Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-12 / 23. szám

Többszörös terméshozam széndioxidos légtérdúsítással Hétpecsétes titokként érzik egyes tőkés országokban azt a mód­szert, amely alkalmazásával a melegházakban nevelt konyhakerti nö­vények szokásos termesztési idejénél jelentősen rövldebb idő alatt fokozott növekedést, jobb termékenyttlést és bőségesebb terméshoza­mot érnek eL Ez az eljárás nem munkaigényes, olcsó egyszerű, s a falánk konkurrencia országaiban éppen ezek a szempontok mérvadók az önköltség csökkentése terén. Ha a haszonért, a piacért folyó kés­hegyre menő vetélkedést kizárjuk, úgy a nagyobb gazdaságosság érdekében nálunk is napirendre kellene tfizni, a bár féltve őrzött, de kiszivárgott módszer alkalmazását, még mielőtt lemaradnánk. Iskolából tudjuk, hogy a szénsav (H2C03) illetőleg anhidridje a szén­dioxid (CO?) a növény legfontosabb tápanyaga. A széndioxid (közhasz­nálati nevén a szénsav) színtelen, enyhén csípős szagú, kissé savanykás ízű gáz. Nem ég, ellenkezőleg a tü­zet eloltja. Baktericid hatású, azaz a penészgombák és a baktériumok szaporodását gátolja. Fajsúlya na­gyobb a levegőnél, ezért a helyisé­gek, vagy tartályok alján helyezke­dik el. Hőszigetelése átlag 60 %-kal kedvezőbb, mint a levegőé. Kisebb mennyiség belélegzése nem ártal­mas. De lépjünk ki az iskolapadból és nézzünk körül az életben, mérlegel­jük e hasznos vegyület kínálta le­hetőségek kihasználását és merítsünk tapasztalatot azok ismereteiből, akik már közelebbről, a gyakorlatban is­merkedtek meg az alkalmazás mód­szereivel. Hetes Imrétől, a Termelőszövetke­zeti Tanács titkárságának tagjától szerzett értesülések alapján tudtuk meg, hogy Magyarországon a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskolán kívül, már vagy húsz termelőszövetkezet­ben indult meg az ún. szénsav-trá­gyázás nagyüzemi méretekben. Pél­dául a budapesti Micsurin, Kossuth és Sasad Termelőszövetkezetben úgy értek el jó eredményeket, hogy a tiszta szénsavat — ugyanolyan szén­savat, mint amilyenből a szódavíz is készül —, előbb folyékony álla­potban csak 5 atmoszféra nyomás­nál nagyobb zárttéri nehezedés alatt fordul elő) tizedes mérlegen a kívánt adagolásnak megfelelően lemérik, majd a tartály felnyitása után gáz alakjában juttatják gumitömlőn ke­resztül a növényház légterébe. A pontos adagolás csak ezzel az el­járással ellenőrizhető megbízhatóan. József tanár primula nevelésben ért el e módszer segítségével 80—100 szá­zalékon felüli többletvirágzást és dús, egészséges levélképződést. A Deb­receni Dohánykísérleti Állomáson Juhász János professzor alkalmazta sikerrel ezt a módszert dohánypalán­ta nevelésére. Egy pillanatra tekintsünk vissza az eredeti tapasztalatokra. N. Fischer német kutató 1922—23-ban megálla­pította, hogy a levegőn keresztül adott széndioxidos gáztrágyázás rendkívül fokozza a virágzási kész­járással előkészített lucernához ada­golt széndioxiddal (10 gr/dm3), az eddigi módszerekkel készült szilá­­zsoknál jobb és teljesen kifogástalan silótakarmányt készítettek. Az érzékszervi vizsgálatok ered­ményei szerint a szilázs külseje az eredeti anyaggal megegyező; színe enyhén sárgászöld; szaga kellemesen édeskésen savanykás. A savvizsgála­tok eredményei szerint a pH érték 4,3; 100 g szilázsban találtak: 4,18 g (70,4%) tejsavat; 1,76 g (29,6%) esetsavat; 0,? %vajsavat; 5,94 g (100 százalékos) savat összesen. A silóba került .,100 kg takarmány 6,34 kg emészthető fehérje tartalmából 5,25 kg, 14,88 kg fehérje