Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-19 / 24. szám

A címben szerep­lő kérdés mind­annyiszor felvető­dik, ahányszor az újságban vagy más illetékes helyen a felvásárló üzemet támadás éri a fel­­vásárlási árak meg­állapításáért és az áru minőségi osz­tályba való sorolása miatt. Ha sehogyan sem tudnak kibújni a felelősség alól, mert bebizonyított tény, hogy a szö­vetkezeteknek kevesebbet fizettek ki az átvett árúért, mint amennyit a tényleges minőség alapján kellett vol­na, akkor legalább az ellen tiltakoznak, hogy ezt a tényt lopásnak nevezik. Szerintük ilyenkor a „megkárosítás“ lenné a helyesebb kifejezés, mivel az így szerzett pénz nem az- ő zsebükbe, hanem terven felüli jövedelemként az állam kasszájába folyik. tfik. Persze a felvásárló üzem kártérí­tésről hallani sem akart. Máshonnan 'meg olyan hírek érkez­nek, hogy a csemegehagymát — hiába volt I. és II. minőségű (11 és 10 mm-es átmérőjű) nem akarták felvásárolni. ■ Mi jogon? A 113. számú kormányhatározat sze­rint a felvásárló üzem köteles felvásá­rolni a mezőgazdasági üzemektől min­den I. és II. osztályú zöldséget. Ennek ellenére a felvásárló szervek egysze­rűen megtagadják a II, osztályú cse­megehagyma felvásárlását. Ha megkér­dezzük miért, akkor azt a választ kap­juk, hogy a felvásárló vállalat kerületi igazgatóságának utasításai szerint jár­tak el. Milyen jogon változtatja meg a felvásárló üzem kerületi igazgatósága az egész ország területére érvényes 113. számú kormányhatározatot? ■ Nevuizük nevén a gyereket ■ Valóban kisebb a kereslet, mint a kínálat? leti igazgatóságuk által 1964. decem­ber 4-én kiadott érszabvány szerint. Ez az árszabvány azonban a késő őszi salátára vonatkozott, s az I. minőségi osztályba a 110 grammos salátafejeket, a II. minőségi osztályba pedig a 100 grammos salátafejeket sorolták. Ter­mészetesen a hajtatott saláta súlya nem érte el az említett határt, s így osztályon kívülinek vették át és salá­tafejenként 0,24 Kős-t fizettek érte. Am a felvásárlás időpontjában már a 46 3130 sz. CSN volt érvényben, amely az I. minőségi osztályba salátafejen­ként 1,24 felvásárlási áron a 60 gram­mos salátát, a II. minőségi osztályba pedig 0,62 Kcs felvásárlási árral az 50 grammos salátát sorolta. Nem művé­szet kiszámítani, mennyivel károsodott a szövetkezet. Felvetődik a kérdés: rosszakarat, vagy tudatlanság van-e a dolog mö­gött? Továbbá: milyen képesítést és ismereteket követel a felvásárló üzem az alkalmazottaitól? Később viszont ugyanettől a szövet­kezettől a salátát már át sem akarták venni, így a szövetkezet a visszautasí­tott szállítmányt még aznap az utcán és a piactéren adta el — tegyük hoz­zá — a felvásárlási árnál jobb áron. De az egészben az a legfurcsább, hogy az emberek a visszautasított zöldséget azonnal szétkapkodják - a Zelovoc viszont azt állítja, hogy nincs kereslet! ■ Legyünk következetesek! Az egyik ellenőrző szerv dolgozója éppen a felvásárló üzem raktárában járt, amikor a közeli iskolai gazdaság-A nemrégiben még friss, gusztusos csemegehagyma a pozsonypüspöki szövetkezet komposzttelepén ról karfiolt hoztak. Gyönyörű I. osztá­lyú karfiolt. A kertész barátian oda­szólt a raktárnoknak, hogy odaadja II. minőségi osztályúként. Erre az el­lenőr fogta a^nércét, lemérte a karfiol nagyságát és megkérdezte: miért adja II. osztályúként, ha vitán felül I. osztá­lyú? A raktárnok nem vette szívesen a közbeszólást és megjegyezte: csak úgy vagyok hajlandó