Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-26 / 25. szám

Mindent

n nép érdekében

Jugoszlávia mezőgazdaságának fejlődéséről szőlő cikkünkben általános képet nyújtottunk lapunk olvasóinak a mezőgazdaság ottani szerkezeti felépítéséről és egyes szövetkezetek, társadalmi gazdaságok és agrokombinátok termelési eredményeiről.

Mostani írásunkban szeretnénk ízelítőt adni az ország északi részének gazdasági helyzetéről, Bánát, Bácska és Szerémség új iparának kibontakozásáról és a földterület további bővítésének és belterjesítésének távlatairól.

Az évtizedekkel ezelőtt Jugoszláviában járt idegen amikor ma Bánát, Bácska és a Szerémség nevét hallja emlegetni, önkéntelenül is a búzára és

a kukoricára gondol. Ma azonban a búza és a kukorica mellett — amelyekből sokszorta többet termelnek, mint valaha — más jellegű termelést is folytatnak ezen a vidéken.

Az idegen elnyomás alól felszabadult Jugoszláviában most úgy irányítják a termelést, hogy lehetőleg az országrészek minden zugában egyformán elősegítsék a fejlődést. Ezt a célt szolgálja a régi kapitalista rendszerben elhanyagolt területek mai iparosítása. Itt főleg az a cél, hogy egyes körzetekben megfelelő menynyiségú nyersanyagot teremtsenek elő, így indokolttá váljék a feldolgozó üzemek építése. Ezért van, hogy az északi magyarlakta vidéken több mezőgazdasági terméket feldolgozó kombinátot találhatunk, s így a dolgozóknak nem kell otthonról messzire vándorolniuk munka után.

A népi hatalom első éveiben a kutatók megállapították, hogy Bánát, Bácska és a Szerémség termőtalaja alatt hatalmas mennyiségű nyersolaj és földgáz rejtőzik.

Megkezdték tehát a fúrásokat. Eleinte sikertelenül, de a kitartó emberek végtére is megcsapolták a földet és egy szép napon a föld gyomrába helyezett csöveken megindult az olaj. Ma 400-nál több fúrótorony hirdeti e tartományban a dolgozók győzelmét. De ezzel egyetemben megváltozott a síkvidék képe is. A kutak feltárásának kezdeti időszakában 6125 tonna nyersolajat termeltek, ma már kb. félmillió tonnára rúg az évi termelés s ezenkívül földgázból 100 milliárd köbméter? termelnék évente. De tovább igyekeznek a fúrási munkálatokkal, s tervbe vették, hogy belátható időn belül elérik a 100 millió tonna évi kőolaj-termelést.

A gyorsütemű iparosítás egyenesen megköveteli a mezőgazdasági termelés fejlesztését is. Részben a helyi, illetve a körzeten belüli dolgozók, másrészt az ország más területeinek élelmiszerekkel, főleg kenyérrel, liszttel, hússal stb. ellátására hivatott ez a gazdag Vajdaság. Ezt a célt szolgálják az itt épített hatalmas agrokombinátok és földművesszövetkezetek.

Egyik földművesszövetkezet, a muzslyai, alig egy hónapja fejezte be a múlt évi számvetést. Ennek a szövetkezetnek három üzemága van: (felvásárló, mezőgazdasági és malom). A muzslyai szövetkezet jó eredménynyel zárta a múlt esztendőt. Nem kevesebb, mint 286 millió 442 ezer dinárt forgalmaztak, amelyből a tiszta jövedelem 37 millió 830 ezer, a munkákért a tagoknak kifizetett járandóság pedig 31 millió 200 ezer dinár volt, s a különféle alapokra, valamint a törlesztésekre 6 millió 630 ezer dinárja maradt a szövetkezetnek.

Kétségtelen, hogy a jól átgondolt szervezés meghozta a várt eredményt, s a dolgozók is megtalálták számításukat a közösben.

Az északi terület gyors iparosítása és a mezőgazdasági termékekkel szemben támasztott mennyiségi és minőségi követelmények további tartalékok feltárására késztetik az illetékeseket. Jugoszláviában mindent megfontoltan tesznek. Mielőtt belekezdenének valamibe, tüzetesen megvizsgálják, hogy belátható időn belül megtérül-e a befektetés.

Nemrégiben tervbevették a Duna— Tisza közti vadvizes és a száraz szélsőséges talajok vízgazdálkodási problémáinak megoldását is. Ennek az akciónak keretén belül sorrakerül 760 ezer hektár vizenyős terület lecsapolása (amelyet különösen a csapadékdúsabb években eddig nem használhattak) és további 360 ezer hektáros, száraz időjárás esetén kevés hozamot nyújtó szántóföld öntözéses művelése. Ezt a nagyszabású művet az előre meghatározott harmonogram alapján 1970-re fejezik be és adják át rendeltetésének.

