Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-26 / 25. szám
Ä szövetkezeteknek jogi képviseletre van szükségük A mezőgazdasági üzemek adás-vételi kapcsolatait az idényszerüség, valamint az átvevők és szállítók nagy száma jellemzi. Csehszlovákiában a mezőgazdasági üzemek a mezőgazdasági termékek értékesítésekor és a mezőgazdasági szükségletek vásárlásakor 64 szakágazati igazgatósággal, 732 vállalattal, 572 értékesítő központtal és 13 257 raktárral és üzlettel kerülnek kapcsolatba. Ez annyit jelent, hogy nagyon bonyolult és széleskörű kapcsolatokat tartanak fenn, amilyenre nem találunk példát népgazdaságunk egyetlen más termelési ágazatában sem. Ugyanakkor a szövetkeze^ tek adás-vételi kapcsolataiból származó vitás anyagi kérdések megoldását még nemrégiben a népbíróSágok gondjaira bízták, ami még fokozta az adás-vételi kapcsolatok bonyolultságát és merevségét. Ezért' nem csoda, ha a mezőgazdasági üzemek szakadatlanul kérik az adásvételi kapcsolatok egyszerűsítését és segítségre van szükségük az adásvételi kötelezettségek lebonyolításában, hogy ne kerülhessen sor többé a mezőgazdasági termények értékesítésekor a szövetkezetek megkárosítására. Megállapíthatjuk, hogy 109/1964. sz. új Gazdasági Törvénykönyv kiadása után bizonyos javulás állt be. Az új Gazdasági Törvénykönyv szerint a szövetkezetek vitás anyagi kérdései ugyanis ezután az állami döntőbíróság élé tartoznak. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy minden nehézséget megoldottunk és a jövőben nem kerülhet sor a mezőgazdasági üzemek megkárosítására. A valóságban a szövetkezetek nagy része nem ismeri annyira a műszaki szabványokat és jogi normákat, hogy hatékonyan védhesse meg ügyét a döntőbíróságon, vagy _ a döntőbíróságot megelőző 'egyeztető tárgyalásokon. Erről tanúskodik az is, hogy nagyon sok eset kerül a döntőbíróság elé. Csupán 1964 második félévében, azaz a Gazdasági Törvénykönyv érvénybelépése után Szlovákiában kb. 1000 olyan döntőbírósági tárgyalás volt, amelyen a szövetkezet a pert elvesztette és csak 300 olyan döntőbírósági tárgyalás, amely a szövetkezet javára dőlt el. Mit tegyünk, hogy ezt megakadályozzuk? Felmerült az a javaslat, hogy a szövetkezeteknek állami ügyvédek nyújtsanak segítséget. A mi nézeteink szerint az állami ügyvédi hivatal csak részben tud segíteni a szövetkezeteknek, akkor is csak a megelőző intézkedésekben és a döntőbírósági tárgyalás lefolytatásához szükséges íratok kitöltésében. A döntőbírósági tárgyalásokon az állami ügyvédi Iroda képviselője nem léphet fel mint a szövetkezet jogi képviselője, mivel ezt a 121/62 Zb. sz. törvény nem engedélyezi. A kérdést úgy sem oldhatjuk meg, hogy minden szövetkezetbe egy jogászt állítanánk, mivel ez teljesen lehetetlen feladat’ lenne. Annyi mezőgazdasági ügyvédünk nincs is, ahány szövetkezetünk van, és ez a megoldás nem is lenne gazdaságos. Ismeretes, hogy a szövetkezeteknek Elsősorban a mezőgazdasági termelési igazgatóság hivatott jogi segítséget nyújtani. Ezt a feladatot a 32/1963. Zb. sz. törvény is a mezőgazdasági 'termelési igazgatóságokra rója. De hiába ró ilyen kötelezettséget a törvény a mezőgazdasági termelési igazgatóságokra, ha ezeknek nincsenek erre feltételeik, mivel a munkaerőre vonatkozó terv és a béralap 'e'z£ egyszerűen nem teszi lehetővé. Ugyanis az adás-vételi kapcsolatok irányítására és a jogi kérdések megoldására egy külön gazdasági-jogi osztályt kellene létesíteniük, úgy, ahogyan azt a többi termelési ágazatok tették. Ezért' az egyes mezőgazdasági termelési igazgatóságok a szövetkezetekkel kötött egyesség alapján ún. ellenőrző csoportot létesítettek