Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-26 / 25. szám

MIT EREDMÉNYEZ Ä KÉT MŰSZAKOS ÜZEMELTETÉS Látogatás egy közép-csehországi EFSZ-ben Sok szó esik a kétműszakos üzemeltetés bevezetéséről az állattenyésztésben. Nem is csoda, hiszen a mezőgazdaság ezen ágában különösen a tehénészetben sok munka jut egy^ egy gondozóra. A két műszakos üzemeltetést sikeresen alkal­mazzák a Novy_Éivot nevű Kacicei EFSZ tagjai, a kladnói já­rásban. Ez a szövetkezet kölcsönös barátságra lépett a ko­máromi járás ifjúságfalvi szövetkezetével. Vizsgáljuk meg tehát közelebbről, milyen a munkaszervezés abban a négy­soros, 320 férőhelyes tehénistállóban, melyben már harmadik éve érvényesítik a kétváltásos üzemeltetést.________________ A munkaidő tartama: 7 óra 20 perc 40 ezer csibe hetente Czivery Erzsébet, a baromfitenyésztő iskola hallgatója a dunaszerdahelyi keltetőben három­napos csibéket tart a kezei között. He­tenként 40 000 csir­két keltetnek. Még csak három éve dol­gozik az üzemben, de tegyük hozzá, hogy eredményesen. A környékbeli szö­vetkezeteknek és állami gazdaságok­nak több mint négy millió csirkét és néhány százezer pulykát juttattak. A múlt évben az üzem 190 ezer ko­ronával több nyere­séget érte el a ter­vezettnél, idén ezt a számot 200 ezer koronára akarják kikerekíteni. (Kép és szöveg: Krátky) A hetedik elnök... Jl&lpCCfcC'&'C’to Fehér Endre, a csatai szövetkezet csoportvezetője már napok ótc nyugtalan. — Még csak ez kellett! Amúgy is elég gondot okoz minden évben ez a repce. Most még hozzpszövetke­­zett a lucskos időjárás is. Ki tud­ja, nem kerüli-e el a zsákot.. A csoportvezető már hat éve fog­lalkozik repcetermesztéssel. Ő e növény fő pártfogója. Mert nem mindenki bírja a szeszélyeit. Ilyen­kor, repcearatás idején valósággal lesben kell állni. Mert ha a termeli nem ügyes, könnyebb marad a zsák Kezdettől fogva sok gondot okoz a repce - morfondírozik magában a csoportvezető, — A legjobb esc után egy-két nappal vetni. Ősszel és tavasszal fogasolják. A fejtrá­gyázáson kívül ez az összes ápo­lás. Eddig nem minden évben visel­kedett jól. A legszebb termést 1961-ben adta, amikor hektárjáról 26 mázsát gyűjtöttek be. Azóta hullámzó a hektárhozam. A múlt évben 18 mázsás hektárhozamot értek el, de a csoportvezető szerint lehetett volna 22-23 mázsa is. — Kicsit vártunk vele, okoskod­tunk. Aztán jó néhány mázsa meg­ugrott, nem került a raktárba. Sokéves tapasztalatuk azt bizo­nyítja, hogy a repcét szinte napon­ta kell figyelni. Az is baj, ha korár vágják, az is baj, ha későn. Azelőtt kévekötő-aratógéppel aratták. Most kétmenetesen próbálják. A csoport­vezető szerint legjobb a repcét ak­kor aratni, amikor a becók alji bámulni kezd. Mert ha végigbarnul akor már pár óra alatt szétcsattan és üresen marad. Az időjárás kö­vetkeztében a repce is hol koráb­ban, hV későbben érik. Tavaly jú nius 30-án aratták, idén, bár eső. az idő, mégis hamarabb kell hozzá kezdeni, mert a növény gyorsat fejlődik. — Csak addig kilyukadna már a. ég — sóhajt fel a csoportvezető - Jó, száraz, tiszta időt várok Akkor talán sikerül. Mert ellenkezi esetben becsaphat. Ki tudja előre Pedig szép a növény, jó termés várunk. Csak az aratás, sikerüljön A csoportvezető bizony gyakrai kémleli az eget, és olykor-olyko a repcetábla felé les. Éberen őrkö dik, hogy a vetélkedésből ők kerül jenek ki győztesen. —b­istállót felkeresniük. Az új módszer meghonosítása által nem csökkent a tehenek