Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-19 / 24. szám
Ha a gépeket nekieresztjük Alighogy felszáradt a talaj, ismét mozgalmassá változott a vágai határ. Két hónapot tétlenül tölteni, méghozzá a legsürgősebb csúcsmunkák idején, ezt a hiányt nagyon nehéz behozni. Ilyen késés az iparban is komolyan veszélyeztetné a termelési terv teljesítését, hát még a mezőgazdaságban! Márpedig akárhogyan is áll a dolog, a vágai földművesek minden erejükkel arra törekszenek, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta késést behozzák. — Néhány nap kivételével húsvéthétfőtől kezdve egészen június 5-ig zuhogott az eső, s megbénította a mozgást, a határban. — tájékoztat Takács István, a szövetkezet mezőgazdásza. Majd hozzáfűzi: — Már június harmadik hetében járunk, de az időjárás olyan szeszélyes, akár áprilisban. Józsa Ferenc főgépesítő azonban ennek ellenére is igen bíztatóan beszél, s szinte felbuzdítja a borúsabb természetű, termésért aggódó földműveseket. — Itt vannak a gépek — mondja. — Ilyen felszereléssel nem nagy feladat Gordiuszi csomó Nagy Sándor, a Perzsa Birodalom királya kardjával kettészelte a kötelet, s megoldotta a gordiuszi csomót. Azóta évezredek teltek, de úton-útfélen ma is elénk kerül az a bizonyos csomó. A gordiuszi csomóhoz hasonló megoldásra váró kérdés az alkatrész hiány. Jóllehet, az utóbbi időben mérséklődött, tény, hogy mezőgazdasági üzemeink tele vannak panasszal. Bár számos szövetkezet anyagraktár készletét megirigyelhetné egyik-másik Mototechna főnöke, mégis sok a „nincs“, több fontos alkatrész hiányzik. Jelen időben egyik legfájóbb kérdés a traktorvontatású pótkocsik légfékje. Gyakori baleset előidézője, ezért nem csoda, hogy közbiztonsági szerveink ellenőrzésük alkalmával sok pótkocsit eltiltanak a használattól. így történt ez a vágsellyei szövetkezetben is, ahol a kocsik nagyobb hányadát kivonták a forgalomból. Nagy méreg ez takarmányhordás idején, aratás küszöbén. A szövetkezet elnöke a récsei nagyraktárhoz fordult segítségért. Hiába a jóakarat, nincsből az isten sem vehet. Valami mégiscsak akadt. A kerület 50 darabot kapott, amiből hat jutott a galántai járás részére. Ötven mezőgazdasági üzem, hat darab alkatrész, holott a vágsellyei szövetkezet egyedül ettől jóval többet igényelt. Második fő hiánycikk a kardálytengely. Az idei aratásnál nagy szükség lehet rá, mert az átázott, hepehupás talajon hamar felmondja majd a szolgálatot. A rendrakó kaszálógépekhez előreláthatólag lesz alkatrész. A bolgárok megígérték, júniusban leszállítják az igényelt mennyiséget. Az SK—3-as kombájn alkatrészei körül valami nincs rendjén. Köztudomású ez, a gép oly erős, nagyfejszével sem lehetne szétverni. Csodák-csodája, a kimutatás szerint mégis 10 ezer korona értékű alkatrészt vásároltak fel mezőgazdasági üzemeink egy-egy kombájnra számítva. Ezekután természetes, hogy telik az otthoni raktár, milliós értéket képvisel a raktárkészlet. Minden szövetkezet azt vásárol, amihez éppen hozzájut, s amennyit kap. Hogy mikor lesz rá szükség, ki tudja?! Megállapították, hogy a szövetkezet milliókra rúgó alkatrész készleteinek kétharmada kiment a .divatból“. Igaz, hogy az alkatrész új, de azt a gépet, amelybe szánták, rég kiselejtezték, gyártását leállították. Az egykor nagyon keresett, s országszerte hajszolt alkatrész ma már értéktelen vasdarab, melynek srótban a helye. Mit szólnak ehhez az illetékesek? S mit szólnak a traktorosnak, brigádvezetőnek, amikor többször nemtörődömségből, vigyázatlanságból megy tönkre egy-egy alkatrész. Vagy hányszor ócskavasba kerül olyan darab, mely kisebbnagyobb javítással néhány hónapig még megtenné a magáét. Senki sem vitatja a szövetkezetek jogos panaszát gépgyáraink felé, de a gordiuszi csomó megoldásához mindkét félnek a maga ? módján hozzá kell járulnia. —s— a 