Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-23 / 3. szám
Számvetés előtt Kissallón M Tehenenként 5120 liter tej B Búzából 51, árpából 54,45 mázsa átlagos hektárhozam ■ Urbán Mária 6525 koronát kap ■ Egy munkaegység pénzértéke 55 korona ■ volt'. De más termények is jól fizettek. Kukoricából 40, cukorrépából 430, dohányból 21 mázsás hektárhozamot értünk el. MÁR A NEMRÉG épített emeletes irodahelyiség homlokzatán hivalkodó tábláról olvasható: „A kissallói szövetkezet elnyerte a párt XII. kongresszusának címét“. Bizony ilyen márványtáblával kevés szövetkezet dicsekedhet. Pár perc múlva meggyőződünk róla, nem hiába érdemelték ki a címet. Molnár János, a szövetkezet elnöke Molnár János elvtárs, a szövetkezet elnöke épp egy cigányvajda-félével parolázik nagyban. — Meglátja, elnök úr, hozok én még vevőt a többi lóra is — fogádozik a vásárló. — Csak intézzék azt a nyavalyás passzust minél hamarabb. Olyan áldomást fizetek, hogy még az unokáik is megemlegetik. — Nono, csak lassabban a testtel — csitítja az elnök. — Mindent elintézünk a maga idejében. Az alkudozó széles jókedvvel távozik. — Ah jaj! Mennyi bajunk van ezekkel a lovakkal —• békétlenkedik az elnök. — Már rég kiselejteztük őket. Minél hamarabb túl akarunk adni rajtuk. A mi szövetkezetünk már magas belterjességi fokon gazdálkodik. Inkább több gépre, mint lóra van szükség. No de nézzük bele az évvégi mérlegbe. Majd az mindent megmutat. Kakas Zoltán, a szövetkezet segédkönyvelője fejből is tudja az adatokat, de azért a biztonság kedvéért utána néz. — A kedvezőtlen időjárás ellenére is eredményesen zárunk — jelenti ki. — Bárcsak minden év így sikerülne. A mérlegből biztató adatok kerülnek ki. A 456 hektár szántón gazdálkodó szövetkezet 5 178 000 korona bevételt tervezett, de 5 600 000 koronára van kilátás. Sőt... — Álljunk meg egy szóra! — int az 'elnök, amikor eddig érünk az adatok jegyzésében. — Még jónéhány számlát nem kaptunk meg. Becslésem szerint a bevétel meghaladja a hatmillió koronát is. — Lehet, hogy igaza van — hagyja rá a segédkönyvelő. — De az biztos, bogy egy munkaegységre a 30 koronához még öt korona célprémiumot adunk, nem beszélve a 70 000 korona idényprémiumról, amit szintén elkönyvelhetnénk a tagok bevételének előnyére. — Mindig jobb, ha több a pénzünk — állapítja meg az elnök. — Nézetem szerint jutalmazási rendszerünk többtermelésre serkent. Amint már említettük, a szilárd bérezés szerint egy munkaegységre 30 korona díjat adunk és ha az illető termelési egység száz százalékra teljesíti tervét, még 5 korona célprémiumot kap munkaegységenként. Minőségi munkára főleg az idényprémiummal serkentünk. Termelési terveink reálisak, tehát nem célunk az, hogy a túlteljesítést díjazzuk. A munkadíj alapra összesen 2 060 000 koronát adunk. Célprémiumra 450 000 koronát, idényprémiumra pedig 72 000 koronát. Ez a díjazási rendszer lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a belterjesség szövetkezetünkben igen magas szintű. __ A segédkönyvelő belelapoz a kimutatásba. Ezek szerint kiderül, hogy egy hektárra 11 500 korona nyerster-9 A földtekén minél északabbra megyünk, annál később érik be a gabona, dél felé azonban annál korábban. A déli félteke mérsékelt övén ugyancsak nyár derekán (december