Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-29 / 21. szám

Egy héttel ezelőtt a szovjet diplomácia megélénküléséről szóltunk, amely lényegében elmozdította a holt pontról a világpolitika érezhető stagnációját. Ez a kontstruktív irányzat azóta újabb fejezettel bővült', hiszen az amerikaiak dél-vietnami és latin-amerikai politikájával kap­csolatban kiadott TASZSZ-közlemény nemcsak állásfoglalást jelent az említett kérdésekben, hanem egyúttal komoly figyelmeztetés is mindazok számára, akik a népek szabadságának és békéjének sorsával oly felelőt­lenül bánnak. Ez a legújabb szovjet állásfoglalás azért is helytálló, mert különösen Indokínában tovább fokozódik a háború kiszélesedésének veszélye, noha a Johnson-kormány külpolitikáját egyre komolyabb bírálatok érik az Egyesült Államok határain belül is. Az erőszak és megtorlás elutasítása Az emberiség békéjét féltő haladó világközvélemény egységes álláspont­jaként tekinthető azt a múlt héten kiadott XASZSZ-nyilatkozatot, amely határozott és éles formában veti fel az amerikai vezetők felelőségét a nemzetközi politikában jelentkező fe­szültségért és ugyanakkor nyomaté­kosan figyelmezteti az Egyesült Álla­mok politikájának irányítóit agresszív cselekedeteik esetleges következmé­nyeire. A hivatalos szovjet álláspont kifejtésére Johnson elnöknek az a beszéde adott alkamat, amely a II. vi­lágháború befejezésének huszadik év­fordulója alkalmából hangzott el. Ez a beszéd mondanivalójával és hang­nemével tökéletesen beleilleszkedik abba az agresszív amerikai politikába, amely a nemzetközi feszültség enyhí­tése helyett napalm-bombákat és ágyúnaszádokat küld a békés vietnami és dominikai nép ellen. A TASZSZ-nyilatkozat határozottan leszögezi: teljesen hiábavaló az el­nöknek az a próbálkozása, hogy a Szovjetunióval fenntartsa a „koegzisz­­tenciát“, ha ezzel párhuzamosan a vi­lág rendőrének visszataszító szerepére vállalkozik, bombatámadásokat intéz a VDK ellen és polgárháborút uszít a Dominikai Köztársaságban, továbbá bátorítja a nyugat-német militaristá­kat, akik az NDK bekebelézésére ké­szülnek. A szovjet nyilatkozat híven tükrözi a mi közvéleményünk felfogását is, amikor megállapítja: minden olyan kísérlet, hogy Európában vagy a világ más részein kibontsák a szocializmus elleni „keresztes hadjárat“ lobogóját, dicstelen kudarccal végződne mind­azok számára, akik az ilyen hadjáratot kitervezték. Tovább tart a vietnami válság Az előbbiekben ismertetett szovjet nyilatkozat különösen az amerikai imperializmus indokínai mesterkedé­seit bélyegzi meg, s tegyük hozzá, hogy ez a figyelmeztetés nagyon is időszerű. Hogy miért, arra a legújabb dél-vietnami események kommentár nélkül is megadják a választ: egy­hetes szünet után ismét kiújultak az amerikai bombatámadások a VDK el­len, sőt Washington újabb katonai egységeket indított Dél-Vietnamba. Közben Saigonban újabb puccs-kí­­sérlet zajlott le, amely azt bizonyítja, hogy az amerikai dollármilliókra tá­maszkodó délvietnami rezsim uralko­dó köreiben ádáz küzdelem folyik a hatalomért. Az amerikaiak veszélyes délvietnami politikája egyre nagyobb felháboro­dást vált ki világszerte. E megállapí­tás alól nem képez kivételt még a hi­vatalos francia politika sem, hiszen de Gaulle elnök nemrég befejezett országjáró körútja során több alka­lommal is azt hangoztatta, hogy az amerikai akciók folytán egyre aggasz­­tóbbá válik a vietnami helyzet, ame­lyet a tábornok szerint nem fegyve­rekkel, hanem a zöld asztalnál kell rendezni. Hivatalos nyilatkozatban ítélte él az amerikaiak sorozatos bombatáma­dásait a közelmúltban hetvenedik szü­letésnapját ünneplő Ho Csi Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke is, aki az „Unitá“ című olasz kommunista lapnak adott interjújában kijelentette: A döntő erő azoknak az oldalán