Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-30 / 4. szám

A világsajtó változatlanul nagy teret szentel a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületé múlt héten befejezett ülésének. A szocialista országok vezető képviselőinek e legmagasabb szintű értekezletéről ki­adott közlemény ugyanis nemcsak az európai helyzet ismertetésére tér ki, hanem konkrét javaslatokat is tesz a feszültséget kiváltó problé­mák rendezésére. Az atlanti tábor vezető országainak pedig külön-külön megvannak gondjai-bajai. tábor országai ügyének tett nagy szolgálatot, míg a nyugati propagan­da vereséget szenvedett, amely a ta­nácskozások megkezdése előtt a „vál­ság“ és „szakítás" szavakat alkalmaz­ta a szocialista országok közti sok­oldalú kapcsolatok értékelésében. 1A béke és biztonság érdekében A szocialista országok vezető állam­­férfiainak varsói tanácskozása többek között azért jelentett kimagasló ese­ményt a világpolitikában, mert a résztvevő államok felelős képviselői­nek alkalmat adott a nemzetközi helyzet alapos áttekintésére és állás­pontjuk kifejtésére. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Varsói Szerződés tagállamai és egyál­talán a békére vágyó emberiség új helyzettel találta szembe magát, mivel a sokoldalú NATO-atomhaderő, az MLF program létrehozására irányuló tervek olyan új robbanékony elemet vittek a nemzetközi politikába, amely­nek fenyegető veszélyeit nem lehet lebecsülni. Ezért a megbeszélések fő témája az volt, hogy milyen intézke­désekkel kell a különböző formában előterjesztett atlanti atom-haderő­­tervet ellensúlyozni. A béke és biztonság egymással szo­ros összefüggésben levő kérdéseinek megvitatásakor a varsói közlemény több olyan konkrét pontot és javas­latot sorol fel, amelynek gyakorlati megvalósítása jelentékenyen előmoz­dítaná a feszültség enyhítését, a békés együttműködés, a nemzetközi helyzet, különösen pedig az európai helyzet rendezését. A Varsói Szerződés tagállamainak nemrég befejezett ülése tehát a békére vágyó haladó emberiség, a szocialista A párizsi Erhard - De Gaulle találkozó után is a közös legénységű NATO- flotta (MLF-program) megteremtésé­nek óhaja kiséri a bonni militaristá­kat ... ...avagy ATOM-MÁMOR Bonnban? Kezdeményezés, óhaj és realitás A vezető nyugati nagyhatalmak fő­városaiban az utóbbi időben jelentős politikai összecsapásokra került sor. LONDON — A Churchill volt mi­niszterelnök halálát követő nemzeti gyászt megelőzően már felrobbant az angol politikai bomba: Gordon Walker külügyminiszter vereséget szenvedett egy pótválasztáson és ezáltal másod­szor csapódott be előtte az alsóház kapuja. Bár írott angol törvény nincs rá, egy megbukott képviselő-jelölt mégsem lehet az ország külügymi­nisztere, így YValkernek távoznia kel­lett a politika színpadáról. Ezáltal ter­mészetesen súlyos válság keletkezett a néhány hónapja hivatalban levő munkáspárti kormányban nem beszél­ve arról, hogy Wilson pártjának par­lamenti többsége mindössze két főre zsugorodott. Politikai megfigyelők egyaránt azt hangoztatják, hogy a Wilson-kormány rendkívül gondterhes napjait éli, s Anglia nagy halottjának szombati te­metése után bizonyára erős konzerva­tív ellentámadásra lehet számítani. BONN — A nyugat-német főváros­ban élénk