Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-29 / 21. szám
üzembe helyezték-az Úrföldi Állami Gazdaság takarmányszárítóját-Királyrévtől néhányszáz méterre a Feketevíz közelében új épület hívja magára a figyelmet. A kőművesek még sürögnek-forognak körülötte, a friss malter szaga a levegőben terjeng, a külső vakolatnak még se hírehamva, de az épület belsejéből gépek zaja hallatszik az udvarra. Emberek jönnek-mennek, a látogatók egymásnak adják a kilincset. Itt van Engel elvtárs, a Calántai Járási Pártbizottság mezőgazdasági titkára, Xonkó elvtárs, az Ürföldi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, Nyitráról a gépszerelők, villanyszerelők és mások. Sokan kíváncsiak a három millió koronás beruházással épült takarmányszárító üzem munkájára. A technikai felszerelés hiánya, s egyéb számtalan akadály ellenére megkezdte működését az Úrföldi Állami Gazdaság forrólevegős takarmányszállító üzeme. Az udvaron dróthálóval magasított pótkocsikat vontatnak a traktorok, telis-tele szecskázott zöldlucernával. A pótkocsik tartalmát az előcsarnokban levő adagoló asztalra fordítják, ahonnan futószalag segítségével kerül a zöldanyag az óriás forgó dobba, a tulajdonképpeni „szárítókemencébe“. Amikor az ember végigtekinti az üzemelés folyamatát, akaratlanul is apáink jövőbelátó, jóslata jut eszünkbe: „Valamikor olyan masinát gyártanak az emberek, mely az egyik végén kaszálja, csépeli a gabonát, a másik végén sült cipók hullnak a földre.“ Bizony, az üzem munkája már megközelíti a jövőbe látók képzeletét. A futószalagra került zöldtakarmány 85—90 %-os víztartalom mellett a dobon áthaladva nyolc perc alatt szárazon, lisztté őrölve ömlik a papírzsákokba. A nagy zajban alig tudunk szót érteni Toncskó Sándorral, az üzem vezetőjével. Ezért invitál, menjünk az irodába, ahová nem ér el a gépek zaja. Útközben mutatja a mellékhelyiségeket, a fürdőszobát, amelyek bizony még üresen meredeznek a belépőre. Az irodában ülőalkalmatosság híján állva beszélgetünk, de Toncskó elvtársat minduntalan zavarják. Hívják telefonon, hívják személyesen. Próbaüzemeltetés idején sok az aprócseprő tennivaló, szükség van a vezetőre. Fő, hogy egyre-másra telnek a zsákok az illatos lucernaliszttel, egyre magasabbra emelkedik a zsákhalmaz a 22 vagont befogadó raktárhelyiségben. Az üzemvezetőtől megtudjuk, hogy 18 °/o-ra rúg a lucernaliszt fehérjetartalma, míg 151 milligramm a karotintartalom. Ez a takarmány orvosságszámba megy. akárcsak az emberek táplálkozásában a méz. A vitaminokban és táplálóanyagokban gazdag lucernaliszt a fiatal állatok, a csibe, kacsa, malac, borjú növekedését szolgáló elsőrendű eledele. Az üzem teljesítőképessége a zöldtakarmány ideális (72—75 %) víztartalma mellett kétszer nyolcórás műszakban két vagonra tehető. A kiszolgáló személyzet a traktorosokat és üzemvezetőt is számítva kilenc fő. Mivel a gazdaság meglévő zöldtakarmány készlete nem biztosítaná az üzem állandó működését, bizonyos feltételek mellett a környék szövetkezetei is számot tarthatnak takarmányszárításra, illetve lucernalisztre. Zöldtakarmány hiányában egyéb mezőgazdasági termék feldolgozását is számításba vette az üzem vezetősége. Az Űrföldi Állami Gazdaság a korszerű takarmányszárító üzembe helyezésével újabb lépést tett a mező-« gazdasági termelés ipari szintre történő emelése terén. Jól jártak a körülötte