210 hektárnyi takarmány lekaszálása. Ha a gépeket’ nekieresztjük, meglátjátok, nem egészen egy hét alatt elvégezzük. A 270 hektár kapásnövény háromszori sorközi megművelése sem okoz különösebb gondot. Józsa Ferenc derűlátása nem ok nélküli. A környéken három nappal ezelőtt esett utoljára és két napot már szorgos munkával tölthettek. Takács István mezőgazdász az aszszonyok példás munkaszeretetéről beszél. Az esős időjárás ellenére is ki= egyelték a szövetkézét 96 hektárnyi cukorrépáját. Jó néhányszor megtörtént, hogy az eső naponta többször is elzavarta őkét a répaföldekről, de' alighogy elállt, és kissé megszikkadt a talaj, ismét kint voltak valamenynyien. Ojra és újra nekifogtak az egyelésnek. Amikor a szövetkezet Kalmár Józsához, a nőbizottság elnökéhez fordult azzal a kéréssel, küldjön néhány asszonyt a sürgős mezei munkákra, az asszonyok valósággal versengtek azért, hogy részt vehessenek a halasztást nem tűrő munkák mielőbbi elvégzésében. Ahogy a szövetkezet vezetői mondják, munkaerőben és segítőkészségben nincs hiány. Kereken kétszád dolgozó tagot tartanak nyilván, ezek valamennyien részt vesznek a takarmány betakarításában. Ezenkívül á község lakosságára is számíthatnak, így nincs szükség idegen brigádosokra. A biztató hangulat ellenére is komoly a helyzet az állatállomány téli takarmányozásának biztosításában. Az elmúlt években május végén, június elején az évelő növények első kaszálása mir Kazlakban állott. Az Idén még egyetlen szál takarmányt sem sikerült tárolniuk, mert a határt a folytonos esőzések miatt meg sem lehetett közelíteni. Csak most került sor az első kaszálásra, holott rendes körülmények között már a másodiknál kellene tartani. A vágai földműveseknek most azt tanácsolják, hogy a téli takarmányszükségletet fokozott silózással biztosítsák. — Ez szépen hangzik, s megszívlelendő — mondja Takács István mezőgazdász — csakhogy a végrehajtása nem olyan egyszerű. Mi történne, ha a felázott határba kiküldetiénk traktorainkat a kapálógép'ekkel és pótkocsikkal együtt? Mentén a sárba süllyednének! Nem szólva, hogy mennyire tönkre tennék a talajt, amit aztán igén nehéz újra helyrehozni. Ilyen körülmények között még lábbal sem szabadna a termőföldet taposni, nem pedig nehéz gépekkel! Most, hogy a talaj félszikkadt, kaszáló és silózó gépeink teljes számban dolgoznak. Ha az idő nem változik, rövidesen sor kerül a gyűjtésre — és ami a legfontosabb — a szálastakarmány kazalozására. A vágaiak talán még sohasem hallgatták olyan figyelemmel a rádió időjárásjelentését, mint napjainkban. Legalább ez tűnik ki mégjegyzéseikből. A mezőgazdásztól kezdve egészen a répaegyelőig valamennyien az időjárás várható alakulásáról beszélnek. Tudják azonban azt is, hogy észerinf sem igazodhatnak pontosan, mert megtörténhetik, hogy a szomszéd határban esik, de őket kikerülik a szeszélyes felhők és nyugodtan dolgozhatnak. A példás munkafegyelem valóban nagy erősséget jelent a szövetkezetnek. Nem kétséges, hogy ha a gépekkel dolgozó emberek összefognak, nincs olyan lemaradás, amely be nem hozható. Fűry József Fő cél a növények beporzása Ügy hírlik, kevés lesz a gyümölcs. Legalábbis kevesebb, mint más esztendőkben. Idén nem az utófagyok martak a termésbe, de a szűnni nem akaró eső gátolta a virágok megtermékenyülését, illetve beporzását. A gyümölcstermelők többsége nagyon helyesen indokolja, s kereken kimondja, amit egyeseknek még bizonygatni kell: méhek nplkül nincs gyű-Viharos délután Lágyan süt a nap. Az emberek fellélegzenek. Talán vége már ... állandósul az idő. Egy pár percre eltűnik a felhő az égről és az arcokról is. De amikor szóbakerül a határ, a növényápolás, a legeltetés, újra szomorúvá válik a hangulat. Bár néhányon bizakodva jósolnak. Igyekszenek derűre kelteni a többieket. Legbölcsebb a jól megtermett szivarfüstöt eregető idegen.- Meglátják, az időjárás kiadta már a mérgét. A reumám nem jósol több esőt. Pedig eddig még nem csalt meg. — Nem hiszünk mi már a reumának sem, — mondja lehangoltan a fiatal állatorvos. — Ilyen időben még az is immunissá válik. A jelenlevők kissé földerülnek. De aztán Pavlik Jenő' a szövetkezet zootechnikusa búslakodik. — Megsavanyodott 1000 liter tej, mert tegnap a villám kivágta a biztosítékot. Még most sincs áram. Ez az idő még törvényszegésre is kény szeritett bennünket.- Mit tehetünk? — folytatja Gombos György, a szövetkezet elnöke. —' Nem hagyhatjuk éhenpusztulni a teheneket. Legelőnket elöntötte a víz, ezért az erdészet által tiltott területen legeltetünk. Az ember azt sem tudja mit tegyen már ... lgy folyik tovább a vita, a beszélgetés, elégedetlenkedés az ipoly szakái - lasi szövetkezet irodájában. A rendkívüli időjárás bizony sok gondot okozott vezetőknek, tagoknak egyaránt. A lucerna egy részét lekaszálták, de egyelőre nem tudják begyűjteni, mert alig szárad, máris esik az eső. Gondoltak a silózásra is, de ilyen időben azzal is várni kell, mert a gépek lesüllyednek az elázott talajba. Rég volt ennyi víz a szövetkezet földjein. Jónéhány hektár kukoricát el kellene vetni. A szövetkezet elnöke szerint ezen a vidéken még egy-két hét múlva is vethetik a kukoricát, mert volt rá példa, amikor még az ideitől is késób ben vetették, s jó hektárhozamot adott. De ha szemre nem, silózásra bizonyára beválik a késön vetett kukorica. A növénytermesztés a kedvezőtlen időjárás miatt elmaradt, az állatállomány meg szaporodik. Az elnök zsörtölődve szól a zootechnikushoz: — Én nem tudom, hogy csináljátok, de hamarosan annyi állatunk lesz, hogy megeszik a fejünket. — Hát már az is baj, ha eredményesen dolgozunk? — méltatlankodik a zootechnikus. — A szövetkezet évzáró gyűlésén azért bíráltak, hogy lassan szaporodik az állatállomány. Az év végéig 650 sertést terveztünk, de már 819 van, A tehenek is beválnak, már 280-at számlálunk. Naponta darabonként 9,5 liter tejet‘ is adtak. Most visszaesett a tejtermelés, de remélem az év végéig meg lesz a tehenenkénti 3000 liter. Szaporodnak a malacok is, túlteljesítjük a tervet. — Nem azért mondom ... Azért vagytok ott, hogy jól dolgozzatok. De. ez a fránya idő minden életkedvét elveszi az embernek. A nap még mindig süt. Ojra a szivaros szólal meg: — Meglátják, nekem lesz igazam. Javul az idő. — Bár igaza lenne - luigyják rá. Titokban mindenki reménykedik. De a jelentések nem a legbíztatóbbak. Szlovákgyarmatnál egy méterrel emelkedett az Ipoly szintje. Ipolykeszin a felhőszakadás után elárasztotta a víz a falu egy részét. Ipolybélről is ilyen hírek érkeznek. Az irodában újre előkerülnek a jóslatok, néhány pikáns viccel fűszerezve. A szivaros folyton a reumáját emlegeti, De egyszerre végeszaicad a jókedvnek. A zootechnikus fut be. Randik bácsi az anyabölcsőkből élőbúvó fiatal anyákat mutatja mölcs. Idén ezek a hasznos állatkák csak szórványosan vehettek részt a beporzásban, mert a hűvös idő miatt nem repültek. A bibék termékenyítő virágpora nem kerülhetett egyikről a másikra, minek folytán a virágok nagyobb hányada meddőként hullott a földre. Ám a méhecskék szerepe nemcsak a gyümölcsfák beporzására korlátozódik, de egész éven át szükség van rájuk, a magra hagyott aprómagvú pillangósok — mint a repce, lucerna, vöröshere s egyéb növény — megtermékenyítésében. Ezt magyarázza, bizonygatja Randik László, a Magyaradi Állami Gazdaság méhésze is. Nekik nem újdonság a növények méhekkel történő poroztatása, ezt teszik évek hosszú során. Elsősorban ezt a célt szolgálja kétszáz családos méhészetük. Randik méhész „öreg fiú“ a szakmában. Már kilencéves korában megpofozták a csendőrök, mert felgyújtott egy fát, a méhekért. Azóta elmúld vagy negyven esztendő. A