Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-26 / 25. szám

hogy egy méh súlya kb. 0,08 gramm, szárnyainak felülete 45-54 mm* l-t tesz ki, s ezek segítségével hordás nélkül 20 — 30 km-es óránkénti sebességet ér el? hogy a méh mézzacskójának űrtartalma 50 — 60 mm3, és 50 %-os nektártöltéssel 0,05 grammot nyom?

hogy egy virágkehely mintegy 0,0001 — 0,0005 gramm nektárt tartalmaz, és a méhnek, hogy megtelt mézzacskóval térjen haza, legkevesebb száz virágot kell fölkeresnie?

hogy csak 20 000 mézzacskó tartalma tesz ki 1 kg nektárt, és 60 ezer mézzacskó tartalma szükséges 1 kg méz előállításához?

hogy 1 kg méz előállítása érdekében 30 000 órát kell repülniük a méheknek, ha feltételezzük, hogy a nektárforrás 1 km-es távolságban található, és a gyűjtés a méhek részére virágról virágra 25 percig tart ?

hogy egyetlen méhnek 1 kilométerre fekvő nektárforrásához a ki- és hazarepülésre 1 kg méz gyűjtése céljából 120 000 km-t, azaz a föld kerületének háromszorosát kellene repülnie?

hogy egy méh a nyíri hónapokban kiadós munka mellett (12X14 hordás napontaj csak mintegy 52 napig él?

hogy egy méhcsalád évente 60 — 80 kg mézet, 25-45 kg virágport és nyaranta legkevesebb 200 gramm vizet igényel saját szükségleteire, és csak amit mindezen felül szerez be nektárból, az tekinthető feldolgozás után kitermelt méznek?

» (Bauern-Echo)

A keltike mézelése

Főssel megfigyelte, hogy a méhek az odvas keltike, tudományosan Corydalis cava virágjából rendes módon nektárt gyűjtenek. Eddig azt olvasta róla, hogy a méhek nem tudják szétfeszíteni szirmait, hogy a nektárhoz férjenek; a nektár különben is mélyen van rövid szipókájuknak, tehát csak azon a lyukon szívogatnak nektárt, melyet poszméhek rágnak a világra. (Deutsche Bienenwirtschaft, NSZK)

(Az odvas keltike és rokonai nem ritkák. Korai nektárt adnak. A méhek nálunk is zavartalanul gyűjtik nektárját rendes módon, nem szorulnak a poszméhek segítségére.)

A hélazab elleni védekezés lehetőségei

di

Tekintettel arra, hogy a nyugatszlovákiai kerületben összesén 14 419 hektárnyi területen terjedt el a káros hatású hélazab (Avena fatua), a védekezést ellene ma még ugyan az ismert agrotechnikai eljárásokkal, a jövőben azonban már a vegyszeres gyomirtás bekapcsolásával kell megoldani. Mivel a hélazab magja csak hosszabb, néhány hónapos nyugalmi állapot után csírázik, az agrotechnikai eljárások közül az ismételt tarlóhántás, az előhántós ekével vég-* zett mélyszántás, főleg azonban a vetőágy helyes tavaszi előkészítése és a takarmánynövények időbeni, a hélazab bugahányásának idején történő kaszálása bizonyult hatásosnak. Hélazabbal erősen fertőzött talajokon az idáig termesztett növényféleségek megválasztásában is célszerű változtatásokat eszközölni. Csökkenteni kell a zab, a tavaszi árpa, a búza és a borsó, ezzel szemben növelni a rozs, az őszi árpa, a repce és a zölden kaszálható egy és többéves takarmánytermő területeket. Az ilyen erősen fertőzött területeken az évelő takarmánynövények alávetését nem gabonafélékbe, de zöldtakarmány-nyerés céljából vetett őszi vagy tavaszi keverékbe végezzük. Az NDK-ban nagyon fertőzött területeken több éven át a hélazabot

elnyomó termények, utána pedig gabonafélék, s ezekbe évelő takarmánynövények vetését ajánlják. Az agrotechnikai védekezés összességébe tartozik természetesen a szélessorú termények sorközeinek és sorainak mechanikai megtisztítása. A hélazab elleni küzdelem elengedhetetlen feltétele a meg nem művelt területeken (kazlak, trágyaprizmák, utak és táblák szélein) található hélazab-fertőzési gócpontok időbeni lekaszálása. A hélazabmentes vetőmag használata természetes követelmény. Mivel a hélazab csíraképességét több éven át megtartja, az említett agrotechnikai eljárásokat több éven át kell folytatni.

