Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-19 / 24. szám

Júniusi teendők Az akácvirágzás kezdete várakozásunk ellenére késére tolódott, s ennek következtében a méhcsaládok időt nyertek s ahol a méhész nem (ukarkodott a cukorral, jól megerősödtek. Sajnos, néhány méhész nem állt résen, nem pótolta a készletet, s így több család éhenpusz­­tult. Leginkább a legnépesebb családok jártak így, amelyek nagy­­terjedelmű fiasítással rendelkeztek, s remény volt arra, hogy az akácot eredményesen kihasználják. Ebben a hónapban termelődik az akácméz. Kiváló minősége miatt itthon, de külföldön is keresett cikk. Minden lehetőt meg kell ten­nünk, hogy a méz minősége kifo­gástalan legyen, ezért csak érett mézet pergessünk. A méz a lépek­­ben (ha a sejtek nincsenek be­födve) akkor tekinthető pergetés­­re érettnek, ha a kézre, amely a lépet vízszintes helyzetben tartja, másik kezünkkel erős Ütést gya­korolunk, s a méz a sejtekből még­sem fröccsen ki. A pergetőbői a mézet szűrőn engedjük át a kan­nákba. Ezután meleg helyen elrak­tározzuk (20—25 C fok), hogy a benne lévő virágporszemcsék fel­színre juthassanak, ahonnan eltá­volítjuk, s így tiszta mézet' nye­rünk. A további tárolásra azután már a hűvösebb helyiség is meg­felelő. A június a rajzás hava. Különö­sen idén számíthatunk sok termé­szetes rajra, ha ezt műraj készí­tésével meg nem előzzük. Hogy a természetes rajra ne kelljen vára­koznunk, s gyakran igen magas fáról leráznunk, megelőzhetjük a raj jöttét. A családokat hétnapon­ként átvizsgáljuk, nincsenek-e anyaböfesőík. Ha anyabölcsőt talá­lunk, lehet, hogy a család anya­váltásra készül, de gyakoribb eset, hogy rajozni fog. Hacsak 4—5 anyabölcsőt épít a család, s később sem épít többet, akkor csöndes anyaváltást gyaníthatunk. Ha azon­ban több az anyabölcső (10-nél is több), ez már rajzásra utal. Ha a család az elmúlt évek folyamán kielégítő hozammal tüntette ki ma­gát, úgy az anyabölcsőket anya­nevelésre használjuk. Ezt azonban csak akkor, ha a család kifogás­talan minőségű és csak ritkán rajzott. Ha a hét nap előtti vizsgálat alkalmával a családban nem voltak petés anyabölcsőkezdé­­sek sem, akkor a mostani vizsgá­latnál (a 7-ík napon) az anyaböl­csők legfeljebb 6—6 naposak. Még a legidősebb sem lesz beföd­ve. Biztosak lehetünk abban, hogy további egy hét múlva már lesznek fedett anyabölcsők. Itt az ideje, hogy a múlt havi teendőkben említett fészkes bön­gészett rajokat vagy söpört rajo­kat készítsünk. Ha fészkes böngé­szett rajt készítünk, amikor a hét nap előtti vizsgálat után megálla­pítottuk, hogy a kiváló családban anyabölcsők vannak, s több más erős családban fedett fíasításos keretek anya nélkül, úgy az anya­rács fölé a méztérbe akasszuk át azokat. A kereteket megjelöljük. Egy héten belül a méhek minden nyílt fiasítást befednek. A fészkes böngészett raj készítéséhez legal­kalmasabbak az olyan lépek, ame­lyek csak fedett (nemsokára kikelő fiasítást tartalmaznak). Hány fíasításos léppel készítsünk fészkes böngészett rajokat? Ha tartalékcsaládokat' létesítünk', akkor két' fíasításos lép elegendő. Ha azonban családállományunkat kívánjuk szaporítani, az esetben 4—5 fíasításos keretre van szük­ségünk, hogy a leendő méhcsalád még idén megerősödhessen. Mi­előtt a böngészett raj készítésére szánt lépeket kivennénk a méztér­ből, a lépek mindén szomszédos léputcáját szélesbítjük kb. 35—40 mm-re. Ezután várunk kb. 10—15 percig. Ezalatt az idő alatt a szé­lesített léputcákban sok fiatal méh felgyülemlik, amelyek az üres térét ki akarják építeni. A család ugyanis nem tűri az üres helyet. Közben sok