az adásvételi kapcsolatok irányítására, "amelyeknek 2—4 dolgozója van. Ezeket a szövetkezetek fizetik. Ilyen ellenőrző csoportokat találunk főként a nyugatszlovákiai kerületben. Annak ellenére, hogy az ellenőrző csoportok ténykedését kedvezően értékelhetjük (pl. a Bratislava-Vidéke Mezőgazdasági Termelési Igazgatósága mellett működő ellenőrző csoport ténykedésének csupán hét hőnapja alatt 1 millió 400 ezer Kcs-t mentett meg a szövetkezetek számára), nyíltan meg kell mondanunk, hogy ez sem jelenti a szövetkezetek gazdasági-jogi kapcsolatainak komplex megoldását. Ezek az ellenőrző csoportok ugyanis csak a mezőgazdasági termékek eladására vonatkozó gazdasági szerződésekből származó jogi kérdések megoldására szorítkoznak. Ugyanakkor hanyagolják a mezőgazdasági szükségletek átvételekor felmerülő jogi kérdéseket', valamint a nemzeti vagyon, a talaj védelmével, a szövetkezeti vagyon megóvásával, a munkarenddel stb. kapcsolatos jogi kérdéseket is, mivel erre a munkára már egyszerűen nincsen sem idejük, sem fizikai lehetőségük. Ezért szükségessé vált egy önálló szövetkezetek közötti kooperációs testület létesítése, amelynek feladata az adás-vételi kapcsolatok és a gazdasági és jogi jellegű ügyek önálló, a mezőgazdasági termelési igazgatóságoktól független intézése lenne. A szövetkezetek a kooperációs testület keretén belül társulnának, hogy így biztosítsák az adás-vételi kapcsolatok és a tulajdonjogi ügyletek lebonyolítását', továbbá a gazdasági szerződések jogrenddel összhangban való megkötését. Ez az új testület a szövetkezeteknek nagy segítséget nyújthatna főként a jogi kérdések megoldásában. A járási szövetkezeti kooperációs gyűlésen a szövetkezetek tíztagú bizottságot választanának a saját küldötteikből, amely a szövetkezetek közötti kooperációs testület élén állna. A bizottságok a Földművelésügyi Minisztérium által kidolgozott alapszabályzat szellemében működnének. A szövetkezetek adás-vételi kapcsolatainak irányítására alapuló járási bizottság állami eszközökből és a saját' tagjainak, azaz az egységes földmüvesszövetkezetek hozzájárulásából fedezné költségeit. A szövetkezetek összjövedelmük alapján bizonyos százalékban járulnának hozzá a bizottság költségeinek fedezéséhez. Az elszámolást minden évben a tényleges kiadások alapján végeznék el, amelybe beletartoznának egyrészt az utazási, anyagi költségek, az iroda fenntartásának költségei stb., valamint' a bérköltségek és a prémiumokra fordított költségek is. A bizottság végrehajtó szerve 6—9 dolgozóból állna. Ezek a dolgozók két csoportra oszlanának. Az egyik csoport a gazdasági ellenőrző munkát végezné és öt emberből állana (a zöldség, szőlő és gyümölcs értékesítésével megbízott agronómus, a gabonafélék, kapásnövények és ipari növények ér-A sninai VIHORLAT n. v. sorozatbangyártja az UV-2 jelzésű futószalagos önkiürítő pótkocsit, amelyre széna-szállításhoz fémhuzal oldalmagasító szerelhető. '(Kucsera Sz. felvétele)' 'tőkésítésével megbízott agronómus a szarvasmarha és a sertéstenyésztő sért felelős zootechnikus, a baromfi, tej és tojás értékesítésével megbízott zootechnikus és egy gépesítő az anyagi-műszaki ellátás és gépellátás biz tositására). A második, vagyis a jogi csoport élén vezető jogász állna (a bizottság titkára), akinek keze alatt két munkaerő dolgozna (a vagyoni kérdéseket intéző jogász és az adásvételi kapcsolatokból származó peres ügyekkel megbízott jogász). A testületben egy idősebb hivatalnok is dolgozna. A bizottság és a gépállomás közötti megegyezés alapján a bizottság rendelkezésére állna a gépállomás agrolaboratóriuma, ahol egy-két gondozó