Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-26 / 25. szám
Bratislava, 1965. június 26. Ära 80 fillér XV. évfolyam, 25. szám. A Csallóközben továbbra is veszélyes a helyzet Jól tájékozott körök véleménye szerint még nagyon sok erőfeszítésre és fegyelmezett munkára van szükség ahhoz, hogy a dunai gátszakadások következtében előállt veszélyes helyzet javuljon, s az árvíz további terjeszkedését megakadályozzuk. Ebben az igyekezetben döntő tényező az az emberfeletti hősies munka, amelyet az árvízsújtotta községek lakossága néphadseregünk katonáival, a szovjet és a magyar katonasággal vállvetve végez. A Csicsó melletti gátszakadásnál félkör alakú réselzárógát kiépítésén fáradoznak. Ezzel a módszerrel elsősorban is csökkenteni akarják a Dunából kiáramló víz mennyiségét, majd fokozatosan teljesen elzárni a romboló hullámok útját. Szakemberek véleménye szerint a víz elzárásának ez a módszere eredményesebb lehet, mint az, ha az átszakadt Duna-töltést akarnák feltölteni. Mert a szakadáson olyan erővel zúdul a víz, hogy minden útjába állított eszközt menthetetlenül elsodor. A páti gátszakadásnál — az illetékesek szerint — már valamivel biztatóbb a helyzet, mert a Duna fokozatos apadása következtében a hatalmas területet elborító víztömeg bár lassan, de a folyó medre felé vette az irányt. A fokozott éberségre természetesen ezen a vidéken is szükség van, mert egyrészt a folyóból kiáramlott hatalmas víztömeg annak ellenére is tovább A Párkányi Helyi Nemzeti Bizottság épületében, az árvízmentesltő bizottság szobájában, szinte szünet nélkül szól a telefon. Sucha elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára olykor két kagylót is tart a kezében. Fáradt katonatisztek, közkatonák, civilek várnak újabb utasítást. A katonák alig hunyják le szemüket. Maringa János tizedes, Gergely János és Nagy József gépkocsivezetők emberfeletti módon dolgoznak a lakosság és a közvagyon megmentésén. Sokan csodálják, hogyan bírják ezek az emberek. De ilyenkor, amikor közel a veszély, mindent félretéve, hősök születnek. Jórészt a katonaságnak köszönhető. hogy Párkányból a 162 családot időben kitelepítették, és biztonságba helyezték a Párkányi Állami Gazdaság berki részlegének állatállományát. Bár Helembát elvágta a víz a külvilágtól s csak motoros csónakon vihetnek be élelmiszert, a szövetkezet közös vagyonát itt is megmentették. Az árvízvédelmi bizottság épületétől olykor motoros csónak szeli a vizet Helemba felé. Amikor megtér, jelentést tesz. Utána helikopter emelkedik a levegőbe. Szob felé veszi az irányt, majd Muzsla és Ebed felé kanyarodik. Párkánynál az ár ereje megtorpan. De Ebednél még komoly a helyzet. A hírek vétele után újabb erősítéseket küldenek a gátra. Nagy tétről van szó. Ha itt áttör a Duna, több község veszélybe kerülhet. — Halló, halló... Ebed? — kiált a telefonba az őszülő hajú párttitkár. — Tényleg komoly a helyzet? Akkor kiszállunk a helyszínre! Arcán látszik, hogy megtörte már az éjjelezés. Hosszúszárú gumicsizmában ül az asztalnál és a lélegzetvételnyi telefonszünetekben tanácsot, utasításokat ad. Újra berreg a telefon. A Csicsói terjeszkedhet, hogy a Duna nem táplálja, másrészt pedig azért, mert a szeszélyes időjárás következtében előre nem lehet tudni, hogy a folyó felső szakaszáról milyen víztömeget kapunk. Nagy erőfeszítések folynak a Somorja alatti Doborgaz község mellett húzódó Duna-töltés