fiatal méh a böngé­szett raj készítésére szánt lépre fölkapaszkodik. így 10—15 perc után a fedett fiasítású léppel sok fiatal mehet átviszünk az új kap­tárba, amely otthona lesz a bön­gészett rajnak. Igen fontos, hogy a műrajban minél több fiatal méh legyen, mert az öreg repülőméhek amúgy is elhagyják a kaptárt és a régi helyükre hazatérnek. Gondos­kodjunk arról, hogy a böngészett rajba akasztott keretek méz- és virágpor készlete megfelelő le­gyen. A fíasításos kereteket min­den oldalról üres lépekkel zárjuk le, s válaszdeszkákkal szigeteljük. Egy óra múlva ezen művelet után fölbontjuk az anyabölcsöket nevelő család kaptárját, s egy vagy két érett anyabölcsőt vágunk ki. Eze­ket aztán beillesztjük az egyik középen lévő fíasításos lépb’e. En­nek a résznek nincs anyja, s hasí­tásból sem nevelhet anyát, mert nincs nyílt hasítása (ezért volt szükséges hét nappal ezelőtt a fia­­sításos lépeket a méztérbe átakasz­tanunk). A „beoltott“ anyabölcső­ket így elfogadják. Az anya (anyák) kikelnek, s az egyik bepárzik, és elkezdi a petézést. Ezáltal szép, erős család alapját vethetjük meg. A böngészett rajt az anyabölcsők ,,beoltása“ után estig óvatosan ideiglenes helyre tesszük, közben a repülőméhek elhagyják a kap­tárt, s a mézkészletből valamicskét magukkal visznek, s hogy azután vissza ne látogathassanak élelem után (rablás kezdete), este a bön­gészett rajt állandó helyére tesz­­szük, ahol a kaptárt elhagyott mé­hek már nem találják meg. Bizton­ság kedvéért a röplyukakat ideig­lenesen 3—4 cm-nyire leszűkítjük. A rajt csak 3—4 nap után etetjük. A söpört raj készítésére a méz­térben tartózkodó méhek a legal­kalmasabbak. Ezekből söprűnk a rajládába másfél, legfeljebb 2 kilo­­grammnyi méhet, több kaptár méz­teréből. Nagyon célszerű, ha egy­két nyílt fíasításos lépről is söp­rűnk hozzájuk méheket. (Vigyázat, hogy az anya ne legyen köztük). Ezek javarészt' a dajkaméhek, me­lyekre a söpört rajnak nagy szük­ségé lesz. Amint a kellő mennyi­ségű méz megvan, beillesztjük az anyabölcsőt a rajládába, s a rajlá­dát óvatosan kissé hűvös, de sötét helyen tesszük le. A méheknek ad­hatunk azonnal egy liter cukorol­datot 1 : 1 keverésben. Miután a söpörtraj két éjjelt sötét helyen volt, harmadnap este meggyőző­dünk róla, hogy az anya kikelt-e. Ha nem, akkor a rajt a kaptárba verjük úgy mint a természetes rajt szoktuk, s az anyabölcsőt óvatosan az egyik keret fölső részén függő­leges helyzetben rögzítjük. Ha az anya már kikelt, a méhek közt lesz. Ezután a söpört rajt úgy kezeljük, mint a természetes rajokat szok­tuk. Előnyös, ha közvetlenül a kikérés előtt lévő érett anyabölcsőkkel dolgozunk. Az érett anyabölcsőt; arról ismerjük fel, hogy végéről a méhek eltávolították a viaszt', s a bölcső végén csak az anya által szőtt gubóval van zárva. Az ilyen anyabölcsőből az anya egy-két na­pon belül kikel. Aki jőminőségű anyákat kíván nevelni, könyvemben „A gyakorlati méhész“-ben részletes leírást talál erre vonatkozólag. SVANCER LAJOS A krlsiólycmkres etetés javítása A kristálycukorral a nyári hor­­dástalanságot kívánjuk átvészelni, vagyis serkenteni akarunk vele. A méhek a beadott száraz kris­tálycukrot kihordhatják. Eredmé­nyesen használhatjuk azonban a kristálycukrot, ha másfél—kétlite­res etetőbe öntjük, langyos vagy akár hideg vízzel felöntjük, s rá­csot helyezünk rá, hogy a méhek bele ne fulladjanak. Az etetőt egy hét múlva újra töltjük, mert kb. ennyi ideig elegendő egyszeri adag. Az etetőt a napnak bármely szakában megtölthetjük, nem idé­zünk elő vele rablást. Az augusz­tusi serkentést egybekapcsolhatjuk az élelem