Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-30 / 4. szám

Legfontosabb láncszem a tagság bizalma I Szövetkezeteinkben az elmúlt napokban megkezdődtek az évzáró gyű­lések. Ez alkalomból számos helyen újra választják a vezetőket, akik a tagok bizalmát élvezve friss lendülettel veszik kezükbe a közös irányí­tását. A vezetők szándéka minden bizonnyal egy cél felé irányul. Hozzá­értően tartani a gyeplőt, hogy a termelés görbéje felfelé íveljen és év végén több termény legyen a csűrben, több pénz az erszényben. Miután a vezetés művészetét könnyűszerrel nem lehet elsajátítani, az alábbiak­­ban adunk ízelítőt Magyarország legjobb eredménnyel gazdálkodó szö­vetkezetének, a nádudvari Vörös Csillag vezetési módszereiről. A nádudvari Vörös Csillag nemcsak 'a legjobb, de a legnagyobb termelő­­szövetkezet az országban. Jelenleg 21 'ezer 700 holdon gazdálkodik. Szántó­­területük tizenötezer hold. A többi legelő, rét, nádas, öntözőcsatornák, utak, tanyák. A közös 2800 tagjából 1650 dolgozik rendszeresen. Az állat­­állomány létszámára jellemző, hogy holdanként 126—128 kg húst adnak piacra. Saját gépparkkal rendelkeznek kilencvennyolc erőgéppel, nyolc teher­kocsival, tizennégy kombájnnal és tíz aratógéppel. A szövetkezet összvagyonának érté­ke százharmincnégy millió korona. A tiszta vagyonuk kilencvenhárom mil­lió, míg az adósság negyven millió forint. Évi bevételük negyvenkét mil­lió. A tagonkénti jövedelem tizen­­kilencezer forintra rúg. A felsorolt adatokból következtet­hető, mekkora gond és felelősség há­rul azokra, akik ezt a gigantikus gaz­daságot irányítják. Ennek ellenére országos hírnévre tett szert a Vörös Csillag vezetősége. Szabó István, a szövetkezet Kossuth díjjal kitüntetett elnöke tizenkét éve áll a posztján. Szerinte a vezetés leg­fontosabb láncszeme a tagság bizalma a vezetők iránt. Viszont ez csak úgy érhető el, hogy semmi fontos intéz­kedést sem tesznek a tagok tudta és beleegyezése nélkül. Ezzel elérték, hogy a tagok túlnyomó többsége ér­deklődést tanúsít a gazdálkodás me­nete iránt, s a gyűléseken meg is mondják észrevételeiket, javaslatukat. A vezetőség 22 tagot számlál. Ebből Bzen hivatásos vezetők, tizenkettő pedig fizikai munkás. A vezetők ilyen összetétele helyesnek bizonyult, mi­vel a fizikai munkások a termelés minden ágából képviselve vannak a vezetésben. Közgyűlést negyedévenként tart a szövetkezet. Ez munkaértekezlet jel­leggel bíró gyűlés, amelyet négy rész­legben hívnak össze. Külön az állat­tenyésztőket, növénytermesztőket, gé­­pesítőket, valamint az építőcsoport tagjait. Az egyes csoportok gyűlésein első pontként minden esetben a gaz­dálkodás általános helyzetét ismerte­tik, majd a jelenlevő dolgozók mun­katerületének megfelelően részleteire bontják az előttük álló feladatokat egészen az egyes dolgozókig. Ezek után, amikor a tag feláll, pontosan tudja mennyi répát, kukoricát, tejet, húst kell termelnie. A vezetőség havonta ülésezik. Eze­ken az üléseken résztvesznek a cso­portvezetők, valamint a brigádvezetö is. A gyűlésen az elnök vagy helyet­tese tájékoztatja őket az eltelt idő­szak mérlegéről, a termelési és pénz­ügyi helyzetről. Ez azért fontos, mert így a tagság állandóan figyelemmel kísérheti a szövetkezet gazdálkodásá­nak menetét. Nádudvaron a vezetőségi gyűlések­nek súlya van. A vezetőség határoza­tát a legmesszebbmenöen igyekeznek betartani a