Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-29 / 21. szám

Hozzászólás az „Anyátlanítással történő mézeltetés" című cikkhez hordás után is bő hordási lehető­ségek nyílnak. Az az előny, ame­lyet anyátlanítással elérünk, akác­méz-hordás alatt hátránnyá válik az utána következő időszakban. Elvitathatatlan az is, hogy a pót­­anyabölcsőből származó anyák, amelyek nevelését a méhész a csa­ládra (anyátlanítás által) rákény­­szeritette, minőségükben távolról sem közelítik meg a rendes körül­mények között kikelt anyákat. (Ki­­sebb számú petecső, ennek követ­keztében kisebb teljesítmény, rövi­­debb életkor stb.) Amint említettem, a Nagy Júlia által ajánlott intézkedések nagy­mértékben kiküszöbölik a hiányos­ságokat, de az új anya mégsem lesz egyenértékű a rendes körül­mények között nevelt anyával. (Rajbölcsőből anya váltás követ­keztében keletkező anyákkal, ha jó tulajdonságú családokból szár­maznak). Azt a célt, hogy minél több fia­tal méh állhasson rendelkezésre az akáchordásra, s minél kevesebb nyíltfiasítás legyen ez idő alatt, más úton is el lehet érni. Pl. 10—12 nappal az akácméz­hordás előtt a rakodókaptárnál át­helyezünk 3—4 fedett fiasításos lépet a méztérbe. (Ha a költőtér­­ben 9 keretnél több van, úgy 4—5 fiasításos lépet is áthelyezhetünk. Ezek helyébe a költőtérbe műlépes keretet teszünk éspedig a költő­térnek a röplyuktól távolabb eső oldalrészébe (hidegépítménynél), illetőleg a költötér hátsó részébe (melegépítmény esetén). A fekvő kaptáraiban szintén áthelyezünk 4—5 zártfiasításos lépet a méz­térbe, közvetlenül az anyarács mellé. A műlépet az elvett fiasítá­sos keretek helyett a költőtér azon részébe tesszük, amely az anya­rácstól legtávolabb esik. A család fokozatosan kiépíti a műlépet, javarészben meg is hordja mézzel, s az anyának a hordás ideje alatt egyre kevesebb sejt áll rendelke­zésére bepetézés céljából. A mű­lépes kiépített keretekben elraktá­rozott méz értékes tartalék lesz az esetleg elkövetkezendő hordás­­nélküli időben. Őszi kaptárvizsgá­lat alkalmával ezekből a keretek­ből el is vehetünk, ha nem tartal­maznak fiasítást és eltehetjük a tavaszi serkentésre. Ha az általam felvetett eljárást évről évre be­tartjuk, idővel azt tapasztalhatjuk, hogy a családok méztermelése ál­landósult és egészségi állapotuk is kielégítő. Üj fiatal anyák nevelését pedig ne erőszakoljuk ki anyátlanítással, hanem szakszerű anyaneveléssel gondoskodjunk arról, hogy csak jó családoktól származó tenyész­­anyag felhasználásával neveljünk anyákat, s ezekkel váltsuk fel a már kiöregedetteket, meg nem felelőket. Svancer Lajos A művelésbe vont területek terméshozamának növelése mindinkább előtérbe lép, nem csu­pán hazánkban, de az egész világon. Nem csoda, hiszen ennek okát a Föld népességének növe­kedésén kívül — amely évente 45—50 millióra becsülhető — kétségkívül az emberiség élet­­színvonalának fokozatos és állandó emelkedésében is keresnünk kell. A mezőgazdasági termelés nagyarányú növelésének lehetőségeit általában egyértelműen ítélik meg szerte a világon, s ez alól hazai szakembereink sem képeznek kivételt. E lehetőségeket a gépesítés széleskörű alkal­mazásában, a vegyszerek — elssősorban a műtrágyák, a növényvédőszerek, a talajjavító anya­gok — nagyobb arányú felhasználásában és az öntözés bővítésében látják. A régi babiloniak, egyiptomiak, ró­maiak, kínaiak, inkák, indiaiak meg­fontoltan, alaposan elkészített öntöző­­rendszereinek nyomai a mai napig fennmaradtak. Az öntözés tehát nem újdonság a mezőgazdaságban, csupán a módszerek tökéletesednek állan­dóan, s az őszi árasztásos módszeren kívül ma már alkalmazzák a sávos csörgedeztetést, a barázdás öntözést, a legújabbak közül pedig a felszín alatti nyomócsöves öntözést, az esőz­­tető öntözést, hogy csak a legfonto­sabbakat említsük. A napjainkban esőztető öntözési módszert alkalmazó mezőgazdasági üzemek közül az érsekújvári járásban felkerestük az Udvardi EFSZ növény­­termesztési felelőseit, hogy tájéko­zódjunk arról, miképpen alakul és fejlődik nálunk az öntözés, továbbá milyen termesztési, valamint ökonó­miai előnyöket biztosít a gazdasági egység, s természetesen a tagság szá­mára is a víz ilyen irányú kihaszná­lása. Istenes András mérnök, mini fő­­agronőmus, valamint Végh István mérnök, mint csoportagronómus tá­jékoztatott bennünket a nagy kiter­jedésű (közel 5000 hektárral rendel­kező) szövetkezet öntözéses cukor­répa termesztésének múlt évi alaku­lásáról. TALAJVISZONYOK ÉS ELÖVETEMÉNY Nagyjából a 205 hektárnyi cukor­répa negyedrészét öntözték. Az ön­tözött 51 hektárnyi cukorrépa terü­letet olyan helyen választották meg, hogy összehasonlításképpen figyelem­mel kísérhessék az öntözetlen terü­leten elért eredményeket. Az 55 hek­táros ellenőrző parcella talajviszonyai azonosak voltak az öntözött terüle­tével. Mindkét területen a talaj fosz­for- és kálitartalma eredetileg kicsi volt'. A talajreakció semlegesnek mu­tatkozott, a mészszükséglet pedig kismértékű volt. A talajt mindkét he­lyen középkötött, agyagos — fekete humusztalajnak minősítették a talaj­vizsgálati szolgálat szakemberei. A cukorrépa élővefeménye az 51 hektáros területen őszi búza, az 55 hektáros parcellán meg tavaszi árpa volt, amely termények, megfigyelé­sünk szempontjából azonos értékűnek mondhatók. 