Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-12 / 23. szám
Megszűnt az utasforgalom korlátozása Csehszlovákia és Magyarország között, s vonaton, repülőn, autón, sőt Bratislava környékéről rakétahajón igyekeznek sokan déli szomszédainkhoz, hogy rokonoknál, isme* rőiöknél, vagy éppen a magyar tenger partján eltöltsenek néhány kellemes napot. Vannak, akik gyalog sétálnak át a határon, de néhanapján akad olyan is, aki „elfelejt“ határátlépési engedélyt váltani, s az éj leple alatt anélkül csúszik át. Olyan is akad, aki „megfeledkezik“, hogy leiárt az engedélye. Csakhogy előbb-utóbb vissza kell térnie, és a legtöbb esetben szemfüles határőrségünk álljt parancsol az önkényeskedőnek. iokan azt sem akarják tudomásul venni, hogy vámmentesen csak 301 korona értékű árut hozhatnak-vihetnek át a határon, és hogy vannak olyan cikkek, amelyeket mind a kivitel, mind a behozatal alkalmává szigorúan megvámolnak. Egyesek elfelejtik, hogy valutát csak a nemzeti bankon keresztül lehet külföldre vinni. A tiltott árukat, és a péizt rendszerint „jól eldugják“ ám a hozzáértő vámőrök mégis megtalálják és ekkor nem használ a megszokott védekezés: „Nem tudtam, hogy nem szabad“. A fiileki körzet vámőrei az ország legjobbjai közé tartoznak. Az elmúlt évben is több mint háromnegyed millií korona értékű engedélyezetten több etárú kivitelét akadályozták meg. Eme lett alapos, gyors munkát végeztek az exportárú vizsgálatánál is. Gondos, odaadó tevékenységükért a 20. évforduló alkalmából parancsnokukat °enák Jozefet, Leskovsky Jánt és Miki isicák Frantiseket járási, Szabó 1st vént pedig kerületi kitüntetésben részesítették. Utam során a fiileki parancsnoksághoz *artozó szlovákgyarmati átjárónál álltán meg néhány órára, tanulni a kiválóan dolgozó ügyeskezű vámörök mesterségét. Vámvizsgálat A csehszlovák és magyar vámőrök közösen fogadják és vizsgálják az egymás után étkezőket. Legtöbb esetben csak néhány percig tart a csomagok átnézése. Ahol gyorsan megy a vizsgálat, ott a bőrönd táska mögött nyugodt arcú emberek állnak, tudatába i vannak annak, hogy az előírásnak megfelelően hoznak, visznek. Aki elvörösödik s reszkető kézzel teszi le a keményre tömött táskát, bőröndöt, ott már rendszerint akad keresnivaló. Egy tetemes pesti asszonyság táskájából is így kerültek elő a zsebkendők és az ágyhuzat. — Nem tudja, hogy ezeket nem lehet vámmentesen átvinni? — szegezi neki a kérdést a vámtiszt.- Ajándék, ajándékba kaptam — hajtogatja. A vámtörvény azonban az ajándékokra is vonatkozik, ha az meghaladja az előírt értéket, vagy ha minden esetben vámolt áru közé számít.- Kétszáz százalékos vámot fizet és akkor viheti az árut.- De hiszen máskor átengedték ... — Rendelet, rendelet — marad hajt• hatatlan a mosolygó arcú vámőr. Az áru ott marad, nincs elég pénz a vámra. Egy hónapig gondolkozhat az asszonyság, addig újból vonatra ülhet és a megfizetett vám ellenében Balassagyarmaton kiválthatja azt. V- Gazdagodjanak meg vele! — búgja oia búcsúzáskor dühösen.- Milyen árukra vonatkozik a kétszáz százalékos vám? - érdeklődőm.- Ágyneműt, zsebkendőt, sátrat, teddjt, pliis, bársony, gumilábbelit az az á •u értékének 20Ó százalékával vámoljuk. Más árukért 50 százalékot fizetnek.- S magyar részről? - kérdem a szolgálatostól. Szalámi, zsír, sonka és még néhány áru, amelyet magasabb vám nal sújtunk. Ai tók érkeznek egymás után. Azokat is alaposan átnézik. — Találnak egyet-mást a gépkocsikban ." A magyar őrmester válasz helyett áthív egy másik helyiségbe.- Látja azt a nadrághalmazt? Harminchatot szedtünk ki az ülés alól. Lengyelországból hozták. — Az autókban hol találnak még csempész-árukat ? • — Jónéhányszor a gumiban, de vannak, akik a motorház melletti sárvédőbí vagy az ajtók mögé dugják az árut Elég gyakran van szükségünk csavarhúzóra. Egy vadonafúj Volga gördült a vámház ?lé. A kocsitulajdonos, aki jó ismerőse az őröknek, falubelieket hozott ki a határig. Egy ideig komáznak a viss-.aindulás előtt biztatóan tekint a kissé távolabb álló falusi nénire és szép szál fiára. A szeme ezt mondta: ,.Ne féljenek minden rendben van. Ezek itt a haverjaim." Rendben is volt addig, amíg a vámőr nem kérdezte a nénit, hogy mennyi pénzt visz magával. — Nyolc koronát, visszafelé az autóbuszra, — mondja az asszonyka kissé bizo nytalanul. — Nagyon kövér az a buksza, nincs benne több? — — Nincs! — Hát akkor adja csak ide, hadd néztem meg! — Kihez akar menni Angliába? — kérdi a határőrség tisztje. — Ott van az apám. — Es gazdag? — Nem tudom. — Akkor miért akar hozzámenni? — Mert ott biztosan értékelnék a munkámat és megfizetnék ... Ezt mondja ó, de a papírok másról árulkodnak. Ugyanis ezelőtt két évvel G. 1. még Karlové Varyban lakott «és ott borbélyoskodott. Közben elvált a feleségétől és nyakába vette az országot. Gyakran változtatott munkahelyet, hogy két tanonc fiára ne tudják levonni a tartásdíjat. Ez az ok, amiért a szigetországba vagy bárhová szeretne vándorolni. - Ügy látszik a sötét bőr eléggé fekete lelket is takar. — Itt a Hungária — jelenti be a szolgálatos. Megszakad a kihallgatás. A vonathoz sietünk, hogy végigjárjuk azt. Az egyik fülke előtt megáll a parancsnok és betessékel bennünket. — Nos, hová tudna itt elbújni, hogy ne találják meg az ellenőrzésnél? — adja fel a találós kérdést. Hiába tekint gettem jobbra-balra, nem találtam alkalmas helyet. — Ügy látom, ön feketén nehezen jutna át az ország határán. — Egy berlini fiú múltkoriban ügyesebb volt. Annak majdnem sikerült. Decínnél át is csúszott, de nekünk „véletlenül" sikerült rátalálni. — Hogy-hogy véletlenül? — Már megtörtént az iratok vizsgálata, a vámőrök következtek — meséli az esetet. — Köztudomású, hogy a tiltott „teddy" anyag átcsempészése jó üzlet. Ezért alaposan benéznek a vámőrök minden lyukba. Bár a német vagonok ülésalja nagyon alacsony, begyömöszölve azért elfér ott egy kisebb tekercs. Az egyik vámőr nem restellt hát oda is bekukucskálni. - Valami drapp anyagfélét meg is látott. - Teddy lesz - gondolta, s kezdte kifelé húzni. Igen ám, de abban emberi kéz is volt. így került elő a berlini fiú. — Miért szökött? — Fiatalság, bolondság — nevet a parancsnok. — A múlt nyáron megismerkedett és összemelegedett egy pesti pincérnövel. Ügy látszik a tavasz hatására úgy elfogta a vágy a 21-éves legényt, hogy nem volt ideje az útlevelet kiváltani, így hát anélkül indult. Itt azonban közel a forró ölelő karokhoz közbeszólt a „rend“ és ellenirányú vonatra tettük. S hogy ne unatkozzon a jónéhány százkilométeres úton, kísérőt is adtunk mellé. — Volt még hasonló esetük mostanában? — Egy 16 esztendős lányt is találtunk a fülkeajtó fölötti részben. — Az hová tartott? — Haza, Korvinába. — S miért bújt el? — K. Mária még a télen tíz napra Pestre utazott, s több mint két hónapig tartózkodott a fővárosban. „Beleesett" egy sofőrbe és nem bírt elválni tőle. *• A szülei nem keresték? — Azt hiszem írt nekik. Különben is szemtelen kis fruska, nem hiszem, hogy sokat törődne hozzátartozóival - komorodik el a hangja. - Nekem pl. a következőket mondta, amikor a jegyzőkönyvíráshoz behúztam a papírt a gépbe: „Kár azt betenni, fiatalkorú vagyok, úgysem zárnak be." Van javítóintézet is — válaszoltam. „A szüleim nem egyeznek bele, hogy nevelőbe adjahak" — vágott vissza. Megmozdult a szerelvény, sietve leszálltunk, s így a többi rejtekhely megtekintését el kellett halasztanunk. Tóth Dezső Külföldi nyaralás után — Ejnye, hogy is mondják magyarulf hogy yes? A becsület dolga A közelmúltban Kassán, a Komensky utcai önkiszolgáló élelmiszer üzletben vásároltam. Csúcsforgalom volt, főképp a vasműben dolgozó munkások, asszonyok és diákok vásárolták a másnapi ebédhez valót vagy a hideg vacsorát. A pénztárosok jól bírták a túlterhelést — mosolyogva s lenyűgöző gyorsasággal végezték munkájukat. Az üzletben bő a választék. Az áruk halmaza miatt az elárusítónők, ill. felügyelők alig győzik informálni az érdeklődőket a keresett árucikkek elhelyezési helye felől. A keresés közben élénk szóváltásra figyeltem fel. A hangos vitatkozásra odagyülekeznek az üzletben levő többi vásárlók is. Egyik vásárló egy jól öltözött hölgy aktatáskájára mutogatott. Bezárják az üzletet, előkerül egy ellenőr s átvizsgálják a „vádlott" hölgy összeválogatott árucikkeit. Kiderült, hogy aktatáskájába ll került egy egész csomag élesztő. A jegyzőkönyv felvételekor a rajtae csípett azzal védekezett, hogy nem tudja miként kerülhetett a táskájába. A dolognak a csattanója azonban az, hogy a személyazonosság megállapítása után kiderült az is, hogy az illető szintén elárusítónő a eipőüzletben. Keres havi 850 koronát, s férje mint TV- és rádiószerelő 1900 koronát. A közmondás, varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét“ — úgy látszik az egyesekre csak némi módosítással érvényes ... Másik oldalról vizsgálva az eseményt, az anyagiak miatt nem volt ráutalva a hölgy, hogy lopjon. Persze szerette volna elsimítani az ügyet, áldozatoktól sem riadt volna vissza, mert hát a „becsület az becsület...“ — Gyakran fordulnak elő ilyen esetek? — kérdezem az üzlet vezetőjétől. — Elvétve. A hét végén szokott előfordulni néha.., mert akkor nagyobb a forgalom. Nem ritkán 2000—3000 ember is megfordul az üzletben s ennyi ember között akadnak „találékonyak" is. Van, aki felbont 2 húsos zacskót s az egyikből néhány szeletet áthelyez abba, amit kiválasztott vagy hazavisz. Az erdemény? Megtakarít ugyan néhány koronát, de milyen szégyen ha rajtacsípik? A vásárlók azonban becsületesek, s mint meggyőződött róla, maguk a vevők leplezik le a tolvajt, akinek tudnia kellene, hogy nemcsak a közösséget lopja meg, hanem minket is, kereskedelmi alkalmazottakat, hiszen a hiányt nekünk kell megtérítenünk. Pedig nekünk sem az égből pottyannak a koronák, nekünk is van családunk... TÖRÖK BENEDEK Szóvátesszük Megérett o cseresznye..'. Még mindig telefon nélkül A minap Mokcsamögyorpson jártam. Albert János szövetkezeti elnöktől tudtam meg, hogy sem a HNB, sem a szövetkezet irodájában nincs telefon. Vajon miért?. — maguk sem tudják. Hat' esztendővel ezelőtt, amikor a három szövetkezet egyesült, kérvényt nyújtottak be a Terebesi Járási Postaigazgatóságra, melyben kérték a község azonnali bekapcsolását a telefonhálózatba. Teltek-múltak a napok, egyszercsak megjelent az illetékes szervektől égy felelős személy és ígérte, hogy néhány nap múlva megkezdik a hálózat építését, s egyben telefonközpontot is kap a község. Nagy volt az öröm. De nem sokáig tartott... A község vezetőit bosszantotta a dolog. Nem nyugodtak bele sorsukba. Kopogtattak mindenütt. S az eredmény? — Kapott ugyan a két község két telefont, az egyik a közbiztonsági szervek dolgozójának segít az ügyek gyors elintézésében, a másikat a HNB