vita támadt a kormánypárti és a szociáldemokrata képviselők kö­zött egy memorandum miatt, amelyet Willy Brandt, a szociáldemokraták vezére és Nyugat-Berlin kormányozó polgármestere még tavaly augusztu­sában juttatott Rusk amerikai külügy­miniszterhez. Az emlékiratban Brandt a szocialista országokkal való gazda­sági együttműködés fejlesztésének fontosságát hangoztatta és néhány konkrét javaslatot is tett erre vonat­kozóan. Bonnban azzal vádolták meg, hogy az ilyen független politikai ak­cióval „alátámasztotta a három német állam elméletét“. WASHINGTON — Az amerikaiak esztelen dél-vietnami háborúja egyre komolyabb gondokat okoz a Fehér Háznak. Saigonban ostromállapot van. A nagyarányú buddhista tüntetések folytatódnak, a katonaság és rendőr­ség könnygázbombákkal igyekszik megakadályozni a tüntetéseket. Egy­behangzó jelentések szerint az ország valamennyi részében fokozódik az ellenállás a rendszer ellen. Legutóbb a kormány ejtőernyősöket vezényelt ki a tüntetők ellen, akik Saigonban és Saigonban, Dél- Vietnam fővárosá­ban szinte napiren­den vannak a kor­mányellenes tünte­tések, amelyek so­rán sok esetben vé­res összetűzésekre kerül sor. Az ame­rikai dollármilliók­ra támaszkodó kor­mány pedig a leg­durvább megtorlá­soktól sem riad vissza. Felvételünkön: a dél-vietnami kato­naság fegyverrel veri vissza a felvo­nuló tüntetőket. Foto: CTK az ország más városaiban az amerika­­barát kormány lemondását és a de­mokratikus szabadságjogok biztosítá­sát követelik. Közben a buddhista ve­zetők önkéntes tűzhalállal hívják fel a világ figyelmét az egyre fokozódó dél-vietnami válságra. PÁRIZS — A francia fővárost már csak azért sem hagyhatjuk ki a sor­rendből, mert az Erhard—de Gaulle találkozó után is egyre több jel mutat arra, hogy Párizs vette át a kezdemé­nyezést a vezető nyugat-európai álla­mok között. Egyre több szó esik arról, hogy de Gaulle még ebben az évben a Szovjetunióba látogat, miközben Pá­rizsban nem zárják ki egy Johnsonnal létrehozandó találkozás lehetőségét sem. Az persze más lapra tartozik, hogy mindkét esetben milyen szándékkal, és nem utolsó sorban, milyen feltéte­lekkel ülne le az Elysée-palota gaz­dája a tárgyalóasztalhoz. Mert a kez­deményezés még nem jelent őszinte óhajt a vitás nemzetközi kérdések bé­kés úton történő rendezésére, s külö­nösen vonatkozik ez a megállapítás de Gaulle tábornokra, aki jóval többet ad a látványosságra, mint a tárgyalá­sok komoly tartalmára. (tg) • Forrongás Szíriában. Damasz­­kuszban a rögtönítélö bíróság nyolc személyt hazaárulás és felforgató tevékenység címén halálra Ítélt. A ha­tóságok kijárási tilalmat rendeltek el. A főváros egyes negyedeiben egy fanatikus mohamédán szekta hívei el­torlaszolták magukat. A kereskedők hatósági parancs ellenére zárva tart­ják boltjaikat. A vallás-ellenes ürü­litikai jellegű megbeszéléseket fofy« tatni. gyekre hivatkozó reakciós körök nyugtalanságát a kormány néhány ál­lamosítási intézkedése váltotta ki. Kedden kormányhü tömegek nagy tüntető felvonulást rendeztek és él­tették az államosítási intézkedéseket. 