megerősítése céljából is. Többéves tapasztalatok szerint a Dunának ez a szakasza a legveszélyesebbek közé tartozik. Katonák és civilek éjjel-nappal őrködnek a gát épsége felett és emberfeletti munkával igyekeznek útját állni az átázott gátat ostromló folyam romboló hatásának. amely ha kitörne, ügy az egész Csallóközt felmérhetetlen veszéllyel fenyegetné. Bízhatunk benne, hogy az erős akarattól és elmélyült szocialista hazafiasságtól fűtött emberi munka végül is győzedelmeskedik a természet romboló hatása felett. A fegyelmezett magatartással párosuló szilárd összefogás következtében tudtuk az árvízsújtotta területekről megmenteni a menthetőt. Hősies munkával sikerült biztonságos helyekre szállítani a komáromi és a dunaszerdahelyi járás veszélyeztetett községeinek lakosságát. Elszállítani több mint húszezer szarvasmarhát, körülbelül ötvenezer sertést és több ezer baromfit. Persze, a kár szinte felmérhetetlen. Az árvízsújtotta községek lakosságának lakása és lakásberendezése sok esetben a víz martaléka lett. A két járás területén eddig több mint százezer hektár termőföld került víz alá és 54 ezer hektár annyira átázott, hogy a termést itt is a szó legszorosabb értelmében veszély fenyegeti. A csapás, amely a csallóközi népet és persze egész hazánkat sújtotta, nagy. Eicsüggedésre azonban nincs okunk. Mert ha összefogunk és jó hazafiakhoz méltóan megteszünk mindent, ami tőlünk telik, akkor gyorsan kiheverjük ezt a kárt is, amely ily váratlanul ért bennünket. Hazánk és népünk nem hagyja el a kárt szenvedett csallóközi lakosságot. Már most is a legkritikusabb napokban gondoskodik élelmezéséről és biztonságáról. Az illetékes szervek pedig megteszik a szükséges intézkedéseket abból a célból is, hogy az árvízveszély elmúltával a lakosság újjáépíthesse rombadölt házait, a megszokott rendes kerékvágásba terelhesse szövetkezeti gazdaságának menetét és egészséges viszonyok között, ismét kulturált életkörülményeket teremthessen magának. Az állam, vagyis a közösség segítsége mellett azonban szükséges az is, hogy hazánk árvízsújtotta községeinek lakosságát minden egyes dolgozó egyénileg is a lehető legjobban segítse. Az állami bank számlát nyitott az árvízkárosultak számára. A száma: 405—7000. — Adakozzunk! Enyhítsük a károsult embertársaink — köztük a többezer csallóközi gyermek — szenvedését és bánatát! P. K. Megmentett falu flz ebedi gáttól Udvaráig Helyi Nemzeti Bizottság jelentkezik. Az érsekújvári járásban néhányszáz szarvasmarhát kellene elhelyezni. Pedig itt sem rózsás a helyzet. A párttitkár a központi árvízvédelmi bizottságot hívja. — Már több mint ezer sertést' befogadtunk a járásba. De kérem, hogy takarmányt is biztosítsanak az állománynak, mert a saját állatainkat is nehezen tudjuk ellátni. Nehéz az érsekújvári járás helyzete is. Vajda elvtárs, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője, elmondja, hogy közel 10 000 hektár áll víz alatt. Csak Kamocsán ezer hektár került víz alá. Muzsláról 2300 sertést kellett megfelelő helyre szállítani. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az esős idő miatt a szarvasmarhát nem hajthatják legelőre. Akadályokba ütközik a takarmányszállítás is. De ennek tetejébe még mindig itt van az ebedi gát. A telefon vésztjóslóan berreg. — Helyszíni szemlét kérünk. Szivárgást vettünk észre — hangzik a telefonból. A párttitkár rendelkezik. Pár perc alatt előáll a terepjáró kocsi és irányt vesz az ebedi gát felé. Megindul a katonaság néhány teherautója is. A négy kétéltűt a Csallóköz megsegítésére küldték. Egyelőre itt még nincs szükség rá. A feneketlen sárban katonák, funkcionáriusok és a falu lakói újabb homokzsákokkal erősítik a kritikus részt. Most dől el, ki lesz az erősebb. De mégis az emberek győznek, megszűnik a szivárgás. Pár óra múlva Barta elvtárs, az árvízvédelmi bizottság szolgálatosa, elégedetten hallja a telefonban, hogy nincs több veszély. A tomboló ár tehát megtorpant'. Lassan visszahúzódik a víz Párkány elöntött utcáiról és szemmel láthatólag csökken a víz szintje az Ipoly és a Garam medrében. De a járásban még sok bosszúságot okoz a víz. — Az árvíz csak az egyik veszedelem — mondja Jozef Mudroch járási főagronómus. — De ez a kutya talajvíz nagyban hátráltatja a munkát. Elhagyjuk az árvízvédelmi bizottság székhelyét, és körülnézünk néhány faluban. Kéménden is sok bosszúságot okozott a víz. De már hozzáfogtak a munkához. — Az esős idő előtt kaszált lucernánk bizony tönkrement — újságolta Kelecsényi Rudolf, a szövetkezet elnöké. — Most minden érővel a többi hereféle begyűjtésén fáradozunk. Cukorrépánkat már másodszor saraboljuk és fejtrágyázzuk, de minéj hamarabb permetezni kellehe, mert sok a répabolha. A főagronómus megígéri, hogy máris küldi a repülőgépet. Kara Márton, a kőhídgyarmati szövetkezet elnöke is kisebb-nagyobb vízkárról tájékoztat, de ők ügyesen megfogták a dolog végét. Igaz, hogy ünnepnap is dolgoztak, de lucernájuk már rég kazlakban van. Jellemző, hogy a szövetkezetek az ár elleni harc és az esős időjárás után minden erőt és lehetőséget felhasználva gyűjtik a takarmányféléket és ápolják a növényeket. Csutkái József, a kisújfalusi szövetkezet agronómusa például így vélekedik: — Nem várjuk, míg a víz teljesén eltűnik rétjeinkről és amíg géppel kaszálhatnánk. Máris szétmérjük a rétifüvet, s a tagok kézi kaszával vágják. Jasov magasabban fekszik, de a völgyekben itt is sok a talajvíz. Ennek ellenére a növényápolásért egyest kaphatnának. — Tanultunk a múlt hibáiból. Aki csak akart, mindenkinek adtunk ka(Folytatjuk a 2. oldalon.) A galántai járás árvízvédelmi bizottsága idejében felmérte az áradás veszélyét. Már június 13-án kiküldte embereit a Kis-Duna és a Feketevíz közötti Nádszegre, hogy segítsenek az árvízveszélyt elhárító munkálatokban a falu vezetőinek. E bizottság közreműködése révén nemcsak szakemberek érkeztek a községbe, hanem a járás ipari és mezőgazdasági üzemei és vállalatai, valamint közös gazdaságai is megmozdultak: összesen tíz baggert, öt buldózert, huszonkét traktoros pótkocsit, s huszonnyolc tehergépkocsit bocsátottak az áradó folyók veszélyeztette község rendelkezésére a szükséges műszaki emberekkel együtt. A helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet a legtapasztaltabb szervezőket, munkairányítókat osztotta be a legveszélyesebb gát szakaszokra. Ekkor tűnt ki, mily kevés az efféle ember a tízegynéhány kilométernyi régi gátakra, amelyek a rohamos áradás következtében alacsonynak bizonyultak. A Vágón lezúduló vízáradat következtében a Kis-Duna és a Feketevíz ellenkező irányba folyt. Míg a Feketevíz mentén a 12 kilométernyi tavaly épült új gát jól tartotta a nagy víztömeget, a Kis-Duna menti alacsony töltést az ár menthetetlenül felülhaladta. Nem maradt más hátra, mint új nyúlgátakat építeni. A község köré