Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-06 / 5. szám
Minden ember annyit éry amennyit tud Kollár Mária — Kollár Mária vagyok, a kutnikyi szövetkezet tagja. Jelenleg az első évfolyamot végzem. — Milyen beosztásban volt, mielőtt megkezdte a tanulást? — A dohánytermelő csoportban dolgoztam. Az idény befejeztével vállaltam minden beosztást. Ennek ellenére kénytelen voltam 3—4 hónapon át munka nélkül lenni. — Mi késztette arra, hogy tanuljon? — Az általános iskola befejezése után a mezőgazdaságban dolgoztam. Megszerettem ezt a munkát. így jelentkeztem a Nagymegyeri Mezőgazdasági Mesteriskola kétéves tagozatára, ahol 1964 tavaszán kitüntetéssel végeztem. Ezek után lettem hallgatója a mezőgazdasági középiskolának. — Mi a terve az iskola befejezése után? — Tervem és óhajom visszatérni a szövetkezetbe olyan munkaszakaszra, ahol a legnagyobb szükség lesz rám. Ez már beszéd! Sok ilyen Marikára lenne szüksége mezőgazdaságunknak! Kovács József szintén itt tanul, s így nyilatkozik magáról: — Kitüntetéssel végeztem Karván a kétéves mesteriskolát. Utána katonának mentem. 1963-ban nehéz körülmények között, mint a lelédi szövetkezet agronómusa kezdtem munkához. Ebben az időben a szövetkezet az utolsók között volt. A nehézségektől nem riadtam vissza. Munkámban nagy segítséget nyújtott a szövetkezet elnöke. Józsi munkájával mind a tagság, mind a szövetkezet vezetősége elégeagft. A szép eredményéit, meffiUtef H szövetkezet a növénytermesztésben elért, részben az ő ügyes szervezésének is köszönhető. A tagság úgy döntött, iskolára küldi Józsit. — Mik a terveid? — A sikeres befejezés után a Nyit-Kovács József rai Mezőgazdasági Főiskolán szeretném tanulmányaimat folytatni. — Elegendő a nyelvtudásod a szlovák nyelvű főiskolára? — A szlovák nyelvet hiányosan beszélem. Jobb lenne az anyanyelvemen tanulni... Remélem, a hiányosságot azért sikerül bepótolnom, s becsülettel helytállni. A főiskola után visszatérek a szövetkezetbe. Leginkább a növénytermesztés iránt érzek vonzalmat, de nem riadok vissza más munkától sem. Csak úgy emelhetjük dolgozóink tudását, ha mindnyájan hasonlóan gondolkozunk, mint a fent említett Marika és Józsi. Tartsuk szem előtt azt a régi, jó magyar közmondást: „Minden ember annyit ér, amennyit tud!“ Kotor János (Nagymegyer) AZ A CÉLUNK, hogy közellátásunk számára és földolgozási célra elegendő, de emellett kifogástalan minőségű tejet vásároljunk föl a termelőktől. Ezt a célt szolgálják az üzemünk (Ipolysági Tejfeldolgozó üzem) dolgozói által a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban rendszeresen sorrakerülé rajtaütésszerű ellenőrzések, amelyeket rendszerint az esti, vagypedig a korareggel! fejések alkalmával végeznek. pedig 36,3 %-os vizezést észleltünk. Kétségtelen, hogy a tej vizezése nem válik a szövetkezet becsületére. A felhozott tények arra figyelmeztetik a vezetőket, hogy rendszeres ellenőrzést folytassanak az istállókban s a fejősnél minden alkalommal ott legyen a zootechnikus. Ugyanis üzemünk az állami normák alapján csak a 5,5 %-os zsírtartalmú tejért fizetheti a literenkénti 2 koronát, ha viszont a tejzsirtartalom ettől keveCsak lelkiismeretlen ember vizezi a tejet Egy-egy kiruccanás alkalmából több ilyen vizsgálatot végezünk, amikor egyben megbeszéljük a termelés további lehetőségeit és az esetleges hibák elhárításának hogyanját is. Tehát nemcsak ellenőrzést folytatunk, hanem jótanácsokkal is ellátjuk partnereinket. A közelmúltban több mezőgazdasági üzemben elemeztük a tej minőségét, így jutottunk el az alsószemerédi EFSZ-be is, ahol bizony komoly hiányosságokra lettünk