átvenni, ha II. osztályúként adja. A kertész csöndben elmagyarázta, hogy neki ez a kis vesz­teség kifizetődik, mivel csak a zöldség­idény elején tartunk és azE akarja, hogy a jövőben is szívesen vegyék át tőle a felkínált zöldséget. Ha valaki jogtalanul embertársát vagy embertársait (a szövetkezet tag­jait is) megfosztja a fáradságos, lelki­­ismeretes munkája eredményeiért járó bértől (ide tartozik a zöldség ára is), ezt magyarul és a világ minden nyel­vén lopásnak nevezik. Lopás marad még akkor is, ha ezt a pénzt a felvásár­ló nem a saját zsebébe teszi, hanem a feljebbvalóinak elismerését vásárolja meg vele. De vigyázat! Az állam, a mi szocialista államunk nem azonos az állami felvásárlóüzemmel A mi álla­munk a szövetkezetesítés programjá­nak egyik pontja szerint (a lenini szö­vetkeze tesítési terv szellemében) a szövetkezetek támogatását tűzte ki feladatul, mivel tudja, hogy a mező­­gazdasági termelést csak úgy lendít­hetjük fel és emelhetjük az ipari ter­melés színvonalára, ha az állam, vagyis a társadalom anyagi támogatással se­gíti elő a szövetkezetek felvirágozta­tását. Ez meg is történt beruházási kölcsönök és állami pénzsegélyek for­májában. Csakhogy az állam nem akar­ja azt, amit az egyik kezével ad, a másikkal visszavenni. A mezőgazdasági termelés fellendítése a cél, nem pedig az, hogy az állam a szövetkezetek ro­vására minél több bevételhez jusson. Ez az igazság. Senki sem számíthat dicséretre és támogatásra, aki ezzel a céllal szembehelyezkedik. ■ Szabad préda? Mért használok ilyen erős szavakat ? Mert újra önkényes eljárásról, felhá­borító nemtörődömségről szereztünk tudomást. A pozsonypüspöki szövetke­zet május 7-én 680 csomó csemege­hagymát adott át a felvásárló üzem helyi raktárának. A kertészeti csoport dolgozói örömmel szedték a szép ter­mést, hiszen jól jön minden fillér a szövetkezet pénztárába. Na meg aki a kertészetben dolgozik, abban is örömét leli, hogy két keze munkája nyomán szemet-száját gyönyörködtető zöldség fejlődik. Elképzelhető, milyen felhábo­rodással fogadták azt a hírt, hogy a felvásárló üzem a május 7-én átvett hagymát május 18-án visszaszármaz­tatta azzal az indokolással, hogy nem sikerült a piacon elhelyeznie. Termé­szetesen a friss, nedvdús hagymából addigra már fonnyadt, félig elrothadt massza lett, s így mit tehettek mást, egyenesen a komposzttelepre szállltot-Abban az időben, amikor a pozsony­­püspökiektől átvett hagyma rakáson rothadt a felvásárló üzem raktárában, a tőlük egy köhajításnyira fekvő több­ezer embert foglalkoztató Slovnaft üzem előtt reggel hat óra előtt néhány falusi asszonyka állt. Hagymát kínált a munkába siető munkásoknak. A mun­kások pillanatok alatt szétkapkodták a készletet, hiszen uzsonnához, ebédhez jólesik a friss hagyma, na meg a hosz­­szú Ideig tartó rossz időjárás miatt nagy az emberek vitaminéhsége. Ezen kívül hálásak is voltak azért, hogy az idő híján elmulasztott „vitaminvásár­lást“ most időveszteség nélkül bepó­tolhatják. Az asszonykákkal szemben a Zelovoc bódéja állt — bezárva. Itt az eladási idő akkor kezdődik, amikor a munká­sok már a munkahelyükön vannak és se idejük, se lehetőségük a gyár terü­letének elhagyására. Ilyen képet láthatunk mindenütt. A Zelovoc nem keresi az eladási lehető­ségeket, pedig ez nemcsak a termelők, hanem a jobb közellátás, tehát a vevők érdeke is. Ugyanakkor a felvásárló vál­lalat országos hatáskörű. Létjogosult­sága abban rejlik, hogy az államilag felvásárolt termékeket a bőségesen el­látott körzetekből a fogyasztói, tehát más termelő körzetekre utalt járásokba továbbítja és gondoskodik az egész ország lakóinak egyenletes, jó ellátá­sáról. A felvásárlás beszüntetésének indokolására nem elégséges, hogy Bra­tislava és néhány nagyobb város zöld­séggel kellőképpen el van látva. Itt egyedül az a döntő, hogyan vannak ellátva az egész ország városai, falvai. Ha ezt a felvásárló szervezet képtelen biztosítani, akkor vallja be becsülete­den önmaga és mindenki előtt, hogy a társadalom által rábízott feladatot teljesíteni nem tudja, tehát más meg­oldásra van szükség. ■ Csalni nem szabad! Ez a bírálat konkrétan a felvásárló vállalat Bratislava, Martanovicova 5 szám alatti raktárát, vagyis annak dolgozóit illeti. Ezek ugyanis a Brati­­slava-Vidéke járás legnagyobb zöldség­termesztő szövetkezetétől — a prievo­­zi szövetkezettől — ez év január 8-tól január 24-ig 23 550 darab hajtatott salátát vettek át - méghozzá a kerü­A Bratislava-Vidéke Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság etenörző csoportjának tagjai sorban meglátogatják a zöldségtermesztő szövetkezete­ket, hogy a palánták fejlődése szerint megelőző intézkedéseket tehessenek 0 zöldség zavartalan értékesítésére. Kit okoljunk? Ilyen eljárással csak a felvásárló üzem dolgozóiti rontjuk. Azután ki biztosítja, hogy a II. osztá­lyúként átvett karfiol valóban II. osz­tályúként kerül az üzletekbe? S ha valóban így kerülne az üzletekbe, akkor ki biztosítja, hogy az elárusítőnő, is­merve a szabványt, nem árusítja (mi­vel valóban I. osztályú) a minőségének megfelelő árban, de a különbözetet zeebrevágja. Ebben az esetben tényleg nem helytálló az a kijelentés, hogy ez nem lopás, csak megkárosítás, mivel a különbözet nem az állam kasszájába megy! A felvásárló vállalat dolgozói és leg­felsőbb vezetői is kimondottan harag­szanak az újságírókra azért, mert nyil­vánosan szellőztetik a hosszú évek fo­lyamén hallgatagon tűrt módszereket. Kár a haragért. Éppen annyit, vagy még többet és szívesebben írnánk ar­ról, ha a felvásárló vállalat valóban összhangot teremtene a közellátás és a termelők érdekei iközött, és minden esetben a rendeletek, határozatok és előírások szerint járna el. GAJDÁCS IRÉN Som-tanulmányok szabadidőben H lrta: Szarnák István, a Diószegi Növénynemesítő » Üzem dolgozója VIZSGALATOK AZ ELSŐ ÉVBEN A részletes statisztikai adatok köz­lését itt mellőzöm. Minden céltudatos nemesítői munkának első lépése a ki­indulási anyaggal való megismerkedés. Az alábbiakban két származási hely anyagát szeretném ismertetni. Előb­biből származó 10 kiválasztás a po­­zsonyligetfalusi lóversenytér melletti erdőből, utóbbi 7 kiválasztás Csalló­­közkiirt község határából, az ún. Kürt­szigetről — a Sósszigeti Növényne­mesítő Üzem közvetlen szomszédsá­gából — származik. A som két lelő­helyen többnyire megsínylette a szá­razságot. A begyűjtött gyümölcsöt a bokrok­nak megfelelően külön szedtük. E munkánál igen hathatósan segí­tettek sósszigeti kollégáim és csalá­dom is. A páratlanul értékes kürt­szigeti lelőhelyre Veneny Lajos és Gálffy Béla hívta fel a figyelmemet. Minden kiválasztásból 10—10 jól fejlett gyümölcsöt vizsgáltunk meg. 1. Megmértük a gyümölcs súlyát. 2. Mihály fiam nagyság szerint sorba­­rakta a gyümölcsöket és tolómércével megmérte hosszukat és átmérőjüket. 3. Ugyanebben a sorrendben szájába vette a gyümölcsöket és tökéletesen leszopogatta a húst a magról, közben megmérte tolómércéval a magvak méreteit. 