Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-06 / 5. szám

Méhészet Svédországban Dr. Jaroslav Svoboda, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia le­velező tagja, neves méhészeti szakértő értékes tájékoztatással szolgált a svédországi méhészet helyzetéről. A svéd királyság napjainkban 15 000 méhész gondozása mellett 100 000 méhcsaláddal rendelkezik. Valamennyien a méhészek szövet­ségének tagjai, a lopás elleni biz­tosítás, valamint a szakfolyóirat' előfizetési díjával együtt 7 svéd korona illetéket fizetnek. A nálunk meghonosodott' foga­lom szerint kutatóintézetük nincs. Uppsalában, a technikai főiskola mellett növénytani bizottság, Lund közelében pedig egy kisebb intézet működik. Svédországban egy méhcsalád után átlagban 17 kiló mézet nyer­nek. A legtermékenyebb déli tája­kon nagy a mézhordás repcéből, az északibb vidékeken vörös áfo­nyából, füzikéből, vörös és fehér lóheréből. Méhcsaládokat találha­tunk a sarkkörökön túl is. A napi csúcshordás mennyisége, abban az időszakban, amikor a Nap nem nyugszik le, a 30—40 kilót is eléri. Ami a méhcsaládok közelebb ho­zatalát illeti a beporzandó nö­vényhez, a föld tulajdonosa egy méhcsaládonként 30 csehszlovák korona értékű svéd koronát is ki­fizet. Eszerint módosul a lóhere­mag terméshozama is: 7—9 mázsa hektáronként A méz felvásárlásáról és eladásá­ról a méhészszövetség gondosko­dik. A bankban másfél millió svéd koronáig terjedő folyószámlája van. A mézet készpénzben fizeti, s kezelés után eladja a nagyke­reskedelemnek. A méhész a méz kilójáért 5 svéd koronát kap. A kiskereskedelemben 700 grammos üvegekben, ellenőrző szalaggal árusított méz, 7 svéd koronába kerül. A tenyésztőktől 50 kiló ür­­tartalmú dural-kannákba össze­szedett mézet négy gyűjtőhelyre szállítják. A töltőkben a, mézet a kannákból katlanokba öntve fel­melegítik, majd nyomás alatt sűrű szitán a töltőgépbe szűrik át. Itt az üvegeket önműködöleg töltik. Az 500 kilón felüli szállítmányok fuvarköltségét a szövetség fizeti. Ugyancsak a szövetség vásárolja a nagykereskedelem tagjai számá­ra a cukrot is; az ár ezáltal 23 Vo­kal csökken. A szövetségnek az üvegből is jövedelme származik, ezeket Örebröben, a legnagyobb üveggyárban szerzi be. Túlnyomórészben a szürke házi­­méheket tenyésztik. A kaptárak rakodók, Danant típusúak. Svédor­szágban a nosema fertőzés igen elterjedt, helyenként eléri a 80 százalékot is. A bacillusok okozta fertőzés évente 700—1000 méhcsa­ládot is sújt. A svéd nemzetgazda­ságnak a méhészet évi 200 millió korona bevételt jelent. Készül a cukorlepény A galántai Vcela nemzeti vátlalat dolgozói műszakonként 800 kg cukorlepényt (mézeslepényt) gyártanak. Múlt esztendőben például 163 tonna cukorlepényt készítettek, s az 1965-ös évben 15 vagormyi elő­állítását vették tervbe. A Vcela nemzeti vállalat az 1964-es évben 2121 tonna mézet dolgo­zott fel, s ebből 1234 tonnányit külföldön értékesített. Így például Ausztriába 600, a Német Demokratikus Köztársaságba pedig 370 ton­na mézet exportáltak, a hazai piacra pedig 895 tonna mézet juttatták. Képünk, Jobbágy Erzsébetet és Mária Rusovát mutatja cukorlepény készítése közben. Foto: Z. Kruzinskv A közelmúltban Léván 400 mé­hész figyelte érdeklődéssel, dr. őrösi Pál Zoltán értékes előadását, amelyet a méhészszövetség járási vezetősége szervezett abból a cél­ból, hogy a járás méhészei a téli időszakban gyarapítsák szakmai ismereteiket. Az előadónak az anyanév'elés gyors és olcsó módszereiről tar­tott ismertetéseit mindannyian nagy figyelemmel kísérték. Tény. hogy dr. Őrösi magas szakmai és módszertani tudása komoly értéket rejt magában, s ilyen előadást meghallgatni, több mint