figyelmesek. A tej hőfokának, specifikus súlyának és zsírtartalmának helyszíni vizsgálata alkalmával a következőket állapítottuk meg: Bállá Margit fejőnő teheneitől csupán 2,8 %-os zsírtartalmú tejet adott, a Tóth Mária által kifejt tej viszont csak 3 %-os volt, Lami János fejőedényében csupán 2,4 %-os zsírtartalmú tejet találtunk. Ez annyit jelent, hogy az első esetben 15,7, a másikban 10,3, a harmadikban sebb, úgy százalékarányban a lejért kifizetett összeg is csökken. Ez egy tipikus példa arra, hogy egyes lelkiismeretlen emberek hogyan károsítják meg saját szövetkezetüket. A helyszíni elemzés után megbeszélést folytattunk Belánszky elvtárssal, a szövetkezet elnökével, aki ígéretet tett arra, hogy az istállókban megszigorítja az ellenőrzést és véget vet a tejvizezésnek. Ml hiszünk az ígéretben, de továbbra is résen leszünk és a mezőgazdasági üzemekben hasonló rajtaütés-szerű ellenőrzéseket folytatunk a jövőben is, mind Alsószemeréden, mind pedig a körzetünkbe tartozó más helyeken is, hogy elejét vegyük a lelkiismeretlen emberek spekulációjának. T a s s y Zoltán, az Ipolysági Tejfeldolgozó Üzem igazgatója Téli koronametszés a nagyüzemi gyümölcsösben 73 Ismeri a belterjes ■ tenyészkiválasztás feltételeit? főbb Az átlagos termelékenység állandó Emelése érdekében jelentős intézkedés a nem kielégítő termelékenységű tehenek állandó selejtezése (negatív szelekció). A fejlesztés annál gyorsabban halad, minél több átlagon aluli 'tejelékenységú tehenet selejtezünk ki és pótolunk mással, rendszerint előhasi tehénnel, s amennyiben ez lehetséges, kizárólag az állomány legtermelékenyebb teheneinek utódaival. Fontos az állomány egészségessé tétele is, azaz a tuberkulózis megszüntetése,amely számos állományunkat károsított meg. Ez az intézkedés ismét megköveteli, hogy a kiselejtezett teheneket egészségesekkel cseréljük fel. Ez különösen az új tehénistállók benépesítésekor fontos, mert fezekbe kizárólag egészséges állatokat lenne szabad elhelyezni. Mindkét említett intézkedés megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek saját részükre elegendő jó üszővel rendelkezzenek. Amennyiben a mezőgazdasági üzem rendelkezésére több üsző áll, mint amilyen a saját szükséglete, úgy előnyösen eladhatja ezeket továbbtartásra. Ezzel segít a betegség megszüntetésében vagy az állomány feltöltésében azokon az üzemeken, amelyekben kevés a tenyésztésre alkalmas utánpótlás, esetleg lehetővé teszi, hogy a városok közelében elhelyezkedő mezőgazdasági üzemek tejtermelésre szakosíthassanak. Ezt az anyatehén teljesítőképességeiről vezetett feljegyzések alapján teszszük. Az üszőket megbízható és tartós módon (tetoválás) kell megjelölni és kimutatásba szükséges venni, hogy tenyésztésük közben nehogy „eltűnjenek“. Azután figyeljük mint gya rapodik, fejlődik az állomány kiegészítésére előkészített üszőcsoport, de mindenekelőtt a legjobb anyától származó üszőket kísérjük figyelemmel. 75 Milyen elvek szerint ■ árusíthatók a tenyésztehenek és -üszők? 74. Hogyan biztosítjuk a legjobb tehenek és bikák nőivarú utódainak tenyésztését ? Hogy a tenyészkiválasztás (szelekció) teljesítse feladatát, szükséges az állomány kiegészítése céljából az átlagon felüli termelékenységű tehenek nőivarú utódait előkészíteni. Ha az ilyen tehenektől kevés az üsző s menynyiségük nem elegendő az állomány kiegészítésére, kivételesen az átlagos teljesítményű tehenek üszőutódait is számításba kell venni. Ugyanis tekintetbe vehetjük, hog'- az állandóan emelkedő tenyészértékű bikák alkalmazásával az üszőutódok termelékenysége az anyjukéhoz mérten majd emelkedik. Elsőrendű feladat: az üsző tenyésztésre történő kiválasztása már a növendékállat elválasztása alkalmával. Az olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek már megteremtették a tuberkulózis-mentes, jó haszontenyészetet, a szükségesen felüli tenyészüszőket vagy -teheneket más üzemnek továbbtartásra eladhatják. Ez nemcsak az I. és II. fokozatú ellenőrzés alatt levő állományokra vonatkozik, de a III. fokozatúra is. Sokkal előnyösebben, vagyis magasabb áron adható el az az üsző, amely anyjának termelékenysége ismert, s ugyanígy a tehén is, melynek saját termelékenysége nyilvánvaló, mintha az üsző ismeretlen eredetű, esetleg a tehén be nem bizonyítható haszonértékú. Az árak a termelékenység színvonalától függően különbözők. A szarvasmarha tenyészállatokat legnagyobb részt a mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemek, valamint a járási tenyészállat ellenőrző igazgatóságok által rendezett tenyészállatvásárokon értékesítik. Ezek az eladással vagy a vétellel kapcsolatos, valamint az árakra és a feltételekre vonatkozó szükséges információkat is megadják. A régi értelemben vett téli koronatisztítást ma már idejétmúltnak tartjuk. Ugyanis, a sok levágott ággal a gyümölcsfa sok energiáját semmisítjük meg, amivel az ágakat s a rajtuk levő termőrészeket kifejlesztette. Nagyüzemi, korszerű gyümölcsösben a fák koronáját úgy fejlesztjük ki, hogy minél kevesebb ágat vágjunk le, s azt is a fa fiatal korában. A nagyüzemi gyümölcsös csak akkor váltja be a hozzáfűzött reményeket, s hoz kielégítő jövedelmet, ha azt gyakorlott szakember kezeli. Ami a nagyüzemi gyümölcsöseinket illeti, még nagyrészt vadalanyra oltott középmagas törzsú gyümölcsfákkal vannak betelepítve, vagy még így telepítjük azokat. Itt ezek téli kezelését ismertetem. Megkülönböztetünk koronaalakító metszést, ami ültetés után 3—8 évig tart; termőmetszést, ami már a koronaalakító metszéssel veszi kezdetét, s annak elválaszthatatlan folytatását képezi; és koronaritkítást, ami legfeljebb néhány ág kivágására szorítkozik, ami rossz irányba fejlődik. A magára hagyott gyümölcsfa is nevel koronát, de ez nem mindig megfelelő célunknak, azért már ültetés után kezdjük a korona alakítását. A vesszőket az ültetést követő tavaszon, kifelé álló rügy meghagyásával egyharmad részre metsszük, csontárokkal még rövidebhre is. Mindig sudaras koronaalakításra törekedjünk. Ehhez szükségünk van egy vezérveszszőre és legfeljebb öt oldalvesszőre, mely a sudarasfa első ágcsoportját képezi majd. Ha az ültetett csemete vesszői elég erősek, a vezérvesszőt úgy metsszük, hogy az legalább egy méter hosszú legyen, s annak kihajtott felső rügyeiből kialakuljon a másik ágcsoport. Ha az első ágcsoport hiányos, gyenge vesszőkből áll, vagy a vesszők fejletlenek, egy évvel elhalasztjuk az első ágcsoport kialakítását. Ebben az esetben is visszavágjuk 2—3 szemre az oldalvesszőket és felére a vezérvesszőt, hogy következő évre erős vesszőket neveljen. Az egyes ágcsoportok egymástól! távolsága legalább 80—100 cm legyen, de ha több, nem baj, sőt előny a többtermelés szempontjából. Ezzel növekszik a termőfelület, jobb a koronarészek megvilágítása, színesebb a gyümölcs és könnyebb a fa kezelése, permetezése, a gyümölcs szedése. Egyes fajtáknál könnyű kialakítani az ágcsoportokat, szinte maguktól alakulnak ki. A gömbkoronát nevelő gyümölcsfák ágcsoportjainak kialakításánál már több alakító metszés szükséges. Ezt nem szabad elhanyagolni, mert később valljuk kárát, a korona elsűrűsödik. Az almánál, körténél, cseresznyénél a fajtáktól függően 3—4 ágcsoportot is alakíthatunk ki, míg kajszibaracknál, szilvánál