így formálja át' a dolgozó nép a

sok évvel előtt megváltozhatatlannak hitt természetet, s ezzel a Bánát, Bácska és a Szerémség mezőgazdasági termelésének szinte korlátlan lehetőséget nyitnak. HOKSZA ISTVÄN

Képünk azt szemlélteti, hogy a Duna - Tisza közti rész a lecsapolás és az Öntözőrendszer megépítése után, 1970-ben hogyan néz majd ki.

(Fényképezte: S. Mesáros)

Nélkülözhető-e a szójadara

a növendékpulykák takarmányában ?

Kísérleteink, valamint az irodalmi adatok alapján tudjuk, hogy a pulykák felneveléséhez nagyobb fehérjetartalmú és vitaminban gazdagabb takarmánykeverékeket kell összeállítani. Vannak adataink ugyan arról, hogy a forgalomban szereplő baromfitápokkal lehet intenzív módon pulykát nevelni, de az így nevelt állatok eredményei rosszabbak a speciális keveréktakarmányokon neveltek eredményeinél.

Hogyan csökkenthetjük a törött tojások számát?

A törött tojások száma gyakran az 5—6 °/o-ot is elérheti, ezért nagyon lényeges, hogy a törés minden okát megszüntessük. Ennek érdekében:

X. A takarmányon keresztül biztosítani kell azt a mészmennyiséget, ami a tojók mészforgalmát a tojástermeléssel összhangban tartja.

2. A tojófészkeket olyan magasra szabad helyezni, hogy az állatok könnyen fel tudják keresni.

3. Naponta legalább négy alkalommal gyűjtsük össze a tojásokat.

A megfigyelések szerint a tojások 39 %-át reggel 8 óra előtt, 31 %-át 8 és 11 óra, 18 °/q-át 11 és 13 óra és 12 %-át 13 és 16 óra között tojjék a tyúkok.

4. Nem szabad a tojásgyűjtés alkalmávad riadalmat kelteni a tojók között.

5. Gyűjtsük a tojásokat azonnal tálcára.

6. Ha a tojásokat kosarakban vagy vödörben gyűjtjük, nem szabad azokat teljesen megtölteni.

7. Vigyázni kell, hogy a tojásgyűjtőt ne üssük semmihez, különösen, amikor az ajtókon haladunk keresztül.

8. Ne vásároljunk olyan tojókat, amelyek tojásának héja nagyon vékonynak, törékenynek mutatkozott.

9. A klíma által okozott stresszhatásokat ki kell küszöbölni, különösen nyáron, a nagy meleg ellen kellő légcserével és bőséges vízellátással kell védekezni.

10. Gondoskodni kell arról, hogy a tojófészkek feneke mindig kellően rugalmas, megfelelően kibel<alf lonvon Di*. K T. '

(Magyarországi tapasztalatok)

A jó és hatékony pulyka-keveréktakarmányban elsősorban magasabb a

fehérjeszint. Nem közömbös azonban, hogy ezt a fehérjetöbbletet milyen takarmányf éleségek felhasználásával biztosíthatjuk az állatoknak anélkül, hogy nagymértékben megdrágítanánk ezzel a takarmánykeverékeket.

Az amerikai takarmányozási szabályok tanulmányozásakor azt látjuk, hogy a novendékpulykák takarmánykeverékeinek főkomponense az extrahált szójadara. Kétségtelen, hogy ez a növényi fehérjék legértékesebbje, hiszen biológiai érték tekintetében közel áll az állati fehérjékhez, tehát fiatal növendékállataink takarmányozására nagyon alkalmas. Hazai keveréktakarmányaink fehérjeanyagának nagyrészét azonban import útján vagyunk kénytelenek beszerezni, és extrahált szójadarából aránylag csak minimális mennyiséget hozunk be, földidió darát viszont nagy mennyiségben vásárolunk. Ezeket figyelembe véve, kísérletet állítottunk be, hogy a szójadarát milyen mértékben, vagy teljesen lehet-e más növényi eredetű fehérjetakarmányokkal helyettesíteni.

A kísérletet 700 vegyesivarú standard bronz-pulykával folytattuk 0—8 hetes korig. 3 kísérleti és egy ellenőrző (kontroll) csoportba osztottuk az állatokat.

1. csoport „A“ keverék, alaptakarmány

20 % szójadara,

2. csoport „B“ keverék, alaptakarmány

10 % szója és 10 •/« földidió,

5. csoport „C“ keverék, alaptakarmány 12 % földidiódara, 10 % napraforgódara.

A kontroli-csoport hazai forgalomban levő indító, majd 4 hét után nevelő csirketápot kapott.

A pulykák súlygyarapodását kéthetenkénti csoportos, valamint a 8. heti egyedi mérlegelés alapján állapítottuk meg.

Ebből mindjárt levonható az a következtetés, hogy a magasabb íehérjeszint feltétlenül jobb eredményt ad. A kísérleti csoportok közül a kísérlet befejezésekor a 2. számú érte el a legnagyobb súlyt (148,26 dkg-ot), és alig maradt el ettől a 3. csoport (147,24 dkg), majd sorrendben az 1. csoport (140,66 dkg) következik. Az ellenőrző csoport csak 122,45 dkg-os átlagsúlyt ért el.

Érdekes, hogy a 2. és a 3. csoport,

tehát a 10 % szójás, 10 % földidiós és a szója nélküli, 12 % földidiós és a 10 % napraforgós csoport mind az 1., mind a 4. (ellenőrző) csoportnál jobb súlygyarapodást ért el.

Amint látjuk, a legjobb súlygyarapodást a 2. csoport állatai érték el, gyakorlatilag azonban lényegtelen a

3. csoport állatainak lemaradása. Eszerint tehát az a takarmánykeverék, amelyben az extrahált szójadara helyett extrahált napraforgót és földidiót használtunk, gyakorlatilag nem ad rosszabb eredményt.

A 2. csoportnál 1 kg súly előállításához 0—8 hetes korig 2,60 kg takarmányt használtak fel. A további sorrend: az első csoport 2,69 kg takarmányt, a 3. 2,17 kg és az ellenőrző csoport 2,72 kg-ot. A takarmányhasznosítás szempontjából az 1., a 3. és a

4. (kontroll) csoport között nagy különbség nem tapasztalható.

Figyelemmel kísértük az egyes csoportok takarmányfogyasztásának alakulását, valamint az állatok étvágyát. Az ellenőrző csoport állatainak takarmányfogyasztása volt a legalacsonyabb. Ezek sohasem ettek olyan jó étvággyal, mint a többiek, a vályúkba kihelyezett takarmány mindig lassabban fogyott el, mint a kísérleti csoportoknál. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a forgalomban levő alacsonyabb fehérje tartalmú csibetáp nem elégíti ki tökéletesen az állatok igényelt.

Látható, hogy az extrahált szójadara a növendékpulykák takarmányában eredményromlás nélkül csökkenthető, sőt teljesen helyettesíthető.

Helytelen lenne azonban csupán mutatószámok alapján elbírálni az egyes csoportokat. A pulykanevelésben, de különösen az Intenzív hizlalásnál igen lényeges a növekedési gyorsaság vizsgálata. Ugyancsak fontos üzemgazdasági tényező a feletetett takarmány értéke, valamint a felhasznált takarmány mennyisége. Ezeket a tényezőket figyelembe véve gazdaságosabb volt a 2. és 3. csoport felnevelése. Más kifejezéssel az 1 kg súly előállításához felhasznált takarmány költsége 6 %-kal csökkenthető.

A magas %-ban adagolt extrahált szójadara tehát minden eredményromlás nélkül csökkenthető és teljesen helyettesíthető, ha azt más növényi eredetű fehérjékkel pótoljuk.

PERÉNYI MIKLÓS (Gödöllő)

Az anyatelepítésen megkéstek kissé a kapálással.

Három szőlészet tapasztalatai

CSONKÄZÄS

A csonkázás célja a szőlőnövényt növekedésben visszatartani, hő()y bizonyos nagyságú lombterUIet elérése után tápanyagait a termés növelésére, és a hajtások beérlelésére fordítsa, így csak a szükséges lombfelületet kell gondozni, permetezni.

Mivel a csonkázás erőszakos beavatkozás a szőlő életében nagy gondot kell fordítani a csonkázás idejének megválasztására. Akkor kell a munkafolyamatot elvégezni, amikor a hajtások túlnőtték a szükséges hosszúságot.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy igen nehéz a gyalogmúvelésú szőlőkben a szabványméretnek megfejelő szőlővesszőt begyűjteni, mert ezekben a szőlőültetvényekben a csonkázást alacsonyabb, (50—60 cm) korán (június közepén) végzik el. A túl alacsony csonkázás Indokolatlan, a növény fejlődésére nem előnyös. A merev vesszejű fajták 90—100 cm magásságban sem dőlnek.

Varga József agronómus elégedett a szőlő fejlődésével.

gyakran fordul. A hagyományosan telepített szőlőben csak ilyen kis gépekkel dolgozhatnak, mert keskenyek a sorok. Varga József agronómus és Kelemen János vincellér szakszerűen ellenőrzi a munkát. Ők már 3/t %-os bordóilét permeteknek a niroxidos porozás után. A hajtások erősek, nem kell félni perzseléstől. Kelemennek ugyancsak fö a feje.