értékéből 13,19 kg, 7,21 kg nyers proteinjéből pedig 6,61 kg maradt meg a tavaszi siló­­gödör-bontás idejéig. Szárazjég hűtés Nyári hőségben igen nagy gondot okoz a tej, a hús, a gyümölcs és a zöldség tárolása, szállítása. A szén­dioxid szárazjég itt is kiutat mutat Műanyagfólia alatt nagyon föl bevált a széndioxidos légtérdúsítás (szénsav-trágyázás), mert a légtér jól zárható. > (A szerző felvétele) A szénsav nehezebb a levegőnél, ezért leereszkedik, lehúzódik a nö­vényházak alsó légterébe, ahol a nö­vények belélegzik és hasznosítják. A szénsavazás költsége az eddigi gyakorlati tapasztalatok szerint a ter­melési értéknek mindössze 2—5 ezre­léke. Két-háromhetes előny A továbbiakban nyilatkozzon a legilletékesebbek egyike, Molnár Gyula, a hatvani Lenin TSz főker­tésze. — Jómagam a mezőgazdasági ki­állításon ismerkedtem meg a széndi­oxid trágyázással. A kiállításon mi a „fólia-blokk“-ban termelt növé­nyek bemutatására készültünk. Az egyik „fólia-blokk“-ban paprikát és paradicsomot ültettünk ki. A palán­tákat elég gyenge talajba, augusztus 7-én, tehát három héttel a kiállítás megnyitása előtt ültettük. A „fólia­blokk“ felét leválasztottuk és ebben szénsav trágyázást alkalmaztunk. Jó­magam itt ismerkedtem meg ezzel az eljárással. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen a kiállításon a beültetett növény „keszthelyi csemege papri­ka“ volt, kezdőbimbós állapotban és az augusztusi hőségben kiültetett pa­lántából a szédioxid trágyázás ha­tására 21 nap alatt a bimbóból ér­tékesíthető paprika vált; ez igen fi­gyelemre méltó eredmény. A nem szénsavazott növények 2—3 héttel visszamaradtak a fejlődésben. A paprika és a paradicsom íze és zamata kifogástalan volt, nem érző­dött rajta semmi elváltozás, ezenkí­vül a szénsavazott területen meny­­nyiségileg a termés nagyobb volt és korábban ért be. Négytagú újítócsoport kezdemé­nyezésére indították meg Magyaror­szágon a széndioxidos gáztrágyázási módszer alkalmazását. A csoport tagjai Budai Nándor, Ugrin József, Tordos Gustáv és dr. Mihaleczky Vilmos. Budai Nándor a kezdeti ta­pasztalatokról a következőket mon­dotta: — A Németországban szerzett ta­pasztalatokat 1925-től sok hazai ker­tészetben vezették be. A margitszi­geti kertészetben főleg a ciklámen virágoztatására és palántanevelésre alkalmazták. Az Egressy úti kertész­képző iskolában Lehoczky János al­kalmazta ezt a módszert a zöldség hajtásra. Ugyanitt később Dolniczky séget és a termékenyülést, hatására a növények gyorsabban növekednek, korábban virágzanak. Később Riedl német kutató a kohógáz melléktermé­kéből adagolt széndioxidot. A ter­méseredmény uborkából 70,3 %-kal, spenótból 250 %-kal, burgonyából pe­dig 280 %-kal nagyobb volt, az ilyen kezelésben nem részesített, de egyéb­ként hasonló körülmények között termesztett kultúrákkal szemben. Németországban és Franciaország­ban a széndioxid további felhaszná­lási területe a szaporítás és a palán­tanevelés. Hatására magvetéskor a kelési, illetőleg a fejlődési idő, dug­ványozás esetén pedig a gyökerezési idő 35—40 %-kal csökken. Ez egyúttal a termesztés idejének, valamint a költségek összegének csökkentését is jelenti. A növényvilág bizonyos mértékig „széndioxid-alultápláltságban“ szen­ved. Ha például zárt térben a szén­dioxid tartalmat 0,03 %-ról — a le­vegő általában ennyivel rendelkezik — körülbelül 1 %-ra növeljük, igen jelentős serkentő hatás mutatkozik a növények fejlődésében, mivel az oxi­génkiválasztás és a szárazanyagkép­zés, vagyis az