pótlásával, ha a cukorra víz helyett 1:1 arányú vagy sű­rűbb szirupot töltünk, de ezt már csak estefelé. Jó erre a bő lyukú tölcsér, hogy a vályúban még nya­­lakodó méheket a hirtelen behú­zódó cukorral el ne árasszuk, ha­nem lassúbb töltéssel az etető el­hagyására kényszerítsük. Ez a módszer nagyobb állomány ser­kentésére is alkalmas, akiknek a méhei távol vannak (pl. vándor­tanyán) nem tudják őket estéről estére serkenteni. Szederkényi György Egyetemes terményszárító A hosszantartó esőzés olykor hatalmas gondot okoz á sze­mély- és teherforgalomban, továbbá a bizonyos napfényóra mennyiséget Igénylő növénytermesztésben, s nem utolsósor­ban a mezőgazdasági termények szárítása terén. Bár a ter­ményszárítás az általánosan megszokott éghajlati viszonyok közepette is rugalmas intézkedéseket követel, az ilyen év, mint az idei a tények erejével rázza fel révedezésükből a ve­zető dolgozókat és intenzív gondolkozásra serkenti őket. Nem csoda, hiszen a meteorológusok szerint ennyi hónapon át mint ez évben, jóformán egyfolytában, 160 évvel ezelőtt esett az eső. A herefélék silózásának technológiája sósavval, kénsavval, pyrokénszulfáttal stb. a Csallóközön kívül már ter­jedőben van, s ez a szárításos tárolás bizonyos csökkenését jelenti, a gabonaszárítás megoldása viszont még általánosan szükséges. Megoldásra vár a gumósnövények szárított álla­potban történő tárolása. A követelmények, a szükségletek hatására géptervezőink összedugták fejüket és egy olyan egyetemes (uni­verzális) terményszárítógép megszer­kesztését valósították meg, amely remélhetőleg sokféle termény szárí­tását teszi lehetővé. — Ez alkalommal nem a tervek ki­dolgozóival vesszük fel a kapcsolatot — latolgattuk — hanem ellátogatunk a megvalósítás helyére, hogy szem­­ügyre vehessük a szárításra szer­kesztett gépet és égyet-mást meg­tudjunk a szárítás technológiájáról. Keressük az útjelző táblákon a Ko­­lárovo helységnevet, mígnem a tanya­világ utolsó maradványainak helyze­téről folytatott beszélgetésünk közben közeledünk a 11 800 lakost számláló — nem merem azt mondani „falu” felé, mert ezt a helybéliek sértésnek ven­nék, — mezőváros felé. A gabonatáblák hol szép zöldék, hol pedig a vadrepcé.től teljesen sárgák. Gőgh Ferenc és Duna Pál a zsáktartókat szerelik Taíaimas tócsákban áll 8 völgyben lévő vetéseken a víz — később tud­tuk meg, hogy éppen látogatásunk napján kármegállapító bizottság mér­te fel az elárasztott területet, s sze­rintük 1644 hektár áll víz alatt, s eb­ből valószínűleg 504 hektárnyi terü­leten a mezőgazdasági kultúrákat ki kell majd szántani. KÉSŐN ÉS HAMAR Lassan a házak közé értünk és bal­kéz felől, a két nagy gabonaraktár mellett egy fehérre meszelt új épü­letre lettünk figyelmesek. Ugyanis en­nek tetején egy friss (mint ahogyan a kőművesek még manapság is mon­dani szokták) „glajchbökréta“ díszel­gett. A borosüveget azonban már üre­sen lóbálta a szél. Ilyen szempontból már későn érkeztünk, különben pe­dig, mint ahogy később megtudtuk túlságosan hamar. Közelebb lépünk és figyeljük mint munkálkodik két szerelőruhába öltő» zött egyén a vasbői és fából készült szerelésen. A fiatalabb közülük Gőgh Ferenc, az Agrostroj Prostéjov n. v. komáromi üzemének vezetőszerelőjé, aki az idősebb Duna Pált, a helybéli EFSZ dolgozóját, az újonnan felállí­tott egyetemes terményszárító gépi berendezés jövőbeni kezelőjét vezeti be az eddig ismeretlen szerkezet 'tit­kaiba. — Szeretnénk megismerkedni a szá­rítógép technológiájával, ha nem za­varunk. — Szíveséin ‘elmondjuk a működés ménétét — fordul felénk mosolyogva Gőgh elvtárs — mert most