Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-06 / 5. szám
Ismét a délkelet-ázsiai események kerültek a nemzetközi érdeklődés előterébe, noha az ENSZ közgyűlés körüli problémák, valamint a bonni politika kapkodó magatartása is jelentős visszhangot váltottak ki napjainkban. Sötét felhők Dél-Vietnam és Laosz felett Bár a hasonlat kissé túlzásnak is tűnhet, ha közelebbről megvizsgáljuk a dél-vietnami és laoszi fejleményeket, komoly aggodalomra adnak okot. Először vessünk rövid pillantást a legújabb dél-vietnami eseményekre. Saigonban szinte hihetetlen felgyorsult fordulatszámmal forog a politikai körhinta. A legutóbbi államcsíny 15 hónap alatt immár a hetedik. Ezúttal ismét a már egyszer megbuktatott Khanh tábornok vette át a hatalmat. Persze előfordulhat, hogy mire e sorok eljutnak az olvasóhoz, ismét egy másik bábu ül a saigoni miniszterelnöki bársonyszékben. Sajnos, ez a helyzet rányomja bélyegét az egész országra, amely inkább egy nagy koncentrációs táborhoz és csatatérhez hasonlít, mintsem egy önálló szabad országhoz, ahogy azt Washingtonban el szeretnék hitetni a világgal. Míg a falvakban és városokban féktelen terror tombol, addig a főváros utcáin eleven fáklyaként lobognak az emberek. Az öngyilkosok és harcosok egyaránt egy nép törhetetlen elszántságát jelzik, miközben a haladó amerikaiak nevében a nagytekintélyű Newsweek című lap is felteszi a kérdést: Van-e kiút? A válasszal természetesen egyelőre adós marad a lap, de a békeszeretö világ közvéleményének annál inkább megvan a maga válasza: „El a kezekkel Vietnamtól!“ Egyes neves amerikai szenátorok már addig mennek, hogy a Fehér Ház dél-vietnami politikájának gyökeres felülvizsgálását követelik. Mert amíg ez meg nem történik, addig nincs megoldás Washington első számú világpolitikai dilemmájára. Hiszen a hetedik puccs után jöhet a nyolcadik, a kilencedik és így tovább. A Pentagon boszorkánykonyhájában pedig a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agresszív lépés sötét terveit szövik. Egy másik délkelet-ázsiai országban, Laoszban is feszültté vált a helyzet, miután a hadsereg fiatal tisztjeinek jobboldali csoportja katonai pucscsot kísérelt meg. Bár a katonai zendülés nem váltott ki általános zavargást az országban, a történtekből arra lehet következtetni, hogy a szigorú semlegesség betartásán fáradozó laoszi kormány tevékenysége ellen — bizonyára amerikai sugallatra — előre elgondolt terror-cselekmények szálait szövik. Souvanna Phouma miniszterelnök a nyugalom és rend fenntartására szólította fel a lakosságot és határozottan síkraszállt az idegen befolyás ellen Laosz területén. Szünetel az ENSZ-közgyülés munkája A világszervezet New York-i székhelyén hivatalosan szünetelnek a tárgyalások, miután az általános vita után nem került sor az egyes napirendi pontok megtárgyalására. U Thant ENSZ főtitkár a közgyűlés munkájának elnapolását megelőzően közölte, hogy továbbra is komoly nézeteltérések állnak fenn a világszervezet pénzügyi válságát illetően. Ugyanakkor azt mondotta, hogy véleménye szerint bizonyos általános elvekben egyetértés áll fenn. Az ENSZ közgyűlés 19. ülésszakának szünetelését lényegében az okozta, hogy az amerikai küldöttség változatlanul a 19. cikkely alkalmazásával hozakodott elő. Eszerint a Szovjetuniót és több más szocialista államot, valamint Franciaországot is megfosztanák a szavazati jogtól, mert nern hajlandók részt vállalni a világszervezet közép-keleti és kongói fegyveres műveletei költségeinek fedezésében. Az elkövetkező napok tehát várakozással teli eseményeket idéznek elő New Yorkban és egyúttal választ adnak arra a kérdésre is, vajon az USA kormánya vállalja-e az idei közgyűlés munkája akadályozásából eredő súlyos felelősséget, hogy végül mégiscsak diadalmaskodik a józan ész és a világszervezet e legnagyobb fóruma hozzákezdhet a sürgősen megoldásra váró nemzetközi kérdések érdembeli tárgyalásához. A halott doktrína újjáéled? Rég nem látott diplomáciai tevékenység zajlik Bonnban. A Rajnaparti politikusok ismét a levitézlett Hallstein-doktrína alkalmazását lebegtetik egy általuk már előzőleg elismert ország felett. Miről is van szó? Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya hivatalos látogatásra hívta meg Walter Ulbricht elvtársat, az NDK Államtanácsának elnökét. Ez a hír valóságos pánikot keltett a bonni politikai körökben. Schröder nyugat-német külügyminiszter egyik parlamenti beszédében nemcsak az Egyiptomnak nyújtott nyugat-német gazdasági segítség felfüggesztésével, hanem a már levitézlett Hallstein-doktrína alkalmazásával fenyegette az EAK kormányát, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy Bonn a Szovjetunió kivételével nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot olyan országgal, amely elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot. Bár Berlin és Kairó között még nincs diplomáciai kapcsolat, Ulbricht elvtárs tervezett egyiptomi látogatása jogilag is az NDK elismerését jelentené a kairói kormány részéről. Az Ulbricht elvtárs látogatásával kapcsolatos nyugat-német fenyegetések és gazdasági zsarolások is jelzik, milyen hevesen reagál Bonn a második világháború maradványainak felszámolására és a kialakult helyzet reális értékelésére. Vajon hol hát az új elem az Erhard kormány politikájában az előző politikai korszakkal szemben? (tg) @ Eltemették Frol Kozlov elvtársat. Moszkvában a Vörös-téren február 2-án a Kreml falába helyezték örök nyugalomba a Frol Kozlov hamvait tartalmazó urnát. Az SZKP KB elnökségének tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese 57 éves korában halt meg. ® Szato japán miniszterelnök Szovjetunióba látogat. A japán miniszterelnök a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének küldött levelében közölte, hogy elfogadja meghívását és megfelelő időpontban a Szovjetunióba látogat. # Letartóztattak egy szovjet újságírót Kongóban. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése szerint a kongói hatóságok letartóztatták Hohlovot, az Izvesztyija tudósítóját, akit mindeddig fogva tartanak. # Jugoszláv—görög tárgyalások Belgrádban. A Papandreu miniszterelnök vezette görög kormányküldöttség Belgrádban hivatalos tárgyalásokat folytat a jugoszláv kormány tagjaival. Hírek szerint a tárgyalások főbb pontjai a békés egymás mellett élés és az ENSZ-el kapcsolatos nézetek kialakítása. 0 Amerikai szenátorok a háborús bűnök elévülése ellen. Több neves amerikai szenátor javaslatot terjesztett elő az amerikai kongresszusban, mely szerint Johnson elnök felhívná a nyugat-német kormányt és a szövetségi országgyűlést: hosszabbítsák meg a náci gaztettek elévülési időszakát. 0 Börtönben az amerikai négerek vezére. Selma alabamai városban letartóztatták Martin Luther Kinget, a néger egyenjogúságú mozgalom Nobel-békedíjas vezetőjét, aki egyelőre börtönben várja további sorsának alakulását. Közép-Ázsia egyik legöregebb fájának tekintik a Kaszanszaj falu (Andizsan terület) határát díszítő mintegy 500 éves platánt. Az óriás-fa törzsét nem kevesebb, mint 16 ember tudja csak átfogni. Rejtjel-botrány a NATO-ban Súlyos fegyelemsértés vádjával került katonai bíróság elé Jens Hansen, a dán hadsereg húszéves rádiósa. Bűnét, amely nemzetközi botránynyá terebélyesedett, mint rossz példát emlegetik s tanítják azóta ab! ATO párizsi központjának tanfolyamain. A következőket tette: minthogy éktelenül unatkozott a legutóbbi dán hadgyakorlaton, bekapcsolta erős rádióadóját és a NATO rejtjelkulcsá* nak felhasználásával részleteket sugárzott Henry Miller Ráktérítő című, egyébként nagy vihart kavart és több országból kitiltott, sikamlós részletekben bővelkedő regényéből. A bíróság előtt tett vallomása szerint azért, mert kiváncsi volt, hogy mi lesz belőle. Az lett belőle, hogy szerte Nyug at-Európában valamennyi NATO rádióvevő fogta a rejtjeles adást. Az első megdöbbenés után a koppenhágai parancsnokságra rádión, telefonon sorra futották be a magyarázatot követelő dühödt hívások. Addig azonban, amíg Hansen rádióját bemérték és elhallgattatták, a dán harcos már csaknem egy teljes fejezetet közvetített a NATO szárazföldi eróibölálló érdeklődő hallgatóság számára a Ráktérítöböl, A