asszimilációs folyamat meggyorsul. Érdekes, hogy míg a melegházban a paradicsom, az ubor­ka és a burgonya két-háromszoros, addig a pillangósok hatszoros ter­méstöbbletet adtak. Az adagolást nem szabad 2% fölé emelni. Az USA-ban a széndioxidot szá­razjég formájában töltik acéltartá­lyokba. Itt a C02 szárazjég feloldó­dik és így folyékony, illetőleg gáz alakban tárolják. A cseppfolyós szénsav 5,28 atmoszféra nyomás alatt a hőmérséklettől függően részben porszerű szénsav-hóvá alakul, ame­lyet nagynyomású hidraulikus be­rendezésekben porcelánszerű száraz­jéggé sajtolnak. Silózás szénsavval A nehezen silózható, nagy tömeget szolgáltató szálastakarmányaink kö­zül talán a sok fehérjét és karotint tartalmazó lucerna a legmegbecsül­tebb növényünk. Régi módszerek szerinti betakarítása, tárolása és fel­­használása nagyon sok fontos táplá­lóanyag és karotin veszteséggel jár. Magyarországon az Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozói által kidolgo­zott módszer szerint a gépesítési el­a mezőgazdaság valamint a kereske­delem számára. Legjobban az ún. vegyesjegelés vált be, melynek lényege, hogy a jégtérbe a felhasznált vízjég 20 %­­ának megfelelő mennyiségű szárazje­get helyeznek. Ezt olymódon kell tenni, hogy a szárazjeget minden ol­dalról vízjég vegye körül. A — 79 C°­­os szárazjég tartósítja a víz jeget, amely ráfagy a szárazjégre, s ezáltal annak légneművé változását (szubli­­málódását) lassítja. Ilyen vegyes je­­geléssel a hűtési időtartam több mint kétszeresére növelhető. A szá­razjég szublimálódása következtében keletkező hideg C02 gáz jobb hőszi­getelő, mint a levegő, a hűtött áru tehát védettebb a felmelegedéssel szemben. Ezt hasznosan egészíti ki a széndioxid gáz baktérium és mik­roba szaporodást gátló hatása. A széndioxid szárazjég felhasznál­ható még dohányszárítók hűtésére, mesterséges eső keltésére stb. Biztonság kedvéért említsük meg, hogy nagyobb mennyiségű széndi­oxid gáz belégzése emberre és állat­ra egyaránt ártalmas. Mérgező ha­tásról azonban aligha lehet komo­lyan beszélni. A testbe ugyanis aránylag mindig nagymennyiségű szénsav kerül. Vénás érben például 50—60 %. Ebből naponta 700 gramm­nál többet (több mint 350 litert) lég­­zünk ki. Az ember órákon át 2,5 % szén­dioxidot tartalmazó levegőt lélegez­het be, nagyobb károsodás nélkül. A 3—4 % széndioxidot tartalmazó levegő hosszabb ideig történő belég­zése már kábulást okozhat. A 8 °/o-os széndioxid tartalmú levegő harminc­negyven perc alatt ájulást idéz elő. Ilyen töménység esetén már a nyílt gyertyaláng is elalszik, tehát a gáz könnyen észlelhető. A 20 %-ot tartal­­mező levegő elkábítja az emlős álla­tokat, a 30 %-os elegy pedig már ha­lálos lehet. A széndioxid alkalmazási lehető­ségének sokrétű volta azt a kíván­ságot terjeszti illetékes kutatóink és vezető dolgozóink elé, hogy ezzel a kérdéssel az ezt megillető módon fog­lalkozzanak, s ezzel elősegítsék a zárttéri (melegágyi, műanyagnyereg alatti, üvegházi) termelés idejének lerövidítését és olcsóbbá tételét, to­vábbá a silózás egyszerűsítését, töké­letesítését, valamint a terményhűtés korszerűsítését. KUCSERA SZILÁRD a rendkívül értékes mézelő nö­vénynek azonban nincs olyan sze­repe a mezőgazdaságban, mint a napraforgónak, repcének, vagy a különféle pillangósoknak. Jó len­ne, ha elterjedne mint takar­mánynövény, habár az állatok vi­rágzás után nem kedvelik, mert szúrós és gyorsan fásodik, de si­lózva (virágzás után) és más siló­növénnyel keverve takarmányo­zásra nagyon