— Bár csak túl lennénk már ezen a kritikus nyolc héten. Sokszor hajnalban is kijövök, megállapítani, hogy nincs-e peronoszpóraveszély. Ilyen időben, ha szükséges, azonnal kell permetezni.

Köbölkúton minden évben vigyáznak a termésre és igyekszenek megakadályozni a gombabetegségek terjedését. Nem sajnálják a fáradtságot, mert az busásan megtérül. A múlt évben 12 hektáros területen 150 mázsás hektárhozamot.értek el. Néhány évvel ezelőtt csak hagyományos módon termesztették a szőlőt, de aztán rájöttek, hogy a korszerű vezetékes telepítés gazdaságosabb. Űjabban 2,5 X 1,5 méter sor- és tőketávolságban telepítenek. De lassanként megoldják a 150X 130-as sor- és töketávolságú táblák problémáit is. Ezeket is vezetékesre építik át. Sokan vitatkoztak azon, hogy mi legyen a hagyományos telepítéssel. Sajnálták kivágni a bőven termő tőkéket. Bár így a sortávolság eléggé szűk, de azért kis traktorral művelhető. A többéves tapasztalatok azt igazolják, hogy Köbölkúton a legjobb a középmagas vezetékes telepítés úgy a hektárhozam, mint a szőlő minősége szempontjából.

Mondanunk sem kell, hogy a szőlőtermelés fejlesztéséhez sok oltványra van szükségünk. Ezért örömmel hallgattuk Priekopová Máriának, a Lévai Állami Gazdaság 17-tagú szőlészeti csoportja vezetőjének az anyatelepítésről szóló beszámolóját. Léva mellett az anyatelepítést négy éve létesítették. De már százezer vesszőt adtak el a környék szőlészeinek és 25 ezret maguk oltottak be. A közeljövőben 20 hektáron termesztenek alanyt. Régi fájós kérdést oldanak meg ezzel. A környéken nincs megfelelő oltvány utánpótlás. Sok mezőgazdasági üzem igényelne pl. peszeki Leánykát, de ehelyett másfajtát kapnak, ami nem bírja az itteni éghajlati viszonyokat.

A gazdaságok kísérleteznek, hogy mily módon termelhetnének jóminőségű és nagymennyiségű szőlőt. A köbölkútiak azt vallják, hogy legjobb a 70 cm magason kezdett művelés. Az ő tapasztalataik szerint így magas a hektárhozam és a szőlő cukortartalma is. A Lévai Állami Gazdaság anyatelepítése mellett szintén foglalkoznak szőlőteleptítéssel is. A köbölkútiakhoz hasonlóan a 70 cm-es középmagas művelés mellett törnek lándzsát és a lugaskart minden évben levágják. A szőlészeti csoport vezetője azt állítja, hogy így sokkal többet teremnek a tőkék.

A permetezést mind a három gazdaságban gépesítették és jórészt a kapálási munkákat is. A Lévai Állami Gazdaság anyatelepítésében is mozgékony kis traktor műveli a sorközöket. A szőlőtermesztés módjáról egyelőre még igen sok vita folyik, de az itteni tapasztalatok azt mutatják, hogy a középmagas művelésé a jövő, mert Így elég mennyiségű a termés és a bor színvonalán sem esik csorba.

(bállá)

Az elmúlt napokban három szőlészetet látogattunk meg és elbeszélgettünk a termesztőkkel a művelés gépesítésének problémáiról. A helyszíni szemlén meggyőződtünk arról, hogy végre előre léptünk az egy helyben topogásból, egyre több helyen telepítenek szőlőt és a meglévőket is korszerűsítik, hogy a gépek minél jobban kiszorítsák a kézi munkaerő szükségletet.

Az érsekújvári repülőtérén Tóth János szerelő épp ;,bevetésre“ készítette elő a repülőgépet. Az első percben azt hittük, hogy a gabona-táblákra indul vegyszeres permetezésre. De alig érkezett meg a pilóta, begyújtották a motort és a Bajcsi Állami Gazdaság szőlészete felé vették az irányt. A kedvezőtlen időjárás miatt napok óta permeteznek peronoszpóra ellen. Eleinte a gyengébb hatóképességü novozirral, később pedig bordóilével harcolnak a gombabetegségek ellen. A zsenge hajtást a túlerős permetlé megperzselhette volna. A Bajcsi Állami Gazdaság ily módon gépesítette a permetezést. Egyelőre dicsérik a gépek munkáját, nem volt rá különösebb panaszuk.

A köbölkút! szövetkezet’ szőlészetében is permeteznek. A német gyártmányú kis permetezőgép

0SZABAD FÖLDMŰVES

1965, június 26.