elnök lakására vezették be. A HNB és a szövetkezet' irodájáig már nem ért el a drót. — Már nem is tudom, kihez kéné folyamodni — mérgelődött az elnök. — Képzelje csak ... Több é'setben megtörtént, hogy vagon érkezett az állomásra. Gyorsan ki kellett volna üríteni, de az értesítési csak két nap múlva kaptuk meg. Mi történt? A vagonért jóval magasabb fekbért kellett fizetni, mint az áru értéke volt. $s ezt mind azért', mért nem tudtunk kellő időre érintkezésbe lépni az illetékesekkel. Az ember nehezén hiszi, hogy félszabadulásunk után húsz esztendővel még ilyen problémák is előadódnak. Nem érthetünk egyet a postaigazgatóság álláspontjával, mert manapság el sem lehet képzelni egy szövetkezetei vagy bármilyen más termelő üzemet telefon nélkül. Jó lenne már végre, ha az illetékesek megszívlelnék a dolgot és eleget tennének a mokcsamogyorósiak kérelmének. (jl) A látszat csal A losonci járás falvainak egy részében a kenyérellátásról a Icszenyei péküzem gondoskodik. Hozzánk, Kelenyébe hetente háromszor szintén ők szállítják a kenyeret. Nemrégiben is megkaptuk a kenyérszállítmányt, amely külsőre szép volt. A vásárlók örömmel dicsérték a péküzemet. Az öröm azonban ürömmé változott, amikor megszegték, megízlelték azt. Ügy látszik az üzemben éppen kifogyott a só, vagy valaki gondatlanságból elfelejtett kellő mennyiséget a kenyértésztába tenni. Szeretnénk, ha az a jövőben nem fordulna elő és a külsőre szép kenyér jóízű is lenne. Csáky Károly (Kelenye) — Dehogy adom! - dadogja az asszony elvörösödve. Persze oda kellett adni. A pénztárcából egymás után hullottak ki a százforintosok. Pontosan hat darab százas és két tizes. — Hol szerezte? — Az ismerősök adták, hogy kapát s divatos kalapokat hozzak. Végül bevallotta, hogy átutazó magyaroktól vette. — Kell a pénz — hajtogatta a néni. — Mit adjunk a menyasszony táncba? — Miért nem váltottak be hivatalosan ? Hallgatás a válasz. A fia ott áll vértelen ajakkal, reszkető kezekkel. Vőlegény, holnap lenne az esküvője. Magyarországi lányt vesz el feleségül. Bizonyára arra gondol, hogy mi lesz, ha nem engedik át... — Ha nem esküvőről lenne szó, viszszaküldeném magukat. — S máris kopog az írógép, jegyzőkönyv készül az esetről. Hiába, valutacsempészésnél ezt másként nem lehet. Jönnek, mennek az emberek kora reggeltől késő estig. A vámőrök türelmesen, gondosan végzik munkájukat. Sokszor a szerencse is segíti őket. De azért legfőbb a pszichológiai érzék, a nagy gyakorlat, szakértelem. S a vámőrök szakemberek. Őrségen A párkányi határőrség parancsnokának irodájában egy csokoládébarna arcú, középkorú férfi valaszolgat egykedvűen a feladott kérdésekre. — Hol dolgozott utoljára? — A nagykaposi szövetkezetben. — Miért hagyta ott a munkahelyét ? — Kevés lóvét fizettek — válaszolt G. Imre. — Hol lépte át a határt? — Királyhelmec alatt... — Miért nem kért engedélyt? — Azt mondta a nemzeti bizottság elnöke, hogy nem kell... - hazudja szemtelenül. — Kihez ment Magyarországra? — A bátyámat kerestem. — Es ...? — Nem találtam meg. — Hol lakott? — Sehol. — Valahol csak aludt. — A pályaudvaron. A kérdések özönére, hol értelmesen, hol zavarosan válaszolgat. Az asztalon ott fekszenek iratai. Az irathalmazban egy határátlépési kérdőív is található, amelyben az Angliába való kiutazási vízumot kéri. Amíg a szemályazonossági igazolványban szlovák nemzetiségűnek van beírva, a kérvényben már angolnak vallja magát. — Do you speak English — kérdezzük. Egy ideig értelmetlenül néz ránk, aztán megszólal magyarul. — Már elfelejtettem ... SZABAD FÖLDMŰVES 11 1965. június 12.
