Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-06 / 5. szám

A Gellei Gép- és Trakt or állomás ag­­rolaboratóriumában Tóth Éva a búza fejlődési szakaszát tanulmányozza, hogy a növényt he­lyes agrotechnikai Időben nitratálhas­­sák. -ba-A TÖBBI SZÖVETKEZET könyveWfl és vezető dolgozói is igazolhatják, hogy az állatállomány évvégi leltáro­zásánál gyakran értékcsökkenés kö­vetkezik be, ami persze a tagság jö­vedelmének terhére megy. Tévedés ne essék, nem a tagság szorgalmában vagy hozzáértésben kell keresni a hi­bát — sőt a legtöbb szövetkezetei az utolsó esztendőben már a takarmá­nyok terén is önellátónak lehet mon­dani — csak az építkezéssel ne lenne annyi baj. Valamit itt is tenni kell o Bosszúsággal fűszerezett GÉPJAVÍTÁS I • Nem tűr halasztást a gépek javítása 0 Van, de mégsincs alkatrész 0 Hol legyen a raktár: Királyhelmecen vagy Nagykaposon? 0 Kit terhel a felelősség? 0 A szövetkezeteknek is jusson a pótalkatrészek­ből 0 Le a bürokráciával! A királyhelmeci gépállomás udvará­ban hóval borított, javításra szoruló gabonakombájn, traktor és más me­zőgazdasági gép sorakozik. A szere­lőműhelyekben egynéhány szétszedve hever. A javítók egyik műhelyből ki, a másikba be. Szédelegnek. így telik­múlik az idejük. Miért nem dolgoznak ezek az emberek? — teszem fel ma­gamban a kérdést. Szepesi Gáspár műhelyvezetőtől ér­deklődöm a javítás felöl. — Tizenhat esztendeje dolgozom a gépállomáson — mondja — de ilyen problémánk még nem volt, mint az idén. Fogalmam sincs hogyan végez­zük el tavaszig a gépjavítást. Itt a február, s feladatainkat csak 20 %-ra teljesítettük. Az idény elején áttér­tünk a gabonakombájn generáljavítá­sára, s mellette a többi mezőgazdasági gépek javítását is vállaljuk, sőt konst­rukciós munkát is végzünk. De minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult ez ideig, mert nincs pót­­alkatrész. Mindenbe csak bele-belé­­kezdünk, és semmi sincs befejezve. A szövetkezetek vezetői naponta a nyakunkon ülnek. Attól félek, leáll a munka. A szerelők elégedetlenkednek keresetük miatt. El sem tudom kép­zelni, mi lesz ennék a vége. Csak a mezőgazdasági üzemek látják kárát, mert nem vagyunk képesek kijavítani a tavaszi munkához szükséges gépe­ket. Az egyik műhelyben Bodnár 'elvtárs szerelő három hónappal ezelőtt hoz­záfogott egy 30-as Major traktor ja­vításához, de a mai napig se tudta befejezni hengerfejpakolás hiánya n**att. Amikor végighalgaft’am az emberek panaszát, az egyik újságíró tollából eredő interjú jutott az eszembe, mely a pótalkatrész ellátással foglal­kozott. Úgy értelmeztem a dolgot, hogy ebben a javítási idényben ele­gendő mennyiségű áll majd az igény­lők rendelkezésére. Most mi ebben az igazság ? — Ha nem hisz nekem, menjen és kérdezze meg a főraktárost — mondja a műhelyvezető. Tóíh Béla főraktáros az irodában volt. — Mi az oka az alkatrészhiány­nak? — szegezem neki a kérdést. — Néra lett volna iff semmi baj — válaszolja — csak ne ilyenkor, idény alatt jönne közbe mindig olyasmi, ami ea. embereket kihozza a béketűrésböl. A múlt év novemberétől átszervezés alatt vagyunk. Az agrotechna elsza­kad a gépállomástól. A hiba azonban nem ezzel kezdődik. Három hónapja azon folyik a vita, hogy Királyhelme­cen marad-e a raktár, vagy áthelye­zik Nagykaposra. Pótalkatrészekben nincs hiány. Nemrég voltam a kerületi elosztóban és arról győződtem meg, hogy nagy a választék. De minek hozzuk és hová, ha nem tudjuk elhe­lyezni. Egyszer már azt mondták, maradjunk Királyhelmecen. Mikorra megkezdtük volna a raktár átalakítá­sát, jött egy jelentés, hogy ne csinál­junk semmit, mert egy hét múlva Nagykaposra hurcolkodunk. Azóta már néhány hét eltelt és még semmit sem tudunk. Maradunk-e vagy me­gyünk? Nemrég kaptunk alkatrésze­ket a mezőgazdasági gépekhez, de ott fekszik ledöntve egy csomóba. Nem tudjuk