A jelenleg kukoricában használt Triazin származékú vegyszerek, mint például a Simazin, Atrazin, Hungazin DT, Hungazin PK, Zeazin és Herbex a hélazab ellen is hatásosak. A mezőgazdasági termelés számára ez azonban nem elegendő. Szüksége van olyan vegyszerre, mellyel a hélazab ellen több terményben (tavaszi gabonanemirek — répa) védekezhetne.

A tavaszi gabonafélékben a zabot kivéve, a nyugati országokban elterjedten használják a Carbyne elnevezésű vegyszert. A hélazabnövény lVz, illetőleg 2V2 leveles fejlődési állapotban permet formájában alkalmazzák.

Ä Carbyne á Hélazabot teljésén ném semmisíti meg. A permetezés hatására a hélazab növénykék barnászöldes árnyalatot nyernek, erősebben bokrosodnak, fejlődésük vontatottabb, s így sokkal kevesebb termést hoznak, vagy egyáltalán nem teremnek. Mivel azonban a hélazab különböző mélységből csírázik, e permetezéssel a tavaszi gabonafélékben található hélazab növénykéknek csak bizonyos hányadának (tehát azoknak, melyek éppen lVz— 2Vi leveles fejlődési állapotban vannak) növekedését gátolja. Kísérleti állomásaink a Carbyne-val már több éve kísérleteznek és kísérletek folynak további vegyszerekkel is, mint amilyen az Avadex, Avadex BW, és Cralit elnevezésű készítmények. Ezeket a készítményeket vetés előtt használják. Az említett vegyszereken kívül külföldön több más vegyszerrel is próbálkoznak. Az NDK-ban például jó eredményeket értek el a répában és burgonyában a Bi 3411 jelzésű Trichlóracetaldehid hidrát oldatával. Ezt ugyancsak vetés, illetőleg ültetés előtt vagy közvetlen utána kell használni.

Az agrotechnikai védekezésen kívül tehát a jövőben a vegyszeres gyomirtásnak is fontos szerep jut a hélazab elleni küzdelemben.

RICHTER F. mérnök, az SZNT dolgozója,

RENCZÉS VILMOS oki, gazda, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Igazgatóság agronómusa

Nem éltarom, hogy valaki félreéri* Sin, mert a normákat szükséges, hogy Ismertessük a dolgozókkal. Azonban hangsúlyozom, hogy a normákat az időnorma-gyűjteményen belül alakit'-' suk ki és ha valamelyik normát, íekintettel a helyi adottságokra, nem tartjuk megfelelőnek, végezzünk méréseket, vagy tapasztalat alapján alakítsunk ki egy igazságosnak mondható normát'.

Nehéz a munkaközbení géphibaellenőrzések igazolása. Többek között ugyanis arról is sok sző esett. Erre' a nálunk bevezetett módszert ajánlom, vagy ha valaki jobbat tud, mi is szívesen vesszük javaslatát.

Mi azt a megoldást választottuk", hogy a traktoros a munkanaplóba két’ órai munka közbeni javításnál többet nem számolhat el. Ezt az időt a munkacsoport gépesítési vezetője és az a csoportvezető igazolja, akinek munkaszakaszán dolgozott az illető traktoros. Munkaközbení javításért óránként 0,12 munkaegység számolható el, vagyis a legtöbb a napi 0,24 ME. Tudom, hogy felvetődik a kérdés: Mi lesz, ha a javítás hosszabb ideig tart?

Mi abból indultunk ki, hogy a traktoros mielőtt munkába állna, elyégzi a napi karbantartást, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az észlelhető hibákat eltávolította. Mi nem vonjuk kétségbe, hogy kisebb-nagyobb hibák munka közben is felléphetnek. A kisebb hibák eltávolítására két óra elegendő. Azonban, ha a javítás két óránál hoszszabb ideig tart, akkor a javításról külön munkanaplót kell vezetnie a traktorosnak, amelyet a mühelyméster, vagy helyettese és a brigád gépésítője igazol. Ebben az esetben a traktoros a tarifa minősítési katalógus (TMK) szerint' kapja a munkaegységet'.