0 Sir Winston S. Churchill, az el­húnyt volt angol miniszterelnök te­metésére számos államfő és kormány­elnök jelentette be részvételét. Töb­bek közt de Gaulle francia köztársa­sági elnök is Londonba utazik, de hangsúlyozta, hogy ott nem kíván po­Algéria a gazdasági élet fejlődésének új szakaszában ELHUNYT W. Churchill Vasárnap, január 24-én London­ban súlyos betegség után 90 éves korában meghalt Winston Churchill volt angol miniszterelnök, a kon­zervatív párt vezető képviselője. Politikai pályafutását nagyon ko­rán kezdte. Már a századfordulón az angol alsóház tagja volt, amelyről csak tavaly mondott le. Az angol gyarmatosító hadsereg tisztjeként számos katonai akció résztvevője volt, számos esetben miniszteri és miniszterelnöki tiszt­séget töltött be. A nyugati hatal­mak Szovjetunió-ellenes interven­ciója idején Nagy-Britannia had­ügyminisztere. Churchill a Csehszlovákia szét­­darabolását jelentő müncheni egyezmény miatt bírálta Chamber­lain akkori miniszterelnököt, majd ezt követően a Szovjetunióval és az USA-val a Hitler-ellenes koalí­cióra lépett. Itt a piros, hol a piros, fok ajtaja elé. Ami Eichmannal tör­tént Argentínában, az nálunk nem történhetik meg' — biztosit és be­hívja fiát. A vizenyős szemű Max Krug belép a szobába. — Max, mi történnék a zsidókkal, ha Mengelét elfognák? Max torkára teszi mutatóujját, jel­legzetes mozdulatot mutat, és kimegy. Vendéglátóm útravalóul még ezt mondja: — Ha becsapott', magát is utoléri ez — és az oldalán függő pisztolyra csap. Azután megmutatta az utat. Vala­hol a hegyek között, a dzsungelben, Enkarnacio és Iguazu között — él Mengele. Itt volt Hohenauban, a legközelebbi német településen csaknem minden ember ismeri Mengelét. Az oswienczimi hó­hér itt élt Fritz Fischer álnéven. — Fritz úr nagyszerű ember volt — mondják — és mérhetetlenül szerette a gyerekeket... A „Tirol“ szállóban, nem messze Hohenautól, ahol a paraguayi fejesek szabad idejüket töltik, Mengele a sa­ját nevét használta. Két évvel ezelőtt ült a bárpultnál Bonn paraguayi nagy­követének társaságában, aki kereste őt. Ma Briest azt állítja, hogy nem ismerte fel Mengelét... Josef Nordmann, öreg farmer látta . Fritz“ urat egy táncmulatságon. Visszatértem Enkarnacioba. Utam­­ban a Parana folyón való átkeltemben a révész azt mondotta, hogy Mengele 0 Dél-Vietnamban, különösen San» gonban újra lángra lobbantak a búd-1 hista körök kormányellenes tüntetés sei. Az új kormány a rendőrség tá-1 mogatásával ejtőernyős katonaságot! is kirendelt. Több száz személyt le-> tartóztattak. Egy 17-éves diáklány Saigonban, a város közepén követett’ el öngyilkosságot, a tömegek és a rendőrség szeme láttára benzinnel lé-í öntötte és elégette magát. Dél-Viet-1 nam területének ma már a felét a felszabadító hadsereg ellenőrzi. ® Belehalt sérüléseibe az iráni mi­niszterelnök. Dr. Hasan Ali Manzur iráni miniszterelnök, aki ellen a múlt héten egy Rohraji nevű diák revolve-1 res merényletet követett el, lapzárta előtt kapott értesüléseink szerint, be­lehalt sérüléseibe. 0 Adam Rapacky, lengyel külügyi miniszter a hét elején hivatalos látó-* gatásra Teheránba érkezett. 0 Johnson amerikai elnö’ "ki a múlt hét óta komolyabb megh sben szenvedett, kórházi kezelése után új­ra visszatért a Fehér Házba. 0 Richard Stolz-ot, a moszkvai USA nagykövetség első titkárát mint nem kívánatos személyt kiutasították a Szovjetunió területéről. 