Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-29 / 21. szám
A FOTOKOAGULÄTOR A SZEMBETEGSÉGEK GYÓGYÍTÁSÁBAN Szemműtét vakító fénnyel Újszerű eszközhordozó keret Az USÁ-ban olyan szerszámhordozó gépkeretet terveztek, amely egyrészt cserélhető müvelötedteivel és berendezéseivel alkalmas az öntözött cukorrépa valamennyi agrotechnikai követelményének kielégítésére, másrészt lehetővé teszi a komplexen kapcsolt műveletek elvégzését is. Az összetett gép működési rendszerében is újszerű, ennélfogva új művelési technológiai bevezetését jelenti. A mélyitő szántás az egyetlen művelet, amelyet normál ekével végeznek, a géptől függetlenül más idényben. Tavasszal a vetés idején az első menetben a gépre szerelt öntözöbarázdanyitó szerszámokkal, szántóföldi kultivátor és küllős kapa művelőtestekke! előkészítik a vetőágyat, ugyanakkor szemenkénti vetést végeznek és a sorok között növényvédőszert kevernek a talajba. ' Kelés után a sorritkításra alkalmas időben, tehát a második menetben a gép véglegesen kialakítja az öntözőbarázdákat, ritkítja a cukorrépa növényállományt és mechanikus gyomirtást végez sarabolószerszámokkal. A keret további előnye, hogy hátsó gumiabroncsozású támaszkerekeinek hidraulikus mélyítésével, illetve emelésével szabályozók a szerszámok munkamélységét. A keretet a traktor hárompont függesztőberendezéséhez kapcsolják, iránytartását pedig — különös tekintettel az öntözőbarázdákra — vezető csüszók biztosítják. (Agrlc. Engang.) Beton- és acélvágás vízsugárral \ Qszabad földműves 1965. május 29. Útburkolatok feltörése, épületek lebontása a szokásos módszerekkel rendkívül nagy zajjal jár. A kaliforniai gépészeti kutatóintézetben ezért olyan fúrót szerkesztettek, amely nagynyomású vízsugárral fúrja az acélt vagy a betont. Ennek az új rendszerű fúrónak az alkalmazása esetén alig A Kiskorpátok lejtőin évszázadok óta termesztenek szőlőt, amelyből kiváló minőségű borokat készítenek. Napjainkban a történelmi borvidék legnagyobb szőlőgazdaságai közé tartozik a pezinoki (Bazin) szövetkezet. A jelenlegi szőlőterületük több mint 400 hektár, amelyet a közeljövőben 500-ra bővítenék. Sajnos a telepítések mintegy 65 %-a az egyéni gazdaságoktól átvett szőlőkből tevődik össze. A közelmúlt években megkezdték a korszerű telepítést magas és középvezetékes módszerrel. A magasvezetékeset 300—120, 150, a közép kordonosat pedig 170, 200—120, 130 sor- és tő és sortávolságra ültették. Meglepő, hogy a szőlészeti-borászati kutatóállomás közelében levő gazdaság a tudományos dolgozóktól a szőlőfajták telepítésére vonatkozólag nem kapott semmiféle javaslatot, s így a hagyományos tapasztalatokra támaszkodva válogatták meg a legjobban bevált fajtákat, amelyek nagyhozamúak és a faggyal szemben a legellenállóbbak. Mintegy 60 %-ban Olaszrizlinget, Veltelínt, Szilvánit, Müller Thurgaut és Muskátot ültettek. A szövetkezetnek saját anyatelepítése van és mintegy 400 ezer oltványt iskoláznak évente. Még emellett is a telepítési költség hektáronként több mint 60 ezer korona. A magasvezetékes a legjövedelmezőbb # A Bratislava közelében lévő mezőgazdasági üzemben évek óta komoly gondot okoz a munkaerő kérdése. Részben ebből indult ki a közös vezetősége, amikor olyan telepítési formát választott, amelyhez a legkevesebb kézi erőre van szükség, s így a munkatermelékenység a legmagasabb. Vizsgáljuk meg, hány munkaegységet merítettek ki az elmúlt évben a különböző telepítési formák mellett és milyen különbségek voltak a hektárhozamokban. Hagyományos telepítés Középvezetékes Magasvezetékes Munkaráfordítás: 526 ME 434 ME 747 ME Hektárhozam: 70 q 106 q 90 q Ezek a számok beszélnék hát legjobban, milyen telepítési forma megmunkálása a leggazdaságosabb, hol lehet legjobban gépesíteni, amiáltal jelentősen csökken az önköltség. Amíg a hagyományos telepítésnél két ember dolgozott meg egy hektár szőlőt, addig a magasvezetékesnél egy személy közei 2 hektárt művelt sokkal kényelmesebb körülmények között. Egy kicsit meglepett Az 1430 hektáros szövetkézéiben a bevétel 80 %-a a szőlészetből éred. Sokan azt hinnék, hogy a szőlészetre specializált mezőgazdasági üzemben magas a munkaegység értéke. Ez nincs így, mert mindössze 17 korona munkaegységenként a szilárd pénzjutalom, amelyhez a múlt évben még 3 Kcs prémiumot fizettek. Keressük az okokat. Közismert, hogy a szőlőtermesztő községekben nagy nehézségek között alakult meg a szövetkezet. Az is tény, hogy a magángazdálkodók annak tudatában, hogy előbb-utóbb a közösbe kerül a szőlőjük, nem gondozták azt kellőképpen, hosszú évekig nem törődtek a tápanyagellátással, utánpótlással. Az EFSZ lényegében csak 1959-től vette kezébe a szőlő művelését. Ekkor kezdték meg az után- és az újjátelepítést. Ha néhány évre visszatekintünk, akkor láthatjuk, hogy az első években ráfizetésesen termelték a jóízű gyümölcsöt. Év Bevétel Önköltség hektáronként 1962 10 644 12 218 1963 32114 16 999 1964 34 922 15 990 Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy nagyon is ráfizetésesen gazdálkodtak és a szövetkezet adóssága alaposan megnőtt, tehát azt is mondhatnánk: „előre ittak a medve bőrére“. Amiben szintén sántítanak A szőlészetben 8 munkacsoport tevékenykedik. Mivel a gyümölcsészetiszőlészeti technikum a szomszédos Modrán van, azt gondolhatnánk, hogy legalább minden csoport élén technikus áll. Ez azonban nincs így és mindössze hárman végezték el a szakközépiskolát a szőlészetben dolgozók közül. Főiskolát végzett mérnök is csak egy van, aki egyben agronómus és a növénytermelést is irányítja. A szőlő szétosztása is nehéz feladat a csoportok között, mivel a talaj háromfajta a határban és az ötvenéves telepítéstől a néhány naposig (most telepítettek huszonöt hektárt) található. Ebből kifolyólag ez ideig megfelelő prémiumrendszert sem tudtak kidolgozni. Ha a felsorolt okokat figyelembe vesszük, kevésbé csodálkozhatunk, hogy a szőlőtermelésre specializált gazdaságban jelenleg csak 17 koronát fizetnek munkaegységenként. A jövő azonban biztató, amelyet a korszerűen telepített táblákon a teljes gépesítés lehetősége s ezáltal az önköltség csökkentése ez ideig is igazól. _H— A magasvezetékes telepítésénél legkevesebb a munkaráfordítás. pontos Expozíciót is. E készüléket munkatársa, Littmann, az oberkocheni Zeiss gyár mérnöke szerkesztette meg, s mai formájában már világszerte számos klinikán használják. A fotokoagulátor lényege a xenonlámpával ellátott, nagy fényerejű vetítőgép, amelynek koncentrált sugárnyalábja egy mozgatható karban halad. A kar végére szerelt szemtükör téríti el és irányítja az erős fényt a szembe, s teszi lehetővé, hogy a szemcseppel kitágított pupillán keresztül pontosan lássuk, hová jut a fény a szemfenéken. Ezzel célozzák meg az égetendő területet. A vizsgálat ideje alatt a fényerősséget egy rekesz alacsony szinten tartja. Az expozíció pillanatában a rekeszt egy elektromos relé kinyitja, miáltal a fényerősség hirtelen a százszorosára fokozódik. Ugyanebben a pillanatban a szemtükörben sötét szűrőüveg ugrik a vizsgálőorvos szeme elé, hogy azt megvédje. A 0,5—1 másodperces expozíció után visszaszáll a vizsgálati helyzet. Helyes expozíció esetén a retinán azonnal láthatóvá válik a beavatkozás eredménye, az apró forradás, szövetolvadás, ragadás (Coagulum). Aszerint, hogy mekkora a szakadás, a retina mekkora területen vált le stb. egymás után 10—30 koagulumot is el lehet helyezni, s kedvező esetben ülésben teljesen vissza lehet tapasztani a retinát a helyére. A paciens műtét közben semmiféle fájdalmat nem érez, csak a villanásokat látja. Az egész bevatkozás inkább „kezeléshez“ hasonlít, mint operációhoz. Az eljárásnak még az is előnye, hogy a betegek kórházi benntartózkodása is megrövidül, és többnyire csak fele vagy harmada annak, amit egyébként egy operáció szükségessé tesz. Felvetődik á kérdés, miként tehetséges az, hogy az erős fénysugár a retinát megégeti, de közben a szem egyéb részein anélkül halad át, hogy ott bármi károsodást okozna. Ennek magyarázata a következő. A fény elsősorban ott alakul át hővé, ahol fényelnyelő közegbe ütközik. A szaruhártya, a szemlencse és az üvegtesf átlátszóak és a fényt csaknem teljes egészében áteresztik, s közben nem melegednek föl. A retina hátsó rétegét azonban olyan — sötét, pigmentált — hártya alkotja, amely a fényt nagymértékben elnyeli. Elsősorban ennek a körülménynek köszönhetjük, hogy a retina féhnyel koagulálható. A fotokoagulációs kezelést ma már nemcsak az ideghártya gyógyítására használják, hanem eredményesen kísérleteznek vele a szem bizonyos érbetegségeinek és kezdődő rosszindulatú daganatainak a gyógykezelésében is. A fotokoaguláció teljesen új utat nyitott a szem gyógyításában, és eredményei is igen biztatóak. Jelentőségét mégis kritikával kell értékelnünk. Mint a legtöbb új eszközről előbb-utóbb kiderül, ez sem old meg maradéktalanul minden problémát. Az ideghártyaleválások közül például csak azok alkalmasak az ilyen kezelésre, amelyekben a retina csupán kevéssé emelkedik föl alapájáról, de még a nagyobb — „hólyagos“' — leválás esetén az eljárás, sajnos, nem használható. Jól bevált azonban a sárga fojt körüli, friss szakadásoknak az elzárásában, ahol fontos, hogy nagyon apró, finom koagulumokat hozzanak létre, mégpedig a sárgafolt' érzékeny idegvégződéseinek minél kisebb roncsolása árán. Alkalmas továbbá ideghártyaleválás föltételezhető veszélye esetén megelőzésképpen is, olyankor, amikor a leválás még nem is történt meg, de a retina szemtükörrel észlelhető betegsége azt már valószínűvé teszi. Jó eredményekről számolnak be továbbá bizonyos különleges szemfenéki érbetegségek gyógyításában is. Hogy a rosszindulatú szemfenéki daganatok besugárzása eredményes lehet-e, arról már nem ilyen egységes a vélemény. Nem vitás, hogy a fotokoaguláíor, ha bizonyos fogyatékosságai vannak is még, ma már a szemészeti kezelés fontos eszköze, s minden remény megvan rá, hogy további tökéletesítésével a jövőben fokozottan hasznosíthatják a szembetegségek gyógyításában. Dr. Győrffy István, egyetemi docens nőve az érhártyához, csak a szemgolyót kitöltő üvegtest, illetve a szemfolyadék belső nyomása tartja kifeszítve és az érhártyához hozzásimítva. Ha a retinában valamely betegség vagy sérülés következtében szakadás keletkezik, az üvegtest folyadéka a retina mdgé szivároghat és azt felemeli az alapjáról. így keletkezik az ideghártyaelválásnak nevezeti, súlyos szembetegség. A betegség következtében a retina elkerül a lencserendszer gyújtótávolságából, tehát megszűnik a szem éleslátása, s mivel eltávolodik a táplálékát biztosító érhártyától, életműködése is nagyon megromlik. Lassan, fokozatosan bekövetkezhet a teljes megvakulás. E betegség gyógyítását illetően az orvostudomány sokáig tehetetlen volt. 1 Gonin lausanne-i szemorvos századunk elején, a 20-as években rájött arra, hogy ha a retina-szakadás he- j lyén az inhártyát megégeti — ez rendkívül izzó fémpálcikával (keuterrel) tehetséges — a beavatkozás nyomán keletkező gyulladás, illetve hegesedés a retinát visszahúzhatja, és odatapaszthatja a helyére. Műtéti eljárását — mely a szem finom berendezéséhez viszonyítva még kissé durva volt — később mások tovább töké-; létesítették, főleg azzal, hogy az égetéshez kauter helyet különféle elektromos tűket alkalmaztak. Fokozato-’ san kialakult az elektrokoagulációs műtétek ma is alkalmazott technikája. Eredményeképpen e súlyos betegség 60—70 %-ában gyógyíthatóvá vált. A baj súlyosságához viszonyítva ez az eredmény nagyon jelentős. A beavatkozáshoz azonban műtéti úton szabaddá kell tenni az ínhártyának a szemüregben tevő felszínét, ami csak úgy tehetséges, hogy a szemgolyót bizonyos mértékig kifordítják. Pontosan meg kell határozni a szakadásnak az ínhártyára eső vetületét is, hogy az égetés a megfelelő ponton történjék. Ismételt elektrokoagulációs beszúrásokra van szükség, és az eredményt folytonos tükrözéssel kell ellenőrizni. Az operáció tehát meglehetősen bonyolult és hosszadalmas, jóllehet a beteg számára még így is alig fájdalmas. Jó ideje törekedtem már a koagulációs műtét egyszerűsítésére. Mever-Schwickerath bonni szemor”vős " 1949-Beh'a napfogyatkozás okozta retina-égéseknek a vizsgálata kapcsán — jutott arra a gondolatra;' hogy ha ideghártyaleválás esetén a koagulációt vértelen úton, fénysugárral tehetne elvégezni, ez nagymértékben egyszerűsítené a beavatkozást. Nagyszabású kísérteti munkába fogott, és először a napsugár alkalmazásával próbálkozott. Vele egyidőben, de tőle részben függetlenül mások is foglalkozni kezdtek a problémával, többek között a magyar kutatók is,. Kettesy professzoron kívül legtöbbet dr. Vörösmarty, Ő a napfényt alkalmazó — „solaris“ — koagulációs eljárásával 1959 után már számos Szembetegséget gyógykezelt eredményesen. A napfény-koaguláció azonban elsősorban a fény adagolása miatt körülményesnek bizonyult. A Nap fényereje ugyanis az évszak, felhőzet, páratartalom szerint igen változó, s ilyen körülmények között nehéz az expozíciós időt kiszámítani. Emellett napfénnyel a célzás is nehézkes. Klinikailag is alkalmazható, gyakorlati megoldáshoz mesterséges fényforrásra volt szükség. Meyer— Schwicherath a xenonlámpában találta meg az alkalmas fényforrást. Ez azonban még nem volt elég a műtéthez. Szerkeszteni keltett egy olyan könnyen kezelhető készüléket is, amely — szemtükrözés ellenőrzése közben — lehetővé teszi, hogy a fénysugarat a szemfenék bármely pontjára vetíthessék, megvédi a vizsgáló orvos szemét az erős fénytől és egyenletes fényerejével megoldja a _ Közismert,Ttogy a fénynek általában gyógyító hatása van. Arról-, hogy a szénire káros.hatása is lehet, a kvar- ÓÓf|s, a.hegesztés,..valamint g hóvakság', kapcsán gyakran szó esik. De arról . bizonyára .kevesen hallottak, hogy az emberi tudás legújabban a gyógyítás szolgálatába állította a vakítóin erős fényt is. Még.'s^ólásmondásokból is ismeretes, akj á tűző Napba néz, megvakulhat. E^zel általában nem is próbálkozott senki. Napfogyatkozás alkalmávár azonban —. sajnos — nem ritka eset, hogy valaki kellő óvatosság és védetem nélkül figyeli a csorba napkorongot. Az ilyen emberek látásuk súlyos megromlásával fizetnek könynyelműségükért. A Napba tekintéskor ugyanis az történik, hogy az intenzív fényt a szem lencserendszere az ideghártyán (retinán) egyetlen gyújtópontban egyesíti és ezáltal ott a másodperc tört része alatt akkora hő keletkezik, hogy ez a retinát megkárbsítja, megégeti. A bajt még az is növeli, hogy . ha valamilyen . tárgyra irányítjuk a tekintetünket, annak képe szemünk ideghártyáján a sárga foltra esik, arra a helyre, amely a legértékesebb az éleslátásban. A Nap óvatlan nézegetése tehát többnyire éppen éleslátásunkat teszi tönkre. Az a gondolat, hogy a vakító fény gyógyításra felhasználható, éppen az óvatlanul Napba tekintő emberek balesetei révén merült fel. Megfigyelték ugyanis, hogy a retinában ilyenkor keletkező pontszerű égés — a koaguláció — hasonlít ahhoz a mesterségesen előidézett koagulációhoz, amelyet egy megvakulással fenyegető szembetegségnek, az ideghártya leválásának gyógyítása céljából elektromos tűvel szokás végezni. Nemcsak hasonlít hozzá, de hatásában is ugyanolyan: véglegesen odatapasztja a retinát az alapjához. E megfigyelés nyomán indultak el azok a kísértetek, amelyek célul tűzték ki az ideghártya leválásának „fotokoagulációval“, azaz fényégetéssel való gyógyítását. Miféle betegség a szemideghártya leválása és miként tehet azt koagulációval meggyógyítani? A szemgolyő ' külső, rostos burkát az inhártya (szkléra) alkotja. Ennek Edszéj..,. belülről ^ a? ideghártya s mögötte az élhártya Deleli. A szem lencserendszere- a külvilág képét az'ideghártyára , vetíti, és itt alakul át a fénysugár a látás révén idegingerületté. A retina nincs hozzá-Több mint 2 hektár kiváló minőségű anyatelepítésük van a pezinokiaknak. A jövő biztatóbb keletkezik zaj s a fúró nem kevésbé hatásos a hagyományosnál. A készülék különlegesen kialakított fúrófejből vékony sugárban kb. 14 ezer atmoszféra nyomású tű vékonyságú vízsugár lövell ki. (A szerkezet maga különleges acélból készül, belseje olyan kialakítású, hogy az erős vízsugár nem koptatja él.)' A vízfúrónak nemcsak a zajtalan fúrás szempontjából van igen nagy jelentősége, hanem minden olyan esetben, ahol hő fejlődése nélkül kell acélt fúrni — például háborúból visszamaradt nagy bombák leszerelésénél, repülőgéproncsok szétvágásánál. (Discovery)
