Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-29 / 21. szám
Egy héttel ezelőtt a szovjet diplomácia megélénküléséről szóltunk, amely lényegében elmozdította a holt pontról a világpolitika érezhető stagnációját. Ez a kontstruktív irányzat azóta újabb fejezettel bővült', hiszen az amerikaiak dél-vietnami és latin-amerikai politikájával kapcsolatban kiadott TASZSZ-közlemény nemcsak állásfoglalást jelent az említett kérdésekben, hanem egyúttal komoly figyelmeztetés is mindazok számára, akik a népek szabadságának és békéjének sorsával oly felelőtlenül bánnak. Ez a legújabb szovjet állásfoglalás azért is helytálló, mert különösen Indokínában tovább fokozódik a háború kiszélesedésének veszélye, noha a Johnson-kormány külpolitikáját egyre komolyabb bírálatok érik az Egyesült Államok határain belül is. Az erőszak és megtorlás elutasítása Az emberiség békéjét féltő haladó világközvélemény egységes álláspontjaként tekinthető azt a múlt héten kiadott XASZSZ-nyilatkozatot, amely határozott és éles formában veti fel az amerikai vezetők felelőségét a nemzetközi politikában jelentkező feszültségért és ugyanakkor nyomatékosan figyelmezteti az Egyesült Államok politikájának irányítóit agresszív cselekedeteik esetleges következményeire. A hivatalos szovjet álláspont kifejtésére Johnson elnöknek az a beszéde adott alkamat, amely a II. világháború befejezésének huszadik évfordulója alkalmából hangzott el. Ez a beszéd mondanivalójával és hangnemével tökéletesen beleilleszkedik abba az agresszív amerikai politikába, amely a nemzetközi feszültség enyhítése helyett napalm-bombákat és ágyúnaszádokat küld a békés vietnami és dominikai nép ellen. A TASZSZ-nyilatkozat határozottan leszögezi: teljesen hiábavaló az elnöknek az a próbálkozása, hogy a Szovjetunióval fenntartsa a „koegzisztenciát“, ha ezzel párhuzamosan a világ rendőrének visszataszító szerepére vállalkozik, bombatámadásokat intéz a VDK ellen és polgárháborút uszít a Dominikai Köztársaságban, továbbá bátorítja a nyugat-német militaristákat, akik az NDK bekebelézésére készülnek. A szovjet nyilatkozat híven tükrözi a mi közvéleményünk felfogását is, amikor megállapítja: minden olyan kísérlet, hogy Európában vagy a világ más részein kibontsák a szocializmus elleni „keresztes hadjárat“ lobogóját, dicstelen kudarccal végződne mindazok számára, akik az ilyen hadjáratot kitervezték. Tovább tart a vietnami válság Az előbbiekben ismertetett szovjet nyilatkozat különösen az amerikai imperializmus indokínai mesterkedéseit bélyegzi meg, s tegyük hozzá, hogy ez a figyelmeztetés nagyon is időszerű. Hogy miért, arra a legújabb dél-vietnami események kommentár nélkül is megadják a választ: egyhetes szünet után ismét kiújultak az amerikai bombatámadások a VDK ellen, sőt Washington újabb katonai egységeket indított Dél-Vietnamba. Közben Saigonban újabb puccs-kísérlet zajlott le, amely azt bizonyítja, hogy az amerikai dollármilliókra támaszkodó délvietnami rezsim uralkodó köreiben ádáz küzdelem folyik a hatalomért. Az amerikaiak veszélyes délvietnami politikája egyre nagyobb felháborodást vált ki világszerte. E megállapítás alól nem képez kivételt még a hivatalos francia politika sem, hiszen de Gaulle elnök nemrég befejezett országjáró körútja során több alkalommal is azt hangoztatta, hogy az amerikai akciók folytán egyre aggasztóbbá válik a vietnami helyzet, amelyet a tábornok szerint nem fegyverekkel, hanem a zöld asztalnál kell rendezni. Hivatalos nyilatkozatban ítélte él az amerikaiak sorozatos bombatámadásait a közelmúltban hetvenedik születésnapját ünneplő Ho Csi Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke is, aki az „Unitá“ című olasz kommunista lapnak adott interjújában kijelentette: A döntő erő azoknak az oldalán áll, akik igazságos ügyért harcolnak, míg az agresszorok elkerülhetetlenül vereségre vannak kárhoztatva. ... Viszonylagos nyugalom Dominikában Május 25-én ,,Afrika felszabadulásának napjáról" emlékeztek meg világszerte. Mint ismeretes, két évvel ezelőtt az afrikai országok kormányfőinek Addis Abeba-i értekezlete elfogadta az Afrikai Egység Szervezetének alapokmányát. Felvételünkön afrikai nők az egyenjogúságért tüntetnek. Új elnök Ausztriában Az elmúlt vasárnap lezajlott osztrák választások során ismét ezúttal már negyedszer a szocialista párt jelöltje győzött. Franz Jonas, Bécs szocialista polgármestere személyében az egykori segédmunkás nyolc gyermekének egyike került a köztársasági elnöki székbe. A rendkívül szoros párharcból (mindössze 60 000 szavazattal többet a Néppárt jelöltjével, Gorbachal szemben) győztesként kikerült 66-éves politikus nemcsak a háború utáni osztrák szocialista elnökök hagyományának folytatója, hanem józansága, a semlegesség elvét szigorúan valló nézete egyben biztosíték azon erőkkel szemben is, amelyek Ausztriát teljesen az Európai Gazdasági Közösség táborába szeretnék bevonni. Az Osztrák Kommunista Párt tagjai Jónást támogatták a választási kampányban és őrá adták le szavazatukat is. V- A dominikai helyzet politikai kibontakozását illetően az amerikai elképzelések egyelőre csődöt mondottak. Johnson elnök „tényfelderítő“ missziójának tagjai eredmény nélkül tértek vissza Washingtonba, mert az elnök által kijelölt két feladat közül egyiket sem sikerült megoldaniuk. Mint ismeretes, az elnök különleges katonai tanácsadója vezette bizottság először azt szerette volna bebizonyítani, hogy a dominikai felkelést kommunisták szervezték, a másik feladat pedig egy „koalíciós kormány“ megteremtése volt, miután a két szemben álló dominikai fél egyaránt elutasította a Washingtonban összeállított kormánylistát. S bár a dominikai helyzetben viszonylagos nyugalom állt be, a latinamerikai országok hangulata nyugtalan, sőt forróvá alakult át. Az amerikaiak dominikai partra szállása tehát ellenkező hatást váltott ki, mint ahogy azt Washingtonban remélték: nemcsak hogy nem szilárdította meg az USA helyzetét az általa ellenőrzött féltekén, hanem olyan folyamatot indított el, amely végleges vereségre kárhoztatja a Fehér Ház egész délvietnami politikáját. Újabb tövis a „rózsa“ között ... s akit szúr, ismét csak Bonn az. De tegyük félre a költőtől kölcsönzött szavakat és nézzük a puszta tényeket. Az angol uralkodó pár tizenegynapos nyugat-németországi sok hűhóval kísért látogatását még a londoni Express is a brit korona nyugatnémet választási célokra való kikölcsönzésének nevezte. Ezzel lényegében kifogta a szelet mind a két vezető nyugatnémet politikai párt vitorláiból, jóllehet Erhard kancellár legalább a Bonn—Kairó vitában elszenvedett súlyos vereség következtében megingott tekintélyét látta a királynő diadalútjának sikerében. Ezek után azonban jogosan vetődik fel a kérdés, vajon a Bonnba készülő de Gaulle elnökkel szemben Erhardnak elég lesz-e az angol—német kibékülés e látványos bizonyítéka, hiszen az Elyseé-palota ura nem kevesebbet, mint a Moszkva—Párizs viszonyában bekövetkezett javulást és a német kérdésben egyre reálisabb felfogást, sőt e kérdés rendezésének sürgető elhatározását hozza magával. S ha már a rózsáknál kezdtük, emlékezzünk de Gaulle elnök egy évvel ezelőtti nyugat-németországi látogatásakor tett kijelentésére: „Az egyezmények néha olyanok mint a virágok: egy ideig nyílnak, aztán elhervadnak.“ A már akkor is egyre jobban lazuló Bonn—Párizs tengelyre célzott, vajon milyen hasonlattal él majd ezúttal a tábornok-elnök? (tg) 0 Nagy sikere van a Budapesti Nemzetközi Vásrnak. A már nagy nemzetközi elismerésnek örvéndő vásáron több mint harminc ország, — köztünk hazánk is — kiállította legújabb ipari termékeit. • Ülésezett az EFTA tanácsa. Bécsben ülést tartott az Európai Szabadkereskedelmi Táruslás miniszteri tanácsának értekezlete, amelynek napirendjén Nyugat-Európa gazdasági egyesítésének kérdései, a Közös Piac és az EFTA közti viszályok szerepéitek. 0 KGST-égyüttműködés az építészetben. Lipcsében ülésezett a KGST építészeti állandó bizottsága, amelyen a tagállamok képviselői az 1966—1970. évi tevékenységének irányvonaláról, a tudományos-műszaki kutatások öszszehangolásának távlati tervéről, valamint a bizottság tevékenységéről és jövő évi tervéről tárgyalt. 0 Űjabb merényletet kíséreltek meg de Gaulle ellen. A francia belügyminisztérium bejelentette, hogy, ha£ személyt tartóztattak le, akiket de' Gaulle ellenes összeesküvéssel és az elnök ellen előkészített merénylet tervével vádolnak. A titokzatos India - titok nélkül ■ a Az utóbbi hónapokban az 11 élelmiszer-termelés krónikus ■ * * lemaradása spekulációkra és törvényellenes árurejtegetésre vezetett. Ezt követte az árak felszökése, ami a kisember gazdasági egyensúlyát is veszélyezteti, minthogy a lakosság nagy része csak annyit keres, amennyi éppen a legszükségesebb életszükségletek fedezésére elégséges. Nyilvánvaló, hogy a földművelésben a gabonakereskedelem-ellenőrzésében elkerülhetetlen a drákói rendszabályok egyidejű bevezetése. Vajon képes lesz-e erre az indiai kormány? A mai' India egyik égető kérdése ez. Négy év alatt a lakosszaporulat Franciaország népességével vetekszik Az első számú feladat: a lakosság élelmezése, tekintve, hogy évenként a szaporulat megközelíti a 2 °/o-ot. Nem mondható, hogy a születések száma emelkednék, sőt az 1931—1940 közötti 45 ezrelékről az 1951—1960-as években 41,7 ezrelékre csökkent. Ellenben az említett két évtizedben — s ez a független India becsületére válik - a halálozások arányszáma 31,2 ezrelékről 22,8 ezrelékre süllyedt. Ami a népesedést illeti, a tervezési kormánybiztos mostani becslése szerint a következő lesz: • 1966-ban 495 millió lakos (a 3. ötéves terv végén), 0 1971-ben 560 millió lakos (a 4. ötéves terv végén), 0 1976-ban 630 millió lakos. Tehát az elkövetkező években az átlagos évi szaporulat 13 millió lakosra tehető. így a mezőgazdasági termelés pangásával vagy nagyon lassú fejlődésével lehet számolni. Az élelmiszercikkek termelésében elért eddigi előrehaladás három tényezőnek köszönhető: az öntözésnek (az első ötéves terv óta az öntözött területek terjedelme megkétszereződött), a műtrágyák használatának és az osztályozott vetőmagoknak. De itt még hiányosságok is vannak. A „Times of India“ nemrég azt írta, hogy a nehézségek onnan származnak, hogy a parasztok nagy része „nem volt hajlandó műtrágyát használni“ és ezt konzervatív felfogásuknak és hagyománytiszteletüknek tulajdonította. Nem vitás, hogy ebben az kivételesen jó lesz, kétségkívül enyhíteni fogja. Pillanatnyilag a nagy városokban és számos vidéken a gabonaféléket, amelyek az élelmezés alapjai, személyenként és naponként 340 grammban adagolják, ellenben az élelmezési szakértők véleménye szerint 700 gramm volna szükséges. Ezen az évi 5 millió tonna, főképpen az Amerikai Egyesült Államoktól származó behozatal se változtat. A különböző pártok, mint a komJEAN-EMILE VIDAL különtudósító riportja okoskodásban van valami igazság is. A lényeg azonban az, hogy a szegény parasztnak és a tanyabérlőnek (aki a sovány aratás felét köteles átengedni) nincs meg a szükséges anyagi fedezete arra, hogy műtrágyát vásárolhasson, s ezért még a legkisebb mértékben sem akarják magukat uzsorakamatos adósságba verni. A hitelszövetkezetek egy kissé föllendültek, de az általuk nyújtott hitelek végösszege jelenleg nem haladja meg az indiai parasztság tartozásának 8 %-áfe"Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kölcsönök 92 °/o-át uzsorások szolgáltatják magas haszonrészesedésre, ami már eleve minden effajta beruházást csíráján ban pusztulásra ítél. Az ez irányú kutatások igazolják, hogy a hitelszövetkezetek által nyújtott hitelek fő haszonélvezői a jómódú és zsírosparasztok, akiknek elegendő vagyonuk van arra, hogy a visszafizetésre biztos kezességet nyújtsanak. Ilyen körülmények között — bármilyen változás elképzelhetetlen — a hitelszövetkezetek a gazdagokat segítik a további gazdagodásban, míg a szegények viszonylag még szegényebbé válnak. A napi fejadag — egy csésze rizs munista párt és a kongresszusi párt baloldala, olyan sürgős intézkedéseket szorgalmaznak, mint a gabonakereskedelem állami monopóliummá nyilvánítását, ami véget vetne a rejtegetésnek és az üzérkedésnek. A termelők részére követelik a garantált felvásárlási árak biztosítását és az eladási árak rögzítését. Ha ezeket a sürgős rendszabályokat nyomban követné a földosztás, a szegény parasztoknak és a mezőgazdasági munkásoknak,'a farmok és a majorok bérlőinek a védelme — akik jelenleg a földbirtokosok kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva —, a méltányos adósságtörlesztés, számos, állami farm alapítása, valamint a dolgozó parasztoknak nyújtandó kölcsönök, ezek — minden bizonnyal — Indiában a mezőgazdasági termelés gyors fellendülését eredményeznék. Kerala kommunista kormányzata által 1959-ben kihirdetett földreform — mellyel a pártok nagy többsége, valamint az akkor még Nehru elnöksége alatt álló kormányzat is szembeszállt — se kecsegtet valami sok derűlátással. Nem valami csodaszer a születések ellenőrzése sem Indiában most súlyos élelmezési vál- A Tervező Bizottság egyik szakos? ság van. Ezt az idei aratás, ha valóban tályának az a feladata, hogy a születések számát ellenőrizze. Ennek az akciónak a törvényessége az • indiai törvényben még csak főbb vonalakban sincs megindokolva. A Születéseket Ellenőrző Hivatal igyekszik népszerűsíteni az óvszerek használatát. Ezeket több mint 10 000, érre a célra berendezett központban osztogatják. Ezenkívül nagyban propagálják az operáció útján való magtalanítást (sterilizálást) is. 1963. január végéig 210 000 férfi és 125 000 asszony volt mesterségesen magtalanítva. Azóta ez még jobban elterjedt. A Tervező Bizottság alelnöke, Shri Asoka Mehta tavaly júniusban kijelentette, hogy rövidesen lehetséges lenné 500 000, sőt egy millió magtalanítási operáció is. A magtalanítást (sterilizációi) mint sorsdöntő eszközt, valamint Mehta programnyilatkozatának egyes pontjait csak kétkedéssel lehet fogadni: „Meg vagyok győződve, hogy felismerik, hogy a néprajzi robbanóerő a falakon belüli ellenségünk. A népesség szaporulata, mint a sötétben bújkáló tolvaj, megfoszthat bennünket mindattól, amit nap nap után valósítottunk meg közgazdaságunk fellendítésében. Ha a népszaporulat a csökkenő elhalálozások arányában ellenőrzés nélkül fog tovább folytatódni, nem kerülhetjük el a szociális megrázkódtatásokat és a politikai lázadásokat ...“ A születések ellenőrzése egyáltalán nem felel meg az indiai nemzetgazdaság bizonyos fejlesztési követelményeinek; erre csak egy valódi földreform és a monopóliumok gyarapodásának a leállítása lenne alkalmas, melyeket a hatalom saját érdekeinek a szolgálatába állított. A monopóliumok a nemzeti érdekeket is veszélyeztetik. A születések ellenőrzése sose lesz. valami csodaszer „a szociális megrázkódtatások és a politikai lázadások ellen ‘, amint azt az indiai burzsoázia egy része kitalálta, vagy talán hiszi is. A l'HumanitébőI fordította: Kapás Ferenc SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. május 29.