csoportvezetők és a tagok is. Egy-egy munkafolyamat előtt sok­szor elhangzik: „így határozott a ve­zetőség“. A napi munka irányítása érdekében a gaztfaság szakemberei délután öt órakor üléseznek a csoportvezetők­kel. A főagronómus felelős az egész termelésért, mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztésben. Közvetlen segítőtársa két agronómus, két zootechnikus és a gépcsoport­vezető technikus. A csoportvezetők évi használatra megkapják a gépeket, fogatokat. A vezetés alapvető szabálya, hogy az egyes területek felelős vezetőinek megkerülésével senki sem adhat uta­sítást. Ez vonatkozik a csoport és a brigádvezetőkre. A kisebb tisztségben lévő vezetők önállóságát éppoly tisz­telet övezi, mint a föagronómusét. A Vörös Csillagban a párttitkár is tagja a vezetőségnél?. Nála nélkül nem tesz fontos lépéstvsem a főagronómus, de maga az elnök sem. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szakmai és poli­tikai irányítás csakis együttesen al­kothat egészet. A pártszervezet nagyon Sokat tesz a tagok szakmai és politikai fejlődése érdekében. Jó vezetés mellett a munkafegyelem példás a szövetkezetben. Hosszú éve­ken végzett nevelőmunkával elérték, hogy minden tag sajátjának vallja a közöst s becsülettel elvégzi a rája bí­zott munkát. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezetben ma már 42 forintra rúg a munkaegység értéke. A szövetkezet hat agrármérnöke, négy technikusa és hosszú évek során szerzett tapasztalattal rendelkező ve­zetők a tagsággal egyetértésben egyre biztosabban irányítják a nagy család sorsát. S. G. A kézi fejés a múlté A hernádcsányi szövetkezet 1963- ban fejőstehenenként átlag 1253 liter tejet adott el a közellátásnak. Ez nem tetszett sem a fejőknek, de leg­inkább hem a vezetőknek. A fejönők a téli iskolázáson meg­tanulták, hogyan kell a takarmányt gazdaságosan felhasználni. Majd vál­lalták, hogy 1964-ben tehenenként 200 liter tejjel többet adnak el, mint az elmúlt évben. Hernádcsányon a kézi fejés már régen a múlté. A kezdet nekik is nehéz volt, de láttak, hogy egy be­rendezés 3 — 4 asszony helyett is el­végzi a munkát. A tehenek is hamar hozzászoktak a géphez. Jelenleg mind a 133 tehenet géppel fejik. A legjobb fejőnő Sándor Katalin, aki 41 tehenet fej. Az etetők és fejők között jobb a megértés. A fcjési átlag is emel­kedett. Egy tehéntől 1600 liter tejet adtak el, ami az 1963-as évhez vi­szonyítva 350 literrel több. I. S., (Kassa) AZ UTÓBBI IDŐBEN nagy zavart keltett Európa-szerte az a tény, hogy Afrikából Irakon és Izraelon keresztül Törökország európai részében gyorsan elterjedt egy Európában eddig még is­meretlen SATi típusú vírus. Ez reánk­nézve annál is veszélyesebb, mivelhogy külkereskedelmi kapcsolatunk van az említett országokkal, és szomszédaink­kal. A vírussal való fertőzés a ragály­anyagnak a fertőzött állományból vész­mentes állományba történő behurcolá­­sával történik. A ragályanyag azaz a vírus iránt fogékony a szarvasmarha, a sertés és kevésbé az ember is. Főleg forralatlan tej vagy más tejtermék fo­gyasztása révén terjed. A ragályanyag behurcolása alatt értjük mindazonne­­mü állattenyésztési termékeket (tej, vaj, túró, hús stb.), amelyek fertőzött állatoktól származnak, továbbá a ta­karmányt, használati tárgyakat, gazda­sági felszereléseket stb., amelyek a beteg állatokkal vagy váladékaikkal közvetlen vagy közvetetten érintkezés­be