katonai bíróság Jens Hansent bűnösnek találván, 20 napi elzárásra ítélte. Az elítélt azóta a sjaelsmarki kaszárnya fogdájában már meg is ette a rabság keserű kenyerét. A buddhizmus i««naaaaaMniR*>«fliiMii*a Dél-Vietnamban A legújabb saigoni államcsíny fe= mét felhívta a figyelmet arra á fontos politikai szerepre, amelyet a buddhista szervezetek Dél-Vietnamban játszanak és amelynek oly nagy része volt a Diem rendszer megbuktatásában, s a diemistákat követő rendszerek leleplezésében is. A buddhizmus a Vietnamban ősidők óta jelentős erőt képvisel; a déli országrészben a becslések szerint a buddhisták aránya mintegy 80 százalékos. Több tucatnyi buddhista szekta működik Dél-Vietnamban, s egységes szervezetet csak az elmúlt esztendőkben alakítottak, éppen üldöztetésük, s az ellenállás összekovácsoló hatása következtében. Megosztottságukat a buddhizmus két és félezredes története, összefogásukat az elmúlt néhány esztendő magyarázza meg. A buddhizmus Indiában keletkezeit, az időszámításunk előtti VI. században. A fejlett indiai rabszolgatartó társadalom ideológiájává lett, kiszorította, illetve magába olvasztotta a brahmánizmust, vagyis a korábbi rabszolgatartó rendszer vallását. Az időszámításunk előtti III. században egy nagy indiai uralkodó, Asoka király államvallásé tette és elősegítette elterjedését India határain túl is. A buddhizmus Indiában több mint ezer évig megőrizte uralkodó pozícióját s amikor szülőföldjén hanyatlani kezdett, gyorsan terjedt és erősödött Ázsia más országaiban, Ceylontól Kínáig, Indokína országaitól Japánig. Elterjedéséi rendkívüli rugalmassága, alkalmazkodó képessége is segítette: azt mondhatni, ahány ország, annyiféle buddhista vallásgyakorlat. A Buddha-mítosz első változatait csak Buddha halála után mintegy fél évezreddel, időszámításunk első századában jegyezték fel. Eszerint a vallást alapító Buddha (ez a név annyit jelent: „A megvilágosodott“) Guátama indiai herceg alakjában öltött testet, 2500 évvel ezelőtt, valahol a Himalája egyik völgyében. A legenda szerint a herceg „a gyönyörök menyországában“ élt, s kereken 40 ezer lány tánca szórakoztatta. Feleségét 500 szűz közül választotta ki. Huszonkilenc éves korában azután hirtelen elindult, hogy megkeresse a boldogságot, amelyet a gyönyörökben nem talált meg. A mítosz szerint a fiatalság és a férfikor évei két végletet jelentettek. A herceg megszületésekor fény villant az égen, megrengett a föld, a némák megszólaltak, a süketek hallottak. A gyermek Maya királynő jobb oldalából lépett ki az életbe, miután ő maga választotta ki édesanyját, s fehér elefánt alakjában közeledett hozzá. Ekkor már számtalan változatban sokezerszer élt emberek és állatok alakjában, s megtestesülését „tízezer világegyetem“ istenségéinek tanácsára határozta el. Az újszülött a buddhisták szerint már a hetedik napon beszélni és járni kezdett, s hazájának — családjának ékessége volt. A másik véglet: a csömör, az önkínzás hat aszkéta-éve. Szőrcsuhát viselt, gyökerekkel, füvekkel, sőt trágyával táplálkozott, tüskés ágakon feküdt, rothadó hullák közt aludt. E két életmódon elmélkedve arra a következtetésre jutott, hogy az élet örömei csalóka ábrándok. Ennyi a mítosz. A tanítás már nem TM ennyire csodálatos, hanem szinte pontokba foglalhatóan megszerkesztett, áttekinthető és szabados. Eszerint/a négy „nemes igazság“: 1. a lét szenvedés, 2. a szenvedés a vágyból ered, 3. a szenvedés gyógyszere a vágy kioldása. 4. a vágytalan hoz nyolc ösvény vezet. A „nyolc út“ a helyes nézetek, erőfeszítések, megfontolások, szándékok, beszédek, magatartások, életmódok és koncentráció gyakorlatával egyértelmű. Az alapvető tendenciát rendkívüli módon variálják a buddhisták: a buddhizmusnak már Buddha halála után 200 évvel 18 irányzata volt. Ezek a változások mindenütt alkalmazkodtak a helyi körülményekhez, a politikai erőviszonyokhoz. A buddhisták Dél- Vietnamban tapasztalható sajátos „politizálódásának“ két fő oka van. Egyrészt az, hogy a Diem-kormány erőszakos katolizáló kísérletei, buddhista-ellenes intézkedései kihívták maguk ellen