Még égy megállapítást észleltünk, amelyet a jövőben ki szeretnénk küszöbölni. Ugyanis a traktorral végzett' munkák esetén minden műszaki normát a TMK 5. osztályába soroltunk (1,70 ME). így oda jutottunk, hogy a nagyobb gyakorlattal és szaktudással rendelkező traktorosaink munkáját kellően nem értékeltük. A magyar nyelven megjelent' időnorma-gyűjtemény a gépesített mezei munkákat a TMK 4., 5. és 6. osztályába sorolja. Ez gyakorlatilag jobban megfelel, mert vannak olyan különleges munkák, amelyek nagyobb gyakorlatot és szaktudást követelnek. Vegyük alapul pl. a cukorrépa vetését, sarabolását, s ezzel szemben a hengérezést, vagy a magtakarást, amely munkák nem követelnek olyan nagy gyakorlatot vagy szaktudást. Végeredményben traktorosainkat elvégzett munkájukon keresztül jobban tudjuk jutalmazni.

Az iskolázásnak az lett volna a célja, hogy az érsekújvári járás 50 EFSZ-ének részvevője ezeket a kérdéseket az életbe átültesse. Azonban az értesülések alapján meg kell jegyezni, hogy számos szövetkezet vezetősége nem vette komolyan ezt a továbbképzést, mert a lényeg csupán az volt, hogy valakit ők is elküldjenek.

Végezetül tudatosítsuk, hogy a fenti kérdések azok, amelyek jelenleg és a közeljövőben a normázás terén várnak bennünket, mert a kitűzött cél és a részletfeladatok megkövetelik, hogy mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben a helyi viszonyokhoz mérten egységes és igazságosnak mondható normákat’ állapítsunk meg.

JÖNAS BOLDIZSÁR (Szőgyén)

Idönorma-gyüjtemény

jelenleg és a jövőben

írásomban a normázás jelentőségével és ném utolsósorban a Mező- Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium által kiadott időnorma gyűjteményben foglalt normák helyes és pontos alkalmazásával kívánok foglalkozni.

azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert vannak olyan esetek, amikor be akarjuk bizonyítani, hogy a kiadott időnorma-gyüjteményben foglalt norma nem jó, vagy aki ezt készítette, nem értett hozzá. A valóságban pedig ott van a hiba, hogy év elején elkészítünk egy egyöntetű normát és egész éven keresztül a kiadott időnorma-gyüjteményt elő sem vesszük.

A valóságból "égy példát akarok kiragadni, hogy az összefüggéseket Jőbban megértsük. Két traktorost veszek alapul, aki Z—25-ös traktorral tavaszi keverékeket vetett.

Egyik traktoros olyan helyén vetett, ahol a lejtő 5 fokos, a terület középhosszúsága pedig 750 méter. A másik területen a lejtő 10 fokon felüli és a középhosszúság 100—150 méteres (A tábla lejtős, sarkos). Természetes, hogy ilyen táblán a traktoros teljesítménye csekély, de valakinek itt is el kell végezni a munkát'. Az év elején kidolgozott középarányú norma szerint egyik traktoros azt mondja, hogy a megszabott norma nem helyes. A valóságban a hiba ott van, hogy a normázást nem alkalmazzuk igazságosan.

Az alábbi táblázatba foglaltam az 1 ha-on végzett munkához szükséges időnormát, valamint a műszaki teljesítménynormát:

A nagyüzemi gazdálkodásban mint ismeretes, a munkateljesítményt normákban fejezzük ki. Ezért szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a norma mit fejez ki.

A norma azt a társadalmilag szükséges időt fejezi ki, amely egy bizonyos munka elvégzésére szükséges. Figyelembe véve a munka biztonságosságát, egészségügyi feltételeit, és a munka kultúráját,

Nálunk a használatban lévő időnormákat 8 órai munkaidőre állapították meg. Ebbe bele számítják azt az időt, amely a tényleges munka végzésén kívül a fordulók végzésére, az üres menetekre, az apróbb hibák eltávolítására, a gép munkába állítására, kenésére, és a munka elvégzése után a gép szállítható helyzetbe állítására szükséges. Továbbá ezen időbe belefoglalták az uzsonna és természetes szükségletek időnormatíváját.

Külön időnormákat állapítottak meg a traktorok és egyéb vontatott eszközök napi karbantartására, valamint a mezőre jutásra és a visszatérésre, valamint a földeken szükséges költözködésre.

A kiadót? Időnörma-gyűjíeményí 350—500 méteres fordulási középhosszra állapították meg. A munkák időmérésekor a megfelelő ideális állapotokat vették figyelembe, vagyis pl. a műveléskor a talaj sem túl nedves. sem túl száraz állapotát. Ezeket

Tapasztalataim

öreg anyával, sem pedig annak utódjával a család nem lett kiváló más kaptárban, illetve más helyen.