hova rakni, nincsen he­lyünk. Manapság a mezőgazdasági üzemek túlnyomórészt maguk javítják saját gépeiket. Persze csak javítanák, ha lenne pótalkatrész. Akárhová fordul­nak, senki sem segít rajtuk. Lassan elmúlik a tél és megkezdődik a tava­szi munka. De hogyan kezdhetik meg a tavaszi munkát, ha a gépek nem lesznek kijavítva? És egyáltalán ki lesz felelős a lemaradásért? Az elmúlt években a gépállomás saját részére tartotta fenn az alkat­részek színe-javát. Másoknak alig jutott. Most, amikor a szövetkezetek saját javítóműhellyel rendelkeznek, időszerűvé vált. hogy a pótalkatré­szek raktárát külön válasszák a gép­állomásoktól. Az általános közvéle­mény egyetért az átszervezéssel. Csak az a kérdés, hol lenne jobb beren­dezni a raktárt, Királyhelmecen vagy Kapóson? A válasz egyszerű. Ott. ahol az igénylőknek a legmegfelelőbb. És ebben az esetben Királyhelmecre esik a választás. Miért? A gépállomás egyik részén — ahol jelenleg is, fedél alatt vannak az új gépek — üres, megfelelő helyiségek állnak rendelke­zésre az alkatrészek, mind pe­dig a gépek raktározására. Más szem­pontot figyelembevévé is Királyhel­­mec jöhet számításba. Egyrészt, hogy Bodrogköz szívében van, másrészt, a mezőgazdasági üzemek a gépállomás­tól kapják az üzemanyagot. Nagyka­poson nincs megfelelő raktárhelyiség és a központtól is távol esik. A mezőgazdasági üzemek nem egyezhetnek bele olyan ésszerűtlen húzásokba, amilyenekre az említett esetben sor kerülne. Már csak azért sem, mert ilyenkor javítási idényben nem lehet bezárni az alkatrészrak­tárt. Ez egyenlő a bürokráciával. Eb­ből kára származna a járás jnezőgaz­­dasági üzemeinek és nemzetgazdasá­gunknak egyaránt. Jablonei Lajos HA ARRA KELL FELELNEM, van-e a lucernának közvetlen befolyása a gabonatermesztés fokozására csak úgy adhatnék igenlő választ, ha e kér­dést egy egész sorozat feltételtől tenném függővé, úgy hogy végül az egész lucernatermesztés elveszne a feltételekben. Én a lucernatermesz­tést egész másképp látom és bárki számára világos lesz, hogy a lucerna­termesztésnek közvetett (tehát nem közvetlen) hatása a döntő a gabonatermesztés szempontjából. Véleményem szerint a lucernater­mesztés létjogosultsága: 1 kg szárazanyag előállítására a gabonafélék 300—600 liter vizet, a szálastakarmányok 600—900 liter vizet fogyasztanak. A lucerna mélyenjáró gyökereivel olyan rétegekből termeli elő, ami más növény számára elérhe­tetlen. De álljunk le egy pillanatra. Nem vehetjük az évelő pillangósokat egy kalap alá. A vöröshere kétéves, tehát egyéves hasznosítású szántóföldi nö­vény. A többkaszálású baltacím há­roméves, tehát kétéves hasznosítású szántóföldi növény. Ennélfogva e két növény gyökérzete eltérő a lucernáé­tól, ugyanígy vízgazdálkodásuk, és ami a feltett kérdéssel kapcsolatban nagyon lényeges, a vöröshere a több­kaszálású baltacím kiváló elővetemé­­nye az őszi- és tavaszi búzának, zab­nak és kölesnek. A lucerna nálunk négyéves, tehát hároméves hasznosítású, de eseten­ként továbbra is meghagyják, ha ál­lománya kifogástalan, különösen ak­kor, ha valami baj történt az aláve­tésekkel (szárazság, egérkár stb.). A lucerna vízgazdálkodását és gyö­kérrendszerét már ismertettem. Le­gyen szabad néhány szót szólnom a lucernatermesztés „clőtt“-jéről és „után"-járól. Ahogyan a mezőgazdasági világ­szakirodalom legnagyobb nyelvbotlá­sának azt tartom, hogy „Az istálló­trágya leszántásának ideje az ősz“ (márpedig az istállótrágyának az ősz kezdetéig, szeptember 22-ig közép­mélyszántással földbe kell kerülnie, tehát ez az egész északi féltekén a nyári évszak befejezését jelenti), a Milyen előnyt nyújt a lucernatermesztés a kalászosok számára ? lucerna tápanyagainak zömét a mi száraz viszonyaink között csak a lu­cerna vetését megelőző őszön juttat­hatjuk a talajba az őszi mélyszántás­sal. Minthogy