áll, akik igazságos ügyért har­colnak, míg az agresszorok elkerül­hetetlenül vereségre vannak kárhoz­tatva. ... Viszonylagos nyugalom Dominikában Május 25-én ,,Afri­ka felszabadulásá­nak napjáról" emlé­keztek meg világ­szerte. Mint isme­retes, két évvel ez­előtt az afrikai or­szágok kormányfői­nek Addis Abeba-i értekezlete elfogad­ta az Afrikai Egy­ség Szervezetének alapokmányát. Fel­vételünkön afrikai nők az egyenjogú­ságért tüntetnek. Új elnök Ausztriában Az elmúlt vasárnap lezajlott osztrák választások során ismét ezúttal már negyedszer a szocia­lista párt jelöltje győzött. Franz Jonas, Bécs szocialista polgár­­mestere személyében az egykori segédmunkás nyolc gyermekének egyike került a köztársasági elnöki székbe. A rendkívül szoros párharcból (mindössze 60 000 szavazattal töb­bet a Néppárt jelöltjével, Gorbach­­al szemben) győztesként kikerült 66-éves politikus nemcsak a há­ború utáni osztrák szocialista el­nökök hagyományának folytatója, hanem józansága, a semlegesség elvét szigorúan valló nézete egy­ben biztosíték azon erőkkel szem­ben is, amelyek Ausztriát telje­sen az Európai Gazdasági Kö­zösség táborába szeretnék bevonni. Az Osztrák Kommunista Párt tagjai Jónást támogatták a válasz­tási kampányban és őrá adták le szavazatukat is. V- A dominikai helyzet politikai ki­bontakozását illetően az amerikai el­képzelések egyelőre csődöt mondot­tak. Johnson elnök „tényfelderítő“ missziójának tagjai eredmény nélkül tértek vissza Washingtonba, mert az elnök által kijelölt két feladat közül egyiket sem sikerült megoldaniuk. Mint ismeretes, az elnök különleges katonai tanácsadója vezette bizottság először azt szerette volna bebizonyí­tani, hogy a dominikai felkelést kom­munisták szervezték, a másik feladat pedig egy „koalíciós kormány“ meg­teremtése volt, miután a két szemben álló dominikai fél egyaránt elutasítot­ta a Washingtonban összeállított kor­mánylistát. S bár a dominikai helyzetben vi­szonylagos nyugalom állt be, a latin­amerikai országok hangulata nyugta­lan, sőt forróvá alakult át. Az ame­rikaiak dominikai partra szállása te­hát ellenkező hatást váltott ki, mint ahogy azt Washingtonban remélték: nemcsak hogy nem szilárdította meg az USA helyzetét az általa ellenőrzött féltekén, hanem olyan folyamatot in­dított el, amely végleges vereségre kárhoztatja a Fehér Ház egész dél­vietnami politikáját. Újabb tövis a „rózsa“ között ... s akit szúr, ismét csak Bonn az. De tegyük félre a költőtől kölcsönzött szavakat és nézzük a puszta tényeket. Az angol uralkodó pár tizenegy­napos nyugat-németországi sok hűhó­val kísért látogatását még a londoni Express is a brit korona nyugatnémet választási célokra való kikölcsönzésé­nek nevezte. Ezzel lényegében kifogta a szelet mind a két vezető nyugat­német politikai párt vitorláiból, jól­lehet Erhard kancellár legalább a Bonn—Kairó vitában elszenvedett sú­lyos vereség következtében megingott tekintélyét látta a királynő diadalút­­jának sikerében. Ezek után azonban jogosan vetődik fel a kérdés, vajon a Bonnba készülő de Gaulle elnökkel szemben Erhard­­nak elég lesz-e az angol—német ki­békülés e látványos bizonyítéka, hi­szen az Elyseé-palota ura nem keve­sebbet, mint a Moszkva—Párizs viszo­nyában bekövetkezett javulást és a német kérdésben egyre reálisabb fel­fogást, sőt e kérdés rendezésének sürgető elhatározását hozza magával. S ha már a rózsáknál kezdtük, em­lékezzünk de Gaulle elnök egy évvel ezelőtti nyugat-németországi látoga­tásakor tett kijelentésére: „Az egyez­mények néha olyanok mint a virágok: egy ideig nyílnak, aztán elhervadnak.