Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-06-12 / 23. szám
Az Élő Újság sikere Ghymesen A Nyitrai Művelődési Ház igazgatójával, Jozef Gatial elvtárssal éppen akkor találkoztam, amikor beszállt a zöld autóbuszba, utána tették be a filmtekercseket, a magnetofont, majd a hangszereket. — Látom, van munka elég — jegyeztem meg a nagy sürgés-forgás láttán. — Nem panaszkodhatunk — mondotta Gatial elvtárs. — Most fejezzük be akciónkat hazánk felszabadulása 20. évfordulójának alkalmából. Majd áttérünk új műsorunkra, melyet a Szlovák Nemzeti Felkelés idei megünneplésére állítottunk össze. Most a ghymesl szövetkezetesekhez indulunk. De tudja mit? Tartson velünk. Beszálltam a közművelődési dolgozók autóbuszába és mentünk Ghymes felé, melyet állítólag Forgách Balázs úgy szerzett, hogy hátulról és orvul csákánnyal agyonverte Mária királyné férjét. Ezt egy régi vers is megörökítette: „Vágd csak fiam, vágd Forgách, tied leszen Ghymes és Gács." Nemsokára a régi kastély előtt szálltunk ki. Ma is ott látható homlokzatán a régi grófi címer, de most művelődési otthon lett a kastélyból. Ide vittük be a kellékeket, hogy azután megkezdődjék az Élő Ojság műsora. A műsora valóban eleven és tarka. Van benne minden, akár a nyomtatott újságban, csakhogy az eleven szó erejével hat. A Nyitrai Mezőgazdasági Technikum két növendéke Ludmila Vnucková és Bozena Alaksová szavaltak, Pavol Machata humoros monológban mutatott rá a szövetkezetben ittott felbukkanó hiányosságokra. A Tormosi GTÄ zenekara, Ludevit Hinca vezetésével, szórakoztatta a közönséget, míg Nyitra felszabadulásáról és a húsz év eredményeiről filmet vetítettek. A szövetkezeti dolgozóknak azonban legjobban a saját életükről be-“ mutatott filmfélvételek tetszetlek’. Ugyanis az Élő Ojság dolgozói már előzőleg kinn jártak Ghymesen, fényképfelvételeket készítettek, filmet forgattak a szövetkezeti gazdálkodás eredményeiről, de hiányosságairól is. A szövetkezet tagjai hangos nevetésben törtek ki, amikor a felvételen meglátták a szanaszét heverő gépeket. Látták a fejőkollektívát, a gépesítőket és a többi munkacsoport tagjait munka közben. Megjelent előttük az elnök, a titkár, a szövetkezet ökonómusa, ugyanakkor a magnetofonszalagról hangjukat is hallották. A közönség szinültig megtöltötte a nézőteret, még a kulisszák mögött sem lehetett mozogni. Amikor Molnár Miklós, a helyi nemzeti bizottság és Puchobszky Sándor, a szövetkezet elnöke meleg és közvetlen szavakkal megköszönte a Nyitrai Művelődési Ház szereplését, akkor éreztem, milyen jó propagandaeszköz a jól megszervezett és jól szerkesztett élő újság, a szövetkezeti dolgozók között. Remélem, hogy az élő újság Szlovákia számos falujában hasonló sikert arat. Mártonvölgyi László |£ étszer jártam Muzslán. Zalaba András főkönyvelő segítségével módomban állt betekinteni a szövetkezet gazdálkodásába. Megismertem termelési és pénzügyi tervüket. A látottakat és tapasztaltakat elmondtam a marcali járásban gazdálkodó termelőszövetkezetek vezetőinek és tagságának, melyek iránt leginkább a Balaton délnyugati csücskétől pár kilométerre fekvő Kéthely községben gazdálkodó „Aranykalász“ termelőszövetkezetben érdeklődtek. A két szövetkezet természeti adottságai sokban hasonlítanak egymáshoz. Muzslán évente 220 000, Kéthelyen csak 85 000 munkaegységet használnak fel. Kéthelyen most zárták a közös gazdálkodás ötödik évét, munkaegységenként, átszámítva, 26 koronát osztottak, míg Muzslán 18 koronát adtak. Ezenkívül Kéthelyen 527 000 korona összeget kaptak a tagok prémiumként, főleg természetbeniekben. Ebből szép háztáji állatállományt tartanak, mely értékesítésével nemcsak személyi jövedelmüket gyarapítják, hanem a közellátást is szolgálják. Muzslán a háztáji gazdaságok szerepe alárendeltebb. Kéthelyen a múlt évben hektáronként 43 mázsa morzsolt kukoricát és 580 mázsa cukorrépát takarítottak be — vagyis többet, mint Muzslán. Itt viszont a dohánytermesztés hozott kiváló eredményt. Véletlen, hogy mindkét helyen 30 hektár szőlőt telepítettek az elmúlt években. Érdekes és értékes összehasonlításra nyílik alkalom. A kéthelyi Baglyashegy csak 180 méterrel alacsonyabb, mint a világhírű Badacsony, de a szőlőkultúra felső határa ott sem VENDEGSEGBEN magasabb. A kéthelyi bor íze és tüze alig marad el a badacsonyiétól. Á régi dirib-darab szőlőket kivágták, s azokból csak 4 hektárt újítottak fel. 1962- ben 7 hektár olasz rizlinget és egy hektár csemegeszőlőt telepítettek 1,8 X 0,9 méteres tenyészterülettel. 1963-ban 5 hektár leánykát és zöldszilvánit, tavaly pedig a csúcson 7 hektár olaszrizlinget, míg a dombvonulaton 7 hektár korai csemegeszőlőt telepítettek 3X1 méteres Lenz- Moser módszerrel. Kiszámították, hogy ez a termelési mód hektáronként csak 1000, míg a hagyományos 3000 munkaórát igényel, a hozam viszont így 40-ről 70 hl-re emelkedik. Muzslán is 10 hektár területen telepítettek szőlőt a Lenz-Moser féle módszerrel. Náluk tavaly 5 hektár már termést hozott. Az idén újabb öt hektár válik termővé. A szőlőtermesztés és borhozam Muzslán pár év múlva 5 koronával emeli majd a tagság jövedelmét. Kéthelyen a szőlőből a jövőben 700 000 korona jövedelmet várnak, ez a tagság bevételét 8 koronával növeli majd. A jövedelemgyarapodás most még csak terv Muzslán, éppen úgy mint Kéthelyen. Ennek valóraváltása a jövő titka, mely függ a vezetők és tagság szakértelmétől, valamint a munkaviszonyától. A szőlőművelésnek sok csinja-bínja van. A metszés, kötözés, permetezés, fattyazás, hónaljazás idejének és módjának megválasztása, gyakorlati keresztülvitele jelentősen befolyásolja a hozamot. Rumi Lajos, a kéthelyi szőlőgazdaság brigádvezetője a szőlőműveléssel foglalkozó tagokkal együtt versenyre hívja a muzslai szőlőtermesztőket. Szívesen látják őket tapasztalatcserére is. Remélik, hogy a muzslaiak elfogadják meghívásukat és ebben az évben minél többen ellátogatnak hozzájuk. Dr. L'ehner János, termelőszövetkezeti jogtanácsos (Marcali) Megérdemlik a dicséretet Ha Kismulyadón a szövetkezet leg-1, jobb dolgozói felől érdeklődünk, minden bizonnyal az első között halljuk Molnár Dezső zootechnikus nevét. A kismulyadi szövetkezet a losonci járás' szövetkezetei között folyó versenyben évek óta az első helyén áll. Az elmúlt évben tehenenként átlagosan 2860 liter tejet fejtek, ami járási viszonylatban szép eredmény. Az első negyedévi tejéladásí tervüket 10 000 literrel lépték túl. Ezek az eredmények a zootechnikus jó munkáját bizonyítják. így aztán senki sem csodálkozhat azon, hogy felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából Molnár Dezső megkapta a „Kiváló munkáért“ című állami kitüntetést. Agócs Vilmos (Ajnácskő) Vadtenyésztésünk seregszemléje Brnoban Köztudomású, hogy a második világháború mindent elsöprő áradata köztársaságunk vadállományát sem kímélte. Boldog-boldogtalan lövöldözött erdőn-mezön, gyöngyélet virradt a vadorzókra. Főleg a nagyvadat érte érzékeny károsodás. A fiatal szarvasok, őzek, dámvadak és muflonok százai estek áldozatul lelketlen és felelőtlen elemek portyázásénak. Amíg az apróvad néhány év alatt kiheverte veszteségeit, addig a nagyvad állományát csak hosszabb idő leforgása alatt sikerült feltölteni. Az idősebb vadászok még emlékeznek, hogy a háborút követő első két évben általános tilalmat rendeltek el hatóságaink mindennemű haszonvad lövésére és csak 1947-ben rendezték új törvénnyel a vadvédelmet és a vadászati időt, azt is csak különleges engedélyek alapján. A kétévi „fegyverszünet“ után Szlovákiában 3200 darab szarvast és 1700 őzet ejtettek él. De mi volt ez az 1962-es évhez viszonyítva, amikor például 6696 szarvas és csaknem 6000 őz került terítékre. A háború utáni állapotokat legjobban jellemezte az 1947-ben Kremnicán rendezett vadásztrófeakiállitás, amelyen olyan trófeák is feltűnést keltettek, amelyek ma bajosan érnének el bronzérmet. Hatalmas erőfeszítésekre volt szükség a nagyvad-állomány szaporítására, de az intézkedések hatékonyságát alig volt aki ellenőrizze. Az első szélesebb áttekintést 1958-ban nyerték vadászaink, amikor Bratislavában megrendezték az első szlovákiai vauászkiállítást és amelyen már értékesebb trófeák kerültek kiállításra, jóllehet a síkvidékeinkről származó kapitális őzagancsok még hiányoztak. Az említett szlovákiai kiállítás azonban azt is igazolta, hogy nagyvadállományunk örvendetesen szaporodik, a trófeák minősége tekintetében viszont még mindig elmaradunk. 1960-ig nem neveztünk be semmi-1 lyen nemzetközi trófea-versenybe. Csak az 1964. évi firenzei vadászkiállításon vállalt részvételünk körvonalazta „jobb“ vadászkilátások beköszöntését. Néhány értékes trófeánk láttán jogosan feltételezhettük, hogy hasonló zsákmányból több is akadna nálunk. Mindezek ellenére az említett kiállításokon nem alkothattunk magunknak átfogó képet vadtenyésztési munkánk eredményeiről országos viszonylatban. Annál nagyobb érdeklődést tanúsítanak vadászaink azon országos méretű vadásztrófea-kiállítás iránt, amely f. é. június 6-án, tehát húsz évvel köztársaságunk felszabadulása után nyitotta meg kapuit Brnóban. Az idei júniusi Vadászat Hónapját nem is választhatták meg volna szerencsésebben, amikor módunkban áll az elmúlt húsz év vadtenyésztési tevékenységét országos viszonylatban méltányolni és értékelni. Vonatkozik ez elsősorban a nagyvadtenyésztésre, mert hiszen az apróvad-tenyésztés eredményeit évről évre ellenőrizhetjük az évi kimutatások alapján. A brnói bemutatón szemléletesen meggyőződhetünk vadásztrófeáink minőségének és számának emelkedéséről. Összehasonlításképpen elég megjegyezni, hogy az 1961-től 1964-ig terjedő időköz bármelyik évében leg-1 alább ugyanannyi, vagy még 'több, arany- vagy ezüst-éremmel kitüntetett szarvasagancs került ki vadászaink zsákmányából, mint az 1945 és 1954 közötti időben. Az őzvadászatban elért eredmények még ennél is örvendetesebb számokban csúcsosodnak. A trófeák minőségének fokozására irányuló igyekezetünknek nem szabad lankadnia. Ellenkezőleg: az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk szakszerű és céltudatos tevékenységünk növelésére. Az országos vadászkiállitás célja nemcsak a szfvviditó és szemgyönyörködtető szemlélet, hanem egyúttal oktató, iskoláztató rendeltetésű főképpen azok számára, akik a vadászatot irányítják és igazgatják. Mindenkinek azt a következtetést és tanulságot kell levonnia a Brnóban látottakból, amellyel a leghatékonyabban hozzájárulhat szocialista vadászatunk felvirágoztatásához. * * * A júniusban, a hagyományos Vadászat Hónapjában Brnóban rendezett vadásztrófea-kiállítás még sosem büszkélkedhetett olyan tarkán változatos műsorral, mint idén. Hozzájárulnak ehhez a külföldiek részvételével betervezett különféle rendezvények. A brnói kiállítási telep „G“pavilonjában már június 5-én megkezdték a vadásztrófeák kiállítását. Június 11-e és 13-a között, tehát még a kongresszus megnyitása előtt, a Prága közelében lévő Cimici-erdőben 85 vadászkutya versenyez majd az „elsőbbségért", amelyek a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Ausztriából, Franciaországból és a Német Szövetségi Köztársaságból „ügetnek“ hazánkba. Közvetlenül a kongresszus befejezése után, vagyis június 19-én és 20-án valamennyi fajtájú vadászkutya „díszfelvonulása“ következik. A bejelentett 1800 példánynak fele külföldi „állampolgár", amelyek 17 különböző országból érkeznek. — Fényképek is kiállításra kerülnek különféle vadászkastélyokról és egyéb vadászati tárgykörből. Végül pedig kitüntetésben részesítenek csaknem 300 érdemes vadászt. ífi-n). Június, a vadászati hónapja Immár hetedszer mondhatjuk’ júniust a vadászok hónapjának. Ebben az időszakban csúcsosodik ki a több mint százezer tagot számláló vadászegyesületek munkája, a vadvédelem terén, filmek bemutatása, valamint a vadak életéről, hasznosságáról tartott előadások rendezése. Ez alkalomból meglátogattuk Polák Istvánt, a Galántai Járás Vadászegyesületének titkárát, hogy elbeszélgessünk vele a vadásztársaságok sikereiről és a vadvédelemre vonatkozó munkájukról: • Mit tűztek napirendre a vadászok hónapjában? • Milyen eredménnyel zárták az elmúlt évet? — A Csehszlovák Vadászszöyétség Központi Vezetősége értékelte Prágában a ...vadászok versenyét. Örömmel vettük tudomásul, hogy a galántai járás került első helyre az országban. Természetes, meg kellett küzdenünk a helyezésért. Mind élövad fogásban, mind lelőtt vadban túlteljesítettük előirányzott' tervünket. Élővadbői a kamarázóállomásnak 5000 nyulat kel-1 lett volna eladnunk, de szorgalmas vadászaink jóvoltából 6820 került az állomás ketreceibe. Fácánból 1489 darabot adtunk el élőén és 5650-et közélelmezésre. • Növekszi-e a fogolyállomány létszáma? — Köztudomású, hogy az utóbbi időben a fogolyállomány nagyon megszeli, farkasdi és az úrföldi vadásztársaságok. A sereghajtó szerepét a Kosúti Állami Gazdaság társasági tölti be'. Amíg 5—6 évvel ezelőtt a járás legjobbjai közé tartozott, mosf odáig jutott, hogy 1965-re nem engedélyezhetjük részükre a vadak lövését. • Kik a legpéldásablí vadvédők? — A vadvédelem terén általában nagyon kevés kivétellel határozott javulás észlelhető az egész járás területén. Nemcsak a kártevők pusztí-, tásáról és vadak etetéséről van szó, de a fácán-, fogolytojások megmentéséről és azok kikeltetéséről. Megnyugtató az a tény, hogy egyre több vadásztársaság foglalkozik revírjeiben az apróvadak keltetésével, nevelésével. A legjobbak közé tartoznak a szeredi, felsőszeli és az úrföldi vadásztársaságok. Az űrföldiek például tavaly közel 1000 darab foglyot és fácánt kikeltettek s kevés elhullással' felneveltek. A ragadozók irtása terén Benkovics János, a galántai vadásztársaság tagja tűnik ki a járásban. Ugyanis három foxijával a rókák réme. Nemcsak a saját íerületén, de több társaságnak is segít e legveszélyesebb ragadozók pusztításában. gyérül? az egész ország vadászrévírjein. Ennélfogva lövése már néhánj éve tilos, sőt élve fogását is korlátozták. Annak ellenére, hogy a galántai járás részére nem irányoztak ele fogolyeladást, 3652 élővaddal toldottuk meg a külföldre irányuló szállítmányt. Az élővad fogásban a galántai társaság remekelt, melynek tagjai két nap alatt 505 foglyot, ugyancsak két nap alatt 547 nyulat kerítettek a hálóba. • Kik járnak még az élen? — Hektárra számítva Gáfi-Nebojsza-i, a galántai, a Diószegi Cukorgyár vadásztársasága. A nebojsza: vadászok hektáronként 5,37 kg vadat adtak el, a galántai ÁG vadászai 3,94 kg-ot, míg a Diószegi Cukorgyár vadászai 3,52 kg-ot. Jó vadgazdálkodást űznek roéa a szeredi, nefl^edi, felső: — Pénteken ünnepélyes keretek közt nyitjuk meg a vadászok hónapját. Első és legfontosabb teendőnk, hogy a legszélesebb népréteget megnyerjük a vadvédelemre. Nagyon kívánatos, hogy mezőgazdasági dolgozóink megismerjék a vad hasznos voltát tekintettel a mezőgazdaságra, s a belőlük származó hasznot népgazdaságunk számára. Ennek érdekében kiállításokat rendezünk, kultúrműsorral és ismeretterjesztő előadásokkal egybekötött vadásznapokat. Szeretnénk, ha a lakosság közelebb kerülne a vadászokhoz, megismerné azok feladatait, áldozatkész munkáját. Ez hozzásegítene ahhoz, hogy a nagyközönség is magáévá tegye a vadvédelmet. Az erdő, mező vadjainak védelme mezőgazdasági dolgozóink részéről csupán a jóakaraton múlik. Segítségük révén azonban vadtenyésztésünk helyzete az eddigiektől még gyorsabb iramban javulna, amelynek hasznát látná elsősorban a mezőgazdaság, majd az egész ország. Sándor Gábor SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1965. június 12«