már mi is pihenpí tartunk, amíg a többiek az ebédről visszajönnek. — Elsőként talán a gép felhaszná­­, lásáról szólhatnánk. / — Tervek szerint ez az univerzális terményszárító felszerelés zöldheré, gabona, csöves- vagy szemeskukorica ' szárítására szolgál majd a gútai szö­­vetkezeteseknek, közvetlenül a beta­karítás után. Éppen ma végeztük pró­baképpen az első terményszárítást'. Húsz mázsa megázott, teljesen ned­ves, 70 % vizet tartalmazó lucernát szárítottunk kb. 13 %-os víztartal­múra. A darálóban szénalisztté őröli 280 kg súlyú száraz anyagot a szer­kezét segítségével zsákba juttattuk. Magáról a szárításról adatokkal saj­nos még nem szolgálhatunk, mert eh­hez túl hamar érkeztek. Ezekre az adatokra mi is kíváncsiak vagyunk. — Hogyan működik a gép? — A felszerelés minden gépének működése - az általunk- panelháznak nevezett vezérlőfülkéből irányítható AKÁR A GYÁRBAN. De falán menjünk ézf megnézni köze­lebbről — s néhány lépés után már a fülkébe'n is voltunk. *— Iti lent he­lyeztük el a főkapcsolókat, felettük pedig az egyes blokkokon belüli kis­­kapcsolókat. Fényjelzés mutatja a gépek helyes, esetleg helytelen műkö­dését itt a panelon Is, meg közvetle­nül kint az egyes gépek irányítótáb­láin is. Biztonság kedvéért a munka­vonal, vagyis a futószalag hosszában a falon háróm helyen biztonsági be­rendezést szereltünk fél, amely gomb­jának megnyomásaikor az egész szer­kezet, tehát minden blokk összes gépé leáll. — A szárításra kerülő anyagot hogyan juttatják a gépbe? — A lucernát és a csöveskuköricái az épület végén keresztben áthajtós, de ajtóval lezárható részbe huzatjuk. A pótkocsiról az anyag az adagoló­asztalra kerül, melynek mozgó alja a csigához továbbítja azt. A nedves termény innen a 170 cm széles, lassan mozgó, fémbordás futószalagon a szá­rítókamrába kerül. A hőfejlesztéshez kokszot használunk. Megfelelő a 100— 120 C° közötti hő. A meleg levegőt ventillátor áramoltatja a kemencéből a szárítókamrába. Mennyiségét re­tesznyílással szabályozzuk. A megszá­radt terményről a gőzzel telt levegőt a hűtőkamrában a hűtőventillátor el­vezeti. A hőfokot elektromos mérő­­készülékek segítségével ellenőrizzük. A száraz termény kis elevátoron az A—46 jelzésű drezdai Mülenbau gyár­ban készült 3800 fordulatszámú dará­lóba jut. A darált' anyag két zsákba hull, a harmadik zsák a porfogó. — A szárításra kerülő gabonát ho­gyan juttatják a gépbe? Takarmányszárítás levegővel Az újabb módszerek közé tartozik a hideg levegővel történő takarmány­szárítás. A hagyományos módszerek­től eltérőleg a rendrevágott lucernát, vörösherét, vagy tavaszi keveréket (a zabbal vetett takarmányborsós, bük­­könyös keveréket) nem forgatjuk és szárítjuk renden, hanem az időjárástól függően a napsütés, harmatképződés figyelembevételével fonnyadt állapot­ban kazalozzuk. _ A kaszálás után ugyan helyenként már hengeres sajtolőgépen járatják át a frissen kaszált takarmányt, hogy a növényszárakból eltávolítsák a vi­zet. Nálunk ezt a módszert nem alkal­maztuk. Behordás előtt elkészítjük a kazal­­helyeket. Felállítjuk a Hurbanovói Gépállomáson csövekből készített lég­csatorna vázat. Ezek igen ügyesek, gyorsan összerakhatők, évekig hasz­nálhatók és olcsók. Régebben a lég­­csatornát ölfahasábokból képeztük ki. Ez is megfelelő, de sokkal több anyagot, fáradságot és munkát igé­nyel. A favázas légcsatorna drága, mert sok a törés és elkallődás. s Így minden évben részben új anyaggal kell pótolni. A légcsatorna nyílását a ventillátorral mindig északnyugati irányban helyezzük el, mert vidékün­kön az uralkodó szél ebből az irányból fúj. A kazal