — persze jobb szervezéssel — 195 mázsa sertéshússal többet adott" nemzetgazdaságunknak, akkor azt mondhatjuk, hogy nagyonis megérte a fáradságot. Fényes bizonyíték ez a szakosítás mellett. Viszont a tejtermelés terén még sokat kell behozniuk, mert 15 000 liter tartozással zárták az évet. Ennek persze nagyrészt a szárazság az oka, de mégis arra figyelmeztet, hogy a jövőben olyan takarmánytartalék megteremtése szükséges, amellyel hasonló esetekben fedezni képesek a szükségletet. Ennek megteremtése egy rövid esztendő alatt persze lehetetlen még rendes körülmények közt is. Hektáronként közel 50 000 korona jövedelem Az egyesített szövetkezetben 1964- ben a 17 hektáros kertészetben tízféle növényt termesztettek. Hornyák András főkertész és munkacsapata mindent elkövetett a siker érdekében, de valahogy itt is ellenük esküdött a természet. Amikor kiültették a palántákat, azok nagy részét elverte a jég. így a növényzet egy időre megállt fejlődésében. Ezután következett a különös gondozás, a többszöri műtrágyázás és az eredmény az lett, hogy a kertészet hektárja megközelítőleg 50 000 koronát jövedelmezett. Képzeljük csak el, hogy milyen hozamot nyújtott volna akkor, ha ezt a területet nem éri jégverés. Végkövetkeztetések Tagadhatatlan, hogy az egyesített szövetkezetben rövid esztendő alatt nem háríthatták el az összes termelést-gátló hiányosságokat, de egy bizonyos, hogy ez az egyesített szövetkezet nem a megszokott sablon szerint született, hanem az emberek kölcsönös bizalma, erős akarata kovácsolta egybe a két falu népét. A tények magukért beszélnek. Amikor az 1963-as évben a szécsénkeíek 23 koronát fizettek egy ledolgozott munkanormára; akkor a nagyfalusiak csak 10 koronát kaptak munkaegységenként. Tavaly az egyesített szövetkezetben minden ledolgozott munkanormára 23 koronát kaptak a tagok. A szövetkezet nagyfalusi tagjai ma értékelni tudják ezt a különbséget, hiszen becsületes munkájukért az új környezetben több mint dupláját kapták. Ennek következtében ma emberségesebben élhetnek családjaik körében. Hoksza István A Karvai. Mezőgazdasági Mesteriskolába járok. Lépten-nyomon azt hallom, hogy fokozni kell a mezőgazdasági termelést, mivel ettől függ a lakosság zökkenő-mentes élelmiszer ellátása. Ám, csodák-csodája, a Losonci Mezőgazdasági Terményfelvásárló Üzemnek egészen más véleménye van. Ugyanis én — mint szövetkezeti tag — szerettem volna leszerződni 6 sertés hizlalására. A sertéseket már 30 kg-osra nagynehezen felneveltem. Ügy gondoltam, hogy jól jön az a 6 mázsa hús, amit így kitermelek a közellátásnak. Ám, a felvásárló üzem nem akart szerződést kötni velem. Kérem, érdeklődjék meg a felsőbb szerveknél, van-e olyan kormányrendelet, amely megtiltja, hogy a szövetkezeti tag sertéshizlalásra szerződést köthessen a felvásárló üzemmel? (Getner Lajos, VeTká Calamija) Egyenes kérdésre egyenes válasz jár: Ilyen kormányrendelet nincs, sót az elmúlt év márciusában hozott párthatározat szerint támogatni kell minden igyekezetei, amely a talaj jobb kihasználására és a hulladékok hasznosítására irányul. A szerződéses sertéshizlalásra vonatkozóan Jankeje elvtárstól, a Körzeti Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalat illetékes dolgozójától az alábbi tájékoztatást kaptuk. Ez évbén — éppen úgy, min? tavaly — Szlovákia 156 ezer sertés szerződéses hizlalására kapott az állami takarmányalapból takarmányt. Ezt a takarmánymennyiséget elosztottuk a kerületek, azok pedig a járások között. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok a legjobb belátásuk szerint gondoskodtak a saját körzetükben a szerződések megkötéséről. Ismeretes, hogy a tavalyi aszály miatt a szövetkezetek nagy része 'takarmányhiánnyal küszködik s ezért a termelési igazgatóságok saját elhatározásukból — tehát nem felsőbb intézkedés alapján — a szerződéseket kizárólag a szövetkezetek-Hány kilogramm takarmányra jogosult az a lúdtenyésztö, aki szerződés alapján lúdhizlalást vállalt: 7 kg-ra, vagy 17 kg-ra? (jelige: Szerződéses lúdhizlalás.) A Mezőgazdasági Terményfelvásárló Vállalat központi igazgatóságának F—14/64-es számú utasítása szerint a szerződéses lúdhizlalás keretén belül minden legalább 4 kg élősúlyú lúdért ellenszolgáltatásként 7 kg kukoricát vagy más szemestakarmányt kél köttették még, hogy ezzel is eny* hítsék a takarmányhiányt. A szövetkezetek még az előirányzottnál is több sertés szerződéses hizlalását vállalnák, de sajnos, a sovány állami takarmányalap ezt nem teszi lehetővé. A jövőre vonatkozóan csak anynyit mondhatunk, hogy a szerződéses sertéshizlalást a jövőben — a takarmánytartalék keretei között'.— bővíteni akarjuk, méghozzá nemcsak a szövetkezetek, de a szövetkezeti tagok és más sértéshizlalők segítségével is. Azonban felhívhatják a sertéshizlalók figyelmét, hogy a sertéseket tekintet nélkül arra, szerződéses hizlalás-e vagy sem, mindenkor, tehát most is, szívesen átvesszük. Panaszok érkeztek arra nézve is, hogy a felvásárló üzem a felkínált malacokat nem akarja átvenni a magántenyésztőktől. Sajnos, nemcsak a magántenyésztőktől, de a szocialista mezőgazdasági üzemektől sem tudjuk átvenni az összes felkínált malacot. Ugyanis a disznóölés engedélyezése után csökkent nálunk a húsfogyasztás, a fertőző állatbetegségek elterjedése miatt pedig leállították a külföldre irányzott és tervezett sertéskivitelt. A hús felhalmozódott, nem tudjuk biztosítani annak tárolását és feldolgozását így természetesen fennakadás állt be a hízottsertések felvásárlásában. Ennek az a következménye, hogy a hizlalt sertések egy időre ott maradnak a mezőgazdasági üzemekben, lefoglalják az istállótérségeket, s így természetesen a mezőgazdasági üzemek nem foghatnak további turnust hizlalásba. Ezért van kevesebb malacra szükség. Amint látjuk, az egyik baj vagy hiba, maga után vonja a másikat és nehézségek egész láncolatát hívja elő. Reméljük, hogy ez csak átmeneti nehézséget jelent és a felelős szervek csakhamar kiutat találnak ebből az áldatlan helyzetből, —alvadnak. Ezen kívül szerződést lehet kötni 5,5 kg-on felüli lúd átadására is, amelyért 17 kg szemestakarmány jár. A hízott libák azonban az érvényes minőségi normáknak megfelelőek legyenek. Ez annyit jelent, hogy teljes mértékben kihizlaltak, gömbölyűek és bőrük alatt erős zsírréteg van. Ha a ludak nem felelnek meg teljes mértékben a minőségi normáknak, akkor csupán soványlibaként vásárolhatók fel. Takarmány a hízott lúdért A MAGASMŰVELÉS OSZTRÁK ÚTTÖRŐJÉNEK TAPASZTALATAI A korszerű szőlészet gépesítése Amikor 70 évvel ezelőtt a szőlők fafaját lófogattal kezdték művelni, 'egyes szőlősgazdák azt jósolták, hogy "ezek a szőlők hamar tönkre fognak menni, mert a ló a talajra oly nagy nyomást fejt ki, hogy az a szőlő számára alkalmatlanná válik. Apámnak így művelt szőlőskertjei azonban a növekedés tekintetében csakhamar jobbak lettek, mint a szomszédoké, akik a talajt ásóval vagy kapával művelték. Az első világháború után az egytengelyes traktorok jelentek meg a piacon. Ezek is szűk sorokra készültek. Abban az időben nem vált lehetségessé az akkori 1—1,2Ö m széles sorokban nagy teljesítményű gépek használata, ezért 1923-ban