igen sok gazdaságban nincs vetésforgó, az egyetlen nö­vény, amit céltudatosan terveznek: a cukorrépa. (Trágya kihordása szarva­sokba stb.). Igazságtalanság volna elhallgatni, hogy ebben a cukorgyári agronómusnak is érdeme van. Amikor a lucernatermesztés szilárd alapját akarjuk lerakni, leghelyesebb ha a cukorrépát követő árpát használjuk a lucerna védőnövényeként. Ha a cukorrépafej letakarítása után a lucerna többéves káli-foszfát szük­ségletét fedezzük, egyben ellensú­lyozzuk a cukorrépa által fel nem használt nitrogénfelesleget, és így: az árpa megdülésének veszélyét csök­kentjük. Termő lucernásról a három év alatt kb. 300 q száraz tömeget veszünk le. Hogy ebben a második kalászosok viszik a főszerepet, nem képezheti vita tárgyát, és igen meggondolandó, nélkülözhetjük-e a 5. termőév máso­dik kaszálását a jelenlegi szűkös ta­karmányellátásban. Ezt azoknak szá­nom, akik büszkék arra, miképp lehet a második kaszálás feláldozásával a búza-útónövénynek jó előfeltételeket teremteni. Világos, hogy ma már fe­lelőssége tudatában senki sem fogja javasolni a 3. év második kaszálásá­nak feláldozását. (Jól telepített lucer­nás ilyenkor java termését adja.) A lucerna kiszántásának ideje az év legszárazabb időszaka. A felhagyott lucernás földben maradt szerves anyagának felbomlása belehúzódik az utónövény termesztésének idejébe, a bomlás száraz körülmények között, valamint hidegben szünetel. Ezért nagyon gyakran az utána következő gabonaféle olyankorra kapja a felsza­baduló nitrogént, amikor a fejlődés­nek már nem használ. A száraz ősz bajait az üreges talajt és a pentozán­­hatást csak a legjobb agrotechnikusok képesek ellensúlyozni. Ezért amilyen kiváló elóveteménye az őszi búzának a vöröshere és a baltacím, a lucerna legalábbis kiszámíthatatlan elővete­­ménye. így szoktam jellemezni: A lucerna után általunk csak minimálisan szabályozható, óriási ingadozású nitrogén-készletek sza­badulnak fel, legtöbbször az álta­lunk nem befolyásolt csapadék következtében. (Köztudomású: a lucerna kiszántása után visszamaradó, altalajból felho­zott szerves anyag, a felhalmozott nitrogén, óriási érték. Ezt céltudato­san kellene hasznosítanunk.) A lucernaültetvény közvetlen ha­tása: Vegyük a gabonaféléket sorjában. 1. Az őszi rozs, őszi árpa, tavaszi árpa a lucerna után — e gabonák gyenge szalmája miatt — szóba sem jöhet. 2. Az őszi búza, ha megfelelő faj­tát választottunk, ha kellő tápanya­golással megpróbáltuk kiegyensúlyoz­ni az óriási nitrogén ingadozásokat, ha a talajművelést a legnagyobb kö­rültekintéssel végeztük és ha az időjárás nem szélsőséges, adhat jó termést lucerna után is. Vannak faj­ták, amelyek termesztését lucerna után határozottan ellenezzük. 3. A tavaszi búza egyes jövendő fajtái lucerna után kellő nedvesség­pótlás mellett ígéretesek. Nagy szá­razságban a lucerna-elővetemény a bajt még fokozza. 4. A zab és köles, mint nitrogén­igényes legkésőbbi fejlódésü gabo­náink üde viszonyok között ígérete­sek, használatuk előfeltétele a szilár­dabb szalma, ami a jövendő nemesí­tett fajtáknál nélkülözhetetlen. A fentiek megvitatása után, szem élőt tartva, hogy különösen az őszi búzának (hacsak nem öntözzük) eí­­fogadható terméshez szüksége van az elővetemény vízgyűjtésére. Ma sok sekélyen gyökerező vízgyűjtő előve-1 temény értékelésénél (burgonya, len­­cse, borsó, zabosbükköny, zabosborsó, mák, nem értékelik kellően az utó­növényekre gyakorolt terméstnövelő hatást. Ezen felül a borsó, szeges lednek és lencse hamar feltáródó, szinte kalkulálható nitrogénje óriási többletérték!) Ezért a kutatás és a tapasztalat fogja megmutatni, hogyan lehet legjobban kihasználni a többéves lucerna feltörése után — általunk aránylag nehezen be­folyásolható — kedvező, ma gyak­ran kedvezőtlenül is jelentkező utóhatást. A kiterjedt lucernatermesztés