alapjának elkészítése után megkezdjük a fonnyadt takarmány behordását. Sokszor itt-ott elhangza­nak olyan szavak is idősebb tagok ré­széről, mint: „Jaj. tönkreteszi az agronómus ezt a szép lucernát, be fog gyulladni, be fog rohadni" stb., de ez nem történik meg. A kazal rendszerint 5m széles és 14 m hosszú. A légcsa­torna ventillátorral szembeni végén a kazlakat 2 méterrel hosszabbra rak­juk, mint amilyen a légcsatorna hosz­­sza, hogy ott a levegő megütközzék és ne tudjon eltávozni. Amint a kazal elérte a 2 méteres magasságot, három helyen szalmafúvó csövet' állítunk a kazalba, s amint a kazal emelkedik, ezt mindig felfelé húzzuk. Tehát a cső helyén szintén légcsatorna keletkezik. Ezt ugyan deszkából összeszegelt fc­­csatornákkal, vagy hosszú rőzsével is helyettesíthetjük, de ez nem célszerű, mert mind a behordáskor, mind a met­szés alkalmával akadályt jelent. A ventillátort mindig akkor indít­juk meg, amikor már a szélcsatornái beraktuk és a kazal elérte az 1,5 m-es magasságot. A ventillátort a levegő páratartalmától függően működtetjük a kazalban lévő takarmány teljes ki­szárításáig. Tudom, hogy ezt a szárítási módot már számos helyen sikerrel alkalmaz­zák. Nekem szintén sok a tapasztala­tom e szárítási módszerre vonatkozó­lag. Az elmúlt évben zabos-bükköny takarmánykeveréket is szárítottunk gazdaságunkban e módszerrel, s a ta­karmány minősége kitűnő volt. A hü­velyében megszáradt takarmányborső még áprilisban is szép zöld színű volt és teljes levélzettel rendelkezett. A lu­cernánk és a vörösherénk is szép zöld színű és ma is teljes levélzettel együtt etethetjük. Nem kell tartani e szárí­tási módszertől, csak lelkiismeretesen szükséges a szárítást végezni. Sók gazdaságban feleslegesen járatják a ventillátorokat, amikor nincs is rá szükség, mivel a széna már száraz. Igaz, hogy az időjárás kiszámíthatat­lan, s esős időben nem lehet fújatni a kazlakat, de akkor kazalozni sem tu­dunk. Hogy az ilyen .eljárás segítsé­gével mennyivel több fehérjét tudunk állatainknak adni, azt már sok-sok előadásban, hallottuk és cikkben ol­vastuk. NAGY TIBOR, a lűkyi szövetkezet agronómusa A vezérl'ófülke tcapcsolótáblá]árOl 11 indítható az összes gép ÍA szerző felvételei)' — A kombájntól' vagy cséplőgéptől behozott gabonát a szárítóberendezés mellettit 16,5 m hosszú, süllyesztett; vályúba Ömíesztik, ahonnan _ csiga­rendszerrel jut az adagolóasztal mel­lett felállított tisztítógépbe. Innen a gabona a fém futószalagra kerül, s az előbb elmondott úton történik a szá­rítása. A gabonyvályúhoz egyszerre* két pótkocsis traktor állhat, amelyek' az épület hosszában közlekedhetnek. _* * *__ Véleményt kértünk a terményszárí­tóval kapcsolatban Duók Mihály el­nöktől és Cervenák Jánostól, az EFSZ segédagronómusától. Szerintük a herefélékén, a kuk'óri­­cán és a gabonán kívül, valószínűleg burgonyát és répát is lehet a gépen szárítani, illetőleg ezt szintén meg­­próbáluják. A szárító kapacitása 8 óra alatt; kb. 80 q lucerna lesz nedves állapotban. A felállított gép a nulla sorozatban készült és eddig kb. hár­mat állítottak fel belőle Csehország területén. A géptől a jövőben nagy segítséget' várnak. Közbevetőleg a vadrepcéről is szó esett. Ez azért virít annyira a határban, mert a gabonát, tekintettel az esős időjárásra, nem mindenütt sikerült gyoimirtószerrel kezelni. _'* * ¥_, A Duna Vízállása oly magas, Hogy a Vág Gúta alatt bekanyarodik a Kis­­iunába és visszafelé, Bratislava irá­lyában folyik. Ilyet még nem láttunk, te ilyen terményszárítót sem. Ütünk tehát nem volt hiábavaló. KUCSERA SZILÁRD

Next

/
Thumbnails
Contents