gazdálkodó szövetkezetek is, mert a magas fehérjetartalmú lucernaliszt, a növendékállatok szinte pótolhatatlan takarmánya. S. G. A takarmányszántó üzem Mozgatóerö: prémium A vícsápapáti szövetkezetben majdnem minden fontosabb munkafolyamatnál megtaláljuk a mozgatóerőt — a prémiumot. Talán a premizálás helyes alkalmazásával magyarázható, hogy a szövetkezetesek sokszor határidő előtt befejezik a munkát', s emellett a minőségben sem találni kifogásolnivalót. Amióta a szövetkezetben rendszeressé vált a premizálás, szinte szemmel láthatólag emelkedik a gazdaság színvonala. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy amíg 1960-ban a piaci termelés 5 080 718 korona volt, 1964-ben már elérték a 7 294 000 koronát. Az össztermelés egy hektár mezőgazdasági területre 1960-ban 6438 korona volt, de 1964-ben már 9047 koronára emelkedett. A vícsápapáti szövetkezet vezetőségének nem az a gondja, hogy kivel végeztesse el a munkát, hanem az, hogy mivel foglalkoztassa a szövetkezeti tagokat. Az 1336 hektáros gazdaságnak 235 állandó dolgozója van. Ennyi embernek naponta munkát' adni még ilyen nagy szövetkezetben is gondot okoz. A helyes szervezés következtében azonban senki sem marad munka nélkül. A vezetőség — tekintetbe véve a szövetkezeti tagok számát — idén is ragaszkodik a növényápolás hagyományos módszereihez. A 117 hektár kukoricát felosztják a tagok között. Fél hektár háztáji föld után 65 árat köteles minden szövetkezeti dolgozó megművelni. A munkák időbeni elvégzéséért prémium jár. A kukorica vetéséért a komplexbrigád tagjai érdemeltek prémiumot'. A traktorosok napi keresetük 6 %-át kapták a fizetésükhöz, ha a „B“ jelzés szerint teljesítették normájukat. Ezenkívül minden hektár bevetéséért 100 koronát kapnak, ebből 60 a traktorosé, ' 40 pedig a segédjéé. Ezt az összeget a kukorica kikelése után egy bizottság ítéli oda a dolgozóknak, ha a vetésben nem találnak kifogásolnivalót. A növényápolással véget ér a tagok gondoskodása a kukoricáról. A betakarítást kombájnnal végzik. A tervezett hektárhozam túllépésé esetén azonban nem feledkeznek meg a tagok szorgalmas munkájáról sem. A tervezett hektárhozam 10 %-os túllépéséért mázsánként 20, a 20 %-os túlteljesítésért pedig 30 korona prémiumot kapnak majd a tagok. Erre a célra több mint 123 ezer koronát irányoztak elő. A 130 hektár cukorrépa vetését még húsvét előtt befejezték'. Jó munkaszervezéssel megelőzték a hosszantartó esőzést, s ezzel kellő feltételt biztosítottak a növény számára. Vetéskor a kukoricánál már bevált premizálási módszert alkalmazták. A teljes gépesítést és a vegyszeres gyomirtást a cukorrépa művelésénél is mellőzik. Magáth József elnök szerint megfelelőbbnek tartják a kézi kapálást, mert így egyrészt foglalkoztatják a szövetkezeti tagokat, másrészt kézzel pontosabban kiritkítják a répát. Ez az indok nehézen fogadható el, főként ha figyelembe vesszük a szövetkezet gépellátását és a traktorosok szakképzettségét. Egy szövetkezeti tagot 85 ár cukorrépa ápolásával bíztak meg. A megfelelő egyelésért hektáronként 100 korona prémiumot kapnak a dolgozók. Ez ösztönzi őket a jó munkára. A betakarítást géppel végzik. így a prémium nagyobb része a traktorosokat illeti. A 130 hektár cukorrépát a terület fekvése és távolsága szerint három részre osztották. Betaka-Billi Sárika, Lehuczky Cecilia, Billi Veronika és Kuna Cecília a dohányt palán t ózzák. rításkör a parcellák alapján határozzák meg a prémium nagyságát. így például az I. számú parcelláról egy Major traktor vezetőjének 240 mázsa árpát kell elszállítania, és csak az ezen felüli teljesítményért kap mázsánként 20 fillér prémiumot. A III. számú parcelláról ugyanennek a traktorosnak 200 mázsa a normája. Az ezen felül elszállított menyiségért kapja a mázsánkénti 20 fillért. > A tervezett hektárhozam túllépéséért 100—105 %-ig 4,50 korona prémiumot kapnak mázsánként a művelők, a 105—110 %-ig pedig 5,40 korona a prémium. A tervezett hektárhozam cukorrépából 440 mázsa. Ez nem kevés, de nem is sok. Hiszen a vícsapapátiak mesterek a cukorrépa termesztésében. 1956-ban Munkaérdemrendet kaptak az 540 mázsás átlagos hektárhozamérf. Tavaly a szárazság ellenére is 437 mázsás termést takarítottak be. Meddig várjanak még? — Mindén tőlünk telhetőt megté’szünk a nagyobb hektárhozam eléréséért. Csakhát... sokszor nem segít sem a szép szó, sem a veszekedés. Nem a szövetkezeti tagokra gondolok. Velük nincs baj. De annál többször összeakad a bajszunk a nyitrai gépállomással. Két éve 36 200 koronáért megvásároltunk ammóniákozáshoz szükséges felszerelést. Három traktorost tanfolyamra küldtünk, hogy szakszerűen dolgozhassunk. Tavaly tíz körömmel kellett kiverekednünk a gépállomástól a szükséges ammóniákot, mert hallani sem akartak arról, hogy egyedül végezzük el ezt a munkát. Idén szintén így van. Még a cukorrépa vetése előtt szerettük volna mégtrágyázni vele a földet, de sehogyan sem tudtunk hozzájutni. A gépállomáson még mindig nem akarnak adni cseppfolyós ammóniákot. Pedig már itt az ideje a sor közötti trágyázásnak is. Erről azonban még a gépállomás kedvéért sem mondunk le — mondja Magáth József. Joggal bosszankodik a szövetkezet elnöke. Hiszen több mint 36 000 koronáért vásárolták a gépet csak azért, hogy saját szakembereikkel dolgozhassanak. S most a nyitrai gépállomás egyszerűen visszautasítja megrendelésüket. Felmerül a kérdés; vajon miért? A gépállomás dolgozói akarják a vícsápapáti szövetkezetben is elvégezni az ammóniákozást? De hát azt sem győzik munkával, amire szerződést kötöttek! Vagy talán a prémium elosztásakor a szerződések mennyiségét veszik figyelembe?... Erre csak a gépállomás illetékes dolgozói adhatnának pontos választ. A vícsápapáti szövetkezet vezetősége egyre türelmetlenebbül várja a gépállomás végleges döntését, mert az idei hozam nem kis mértékben függ ettől a döntéstől — a tagok prémiuma pedig a cukorrépaterméstől. H. ZSEBIK SAROLTA Miért nem kap peszeJa Miklós ? tejpremiumot „Tisztelt elvtársak, 1962 februárjától 1965 január végéig a Zselízi Állami Gazdaság lontói részlegén dolgoztam, mint fejő. Ez év január 10-én felmondtam és a felmondási idő eltelte után a lontói szövetkezetbe léptem át. A múlt év után a többi fejők, attól függően, hogyan teljesítették tervüket, tejprémiumot kaptak. Bár én is ledolgoztam az évet, mégsem kaptam egy fillért sem. Kérdezem, jár-e prémium?“ Ennyit idézünk Peszeki Miklós terjedelmes leveléből. A helyszíni szemlén megállapítottuk, hogy Peszeki Miklós ügye elég bonyolult. Körülbelül az a vélemény, hogy jár is neki a tejprémium, meg nem is. A panaszos vígkedélyű, megnyerő külsejű fiatalember. Továbbra is a szakmában maradt; fejőgulyás a lontói szövetkezetben. De szabad idejében sem tétlenkedik. Találkozásunkkor is munkából jött haza. Amikor szóbakerül a panaszos levél, egyáltalán nem jön zavarba. — Az állami gazdaságban jól éreztem magam, de az asszony és a kisgyerek miatt döntöttem így. Ha tovább maradok, az asszonynak minden nap munkába kellett volna menni, de nálunk nincs bölcsőde, így a gyereket nem tudjuk kire hagyni. A szövetkezetben néha kisegítem az asszonyt, és nagy előny, hogy minden délben hazajárhat ebédet készíteni, mert nincsenek olyan messze a földek, mint az állami gazdaságé. — Gondolja, hogy jó vásárt csinált? — Még nem mondhatok sokat. Ki tudja? Majd elválik... — Híve a gyakori munkahely változtatásnak? — Nem éppen... Nehogy azt higyjék, hogy valami munkakerülő vagyok. De azzal sem értek egyet, hogy a tehenektől csak a bányába vezethet az út. Mert sokan így mondják. Ügy tudom, hogy a szocializmusban mindenki ott dolgozik, ahol a legjobban boldogul. Az ügyet tovább boncolgattuk á vezető funkcionáriusokkal. Paraj József az állami gazdaság bérelszámolója azt állította, hogy Peszekinek azért' nem fizették ki a tejprémiumot, mert felmondás nélkül távozott munkahelyéről. Tehát amolyan utólagos büntetésféleképpen rótták még. Két névsort is mutat. Az elsőben még ott díszeleg, hogy Peszeki Miklósnak a tervteijesítés arányában 1664 korona tejprémium jár. A másik névsorban viszont már egy fillért sem mutatnak ki. De más véleményekkel is találkoztunk. Kucsa Tamás gazdaságvezető így vélekedik: — Szerettem ezt a gyereket. Egy kicsit bohó, mint a legtöbb fiatal, de a munkáját elvégezte, nem volt rá panasz. Hisz tehenenként egy laktáció alatt 2555 liter tejet fejt. Ő is meg lehetett elégedve. Havi átlagkeresete meghaladta az 1500 koronát. Igaz, amikor nem akartuk elengedni, makacsságból otthon maradt. De beszéltem vele, és a felmondási idő alatt rendesen dolgozott. Nem váltunk el haraggal. De ki tudja, jár-e az a fránya prémium. Magam sem tudom. Ä pénzt a járás küldte, és az igazgatóság letiltotta. Az is igaz, hogy tartanunk kell az embereket. Mert mi lesz, ha mindenki elmegy. Folytassuk talán a gazdaságvezető gondolatmenetét. Természetesen nem lehetünk hívei altnak, hogy az emberek gyakran változtassák munkahelyüket. Viszont, Peszeki Miklósnak is igaza van abban, hogy mindenki ott dolgozik, ahol legjobban boldogul. Lé kell szögezni, hogy Peszeki Miklós az állami gazdaságban — amint többen is állították — jól dolgozott. Hanyagsága miatt nem származott kára az állami gazdaságnak. Ha a gazdaság vezetősége elfogadta felmondását, akkor mindenféleképp jár neki a tejprémium. Valószínű, hogy Peszeki Miklós családi helyzete miatt döntött így és ez emberileg érthető is. Beszélgetésünk alkalmával meggyőződtünk róla, hogy egyáltalán nem neheztel az állami gazdaság vezetőségére és a keresettel is meg volt »elégedve. Az egész ügyben az a leglényegesebb, hogy Peszeki Miklós a hivatalos előírásokat is betartva jött el munkahelyéről, ezért nem érdemel semmiféle büntetési. Mivel a múlt évéi rendesen ledolgozta és munkájával jelentős eredményeket ér? el, a fizetést kiegészítő tejprémium megilleti ő£. Ki kell hangsúlyozni, hogy a tejprémium nem az állami gazdaság pénze, hisz Peszeki Miklósnak is nagy részé van abban, hogy a téjterm'élési terv túlteljesítéséért a szorgalmas fejökollektíva tejprémiumot kapott. Nincs értelme tehát a huzavonának. Egy kis emberséges mérlegelés után fizessék ki neki a megérdemelt jutalmat. BÁLLÁ JÓZSEF Még egy vélemény: Peszeki Miklós ügyében eljártunk a Mezőgazdasági Dolgozók Szövetségének Lévai Járási Elnökségén is. Lauko János elnök megerősítette állításunkat. A tejprémium szerintük is jár Peszeki Miklósnak. Még abban az esetben is, ha munkahelyéről felmondás nélkül távozott volna. Tehát a Zselízi Állami Gazdaság Igazgatósága semmiféle jogon nem tarthatja vissza az összeget Ahol a szorgalom nem hiányzik A íerebesi járásban idén a bolyi szövetkezetesek kerültek ki győztesen a tavaszi munkálatok határidőbeni befejezéséért folyó versenyből. Nem véletlen eredmény ez. Eltökéltségüket mindenek előtt az a tudat tápálta, hogy az idejében elvetett mag a magas hektárhozamok biztosítéka. Az elmúlt esztendőkben is az élenjárók közé tartoztak, s hogy e tavaszon is megtarthassák előkelő helyüket, fűtötte őket a vágy. Gondot nemcsak a tavasz késedelme jelentett, hanem mellette számolniok kellett az időjárás változásával is. A tavaszi munkák megkezdése óta nap nap után kiadás záporok áztatták a Bodrogköz rónáit. Ha emiatt néha-néha félbe is kellett szakítani a munkát, a bolyiakat ez nem zavarta. A jó felkészülés, és a tagság közös akarata minden akadályt legyőzött. Növényápolás családi alapon Az esős, hideg időjárás a végére ért, s most már melegebb idő uralja Kelet-Szlovákia déli részét. Sokat ígérőek az őszi kalászosok, és jól fejlődik a tavaszi vetés is. A bolyi szövetkezetben megkezdték a cukorrépa sarabolását, egyelését. — Igaz, hogy cukorrépát csak 30 hektáron termelünk — mondja Panyko István elnök — de a 80 hektár kukorica, 10 hektár burgonya, 10 hektár dohány és a 10 hektár napraforgó körül, valamint a 16 hektáros kertészetben akad munka bőven mindenkinek. A gyom elleni küzdelemben a vegyszer első helyre került, s mellette kihasználják a növényápolás gépéit, és a kézi munkaerőt. A bolyi szövetkezet tagjait nem kell arra ösztökélni, hogy vegye ki részét a növényápolási munkálatokból. Aki a közösből valamilyen úton módon igényt tart valamire, kötelességének tartja a részvételt. Családostól, ha a helyzet úgy kívánja. Merész tervek A Bodrogköz rónáin a hazánkban termesztett növények közül a legigényesebbek is jól díszlenek. így a cukorrépa is. A bolyi szövetkezet, határában a cukorrépa hektárhozama már nemegyszer megközelítette a 400 mázsát. Az elmúlt.esztendőben a szárazság ugyan alaposan megnyirbálta a termést, s így egy hektár átlaga 224 mázsa volt. Idén másképp cselekedtek. Bekapcsolódtak a jicíni mozgalomba, aprólékosan megvitatták az egyes tapasztalatokat és amit lehet, alkalmaznak a saját viszonyaiknak megfelelően. Bíznak abban, hogy idén 400 mázsát takarítanak be egy hektárról. Jó munkáért prémium Jónéhány mezőgazdasági üzemben arról győződtem meg, hogy az alapjutalmon kívül semmiféle pőtjutalom nem illeti a dolgozót. Bolyban az ellenkező érvényesül. A gyors és jő minőségű munkát végző traktorosnak vagy gyalogmunkásnak prémiumot juttatnak. Ha az elvégzett munka minden tekintetben megfelel a követelményeknek, akkor 110 %-os teljesítésért az alapjutalom 2 %-át, 130-ig az 5 %-át és 130-on felül az alapjutalom 8 %-át kapja a dolgozó prémium címén. Persze, hogy mozgósító ereje legyen, az ígért összeget minden havi fizetéssel kapják kézhez. —11— SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. május 29.