és január hóban!) aratnak. # A közismert kerti csiga óránként 2 méter 70 centi lassúsággal halad. Ez azt jelenti, hogy a csiga egész életében nem tesz meg annyi utat, mint amennyit a mező népszerű tapsifülese, a nyúl, egy óra alatt. # 3500 különféle hangyafajtát ismerünk és ezek mindegyike képtelen arra, hogy a többi fajtával kereszteződjék. melés jut. Szinte minden termelési szakasz élvonalba jár. A kertészet 750 000 korona helyett 780 000 koronát vett be. Dohányt 10 hektáron termeltek és 210 mázsát értékesítettek, amiért 492 000 koronát kaptak. Az állattenyésztés eredményei kitűnőek. — Mi már évekkel ezelőtt a szarvasmarha tenyésztésre vettük az irányt — mondja az elnök. — Nem szeretjük a sertéseket és nézetem szerint pár év múlva a sertéshúsnak a világpiacon sem lesz nagy jövője. Sokévi fáradságos munkával sikerült kitenyészteni jól tejelő tehénállományt. A múlt évben tehenenként 3120 liter tejet fejtünk 4,2 °/o-os átlagos tejzsírral. Hosszabb ideig vitatkozunk, milyen módon sikerült ennyi tejet termelni. Molnár elvtárs alapos választ ad rá. — Ha ió a tehénállomány, elsősorban a szakszerű takarmányozásra kell gondot fordítani. Most a napi takarmányadag 8,5 liter tejre van összeállítva. de az istállóátlag naponta 8,6 liter. Törődünk azzal is. hogy a takarmányt jóízűen fogyassza az állat: A napi fejadag tehenenként 4 kg takarmányszalma, 3 kg lucernaszéna. 10 kg kukoricasiló, 20 kg répaszelet, réoafei és kukoricakóró siló. Ehhez még kapnak 20 deka melaszt, 2 kg keveréket, fél kg napraforgó pogácsát és antibiotikumot. Meg kelj még jegyeznem, hogy a 2 kg keverék ötféléből tevődik össze. Ilyen takarmányozás mellett érjük el a tejtermelés magas szintjét. Szobakénül még a szarvasmarha sűrűsége is. Az elnök más szövetkezetektől eltérően azon a vélerrfényen van, hogy minél több szarvasmarhát kell tartani. — Most száz hektáronként 98 darab szarvasmarhát tartunk, ebből 29—30 a tehén. De a közeljövőben minden hektáron akarunk tartani egy szarvasmarhát. Csakis így érhetjük el. hogy a földterület 25 °/o-át évente trágyázhassuk. Mi már ezt a szintet elértük, és a trágyalevezést, valamint a komposztozást is beleértve minden évben sikerül megtrágyázni a földterület 25 százalékát. Takarmánvgond ebben a szövetkezetben is van, de egyáltalán nem panaszkodnak annyit, mint máshol. Pedig ahol ilyen nagyszámú az állatállomány, még több lehetne , a takarmánygond. — A földterület 20—25 %-án termelünk többéves takarmányokat — mondja az elnök — persze 50—60 mázsás hektárhozammal. Bár szemestakarmányból mutatkozik némi hiány, de nem jelentős, mert magas hektárhozamokat érünk el. Minket nem érhet' meglepetés — mert 30 mázsán alul nem termelünk gabonaféléket. A múlt évbén az átlagos hektárhozam búzából 31, árpából pedig 34,43 mázsa Amikor a magas hektárhozamokra terelődik a szó, Molnár elvtárs elmosolyodik. — Sokan irigykednek ránk. Mit mondjak? A .jó gabonatermés titka elsősorban a jó talajerő. Természetesen a növényt gondozni kell. Amikor a nitratációra nagy kampány indult, mi nem csináltuk. Mégpedig azért, mert akkor nagyon mélyen meg volt fagyva a föld és a hó leve úgyis elvitte volna a tápanyagot. Most, amikor nincs annyi hang a nitratálásról, mi máris fejtrágyázunk, mert a föld nem túl fagyos és meg van rá minden lehetőség, hogy a műtrágya beszivárogjon a földbe. A gabonatermés tavalyi hozama egyáltalán nem magas, de táblánként elértünk Pavlovicei búzából 34, Bezosztáiábóí pedig 39 mázsás csúcshozamot. Az új termelési tervekbe búzából 55 árpából 35, kukoricából 43. cukorrá iából pedig 450 mázsát hektárhozamot 'ránvzunk elő. N'ncs semmi akadálya hogv ezt elérjük. Nemrég iártam a határban és örömmel állapítottam meg, hogy a gabona rég volt ilven e rős. Nálunk nincs egérkár mert idejében hozzáfogtunk az irtáshoz A riporter teli tarsollyal távozott a kissallói szövetkezetből. Rátermettek itt a vezetők és szakértelemmel dolgoznak a tagok. Meg is kapják busás díjukat., Urbán Mária például, aki a baromfifarmon dolgozik, a havi átlagos 900 korona előleghez még 6325 koronát kap az elszámoláskor. Rosko András fejő havi keresete 2770 korona, Psenica Józsefé pedig 3259 korona. Az év utolsó hónapjára 141 000 koronát fizettek ki a 127 szövetkezeti tagnak. Ilyen szövetkezetről joggal mondhatjuk, hogy gazdag zárszámadás előtt állnak. Bállá József Az első, emeletes házba már beköltöztek a szövetkezeti tagok ▼ ▼ Kapi gondolt A tavalyi száraz, nehéz esztendő által okozott károk nagyságát mérlegelve, a szövetkezet, termelési és pénzügyi eredményeit latolgatva ballagunk Tóth János szövetkezeti elnökkel a rapi vasútállomásról. Az iroda felé szaporázzuk lépéseinket, mire egy hatvan év körüli gumicsizmás bácsi toppan elénk. — A zootechnikusunk — mutatja be őt az elnök. 1— No, mit intéztél Losoncon? — vág rögtön a dolgok közepébe — elviszik az állatokat? — El is, meg nem is. _ 9 — Egyelőre nincs hová eldiszponálni. Fene egy helyzet az, amikor már a húst sem veszik át. A zootechnikus kissé dühös. Fogai közül cifrázva szűri a szót. — Oszt’ takarmányt adtak? — Adtak hát, öt vagonra valót a kocáknak. — A szarvasmarhákkal mi lesz? — Azokra nem kaptunk. Különben, amit adtak az is nagy segítség. Legalább csak 5—6 vagon szalmát tudnánk valahol szerezni, akkor nem főne a fejünk — szól az elnök. Aztán kiderülj, hogy, a rapi szövetkezet termését is megdézsmálta a szárazság, s így takarmányszalmából 6, szénafélékből pedig 8 vagon hiányzik, viszont szilázsból 365, s takarmányburgonyából pedig 400 mázsára tehető a többlet. Ezenkívül 70 mázsa melasz is rendelkezésükre áll. A szilázskészletben 1000 mázsányi a fehérjés keverékekből készített nedvdús takarmány. — Még tavaly őszön kellett volna eladnunk 25 TBC-s tehenet, de nem vették át. Ezek bizony töménytelen takarmányt fölzabáltak, s amit beléjük fektettünk, alig-alig térítik viszsza. Sajnos, akaratunkon kívül ilyen állatokat is tartanunk kellett. Szerencse ,hogy most januárban végre elviszik ezeket is. Az említett teheneken kívül piacra kerül továbbá 28 hízóbika 450—500 kg-os darabonkénti átlagsúlyban, majd húsz hasas üszőt is vásárra visznek. így 65 darabbal csökken a jószág, amelyet év végére saját nevelésű egyedekből pótolnak. A TBC-s tehenekért és a hízókért nem kár/de a hasas üszők eladása csak szükségmegoldás. Nincs meg az előfeltétel a veszteségmentes átteleltetésre. A hasas üszők tudjuk, eléggé igényesek a takarmányra. . Hátat fordítottak a mezőgazdaságnak A feladat világos: teljesen gépesíteni akarjuk a mezőgazdasági munkákat, de a gépesítésnek ma még inkább a mennyiségével, mint a minőségével dicsekedhetünk. Tudjuk, hogy a nálunk gyártott gépiek és berendezések nem mindig feleinek meg a világszínvonalnak, sőt olyan gépek is akadnak, amelyeket a földművesek — hiába kínálgatják nekik — nem akarnak megvásárolni, mivel nem jelentenek a költségeknek megfelelő segítséget. Tehát-a mezőgazdasági gépfejlesztés és tervezés terén még nagyon sok munka vár ránk. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy földműveseinket biztosan érdekelné, kik és hogyan dolgoznak a mezőgazdasági gépek fejlesztésén és milyen távlati tervekkel számolhatunk. Elhatároztam tehát, hogy nyakamba veszem az országot és ellátogatok- minden üzembe és géptervező, gépfejlesztő intézetbe1, ahol a mezőgazdasági gépesítés születik. Első utam a Komáromi Mezőgazdasági Gépfejlesztő Üzembe vezetett. Ügy gondoltam, hogy itt Szlovákia déli részén foglalkozhatnak legtöbbet a magyarlakta déli járások mezőgazdaságának gépesítésével kapcsolatos megoldatlan kérdésekkel. Nagy tervekkel, sok kérdéssel toppantam bö ide, de — sajnos — csalódottan távoztam. Az első csalódás a gépfejlesztő üzem II. üzemrészlegén ért, amely az anyagelőkészítéssel foglalkozik. Gyanús, nem mezőgazdasági gépekre emlékeztető alkatrészeket láttam az udvaron. — Igaza van, azokból vasúti tehergépkocsi alvázakat készítünk — adta meg a felvilágosítást Ladislav Michálek, az üzem igazgatója. — De hiszen ez nem tartozik a mezőgazdasági gépfejlesztéshez! — Az igaz, de mi az elmúlt évben a gyártási terv megváltoztatásával egyidejűleg megváltoztattuk az üzem nevét is, csak éppen a kapu fölöttlátható régi címtáblát, felejtettük el levenni. Most a prostéjovi Agrostroj fióküzeme vagyunk. — Viszont a vasúti tehergépkocsik nem tartoznak az Agrostroj munkatantalmába sem. — Nézze, a dolog úgy áll, hogy az elmúlt év februárjában körülbelül száz ember nálunk munka nélkül maradt, mivel a minisztériumtól nem kaptunk munkatartalmat. Kellemetlen helyzet volt. Örültünk, ha ilyen körülmények között, sok utánjárással végre a tervhivataltól megrendelést kaptunk vasúti tehergépkocsi alvázak gyártására. Azóta az üzem munkatartalmának csupán a 24 %-a mezőgazdasági jellegű. — Nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy ha valaki mezőgazdasági gépfejlesztő üzemben szakemberként dolgozik, akkor a mezőgazdaság gépesítésének tökéletesítése életcéljává, szívügyévé vált. Mit szólnak eh— Miként oldják meg a szálasíakarmány-hiány t ?, — Elsősorban a tavalyi 46-ról 62 hektárra növeltük az évelő pillangósok vetésterületét, továbbá őszön elvetettünk 10 hektár rozsos bükkönyt, hogy tavaszra legyen mihez nyúlni, de sajnos, a pockok nagy kárt tettek mind a pillangósok, mind pedig az ősziek vetésében. De mégis bizakodunk, hiszen mident elkövettünk a bőséges termés elérése érdekében. Gondokból bizony nincs itt hiány, azonban a szövetkezet vezetői minden lehetőséget megragadnak az idei terv teljesítésére. Most még a kukoricatorzsa sem vész kárba, hanem a magvakkal együtt megdarálják és a hízómarhákkal feletetik. Az utóbbi időben mérlegelés tárgyát képezte a hugyany takarmányozása is. Amint tapasztaltuk, a rapi szövetkezet bőven rendelkezik magas tápértékű szilázzsal. így a szarvasmarhák