végezné el a gabona, a takarmányfélék, a komponensek, a tej stb. minőségének ellenőrzését. A bizottság végrehajtó szervének munkatartalmát (főként a gazdasági ellenőrző csoportét) a mezőgazdasági termékek értékesítésekor és a mezőgazdasági szükségletek átvételekor végzett belépő és kilépő ellenőrzés képezné, továbbá a közvetlen leadás szervezése a kiskereskedelmi hálózatba, a piaci és a szövetkezetek saját árusítóhelyein végzett árusítás szervezése. Ezen kívül a termelési és pénzügyi tervek kidolgozásakor a szövetkezeteket figyelmeztetné arra, hogy milyen mezőgazdasági termékekre van szüksége népgazdaságunknak. Ügyelne arra is, hogy a termelés összhangban legyen a kereslettel és a szövetkezeti termelés hatékony legyen. A jogi csoport' munkatartalmát: a íulajdonjogi ügyrendből származó jogi kapcsolatok megoldása, a talajalap védelme, a munkarend, a minta-alapszabályok, a szövetkezeti vagyon stb. kérdéseinek megoldása, továbbá az adás-vételi kapcsolatokból eredő jogi kérdések megoldása képezné, beleértve a döntőbírósági tárgyalást megelőző egyeztető tárgyalásokon és a döntőbírósági tárgyalásokon való részvételt is. Ami a mezőgazdasági termelési igazgatóság és a szövetkezetek közötti kooperációs testület kölcsönös kapcsolatait illeti, ugyanolyan lenne, mint a jelenleg érvényes jogi normák szerint létrejött kapcsolat a mezőgazdasági termelési igazgatóság és a szövetkezetek között. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok eddigi adásvételi kapcsolatok terén gyakorolt ténykedését teljes mértékben a szövetkezetek közötti kooperációs testület venné át, amely lényegében a mezőgazdasági üzemek fölött állana. Ilyen módszerrel a szövetkezeti demokrácia érvényesülne a szövetkezetek fölötti irányítási szinten is. Az adás-vételi kapcsolatokban a végrehajtó ténykedés a szövetkezetek fölötti gazdasági szervre hárulna, és ez teljesen új jelenség lenne a szövétkezesített mezőgazdasági termelés szervezésében. Nagy változást jelentene a szövetkezetek eddigi állami irányítása szempontjából. Meg kell jegyeznünk, hogy a jogalanyiság az adás-vételi kapcsolatok és a vagyonjogi kérdések megoldása terén, teljes mértékben összhangban lenne a szövetkezeti demokrácia elveivel. Ezért a szövetkezetek előreláthatóan érdekelve lennének abban, hogy a szövetkezetek közötti kooperációs testület minél sikeresebben dolgozzon, mivel meggyőződnének arról, hogy alacsony költségekkel az ő érdekeiket szolgálja. Tudatában vagyunk annak, hogy az itf közölt javaslat életbeléptetése új jogszabályok kidolgozását követelné meg, s ezt a javaslatot is aprólékosabban kellene kidolgozni. Abból indulunk ki, hogy az általuk javasolt megoldás hozzájárulhatna a szövetkezetek adás-vételi kapcsolatainak rendezéséhez és a szövetkezeti demokrácia elmélyítéséhez. Természetesen azt sem tartjuk kizártnak, hogy a szövetkezetek nehézségeit más úton is lehetne rendezni. Éppen 'ezért' az itf közölt cikkünket is népgazdaságunk irányításának új elve szellemében született és a mezőgazdasági termelés irányításának elmélyítésére irányuló javaslatnak kell tekinteni. Peter Bernik, okleveles ökonómüs, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója Nyári zöldmetszés és hajtásválogatás A gyümölcsfa tulajdonosok nagy része a fát kiültetése után megmetszi, de a következő évek folyamán a vázágak és a sudár helyes kialakítására már kevesebb figyelmet szentel. A többé-kevésbé magukra hagyott fák ágcsoportjai elsürűsődnek, és csak többéves korukban távolítják el a feleslegeket. Koronaalakítás idején az is előfordulhat, hogy a visszavágott vesszőknek nem a iegfelül meghagyott rügye fakad ki, hanem helyette egy alsóbb, rossz irányba növő indul fejlődésnek. Nyár folyamán lehetőségünk van zöldmetszéssel és hajtásválogatással ezeken a hibákon segíteni. Csak a megfelelő irányban növő vezérhajtásokhoz nem nyúlunk, a feleslegeseket eltávolíthatjuk. A meghagyott hajtásokról előtörő elágazásokat, ha azok a korona belseje felé törekednek, visszacsípjük, így nem sűrűsítik el a koronát, helyette termőrészekké alakulnak. Több gyümölcsnemnél, de főleg almánál előfordul, hogy a vezérhajtások növekedésének erőssége eltérő: egyik túl buján nő, a másik viszont gyengén fejlődik. A fa féloldalas fejlődésének ilyenkor úgy vehetjük elejét, ha június folyamán az erősen növök hegyét lecsípjük. A gyengébbek így behozhatják lemaradásukat. A zöldmetszés, illetve hajtásválogatás olyan eljárás, amely a klasszikusan nevelt almafákon kívül sikerrel használható a törpe-almafák koronaalakításánál, ennek segítségével a szórtágú és orsófa kiképzésére szintén tökéletesebb és gazdaságosabb. A körténél ezt az eljárást szintén sikerrel alkalmazhatjuk, főleg az orsóalakúnál. A sudarat itt sem bántjuk, de a felesleges ágrészeket messük le, a túlerős hajtások végét pedig visszacsípjük. A faiskolákból beszerzett kajszioltványok nagy részénél nincs meg a kívánt sudáralak és a négy oldalvessző is gyakran hiányzik, esetleg közülük sok olyan gyenge, hogy tartóágak kialakítására nem hasznosítható (ez a fa jellegéből adódik). Az ilyen gyönge vesszőket visszametsszük az alapra, s csak az életerőseket hagyjuk meg. Ha tehát kevés az oldalvessző, akkor a zöldválogatással egy-egy megmaradt vesszőn nem egy, hanem két vezérhajtást nevelünk, a felesleget visszacsípjük. A nyár folyamán végzett zöldválogatásnak kedvező a hatása, mert csak a koratavasszal alkalmazott fás metszéssel nehéz a kajszifák koronáját kialakítani. A faiskolából beszerzett egyéves őszibarack-oltványok többnyire seprűszerűek és még nincs kialakítva a katlankorona. Ezeket ültetés után 40— 60 cm magasságban visszakurtítjuk. A törzsön levő (még gyönge másodrendű) oldalvesszőket kis csapra viszszavágjuk. Ezek tövéből az év folyamán olyan hajtások törnek elő, amelyek már alkalmasak a korona kialakítására. Ilyenkor is több hajtás fakad, mint szükséges, azért a tavasz végén a zöldhajtások közül a legmegfelelőbbeket kiválasztjuk, a feleslegeseket eltávolítjuk. Az oltványokon elég 3—4 hajtás a korona kialakításához. A törzs más részéből előtörő hajtásokat még zsenge korukban dörzsöljük le, mert a fásodás megindulása után eltávolításukra már ollót kell használnunk. A későbbi évek folyamán nyár ide'jén távolítsuk el a vezérhajtások mellől a vele versenyt növő másodhajtásokat' és a fa belsejét feleslegesen elsűrííőket. Minden nyári zöldmetszés és válogatás nagy előnye, hogy azáltal időben eltávolítjuk azt a farészt, amelyre' szükség nincs, s így meggyorsítjuk a gyümölcsfa fejlődését. A zöldválogatásnak az őszibaracknál nagy a jelentősége. Ennél a fanemnél helyes eltávolítani gyümölcsszüret után a letermett vesszőket úgy, hogy azok alsó részén levő fiatal oldalhajtásokat meghagyjuk. Az év végéig ezek több fényhez és tápanyaghoz jutnak, így őszig jobban kifejlődnek rajtuk a következő év termését biztosító termőrügyek. Egyre nagyobb terei hódíi a diófák alakító-válogató metszése. Ezt azonban nem kezdjük meg mindjárt a kiültetés évében, mert a dió hajtásokat nevel. Ekkor érkezett el a hajtások megválogatásának az ideje. A sudáron kívül az alsó ágcsoportban csak Je-4 oldalhajtást hagyunk, a többit eltávolítjuk, a gyengébbeket visszacsípjük. A második ágcsoportot is zöldmetszéssel és válogatással alakítjuk ki. Utána a fát magára hagyjuk, csak kedvezőtlen fejlődés esetén avatkozunk be, hogy metszéssel hozzuk helyre a hibát. Juhász Árpád (Gúta) PERMETEZÉS ÉS EGÉSZSÉG Sokszor hallunk arról, hogy a növényvédőszerek egy része az emberre is ártalmas. Bizonyos szerek permetezésekor védőruhát kell elvenni, sőt a belélegzés ellen még arcvédőt, esetleg légszűrőt is használunk. A permetezett gyümölcsöt e művelet után bizonyos ideig nem szabad fogyasztani. Sok helyen gondatlanul járnak el a védőszerek elkészítésekor, így például a kút mellett állítják fel a keverő kádakat, a cementtartályt. A szer hígítása és keverése közben a kút mellé csurog, a kád közelében a talajba jut a méreg. Amikor a permetezést befejezték, a kádban maradt ürüléket helyben kiöntik, a kádat kimossák és a mosóvizet is ott eresztik ki a földre. A méreg a talajba jut, majd az esővíz á mélyebb' rétegekbe lemossa. A méreggel a kút vizét megfertőzik és nem is gondolják, hogy évek alatt a kút vize a sokféle vegyszertől milyen mértékben szennyeződik és a gondatlan munkával milyen veszélyt okoznak. Mit tegyünk hát? A megoldás egyszerű. A kút vizét csővezetéken vigyük a kert másik részébe, tehát meszszebb a kúttól és ott állítsuk fel a keverő kádat. A körte varasodása. A varasodás leggyakrabban* és legsúlyosabban a mélyfekvésű, nyirkos és hideg talajokon álló körtefákat károsítja. A virágokat, a gyümölcsöt és a vesszőket' egyaránt megtámadja. A varasodás addig terjed, míg végül a vessző elszárad. A leveleken a betegség fekete, bársonyos foltok alakjában jelentkezik. Ezek a foltok eleinte alig láthatók, később sötétbarna, majd zöldes fekete színűek és elmosódott rojtos szélűek lesznek. Ezek a foltok a gomba tenyésztelepei, a fertőzés közvetlenül a héj alatt van, a gyümölcs húsába nem hatol be. Az erősen . fertőzött gyümölcs eltorzul, megrepedezik és a fáról éretlenül lehull. Így történik a levelekkel is. A betegség nagyméretű is lehet: az ágak, sőt maga a fa is belepusztulhat. Erre a betegségre nagyon érzékeny a hardenponti téli vajkörte, téli esperes. Védekezés: A beteg gallyakat:, veszszőket levagdaljuk, a leveleket, a gyümölcsöt összegyűjtjük és elégetjük. Közvetlenül a rügyfakadás előtt a fikát a 2 %-os bordói lével permetezzük. Később tavasztól őszig annyiszor permetezzük, ahányszor a fertőzés mutatkozik, egy százalékos bordói lével. Ajánlatos permetezni mézkénkészlettel (Szulfolmag, Vegetan, Szulikol, Polibaryt stb,). Célszerű, ha a gyümölcsfákat visszavágjuk és megtrágyázzuk. Monilia vagy vánkospenész. A gyümölcsnek ugyanolyan betegsége, mint a körterozsdásodás. Virágzáskor a virágra tapadó spóráról fejlődő gomba behatol a magházba, a termékenyülést megakadályozza és a virágok elszáradását okozza. A gyümölcsöt csak' sérülések '(darázsrágás, hernyórágás) útján fertőzi. A fertőzés helyétől kiinduló rothadó foltokon köröskörül elhelyezkedő fehérszínű, kiemelkedő penészfoltok fejlődnek. A rothadó vagy rothadt gyümölcs égy része a fáról nem hullik le, hanem gyümölcsmúmiává válik. Ezek a múmiák a következő év tavaszán a fertőzés megindítói, mert széjjelszakadnak, s a benne levő por szétszáll a gyümölcsre. Legerősebben fertőzi az almát, körtét, barackot, cseresznyét, szilvát stb. Védekezés: A gyümölcsmúmiákat a téli fatisztogatás során szedjük le és égessük el. A lehulló rothadó gyümölcsöt is szedjük össze és égessük el, vagy forró vízzel öntsük le. Rügyfakadás előtt mészkénlével permetezzünk. Szeptembertől decemberig a gyümölcsfát oltott mésszel trágyázzuk. Kiss Ferenc (Myjava) SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. június 26.