elhatároztam, hogy különböző, 1,5—4 m széles sorközökkel és különböző, 0,80—2 m magas nevelési magassággal kísérleti szőlőt telepítek. Ezt a kísérleti szőlőt továbbiak követték, így 1929-ben már hat hektár magasművelésű szőlővel rendelkeztem. A gyakorlati munkában a 3,5 m sorköz és az 1,30—1,40 méter nevelési magasság bizonyult a legkedvezőbbnek. Ekkor következett az 1929. évi harmincegy fokos szigorú tél és sok fajta elfagyott, más fajták viszont kevés vagy semmilyen kárt sem szenvedtek. Ezeket a fagyálló fajtákat7 azután a következő években kizárólag 3;20—3,50 m sorközökkel és 1,30—1,40 m nevelési magassággal telepítettük, valamennyi fajta támaszmagassága két méter volt. A fajta fagy állósága igen nagy jelentőségű a magas művelésű szőlő telepítések«:. A szőlő telepítésekor a talajt úgy kell előkészíteni, Hogy mind a művelése, mind a növényvédelem traktorokkal művelhető legyen. A talajegyengetéshez nehéz, 90—150 LE teljesítményű lánctalpas traktorokat használunk. Az egyenetlen parcellákat elegyengetjük. A húsz százaléknál nagyobb lejtésű területen harántteraszokat. készítünk, ezeken rendszerint két-három magasmüvelésű sor húzódik. A teraszokat, ha csak lehetséges, hosszirányban teljesen vízszintesre képezzük ki. A terasz elülső részének körülbelül fél méterrel magasabbnak kell lennie, mint a hátsónak, ami a talaj elhordását meggátolja. Rigolózás előtt alaptrágyázásí végzünk. Ez átlagosan 40 q Thomas-salakból, 30 q Patentkáliból és 15 q Nitramonkalból áll, egy hektárra számítva. Mészben szegény talajokon ehhez még 50—100 q/ha meszet adunk, ezenkívül valamilyen rovarirtószert (Aldrint vagy Hexa-t). A műtrágyát kocsiról lapáttal szórjuk ki, utána a talajt ismételten szántjuk vagy tárcsázzuk, így a műtrágyát jól összekeverjük a talajjal. Ezt követően lánctalpas traktorral vontatott nagyrigolozó ekével, a talajviszonyok szerint 60—90 cm mélységig forgatjuk a talajt. Talajművelés Ősszel a szőlő talaját hégytestü "ekével a tőkékhez szántjuk, ugyanakkor a fiatal tőkéket felkupacoljuk. Idősebb telepítésekben a tőkék alját gyepsáv foglalja el, ez a hozzászántást feleslegessé teszi. Télen káliumot és Thomas-saíakoí szórunk ki géppel. Az adagolás hektáronként és évente 5—7 q kénsavas kálium egymásután két évig, minden harmadik évben ezután ugyanez a mennyiségű Patentkáli következik, ezenkívül 7—10 q Thomas-salakot és ehhez 5—10 q Nitramonkalt adunk, felét áprilisban, felét virágzás után. Tavasszal a talajt ismét négytestű ekével elszántjuk a tőkéktől, s egyúttal a télen és tavasszal kiszórt műtrágyát bemunkáljuk. Áprilistól a szőlőket minden nagyobb eső után, csapadék hiányában pedig három heti időközökben kapálóeszközzel vagy rotovátorral végigmüveljük, s a talajt ilymódon július végéig szabadon és gyommentesen tartjuk. Fiatal telepítésekben tavasszal a talajt a tőkékről eszközhordozóra szereit ekével elszántjuk. Ily módon csak egész keskeny, 10—20 cm széles, de fellazított csík marad vissza kéziművelésre. Ha a nyár folyamán némi gyom jelentkezik, a tőkékhez a talajt többtestü ekével hozzászántjuk. Az ekét egy ember követi és a földet eltakarítja, ha az egyes fiatal tőkéket túlságosan betakarta volna. Ha több hét elteltével ismét gyomok mutatkoznak, a tőkékről a földet elszántjuk és a keskeny csíkokat kézzel megtisztítjuk. így két kézi kapálást' takarítunk meg. A tőkék az ilyen talajművelés hatására lényegesen jobban nőnek. _ . Ugyanilyen módon történik a kétéves telepítések megmunkálása is. A második év őszén a gyepcsíkokat a tőkék alatt bevetjük. A csíkok hektáronként 4 kg