0 A Moszkva melletti Dubnába az aíomkísérleti intézetbe 11-tagú kínai fizikus-csoport érkezett, ahol tudo­mányos kísérleti munkát végez majd. 0 Indiában e napokban ünnepük meg az ország felszabadulásának 15. évfordulóját. 0 Súlyos sztrájkhullám fényegéti Franciaországot. A vasutasok 3S órás sztrájkot jelentettek és több mint valószínű, hogy a legközelebbi napok­ban a közalkalmazottak is követni fogják példájukat. 0 A kongói felszabadító hadsereg újra elfoglalta mindazokat a helysé-1 geket, amelyeket az amerikai, bfelga intervenció folyamán Csőmbe egységei szálltak meg — jelentette ki újság­írók előtt Gaston Soumafiot, a kongói forradalmi erők parancsnoka. nemrég 500 guarani fizetett' néki azért, hogy gyorsan, különleges csó-1 nakon vigye őt át a másik partra. A folyó két ország határát érinti. Röviddel ezután a brazil-paraguayi határ közelében egy izraeli felderítő hulláját találták meg, aki nyomozott' Mengele után. Nem akartam, hogy ha-' sonló sorsra jussak, ezért papi kön­töst öltöttem magamra, mert a sutana a világ eme részén megoldja az em-1 berek nyelvét. Mindenfélét megállapítottam, 14 nap alatt a Parana folyó völgyében 200 kilométert bebarangoltam, Mengelét azonban sehol sem találtam. Egy megbízható embertől hallottam, hogy Mengele Assuncionban tűnt el. Amikor „Guarani“ szállodába érkéz-1 tem, az előcsarnokban két ember állt. A felszolgáló személyzet „ezredes úr“ és „őrnagy úrnak“ szólította őket. Megtudtam, hogy egyik közülük von Ecksteiri — Mengele jó barátja. Men­gele biztonsága ügyében járt a vá-< rosban. Másnap a bonni nagykövet értesült Mengele látogatásáról, mindjárt ide­­küldte bizalmasát, aki a nyugatnémet részvénytársaságokat képviseli, hogy megtudjon valamit Mengeléről. ... A rákövetkező napon a német nagykövetség épületének falain náci horogkeresztek jelentek meg és váJ rosszerte ez a felirat: „El a kezeket Mengelétől!" Assuncionban nem találkoztam Men­­gelével. Üjra visszatért rejtekhelyére. Ügy látszik, be akarja várni a bűn-» tettek elévülését, majd visszatérve Nyugat-Németországba, nyugodtan akar élni. h. T. tivagy hol el Mengele? (U.) A diktátor nevet megkapnatna Enkarnacion, az ország második leg­nagyobb városa is, ahol a német gyar­matosítók negyedében egy fabarakk­ban született az elnök. A deszkaház most nemzeti emlékmű. A legbefolyásosabb ember ebben a városban Alfred Krug, 58 éves far­mer. Bella Vistán, a várostól 40 kilo­méterre fekvő farmján csaknem két évig rejtegette Mengelét. Krugnak szintén náciként mutatkoz­tam be, aki üldözött társának keres búvóhelyet. — Azt mondja tehát, hogy minden rendben van? — kérdezi főnökét a hadsereg őrnagya, aki beszélgetésünk alatt a szomszéd helyiségben ült. — Igen — válaszolja Krug — ez a mi emberünk. Elégedetten jegyzi még, hogy a kor­mánykörök őt mindig értesítik „spió­­nok“ érkezéséről. Megkérdezte, az ember, akit képviselek, nem köve­tett-e el bűntettet. — Mert bűnözőket nem rejtegetünk — mondja. — Hiszen Mcagélét is rejtegette — viszonzom. — Nézetem szerint' ő nem bűnöző. Jobb lesz, ha nem beszélünk róla ... — De éppen itt jöttek a nyomára. — Igen, de már senki sem találja meg őt. — Világos, mert már a Grande Chaco hegységben van — válaszolom. Krug ajánlotta, vásároljak földet Alto Paranában. Akinek földje van. az állampolgár. Majd így