legfeljebb 2—3 ágcsoportot. Az ágcsoportok tartóágai minden irányban arányosan legyenek elosztva, a felsőbb ágcsoport beleilleszkedjen az alsóbb ágcsoport hézagaiba. Ezek az ágak alkotják majd a korona alapját, ezek legyenek kellő vastagok, erősek, hogy elbírják a termés súlyét. Az ilyen ágrendszerben a vihar kevesebb kárt tesz. A napfény behatolása az ágcsoportok közé az eső és harmat gyors felszáradását s ezzel a gombabetegségek leküzdését eredményezi. Az említett ágrendszert lassan, évek alatt kell felépíteni. Az ágakon előretörő hajtásokat is kezelni kell. A vezérvesszőt visszavágjuk, úgy, hogy a rügyek a metszés alatt kihajtsanak s ezzel alakítjuk ki a további ágcsoportot, vagy ha még rövid a vezérvessző a következő ágcsoport kialakításához, azt felére visszavágjuk és a biztosítőcsaphoz kötéssel, új fiatal hajtással érjük el következő évben az új ágcsoport magasságát; a többi munka a termővesszőválogatás és ritkítás. A vízszintes irányú gyenge vessző, a rövid termőnyárs, a termőtüskék és átmeneti rügyek adják a termést. Ha ezek a tüskék oldalvesszőket nevelnek, a lefelé növő oldalhajtások felett vágjuk vissza ezeket. Ezek a termők a koronaalakítással kapcsolatban már kialakulnak. Jó talajon, ha a fa kellően fejlett és lombos, sohase metsszük meg a vadalanyra oltott fánál rövid csapra a termővesszőket. Ezzel ugyan igen rövid idő alatt tudunk némi termést produkálni, de később a fa terméketlen lesz. A vezérvessző és hajtás mindig úgy legyen alakítva, hogy megközelítőleg a törzs vonalát' kövessé függőleges irányba. Az ágcsoport egyes oldalágainak legmegfelelőbb, ha a vezérveszszőhöz viszonyítva 45 fokra állnak. Ha nem szabályosak, nem egyforma szögben állnak az ágcsoportban, vagy ha lefelé hajlanak, fel kell kötni a vezérvesszőhöz; ha közel hajlanak a vezérvesszőkhöz, keskeny lécdarabbal, kitámasszuk. A kajszibaracknál a túl hosszú hajtásokat vissza kell kurtítani. Ezzel a koronakialakítással megtörténik a termőrészek kialakítása is. A fiatal fáknál a termés az öregebb ágrészeken a törzsfeletti részen előbb jelentkezik, ahol a termők már kialakultak. Majd a fa idősödésével mindjobban a korona felülete felé terjed a termők kialakulása és a termés is. A korona alján, majd később a korona belsejében ágakon, vesszőkön rövid nyársak, csapok, termők keletkeznek. Ezeket védjük, ápoljuk, csak azokat vágjuk ki tőben, melyek kitermelték magukat és elszáradtak. Ha ezen termőrészek alsó része még valami életet mutat, azokat 1—2 szemre messük vissza, hogy hajtási hozzanak és újból termővé alakuljanak át, mert ha ezeket a rövid termőrészeket teljesen kivágjuk, a korona belseje üres marad, s ezzel nagymértékben csökkentjük a fa termőfelületét s azzal együtt a termés menynyiségét is. Az öreg felkopaszodott' fáknál már nincsen módunkban hajtásokat s ezzel termőket nevelni, ezeknél elégedjünk meg a korona felületén termő kevesebb gyümölccsel. Körtefáknál igen gyakran megesik, hogy 3—4 vagy több ág is felnyúlik s nem terebélyesedik. Ezek fiatal kortól kezdve rosszul voltak megmetszve, így alig hoznak termést, amit hoznak, az a n^agasból leesve tönkremegy. A körtefa többéves égét egymástól alátámasztani nem lehet, a feszítésnél tőben lerepednek. Az ilyen fánál egy vezérágat kell kiválasztani és azt meghagyni, azon kiképezni a másik ágcsoportot, a többi hajtást pedig, kertésznyelven: vissza kell „ejteni" még akkor is, ha azon termők vannak. Ez a visszavágás a kiindulási pontjuktól 50—80 cm magasan történjen, lehetőleg egyforma magasan, kifelé álló hajtórügyre, vagy vékonyabb ágacskára, amit visszakurtítunk 2—3 hajtó rügyre. A