Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-23 / 3. szám
Ä helyes teleltetés és eredményei Méhészkedni az irodalom tanul- roltam és szaporítottam. A csalái mányozása után 1959 nyarán kezd- dók számának változását és az egy tem 24 keretes nagy Boconádi fék- kaptárra jutó átlagos méztermést vőkaptárakkal. Évről évre vándo- a következő számok szemléltetik: 1960. évben 6 kaptár 90 kg méz, kaptárátlag: 15 kg 1961. évben 12 kaptár 250 kg méz, kaptárátlag: 20,8 kg 1962. évben 14 kaptár 560 kg méz, kaptárátlag: 40 kg 1963. évben 16 kaptár 950 kg méz, kaptárátlag: 59 kg 1964. évben 18 kaptár 1600 kg méz, kaptárátlag: 88,88 kg Tapasztalatom arról győzött meg. hogy a jó teleltetés a tavaszi fejlődés és a termelés alapja. Teleltetésre még augusztus utolján, szeptember elején cukorsziruppal kiegészítettem a kaptárak készletét. A kereteket rendeztem. Október elején a fölösleges kereteket kiszedtem, a fészket szűkítettem, az elvett keretek helyét szalmapárnával kitömtem. Október végén, november elején a bakhátas rostszöveték tetejét letakartam többrétegű újságpapírral, majd megtömtem aprószénával. Kaptáraimnak három éve méhest csináltam. Védi az esőtől és hátszéltől. A fagyok beálltával — amikor már alig kell attól tartani, hogy az egerek vándorolnak, téli tanyát keresnek — a kaptárak alatti, közötti és mögötti hézagot puhán megtömtem szalmával. Méhesem ennek megfelelően keskenyre készült. A kaptárak eleje téglasoron nyugszik. A kirepülőnyílást bőrlemez darabbal szél és madár ellen védem. Kisebb méhészetekben méhes híján e külső takarás aránylag olcsón megoldható, ha olyan hosszúságú kátránypapírt vásárolunk, amilyen a szorosan egymás mellé húzott kaptársor. Akkor is a kaptárak alját, közét és hátát 20-30 cm vastagságban szalmázhatjuk. Ezután a kátránypapírt végigfektetjük a kaptáron. A kaptárak tetejéhez téglákkal leszorítjuk azt a kátránypapírt, amely a kaptár mögötti szalma lefödése után maradt. A szél felkaphatná a kátránypapírt, ezért ajánlatos méterenként még nekitámasztott karóval is a kaptárra szorítani. Tavasszal az átlagosan ajánlott adagolás szerint serkentettem, — 2 — 3 kg-nál többet egy kaptár sem kapott. Már május elejére rajzásra érett, termelésre kész családjaim voltaic Természetesen a gyengébb családokat az erősebbekből áttett hasítással erősítettem, s amennyire csak lehetett, egyforma termelő egységeket építettem a két anyás kaptárakban. Az idei akácra voltak igazán termelőképes állapotban kaptáraim. Az akác előtti héten tíz kaptárban 3 — 3 keretre korlátoztam, 5 kaptárban zárkáztam, 2—2 anyát 3 kaptárban, az egyiket megöltem, a másikat három keretre korlátoztam. A vándortanyán vontatottan indult az akác, s így az aránylag kései anyakorlátozás eredménnyel járt. Volt több olyan család, mely már az első pörgetéskor is adott egy kanna mézet, a másik pörgetéskor másfél kannával. A 7, 10, 14 számú kaptárak termelése két pörgetéssel 105 — 110 kg volt. 1963—64 nyarán a fészek-mézkamrás mézeltetéssel is próbálkoztam. A 24 keretes fekvőket átalakítottam. A 12 keretet hamar megtöltötték ugyan híg mézzel (nektárral), de aztán több hely híján leálltak. Tizenkét keretből nem lehetett annyit kiröpíteni, mint 18-ból, avagy a zárkózottak 22 — 24 keretéből. Vagy pedig többször pörgetve híg, éretlen mézet pörgethetnénk. A 24 keretes fekvőkaptár tapasztalatom szerint nem alkalmas fészekmézkamrás mézeltetésre. Nagy K. István A magdeburgi méhészkiállításról A magdeburgi már az ötödik méhészkiállítás volt a Német Demokratikus Köztársaságban. A tenyésztés irányát és eredményét szemléltette. A Német Demokratikus Köztársaságban 100-nál több pároztató állomás működik. A tenyésztést a lölermühlei méhészeti oktató és kísérleti intézet irányítja. Nagyon fontosnak tartják a testi bélyegeket pl. a szőrözetet, a színeződést, mert ezek leghamarabb elárulják a kereszteződést. A döntő mégis a családok teljesítménye. A kiállításra 401 idei anyát vittek a méhészek, azok saját ivadékából való kis családokban. A méhek lépes üvegfalú rekeszekben voltak. gálásával járó rázkódás nyugtalanította a méheket. Elég sok család meganyátlanodott, vagy megszökött. Bemutattak még egy pároztató állomást is herés családokkal, pároztató kaptárakkal, itatóval s egy vándorméhészetet. Fölszerelésben sem volt hiány. Néhány szépen, jól készített, módos vándorkocsit láttunk. Egy új rakodókaptár egyszerűsítésre szorul. Jónak látszik, hogy a német kereteket nem szegezik, hanem iratkapocshoz hasonló kapcsokkal foglalják össze. A gépesítés a német méhészeket is érdekli, a kiállítás néhány kísérletezést bemutatott. A pörgetők közt Két herés család a kiállításon A védő tolóka elhúzása után meg lehetett szemlélni a méheket. Egy kaptárban egymás végiben három kis család volt különböző irányú kijárókkal. A kaptárak hatalmas, szép parkban sorakoztak. Mindegyik családhoz a kaptárra tűzték a bírálóbizottság részletes véleményét. A méheket elsősorban külső vonásaik szerint ítélték meg. Teljesítményük s egyéb sajátságaik rejtve maradtak ilyen kicsi kaptárban. Bírálták ugyan pl. a fészkek rendjét, de ennek megítélése bizonytalan lehetett. A pontok száma szerint 57 családocska nagyon jó, 143 jó, 1 pedig kielégítő volt, a többi nem érte el a megkívánt legkisebb pontszámot, vagy nem lehetett bírálni (elszökött, nem felelt meg a kiállítás szabályainak). A jéles méhek kiállítóit díjázták. Az anyákat árulták, a kiállítás zártáig sokat el is adtak jó áron. A kis kaptárak kígyózó sorai hatásosak voltak, de a sűrű elhelyezés kedvezett a rablásnak A családocskák gyakori nézegetése, a tolókák huzsugarasokat és önfordííásosakat is láttunk kis niotorral. A park nyári helyiségének nagy termében meglepően sok méhész részvételével előadások hangzottak el: öt a nemesítésről és az anyanevelésről (egyet őrösi Pál Zoltán tartott), kettő a méhek mérgezéséről, kettő pedig a virágok megporzásáról és Dánia méhészetéről szólt. Itt az ifjúság is szóhoz jutott: a méhészkedő gyermekek gyűltek össze. Az érdekes találkozón főképpen a méhészképzésről tárgyaltak. A látogatók közt a német' méhészeti szervezet szívesen fogadott vendégeiként képviselve voltak a következő országok: Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Lengyelország, Magyarország, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és Svédország. A Német Demokratikus Köztársaság méhészei büszkék lehetnek eredményükre és a magdeburgi méhkiállításra. -m-A komáromi szövetkezetben: ló vezetéssel - eredményesebb gazdálkodás Hófoltok tarkítják a tájat. A csípős szél pirosra festi az emberek arcát. Különösen azokét, akik a Vághídján áthaladnak. Mint az elszabadult fúria, tépi, szaggatja az emberről a kabátot. Túlra iparkodom. A folyó túlsó partján van a komáromi szövetkezet irodája. Nem kell messzire mennem. A hídfőtől alig száz méterre. Szaporázom lépteimet, s ahogy közeledem, gyerekes izgalom vesz erőt rajtam. Hogy mitől van ez, nem tudom. Hacsak nem azért, hogy elsőízben járok a szövetkezetben, vagy azért, hogy az elmúlt évek folyamán csak rosszat hallottam a szövetkezet gazdálkodásáról. Hogy mégis oda igyekszem, annak sora van. Tudomásomra jutott: nagyot változott a helyzet a komáromi szövetkezetben. A kiváló szakemberek keze alatt felfelé ível a gazdálkodás görbéje. A szövetkezet irodájában együtt van a „vezérkar“. Éppen tanácskozás folyik. Gluch Augusztin, a szövetkezet elnöke a szónok. Szavai rögtön elárulják szakmai rátermettségét. Érveket sorakoztat fel, amelyeket tényekkel támaszt alá. Határozott, magabiztos fellépése a szervezés részletkérdéseiben is minden kételyt’ eloszlat. Beindítja a vitát, majd saját’ irodájába kalauzol és várakozóan tekint szét. — Arra szeretnék választ kapni, milyen injekció volt az, amelytől ilyen hamar talpra állt a szövetkezet? — Jelenleg még csak az állattenyésztés eredményességéről beszélhetünk, — mondotta Gluch elvtárs. — Erről azonban többet mondhat Takács elvtárs, a zootechnikus. Még csak annyit, hogy a soronkövetkező feladat, a növénytermesztési szakasz szilárd egységgé történő kovácsolása. A szántóföld eddigi megmunkálását, valamint egyes parcellák hovatartozását is végérvényesen rendeznünk kell. Ugyanis az egyes parcellákat, hol a szövetkezet, hol pedig az állami gazdaság munkálta meg. Fokozott figyelmet fordítunk majd a minőségi termelésre a gabonaféléknél és a takarmányoknál egyaránt. Az egyes munkafolyamatok végzésekor anyagilag tesszük érdekeltté a dolgozókat. Itt elsősorban a talajelőkészítésre gondolunk. Ugyanis nagymértékben ettől függ a terméshozam. Ha a mag jól elkészített talajba kerül, minden előfeltétel megvan a jó terméshozamra. A kötelesség elszólítja Gluch elvtársat, s Takács József zootechnikussal folytatjuk megkezdett beszélgetésünket. — Amikor 1963 márciusában átvettük a szövetkezet irányítását, őszintén szólva, teljesen kifosztva találtuk — tájékoztat Takács elvtárs. — A régi vezetőség, hogy eleget tudjon fenni fizetési kötelezettségének — az első három hónapban nem kaptak fizetést a tagok — még a törzsállományt’ is eladta. Az istállókban csupán leromlott állat maradt. Ezek az állatok is a hiányos táplálkozás következtében TBC betegek voltak, s ezért nagyrészükeí ki kellett selejtezni. Pillanatra elhallgat, majd ismét folytatja: — Első teendőnk az istállók fertőtlenítése volt. Majd az állatállomány pótlásáról kellett gondoskodnunk. Ugyanakkor nagy problémát jelentett’ a munkafegyelem is. Megbeszélésre hívtuk az állattenyésztés dolgozóit. Közösen vitattuk meg a további teendőket. Kikértük véleményüket.-S amikor látták, hogy javaslataikat a gyakorlati életben alkalmazzuk, bizalommal fordultak hozzánk. Nehéz napokat’ éltünk át. Nagyon sokszor még éjszaka is végigjártam az istállókat'. Nem a bizalmatlanság hajtott. Csak látni akartam, hogy mindén rendben van-e. Napról napra tapasztaltam, hogy az állattenyésztés dolgozói becsületesen végzik munkájukat. Ebből sarjadtak az első sikerek, amelyeket továbbiak követtek. — Tavaly milyen eredményeket értek él ezen a szakaszon? — Az 1963-as évhez viszonyítva jelentősen növekedett állatállományunk. A gondozók jó munkája következtében az előírt tervfeladatokat teljesítettük, sőt túlszárnyaltuk. Marhahúsból 400 mázsát, sertéshúsból 900, baromfihúsból 290 mázsát adtunk el. Tojásból 230 312 darabot, vagyis 54 000 darabbal többet, mint terveztük. — Milyen a helyzet a férőhelyeket illetőleg? — Az elmúlt év végéig sikerült befejezni az összes férőhely átalakítását’ és kiszélesítését. Ugyancsak a múlt’ évben helyeztük üzembe saját takarmánykeverőnket. Ebben a vágóhídon felfogott vért, állati hulladékokat, az üzemi konyhák és étkezdék hulladékait főzve és sterilizálva adagoljuk sertéseinknek. Ezzel az eljárással jelentős súlygyarapodást érünk el. Idén növelni akarjuk e takarmánykeverék mennyiségét, ami lehetővé teszi más szövetkezetek szükségletének fedezését is. A fentiekből kitűnik, hogy a komáromi szövetkezet állattenyésztési termelése jó úton halad. Ennek ékes bizonyítéka az is, hogy a tervezett 2 353 000 koronás pénzügyi tervüket 2 900 000 koronára teljesítették. Az elért szép eredmény, a szövetkezet dolgozóinak jó munkáját dicséri. De arról is beszél, hogy a szövetkezet’ vezetése két kiváló szakember kezében van. Gluch és Takács elvtársnak, nemhiába birtokosai a mérnöki oklevélnek. Andriskin József (Komárom) Kétezer tyúk gondozója TÓTH MÓRIC bácsi a lúcsi szövetkezet legjobb baromfigondozója. Tapasztalt, becsületes és szorgalmas embernek ismeri őt az egész tagság. Négy éve dolgozik a baromfitelepen. Lássuk azonban, hogyan vélekedik saját munkájáról és eredményeiről. — Jelenleg 2000 tyúkot gondozok. A napi tojáshozam az évszakhoz képest még most is elég jó. Tyúkonként elértem 144,4 darab évi hozamot, ami járási méretben sem lebecsülendő. — Milyen módszerekkel tudta elérni ezt a szép eredményt? — Első, legfontosabb tényezőnek a jó takarmányt tartom. Nem közömbös az állat számára, hogyan készítik elő a takarmányt. A jól előkészített eleséget sokkal jobban tudja értékesíteni a baromfi. Én rendszerint nedves keveréket készítek, ami reszelt, főtt répából vagy burgonyából, kukoricadarából és speciális keverékből áll. Az este elkészítétt takarmányt reggel adom, a reggel bekevertpt pedig este etetem meg. így kissé erjedt takarmányt nyerek. Délben szemest, búzát vagy takarmánycirokmagot adok a ba.romfinak. Másik nagyon fontos tényező a baromfinál a tisztaság. Nyáron naponta friss, tiszta almot tes?ek az ólba és a tojóládákba is. Most télen rátértem a mélyalmozásra. Kétháromhónapként szórok tiszta aljazót (kukoricatuskót, szalmástöreket) a régi alom fölé. — Mivel akadályozza meg a téli tojáscsökkenést? , — Elsősorban a zárt neveléssel és a mélyalmozással. Benn a helységben igyekszem metgartani a 20—22 C fok hőmérsékletet. A nyári magas tojáshozam — tudvalevő — a hosszú napsütéses nappaloknak is köszönhetők. Ezt igyekszem télen is megvalósítani, méő pedig úgy, hogy a napsütést erős villanyfénnyel helyettesítem. Mesterséges fényben a tyúk tovább kapirgál, Hogyan írjam meg? Szeretném dicsekvés nélkül másoknak is tanulságosan, főleg csak a valóságot megírni, mert nem jó érzés az, ha esetleg azt mondják rólunk, hogy ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna. Talán azzal kezdem, hogy 1964 őszén szeszélyes volt az időjárás, mi mégis igyekeztünk azt szorgalmunkkal ellensúlyozni. Azért, amiért győztünk, előszöris megköszönöm a tagságnak, akik, megértették, hogy amit megmenthetünk, nem szabad veszendőben hagyni. Tény, hogy nem gazdálkodtunk Pató Pál úr módjára. A munkát úgy szerveztük, hogy minden szövetkezeti tag öntudatosan készen álljon minden perc kihasználására. Tudtuk, hogy munkánk eredményét, szövetkezetünk becsületét az osztalékba szánt koronákat kell megmenteni. így értük el, hogy a cukorrépát október 2-ra beszállítottuk az őszi gabonákból tervezett területet már október végéig bevetettük, a kukoricaszár letakarítását november 26- án befejeztük, s annak 70 %-át besiíóztuk. A mélyszántást nagyon megnehezítette az esőzés, de traktorosaink nem csüggedtek. Gondoskodtunk róla, hogy pontosan vezessük és jelentsük egyegy traktoros napi teljesítményét, hogy a járás által nyújtandó hektáronkénti 12 korona prémiumban részesülhessenek. Ezenkívül a szövetkezet külön prémiumot juttatott annak a traktorosnak, aki normán felüli napi teljesítményt nyújtott. így értük el, hogy a tervezett mélyszántást november 25-re befejeztük. Ezen felüt még a háztájinak szánt dűlőben is elvégeztük a mélyszántást. Sokat olvashattunk a szövetkezetek eredményeiről, élenjárásáról, de vajon eszik, s így rákényszerül, hogy termeljen. így gyorsabban képződik benne a tojás. — Mennyi ideig érdemes tartani a tyúkot? — Két' évnél tovább semmi esetre sem. A fehér Leghornt már a második év végén kiselejtezem, mert a tojáshozam már igen alacsony s továbbtartása már nem gazdaságos. A pirosfajtát valamivel tovább tartom. Helytelen az a nézet, mély szerint ha a tyúk vedlik nem tojik, nem érdemli meg a takarmányt. Ellenkezőleg: Ilyenkor kell az állatot bőségesen takarmányoznunk, hogy újra tollasodjék és megkezdje a tojástermelést'. Fontos az is, hogy ne cserélgessék gyakran a gondozót. Már négy évé dolgozom a baromfifarmon, de tapasztalatból mondhatom, hogy mindig újabb és újabb dolgokat tanulok és ismerek meg ebben a munkakörben. Lejegyezte: Bittera Gabriella (Lúcs) a valóság igazolja-e mindezt? Nézetem szerint az érdem nélkül nyert elismerések nem sokat jelentenek, nem alapozzák meg a jobblétet, vagy talán{ helyesen cselekszünk, ha előbb járunk a dicsekvéssel, mint a ténylegesen végzett munkával? En azt tartom, ne csapjuk be az embereket, mert akkor nem lesznek bizalommal hozzánk. Ebben látom a közös eredmények mozgatóerejét és szövetkezetünk eddigi eredményeit. A mulyadi EFSZ agronómusa A tisztaság követelmény A tojóbaromfi nagybani tartásánál ügyelnünk kell a jó takarmányozásra. Én naponta kétszer etetek az állatokkal keveréket (baromfitápot), este pedig szemesabrakot adok eléjük, amelyet reggelre jól megemésztenek. Az állatokat naponta tisztán kell tartanunk, magam is így teszem. Tisztogatás után mészport szórok a padlózatra, hogy a helyiség féregmentes, és állandóan fertőtlenített legyen. Baromfitelepünkön a kifutót két részre osztottuk. Fertőtlenítés után felszántottuk és füvesítettük. Amíg az egyik rész az állatok legelőjéül szolgál, addig a másikban nőhet a fű. Bizonyos idő után, amikor az állatok lecsipkedték a zöldet, áthelyezem azokat a másik — előkészített legelős kifutóba, hogy az előbbiben rendet teremthessek és így módot nyújtsak a növényzet újrasarjadására. Az etetővályúkat naponta a kifutó más részébe helyezem át, hogy az ürülék arányosan elosztódjék, mert’ ez is az egészséges tyúktartás egyik követelménye. A kijáratnál ládában mész és klórmészkeveréket tartok, hogy a farmra érkező — habár a belterületen, csak a zootechnikusnak és a gondozónak van keresnivalója — fertőtleníthesse lábbelijét. Ügyet vetek arra is, hogy gondozottaim állandóan friss ivóvizet fogyaszthassanak. Szerintem a szakszerű takarmányozás az egészséges környezet, a friss ivóvíz és az állattegészségügyi előírások pontos betartása nagyban befolyásolja a tojástermelést. Gulyás Margit, baromfigondozó, (Magyaradd