a céltudatos gazdálkodás alapja. Ennek meggyőző példája a dunaszerdahelyi járás. De vegyük a többi járást is. Ha ma a cukorrépa az első lépés a jobb nö­vénytermesztés felé, a lucernater­mesztés a második lépés, a kettő együtt megközelíti a gazdaságok ve­tésterületének V3-át, és világos, hogy ezzel az állattenyésztésre is sors­döntő. Ha ehhez hozzászámítjuk a cukorrépát megelőző búzát, valamint a cukorrépát követő lucernát védő árpát, a gazdaság területének a felén rendszeres növénytermesztést folyta­tunk. Vitathatatlan, hogy mindez a gabo­­natermesztésnek csakis előnyére vál­­hat. Szarnák István, mezőgazd. mérnök, a Diószegi Növénynemesitő Üzem doloozóia vállalatok szerint taglalnák azokat a számlákat is, melyeket a leállítás időpontjától kezdve a JÉV banktól kapott különleges hiteléből fizették, s a hitel összegét a lemaradás okozói között megfelelő arányban elosztanák. Ugyancsak az egyes vállalatok külön­leges hitelszámlájából egyenlítenék ki azokat a kötelezettségeket is, amelyek ezután — tehát a másqdik megtorpa­nás után — válnak esedékessé. A pénzügyi nehézségét jelentő kü­lönleges hitel tehát személy és összeg szerint is azokat a vállalatokat terheli teljes mértékben, amelyek lekésték az építkezés befejezésére előirányzott első határidőt. Sőt mi több, a külön­leges hitelnél előtérbe lép a még ma­gasabb kamatláb, esetleg az admi­nisztratív alkalmazottak fizetését a lemaradásért való felelősség mértéke szerint bizonyos arányban visszatar­tanák. Szó lehet arról is, hogy az olyan vállalatnál, ahol a szállítási terv le­maradásából származó különleges hi­tel elér egy bizonyos, már nem kívánt' százalékot, ott a mulasztásért felelős dolgozók abban az évben nem kapná­nak vállalati prémiumot. Természete-' sen azok a vállalatok, amelyek már elvégezték az építkezésre vonatkozó kötelezettségeiket, és mások lemara­dása miatt még különleges hitelük van. nemcsak figyelemmel kísérik az építkezés további sorsát, de mozgó­sítják, sőt a lehetőség szerint segít­séget is nyújtanak a még adós válla­latoknak feladataik teljesítésében. A rendelet joggal feltételezné, hogy az új irányelvek betartása kezdetben az egyes vállalatoknak fizetési nehéz­ségeket és egyéb kellemetlen problé­mákat okozna. Ezeknek a bonyodal­maknak elsősorban az évi tervek ki­dolgozásakor kell elejét venni többek között azáltal is, hogy mindén vállalat csakis olyan kötelezettségeket vállal­na tervében, amelyet megbízható, már kipróbált partnerrel kötött' gazdasági szerződés alapján vagy saját erőből tud pontosan teljesíteni. A tervkészí­tésnél tehát minden vállalat esetében következetésén ki kell hangsúlyozni a fervfegyélmeí és vele kapcsolatban a felelősségét is. A mezőgazdasági ’építkezésben év­ről évre ismétlődő hibák nagyon sok gondot és pénzügyi veszteségéi okoz­nak a szövetkezeteknek. Itt a leg­főbb ideje annak, hogy ezzel a kér­déssel is komolyan foglalkozzunk. Gábris József a munka ne álljon — hozzálát a kö­vetkező építkezéshez, mért a teljesít’­­mények kimutatása a vállalat pénz­ügyi helyzetének alapja. A közösség érdeke viszont az kívánná, hogy a terv teljesítését nemcsak a munka­teljesítmények alapján, hanem az idő­re átadott kész épületek szerint is ellenőrizzék. Az építkezési vállalat akkor is eléri a célját, ha az épülete­ket nem fejezi be, csupán a bruttó munkateljesítmény tervét teljesíti. Ebben látom a hiányosságok okát. s ezért az alábbi intézkedéseket java­solnám. Ezek szerint, ha az építkezés égy részfeladatának teljesítése, melynek mértékét és a lemaradás idejét a ren­delet pontosan meghatározná, jelentő­sen lemarad, akkor az illető építke­zésre vonatkozó számlák kiegyenlítése a lemaradás időpontjától kezdve meg­változik. A zökkenésmentes időszak­ban az esedékes tartozásokat a szö­vetkezet a saját hitelszámlájából fi­zetné. A