visszavágás következtében a rejtett rügyekből is hajtások törnek elő, amelyekből ki lehet nevelni az alsó ágcsoportot s a fa terebélyessé lesz. Az utóbbi években megváltozott a gyümölcsfatermesztés iránya. A fogyasztóközönség mindig "több és jobb' minőségű gyümölcsöt' követel. Az ízlés is máról-holnapra változik, ezt az ingadozást a régi típusú vadalanyra oltott gyümölcsfákkal, amelyek felneveléséhez 5—15 év kell, követni nem lehet. A gyümölcstermelő nagyüzemek alkalmazkodjanak a piachoz és körülményekhez. A nagyüzemnél nagy terhet jelent, hogy a vadra oltott gyümölcsfáknál 5—15 évet kell várni a haszonhajtó termésre s addig a gyümölcsfáknál beültetett terület termést, jövedelmet nem hoz. Új nagyüzemi gyümölcsöseinket a jövőben úgy telepítsük, hogy lerövidítsük a nemtermő évek számát. Erre a lehetőségek megvannak. A bogyósok közül igen keresett az eper, málna, ribiszke, feketeribiszke és az egres is kezd keresetté lenni. EM alanyra oltott alma és körte akár bokor alakban, akár termőnyársas alakra nevelve, őszibarack bokoralakban, kajszibarack alacsony törzsön pár év alatt konjukturális hasznot ad. Igaz. hogy ezek telepítése több költséggel jár és több szakértelmet is igényel, de ezek nem megoldhatatlan feltételek. Változások a takarmányjuttatásban A szocialista mezőgazdasági üzemek, tehát a szövetkezetek is, igényt tarthatnak 8 kg abraktakarmányra minden 100 liter tej után, amelyet az 1964-es év ugyanazon időszakának eladási tervfeladatain belül eladtak. Abban az esetben, ha 1964-ben az eladási tervet nem teljesítették, akkor nem a tervet, hanem a ténylegesen átadott tej mennyiségét veszik alapul. Nagyobb takarmányadagra, azaz 20 kg abraktakarmányra tarthatnak igényt minden 100 liter tejért, amelyet az 1964-es év azonos időszakának tervfeladatain felül átadtak. A mezőgazdasági üzem minden egalizált tejért cserében átadott 100 liter lejért 8 kg abraktakarmányra szóló utalványt kap. Az egyénileg gazdálkodó földművesek minden 100 liter tejért 8 kg abraktakarmányt kapnak negyed évvel hamarabb az előző negyedévben eladott tej mennyisége alapján. Az a mezőgazdasági üzem, amely minimális súlyú tenyészüszőt ad el, 80—120 kg abraktakarmányra tarthat igényt. Szerződéses sertéshizlalás esetén a szocialista mezőgazdasági üzemek 400 kg, a szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodó földművesek és más személyek pedig 200 kg abraktakarmányt kapnak. A szerződés alapján átvett szopósmalacokért 20 kg abraktakarmány jár. Annak ellenére, hogy pártunk és kormányunk minden lehetőséget megteremt dolgozóink továbbképzésére, nem mindenki érvényesíti kellőképpen. A szakiskolákon módunkban állna tanulmányainkat tovább folytatni anélkül, hogy anyagiakban nem lennénk megrövidítve. Magyar nyelvű dolgozóink továbbképzése mégsem kielégítő. Ezzel kapcsolatban két tényezőt vehetünk alapul. Az egyik maga a dolgozó, a másik számos esetben az üzem. Sokszor előfordul, hogy a dolgozó nem veszi figyelembe, hogy beosztása nagyobb félkészültséget igényel. Azt hiszi, számára elegendő az a tudás, amit az élet, a gyakorlat nyújtott. Megtörténik az is, hogy a dolgozó inkább otthagyja munkahelyét, beosztását. mintsem tovább tanuljon. Néha az üzemek követnek el hibát, amikor olyan dolgozót küldenek iskolába, akinek a továbbképzés nincs ínyére, míg ellenkezőleg, nem veszik számításba azokat az egyéneket, akik szívesen tanulnának. Ezen gondolatokkal kopogtam be a Nagymegyeri Me-< zőgazdasági Műszalí Középiskola ajtaján. Először egy talpraesett barna lánnyal találkoztam. Bemutatkozott: (Ruttkay Béla hagyatékából) SZABAD FÖLDMŰVES "J 1965. február 6.