kerültek. A száj- és körömfájást vírus idézi elő, melynek három típusát (O, A, C) és számos altípusát ismerjük, amelyek csak önmagukkal szemben immunizál­ják a betegségen áteső állatokat. A ra­gályanyag továbbításában szerepelhet­nek mind az emberek, mind pedig az állatok. Az emberek főleg informáló­latlanságuk, esetleg nemtörődömségük révén közvetítik. Ezeníkvül nagyon fontos szerepet kell tulajdonítanunk a fertőzés terjesztésében a szabadban élő állatoknak, amelyek, főleg télen eleségbeszerzés céljából húzódnak fal­­vainkba és az EFSZ-ek telepeire. íudnivalok a száj-es körömfájásról borjú. Ezzel szemben a bika évente néhányszáz vagy ezer tehén megter­mékenyítésére is képes. A hasznosság öröklődése szempontjából a bikának megközelítőleg 50 %-os szerepe van. Mindez világosan bizonyítja, hogy mennyire fontos a legjobb állatot ki­választani törzsbikának és gondoskod­ni, illetve ügyelni a tehenek megter­mékenyítésére. Fontos szempont to­vábbá az, hogy a bik*a tulajdonságai­val felülmúlja a megtermékenyítésre szánt tehénállomány színvonalát, mi­vel csak ilyenképpen biztosíthatja — az anyákkal szemben — áz utóda’: hasznosságának növelését. A tehén­­állomány bizonyos hasznossági tulaj­donságának növelése végett tehát olyan bikát „fogunk be“, amely fel­tétlenül biztosítja a kívánt hasznos­ságot. Hogyan győződhetünk » meg a bikák örökletességéről ? Arról, hogy a bika miképp viszi át az örökölhető tulajdonságokat az utó­dokra, előzetesen származása, vagyis az elődjei hasznossági tulajdonságai­nak elemzéséből szerezhetünk átte­kintést. Ideiglenes képpel szolgálhat erről továbbá a bika „testvéreinek“ hasznossága, de „gyermekeinek“ kül­leme is; s ezek hasznossági tulajdon­sága a megbízhatóbb forrás. Alapul a tejelékenységet és a zsírtartalmat vesszük. Milyen a vírus életképessége? A vírus aszerint, hogy milyen anyag­gal érintkezik, igen különböző ellen­állóképességet tanúsít a külső behatá­sokkal szemben. Nedves környezetben például rosszul tűri a meleget. A fer­tőzött trágyák, anyagok és eszközök felforralása vagy leforrázása néhány perc alatt megfosztja azokat a fertö­­zöképességtől. A tej forralt állapotban veszélytelen. Ezzel szemben a vírus mind a tejben, mind pedig a húsban hetekig életben maradhat, ha befa­gyasztva vagy alacsony hőmérsékleten tartva kémhatásuk megváltozását meg­akadályozzuk, mert a vírus savanyú kémhatással szemben nagyon érzékeny. A lúgos kémhatású anyagoknak a ví­rusra gyakorolt hatása érvényesül a bomló húgylében is, melynek ammó­­niák-tartalma egy-két nap alatt még a hámcafatokban jelenlévő vírust is megsemmisíti. A vírus azonban beszá­radt állapotban a gyakorlati életben előforduló hőmérsékleti viszonyok közt sokáig életben maradhat. Ellenben tö­kéletesen megsemmisíthető a gyakor­latban erre a célra használandó 1—2 százalékos nátron vagy kálilúgot tar­talmazó oldattal. Milyenek a tünetek? A fertőződés utáni 2 — 7 napon meg­jelennek a betegségre jellemző első klinikai tünetek. Első tünetként az állatok lázas állapota, a szarvasmar­háknál 40,3 — 40,7 C fok, majd ezt kö­vetően a szájüreg, a tögy és a lábvé­gek hólyagos kiütése jelentkezik. A hó­lyagok 1 — 3 nap alatt maguktól fel­repednek, majd élénkvörös kimaródá­sok támadnak. Ennek folytán azaz szá­juk nyálkahártyájának fájdalmassága miatt az állatok étvágytalanok, vagy csak nagyon kevés takarmányt fogyasz­tanak, miközben