Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-29 / 21. szám
Vonatunk a Transzv___ | Skandinávia-express _X.il!« I este nyolckor nekilódult a nagy útnak. Malmö és a sarkkörön messze túlfekvö híres norvég kikötő, Narvik között közlekedik. Útvonala 1600 km. A vonatablakból mégegyszer végignézzük a megszámlálhatatlan fényforrástól ragyogó hatalmas város éjszakai panorámáját. Egyre távolodnak a fények, egyre ritkul a látnivaló. A kényelmes és szerfölött tiszta hálókocsi ágyán a vasútigazgatóságtól kapott térképet tanulmányozzuk. A menetrend szerint reggel hétre érünk Stockholmba. Kár, hogy éjszaka utazunk, mert a vidékből semmit sem látunk. Ám közvetlenül Malmö után kisiklott egy tehervonat, s emiatt fél éjszakát vesztegeltünk. Ezek után alkalmunk nyílott ismerkedni a tájjal. Ahogy mind északabbra és északabbra kerültünk, úgy szaporodott az erdő a kisebb-nagyobb tavak, fogyott a szántóföld. A falvak, a házak csaknem kivétel nélkül erdőségek ölén húzódnak meg. Nagyon csinos, ízléses épületek, sok a vikendház és a nyaraló, különösen az ezernyi tavacska vagy tó partján. Az erdő többsége fenyő, és fehértörzsű nyír. A táj mégsem mondható ridegnek, ellenkezőleg: bájos és kellemes. Az erdő-övezte tavak partján feltűnően sok a tornyos, középkori lovagvilág emlékeit idéző várkastély, de közülük egyik sem romos, mind karbantartott és féltve őrzött műemlék. Itt a síkság már komoly hegyekké gyűrődött, s az erdőtakaró alól fehér sziklák meredeznek elő. Közeledünk a nagy északi metropolishoz, Stockholmhoz. Kiterjedt iparvidéken hatalmas gyártelepek közt járunk, itt-ott ismert cégfeliratok: Alfa-Laval, Volvo stb. Azután szebbnél szebb kertes villák sorakoznak. Itt is, ott is hidakon tavak közé ékelődött keskeny földnyelveken visz a vonat, s teljes szépségében előttünk a svéd világváros felejthetetlen panorámája, ezernyi tornya, ezernyi orma, rengeteg épületekkel tarkított apró szigete. Stockholm nem mai város. Több mint hétszáz éves, 1252-ben alapították, de 1634-ben, amikor az ország fővárosa lett, csupán 9000 lelket számlált. A század elején 300 000 lakosú város, ma pedig 12 külvárosával együtt 1 millió 100 ezer embernek ad otthont. Igazi világváros képét nyújtja már a vonatablakból is. Az ódon és a modern épületóriások között végtelennek tűnő hídsoron végre a főpályaudvarra érünk. A mozgólépcsők egész során át jutunk a kijárathoz. Autóbuszunk lassan halad, hogy minél többet láthassunk az első találkozáskor is. A pályaudvarral szemben Continental luxushotel épülete nyitja meg a hipermodern felhőkarcolónak beillő új épületek nagy-nagy csoportját. A modern építészet minden szépsége benne van, s ennek ellenére disszharmóniában van a régi üzleti belvárossal, melynek utcái jóval szőkébbek, de nem kevésbé díszesek. Minduntalan hidakon és tó-, illetve tengerparton haladunk. A forgalom kábítóan nagy, az útkereszteződéseket az alul- és felüljárók labirintusával oldották meg. Bizony, nem nagy élvezet lehet itt a gépkocsi-vezetés. Talán csak a skandináv nép határtalan fegyelmezettségének köszönhető, hogy a forgalom zavarmentes, melyet kizárólag a jelzőlámpák irányítanak. A tenger keskeny öbölnyelveit kígyó módjára nyújtja a belváros belsejéig, s így szinte egészen valószinütlenül hatnak a csaknem a város szívében horgonyozó hatalmas tengerjárók, amelyek a Stockholm és Helsinki közötti forgalmat bonyolítják le. Keskeny földnyelven át az édesvizű Malőrén