épített közel öt kilométernyi új nyúlgát gyors elkészítésében oroszlánrész jutott a gépekre. A lakosság pedig a régi gátak magasítását, az újak erősítését szorgalmazta. A napról napra, éjjelről éjjelre helytálló lakosság nagy erőfeszítéseket tett a gépek segítségével a Szihonymajor tószomszédságában lévő gátszakasz megerősítése érdekében, A közös gazdaság majorjában 2200 sertés és több mint 200 borjú várt elszállításra. A bajbajutott szövetkezetnek igen jól jött az Űrföldi Állami Gazdaság igazgatója, Sörös Lajos elvtárs által felajánlott öt istálló, ahová az állatállomány egy részét el tudták helyezni. A helyi árvízvédelmi bizottság és a járás vízügyi szakembereinek közös megegyezése alapján a Kis-Duna hajdani mellékágát — a Forró medrét, amely a községet átszeli - eltorlaszolták. A negyvenes és a hatvanas árvíz szomorú tapasztalatain okulva, így a községet szorongató veszély némileg csökkent. Az erőket ez nem kötötte le. E torlaszt a falu közelében még egy torlasz megépítése követte, amely biztonságérzetet öntött az emberekbe. E munkálatoknál néphadseregünk katonái mutattak hősies példát: derékig érő vízben fűrészelték ki az útbaesö fákat. Példájukat helybéliek is követték. N^héz, súlyos veszélyeket rejtő éjszaka következett. Június 15-ről 16-ra virradó korahajnalban — negyed háromkor a falu keleti oldalán lévő major közelében lévő gát az átázás következtében mintegy 8-10 méternyi szélesen a nagy víztömeg nyomásának nem tudott ellenállni. Ezt a gátszakadást még egy követte, vagy fél kilométernyivel odább. A majorra két irányból törő szennyes áradatból emberfeletti küzdelem árán sikerült a félezernél is több szarvasmarhát kiterelni. A korahajnali marhabőgés, lónyerítés zajába álmukból felriasztott gyerekek sírása vegyült. A gabonákat lehengerlő habos veszedelem nem elégedett meg a major birtokbavételével. Rontott neki egyenest a falu szélső házainak. A hevenyészett nyúlgátat pillanatok alatt elmosta. Mialatt kétségbeesett gyerekek szálltak anyjukkal az odaérkező autóbuszokba, hogy Alsószelibe szállítsák őket, a férfinép a faluba betörő víz elé emelt gátat. — Ide a buldozérokat a Bugát Laciné kertjébe - ajánlottá Sárkány Domonkos, tapasztalt idősebb ember a mérnöknek. — Itt volt negyvenben is a töltés. Itt sokkal magasabb a terep. A mérnök a búza lekaszálásához ragaszkodott. Egy-kettőre ott termett Gányi Feriné és Sárkány Domonkosné a kézi kaszákkal, s aki érte, kapta, helyet csinált az új nyúlgátnak. A két buldozéros — Bartalos Rudi és ismeretlen társa — fél órán belül másfél méter magas összekötő gátat emelt, amely megállította a másik utcának rontó áradatot. Néhány órába sem tellett, az alsó gyöpsori házakat derékig érő víz fogta körül. Katonáink egy része a házakban rekedt holmit mentette, a másik része pedig homokzsákokat hordott a lakásokkal együtt, hogy a közel évszázados, legrégibb töltést megerősítse. A Bugár István (külsőtáji) irányítása mellett itt szorgoskodó embereknek sikerült a régi töltésszakaszt kitartó munkával nemcsak megerősíteni, hanem homokzsákokkal meg is emelni, olyannyira, hogy az áradat nem tudott betörni a faluba. Az emberek továbbra is a gátakon maradtak, hiszen sosem tudni, mit rejteget az alattomos ellenség. N. Kovács István A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETI LA PIA Seyttsd az árvízkárosultakat! Pénzadományok a ij-05-?060-ts. számlára fizethetők be.