további számlák fizetését a bank az építkezési vállalatnak fo­lyósított különleges hitelszámlából rendezné. Az épület maradéktalan be­fejezésének végső határidejének kö­telező betartása most már a JÉV szempontjából is fontos lenne, mert az építkezés változott formájú pénz­ellátására folyósított különleges hitel visszafizetésének ideje azonos az épít­kezés befejezésére beütemezett ha­táridővel. A különleges hitel pedig nemcsak rossz névjegy a vállalat szá­mára, hanem magasabb kamatlábat és más pénzpgyi büntetőintézkedéseket is jelent. Az első komplikációt teljés mérték­ben megoldaná az a tény, ha a szövet­kezet a második megállapított határ­időre hibátlan kolaudáció mellett’ tel­jesen kész és használható épületet vesz át. Ez esetben a szövetkezet ugyanis a számlák első leállításától összegyűlt kötelezettségéit’ — valójá­ban az építkezés végelszámolási ösz­­szegét' — átutalja a vállalatnak, s ez ebből kiegyenlítené a banknál lévő különleges hite|ét. Ezzel a megoldás­sal a szövetkezet mindén esetben elé­gedett is volna, ha ... A rendeletnek előrelátással és meg­különböztetett intézkedéssel kellene gondolnia arra a lehetőségre is, hogy az építkezés menetében még nagyobb nehézségek merülhetnék fél. Ha az építkezés a póíszérződésben megállapított határidőre sem készülne el, akkor már szigorúbb megtorló­­intézkedésekre lenne szükség. A nem teljesített feladatokat' most már az építkezésben résztvevő egyes szállító­vállalatok szerint’ újbő! taglalnák és minden partnerre kötelező végső ha­táridőben egyeznének még. Ugyancsak Esztendeje is elmúlt, hogy a járási építkezési vállalatnak (JÉV) be kel­lett volna fejeznie egy 174/3-as te­hénistállót és egy borjúneveidét. Az építkezéssel egyidőben a szövetkezet szerencsésen leküzdötte a szarvas­­marhák termelékenységét gátló be­tegségeket és sikeresen hozzáfogott az egészséges állomány feltöltéséhez. Min.den a kidolgozott ütemterv szerint sikerült volna, ha a meghatározott' időpontban az állatokat beszállásol­hatták volna az istállókba. A JÉV ugyan a határidő lejártakor ígéretet tett az épületek rövid időn belüli be­fejezésére, de ígéretét nem tartotta be. Objektív okok, az építkezésben résztvevő további szállítóvállalatok lemaradása, egyszóval a már ismert kifogások. A szerződésben kitűzött határidőre egy teljesen kész és kifo­gástalanul üzemeltethető épület he­lyett a pörlekedésre irányuló akta­csomó maradt a szövetkezet birtoká­ban. Az alábbiakban egy olyan rendelet kidolgozására tennék javaslatot, mely az építkezési vállalatokat érdekeltté tenné a mezőgazdasági épületek gyors befejezésében. A rendeletnek határozottan ki kel­lene mondania, hogy az a JÉV, amely a kölcsönös gazdasági szerződésben meghatározott időpontra nem fejezi be a gazdasági épületet, nem foghat hozzá az időbeni sorrendben beüte­mezett következő építkezés megkez­déséhez. Ez végre: 1. megszüntetné a félig kész épüle­tek számának növekedését, s egyúttal felszabadítaná a félig kész épületekbe fektetett pénzösszeget és anyagot; 2. az építkezés határidőben történő befejezése lehetővé tenné, hogy a szövetkezet megkapja a kilátásba he­lyezett állami segélyt (szubvenciót), s ezáltal lényegesen csökkennének az építkezési költségek; 3. a szövetkezet számíthatna az épü­let üzembehelyezésével a meghatáro­zott időpontban. A gyakorlat eddig az? mutatja, hogy a megkezdett építkezés egy darabig a harmonogram szerint nagyszerűen halad. Körülbelül az építkezés máso­dik felénél kezdődnek a zavarok, vagyis a szállítások lemaradása (tető­­szerkezet, gépek beszerelése stb.). Az érdekelt felek között ekkor tapasztal­ható az első nézeteltérés és ilyenkor hangzik el az első ígéret a hiányossá­gok leküzdésére. A JÉV-nek azonban továbbra is élnie kell, s ezért — hogy SZABAD FÖLDMŰVES J 1965. február 6.

Next

/
Thumbnails
Contents