“ A már akkor is egyre jobban lazuló Bonn—Párizs tengelyre célzott, vajon milyen hasonlattal él majd ezúttal a tábornok-elnök? (tg) 0 Nagy sikere van a Budapesti Nemzetközi Vásrnak. A már nagy nemzetközi elismerésnek örvéndő vá­sáron több mint harminc ország, — köztünk hazánk is — kiállította leg­újabb ipari termékeit. • Ülésezett az EFTA tanácsa. Bécs­ben ülést tartott az Európai Szabad­kereskedelmi Táruslás miniszteri ta­nácsának értekezlete, amelynek napi­rendjén Nyugat-Európa gazdasági egyesítésének kérdései, a Közös Piac és az EFTA közti viszályok szerepéi­tek. 0 KGST-égyüttműködés az építé­szetben. Lipcsében ülésezett a KGST építészeti állandó bizottsága, amelyen a tagállamok képviselői az 1966—1970. évi tevékenységének irányvonaláról, a tudományos-műszaki kutatások ösz­­szehangolásának távlati tervéről, va­lamint a bizottság tevékenységéről és jövő évi tervéről tárgyalt. 0 Űjabb merényletet kíséreltek meg de Gaulle ellen. A francia belügy­minisztérium bejelentette, hogy, ha£ személyt tartóztattak le, akiket de' Gaulle ellenes összeesküvéssel és az elnök ellen előkészített merénylet ter­vével vádolnak. A titokzatos India - titok nélkül ■ a Az utóbbi hónapokban az 11 élelmiszer-termelés krónikus ■ * * lemaradása spekulációkra és törvényellenes árurejtege­­tésre vezetett. Ezt követte az árak fel­szökése, ami a kisember gazdasági egyensúlyát is veszélyezteti, minthogy a lakosság nagy része csak annyit ke­res, amennyi éppen a legszükségesebb életszükségletek fedezésére elégséges. Nyilvánvaló, hogy a földművelésben a gabonakereskedelem-ellenőrzésében elkerülhetetlen a drákói rendszabá­lyok egyidejű bevezetése. Vajon képes lesz-e erre az indiai kormány? A mai' India egyik égető kérdése ez. Négy év alatt a lakosszaporulat Franciaország népességével vetekszik Az első számú feladat: a lakosság élelmezése, tekintve, hogy évenként a szaporulat megközelíti a 2 °/o-ot. Nem mondható, hogy a születések száma emelkednék, sőt az 1931—1940 közötti 45 ezrelékről az 1951—1960-as évek­ben 41,7 ezrelékre csökkent. Ellenben az említett két évtizedben — s ez a független India becsületére válik - a halálozások arányszáma 31,2 ezre­lékről 22,8 ezrelékre süllyedt. Ami a népesedést illeti, a tervezési kormánybiztos mostani becslése sze­rint a következő lesz: • 1966-ban 495 millió lakos (a 3. ötéves terv végén), 0 1971-ben 560 millió lakos (a 4. ötéves terv végén), 0 1976-ban 630 millió lakos. Tehát az elkövetkező években az átlagos évi szaporulat 13 millió lakos­ra tehető. így a mezőgazdasági termelés pan­gásával vagy nagyon lassú fejlődésé­vel lehet számolni. Az élelmiszercikkek termelésében elért eddigi előrehaladás három té­nyezőnek köszönhető: az öntözésnek (az első ötéves terv óta az öntözött területek terjedelme megkétszerező­dött), a műtrágyák használatának és az osztályozott vetőmagoknak. De itt még hiányosságok is vannak. A „Times of India“ nemrég azt írta, hogy a nehézségek onnan szár­maznak, hogy a parasztok nagy része „nem volt hajlandó műtrágyát hasz­nálni“ és ezt konzervatív felfogásuk­nak és hagyománytiszteletüknek tu­lajdonította. Nem vitás, hogy ebben az kivételesen jó lesz, kétségkívül eny­híteni fogja. Pillanatnyilag a nagy vá­rosokban és számos vidéken a gabo­naféléket, amelyek az élelmezés alap­jai, személyenként és naponként 340 grammban adagolják, ellenben az élel­mezési szakértők véleménye szerint 700 gramm volna szükséges. Ezen az évi 5 millió tonna, főképpen az Ame­rikai Egyesült Államoktól származó behozatal se változtat. A különböző pártok, mint a kom­JEAN-EMILE VIDAL különtudósító riportja okoskodásban van valami igazság is. A lényeg azonban az, hogy a szegény parasztnak és a tanyabérlőnek (aki a sovány aratás felét köteles átengedni) nincs meg a szükséges anyagi fedeze­te arra, hogy műtrágyát vásárolhas­son, s ezért még a legkisebb mérték­ben sem akarják magukat uzsora­kamatos adósságba verni. A hitelszö­vetkezetek egy kissé föllendültek, de az általuk nyújtott hitelek végösszege jelenleg nem haladja meg az indiai parasztság tartozásának 8 %-áfe"Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kölcsönök 92 °/o-át uzsorások szolgáltatják ma­gas haszonrészesedésre, ami már ele­ve minden effajta beruházást csíráján ban pusztulásra ítél. Az ez irányú kutatások igazolják, hogy a hitelszövetkezetek által nyúj­tott hitelek fő haszonélvezői a jómódú és zsírosparasztok, akiknek elegendő vagyonuk van arra, hogy a vissza­fizetésre biztos kezességet nyújtsa­nak. Ilyen körülmények között — bár­milyen változás elképzelhetetlen — a hitelszövetkezetek a gazdagokat se­gítik a további gazdagodásban, míg a szegények viszonylag még szegényeb­bé válnak. A napi fejadag — egy csésze rizs munista párt és a kongresszusi párt baloldala, olyan sürgős intézkedéseket szorgalmaznak, mint a gabonakeres­kedelem állami monopóliummá nyil­vánítását, ami véget vetne a rejtege­tésnek és az üzérkedésnek. A terme­lők részére követelik a garantált fel­­vásárlási árak biztosítását és az ela­dási árak rögzítését. Ha ezeket a sürgős rendszabályokat nyomban követné a földosztás, a sze­gény parasztoknak és a mezőgazda­­sági munkásoknak,'a farmok és a ma­jorok bérlőinek a védelme — akik jelenleg a földbirtokosok kénye-ked­­vének vannak kiszolgáltatva —, a méltányos adósságtörlesztés, számos, állami farm alapítása, valamint a dol­gozó parasztoknak nyújtandó kölcsö­nök, ezek — minden bizonnyal — In­diában a mezőgazdasági termelés gyors fellendülését eredményeznék. Kerala kommunista kormányzata által 1959-ben kihirdetett földreform — mellyel a pártok nagy többsége, valamint az akkor még Nehru elnök­sége alatt álló kormányzat is szembe­szállt — se kecsegtet valami sok de­rűlátással. Nem valami csodaszer a születések ellenőrzése sem Indiában most súlyos élelmezési vál- A Tervező Bizottság egyik szakos? ság van. Ezt az idei aratás, ha valóban tályának az a feladata, hogy a szüle­tések számát ellenőrizze. Ennek az akciónak a törvényessége az • indiai törvényben még csak főbb vonalakban sincs megindokolva. A Születéseket Ellenőrző Hivatal igyekszik népszerűsíteni az óvszerek használatát. Ezeket több mint 10 000, érre a célra berendezett központban osztogatják. Ezenkívül nagyban pro­pagálják az operáció útján való mag­­talanítást (sterilizálást) is. 1963. ja­nuár végéig 210 000 férfi és 125 000 asszony volt mesterségesen magtala­­nítva. Azóta ez még jobban elterjedt. A Tervező Bizottság alelnöke, Shri Asoka Mehta tavaly júniusban kijelen­tette, hogy rövidesen lehetséges lenné 500 000, sőt egy millió magtalanítási operáció is. A magtalanítást (sterilizációi) mint sorsdöntő eszközt, valamint Mehta programnyilatkozatának egyes pont­jait csak kétkedéssel lehet fogadni: „Meg vagyok győződve, hogy fel­ismerik, hogy a néprajzi robbanóerő a falakon belüli ellenségünk. A népes­ség szaporulata, mint a sötétben búj­­káló tolvaj, megfoszthat bennünket mindattól, amit nap nap után valósí­tottunk meg közgazdaságunk fellendí­tésében. Ha a népszaporulat a csök­kenő elhalálozások arányában ellen­őrzés nélkül fog tovább folytatódni, nem kerülhetjük el a szociális meg­rázkódtatásokat és a politikai lázadá­sokat ...“ A születések ellenőrzése egyáltalán nem felel meg az indiai nemzetgazda­ság bizonyos fejlesztési követelmé­nyeinek; erre csak egy valódi föld­reform és a monopóliumok gyarapodá­sának a leállítása lenne alkalmas, me­lyeket a hatalom saját érdekeinek a szolgálatába állított. A monopóliumok a nemzeti érdekeket is veszélyeztetik. A születések ellenőrzése sose lesz. valami csodaszer „a szociális megráz­kódtatások és a politikai lázadások el­len ‘, amint azt az indiai burzsoázia egy része kitalálta, vagy talán hiszi is. A l'HumanitébőI fordította: Kapás Ferenc SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. május 29.

Next

/
Thumbnails
Contents