tó és a tenger találkozásán túl elterülő sziklás szigeten, csenevész fákkal és bozóttal benőtt sziklafal tövén épült vadonatúj hotel előtt állunk meg. A nyáron helyezték üzembe ezt a 365 fürdőszobával ellátott pazar épületet. Ötödik emeleti ablakunkból mesébe illő kilátás nyílik az egész fővárosra. Bár esik az eső, autóbusszal máris városnézésre indulunk. Végigjárjuk a főváros szívében fekvő szigetet, hol a királyi vár, vele szemben a parlament, a fő középületek és a legszebb stockholmi katedrális található. Mindegyik külön-külön kis építészeti remekmű. Végigjárjuk a modern sokemeletes üvegből, betonból készült épülettömbök negyedét, a „Centrum"ot. A nap fénypontja a világhírű városháza megtekintése, ahol teremrőlteremre jártunk. Nehéz lenne megmondani melyik helyiség a szebb a 19 millió apró aranyozott mozaikkockával burkolt „aranyterem“-e, vagy a televízió képernyőjéről ismert híres csarnok, ahol a Nobel-díjak átadása történik. Órákig lehetne gyönyörködni egy-egy csarnok vagy oszlopsor faragványaiban, a díszítőelemek gazdag, de fennkölt összhangjában. Közben besötétedik, s kigyúl Stockholm ezernyi fénye a tarka csillogó-villogó fényreklámok tengernyi sokasága. Órákon át csodáljuk észak e gyöngyszemét. A következő nap teljés egészében Stockholmé. Későn, fél kilenc .tájban virrad, így tíz felé jár az idő, amikor útnak indulunk Ott, hol szigetünk egy keskenyke folyosóval összeölelkezik a szomszédos kicsike szigettel, gyorslift viszi fel az utasokat az utca felett mintegy 90 méter magasságban ívelő karcsú gyaloghídhoz, melynek túlsó vége a sziklahegy csúcsára támaszkodva torkollik a tájat uraló Szent Katalin Székesegyház szomszédságában. Bár itt fenn erős szél dühöng, nem lehet betelni a látvánnyal. Mintha valamilyen színpompás terepasztalon nézegetnénk e csodálatos nagyvárosnak makettjét. A szárazföld közé ékelődött öblök és tavak olyannak tűnnek, mint eső után a fák levelein terpeszkedő kövér vízcseppek. A tavak kékjét hatalmas hattyúk gyanánt fehértestű hajók tarkítják, amelyek egészen a város szívéig beúsznak. Mint a budai vár a Dunában, úgy nézegeti magát a svéd királyi palota a tengerben. Olyan ez a látvány, ami egész életre emlékezetünkbe vésődik. Az utolsó délután a Csehszlovák Nagykövetség dolgozójával beszélgettünk. A svéd bel- és külpolitikai viszonyokkal, valamint hazánk és Svédország kapcsolatainak alakulásával ismertetett meg bennünket. Kéthetes skandináviai utazásunk ezzel befejeződött. A repülőtér fele tartó autóbuszból még egyszer végignézzük ezt a ragyogó, a háború zajától távol, a termékeny békében hatalmassá nőtt metropolist. Bennsőnkben egymást váltogatják az érzések. Mögöttünk a rengeteg élmény, előttünk a Stockholm—prágai repülőút minden izgalma. A többség még nem ült repülőgépen, de izgalmát senki a világért el nem árulná. A feszültség nem enyhül akkor sem, amikor a repülőn ülünk s a stewardes a „Rudé právo“-t nyújtja kedvesen. Feldübörögnek a motorok, s a hatalmas szovjet gép nekilódul a pályának. Egyre szédítőbb a sebesség, egyre bőszebb a motorok zaja, s azon vesszük észre magunkat, hogy a föld már messze alattunk maradt. Nyolcezer méteres magasságban repülünk. Szinte nem is hiszi az ember, hogy repülőben ül, oly simán, egyenletesen úszik az óriásmadár, öt óra volt, hogy a gép a levegőbe emelkedett, s alig múlott negyed hét, amikor földet értünk Berlinben a Schönefeldi repülőtéren. Egyórás technikai pihenő következett, majd újabb negyvenöt perc után feltűntek az „Arany Prága“ hívogató fényei. Megkönnyebbülten lélegzőnk fel mindannyian. Újra otthon vagyunk. Még sohasem éreztük át ilyen mélyen a közmondást: „Mindenütt jó, de legjobb otthon.“ (VÉGE.) Ivadékgondozás a halak világában Mindnyájan tudjuk, hogy a madarak utódaik felnevelésére és védelmük biztosítására fészket építenek; de bizonyára kevesen tudják, hogy van fészekrakó hal is. Az utódok világrahozatala, gondozása és felnevelése úgyszólván az egész állatvilágra jellemzően a nőstények feladata, de hogy van olyan állatfaj — méghozzá a halak között —, melynek a hímje „szül“, az már szinte hihetetlennek .tűnik. Pedig való igaz. Közép-Európa édesvizeiben és a Keleti-tenger sekélyebb partmenti vizeiben él egy alig 8 cm hosszúságú halacska a tüskés pikó (Gasterosteus aculeatus). A hal hátán három, a hasán pedig egy felállít- Tüskés pikó (Gas-ható tüskéje van, terosteus aculea-ezekkel igen kotus), a fészekrakó moly sebeket okozhal. hat támadóján. El(A szerző rajzajlensége ezért úgyszólván egyáltalán nincsen, mivel még a legvérszomjasabb halnak sincsen gusztusa erre a tüskés falatra. Színe nagyon szép. Háta kékeszöld, oldala világoszöld, hasi része narancssárga. Színét hangulata szerint tudja változtatni. Ha felingerlik, az oldalsó zöld színek vörösen izzanak, de az izgalom elmúltával visszanyeri színét. Nász idején a torka és a hasi oldala meggypirosra változik. A tüskés pikó összeférhetetlen, verekedő természetű hal. Ez az apró halacska ivadékgondozásáról nevezetes. A hím tyúktojás, vagy ökölnagyságú fészket épít a vízmeder valamely nyugodtabb részén a vízinövények vagy sziklák közé és azt' féltékenyen őrzi. A fészek annyira ellenálló, hogy még az erős hullámzás sem képes elmosni, mivel a felhasznált növényi rostokat a hal ragadós veseváladékával ragasztja egymáshoz és az aljazatra. A fészek minden oldalról zárt, csak egy keskeny bejárata van. A kis építész munkája befejeztével azonnal útra kel, hogy nőstényt szerezzen. Kiválasztottját — ha szépszerével nem megy, hát erőszakkal betuszkolja a fészekbe, majd őrt áll a bejárat nyílásánál. A bezárt nőstény tehát ikrát rak a fészekbe, s mivel a bejáraton át nem tud eltávozni, a bejárattal ellentétes oldalon ütött nyíláson át szökik meg. A hím ezután az ikrákat megtermékenyíti, feldúlt otthonát rendbehozza, majd ismét nekivág, hogy a megszökött nőstény helyett másikat szerezzen. Ezt mindaddig folytatja, míg a fészekben legalább 80—100 ikrát összegyűjt. Ennek megtörténte után a fészek bejáratánál helyezkedik el és minden közeledő élőlényt elzavar. A gondos apa mellúszóinak gyors mozgatásával állandóan friss vizét áramoltai az ikrákra, biztosítva a bőséges oxigénellátást. A mintegy 10 nap elteltével kikelt apróságokra is féltő gonddal őrködik. Szinte mindegyiküket szemmel tartja, s ha valamelyik messzebbre elkalandozik, utánaúszik és a szájába .fogva hozza haza. A Keleti-tenger kivételével Európa majdnem valamennyi partmenti, sekély vízinövényekkel benőtt tengerében él a körülbelül 12 cm hosszú csikóba! (Hippocamus guttulátus). Első látásra szinte nem is hisszük, hogy hallal van dolgunk. Csőrszerű ormány ban végződő feje a sakkjáték lófigurájához hasonlóan, szögben hajlik a törzshöz, valószínűleg a nevét is innen kapta. Fejét és hátát hosszú tüskék védik. Testét nem pikkely, hanem apró csontlapocskák borítják. A csikóhal arról híres, hogy a hímje „szül“. Nász idején a nőstény a hím hasán levő bőrredőbe, az ún. költőerszénybe tojja a kb. 100—200 db apró ikrát. A megtermékenyült ik rák az erszény felduzzadt hámjába süllyednek, ahol vérben dús nyúlványok veszik körül. Ezeken át táplálja a hím a petéket. Az ikrák gyorsan fejlődésnek indulnak és a peteburkon belül rövidesen megjelenik az ivadékok feje és két nagy szeme is. A kikelt apróságok egy ideig még bent maradnak az erszényben, míg csak a szikzacskójuk tartalma el nem fogy. Amint a halacskák nőnek, a költőerszény is mindjobban dagad, végül már szinte a pattanásig feszül, a hím már alig tud mozogni. Ekkor lesülylyed a tengerfenékre, ott hanyattfekszik, a fejével és a farkával addig nyomkodja feszülő erszényét, míg csak el nem kezdődik a „szülés", és a felpattant erszényből ficánkolva rajzanak ki az érett ivadékok. A fiatalok világrahozatala után a hím ismét felkapaszkodik egy vízinövényre, ahol folytatja egyhangú ülő életmódját Dr. Parraghy Pál Öntözési tapasztalatok Kisújszálláson A Szabad Földműves számára írtai BORY MIKLÖS mezőgazdasági mérnök, a Kisújszállási Dózsa TSZ elnöke A sűrű vetésű évelő takarmánynövényeket is öntözzük Szántóföldjeink jelenlegi terményösszetétele szerint viszonylag kis terület áll rendelkezésünkre az évelő takarmánynövények termesztésére. Ennek az az oka, hogy pénzforrás céljából, valamint népgazdasági érdekből szántóterületünk 34 %-án búzát, 10 °/o-án rizst termesztünk. Ezen kívül az ipari-, kertészeti- és az abraktakarmány-növények elhelyezése után az évelő szálastakarmány növények részére (lucerna, vöröshere) a szántóterület 15 °/o-a marad. Ilyen kis területen elegendő mennyiségű és jó minőségű zöldtakarmányt és szénát csak öntözés segítségével tudunk termeszteni. A LUCERNA ÖNTÖZÉSE Vidékünkön a lucerna a legértékesebb szálastakarmány-növény. Magas tápanyagtartalma, talajgazdagítő tulajdonsága, valamint értékes magva miatt is szeretjük. Volt olyan év pl. 1962-ben, amikor öntözés segítségével aránylag kis területről (400 — kh) egész állatállományunkat jó minőségű szénával láttuk el, ezenkívül 200 kh harmadik növedékét meghagytuk magnak, melyből terven felül 200 q jó minőségű magot nyertünk, ami több mint fél millió forint terven felüli pénzbevételt eredményezett. A lucerna öntözésekor az alábbiakat tapasztaltuk: telepítésre csak jó erőben lévő, tápanyaggal bőven ellátott területet érdemes kijelölni. Mi főleg a tavaszi telepítést alkalmazzuk. Próbálkoztunk már az őszi telepítéssel is. Az esetben sikerült megfelelően az őszi telepítés, ha a fagyok beállta előtt a lucerna megfelelően megerősödött. Ezt őszi esőztető öntözés segítségével értük el. Tapasztalataink szerint helyesebb az első öntözést; esőztető berendezéssel végezni. Hiszen az esőztetővel az öntözést 30—40 ■mm vízadag után befejezhetjük. (Első öntözés alkalmával ez bőségesen elég.) Sávos csörgedező módszerrel viszont a legjobb esetben sem tudunk 80— 100 mm-nél kevesebb vizet adagolni. őszi és tavaszi telepítés előtt a középmélyen (22—26 cm-re) megszántott területet vassimltóval mikroplaníroztuk. Majd egymástól 12—15 m távolságra vízterelő töltéseket készítettünk. Ezeket terelőtöltés készítővel (ridger) eszközöltük. (Hasonlít a hóeltakarító ekéhez.) A töltések között az öntözővíz 12—15 m széles lepelként fátyolszerűen terjed előre. A vetéskor természetesen az egész területet, a terelő-töltéseket is bevetjük, mert a terelő-töltések magassága csupán 8—10 cm, szélessége meg 20—30 cm. A vetést 14—16 kg/kh maggal végezzük. Öntözött körülmények között nem sajnáljuk a magot, mert kismértékű túlöntözés esetén a levegőtlen talajviszonyok miatt ritkul lucernásunk. Az első öntözést kaszálás után, és a tavaszi telepítés esetén is esőztető berendezéssel végezzük. A további öntözéseket pedig sávos csörgedeztető módszerrel. Egy-egy csörgedeztető öntözés alkalmával körülbelül 100 mm csapadéknak megfelelő vízpótlást alkalmazunk. Öntözött körülmények között 30—35 q szénát takarítunk be szemben a szárazművelésű területek 18—20 q/kh termésátlagával. Jobb állami gazdaságok öntözött körülmények között 40 q fölött termelnek khkén’í. Az Öntözési és a Rizsíérmesztési Kutatóintézet Szarvason 50 q/kh feletti szénatermést is elért. Tapasztalataink szerint nitrogéntartalmú műtrágyák használatával a terméseredmény jelentősen fokozható. Külön említést érdemel, hogy mégpróbálkoztunk a magra termesztett lucerna öntözésével is. Eddig a szakirodalom ellenezte a magra termesztett növények öntözését. A mi tapasztalatunk szerint száraz viszonyok között a magrahagyott növedék közvetlen öntözése nem okoz többlet magtermést, az viszont kétségtelen, hogyha a harmadik növedéket hagyjuk magnak és az első növedék után öntözzük a lucernásunkat az a magtermésre igen kedvező hatással lehet. A szár optimálisan kifejlődhet, a szemek teltek. Öntözés nélkül, különösen aszályos időjárás esetén fejletlen maradna a szára és aszottak lennének a szemek. A VŐRÖSHERE ÖNTÖZÉSE a lucerna öntözéséhez hasonlóan történik. Talajelőkészítését, vetését és az öntözés technikáját illetően a lucernához viszonyítva szinte semmi különbséget nem teszünk. A terméseredményt és a beltartalmi értékét illetően nem olyan jó a vöröshere, mint a lucerna, mégis termesztjük, mert igénytelenebb, gyöngébb minőségű talajon is megél. Öntözés szempontjából kevésbé érzékeny. Életrevalóságára jellemző, hogy nálunk a 4 évi rizstetmesztés után is a rizsföldbe vetve közepes termést adott'. Termesztése vidékünkön ezek alapján előnyös. LEGELŐINK öntözését szívesen végezzük. A legelő öntözése gyors és eredménye szemmel látható. Mi az öntözőtelepek megépítését a legelőkön egyszerű módszerrel a célnak megfelelően valósítottuk meg: „bekalitkáztuk“ legelőnket, az öntöző csatornákat pedig szovjet csatornanyitó ekével húztuk meg. Az öntözést itt árasztásos módszerrel végeztük, igen eredményesen. Az öntözés hatására a fűfajták intenzívebb növekedésén kívül megjelentek a különböző füveknél értékesebb, pillangós virágú növényfajok is. A régi „koplaltatókból“ értékes fűfajtákat termő legelő vált. A legelő öntözésekor egy alkalommal 150—200 mm vizet adagolunk. A talajerőutánpótlást szervestrágyázással és műtrágyák adagolásával végezzük. A sűrű vetésű évelő szálastakarmány-növények öntözése termelőszövetkezetünkben nagymértékben segítette a jó terméseredmények elérését. összesítésképpen elmondhatjuk: a cukorrépa, a kukorica, a szálastakarmány-növények öntözése és az öntözés tervezése során leírt tapasztalataink a helyi viszonyok között, különösen a kezdő öntöző üzemek számára szilárd meggyőződésem szerint, tanulságként szolgálhat. Ezért szerény tapasztalataink alkalmazását bátran ajánlom. (Vége folytatásos közlésünknek.) Az öntözött kapáslucerna harmadik növedékét magnak hagytuk. (A szerző felvételé.) 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. május 29.
