Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-30 / 4. szám
4 pa millió korona szőlőtelepítésre I 3v a kékkői körzetben Kinek van igaza? S A mi szövetkezetünkben az elnök a nem ismeri el más szövetkezeti • funkcionárius döntésének helyes- S ségét. Például a biztonsági techni- 9 kus megtiltotta, hogy a takarmányt • mindaddig a padlásra hordják, S amíg nem hozzák rendbe. Az elnök © ennek ellenére a saját felelőssé-Egére parancsot adott arra, hogy a takarmányt a rendetlen padlásra hordják. Kijelentette, hogy nem engedi meg a munka fékezését. A biztonsági technikust megfenyegette, hogy leváltatja, ha a 0 jövőben hasonló parancsot ad ki. § Helyesen járt el a szövetkezet @ elnöke? Jelige: „Jogkör“. Jó lenne, ha a biztonsági technikus és a szövetkezeti elnök eljárását a tagsági gyűlés tárgyalná le. A biztonsági technikus kötelessége lett volna még a takarmány betakarítása előtt minden biztonsági intézkedést végrehajtani, nem pedig akkor, amikor a betakarítási munkák már megindultak. De az EFSZ elnökének sincsen igaza, mivel beavatkozásával a többi dolgozó biztonságát veszélyezteti. Baleset esetén reá hárulna minden felelősség. A szövetkezet elnöke helytelenül járt el, amikor fenyegetőzött, mivel ő viseli a felelősséget azért, hogy a biztonsági technikus által javasolt intézkedések életbe lépjenek, továbbá kötelessége személyesen ellenőrizni a biztonsági intézkedések végrehajtásának minőségét. A szövetkezet elnöke senkit sem válthat le. Erre egyedül a szövetkezet vezetősége jogos a tagsági gyűlés jóváhagyása után. A biztonsági technikus köteles figyelmeztetni — ha kell — az állami szerveket is, a helyi nemzeti bizottságtól kezdve a járási prokurátorral bezárólag, az általa előírt biztonsági intézkedések tudatos megakadályozásáról. Nem engedheti meg, hogy gondatlanság miatt baleset történjék. Jobb, ha a munkával egy kissé lemaradnak, mintha emberi életet veszélyeztetnek. Csökkentett járadék Kertész vagyok, és ez évben töltöm be a 62-ik életévemet. Az engem megillető járadék egyharmadát kapom, s most, amikor már nem dolgozom, teljes járadékot, tehát 745 Kcs-t kellene kapnom. Szeretnék ezen kívül valamelyik szövetkezetben vagy állami gazdaságban kertészként tovább dolgozni. Mi történne ilyen esetben a járadékkal? Jelige: „Kertész“. Ha már 62 éves és tartósan kertészi minőségben valamelyik szövetkezetben dolgozna és belépne a szövetkezeti tagok közé, akkor járadékát 600 Kcs-re csökkentenék. Ezt az öszszeget továbbra is megkapná tekintet nélkül arra, mennyit keres a szövetkezet tagjaként. De azt is megteheti, hogy nem tart igényt a járadékra, hanem minden további ledolgozott évért 4 °/o-kal növelnék a járadék kiszámítására szolgáló alapot. Ez a megoldás azzal az előnnyel jár, hogy ha abbahagyná a munkát, nagyobb járadékot kapna. Ha állami gazdaságba menne dolgozni, akkor a járadékát teljesen megszüntetnék, mivel 65 évnél fiatalabb. Am a járadékalapot minden évben 4 °/o-kal növelnék, illetve minden 3 ledolgozott hónap után 1 %-kal. Nagyobb mennyiségű cserépvirágot eladásra kínálunk a Nemzetközi Nőnap alkalmára; cyklámen, primula, cineraria, azália, dracéna stb. EFSZ, Dvory n/Zitavoa okr. Nővé Zámky let) páros dróthuzalok kerülnék. Ezen műszaki megoldás többek között kiküszöböli a kötözési munkáknál a kézi munkaerőt. A kiültetett szőlő 4—5 éven keresztül kordonokat nevel, amelyek kialakításához a tavaszi metszések alkalmával nagyobb hozzáértés szükséges. A lugasszőlő metszésétől nagyban függ a terméshozam, amely komoly feladat elé állítja a szőlőművelőket. Többéves gyakorlati tapasztalat után el lehet sajátítani. A lugasszőlő nagyüzemi és országos méretű meghonosítása, különösen járásunkban szinte forradalmi változást jelent a szőlőművelés szakaszán. Vannak már szép hazai példák, Bratislava és környéke szőlészeti szövetkezeteiben. A losonci járás szövetkezeteinek vincellérei erről