bőséges mennyiségben kiválasztott nyál következményeként csámcsogást hallatnak. A körömfájás a pártaszélen a sarokvánkosokon és a körömhasadékokban a hólyagok meg­­repedésével és a helyükön nedvedző hámkimaródással kezdődik. Több vég­tag megbetegedésekor a fájdalom olyan nagy fokú, hogy az állat sántít, s ha lefekszik, esetleg fel sem kel. A pártaszélen elhelyezkedő hólyagok fel - fakadásuk után a szarutok elválhat az irhától és a másodlagos fertőződés al­kalmával a szarutok teljesen leválhat, vagyis az irha egészében lemeztele­­nedik. Dr. Berényi Tibor korába torvos, Zseliz Időszerű munkák februárban A munka télen sem szünetelhet a gyümölcsösben. Munkaerőkkel nincs baj, sőt éppen a foglalkoztatásuk okoz itt-ott gondot. Ám, ha jó a munka­­szervezés, akad tennivaló. A hozzáértő emberek a gyümölcsösben, fagymentes időben a mechanikai védelem diktálta munkákat végezhetik. Ajánlatos a munka megkezdése előtt a brigád, vagy csoport, ciapat tagjait megismertetni az elvégzendő munka­­folyamattal. A gyümölcsfák mechanikai védelmét a koronaritkítással kezdjük. A beteg, csonka és mézgás ágakat, ágrészeket eltávolítjuk. Az ágak lemetszésére ág­fűrészt, a vesszők metszésére metsző­­ollót használunk. Az ágak eltávolítását ág-gyűrűben végezzük, így hagyunk a vágás után megfelelő sima felületet. Sose vágjunk csonkra! Ajánlatos a fű­rész által vágott sebfelületet éles kés­sel (kacor) simára metszeni és utána oltóviasszal bekenni. Fasebkátrányt (Pomrin) ne használjunk, mivel a kát­rány a faszöveteket marja és utána nehezen hegednek a sebek. A mechanikai védelemmel egybeköt­jük a fák koronaritkítását. A korona belsejébe törő, egymást keresztező ágakat, vízhajtásokat metszük ki. Ha idős fákon végezzük ezeket a munká­kat, már most gondoljunk az ifjításra, ezért a vázágakból kitörő hajtásokból hagyunk meg. A koronaritkítás a na­gyobb fáknál a fákról végezhető el, ezért ügyeljünk, hogy csizmánkkal, vasalt cipőnkkel sebeket ne ejtsünk az ágakon. A nehezen hozzáférhető ré­szeket ketteslétráról közelítsük meg, a távolabbi részek kézhezhúzására szol­gál a kampó. A gyümölcsfákat ne kényszeresük a magasbanövésre, ezért a korona alsó ágait haggyuk meg, kü­lönös fontossággal bír ez a felkopaszo­dásra hajlamos fáknál. A koronaritkítást a kéregtisztítás követi. Kéregkaparót használva felül­ről lefelé haladva végezzük ezt. A fa kérge alatt nagyon sok féreg telel át, ezek gócai a rovar-inváziónak. Csak a felcserzett kéregrészeket kaparjuk, — ügyelve, hogy a szerszámmal ez eleven részt ne sértsük. A kéregkaparás után drótkefés ágtisztítást végzünk. Sok pajzstetvet és más kártevőt pusztít­hatunk el ilymódon, majd hernyózó­ollóval a hernyófészkeket, gyümölcs­múmiákat, különféle lepkék, pillék to­jásait, lisztharmattal fertőzött vessző­ket távolítjuk el, majd összegyűjtve elégetjük. A mézgásodó reszeket kifaragjuk, a nagyon mézgás ágakat eltávolítjuk, és a helyét oltóviasszal bekenjük. A nyár folyamán ezeket a részeket ecetes víz­zel mosogatva meggyógyíthatjuk. Végül a tösarjakat és gyökérsarjakat távolítsuk el. A téli időszak alkalmas arra is, hogy az elöregedett fákat ifjítsuk. Az idős farészek mohásodnak, zuzmósodnak, és nagyon sok fattyúhajtást hoznak. Ez annak a jele, hogy a fák kiöreged­tek. Az ilyen fákat megifjítjuk. Ha előző években helyesen végeztük a lombritkítást, a meghagyott fattyú­hajtásokból alakítsuk