alkalmas. Fehérje­­tartalma kielégítő, s ha a tej mennyiségére nincs is nagyobb hatással, növeli annak zsírtartal­mát. Évente többször vethetjük, mert a vetéstől a virágzásig ter­jedő időszak rövid. Halványkék virágai kunkorodó virágzatot al­kotnak. A fürt csak fokozatosan virágzik (3 hétig is). Ajánlatos kéthetes eltolódással vetni, hogy hosszabb virágzást, illetve méze­lést nyerjünk. A „Pcselovodsztvo“ című mé­hészeti szaklap közlései alapján az ukrajnai kísérletek 150 kg-os mézhozamról tanúskodnak a fa­­célia hektárjáról, de kedvező csapadékos és meleg időjárás ese­tén 600-1000 kg-ot is adhat hek­táronként. A mézontó fű leginkább az agyagos vagy a homokos-agyagos talajon mézel, de jól hasznosul a könnyebb talajokon is. Hu­muszban gazdag terepen erős a növekedése, tömege nagy, de ke­vés nektárt nyújt. Vetéskor jól megmunkált porhanyós magágyat kíván, mert gyökérzetének zöme sekélyen bokrosodik s csak a fő­gyökér hatol mélyre. Hektáronként 10—12 kg vető­magra van szükség. Rendszerint 20—25 cm-es sortávolságra és 2 cm mélyre vetjük. A virágzás után ha nem silózzuk le, 3—4 mázsa magot nyújt. A vetés utáni gyors virágzás előnye miatt még gabona után is vethetjük. Ilyen­kor 15—20 cm mélyen kell fel­szántani a tarlót. A gabona utáni vetésnél nagy szerep jut az au­gusztusi és szeptemberi időjárás­nak, mert virágzás után a méz­ontó fű leszántható zöldtrágyá­nak. A facélia nektárjának cukortar­talma 28 %, cukorértéke 0,4 %. Fiatal gyümölcsösökben köztes­nek is vethetjük. Köbölkúton például már múltja van ennek. Kucsera Ferenc szövetkezeti mé­hész elégedett a mézelési ered­ménnyel. A kedvezőtlen akácvirágzás után az erős családok a facélia nektárján is megtartják népessé­güket. Az anyák petézése rend­szeres, ami kedvező a téli bete­­leltetésnél. Az említett szövet­kezetben több méhcsaládot köz­vetlenül a facélia közelében he­lyeztek el, s a tapasztalat azt mutatja, hogy a közeli családok 8—10 kg mézzel többet hordtak, mint a távolabbiak. Juhász Árpád, (Gúta) A legnagyobb segítséget mező­zőgazdaságunknak a méhek, a nö­vények beporzásával, a virágok megtermékenyítésével nyújtják. Ezzel a munkájukkal nagy hasz­not biztosítanak a gyümölcsízei­ben, zöldségtermesztésben és a mezőgazdaság más ágazataiban. A növények sikeres megporzasa­­ban 80-85 %-ban vesznek részt. Példa erre Ausztrália első lakói­nak az esete. Kiültetett gyümölcs­fáik, repcéjük, kezdetben is dús virágot hoztak, de termést még­sem nyújtottak. A meddőség oka abban rejlett, hogy nem voltak méheik, amelyek a megterméke­nyítést elvégezték volna. A szovjet szovhozok és kolho­zok gazdaságaiban végzett kísér­letek bizonyítják, hogy a méhek segítségével két-háromszoros mag­termést lehet elérni. A gyümölcs­fák nagy termését is 70 %-ban a méheknek köszönhetjük. A posz­­méhek és más rovarok hatása itt elenyésző, hiszen a gyümölcsfák virágzása idején számuk még igen csekély. Mivel a méhek sze­repe mezőgazdaságunkban szinte fölmérhetetlen, az állományok nö­velése folyamatos feladat. Ezt a célt csak tudatos, szervezőmunká­val, helyes tervezéssel, a mellek­ről való állandó gondoskodással érhetjük el. Tudjuk jól, hogy a múltban, őseink részére nem álltak rendel­kezésre korszerű kaptárak, de voltak gazdag mézforrások, nagy méhlegelők, s ennek következté­ben edényeink megteltek értékes mézzel. Természetes, hogy a mai haladó agrotechnika mellett a tisztított magvak vetésével a gabonabetakarítás utáni azonnali tarlóhántással, nagyon meggyön­gült a mézelési lehetőség. A tar­ka, vadvirágtól díszes rónák a szemnek ugyan kellemes látványt nyújtottak, de mezőgazdaságunk­nak kárára voltak. Igaz, ezektől a nektárforrásoktól ma meg va­gyunk fosztva, mégis akad na­gyon sok lehetőség a pótlásra. Szükségessé vált, hogy az állami gazdaságok, szövetkezetek minden téren támogassák méhészeik ja­vaslatát a méhlegelő biztosítására és javítására. A vetésforgók közös megbeszélése, a kultúrnövények egyes fajtáinak megválasztása kell, hogy a méhész tudtával tör­ténjen. A gyümölcsösök ésszerű bővítésével, főleg bogyóscserjék nagyobb mennyiségű telepítésé­vel, nemcsak a termelésből szár­mazó bevételt növelhetik mező­­gazdasági üzemeinkben, de ezek virágpor és nektármennyiségük­kel serkentőleg hatnak a méhcsa­ládok megerősödésére. S ennek a méhész főleg akácvirágzáskor ve­szi hasznát. A fákon kívül sok egy vagy többéves gazdasági növényünk nyújt megfelelő méhlegelőt. Ezek közül legalkalmasabb a facélia, más néven a mézontó fű. Ennek Gondoskodjunk a méhlegelő bővítéséről Nem a méz a főtermék te csak többlettermésnek számit. Mezőgazdasági üzemeinkben min­den esetre így kellene nézni a méhészkedésre. Mert például az aprómagvak termesztésénél hiába alkalmaznánk a legtökéletesebb agrotechnikát, ha a méhek nem segítenének, úgy nagyon alacsony termésátlagot érnénk el. Látogatásunk alkalmával Lő­­rincz elvtárs mézestésztával ser­kentette a családokat. Elmondta, hogy saját elképzelése, újítása szerint adagolja a mézestésztát. Tüstént meg is mutatott egy csa­ládot. Újítása igen egyszerű. Any­­nyiból áll, hogy (9 cm X 2,5 cm­­es) apró ládácskákat készített deszkából, amelyekbe 1 kg mé­zestészta fér el. A keretek feletti (fészek) takarórészt 3 keret szé­lességében szabaddá tette, s a mézes tésztával teli ládákat (a tésztával a kaptár belseje felé) a keretekre helyezte, s így a méhek hozzáférhettek s a hordás­­talan időszakban pár nap alatt kiüríthették. A módszer előnye abban van, hogy serkentés esetén nem kell megzavarni, megbontani a családokat. Ezt a módszert a többi nagyüzemi méhészetekben is alkalmazhatnák. Gömörben ta­pasztalt, jó méhészek vannak. Közéjük soroljuk Lőrincz Andrást is, aki úgy végzi a méhek körüli munkáját, hogy mind nagyobb" hasznot hajtsanak az állami gaz­daságnak. — hai — Mezőgazdasági nagyüzemeink jelentős részében megértették már a méhészet jelentőségét, bár egyes szövetkezeti vezetők (a mé­hek termést gyarapító munkájá­nak ismerete hiányában) még ma is húzódoznak tőle, de állami gaz­daságainkban ezt már hasznos tevékenységnek tekintik. A Tornaijai Állami Gazdaság több gazdasági részlegén foglal­koznak méhészkedéssel. Ilyen pél­dául a harkácsi részleg is, ahol a sokéves tapasztalattal rendelke­ző Lőrincz András gondozza a 81 méhcsaládot. Amikor meglátogattuk őt, szí­vesen beszélt eddigi eredményei­ről. Elmondta, hogy tavaly csa­ládonként átlagosan 20,5 .mézet pergetett. A kimutatásokból aztán az is kiderült, hogy a termelt mennyiségből 16,5 mázsát értéke­sítettek, amiért a harkácsi részleg számára 37 125 korona hasznot hozott. Ez persze csak a mézért kapott összeg, de ezenkívül csa­ládonként 30 dkg feldolgozott tiszta viaszt is termeltek. S ez még nem minden. A méhek a nö­vények megporzásából is nagy részt vállaltak. Ennek értékét pe­dig pénzben kifejezni aligha le­hetne. Annyi bizonyos, hogy a Tornaijai Állami Gazdaság a múlt esztendőben aprómagvakból nagyon kedvező eredményt ért el s ez főleg a méhek javára írható. Ebből is látható, hogy a méz szin-

Next

/
Thumbnails
Contents