folytatta: — Ha forró lesz a talaj, katonát állí­formában is, az iparban is nagyarányú fejlődés történt. Mintegy 500 ipari vállalat, köztük több nagy gyár szün­tette be működését. Több nagy kapi­talista olajipari és nehézipari vállalati viszont továbbra is zavartalanul foly­tatta működését. A szünetelő, vagy fél kapacitással működő üzemek okoz­ta kiesés pótlására a mezőgazdaság­hoz hasonlóan „autogestionok“ léte­sültek. De míg a mezőgazdaságban ez legalább részleges megoldást je­lentett, addig az iparban ennek jelen­tősége sokkal kisebb volt. Az ipar fellendítése az eviani egyez­mény alapján elsősorban Franciaor­szág segítségére szorul. Ennek kere­tében létesül két textil-, egy műtrá­gyagyár, egy cukoripari komplexum, egy öntözőrendszer és a Renault­­gyárnak egy vállalata Algériában. Emellett egyezmény jött létre ipari létesítmények létrehozására és gépek szállítására Jugoszláviával, az Egye­sült Arab Köztársasággal, a Szovjet­unióval, Angliával, Kínával, Bulgáriá­­. val, Csehszlovákiával, Lengyelország­gal, valamint Kubával. Említést érdemel még az Angliával kötött hosszúlejáratú hitelszerződés is, valamint az ipari létesítményekre vonatkozó pénzügyi garanciával és monopóliummal egybekötött megálla­podás. Kilátásba helyeztek nagyobb arányú segítséget az ENSZ keretében működő Nemzetközi Bank és Nemzet­közi Pénzügyi Alap részéről is. Az Egyesült Államokkal 150 000 fon­na élelmiszer-szállítás erejéig történt' megállapodás. A neokolonialista törekvések ellen­­súlyozására a kormány különösen szo­ros kapcsolatokat keres gazdasági „o^afkozásban a szocialista államok­kal. (Sü) Az eviani egyezmény óta Algeria mind gazdasági, mind politikai vonat­kozásban nagy változáson ment ke­resztül. Az új rendszerrel szemben meg­nyilvánuló belső ellenállás, a neokolo­nialista törekvések és a marokkói kormány által szított törzsi megmoz­dulások arra késztették Ben Bellát, hogy a szocializálás ütemét meggyor­sítsa és erőteljes központosítást hajt­son végre gazdasági és pénzügyi vo­natkozásban. Algéria mezőgazdasága az egyez­ményt megelőző években a birtok­megoszlásban nagy aránytalanságokat mutatott. Csupán 22 000 telepes kezé­ben volt a 2 700 000 ha; 630 000 algé­riai birtokos kezében pedig 2 350 00C ha föld. összeségében az értékes te­rület 50 %-a nagybirtokosok tulajdo­nát képezte. A telepesek eltávozásával és a föld­reform végrehajtásával gyökeres vál­tozás következett be. Az elhagyott birtok helyén az ottani dolgozókból úgynevezett „autogestionok“ létesül­tek, a 10—30 ha-os kisbirtokok ugyan­akkor tovább is fennmaradtak, rész­ben önálló, részben pedig különböze tömörülési formákban. A nagybirto­koknál célarányosnak látszott azok­nak állami kezelésbe való átvétele. A földreform végrehajtásánál ko­moly gondot okoz, hogy az ország jé erőben lévő gazdaságilag fejlett ré­szén a mezőgazdaságból élő lakosság­nak csupán 25 %-a helyezkedik el míg a gyenge, gazdaságilag fejletler részen a lakosság többi hányada. Itt a mezőgazdaság gépesítése, öntöző­­berendezések létesítése, a talajért fokozása, műtrágyagyárak létesítést nyújthat segítséget. A mezőgazdaságban bekövetkezett változásokkal egyidejűleg, ha má: SZABAD FÖLDMŰVES y 1965. január 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents