Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-23 / 3. szám
Címzett: a Komáromi Zöldségfelvásárló! Fellebbezés — hagymaügyben Néhány esztendeje hagyma-hiány ütötte föl a fejét. Már-már idültté kezdett válni ez a közellátási betegség — évről évre megismétlődött. A- fogyasztó sorra járta az üzleteket, s mikorra „tűvé tette úgyszólván az egész várost“, keserűen állapíthatta meg: nincs egy fiányi se! Ötször, tízszer. hússzor próbálkozott, a lábát lejárta, mindhiába. Ez a szemkönnyeztető, de nélkülözhetetlen ételízesítő — bármenyire epedeztek érte a háziaszszonyok, s nemkülönben a konzervgyárak — bizony még hírmondóul sem találtatott. Lám, milyen jól jött olykor-olykor a külföldi hagyma! Közelharc folyt érte. Sorbanállás, lökdösés, goromba szó? Mit sem számított. Csak hagyma legyen! Vöröshagyma ... A termesztő üzemek vezetőinek lelkiismerete a szó szoros értelmében lázongott: hát, ha nincs, teszüpk róla ...! S tettek is. Tavaly már nagyobb területen termesztették, mint annakelőtte. Termett is, bőven. Fogyasztók, termesztők örömére. De az örömbe rövideken jő adag üröm vegyült. S ki volt a keserítő? Nem más, mint a Komáromi Zöldségfelvásárló (Zelenina). Ahelyett, hogy a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződéses kötelezettségének eleget tett volna, húzta-halasztgatta a felvásárlás idejét. — Nincs rendesen beérve — fitymálták az árút. — Más alkalommal meg ilyképpen érveltek: — Elvinnénk, de csak úgy, ha átválogatjátok — panaszolták a pathi szövetkezetben a minap. Szomorú a dologban, hogy a pathiak 12 vagon vöröshagyma termesztésére szerződtek — termett 13 vagonnyi —, s keserves-kínosán csupán 9 vagonnal vettek át a zöldségfelvásárló dolgozói. Hozzá kell tenni: áron alul, vagyis egyhetven helyett egyharmincért. Ha ehhez hozzászámítjuk még a késedelmes átvételből eredő egyéb haszonkiésést nem kevesebb, mini | húszezer koronával rövidült meg az 1 említett közös gazdaság (500 hektáros); ilyen összeg már érzékenyen érinti a kis szövetkezet tagjait is. ... És mi lett a komáromi Zöldségfelvásárló által nem átvett vöröshagymával? Csupán a leleményességen múlott, hogy nem maradt a szóban forgó szövetkezet „nyakán“: két vagonnyit az oroszkai, s ugyanennyit meg a losonci konzervgyár vásárolt meg, egyhetvenért kilóját; holott, ennek a négy vagon hagymának a minősége távolról sem volt olyan, mint amit a termény-ócsárló komáromiak átvettek. A pathiaktól még alaposabban „beesett a pácba“ a gadóci szövetkezet. A késedelmes árúátvétel, a hiányos raktározási lehetőségek, s az átválogatásra fordított fölösleges költség következtében az utóbbi szövetkezetnek — Varga Kálmán szövetkezeti elnök szavai szerint — mintegy 250 ezer korona kára származott. Helyesen tenné az illető zöldségfelvásárló — a komáromi Zelenina —, ha mindebből levonná a kellő tanulságot, az idei zöldségidényre a tavalyitól jobban felkészülne, s szerződéses kötelezettségeinek eleget téve nem keserítené a termelő üzemek dolgozóinak életét. Kérdezzük: vágjon így akarják népszerűsíteni a szerződéskötés előnyeit? Aligha! Ilymódon csak lejáratják... N. Kovács István Nagy jövedelem hajtatásoi uborkából A hajtatásos uborka termesztést tavaly kezdtük meg gazdaságunkban. Kertészeink azonban más termesztők tapasztalatain okulva, a rendelkezésükre álló szakkönyvek segítségével, “már az első évben bőséges termést takarítottak be: 3500 négyzetméter területen négyzetméterenként 15 kiló átlagtermést értek el. Hadd mondjam el, hogyan jártunk el, hogy ezt az eredményt elérhessük. „ Minthogy vidékünkön a téli fagyok idején gyakran mínusz 30—34 fokra süllyedt a hőmérő higanyoszlopa, a legfontosabb kérdés a növények jó fejlődéséhez szükséges hő biztosítása volt. Ezért a palántatermesztésre szánt, úgynevezett szaporító melegágyakat egy méter vastag trágyarétegre ágyaztuk és erre a célra kizá-A csoportvezető Vasárnap reggel volt. A napsugár beragyogta az ébredő falut. Skriniár Károly, a százdi szövetkezet csoportvezetője, mint minden reggel, most is korán ébredt. Bár neki is elkelne a vasárnapi pihenés, — a kötelességérzet nem hagyja nyugodni. Alig ért ki a telepre, egy motorkerékpár állt meg mellette. — Csoportvezető elvtárs, — szólt a motoros — egy vagon répaszelet érkezett. Még délig ki kell rakni! Károly bácsi azonnal munkához lát. Tudja, mit kell tennie. Gyorsan „mozgósítja“ a szolgálatos traktorosokat, míg útra készítik a vasparipákat, pakolókat keres. — Vajon megértik-e az emberek a feladat fontosságát — ötlik fel benne a gondolat. — Hiszen vasárnap van, mindenki pihenni szeretne. Ismeri az embereket, tudja, hová kell menni. Meggyőző, lelkiismeretes munkája, mint már annyiszor, most is eredményes lett. A váratlan hír után egy fél órára három vasparipa indult a szakáilasi állomás felé. A csoportvezető nyugodt szívvel állt meg az iroda előtt. Most még szebbnek látta a reggeli napsütést. Buday Ernő (Szécsénke) rólag lótrágyát használtunk. Három nappal a trágya elhelyezése után földet raktunk az ágyásokba és két nappal később agyagcserepekbe vetettük el a magvakat. A cserepeket a következőképpen készítettük el: a cserepek aljába 2 cm vastagon érett trágyát tettünk, majd erre a cserép közepéig kertiíöldet. Minden cserépbe három uborkamagot ültettünk az aradi fajtából. A melegágyak területének jó kihasználása érdekében keretenként 45 cserepet helyeztünk el, s így egy hat négyzetméteres szabványos melegágyba 180 cserép jutott. Az elvetéstől a gyümölcsök kifejlődéséig rendszeresen gondoskodtunk a szükséges melegről, nedvességről és levegőről. Közvetlenül a növények kihajtása után 8—10 fokkal csökkentettük a hőmérsékletet. Ha a növények kihajtás után is 28 fokos hőmérsékleten maradnak, túlságosan gyors növekedésnek indulnak és a kellő ellenállóképesség híján megdőlnek. A fényhiány okozta elsatnyulás megelőzése érdekében, ha több felhős nap követi egymást, 14—16 fokra csökkentjük a hőmérsékletet, s ezáltal megállítjuk a növekedést. Amikor a negyedik levél is kihajtott, a növények sárgulni kezdtek. Minthogy ez a tápanyaghiány jele, a következő trágyakeverékekkel trágyáztuk: 100 liter vízben 250 gramm ammóniumnitrátot, 500 gramm szuperfoszfátot és 550 gramm kálisót adtunk. Ezzel az oldattal hetente megöntöztük mind a szaporító, mind a termelő melegágyakat. Egy-egy öntözéshez 3—4 liter oldatot használtunk négyzetméterenként. Egyes helyeken — ahol a növények elmaradtak a fejlődésben — a műtrágyaoldaton kívül 10 liter víz és egy kiló baromfltrágya-keveréket is felhasználtunk az öntözéshez. A peronoszpóra és a fenesedés ellen 0,6—1 %-os bordóilevet használtunk. A növényeket március 15 és 30 között ültettük át állnadó helyükre, a termelő melegágyakba. Március közepén még 60 cm vastagon helyeztük el a melegágyak trágyarétegét, a hónap végefelé azonban, amikor már csökkent a fagyveszély, a trágyaréteg vastagságát is 40 cm-re csökkentettük s ezáltal jelentős magtakarítást értünk el. Lótrágyát használtunk marhatrágyával és más hulladékokból készült komposzttrágyával keverve. Amikor a trágya jól átmelegedett, 30 cm vastag egyenletes földréteggel takartuk le. Három-négy nappal ezután ültettük át a palántákat. Ezt a munkát a legtapasztaltabb zöldségtermesztőink végezték el. A földdel együtt a cserepekből kivett palántákat 15 cm mély, kézzel vájt, gödrökbe helyezték. Minden cserépből csak a legerősebb növényt hagytuk meg. Ugyancsak nagy figyelmet fordítottunk a tetejezésre. Az első tetejezést akkor végeztük el, amikor a növényeknek 4—4 levelük volt, a másodikat pedig akkor, amikor az oldalhajtások is már 5—6 levelet növesztettek. A harmadik tetejezést a harmadrendű oldalhajtásoknál alkalmaztuk, amikor ezeknek már 10—12 levelük nőtt. Megfigyeltük, hogy a másodrendű, kivált pedig a harmadrendű hajtások jóval nagyobb termést adtak, mint a növények fő indái. A termésképződés idején úgy helyeztük el az indákat, hogy azok a melegágy egész területét elfoglalják. A levelek hónaljában megjelenő hajtásokat gondosan lefektettük és fűzfassapok segítségével a földhöz rögzítettük. Az így lerögzített csomó nagy részéből gyökerek hajtottak ki. A melegágyakat reggel, a nappali felmelegedés előtt és este, naplemente után öntöztük meg, ügyelve arra, hogy az öntözésre használt víz hőmérséklete legfeljebb két fokkal legyen alacsonyabb a melegágyak belsejében uralkodó hőmérsékletnél. Meleg napokban 40 liter vizet is elhasználtunk egy-egy hatméteres melegágy öntözésére. Az első uborkák április 4-én jelentek meg, nagyobb mennyiségben azonban csak április 23-tól kezdve takarítottunk be. Az átlagtermés 15 kiló volt négyzetméterenként, s a gazdaság az uborka hajtatás nyomán 456 000 lej pénzjövedelemre tett szert. A fenti eredmények alapján elhatároztuk. hogy az idén 6000 négyzetméteren hajtatunk uborkát. Ennek érdekében Idejekorán megkezdtük az előkészületeket és néhány nappal ezelőtt már el is vetettük az uborkamagokat , a szaporító melegágyakba. Victor Hálmájan mérnök, a Krasznahorváti közös gazdaság elnöke Élő villámhárító A Bratislavai Ké-1 rületi Mezőgazdasági Termény felvásárló és Ellátó Vállalatban az utóbbi hetekben sok a vendég. Küldöttségek érkeznek a dunaszerdahelyi, komáromi és érsekújvári járás egyes szövetkezesteiből, valamint a Nagymegyeri Nagyhizlaldából egyetlen nagy, közös kérelemmel: végre vegyék át tőlük a levágásra érett hízósertéseket, hízómarhákat. Nagyot fordult a világ. Még nem is olyan régen a földművesek felé sok szemrehányás hangzott el, hogy nem látják el az országot elegendő hússal, tojással, tejjel, ma pedig, amikor a földművesek nekidurálták magukat és terven felül is képesek termelni, egyszerre lépten-nyomon nehézségekbe ütközik a kész, szemet-szívet gyönyörködtető állatok eladása. Az elmúlt év novemberében és decemberében a hízómarhákkal volt baj, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol az utolsó harcot folytatták a brucellózis ellen. Azért állították le egy időre a hízómarhák felvásárlását, hogy a vágóhidak győzzék a külön kezelést kívánó brucellőzisos állatok húsának feldolgozását. Sajnos, azt senki sem kérdezte, miért kell a szövetkezeteknek fölöslegesen tovább etetni a már kész állatokat a saját költségükre, a saját szegényes takarmányalapjukból. Majd a sertések felvásárlásában volt fennakadás. Emiatt a dunaszerdahelyi járás szövetkezeteinek — ahol elismerten színvonalas a sertéstenyésztés — decemberben három hetet várni kellett a leadással, így nem csoda, ha ez év első dekádjában a tervezett 2400 mázsa sertés helyett 5450 mázsát kínáltak. Eredménytelenül. De hol itt a baj? Miért nem veheti át idejében a felvásárló vállalat a kész állatokat? — Azért, mert a mezőgazdaság túlnőtte az élelmiszerfeldolgozó ipar kapacitását, — hangzott a meglepő válasz. — A nyugat-szlovákiai húsfeldolgozó üzemek tömve vannak hússal, tele vannak a húsüzletek is, s ezért a bratislavai felvásárló vállalat távírógéppel keresi, kutatja a húst még befogadó kerületeket, városokat. Nagy volt az öröm, amikor Prágából engedélyt kaptak arra, hogy az állatokat a zvoleni húsfeldolgozó üzembe irányítsák. Annál nagyobb volt a csalódás, amikor néhány óra múlva parancs érkezett, amely az előző engedélyt visszavonta. Máskor is gondot okozott a hús elhelyezése. A nyugat-szlovákiai kerületből sokszor 400 km-nyi távolságra, Ostravába és Prágába szállították a húst, mivel a szlovákiai húsfeldolgozó ipar kapacitása távolról sem képes befogadni az itt kitermelt húst. — Magas politika ez — mondja erre a földműves, aki maga előtt látja a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terveket, amelyek a hús, tej, tojás és más mezőgazdasági termelésének további lényeges fokozásával számolnak. — Arra vannak a népgazdaság egyes ágazatait egybehangoló tervezők és vezető dolgozók, hogy gondoskodjanak nemcsak a termelés fokozásáról, de a kitermelt termékek elhelyezési és feldolgozási lehetőségeiről is. A legközelebb álló személy, akinek a földművesek a véleményüket megmondhatják, a felvásárló. Ez játsza az élő villámhárító hálátlan és kellemetlen szerepét. Valljuk be, hogy nincs irigylésre méltó helyzete. C. Gajdács Irén T akarmány keverékek garanciával A Bratislavai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat szerződést kötött a Nagymegyeri Nagyhizlaldával, amelyben garanciát vállalt a takarmánykeverékekkel hizlalt sertések megfelelő súlygyarapodásáért. A takarmánykeverékeket leszállító üzem garantálja a hizlaldának, hogy a tábori hizlaldában tartott 11 000 sertés napi és állatonkénti súlygyarapodása legalább 54,3 dkg lesz. Ezeknek a sertéseknek a hízóba állítási súlya átlagosan 30 kg, leadási súlya pedig 115 kg. A takarmánykeverő üzem biztosítja nemcsak a takarmánykeverékek jó minőségét, hanem azt is, hogy saját szállítóeszközeivel a szükséges adagot minden nap rendszeresen leszállítja és a szállítmányhoz a takarmánykeverék minőségét igazoló bizonylatot is csatol. A tábori sertéshizlalda ebben az évben több mint 21 000 mázsa sertéshúst állít elő. A szerződés azonban nemcsak a felvásárló üzemre ró kötelességeket, hanem a nagyhizlaldára is, amely kötelezte magát, hogy fokozza a sertéshizlalás higiéniáját, állategészségügyi intézkedéseket foganatosít, az állatgondozókat pedig anyagilag érdekeltekké teszi a súlygyarapodásban és a takarmányszükséglet csökkentésében. A bratislavai felvásárló üzem közismerten jó minőségű takarmánykeverékeket gyárt. Ennek ellenére, ha a garantált súlygyarapodást nem éri el, akkor a nagyhizlaldának fedezi a kötelező norma és a valóságos szükséglet közötti takarmánykeverék értékét. Hasonló szerződéseket köt a bratislavai felvásárló yzem a legközelebbi időszakban több szövetkezettel és állami gazdasággal, ahol a sertéseket kizárólag takarmánykeverékekkel hizlalják és megfelelő mennyiségű szemesterménnyel rendelkeznek a takarmánykeverékek kiváltására. Ej,ha... Követésre méltó példát mutatott a morvaországi Bruntalban működő Jednota. Két speciális építőanyag üzletet nyitott, ahol a környék lakói homokot, oltott meszet és cementet vásárolhatnak. A házak javításához szükséges építőanyagot a kívánt mennyiségben, tehát kimérve, kis mennyiségben is árusítják. A lakosok itt szerezhetik be többek között a szigetelőanyagokat, kőműves szerszámokat, festő és mázoló szerszámokat stb. Ezzel egyidejűleg a kölcsönzőből az emberek betonkeverőgépet, szállítószalagot, talicskát, homokszitát és más építkezésnél használatos szerszámot is kölcsönözhetnek. Háromszáz éves a Lippai János Pozsonyban, 1606-ban született. Bécsben nevelkedett. Különböző ausztriai egyetemeken tanított, legszívesebben a gazdasági tudományokkal foglalkozott. Hosszú éveken át a pozsonyi hercegprímási udvarban dolgozott, ott fejtette ki tevékenységét a kertészeti szakirodalom érdekében. 1662-ben bocsátja ki a „Calendarium oeconomicum perpetuum“ című munkáját. E müvében az egyes hónapokban esedékes mezőgazdasági, kertészeti és szőlészeti munkákat sorolja fel gyakorlatias tanácsaival. Az előszóban írja, hogy tudását régi »auctorokból« merítette, valamint „ ... mástul hallott, látott s magam kicsiny experientiámbul tanult tudománybul írtam. Nem egyéb okbul, hanem hazám fiaihoz való szeretetümbül: kiket látván hogy e’féle szükséges könyvekbül megfogyatkoztatnak, sőt Magyar nyelven nem is találtatnak ..." E nyilatkozata mutatja életcélját: magyar nemzeti művelődést teremteni. „P0S0NI KERT" 1664-ben jelenik meg fő műve a „Posoni kert. Kiben minden Kerti Munkák, Rendelések, Virágokkal, Veteményekkel, Fákkal, Gyümölcsökkel és Kerti Csömötékkel való baimolódások: Nemek, hasznok, bécsinálások bővségessen Magyar nyelven leírattattanak . ..“ Három kötetben jelent meg: Virágos kert (Nagyszombat 1664), Veteményes kert (Bécs, 1664), Gyümölcsös kert (Bécs, 1667). A Posoni Kert szakszempontból és irodalmilag egyaránt kiváló alkotás, csaknem két évszázadon át a magyar kertészet alapvető munkájának bizonyult. Bátran bírálja a külföldi módszereket a hazai alkalmazhatóság szemszögéből. Ez tette könyvét igen keresetté, s még olyan nemesek tulajdonában is megtalálható volt a XVIII. század elején, akik más könyvvel nem rendelkeztek. A hazai dísz-, zöldség- és gyümölcskerteket a múlt század közepéig a pozsonyi „főkertész“ útmutatásai alapján rendezték be. Lippai munkájával kezdte meg a kertészet elméletének és gyakorlatának összeegyeztetését és ezeknek az ismereteknek széleskörű elterjesztését. A kertészeti szokásokat összehasonlította, az egyes külföldi eljárásokat hazai körülmények között kritikailag értékelte Lerakta a magyar kertészeti kutatás alapjait és nagymértékben elősegítette kertészeti növényeink termesztésének kiterjesztését a kolostor- és házikertekből a szántóföldekre. Nyomtatásban megjelent magyar nyelvű könyvével hozzájárult a kertészeti ismeretek terjedéséhez. A Habsburg-Magyarországon jezsuita létére magyarul írt, s már a Posoni Kert címlapján büszkén, • öntudatosan hirdeti: „Az Nemes Magyar Nemzetnek közönséges hasznára“. Ez bizonyos mérvű politikai állásfoglalást is tükrözött Lipót király abszolutizmusa idején. Munkája az első tudományos magyar kertészeti kézikönyvünk volt, csaknem két évszázadon át és csupán Entz Ferenc kertészeti munkássága szorította ki a használatból, a XIX. század közepén. Dr. Geday Gusztáv Marusinec Istvánnak, Handlovára Kérésének szívesen teszünk eleget. Jártunk a Magyar Könyvesboltban (Bratislava, Michalská brána c. 6), ahol a következő gyümölcsészeti, szőlészeti, kertészeti szakkönyvek szerezhetők be: Gyümölcstermesztés háztáji kertekben (11 Kős) / Oltás, szemzés, dugványozás (8,50 Kcs) Gyümölcsfák metszése képekben (8,— Kcs) Szőlőfajtáink (34,50 Kcs) Csemegeszőlő (64,— Kcs) Kertészeti alapismeretek (22,— Kcs) Szíves figyelmébe ajánljuk lapunkat, a Szabad Földműves-t, amely hetente jelenik meg, s rendszeresen, minden számában közli a Kertészet, Szőlészet, Borászat, Gyümölcstermesztés, Méhészet rovatokat. Ezek a ’•ovatok, amellett, hogy szaktanácsokat nyújtanak a termesztőknek, méhészeknek, ügyes-bajos kérdéseikre is válaszolnak. Kérdezi, hol szerezhetne be szőlőoltványt, valamint oltványalanyt. Érdeklődjék az alábbi cím alatt: JRD, Muzla, okr. Nővé Zámky. Ugyanezt válaszoljuk Pingyes Flóriánnak, Pohranice, 39. alá. Ha az általa kért- fajták nem állnának rendelkezésére Muzslán, úgy forduljon az alábbi címhez: srachtitefsky a semenársky podnik, Bratislava, Suvorovova 16. Adás-vétel ügyben, álláskeresésben segítséget nyújt a Szabad Földműves APRÓHIRDETÉS rovata is, természetesen, csakis megrendelés útján, sordíj fizetése ellenében. SZABAD FÖLDMŰVES 5 1965. január 23. I A Emm V FÖLDMŰVES válaszol:
