Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-06-12 / 23. szám

Bratislava, 1965. június 12. Ára 80 (illér XV. évfolyam 23. szám. Eső még nem tett tönkre gazdát Varga Gyula, a nyárasdi szövetke­zet elnöke ezzel a gazdakörben is­mert szólásmondással érvelt, amikor feltettem a kérdést, mi a véleménye a szűnni nem akaró esőzésről. Végre egy ember, aki nem sopánkodik — gondoltam magamban és kíváncsi vol­tam, mit tesznek, hogy a csapadék­okozta kárt csökkentsék, a késleke­dést behozzák. — Száz hektár lucernánk bizony renden ázott — magyarázza a ténye­ket az elnök. Az esős időre nem lehetünk tekintettel, hiszen az ember nap mint nap bízik, egyszercsak ki­derül az égbolt. No meg a második kaszálásra is figyelemmel kell len­nünk, amely nagyobb tömeget adhat az elsőnél. Igaz, ha a rend soká fek­szik a tarlón, alatta kipállhat a fel­törő sarjúhajtás. Ennek megakadá­lyozása érdekében is intézkedtünk. Épp most jött a távirat, mehetünk a hófogókért, amelyek télen az utakat védték a hófúvástól. Most más szol­gálatot tesznek a mezőn. Takarmányt rakunk rá, szabaduljon a tarló, szá­radjon a növény. Minden esetre les­sük az alkalmat, amint lehet, azonnal hordjuk, kazalozzuk a lucernát. öt, egyenként húsz vagonos, ven­tillátorral ellátott, födött takarmány­szárítóba kerül Nyárasdon a lucerna. A gyűjtés, behordás nem okoz gon­dot. A takarmány betakarítását gépe­sítette a szövetkezet. S még egy újabb lépés, mely szin­tén csökkenti az esős időjárás okozta veszteséget. A szövetkezet 88 ezer koronás beruházással, meleglevegős szárítóberendezést épített, s azt az elmúlt napokban üzembe is helyezte. — Ügy gondolom, nagy hasznát vesszük a takarmányszárítónak — fűzi a beszélgetés fonalát Varga elv­társ. — Számításunk szerint huszon­négy óra alatt harminc mázsa széna­lisztet nyerünk. A központi takar­mánykeverő üzem egy mázsa liszt ellenében 140 kg takarmányt ad. Mindezzel számolva a szárító jóvoltá­ból száz napra elegendő takarmányhoz jut a szövetkezet. Ez pedig nagy szó, ha meggondoljuk mennyi abrakot fo­gyasztanak egy nap alatt is az állatok. Nemcsak a sertések, de a szarvas­­marhák is meghálálják az erőtakar­mányt. Hiszen májusban közel 200 ezer liter tejet fejtünk. Napi tejátla­gunk 10,5 literre rúg. A meleglevegős szárítóberendezés üzemeltetésével kapcsolatban az elnök azt is elmondja, aratáskor a kombájn által kicsépelt gabona szárítására is felhasználják. Naponta öt vagon lesz a teljesítménye. Ezek után nem okoz gondot az utánszárítás, illetve a rak­tározás. A szárítóberendezés a kuko­rica betakarításának komplex gépesí­tését is lehetővé teszi. Ugyanis a kombájnnal begyűjtött kukoricát azonnal szárítják, morzsolják. Ezáltal legkisebbre csökken a töréssel és tá­rolással járó veszteség. Amikor a kapások, s köztük a cu­korrépa sorsa felöl érdeklődöm, Varga elvtárs hamiskásan hunyorít szemé­vel. — A cukorrépa? Az elmúlt napok­ban oly fejlődésnek indult, levelei elborítják a földet, megőrzik a sok­sok nedvességet. Amennyiben a táp­anyag sem hiányzik, bízom, megadja a várt hektárhozamot. Ezek után száz hektárral nyugodtan benevezhetünk az országos versenybe. Íme egy pozitív vélemény az idei csapadékdús tavaszról, az „aranyat érő“ májusi esőről. Mindez nem je­lenti azt, hogy a nyárasdiak nem küsz­ködnek a mostoha időjárással. Náluk is gyorsan nő a gyom, lopni kell a munkát, mint bárhol. Sőt, a Duna mentén hetven hektáron feltört a talajvíz, ami szintén bosszúsággal és tetemes kárral jár. Azonban reálisan értékelik a helyzetet, mérlegre teszik azon intézkedések sorozatát, amely az adott esetben mérsékli vagy egyen­súlyba hozza a természet erőinek ki­lengését. SÁNDOR GÁBOR Vízkár az országban Az Ipolysági Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskolában éppúgy mint másutt, ünnepélyes keretek közt búcsúztak a végzős diákok taná­raiktól, az alsóbb osztályos diák­társaiktól, akikkel annyi nehéz és szép napot éltek át az iskolában és az Ipoly menti kis városkában. A meghitt ünnepségen arról is elbeszélgettünk, ki hová készül az érettségi után. Legtöbben a ter­melést választották és meg is in­dokolták miért. Gál Gyula: A jó ; tanulók közé tar­tozik, az átlaga 1,8. Bár szeret tanulni, mégis valamelyik : állami gazdaságban vagy szövetkezet­ben helyezkedne el 5 szívesen. Az iskola falujába irányította őt', de oda nem szívesen megy, mért szerinte „saját hazájában senki sem lehet próféta." Kovács Pál: A ta­nulás nem okozott neki gondot s amel­lett kiváló sportoló is. Eddig az Ipoly­sági csapat erőssé­ge volt. Ő a veze­­kényi szövetkezet­ben, az állatte­nyésztésben szeret­ne elhelyezkedni. Dávid Ferenc: Először is az aka­démiai héten sze­retne jól felkészül­ni az érettségire. Majd egy évet va­lamelyik EFSZ-ben gyakorol s azután távúton szeretné a főiskolát elvégezni. Ez a három példa is igazolja, hogy az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum végzős növendékei a termelésben keresnek boldogulást. KÄDEK GÁBOR (Ipolyság) "(ŐTK)' — J. Skolil, a Mező- Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium osztály­vezetője tájékoztatta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítóját az árvizek okozta károkról. Az eddigi becslések szerint hazánk­ban 70 000—80 000 hektár termőföldet öntött el a víz. Ebből hozzávetőlege­sen 40 000 hektár a szántóföld, a többi legelő, rét, illetve erdő. 25 000—30 000 hektáron újra kell vetni. A Duna és mellékfolyóinak mentén mintegy 25 000 hektár került víz alá, hasonlóképpen mint a Morava, a Dyje, a Vltava dél-csehországi folyása, va­lamint a Labe és Orlice mentén. Rendkívül kedvezőtlen a helyzet mindenütt, ahol a föld csak nehezen és kevésbé fogadja be a ráhullott csa­padékot. Ezeken a helyeken a víz elsősorban a tavaszi vetésben okozott nagy károkat. A legrosszabb a helyzet a Üeské Budéjovice-i kerületben, ahol a tava­szi vetésen kívül az őszi vetésben is nagy kár esett' és nagy kiterjedésű területek maradtak megműveletlenül. Dél-Cséhország többi kerületében is hasonló a helyzet', s ugyancsak nagy károk keletkeztek a kelet-cseh­országi kerületben is és Közép-Cseh­­ország északi részében. Mezőgazdasági dolgozóink a cukor­répa vetését hozzávetőlegesen 14 000 hektáron nem tudták befejezni, a bur­gonyát pedig mintegy 25 000—32 000 hektáron nem ültették él. Hogy milyen lesz az idei termés, „Szlovákiában a nagy öntözőrend­szerek építésének terve a megvalósí­tás útján halad" — mondotta Alois Vojácek elvtárs, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága me­zőgazdasági osztályának vezetője a Vágsellye—Gúta öntözőrendszer má­sodik szakasza üzemelésének ünnepé­lyes megkezdésekor. E nagyméretű feladatok megvalósí­tása elsősorban a Mezőgazdasági Be­ruházási Igazgatóság bratislavai kép­viseletének köszönhető a tervezés, a tervdokumentáció előkészítéséért és a javasolt müvek építéséhez nyújtott segítségért. Éppen ennek az öntöző­­rendszernek az építése mutatta meg, ha a 1970-ig 90 ezer hektárra elő­irányzott öntözőrendszer munkafel­adatait valóra akarjuk váltani — szükséges valamennyi előirányzott határidő haladéktalan betartása és a még nem tudhatjuk. Országos vi­szonylatban a jelenlegi helyzet sem tekinthető katasztrofálisnak. Egyes helyeken komoly károkkal számolhatunk, amelyek kedvezőtlenül tükröződnek nemcsak a növényter­mesztésben, hanem az állattenyész­tésben is. * * * A Szlo'vák Nemzeti Tanács Mező­gazdasági Megbízotti Hivatala június 7-én értékelte az idei vízokozta káro­kat, a vízelvezetési munkálatokat, valamint" e földek újra bevetését. Nyugat-Szlovákiában főleg a Duna, Vág és a Nyitra folyók mentén az utóbbi napokban rosszabbodott a hely­zet. Víz alatt van 36 ezer hektár föld. Legnagyobb a vízkár a komáromi já­rásban, ahol víz borít 10 ezer hek­tárnyi területet. Csupán a gútai szö­vetkezetben talajvíz futott be 1644 hektárnyi kultúrát, amelyből több mint 500 hektárt fel kell szántani. Ugyancsak jelentős területet — köze! 400 hektárt — borít talajvíz az ifjú­ságfalvi szövetkezetben. Intézkedés történt a víz által erő­sen megkárosított növények felszán­tására, vetőmag biztosítására. A Nyu­gat-Szlovákia vízkársúlytotta járásai­nak mezőgazdasági üzeméi rendkívüli műtrágyajuttatásban részesültek. (tk-kő) A talajvíz, s árvízóközta károkat a Mezőgazdasági Minisztérium hason­lóképpen szándékozik helyrehozni, mint tavaly az aszály okozta károk minőségi munka. A Vágsellye—Gúta önműködő nagy öntözőrendszerért köszönet illeti a Mezőgazdasági Épü­­letfejlesztö és Szabványosító Vállalat területi képviseletét, a bratislavai DOPRASTAV fő szállítóvállalatot, az építkezés kiváló dolgozóit, mint Bo­­gyay Árpád mérnököt, építésvezetőt, továbbá Déczy Pált, a javítóműhely vezetőjét, s Antonín Sklenár főépítés­vezetőt, Zdeno Viechov termelési instruktort, Mészáros Sztaniszlavot a gépházból, Dezider Sedlár főgépészt, Hajdú Bélát, az öntözőmű kezelőjét és további kiváló dolgozót. Az öntözőrendszer vize 8000 hek­tárnyi növénykultúra szomját oltja majd, s hektáronként 4000 koronával növeli az árutermelést. Ez a mutató fő érve a további nagy öntözőrend­szerek építésének, amilyen a Vág­­seüye—Gúta öntözőmű. (kn) Szlovákia első önműködő öntözőrendszere már üzemel______ Reális valóság Lapunk tartalmából: Még jobban elmélyült Csehszlovákia és Jugoszlávia népeinek barátsága . Hangyási fejők................................. Többszörös terméshozam . . . Árnyék a villanyfény alatt . . . Külpolitikai szemle ...... Határsorompónál ........................... Móra Ferenc: „A gyevi törvény“ . 2. old. 3. old. 4. old. 5. old. 9. old. 11. old. 12. old. Takarmányforgatás a Nagymegyeri Nagyhizlalda jánosttleki lucernaföldjén. (Foto: -nki-) Szervezésből A Nagymegyeri Nagyhizlalda jános­­teleki részlegén az út közelében két traktor térül-fordul a lucernaföldön. Forgatják a takarmányt. Megállunk, hogy lencsevégre kapjuk őket. Az egyik traktoros leállítja gépét, miköz­ben fülkéjéből kihajol. Lóg az eső lába, ezért nem akarjuk késleltetni, csak nevét szeretnénk feljegyezni. Kérdé­sünkre kérdéssel felel. — Igaz, hogy t.z országban még nem fejezték be a cukorrépa vetését? Mikor látja, meglep amit mond, gyorsan hozzáfűzi: — Az újságban olvastam. Nem én találtam ki! Szinghoffer traktoros fejét csavar­gatja, amikor szóban is megerősítjük az újságban olvasottakat. — Érdekes — méltatlankodik - vajon hogyan szervezik a munkát azok, akik márciustól júniusig nem képesek elvetni a cukorrépát? Mi már másod­szor kapáljuk. Tessék csak megnézni, ellepi a földjét. Az irodában Kosár Gyula bérelszá­moló pénzt rak az emberek elé. A cu­korrépa egyelése után fizeti a pré­miumot. Egyik-másik összeg bizony kisebb, mint a többi. Kosár elvtárs elmondja, hogy 13 ezer korona prémiumot irányoztak elő a 65 hektár cukorrépa minőségi egyelésé­­ért. A feltételek szerint 10 cm széle­sen, 5 cm mélyen kellett átkapálni a sorokat, míg a növénytávolságot 20 — 23 cm-re szabták. Az egyelés csupán pár napig tartott. A gazdaság összes dolgozója, a trak­torosok, állatgondozók, családtagok mind, mind kivették részüket az egye­­lésból. Amikor pontot tettek a végére, tíztagú bizottság értékelte munkáju­kat. Akadt parcella, mely tulajdono­sának csökkentett prémiumot javasolt a bizottság. A cukorrépaföldön meggyőződtünk, hogy a prémium megtette a magáét. A növényállomány egyenlő zárt sorok­ban zöldell, gyomnak se híre, se ham­va. Bizony, ritka helyen látható oly szép répa, mint Jánosteleken. A gazdaság tavaly is remekelt a cukorrépa termesztése terén. Nem ke­vesebb mint 386 mázsa volt az átla­gos hektárhozam. Az időbeni vetés, egyelés, kapálás, a biztosíték; idén sem lesz kevesebb. Mindez arra vall, kitünően szervezik a munkát a jános­­telekiek, —s— Kettő a répakapálók hadából — közelről; Lőrinc László és nefe. (N. Kovács István felvétele) A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA A szocialista mezőgazdaságért! Ballagás után

Next

/
Thumbnails
Contents