ki az új koronát. Az idős részeket a hajtások felett visszafürészeljük. Abban az esetben, ha az előző években az ifjítást nem vettük tervbe, akkor a koronát a su­­qara feléig csonkra vágjuk, ügyelve a korona természetes alakjára. A mechanikai védelem és a korona­ritkítás után a téli permetezést végez­zük el. Célszerű először a gombakár­tevők ellen permetezni. A permetező­anyag ,jól tapad az ilyen fákra. Gom­bák ellen 2 %-os bordóilevet, vagy 1.5 százalékos Sulkát, ami a pajzstetvek ellen is véd. Permetezésnél ügyeljünk arra, hogy rézpermetezökkel réztartal­mú permetező anyagot, de kéntartal­mú szereket sem permetezhetünk, más egyéb permetezőanyagok viszont per­­metezhetök. A vasból készült perme­tezővel pedig vastartalmú anyagokat nem permetezhetünk. A gombák elleni permetezés után 1 — 2 hétre olajos permetezőanyagokkal permetezzünk az áttelelő férgek, pajzs* tetvek, vértetvek ellen. Erre a célra kiválóan alkalmas a Nitrosan 2 —3 szá­zalékos, az AC — Arborol 4 — 6 %-os oldata. Ezeket az anyagokat azért per­metezzük bordóilés permetezés után, mivel olajosak és olajos permetezés után a bordódé és egyéb anyag lepereg. A múlt évi egérszaporaságra és ká­rokra tekintettel nem árt megtekin­teni az elvermelt facsemetéket és az előző éveken kiültetett fákat. Annál is inkább, mert a mezei egér nagyon sok kárt tehet, lerágja a fiatal fák kérgét, s befészkel a gyökerek alá is. Ha ezt idejében észre nem vesszük, a fák ki­száradnak. Ne várjunk tavaszig! Az egérkár kezelését kezdjük meg azon­nal. Legjobb a lerágott részt lent fel­­kúpolni földdel, esetleg a magas része­ket oltóviasszal bekenni — s ne faseb­­kátránnyal. Az oltóviasz megakadá­lyozza a fa szöveti részeinek kiszára­dását, és ha kevés háncs marad visz­­sza, felújítólag hat. A gyümölcsösben levő. egerek el­pusztítására legcélszerűbb pár kévé kukoricaszárat kivinni. Ezek előre el* készített helyét, valamint a kévéket szórjuk be mérgezett búzával. Áz ege­rek a frissen kihordott kórókévékbe telepszenek, s a mérgezett búzától el­pusztulnak. Slezálc István, (Nagymegyeri Mezőgazdasági Műszaki Középiskola) Sürgős megoldásra vár Szilvatermesztésiink fájó Kedvelem a szilvát, ezért karácsony táján nagyon megörültem, amikor a zöldség- és csemege üzletekben aszalt szilvára bukkantam. Ügy látszik má­sok is örültek ennek, mert elég sokan vásárolták. Nagy volt a meglepeté­sem, amikor a ládák feliratát elolvas­va megállapítottam, hogy külföldi szilva, Jugoszláviából. Ez nagyon meg­lepő, mivel az elmúlt években úton­­útfélen hallhattuk a panaszt terme­lőinktől, hogy nagyon nehéz a szilvát eladni, még kilónként 60 fillérért is sok helyütt nehezen vette át a fel­vásárló üzem, amiért valljuk be, még leszedni sem igen érdemes. Eléggé furcsa ez a szilvakérdés. Vannak me­zőgazdasági termények, amelyekből nem tudunk eleget termelni, így a hiányzó részt természetesen behoza­tallal pótoljuk. így aránylag sok gyü­mölcsöt is behozunk, hogy a fogyasz­tók igényét kielégíthessük. Ugyan­akkor a statisztika szerint a szilvafa az összes gyümölcsfáinknak mintegy 25 %-át teszi ki. Valamennyi termé­szeti körzetben megtalálható, igény­telen az éghajlatra, a talajra, de a kezelésre is, magas a tápanyag- és a vitamintartalma és nagyon sokoldalú a felhasználhatósága. Ezek alapján inkább nekünk kellene kiszállítani külföldre, nem pedig kül­földön vásárolni, mert biztos, hogy nem