a tiltakozó mozgalmat. Másrészt: a buddhista mozgalomban találták meg fórumokat, szócsövüket, a nemzeti burzsoázia egy részének elégedetlen csoportjai és a kormány népellenes politikájával szembenálló tömegek, amelyeket egyébként a diktatúra hallgatásra kényszerített volna. Qiem katonai diktatúrája, mondhatni egyházi diktatúrával párosul. A katolikus egyház Vietnamban a külföldi befolyás közvetítője, a kolonialist'a érdekeltségek védő- és fedőszerve volt, s nem élvezte a lakosság többségének támogatását. Dél- Vietnamban mintegy másfélmillió katolikus él. A buddhistákat különféle szekták és vallás-politikai szervezetek tagjai is támogatják. A buddhista papság szemére vetette Diém elnöknek, hogy egyoldalúan kedvez a katolikus egyháznak; ez a szemrehányás valóban jogos volt, mert a katolikus hívők buzgalma egyáltalán nem magyarázta meg az egyház dél-vietnami befolyásának gyors terjedését. A buddhisták háttérbe szorítását üldöztetésük, megfélemlítésük követte. A múlt év tavaszán Buddha születésnapja — „a negyedik hold nyolcadik napja“ — a május elsejére esett. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban és Dél-Vietnam felszabadított körzeteiben a két ünnep egybeesése csak növelte a buddhisták összejöveteleinek fényét. A saigoni hatóságok viszont attól tartottak, hogy a buddhisták tömeges összejövetele munkástüntetésekre ad alkalmat, ezért kötelezték vezetőiket, hogy az ünnepségeket halasszák el egy héttel. De a május 8-i dátum egy másik évfordulóval, a gyarmatosítók Dien Bien Phu-i vereségével esett egybe s ez megint csak nem tetszett Saigonnak. Elnöki rendelettel tiltották be az ünnepségeket. Tiltakozásul 5000 buddhista vonult fel Hue városában, a volt császári székhelyen, békés tüntetésre. A kormány ejtőernyősöket küldött a városba, a katonák tüzeltek a tömegre, gyermekeket, asszonyokat is megöltek. Ez a vérengzés felháborította a buddhistákat: a tiltakozó tüntetések végig viharoztak az egész országon. Ez volt a buddhista „külön háború" kezdete. Az amerikai nagykövetség igyekszik kompromisszumot elősegíteni a buddhisták és a kormány között. Ebben elsősorban azokra a buddhista vezetőkre támaszkodik, akik burzsoáföldesúrí csoportokat képviselnék. A buddhista mozgalom ugyanis szoros kapcsolatban van a saigoni hatosán gok által betiltott ellenzéki pártokkal s kétségtelen, hogy a nemzeti búr-1 zsoázia elégedetlen csoportjainak hangulatát nem egyszer a buddhisták fejezték ki. I^agy befolyása van a buddhista mozgalomra a Nemzeti Párt nevü polgári földesúri csoportnak. Ez a párt köztudomásúan jó francia kapcsőlátókkal rendelkezik, magáévá t'et:te de Gaulle tábornok semlegesítési javaslatát, s a buddhista mozgalomban is támogatja azokat, akik a dél-vietnami probléma nem katonai, hanem politikai rendezését kívánják. A másik szárnyon azonban a buddhista szervezetekben igazi hazafias erők is tevékenykednek. Amikor á buddhista tüntetők az utcára vonul-* nak, sőt sok esetben önkéntes tűz-* halállal vetnek véget életüknek, jel-* szavaik nemcsak általában követelnek békét, hanem meg is jelölik ennek feltételét: az amerikai megszállók távozását. Egyre radikálisabb, egyre harcosabb a buddhista tömegek raoz* galma. Az erőszaktól való tartózkodás elvéről mind többen térnek át a tény-1 leges ellenállás gyakorlatára. Mindennél többet mond azonban, hogy a buddhisták 1964 év elején lét'-* rehozott intézete nemcsak vallási, hanem világi kérdések tanulmányozására is hivatott, s hogy az utóbbiak-* ban milyen véleménnyel jutottak, legtömörebben az intézet előtt kifeszített szalag jelmondata fejezi ki: „Demokratikus rendszer létrehozását, a katonák politizálásának megtiltását, az USA-val a függetlenség és az egyenlőség alapján való együttműködést követeljük.“ A töprengő, a szelíd mosolyú, a pihenő Buddha szobra helyett tehát Dél-Vietnamban ma inkább a „tüntető Buddha“ alakját lehetne megmintázni. R. i. AMERIKAI KATONÁK DÉL-VIETNAMBAN — Johny, nem tudod véletlenül lefordítani, mi van ott felírva? — Teljes vereség ... SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. február 6.