A régi helyen is megszűnt a csoda. A kísérleti kaptár meganyátlanodott családjának rajbölcsőt adtunk, s így még népesebbé vált, de ez nem ment a mézgyűjtés hasznára, mert a következő évben kirajzott. így a titok megoldódott.

A mézelő fajta 15 évig olyan helyen volt méhállományunkban, ahová a többi családok fiatal kijáró méhei és a nektárral megrakott idősebb méhek is betévedtek. Ez azonban nem serkentette rajzásra a mézelőfajtát, mert tulajdonsága a mézgyűjtésen alapszik. Ezt a két fajtát figyelembe véve, kétféle anyanevelést folytatunk. A rajzófajtát természetes anyabölcsővel, a mézelőt pedig mesterséges úton szaporítjuk. Az állományunk fele az egyikből, a másik fele pedig a másik fajtából tevődik össze. Én ezt az egyszerű anyanevelést ajánlom méhésztársaimnak.

A rajzó hajlamút serkentő etetéssel bírjuk a rajbölcsők nevelésére. Erre a célra két legjobb családot választottuk ki, ezek egyenként 20—25 szépenfejlett bölcsői nevelnek és azokat 12—14 napos korukban elosztjuk a meganyátlanított mézelő családok, anyanevelők és pároztatók között. Rajbölcsőknél ezt a kort arról ismerjük fel, hogy a méhek lefosztják a bölcsők hegyéről a viaszt, hogy az új anya könnyebben kikeljen.

A második mód, mint említettem azon alapszik, hogy az anyanevelésre beadott friss petékre épített bölcsőket az ötödik napon ellenőrizzük, és a befedetteket eltávolítjuk.

Még csak azt kell megjegyeznem, hogy az a két módszer leginkább a méztermelést szolgálja. Aki pempőtermeléssel foglalkozik, az kizárólag rajzó fajtával neveltesse a bölcsőket, mert azzal legalább háromszor nagyobb eredményhez jut.

Csurilla Józsefné, SzádudvarnoH

Amíg nem méhészkedtem, a: hittem, minden méh szürke, s est később vettem észre, hogy milye sok különbség van köztük színbei természetben, szorgalomban, fi emberről azt mondják, hogy szór galmas, mint a méh, ha sokat do: dozik, de a méhészek azt is tudjál hogy a méhek szorgalma között i lehet nagy különbség. Nem ritka ság, hogy némely család kedvez esztendőben 40—50 kg mézet i hord, de az állomány javarész ennek csak a felét hordja, d akadnak olyan családok is, amelye semmi fölösleget nem gyűjtene! így a kezdő méhész mindjárt úg határoz, hogy csak a kiváló csalá dóktól nevel anyát és a gyengéké irgalmatlanul felszámolja. De jö egy rossz esztendő, esős tavassza és forró nyárral, akkor aztán mézelő fájta méh elszegényedil mert a mézkészlettel takarékos kodik, s nem mer fiasítani. Amiko bekövetkezik az 5—6 napos b hordás, akkor viszont nem rendel kezik elegendő néppel.

A selejtezésre szánt családol (amit mi rajzó hajlamnak neve zünk), hideg tavasz esetén is ro hamosan fejlődnek, s minden méz készletet a fiasítás gyarapításán használnak, s alig győzik őke etetni. Tavasszal és nyáron mindéi igyekezetüket a rajzásra való fel készülésre fordítják, hogy fajtájukat fenntarthassák. Amikor elérkezik a hordás ideje, akkor megszűnik rajzási ösztönük és a szí szoros értelemben megrohamozzál a virágos mezőt. így gyűlik a nektár és 15—20 kg fölösleg méz is jui a pergetőbe.

Ilyenkor a méhész a helyes ütai keresi. Van egy családunk, amelyil 15 éven át tartotta a rekordot í mézgyűjtésben jő és gyengébl években egyaránt. Akár serkentettük, akár nem, mézet mindig bőven gyűjtött, mert népes volt, de rajzásra sohasem szánta rá magát — Neveljünk ettől anyát bőver — mondottam.

Elvettünk tőié néhány frisspeíés lépet, amelyeket megcsonkítottunk hogy nagyobb anyabölcsőket építsenek. Az ezt követő ötödik napot a befedett bölcsőket levagdaltuk mert azok idősebb petékre épültek és ezáltal méhpempővel nem táplálkozhattak oly soká, mint azok amelyek az ötödik napon még nem lettek befedve.