több évtizedes gyakorlat gyümölcse mindinkább megmutatkozik. Annak ellenére, hogy Randik bácsi méhei a növények megtermékenyítését végzik, tavaly az általa gondozott száz család 16 mázsa mézet gyűjtött a gazdaság számára. Ezzel méztermelési tervéd 200 %-ra teljesítette. A beporzásból eredő haszon pedig legtöbbször pénzben fel sem mérhető. Amikor erre terelődik a szó, Randik élvtárs javasolja, menjünk, nézzük meg a repcét, becsüljük fel termését. A 16 hektáros repcetáblánál nem kis büszkeséggel mutatja a magtól duzzadó becőket. A csapadékos időjárás ellenére, kiválóan sikerült a beporzás. Negyven család százezernyi lakója leste az alkalmas pillanatot, várta az égbolt tisztulását, hogy ellepjék a virágözönt. Részükre elég volt, ha naponként egy-két órát szünetelt az eső, kibújt a napocska, s gyorsan elvégezték, amit tőlük vártak. Sajnos, idén a repce vajmi kevés nektárt rejtett kelyhében. A méhek munkája csupán a beporzásban nyilvánult meg. Jővoltukből azonban hektáronként 3—4 mázsával több maghoz jut a gazdaság. A repcén kívül a 17 hektáros gyümölcsös, később a lucerna, lóhere, hálálja majd gazdag terméssel a méhek szorgos munkáját. Tervük szerint minden hektár magrahagyott' lucernához négy családot szállítanak a beporzás elvégzésére. Mindez nem a véletlen müve. Az állami gazdaság vezetősége felismerte a méhek szerepéd és él az adott lehetőséggel. Randik László munkáját nagyra értékelik, mert sokéves tapasztalata révén duplán fizet a méhészet. Kedvező időjárás esetén a virágok beporzása mellett néhány mázsa mézét is összegyűjtögetnek a hangyaszorgalommal dolgozó méhecskék, SÁNDOR GÁBOR Gazdag termés várható a méhek által beporzót* repcéből — Emberek, nyugat felől viharfelhő közeledik. Pár perc múlva megered az eső. Ömlik, zuhog, mintha a trópusokon élnénk. Aztán rövid idő múlva továbbszalad. A szivarzó arca felderül. — Na nem megmondtam?! Az én reumám nem csal, az idő az utolsó mérgét adta ki. Olyan szép napos idő kerekedik, mintha mi sem történt volna. Talán mégis vége már. Tartósan kiderül az ég. De nem. Ojra berregnek a telefonok. Valami készültségfélét emlegetnek. De vajon miért, hisz a nap süt. A láthatáron újra beborult az ég. Fekete-fehér felhöhenger közeledik. A falu felett néma csend uralkodik. Aztán minden átmenet nélkül szakad, ömlik az eső. Az élesebbfiilüek észreveszik, hogy valami kopog. Az elnök ijedten fordul vissza az ablaktól.- No még csak ez kellett! A földön fehérlik a jég. Még az a szerencse, hogy apró. A felhőszakadás nem tartott soká. A megkönnyebbült felhőtenger dolgavégeztével továbbhömpölygött. Az égen erőtlen felhők úsznak. Csak itt-ott esik le néhány fáradt esőcsepp. — Bár csak az utolsó hullám lenne — sóhajtanak fel az emberek. Néhány percre megnyugodnak a kedélyek, a tréfakedvelők máris kezdenék az élcelődést, de ajkukra fagy a mosoly. Felbúg a sziréna. Riadó!... hangzik mindenfelől. Aki csak teheti, fusson a Lontói patakhoz. Ennek fele sem tréfa. Egyszerre kiürül az iroda, a funkcionáriusok, szövetkezeti tagok kapával, lapáttal, ásóval rohannak a vasúti lúd felé. A gyérvízü patak most teljesen megvadult. Nem fér át a vasúti híd alatt. Már elöntött néhány kertet és egyes helyeken már a baromfit is veszélyezteti. Ojra kilyukadt az ég és bátortalan napsugarak törnek a föld felé. De a lontói patak dühöng tovább, el akarja nyelni a falut. Az emberek azonban nem adják fel a harcot. A zootechnikus az állattenyésztési dolgozókkal a gazdasági udvaron őrködik. A többi funkcionárius a tagokkal együtt harcol az ár ellen. Megszokták már. Többször is megtréfálta őket, ez a máskor jelentéktelennek látszó patak. Megszokták már az időjárást is. Küzdenek, dolgoznak, helyt állnak a gáton. BÁLLÁ JÖZSEF SZABAD FÖLDMŰVES 3 Ipolybéfí is körülvette az árvíz (A szerző felvétele) 1965. június 19.