haszonhozama és amellett az égy fejőnőre eső 7 óra 20 perces munkaidő is egy tagban maradt. Ugyancsak érdekes módon oldották meg a fejőnők szabad napjának kér­dését. Hála a kétváltásos műszak meghonosításának, minden második vasárnapon szabadok a fejőnők. Ha például egy fejönö a szombat reggeli műszakban soros és a rákövetkező vasárnapon szabad kell hogy legyen, ledolgozza a szombat reggeli műsza­kot, miáltal mind a szombati nap má­sik felében, valamint egész vasárnap szabadon rendelkezik idejével. Mivel pedig a műszakok ideje hetenként változik, csak hétfőn délután 15 óra 30 perckor kell újból munkába állnia. A következő héten megismétlődik ez a „cserebere“, ezúttal a másik nyolc fejőnő javára. A vasárnapokon kívüli ünnepekre nincs tekintettel az új rendszer. Minden egyes fejőnő 40 tehénről gondoskodik, összesen tizenhatan dol­goznak a tehénistállóban. A szövetke­zet vezetősége azonban helyettes munkaerőt is rendelkezésükre bocsát kisegítésképpen, ha valamelyik fejőnő megbetegszik vagy szabadságra megy, mert a tagok szabadságáról is gon­doskodik. Három évé jártam utoljára Pődhö­­ranyban. s most, hogy újra idevetőd­tem, első dolgom volt érdeklődni, mi újság a faluban. — Semmi különös — volt a válasz. Pedig van újság, nagyon is sok, hisz első pillanatra alig ismerek rá a köz­ségre. A nádfedeles házikók végleg eltűntek, s a TV-antennák úgy jelen­tek meg a piros zsindelyes házak te­tején, mint tavasszal fészkükben a fecskék — a kikelet hirdetői. A podhoranyi üzemrészleg a Busov­­cei Állami Gazdasághoz tartozik. Mun­kaeredményei évről évre sikereseb­bek, ám a takarmányalap biztosítása terén még bőven akad javítani való. A gazdaság keretében rengeteg még a' tartalék, mélynek feltárásával ön­ellátók lehetnének takarmányból. Sajnos, ennek ellenére az igazgató­ság idén is takarmányfelvásárlással számol, ahelyett, hogy megfelelő ag­rotechnikával és az új technológia felhasználásával saját földterületén termelné ki a szükséges takarmányt. Tanácsos lenne, ha végre a szabad földön történő szárítás helyett áttér­nének az állványos, de inkább a hideg­levegős ventillátoros takarmányszá­rításra. Esős időbén hasznos lenne a takarmánynövények silózása is. A ta­valyitól nagyobb gonddal kell végezni a kazalrakást is, mert a begyulladt két szénakazal mintegy 11 ezer korona értékű kárt okozott a gazdaságnak. Számos kazal pedig a beázás követ­keztében ment tönkre. Szerintem, Podhoranyban a helyi körülményeket figyelembe véve a si­lózás válna be legjobban, mégpedig a következő okokból: 1. az eljárás olcsó, s a szénakészí­téssel járó veszteségek elkerülhetők. 2. Végrehajtása nem függ az idő­járástól (ami itt igen szeszélyes). 3. A munka teljesen gépesíthető. 4. Erjesztéssel ízletesebbé válik a takarmány, s abból is jő minőségű siló készíthető, melyet friss állapotban nem szívesen fogyasztanak az állatok. 5. Silózással a másodnövények is tartósíthatok, melyek kései kaszálá­suk miatt nem száríthatok. A múlt évben a kukoricaszár java­részét leszántották, mondván, úgy sem eszik meg az állatok. Silózással ezt is megmenthették volna. Kedvező időjárás esetén a gazdaság dolgozói májustól november közepéig zöldtakarmányt etetnek. Idén először létesítettek zöld futószalagot. Hasznos lenne azonban, ha a zöld futószalag­ban nemcsak az egynyári és évelő növényekkel számolnának, hanem a természetes legelőkkel és a sarjúból eredő zöldtömeggel is. A takarmányszükét tovább csök­kenthetnék tarlókeverékek vetésével. Fontos a kölcsönös bizalom A dolgozók szaktudásán és a mező­­gazdasági üzem vezetőségének szer­vező tehetségén kívül a kollektív ön­tudat magasabb fokát is megköveteli a kétműszakos üzemeltetés. Ezt pedig csak akkor lehet sikeresen kifejlesz­teni. ha a dolgozók kölcsönösen meg­bíznak egymásban. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a kétváltásos üze­meltetés bevezetése előtt széleskörű tömegpolitikai munkát kell kifejteni a dolgozók soraiban, az első hónapok­ban pedig pótjutalommal ajánlatos az anyagi érdekeltséget serkenteni. A kétváltásos üzemeltetés lényegé­ben nem befolyásolja károsan a teje­­lékenységet, sőt általában javít a munkateljesítményen. Egyúttal azon­ban jelentősen változtat az állatte­nyésztés dolgozóinak életkörülmé­nyein. Amióta a kacicei EFSZ-ben megteremtették a munkaszervezésnek eme új módszerét, nem „fő a fejük“, honnan teremtsenek elő fiatal munka­erőket annak ellenére sem, hogy a szövetkezet iparilag fejlett vidéken fekszik, ahol számos más munkalehe­tőség is kínálkozik. Hol valósíthatjuk meg a kétműszakos üzemeltetést Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy ez a módszer az állat­­tenyésztés valamennyi ágazatában eredményesen érvényesíthető, ahol elegendő számú munkaerő mellett a szervezés és a gépesítés is megüti a kívánt színvonalat. Az említett köz­ségben nemcsak a tehenészetben, ha­nem a baromfi és sertéstenyésztésben is áttértek a kétváltásos üzemeltetés­re. A dolgozók csakhamar felmérték az új módszer előnyeit, különösen amikor a szövetkezet vezetősége a kétműszakos üzemeltetés bevezetésé­vel párhuzamosan kiadósabb takarmá­nyozásról is gondoskodott. Ennek is köszönhető a haszonhozam növeke­dése, amely a munkaidő rövidítésé ellenére sem csökkent. . Mindent egybevetve megállapíthat­juk. hogy a kétváltásos üzemeltetés semmiféle' szervezési nehézségbe nem ütközik az olyan mezőgazdasági üze­mekben, melyekben a gazdálkodás színvonala megfelel a mai követelmé­nyeknek. Megvalósítása előtt azonban feltétlenül figyelembe kell venni a helyi szokásokat és adottságokat. Bf. A burgonya vetésterületének bővítése is indokolt, mivel Podhoranyban 180— 200 mázsás hektárhozamot' is elérnek é takarmánynövényből. Fontos a takarmánykészlet számba­vétele, beosztása. A nyári takarmá­nyozási idényben semmi esetre sem etethető fel a télire tárolt takarmány­­készlet. Mindent egybevetve kellő szerve­zéssel, a takarmánynövények kivá­lasztásával, a betakarítási mód helyes megválasztásával, valamint gondos takarmányozással az állami gazdaság önálló takarmányalappal rendelkez­hetne. Az utóbbi napokban nagy aggodalom érte a mezőgazdasági dolgozókat. Va­jon hogyan sikerül a két hónapig tartó esőzések folytán az év? A helyzetet súlyosbítja, hogy csak­nem minden gazdaságban úgyszólván elfogyott a takarmány és az alom­szalma, de sokhelyen az abraktakar­mány is... Ezen különben nincs is mit csodál­koznunk: az új takarmány egy hóna­pot váratott magára. Ezen okból jú­nius első hetében több gazdaság oda jutott, se széna, se szalma! Pedig tavaly a nyitrai járásban jó takar­mánytermés volt, szalma azonban csak közepesen. Hogy miért nincs elegendő szalma, arra a válasz a következő: Nagyjából tíz éve, hogy az aratást és a takar­mány kaszálását kizárólag gépekkel végezzük. A gépek minden esetben igen magas tarlót hagynak, ami ter­mészetesen takarmány- és szalma­veszteséget jelent. Nyugodtan és őszintén