személyesen meggyőződtek az ősz folyamán, amikoris tanulmányi kirándulás keretében meglátogatták a modrai, pezinoki és a récsei szövetkezetei. Az eredmények és szép gyakorlati példák, tapasztalatok a pezinoki szövetkezet pincéjében a borkóstoló, sokminden bizonyított. A lugasos szőlőművelés terméseredményei háromszorosan felülmúlják a bakhátművelésű szőlőfajták hektárhozamait. Módra vidékén a munkaerőkkel sincsen baj. Ott egy női munkaerő jut egy hektárra egész évben. Természetes, hogy a nehéz munkát a gépek végzik. A szélessortávolságnál az e célra beváltak a T 4—K 10 és a Z 2025-as kistraktorok, amelyek a sorok közé beviszik a trágyát és szétszórják, elvégzik a permetezést, megkapálják a sorok közét, ősszel pedig beszántják a zöldtrágyát és a humuszt. Egyszóval a gép megszabadítja a szőlőmunkásokat a legnehezebb munkáktól és ami a fontos, olcsóbbá teszi a termelést, ami előmozdítja a tagok évi jövedelmének emelkedését. A szőlőtelepítés komoly feladat elé állítja a Losonci Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságot és a szőlészeti társulás szakembereit. A szőlőterületek kibővítése komoly méreteket ölt és egy hektár szőlő kiültetéséhez 2800 oltvány szükséges. Járásunk területén nincsen olyan anyatelep, amely el tudná látni a szövetkezeteket és állami gazdaságokat^ megfelelő mennyiségű oltvánnyal. Eddig kisebbik részét a hazai, míg a nagyobbik részét külkereskedelmünk behozatal útján biztosította. Az utóbbi eléggé költséges, mivel országos viszonylatban államunknak komoly valutaterhet jelent. A Leszenyei Állami Gazdaságban több éve foglakoznak a szőlőoltással, iskolázással — egyszóval az oltványok kinevelésével. Azonban nincsen anyatelepük (vadvessző). Évente mintegy 100—150 ezer darabot neveltek, ami a kerületi szükségletnek csak egytized része. A gazdaság keretében már a múlt években 10 hektáron kellett volna anyatelepet létesíteni, sőt a távlat szerint 18 hektárra emelni és 1970-ig elérni a kétmillió szőlőoltvány kinevelését. Az anyatelep hiányát (még meg sem kezdték a kibővítését) a szőlőtermesztés fejlesztése közepette fogjuk érezni. A tervek alapján a 18 hektáros anyatelephez több mint kétmillió korona költséggel az oltási munkák elvégzéséhez és hajtatás céljára üvegházakat építenek majd. Ezen felül kerületünkben még egy hasonló telepet kell létesíteni, hogy a szükségletet ki tudják elégíteni a losonci, a rimaszombati és zvoleni járásban. Nem állítom azt, hogy a halogatásban az állami gazdaság dolgozói és vezetői a hibásak. Mindenesetre a cél máris megköveteli és szükségszerűvé teszi a 18 hektáros anyatelep megvalósítását. Mag nélkül nem lehet vetni és ültetni, mag nélkül nincsen termés és ez vonatkozik a szőlőoltványokra is. Szerintem az egész szőlőtelepítési akciót meg kellett volna előznie 3—4 évvel az anyatelepek létesítésének n akkor hasonló hiányosságok nem fordulnának elő és nem nehezítenék szakembereink irányítómunkáját. A szőlőtelepítés folyamán fokozatosan megszüntetik a direkttermő szőlőfajtákat, amelyek bora fogyasztás után veszélyezteti az emberi szervezetet. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szövetkezeteinknek kell megadni a választ. A több kenyérgabona mellett, több jó szőlőt és bort kell termesztenünk. Bados Pál (Szlovákgyarmaí) A brigádok és a kollektív szellem Számtalan esetben előfordul, hogy szükség esetén a brigádok egymást kisegítik. Egyrészt mindkét brigád tagjai közt jó, elvtársias viszony uralkodik, másrészt a másiknak való segítségért pénz áll a házhoz. Ha a gépek munka nélkül, kihasználatlanul állnának, ez terhelné az illető brigád pénzügyi gazdálkodását, mert, a leírások az üres napokra is szólnának. A technológiai kártyák és más nyilvántartási lapok megmutatják, hogy ki mit teljesített, s ezt nem lehet letagadni, mint más szövetkezetekben, ahol megfelelő nyilvántartás hiányában azt sem tudják, hogy ugyanazon a parcellán ki milyen munkát végzett. Tökéletes nyilvántartásnál a munka is tökéletesebb s az egyén felelősségérzete is jóval nagyobb. így a munkaverseny nem formális, s ezért eredményezöbb. Tavaly például egyszeri és a teljesítményprémium fejében 460 000 koronát osztottak ki a tagok közt, s ennek 70 °/o-át a növénytermesztők kapták. Egyedül a cukorrépáért 140 000 koronát fizettek ki prémiumként. Nemcsak a mennyit, a mennyiért is fontos Ezt a szövetkezetben szem előtt is tartják. Mind Jdsebb költséggel, egyre nagyobb tiszta jövedelmet igyekeznek bevételezni. Hasonló, termelési feltételeket létesítettek mindkét brigádnál. Azelőtt például a vetésforgón belüli táblák 25—28 hektárosak voltak, most pedig 50—60 hektárt foglalnak magukban. így jóval kevesebb a gépi üres járat, mind a talajművelés, mind pedig a betakarítás szempontjából, s ez is lényegesen hat a pénzügyi helyzetre. A múlt esztendei szárazság a szelőcei szövetkezetben is sok kárt okozott, de a mostoha körülmények ellenére is eredményesen gazdálkodtak. Az első számú brigád minden egy korona egyenes költség mellett 2,01, a második számú pedig 1,97 korona értékű terméket állított elő. Emellett egyikük sem lépte túl a nyersolaj fogyasztási tervét, azaz lényeges megtakarítással gazdálkodott. Viszont sokba kerül egy-egy néhány korona értékű alkatrész, mert beszerzéséért végig kell kilincselni az országot. Reméljük, hogy ez rövidesen megszűnik. íme néhány tapasztalat a szelőcei komplex-brigádok életéből. Amit eddig tettek, nagyon hasznos volt. A szövetkezet vezetői tisztában vannak azzal, hogy a szervezés terén további tökéletesítésre van szükség, s ebben van a szövetkezet és a brigádok erőssége. Menet közben fejlődnek, izmosodnak, tökéletesednek, s végülis betöltik a belterjes termelés, az iparosítás szempontjából rájuk háruló feladatokat. Hoksza István ígronómusa, brigádvezetője, két csoaortvezetője, könyvelője és megfelelő létszámú traktorosa, valamint egyéb lolgozója. Egy-egy brigád 21 erőléppel — ebből 3 lánctalpassal rendelkezik. Az eddig ismert legtökéletesebb elsődleges nyilvántartást vezetik a gépekről és az emberekről egyaránt. A növények munkálatait erre a célra készített technológiai kártyákon tüntetik fel. Itt minden egyes növényre megtalálható a technológiai terv területi, pénzügyi ráfordítási és jövedelmezőségi mutatója. A traktorosok például naponta jelentést írnak munkájukról, s ezt a brigád könyvelőjének adják át. Az agronómus és a brigádvezető viszont ellenőrzik a jelentés — a munka el"égzésének — helvességét, s jóváhagyják. vagy elutasítják attól függően, hogy mi a valóság. A könyvelő a hozzá visszaszármaztatott lapot (teljesítményt) a tulajdonában lévő kulcs alapján pénzügyileg értékeli. Ebben a szövetkezetben sem munkaegységet, sem pedig munkanormát nem alkalmaznak. A munkadíjat teljesítménybérként fizetik, ez viszont termék és területegységenként a munka neme szerint változó. Például egy hektár kukorica kapálásáért 210, egy hektár cukorrépa első kapálásáért 160, második kapálásáért 250, egyeléséért és szedéséért 480—480 koronát fizetnek. A brigád könyvelője a főkönyvelőségbe dekádonként küldi jelentését, amelynek egy példányát Bratislavában a Lespocet-hoz továbbítják, ahol a havi három dekádat tételenként aritmatikusú számológépen összegezik s mindkét brigádnak a kész anyagot visszaküldik. A számoszlopok rengetegében minden egyes számnak fontos jelentősége van, s a hozzáértő könyvelő a többszáz számjegyből álló kulcsot már fejből ismeri. íme egy kis ízelítő: a 142. számmal jelölt (Benkó Béla) traktoros 52. számmal jelölt gépén (DT—54) tavaly októberben 17 880,80 korona teljesítményt ért el. Ebből a kiadások (javítás, alkatrész, üzemanyag) 9486,48 korona volt (üzemanyagköltség 8541 Kcs). Az összes kiadások a traktoros fizetésével együtt 12 401,16 koronát képeztek (a traktoros havi keresete 2914,68 Kcs). Ha a kiadásokat levonjuk a teljesítményből, úgy megállapíthatjuk, hogy a tiszta termelési érték 5479,64 koronára rúgott. A nyilvántartásból megállapítottuk, hogy a traktoros októberben 93 hektáron elvégezte a középszántást, 105 hektáron a mélyszántást, 22 hektáron pedig a vetést és volt neki ezenkívül két munkaórája is. Azt mondhatjuk, hogy majdnem minden egyes mezőgazdasági jelleggel bíró összejövetelen, alsóbb és felsőbb fokon mezőgazdaságunk iparosítását sürgetjük. Mi szükséges ahhoz, hogy törekvésünket siker koronázza? Elsősorban is alaposan ismernünk kell azt a színvonalat, ahonnan elindulunk és tudnunk kell, hogy belátható időn belül hová jutunk. A mezőgazdasági termelés iparosítása tehát nem lehet sötétben való botorkálás vagy kampányszerű törekvés, hanem mélységesen tudatos, naponkénti aprólékos cselekedetnek kell lennie. Tudnunk kell, hogy a szocialista nagyüzemi termelés legjelentősebb tényezője a kornak és a követelményeknek megfelelő gépesítés. Ezt a szakaszt tehát tökéletesítenünk kell. Azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági gépesítés tekintetében már elértünk bizonyos ipari színvonalat. Ha a gépek darabszámát vesszük, úgy valóban vannak e téren bizonyos eredményeink, viszont azt is el kell ismernünk, hogy gépeink minősége még nem kifogástalan. Persze a termelés terén még sok tennivaló akad, ha valóban el akarjuk érni a kitűzött célt. Ma már a korszerű technika és a termelési technológia összehangolása válik szükségessé. Emellett nem csupán fölkészültebb szakemberekre, hanem tökéletesebb termelési rendszerre is szükségünk van, mert a régi akadályozza az új kibontakozását. Milyen termelési rendszer mellett' tökéletesíthetjük a termelést? Kétségtelen, hogy ott, ahol komolyan vették a növénytermesztés komplex gépesítését és a megalakított komplex-brigádokra termelési feladatot bíztak, ott már kialakulóban van a fejlettebb termelési forma s az eredmények is jelentősek. Nagyon helytelen azt gondolni, hogy a brigádok puszta megalakítása hatást gyakorolhat a termelésre. Ez a hiedelem hiú ábránd lenne, azonban már bátran állíthatjuk, hogy ahol a brigádok megalakítása nem volt formális, s naponta törődtek a brigádokkal. ott kétségtelenül javult a szervezés, de a termelés is. Ä komplexbrigádok legyenek a termelés iparosításának úttörői talaj összetételét és természeti adottságait. A Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet hathatós irányításával. ez meg is történt és a járást hat szőlőtelepítési alkörzetre osztották, amely országos viszonylatban kékkői bortermelő vidék néven lesz ismeretes. E nagyméretű akció sikere érdekében 1960-ban Dőlné Plachticében a bortermelő vidék középpontjában Szőlészeti és Borászati Kutató Állomást építettek, amelynek tudományos dolgozói már négy éven keresztül figyelték és tanulmányozták a telepítésre kijelölt szőlőfajtákat, azok érzékenységét az egyes betegségekkel és a hideggel szemben, valamint a termés mustfokát, borának zamatját és minőségét. Az említett két kutatóállomás a terület éghajlati viszonyához mérten a következő szőlőfajták telepítését javasolta: Müller Thurgau, Olaszrizling, Zöldszilváni, Tramin, Veltelíni, Leányka és Burgundi. A nagyméretű és igényes feladatok szükségszerűen megkövetelték, hogy Közép-Szlovákia losonci járásában egy speciális Szőlészeti Talajjavító Társulás alakuljon, amelynek már húsz szövetkezet a tagja. A társulás irányításával az illető szövetkezetek önsegélyes alapon telepítik a szőlőt. Ennek köszönhető leginkább, hogy 1964. évben a járásban már 110 hektár szőlőt telepítettek az említett fajtákból. A szőlő ültetésénél teljes mértékben a gépi művelés részesül előnyben, amelynek alapján a sor és tőketávolság nem 100X100 centiméterre, hanem 300X120 centiméter. Az új módszer teljesen szakított az alacsony tőkeneveléssel — bakhátas rendszerrel. Helyette a magas