Az anyanevelés sokfélé módszerét megpróbáltuk, de a siker elmaradt. Az utódok ugyanis nem gyűjtöttek több mézet az átlagos családoknál. Más méhészek azt tanácsolták, hogy csonkítsuk meg az anyát, s a család természetes anyabölcsőt nevel, és a titok megoldódik. A férjem nem egyezett bele. Azt mondta, hogy minden anyát megcsonkíthatok, de ezt az egyet nem. Viszont ő is azon volt, hogy a hosszú kísérlet végére járjunk. A sok töprengés után úgy határoztunk, hogy az anyát más családhoz adjuk, amelyet külön választunk a többitől. így úgyszólván a család minden mozdulatát megfigyelhettük. Érdekes eset történt. A család nyár utolján két természetes anyabölcsőt nevelt, amikor már herék nem voltak.

Kelés előtt két nappal az anyabölcsőket tönkretette a család. Megijedtünk, hogy az öreg anya tavaszig elpusztul és a hosszú kísérletezésből semmi értékes tapasztalatot nem nyerünk. A kaptárt már bontogatni sem mertük, nehogy valamelyik léppel odanyomjuk az anyát. Az etetést és a serkentést csak találomra végezhettük.

Tavasszal, amikor az idő melegre fordult, új anyát nevelt a család. Amint kibontottuk a fészket, két anya petésére lettünk figyelmesek. Megvolt a régi is. de már ott volt az új is. Azonban nem sokáig éltek együtt, ugyanis amikor később megvizsgáltuk a családot, megállapítottuk, hogy az öreg anya nyomtalanul eltűnt. Csupán az az érdekes, hogy sem az

1 ha időnormája Műszaki norma órákban ha-ban

M -— Lejtés fokokban

Münka-gép-eszköz 'Is----------------------------------------------------O ÍO J r+j

■v ti o *e c _ o -- c

iS ^ T° ‘?!3 .S’ 7'° ?:3

e h 1 I ;o o a> 1 I :o o ’S

p* H w 10 X *h in 10 .ss in

Gabonafélék, keverékek vetése és boronálása 35-SVBZ-75-1

vetőgép boronával 5 Z-25 1,18 1,28 1,43 6,78 6,25 5,59

(262 cm t f. sz.)

egyhetes iskolázást rendezett a normázók részére. A cél az volt, hogy a járás valamennyi szövetkezetében egységes normát alkalmazzunk a helyi adottságok figyelembe vételével.

A növénytermesztésben a normákat többévi mérés alapján határozták meg, amelyek a nyomtatásban kiadott időnorma-gyűjteménybén találhatók.

Az állattenyésztésben nehezebb a helyzet,, mert szövetkezetenként és istállónként változhatnak a helyi adottságok. Itt több tényező játszhat szerepet (istállótípus, gépesítés). Ezen a téren a jövőben szükségesnek mutatkozik, hogy szövetkezeteink a helyi adottságoknak megfelelően igazságos normákat alkalmazzanak. Különösen fontos szerepet tölt ez be olyan EFSZ- ekben, melyek állattenyésztésében bevezették a körzetesítést. ,

Nagyon helytelen az a nézet, amely sok EFSZ-ben még ma is uralkodik, ■ vagyis hogy minden munkaszakaszról egy-két dolgozót jelölnek a norma megállapító bizottságba. A normák kialakításakor megkezdődik a vitatkozás, és ez legtöbbször úgy végződik, hogy a hangosabb győz.

Számításkor alapúi vehetjük" az időnormát vagy a műszaki tbljesítménynormát.

5. osztály a TMK (tarifaminősítési katalógus) szerint egyenlő 1,70 munkaegységgel.

Első esetben a 'tábla hosszabb, mint 500 méter, a szorzási hányados így 0,97. Ebben az esetben a traktorosnak

1 ha-on végzett munkáért a következő munkaegység járna:

1,70 : 6,78 = 0,25 X 0,97 = 0,2425. Kikerekítéssel 0,24 munkaegység.

Második esetben:

1,70 : 5,59 = 0,304, mivél a terület közepes hosszúsága a 150 métert nem haladja meg, szorzási hányadosa 1,28, tehát 0,304 X 1,28 = 0,3891, kikerekítéssel 0,39 munkaegység.

A továbbiakban tudnunk kell, hogy á mezőgazdaságot csak akkor leszünk képesek az ipar színvonalára emelni, ha a mezőgazdaságban is olyan egyöntetű és szilárd normákkal dolgozhatunk, mint az iparban.

Az Érsekújvári Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság ezt tartotta szem előtt, amikor Bojnicén