mondhat­juk, hogy a gépi kaszálások mellett a szalma 20—30 %-a elvész. Kom­bájnaratás alkalmából elvész a polyva meg a törek is; nem is szólva a táb­lákon szétszórt szalma felületes ösz­­szetakarításából eredő veszteségek­ről. A szalmára pedig igen nagy szükség van minden gazdaságban; kell a trá­gya, tehát szükséges az alomszalma. Alom nélkül rendkívül sokat szenved az állatállomány — nincs kellő fekvő­helye, nem piheni ki magát rendesen, no meg az állatok tisztántartása is lehetetlen. Alomszalma nélkül nem számíthatunk teljes hasznosságra és magasszintű tenyésztésre. Megalapítása óta Hat elnöke volt az egyházfai szövetkezetnek. Bár vala­mennyien a szövetkezet javát akarták, a lépten-nyomon felmerülő nehézsé­gekkel nem tudtak megbirkózni. így nem maradt más hátra, mint más elnököt választani. Az új elnök megint az előbbiek sorsára jutott. Előfordult az is, hogy részrehajlással, a rokonok "előnyben részesítésével vádolták őket. A tagság néha okkal, néha ok nél­kül bizalmatlankodott. A bizalom pe­dig nagy dolog. Nem lehet könnyen megszerezni, de annál könnyebb el­veszíteni. Egy bizonyos: Egyházfán nehéz helyzetbe kerültek az elnökök. Eleinte kevés volt a munkaerő. Hiányoztak a fiatalok. Sok nehézséggel kellett meg­küzdeni. Az eddigi elnökök mind régi, tősgyökeres egyházfaiak voltak, akik­nek ükapái is ezt a határt szántották. A család — természetesen — hosszú éveken keresztül rokonságba került csaknem az egész faluval. Sógor, ko­ma meg a szomszéd a mindössze 530 lakosú község. Ilyen körülmények közt, ha az elnök valakit az állatte­nyésztésbe helyezett, ahol több pénzt Ebből kifolyólag — értem a szalma­hiányt — tréfás esetben volt részem május végén, amikor kislányommal egy vasárnap délután kerékpáron a szomszédos falun mentünk keresztül. Épp a szemünk előtt vonult ki a te­héncsorda a legelőre. Amint kislá­nyom végigmustrálta az állatokat, fel­kiáltott: „Nézd apuka, ezek a tehenek csizmában járnak!“ Amikor jobban szemügyre vettem az állatokat, megállapítottam, hogy igazat mond a leányka. Látom, vala­mennyi tehénnek egész térdig fekete malteros „szurkos“ mind a négy lába, mintha valóban csizmában vagy feke­te harisnyában lennének. A lány tovább kérdezget: „Apuka, miért ilyen piszkosak, sárosak ezek a szegény állatok?“ Megmagyarázom neki: ezt a szalma­hiány okozza. Amikor napközben ki­hajtják az állatokat a kifutókba — persze ott sincs semmiféle alom avagy egyéb hulladék egyik napról S má­sikra malter-tenger lesz az egész ki­futó, ahol térdig áll a tehén a mo­csárban. Mindezeket azért említem, mert országszerte itt állunk a takarmány­betakarítás, illetve aratás előtt. Hogy a fentebb elmondottak meg ne ismét­lődjenek, tanácsos, hogy a legnagyobb szorgalommal és körültekintéssel ta­karítsuk be a takarmányt, úgyszintén aratáskor a szalmát, mert minden szálára nagy szükség van. Jó lenne már egyszer arról is beszámolni, ki­tartott újig a szalma és a takarmány. IMRE LAJOS, végzett gazda (Tild) lehelteit; Keresni, az ellenlábaséit mindjárt a rokoni kapcsolatok „ápo­lását“ vélték. Ilyen és hasonló dolgok vezettek a sorozatos elnökcseréré, mély oda fajult, hogy a faluból senki sem akarta vállalni az elnökséget. A tagság végül elhatározta, hogy más faluból hoz elnököt. A hétedszeri el­nökválasztás után így került az elnöki tisztségbe Untermáyer Gusztáv, aki a szomszédos Borsáról származik. Az új elnök a saját falujában már egy évig elnökösködött, majd János­­házára került, ahol három évig töl­tötte be ezt a tisztséget. Mindkét szö­vetkezetben jó munkát végzett és di­cséretre méltó eredményeket ért el. Ami a legfontosabb, az egyházfaiak bíznak az új elnökben. Untermayer igazságos, amellett jó szervező. Annak ellenére, hogy terü­letük túlnyomórészt homokos, égevé­­nyes, az aszály is gyakori vendég, nem adósai az államnak. Sőt eladási tervüket minden termékből 10—12 %­­kai túlteljesítik. — Az aszályt rövidesen megszüntet­jük — mondja a szövetkezet elnöke.