művelést lugasszőlő meghonosítása a fő irányadó. A fakarók helyett minden hatodik tökéhez betonoszlopok (három emea szaraz, meieg nyár es naprenyes ősz a losonci járásban is kedvező tényezői a szőlőtermesztésnek. Ipolynyékről Fülekig hagyományai vannak a szőlőművelésnek. A délkeletnek fekvő dombok lejtői gazdag lehetőségeket kínálnak jó minőségű és bőtermő szőlőfajták további telepítésére. Járási viszonylatban az 1962. évi statisztikai adatok alapján 970 ha szőlőterületet tartottak nyilván. Ebből mindössze csak 46 hektár az oltványszőlő, amelyet az állami gazdaságok és szövetkezetek művelnek. Népgazdasági szempontból értéktelen 924 hektár direkttermő szőlő a szövetkezetek tagságának háztáji gazdaságához, részben magángazdaságokhoz tartozik. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a kormány 1961 áprilisi közös ülésén megtárgyalta hazánk szőlő- és gyümölcstermesztésének időszerű kérdéseit. A közös ülésen leszögezték, hogy a szőlőtermesztésünk fejlődésének üteme nem kielégítő, egyes járásokban elhanyagolt és a termelési eredmények sincsenek összehangban a belföldi szükséglet követelményeivel. Megszületett a határozat, amely magában foglalja gyümölcs- és szőlőtermesztésünk távlati irányelvét. Az országos terv keretében a losonci járásban 1980-ig nemes szőlőfajtákból 1600 hektárt kell (lugasszőlőnek) betelepíteni. Ezen terv megvalósítására az állami költségvetés 150 millió koronát fordít, ami azt jelenti, hogy a járásban folya natosan évente 100 hektár szőlő új telepítését kell megvalósítani. A szőlőterületek kiválasztása körültekintő és sokoldalú előkészítést és munkát igényel. Figyelembe kellett venni az egyes községek határának fekvését, éghajlati viszonyait, a Sókszelőcei tapasztalatok A szövetkezet vezetőivel folytatott beszélgetésünk után arra a megállapításra jutottunk, hogy a komplexbrigádok létesítése így látszatra nagyon egyszerű, mégis eléggé bonyolult feladat. Mi benne az egyszerű? Az, hogy — mint a házat — alapjától kell kezdeni, s az alapokra sorról sorra kell fölrakni a fölépítményt. Sokhelyütt ezt nem így teszik. A szelőceiek kezdetben a régi termelési rendszerben a tulajdonukban lévő 2712 hektáron nyolc munkacsoporttal dolgoztak, később áttértek a négy munkacsoport rendszerre. Ezek a szervezési formák azért nem váltak be, mert a napi termelési megbeszéléseken örökös meddő vita folyt arról, hogy melyik csoporthoz osszanak be gépeket. Ebben az időben a feladatokat még dolgozókként írták szét. Később azonban rájöttek, hogy ez a módszer nem felel meg a nagyüzemi feltételeknek. Olyan megoldást kerestek, amely összhangban volt a társadalom, a szövetkezet és az egyének érdekeivel. Ekkor határozták el a két komplexbrigád megalakítását Űj forma — új tartalommal Természetes, hogy más községekben is alakítottak komplex brigádokat, de soknak lényeges hibája akadt, mégpedig az, hogy a régi formára ráhúzták az új tartalmat, hogy neve legyen a gyereknek, különben minden maradt a régiben. Sókszelőcén azonban elvetették a régi formát, s helyébe újat, korszerűbbet kerestek, s ezt új tartalommal töltötték meg. A komplex brigádok nemcsak nevet, hanem feladatot, méghozzá termelési-pénzügyi feladatot kaptak. Mindegyik számárá kijelölték a működési — több mint 1250 hektár — területet. Sokhelyütt viszont a brigád tagjaira munkafeladatot bíztak, ami lényeges különbség. Itt az egyén csak a rábízott feladat elvégzésében érdekelt. A munka minősége már számára mellékes, mert nem érdekli őt az, hogy munkája milyen értéket hoz. s ez nemegyszer károsan hatott néhány szövetkezet pénzügyi gazdálkodására. Az önálló elszámolás jelentősége A sókszelőcei szövetkezetben tehát mindkét komplex brigád külön-külön gazdasági egységet képez, mint olyan saját elsődleges nyilvántartással és önálló elszámolással (hozraszcsot) rendelkezik. Mindkettőnek van saját H SZABAD FÖLDMŰVES 1965. január 30.