4. A 10 mag súlyát megmér­tük, amiből megállapítható a tiszta gyümölcs. 5. Mérés után a 10—10 ma­got külön zacskóba tettük megőrzés céljából, (botanikai dokumentációs anyag). 6. A fennmaradó gyümölcsök­ből ízlelési próbát végeztünk és a legjobb típusok magját homokba ré­­tegeztük. Sokan kifogásolták, hogy csak 10— 10 gyümölcsöt vizsgáltunk minden ki­választásból, mégis az adatokban meglepően kicsinyek az ingadozások és hűen képviselik a vizsgált anyagot. A ligetfalusi somok közül 4 kivá­lasztás meghaladta a 18 milliméteres gyümölcshosszat, ebből csak kettőnél tapasztaltunk 13,5 mm-nél vastagabb gyümölcsátmérőt. Ugyanakkor a mag hossza (pontosan a gyümölcshossznak megfelelően) 13,75 és 16,20 mm között mozgott, míg a mag átmérője a két légvastagabbnál 6,27 és 7,17 mm. Ezzel szemben a legkisebb gyümölcsű ki­választás átlagos gyümölcshossza, 15,17 mm, maghossza 10,92; gyümöl­csének átmérője 18.20 és mag-átmé­rője 6,50 mm, cseresznyemaghoz ha­sonló. Gyakorlati jelentőségű az ezer gyü­mölcsre átszámított összsúly. Ez a két legjobb ligetfalusi kiválasztásnál, az L. 20-nál 2815 g és az L. 23-nál 2467 g. Ugyanezek ezérrhagsúlya 427 g, illetve 471 g. A tiszta gyümölcs súlya 2388 g. Átszámítva: az első esetben kimagozott gyümölcssúly az összsúly 84,83 %-át, másik esetben 82,21 %-át teszi ki. A kürtszigéti anyagnál már nagyobb ingadozásokat találtunk, amelyek kö­zül a K. 4-es számú kiválasztásnál 23,50 mm-es átlagos gyümölcshosszú­ságot, és 15,05 mm-es gyümölcs átmé­rőt. Átlagos maghossza 17,35 mm a mag átmérője 7,05 mm volt. 1000 gyü­mölcs súlya 2925 g, magjának ezer­­magsúlya 473 g, a tiszta gyümölcs súlya 2452 g. Ezzel szemben a leg­gyengébb kürtszigeti bokor (K. 3-as) ezer gyümölcsének súlya 1487 g, ezer­­magsúlya 252 g, tiszta gyümölcs­súlya 1235 g. A gyümölcs-, valamint a mag hosz­­sza párhuzamos tulajdonság, úgyszin­tén a gyümölcs átmérője és a mag átmérője is. Jóllehet akad kivételesen kedvező, illetve kedvezőtlen hús-mag arány, mégis a ligetfalusi anyag tisz­tagyümölcs százaléka 78,35—84,83, a kürtszigetié 81,95—86,00 °/o. A mag méreteiből következtethetünk a gyümölcs méreteire. Ez tömegsze­lekciós alapot nyújtanak. A legna­gyobb gyümölcsű L. 20, L. 23 és K. 4- esnek van egyúttal legnagyobb ezer­­magsúlya. A gömbölydéd, rövid mag: rövid gyümölcsűnek felel meg. Nagyon érdekesek az ízlelési pró­bák. Akad félig érett állapotban édes, akad teljesen érett állapotában fanyar ízű. Akad édes ízetlen („szilvaízű“) és Rákóczi Lajos a kürtszigeti 5-ös kiválasztás gyümölcsét kifejezetten málnaízünek találta. A szárazság miatt nem értékelhet­tem a szélfogónkban található, Rutt­­kai Béla közvetítésével 1950-ben Ara­nyosról kapottt anyag 2 bokrát. Idő­hiány miatt nem tudtam felkeresni Falb Gyula, gútori somfáit, valószínű, hogy ezek értékei vetekednek a fent ismertetett anyaggal. A Ruttkay Béla által ajánlott anató­liai somot nem ismerjük, de körülbe­lül elképzelhetjük Szeidov bakui ta­­nulmányá alapján (Nyugat-Azerbajd­­zsán legjobb somfajtái, 1959). Ezek gyümölcse vizsgált vad alanyukkal szemben mintegy 15 %-kal hosszabb és vastagabb, súlya a mienkkel szem­ben körülbelül 150 %. Tenyészideje sokkal hosszabb a miénkénél. Kétség­telen, hogy minálunk is meghosszab­bítható a som tenyészideje, de nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a som legkorábban rajtoló növényünk és erre ősszel kell