— Határunkon keresztül húzódik a csal­lóközi öntözőhálózat. Ezáltal lehetővé válik részünkre, hogy öntözéses gaz­dálkodást folytassunk. Ezxminden bi­zonnyal fordulatot jelent eddigi ered­ményeinkben. Az elmúlt’ hónapokban az egyház­fai szövetkezet vezetősége alapos éberségről tett tanúságot. A közvetlen szomszédos falvak — Rété, Borsa, Királyfa és Hegysúr — szövetkezetei­ben száj- és körömfájás tizedelte az állatállományt. A járvány gyorsan terjedt, sőt még a távolabbi falvakból is kedvezőtlen hírek érkeztek. Egy­házfa, mint valami erődítmény, ellen­állott ennek a fertőző betegségnek. Egyetlen egy állat sem betegedett meg. Ez a körülmény feltűnt a kör­nyéken, ezért megkérdeztük az elnö­köt, milyen intézkedésekkel sikerült megakadályozniok a járvány terje­dését. — Amikor a járványról tudomást szereztünk, a szövetkezet összes is­tállóit és óljait alaposan fertőtlení­tettük. Az állatokat jól etettük és tisztán tartottuk. Á fertőtlenítést többször megismételtük. Telepünkre idegent nem engedtünk. Saját tag­jainknak is szigorúan be kellett tar­taniuk az előírt óvintézkedéseket. Az állatok tisztántartásáról — ami egyébként a járvány megelőzésének egyik módja — magunk is meggyő­ződtünk. Csak tekintsen be valaki id. Szikhart Ferenc tehéngondozó is­tállójába. Ilyen jól ápolt, tisztán tar­tót teheneket szeretnénk látni sok szövetkezetben. Ha már id. Szikhart Ferencről esik szó, befejezésül hadd mondjuk el, hogy ő az egyházfai szövetkezet volt hat elnökének egyike. Munkájával, de főképp a keresetével elégedett. Azt mondja, nem cserélne helyet az új elnökkel sem. Füry József Mindent a maga idejében Török Benedek (Nyárasd)' Ahol csizmában járnak a tehenek Mivel a takarmányszáljítás gépesí­tését magas színvonalra emelték, a műszakban dolgozó négy etető meg­birkózik a takarmányozással. Ugyan­csak műszakváltásban dolgoznak a fejőnők, akiknek mindegyikére 40 te­hén fejése és gondozása hárul. Ezt a magas számarányt főleg azért érték el, mert a tehénístálló önműködő fe­jőberendezéssel és körforgásos trá­­gyakaparóva! rendelkezik. A napi munkamenet a tehénistálló­ban lényegében a következő: reggel 3,30 órakor munkába lép a két etető­ből és nyolc fejőnőből álló első mű­szak. Teendőiket tíz, legkésőbb tizen­egy óráig elvégzik. A nap hátralevő részével tehát szabadon rendelkeznek A második műszak 15,30 órakor áll munkába. Mindkét műszak dolgozói­nak munkáját a tenyészet vezetője irányítja. Fogas kérdések Közvetlenül a kétműszakos üzemel­tetés meghonosítása után felmerült, hogyan oldják meg a harmadik fejés kérdését, a nagytejelékenységű, friss­fejős teheneknél. Az ilyen teheneket a kacicei szövetkezetben háromszor fejik: vagy közvetlenül az első mű­szak befejezése előtt, vagy pedig a második műszak kezdetén. Ezt azért vezették be, hogy egyes fejőnőknek ne kelljen déli fejés céljából újból az SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. június 26.

Next

/
Thumbnails
Contents