rétiperjéből és 0,2—0,3 kg fehér- vagy sárgaheréböl tevődnek. A fűmagot' sekélyen bekapáljuk. A harmadik évben a növényállomány annyira hézagmentes, hogy a talajművelés a .tőkék alatt feleslegessé válik. Géppel július végén vagy augusztus elején elvetjük a zöldtrágyanövényeket. Ezek madárbükkönyből, zabból és napraforgóból állnak, esetleg mustárból és Liho repcéből is. Ha bőséges csapadék következtében a zöldtrágyanövények szüretkor meglehetősen magasra nőttek volna, tárcsásboronával vagy rotovátorral megkurtítjuk, úgy, hogy a szüretet többé ne gátolják. Szüret után a zöldtrágyát sekélyen — 10, legfeljebb 15 cm mélységre — többtestü ekével beszántjuk. A növényvédelemre kizárólag traktorra szeréit légporlasztásos permetezőgépeket használunk. A 15 lóerős traktorra szerelt kisebb permetezők teljesítménye óránként körülbelül fél hektár, a nagyobb gépeké egy hektár. Az Unimag óránként 1,2 ha-t lát’ el. (Egy ember és égy Unimag az egész növényvédelmet 62 hektár területen elvégzi.) A permetlészükséglef a lombosodás szerint ha-onként 400—600 liter. A peronoszpóra elleni védekezésben egész nyáron át rézmentes készítményekkel dolgozunk (Dithaneval, Orthocidda! és Orthophaltannal), az elsőtől az utolsó permetezésig 0,3—0,5 kg ként adunk hozzá, mert a lisztharmat Ausztriában több év óta igen veszélyes. Azok a szőlősgazdák, akik a kártevők irtását az utolsó tíz év folyamán gépekkel végezték, szőlőiket még a legkedvezőtlenebb peronoszpórás és lisztharmatos években is tisztán tarthatták. Az ilyen években természetesen hetente kellett permetezni. Üzememben a szőlőket 1959-ben tizenegyszer és tizenkétszer permeteztük, kevésbé veszélyes években hat-nyolc permetezés elégséges. Szüretkor a széles sorokban nagy területeken kocsival lehet közlekedni. A szedés egyidejűleg négy sorban történik, a szőlőt kádakba öntik. Ily módon sok utat takaríthatunk meg és a szüret meggyorsul. A szükséglet magasmüvelésű szőlőkben jelenleg ha-onként 90 kézimunkanap és 5 traktornap. Karósműveléssel 250 kézimunkanapra és 12 fogatosnapra volt szükség egy hektár szőlő helyes megmunkálásához. A költségmegtakarítás a gépek teljes amortizációja esetében, ha az üzem tíz hektárnál nagyobb, harminc-negyven százalék, 2—10 ha nagyságú üzenn ben huszonöt—harminc százalék. A magasművelés bevezetésével a szőlőmunkák gépesítése ugyanolyan módon sikerült mint a szántóföldi termelésé. Talajművelés, műtrágyázás, és növényvédelem céljaira szőlőkben ugyanazok a gépek használhatók, mint a szántókon. Korábban egy család megfelelő technikai felszereléssel magasmüvelés esetében négy—öt hektárt láthat el, körülbelül azonos tőkeszükséglettel, mert a magasművelés telepítési költsége a karós művelésénél lényegesen kisebb. A magasmüvelés nemcsak a nagy és tőkeerős szőlősgazdák ügye: racionális üzeméhez szükséges gépi felszerelés sem okoz a karós műveléshez viszonyítva többletkiadást, mert minden hektár magasművelésnél a megtakarítás kereken 50 ezer schilling. Két hektár telepítése magasműveléssel már 100 ezer schilling megtakarítást jelent, ezért az összegért pedig Ausztriában közepes teljesítményű Diesel-traktor kapható, valamennyi kiegészítő eszközzel és motoros permetezővel együtt. Ausztriában 1955—1963 között az összes szőlő egyharmadát magasművelésre állították át. Az új telepítések kizárólag magasműveléssel történnek. A szakemberek azzal számolnak, hogy az osztrák szőlők korszerűsítése körülbelül húsz, legfeljebb huszonöt év alatt befejeződik. Lenz Moser (Ausztria)' 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. február 6.