legjelentősebb téli takarmánya, a szilázs. Amennyiben kevés a takarmányszalmájuk és a szénájuk, ajánlatos lenne, ha a téli időszakban a szarvasmarháknak a rendesnél nagyobb adag takarmánymeszet adagolnának, esetleg foszfor pótlásra is törekedhetnének, hogy a kondíció állandósítása mellett megőrizzék az állatok jó egészségi állapotát is. Hoksza István hez a változáshoz a volt gépfejlesztő üzem szakemberéi? — Kérdésre kérdéssel válaszolok. Mit tenne akkor, ha összkomfortos központi fűtéses lakásban szeretné élni, de kénytelen továbbra is a régi, nem megfelelő lakásban maradni? A mi munkánk irányítása nincsen a mi kezünkben. De köztünk legyen mondva. ha a földművesek azt akarják, (földművesek alatt itt valószínűleg a földművelést irányító szerveket és embereket értette — a riporter meg-jegyzése), hogy valamit legyártsunk nekik, akkor elsősorban nekik kellene világosan tudniok, mit is akarnak tulajdonképpen. Nekünk igen rossz fapasztalataink vannak velük. Hogy ezt’ csak néhány példával igazoljam: 1960-ban rendelést kaptunk 2400 száraz takarmány etetésére szolgáló önetető készítésére. Ennek csupán a felét — 1200-at — gyártottuk le, de ez is majdnem a nyakunkon száradt. Alig tudtunk túladni rajtuk. Ugyanis a megrendelők túlságosan későn jöttek rá arra a „kicsiségre“, hogy nincsen elegendő abraktakarmányunk a szárazetetésen sertéshizlalásra. Vagy — hogy későbbi példát említsek — itt van az élesztősített takarmány készítésére gyártott berendezés esete: 1962—63-ban 1000 darab berendezést rendeltek tőlünk. Ebből 65-öt legyártottunk, a prostéjovi Agrostroj pedig — ha jól tudom — 400-at. A szövetkezetek a legyártott berendezéseket’ nagynehezen átvették (akkor még rájuk lehetett erőszakolni, amit ma már nem tehetnek meg), de ezek felé, egyáltalán nem dolgozik. Hol a baj gyökere? — Abban, hogy még nincsen kidolgozva a mezőgazdasági termelés szakosításának programja és a szakemberek között ellentétek vannak a technológiával kapcsolatban. Én legalábbis így látom. A mezőgazdasági gépfejlesztés is a múltban szét volt aprózódva és a végén rájöttünk arra, hogy v sokszor ugyanazon á problémán egyszerre két gépfejlesztő üzem is dolgozott. A népgazdaság irányításában beállott változások azonban — reméljük — sok kérdést megoldanak. Vajon hogyan látják az igazgató által felvetett komoly kérdéseket a mezőgazdasági gépesítést irányító szakemberek? Cs. Gajdács Irén »•••eeseee®»e49®®®®©eeee« ÚJ HATÓANYAG Az utóbbi időben Angliában sikerrel alkalmazzák az új hormonex elnevezésű biológiai készítményt, amelyet bikák májából és más anyagokból állítanak elő. A készítmény a takarmányok jobb értékesítését teszi lehétővé, úgyhogy az abrakadagját '25 %-kal csökkenthetik, miközben az állatok egészségi állapota is tökéletesebb mint valaha volt. 25 000 TOJÁS A svájci baromfitenyésztők és tojástermelők szövetsége olyan holland gyártmányú tojásosztályozó gépeket alkalmaz, amelyek 25 000 tojás óránkénti osztályozására képesek. Amellett. hogy a gép a tojásokat osztályozza, minden egyes darabot osztálycsoport szerinti pecséttel is ellát. Az elektronikus számológép négy egysége minden egyes szállítmányt,"valamint osztálycsoportot pontosan regisztráL A komáromi mezőgazdasági gépfejlesztő üzem új munkatartalma