felké­szülnie. LEVÉLFODROSODAS Az őszibarack gomba­betegsége (Exoascus deformans) közismert. A gomba a vesszőn és a hullott leveleken telel át. Tavasszal spórái a fiatal leveleket támad­ják meg. A levelek meg­­hólyagosodnak, kiszéle­sednek és beborítja az eleinte fehéres, liszt­szerű bevonat, majd megszürkül, később megvörösödik, a levél elszárad és lehull. A védekezéssel ilyen­kor már elkéstünk. A beteg leveleket leszed­jük és elégetjük, ősszel 2 %-os, rügyfakadáskor 1 %-os bordóilével, il­letve ezt pótló szerek­kel permetezve a beteg­séget tökéletesen elhá­ríthatjuk. Az újonnan ültetett fákat is per­metezni kell, mert meg­történhet, hogy a fais­kolában fertőzés érte. Ennek folytán az új leveleken a fodrosodás felléphet. A Jorki Gyümölcstermelési Intézet Hamburg környékén igen intenzív kertgazdálkodás folyik. Évszázados hagyományai vannak a. gyümölcster­mesztésnek is. A „Das alte Land“­­ként nevezett hamburgi zöldövezetben a cseresznyén kívül almát, körtét és bogyósgyümölcsűekét termesztenek a hamburgi piac ellátására, valamint konzervipari célokra. A házikertben még a régi tradíciók szerint ter­mesztik a cseresznyét’, de az 5—120 ha kiterjedésű korszerű nagyüzemek­ben a legintenzívebb formában folyik a termesztés. Öntözésre, fagyvéde­lemre berendezett termőkaros alma-, körte-, meggykultúrák, a bogyósgyü­­mölcsüek korszerű ültetvényai hirde­tik a táj kertészeinek szorglamát és hozzáértését. A gyümölcsösökhöz táro­lók, hűtőházak tartoznak. A termelést segíti a több évtizede jól működő gyümölcstermelési szak­kör a Hamburg meletti Jork helység­ben (Obstbauversuchsring Jork). A körzet több mint háromezer gyü­mölcstermelője tartja fenn a jorki gyümölcstermelési intézetet, melynek vezetője, dr. E. L. Loevel professzor. Az intézet tíz osztályra tagozódva fejti ki szaktanácsadói és kísérleti te­vékenységét. Jellemző a kutatás ma­gas színvonalára, hogy az intézetben öt akadémikus tevékenykedik. Az egyes osztályok (botanikai, növény­­védelmi, talajtani és kémiai, kiképző, tárolási, faiskolai, virológiái, nemesí­­tési, piackutatási és meteorológiai) az intézet 30 hektáros önálló kísérleti területein kívül’ a tagok gyümölcsö­sében állítanak be kisparcellás, illetve üzemi jellegű kísérleteket. Jellegze­tesen a hétköznapi élet által felvetett gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak. Tevékenységük sokoldalú: előadások tartása, helyszíni tanácsadás, szak­­irodalmi munka, laboratóriumi elem­zések végzése (talaj- és gyümölcs­­minták, vegyszerek, kártevők és be­tegségek meghatározása), meteoroló­giai, növényvédelmi prognózisok nyúj­tása, új gyümölcsfajták előállítása, a meglévő fajták összehasonlító meg­figyelése és szelektálása, helyszíni bemutatók, kiállítások rendezése, gyümölcsszédési, feldolgozási és tá­rolási kérdések megoldása, üzemtani és piacmegfigyelési adatok gyűjtése, szakmunkások kiképzése tanfolyamo­kon stb. Az intézet kiválóan szerkesztett, havonta megjelenő folyóiratot ad ki. Címe: Mitteilungen des Alten Landes. A szakköri tagok évente befizetett hozzájárulásaiból fedezik az intézet fenntartási költségeinek javarészét. Minden tag évente 20 német márka összeget fizet tagdíjként gyümölcsös­­területének minden hektárja után. Ennek ellenében igénybe veheti az intézet összes szolgáltatásait és díj­talanul kapja az intézet havi folyó­iratát. Ny. I. SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. június 19.

Next

/
Thumbnails
Contents