ingyen kapjuk. Érthetetlen, miért olyan alacsony a szilva felvásárlási ára. Talán nincs rá szükségünk? Ak­kor minek vásárlunk külföldön aszalt szilvát? Vagy talán nem tudjuk fel­dolgozni? Ez is nehezen hihető, hiszen fejlett a konzerviparunk, a szilvaknm­­pót közkedvelt nálunk, valószínűleg külföldön is. Ugyancsak kitűnő a szil­va lekvárnak, talán az egyetlen gyü­mölcs, amihez nem szükséges cukrot hozzáadni lekvárfőzéskor. Ugyanakkor a sárgarépától a tökig már minden­ből tudunk lekvárt készíteni, viszont ezek a lekvárok meg sem közelítik a sziivalekvár minőségét. kérdése: az értékesítés Vagy talán nem tudjuk a szilva aszalását megoldani? Ma már tudunk szárítani répát, burgonyát, nyers cu­­korgyári répaszeletet, lucernát, azt hiszem szilvát is tudnánk aszalni. Biz­tos, ha azt a szilvát megaszaltuk vol­na, ami az elmúlt években tönkre­ment, 9,50 koronával számolva kilo­grammonként, szép kis összegre rúg­na. Vagy talán olyan gazdagok va­gyunk, hogy ilyen „kicsiségekre“ nem adunk? Nem tudni milyen árön vásároljuk' az aszalt szilvát Jugoszláviától, csak azt tudjuk, hoyg mi, fogyasztók az üzletekben 9,50 koronáért vesszük. Minden 3 kg friss szilvából egy kiló aszalt szilvával számolhatunk. Ha a termelő a szilva kilójáért 2 koronát kapna lefalább, a feldolgozás még akkor is magasan rentábilis lenne, ugyanakkor a termő is megtalálná a számítását és nem kellene ilyen ősrégi hazai gyümölcsért valutát fizetnünk. Még talán néhány szót a következ­ményekről. Szlovákiában sok hely van, ahol a szilvafa, a fő gyümölcsfa-féle­ség, mivel ott más, igényesebb gyü­mölcs kevésbé terem meg. Tekintettel a nehéz értékesítési lehetőségekre, általában mindenütt — sok esetben a legjobb termésben levő szilvásoknál is — erősen csökkentik a szilvások te­rületét. Ha ez így folytatódik, akkor rövidesen tényleg rá leszünk utalva a szilva behozatalára. Nehéz elhinni, hogy a szilva eseté­ben ez így van rendjén, s ezen mi­hamarabb segíteni kell. Reméljük, hogy a jövőben már nem ismétlődik meg a tavalyi eset, amikor sokszáz mázsa szilva tönkrement, s külföld­ről kényszerültünk aszaltszilvát be­hozni. R—i Miért helyezünk nagy " súlyt a tögy helyes alak­jára és jó funkciós tulaj­donságára? A tejképződés fő szervé, mjnt tud­juk, a tejmirigy. A működéstől függ, hogy a tehén miképpen alakítja át a tápanyagokat tejjé. Közismert, hogy a hazánkban tenyésztett tehenek tő­­gyének alakja nem kielégítő, s a te­nyésztőkön múlik, hogy sikerül-e föl­számolnunk ezt a kedvezőtlen jelen­séget. A tőgyalakot örökölhetik az utódok, ezért szükséges, hogy a biká­kat kedvező tőgyalakú tehenektől ne­veljük. A tőgynek elsősorban is kedvező térfogatúnak és megfelelően miri­gyesnek kell lennie. Igen fontos köve­telmény továbbá a tőgynegyedek azo­nos nagysága és a tőgybimbó szabá­lyossága, amelyek nem lehetnek túl erősek, s egymástól szabályos távol­ságban kell elhelyezkedniük. Az ilyen tőgy a rendszeres és szakszerű takar­mányozás, valamint helyes fejési technika alkalmazása mellett magas tejhozamot biztosít. A szabályos bim­­bójú tögy lehetővé teszi továbbá a gépi fejés széleskörű alkalmazását is. Milyen jelentősége van / I ■ a megtermékenyítésnek A tehén évente átlag egyszer ellik és rendszerint a megszületett borjak S£ %-a bika, neasik fele púdig üszö-SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1965. Január 38.

Next

/
Thumbnails
Contents