érdemes. Tudományos jellegű ismertetései­nek tételeit számos kísérleti adat­tal bizonyította, s ezzel hiföTess'é tette a méhészkedés egyik döntő tényezőjét, a magas termelékeny­ségű anya kitenyésztését. A vita keretében a méhészek számos kérdéssel fordultak a ked­ves vendéghez, aki mindenki szá­mára készséges és alapos választ adott. Ezen az összejövetelen járá­sunk méhészgárdája nagytudású, szerény méhésszel ismerkedett meg. Reméljük, hogy a segítségé­vel nyújtott elméleti tudás a gya­korlatban még gyümölcsözőbbé te­szi méhészeink munkáját. Zabranszky Imre biológus, méhészeti szaktanító PUHA CUKORLEPÉNY Pfefferle, a következőket ajánlja. Mézeskannába porcukrot és mézet rétegezünk: 2 kg cukorra Vt kg mézet öntünk, erre megint cukrot, majd mézet s így tovább. így ma­rad a kanna ősztől tavaszig. Mire lepény kell majd, a méz és a cukor egységes cukorlepénnyé áll össze kavargatás, gyúrogatás nélkül. (Südwestdeutscher Imker, Német Szövets. Közt.) Mezőgazdasági szakmunkásképzés Magyarországon L Az utóbbi években a mezőgazdasági szakoktatás központi problémájává vált a szakmunkásképzés. Igaz, a mezőgazdasági szakmunkás­­képzés korántsem új probléma Ma­gyarországon. Csaknem egy évszázada vajúdó kérdés közeledik napjainkban a megoldás felé. Gyökerei a keszthelyi Géorgikon ü. n. „parasztiskolájáig“ nyúlnak visz­­sza, mely intézményben uradalmi cse­lédek, erdészek, vadászok alsófokú szakképzése folyf. A tulajdonképpeni alsófokú szakmai oktatás viszont 1874 után indult meg szélesebb körben, s a felszabadulás előtti csúcspontját 1942-ben érte el. Ekkor az ország mai területére számítva, 13 kétéves mező­­gazdasági szakiskola és 31 téli gazda­sági iskola működött. A felszabadulás után 1950-ben kez­dődött meg ismét az alsófokú szak­képzés. A kimondottan szakmunkás képzés a felnőtteknél 1954-ben, az ifjúságiaknál 1958-ban indult meg. 1954 és 1963 között összesen csak­nem 200 000 felnőtt és ifjúsági hall­gató tanult a szakmunkásképző in­tézményekben. Eredményes szakmun­kás vizsgát azonban közülük csak 37 800-an tettek. Hasonlóan a gépész szakmák tanulóinak is csak töredéké jutott el a harmadik évig, a szak­vizsga letételéig. Magyarázza ez utób­bit az a tény, hogy itt mér az első év elvégzése is alapfokú traktorvezetői képesítést nyújtott. 1961-ben miniszteri rendelet szabá­lyozza az ifjúsági tanulóképzést és a szerződtetés rendszerét. Ennek kö­vetkeztében rohamosan növekedett a mezőgazdasági szakmunkára jelent­kezett tanulók száma, s csökken a lemorzsolódás, 1963-ban már a har­madévesek 85 °/o-a tesz eredményes szakvizsgát. Összegezve tehát jelenleg 14 000 fiatal tanul az ország szakmunkás képző iskoláiban, továbbá 80 000 vég­zett szakmunkással és csaknem 100 ezer traktorossal rendelkezik Magyar­­ország. Bát létszámuk a mezőgazda­­sági dolgozók összességének csupán 16 %-át teszi ki, hatalmas segítséget jelentenének a termelő üzemeknek, — ha valamennyien a mezőgazdaságban dolgoznának. Sajnos, azonban a szak­munkásoknak csak, mintegy 65—70 %-a, a traktorosoknak pedig csupán fele dolgozik a mezőgazdasági üze­mekben. rí. A közelmúltban hozott miniszter­tanácsi határozat végérvényesen le­szögezi, hogy mezőgazdasági szak­munkásnak csak az a dolgozó tekint­hető, aki a hároméves üzemi vagy iskolai szakmunkás képző oktatáson vett részt és eredményes szakvizsga nyomán szakmai képesítő bizonyít­ványt szerzett. Mindazok, akik rövi­­debb időtartamú szaktanfolyamokat végeztek, illetőleg a gépészképző első éve után alapfokú traktorvezetői ké­pesítést nyertek, betanított szakmun­kásoknak tekinthetők. E határozat eloszlatta az eddigi bizonytalanságot és nagymértékben növelte a szakmunkásbizonyítvány tekintélyét, s arpa ösztönzi a dolgozó­kat, hogy a választott szakmában a tanulmányok teljes elvégzésére és a szakvizsga letételére törekedjenek. A felnőtt szakmunkások képzés? jelenleg túlnyomórészt üzemi tanfo­lyamokon, az ifjúságiaké pedig kizá­rólag iskolai rendszerben folyik. A jövőben fokozatosan bevezetésre ke­rül az évi 5 hónapos elméleti oktatás rendszeré. Ennek azonban még szá­mos anyagi szervezeti előfeltétele van, amelyek megteremtése hosszabb időt igényel. Jelenleg tehát a szakmunkás képzés túlnyomórészt a 3 hónapos elméleti oktatás rendszeré szerint folyik. Ennek keretében a tanulók évente 3—3 hónapot a szakmunkás iskolákon elméleti oktatásban tölte­nek, 8—8 hónapig pedig szerződtető üzemeikben gyakorlaton vesznek részt. Kedvező jelenség, hogy ma már egyre több azoknak a gazdaságoknak száma, ahol a tanulókat nem nyűgnek, .szaladj ide, szaladj oda“, mindenre' igénybevehető munkaerőnek tekintik, hanem a gazdaság jövendő szakkép­zett munkásának. in. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák rendszerének létrehozásával és az üzemi tanfolyamok megszerve­zésével Magyarországon lényegében elértük, hogy az alsöfokú szakkép­zésnek létszámbeli korlátái jelenleg már nincsenek. A szakmát tanulóknak azonban szerződéssel kell rendelkez­niük, s ez a szerződés kétoldalú. Egyrészről a szerződtető üzem vál­lalja, hogy tanulójának megadja a lehetőséget a szakma gyakorlati isme­reteinek jó elsajátításához, továbbá igényt tart’ a szakvégzett dolgozó munkájára, végzettségének megfelelő munkában és jövedelemben részesíti. Másrészről a leszerződött tanuló vál­lalja, hogy a szakvizsga letétele után szaktudását üzemében hasznosítja. Az abonyi Kossuth Tsz-nék péMSÖS már 9 növénytermesztő, 6 sertéste­nyésztő, 2 öntöző és 1—1 baromfi­tenyésztő, növényvédő, illetőleg ön­töző-gépész szakmunkása van. Külö­nösen 1962 tavasza óta nőtt itt meg a tanulási kedv. A szövetkezet köz­gyűlése ugyanis akkor szavazta meg.­­hogy a szakmunkásoknak minden ágazatban 10 °/o-kal több munkadíjaí fizetnek. Maguktól a szakmunkásoktól tudakoltuk meg, mit is jelent ez a 10 °/o. Elmondották, hogy évente át­lagosan 30—50 munkaegységet, ami 1000—2000 forint többlet-munkadíj­­nak felel még. Vagy mit hallhatunk néhányszáz kilométerrel odébb, a kunszigeti Zöld Mező Tsz-ben? Csupán a múlt tanévben 22 tag szerezte meg a növénytermesztő szakmunkás bizonyítványt. Velük és a növényvédőkkel, öntözőkkel, állatte­nyésztőkkel, gépészekkel együtt már 44 szakmunkás, illetve betanított munkás tagja van a szövetkezetnek. Az ifjúság szakképzése, ösztönzése­­érdekében pedig ún. „ifjúsági alapot“ hoztak létre. Ennek értelmében, ha egy, a 16, életévét már betöltött, de a 25. évét még el nem ért és mező­­gazdasági szakmunkás bizonyitvány­­nyal rendelkező vagy e szakmában tanuló fiatal belép a szövetkezetükbe, akkor tagja lesz ennek az alapnak. Ez pedig azt jelenti, hogy nevére minden évben 1000 forintot takarékba helyeznek. A betéteket pedig 25 éves kora betöltése után egy összegben kézhez kapja. Vegyünk egy példát: egy fiatal az általános iskola elvég­zése után, 14—15 éves korában szer­ződést köt a szövetkezettel és szak­munkás tanuló lesz. 16 éves korától, amikor megkapja tagkönyvét, éventé 1000 forintot, félretesznek számára. 25 éves korában egy összegben 10 000 forintot kap kézhez, ami komoly alap lehet későbbi céljaihoz. Ezen felül nyugodtan lehet számítani 1000 forin­tot évente a végzettsége után járó többlet-munkadíjra. Minden bizonnyal a kétféle gondoskodás egyszerre hoz­za majd gyümölcsét. Az elmondottakhoz csupán égy észrevételt: Nem véletlen, hogy az itt' felsorolt és más, de a szakmunkás­kérdésben hasonló álláspontot valló üzemek a termelési eredményeik te­kintetében is kiemelkedőek. Srankó István, Magyar Mezőgazdaság. Szérk. munkatársa, Budapest A hugyany mini fehérjepótló Sajnos, világjelenség, hogy állaí­­állományunk takarmányozásához nem rendelkezünk elegendő növényi fehér­jével. Főképpen vonatkozik az a ké­rődzőkre, s ezek közül a szarvasmar­hákra. így világszerte tudományos kutatási folytatnak olyan fehérjeanya­gok feltárására, másrészt olyan anya­gok vegyi úton történő előállítására, amelyek pótolhatják a növényi fehér­jéket. A tudományos kutatások eredmé­nyeképpen hozták létre vegyi úton a nitrogéntartalmú fehérjét helyette­sítő hugyanyt. Az eddigi tudományos kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok — főkép­pen a Német Demokratikus Köztársa­ságban — azt bizonyítják, hogy a hu­gyany az eddig ismert szintetikus anyagok közül a legjelentősebb. íme a gyakorlatból néhány példa. A Palárikovói Állami Gazdaság egyik részlegén összehasonlító kísérletet végeztek fiatal bikáknál. A bikák a hizlalás kezdetén átlagban darabon­ként 270 kg-ot nyomtak. Ezek 16 na­pos szoktatási időszakon estek át. A hugyany adagolására fokozatosan tér­tek rá a kezdeti napi kétszeri 30 da­rabról a 13—14 napon a napi ötszöri 48 grammos adagolásra. Mivel az álla­toknál étvágytalanság jelentkezett, a továbbiak során napi 0,14 kg-ra csök­kentették a hugyanyt. A 112 kísérleti nap alatt a súlygyarapodás a hu­­gyannyal etetett csoportnál napi 0,775, az ellenőrző csoportnál pedig hugyany nélkül napi 0,711 kg lett. A cabaji EFSZ a hízómarháknál rendszeresen adagolja a hugyanyt. Az állomány — 68—90 másféléves hízó­­bika — erőtakarmánya közé adagol­ják. A napi takarmány fejadag 500 kg-os élősúlyra 3 kg lucernaszéna, 3 kg árpaszalma, 10 kg kukoricaszi­­lázs, 5 kg répaszelet, 5 kg melasz és 1,75 kg malomi takarmánykeverék. A kezdeti tíz napon a takarmánykeve­rékhez etetés előtt (500 kg-os élő­súlyra) 50 gramm hugyanyt adagol­tak, majd az adagot felemelték napi 100 grammra. Ennél magasabb hu­­gyany-adagolásnál étvágytalanság, sőt egyes esetekben mérgezés is jelent­kezett. Súlymérést nem végeztek, de a hízók szemmel láthatóan súlyban jobban és gyorsabban gyarapodtak, mint annakelőtte. Érdekes, hogy igen kedvező á mö­­lasz-hugyany kölcsönhatása. Az álla­tok, ha melasz-hugyany keveréket kaptak, jóízűen faltak, de melasz nél­kül a hugyanyos takarmányt csak ímmel-ámmal ették. Érdemes megje­gyezni azt is, hogy az állatok az olaj­­pogácsa-hugyany keveréket nem szí­vesen fogyasztották. A fejőstehenek takarmányozásánál ebben a szövetkezetben a hugyany csak részben vált be. A tejhozam nem emelkedett, de ellenben: az álla­tok súlyban gyarapodtak, mert az elébük adott takarmányt jó étvággyal fogyasztották. A hugyany a tehenek nemi életére káros hatást', elvetélést vagy üzekedés-kimaradást nem oko­zott. A növendékállatoknáí egy éven aluli kórban a hugyany-adagolás (50 gramm 500 kg élősúly) komoly mérgezési tü­netekkel járt. Ilyen esetekben bevált' orvosság az ecet, egy liter 8 %-os 1 : 1 arányban hígítva. Gyakorlati szakemberek egybehang­zó véleménye alapján a hugyany ked­vező erőnlétet biztosít a fejőstehe­neknél és gyorsabb súlygyarapodást a hízőmarháknál. Emeli a takarmány ízletességét, s ezért az állatok szíve­sen fogyasztják azt. A nagy fehérjehiány leküzdésénél — korlátozott keretek között — a hu­gyany hasznos segédeszköz, de semmi esetre sem veheti fel a versenyt a növényi fehérjékkel. Ezért minden egyes gazdaságnak érdeke, hogy nö­velje a hüvelyesek termesztését, és ezek között elsősorban gondolok a szójára. Akár kukoricával, vagy nap­raforgóval társítva szilázsnak vagy abraktakarmánynak nagyon bevált. Magas, körülbelül 34 %-os emészthe­­tőfehérje tartalmával egyre jobban nélkülözhetetlenebbé válik s ez sem mérgezést, sem pedig meddőséget nem okozhat, sőt a szójacsíra éppen elősegíti az üzekedést. Az állatok még olyan esetekben is vemhesülnek, ami­kor a szakemberek már teljes meddő­séget véltek. Kochanovszky Edgár, gazdasági mérnök, Cabaj Több megértést Két év óta vagyok a mulyadi EFSZ elnöke, s ezen idő alatt sok olyan dolgot tapasztaltam, amelyeknek ma már nem lenne szabad megtörténniük. Szövetkezetünk 1952 óta évről évré erősködik, s a járásban az elsők kö­zött foglal helyet annak ellenére, hogy a felettes szervektől jelentősebb' anyagi támogatást nem kaptunk. Na, de erre nincs is szükség. Azt hiszem, hogy az eredményeket felsorolnom nem szükséges, de az elmúlt év elő­relátható mérlegét mégis szükséges­nek tartom néhány adattal bemutatni. Az eladás terén minden tervezett mennyiséget túlteljesítettünk, s a ta­gok meg a vezetőség áldozatkész munkájának eredményeképpen évzá­ráskor a 10 korona előlegen kívül még 6 korona osztalékkal számolha­tunk. Nagyon szép eredmény ez ilyen kis szövetkezetben, de merem állítani, hogy a gazdálkodás sikere ennél is nagyobb lehetne, ha a tagság jobban megértené' az alapszabályokat. Hogy miért mondom ezt? Sajnos, a tagság — annak ellenére, hogy a munkaerkölccsel nincs baj — nagyon sok esetben nem tesz eleget' egy bizonyos kötelességének, ugyanis nem jár el rendesen a tagsági gyűlé­sekre. Ez pedig nagyon nagy hiányos­ság. Először is megnehezíti ez a ve­zetőség munkáját a következő évekkel kapcsolatos tervek kidolgozása során, azután pedig az egyes tagok a hallot­tak alapján az utcán, a munkahelyen, az üzletben és egyéb helyeken döntik el a dolgot, ami már természetesen késő. így aztán sokszor olyan kérdés megoldását tűzik a vezetőség és a kötelességtudó tagság elé, amely már egyszer tárgyalásra került. Egyszóval én csak arra kérem a mulyadi EFSZ minden tagját, hogy az egyes kérdéseket az illetékes helyen szíveskedjenek intézni. Ezáltal bizto­sítható, hogy a határozatok mindnyá­junk érdekét képviselik majd. Több megértést kérek s azt, hogy néha az esti szabad időnkből áldoz­zunk egy keveset saját érdekünk vé­­delmezésére is. Ha ezt a mulyadi EFSZ tagjai megteszik a jövőben, akkor bizonyos, hogy fölösleges vitákra nem kerül sor, s az 1965-ös esztendő sok­kal sikeresebb lesz, mint az elmúlt év. Vámos János, a mu&adi EFSZ elnöke f Értékes előadás A KERESZTEZETT MÉHEK TELJESÍTMÉNYE Seksujev A., a közép-európai méheket más fajtákkal keresztez­te. A keresztezett méhcsaládok jobban fejlődtek, több mézet és viaszt adtak. Legjobbak a közép­­orosz-grúziai távol keleti és a kö­­zéporosz-grúziai-olasz kereszte­zések bizonyultak. Az ilyen méh­családok kétszerannyi mézet gyűj­töttek, mint a középoroszországi méhek. (Pcselovodsztvo — Szovjetunió) A méz enzimtartalma Egy névtelen összefoglalás szerint a méz enzimje főképpen a méh garatmirigyéből származik. A garatmirigy kivonatával a nádcukrot (répacukrot) éppen úgy át lehet alakítani, akár a nektár érésekor tapasztalhatjuk. Annak, hogy némelyik mézben feltűnően kevés az enzim, főképpen két oka lehet: 1. A túlságosan bő, rohamos hordás. Ilyenkor kevés enzim jut a nektárba vagy azért, mert az átalakítan­dó cukor sok a méhek mirigyváladékához képest, vagy a túlságosan igénybe vett mirigy kevés enzimet termel: A bőséges etetés cukor­szörppel ugyanilyen következményű. 2. Lehetséges, hogy némelyik mézben olyan anyagok vannak, melyek az enzim hatását mérsékelik, gátolják. Ezt sejtik pl. az enzimben nagyon szegény narancsmézről. (Schweizerische Bienenzeitung — Svájc)

Next

/
Thumbnails
Contents