51 hektáros területen. Először július 5—20-a közötti időben öntöztek fo­lyamatosan, 35 mm-es vízadaggal. Másodízben augusztus 13—29-e kö­zötti időben látták el ugyancsak 35 mm-es vízadaggal a kérdéses terüle­tet. Az esőztető módszerű öntözéshez PÚK jelzésű szórófejeket alkalmaz­tak. A vízadagot a motorszivattyú tel­jesítménye szerint ellenőrizték. A jú­nius második felében fellépő száraz­ság idején szerfölött szükségesnek mutatkozott a vízellátás, sajnos ön­tözésre ekkor még nem volt mód. Legalább egy-két ízben lett volna szükség öntözésre ahhoz, hogy az adott körülmények nyújtotta lehető­ségeket teljes mértékben kihasznál­ják. Az öntözéshez szükséges termé­szetes előmelegítésű vizet a kavics­bánya helyén keletkezett „bágergö­­dörben“ tárolták. A beépített villany­meghajtású szivattyún keresztül a fővezetékbe, majd a szárvezetékbé jutó megfelelő hőfokú vizet átlag hat' szórófej porlasztotta és permetezte szét. Az öntözőberendezést sajnos csak 50 %-ban tudták kihasználni, mert a szerelő cég nem adott az ön­tözőberendezéshez tartalék elosztó­fejet, s így bár elég csővel rendelkez­tek, nem készíthették elő a perme­tező vezetéket. Ez időveszteséggel, s a megöntözött talaj taposásával járt. Egyébként sok volt az üzemzavar, amit főleg a gyakori csőrepedés oko­zott, pedig egy 150 hektárt öntöző berendezés több mint félmillió koro­nába kerül. AZ ÖNTÖZÉS EREDMÉNYE Bár az öntözés nem volt teljés mér­tékű, a terméseredményekben jelentős különbözet mutatkozott. Míg az öntö­zött 51 hektárnyi területen 394 má­zsás hektárhozamot értek el az ud­­vardiak, addig az 55 hektáros öntö­zetlen területen az átlagos hektár­hozam csupán 294 mázsa volt, tehát kereken 100 mázsával kevesebb. A 205 hektáros cukorrépa összterületén az átlagos hektárhozam 270 mázsás volt. Az öntözött területen a hektáton­­kénti termelési összköltség 3926 ko­rona volt, vagyis 495 koronával na­gyobb, mint az öntözetlen területen, ahol ez az összeg 3431 koronára ala­kult. A hektáronkénti teljes bevétel az öntözött területen 9801,50 korona, az öntözetlen ellenőrző parcellán pedig 6857,15 korona volt. Végül is a hektáronkénti tiszta jö­vedelem az öntözött területen 5875,50 koronában, az öntözetlen parcellán meg 3426,15 koronában nyert kifeje­zést'. A hektáronkénti tiszta jövede­lem tehát az öntözött cukorrépaterü­let javára 2449,35 koronás végső ér­téktöbblettel zárult. Ez az eredmény nem szorul további magyarázatra és arra ösztökéli az ud­­vardiakat, hogy az öntözés kérdésé­vel behatóan foglalkozzanak, mert ez más termények esetében is kiváló eredményeket Ígér. Említsük meg talán, hogy az összesen termesztett: 19 hektárnyi takarmányrépából 6 hek­tár £ öntöztek. A jó eredmény itt sem maradt’ el, hiszen az öntözött terüle­ten hektáronként 800 mázsa, az öntö­zetlen területen viszont csupán 450 mázsa takarmányrépát takarítottak be. Idén ebből az átmenetileg mellő­zött kiváló takarmánynövényből 26 hektárról várnak már jó eredményt'. Az öntözést ma már általában nem­csak a termésbiztonság, hanem a ter­méstöbblet elérése végett alkalmazott nagyon hasznos agrotechnikai eljá­rásnak tartjuk mindazokon a helye­ken, ahol a száraz termelési körül­mények tartalékait már kihasználtuk. S mivel ennek elérése már nem oly távoli célunk, fokozott figyelmet szükséges minden mezőgazdasági üzemünkben szentelni az öntözés mind nagyobb teret' követelő kérdé­seinek. KUCSERA SZILÁRD TRÁGYÁZÁS, TALAJMÜVELÉS ősszél hektáronként 300 mázsa is­­íállótrágyát kapott mindkét terület. Majd itt a továbbiakban 200 kg szu­perfoszfátot, 120 kg kálisót és 80 kg kénsavas ammóniát (ammóniumszul­­fátot), valamint 140 kg ammóniás mészsalétromot (25%-os) juttattak talajba hektáronként. A vetést még régi módon, kanalas v’etőgéppel végezték sűrű tőtávolság­ban, s így az egyelés kézi kiskapával sok emberi munkaerőt vett igénybe. Egyelés után a répaegyedek száma hektáronként, mindkét területen 70 000. Egycsirájú (szegmentált vagy koptatott) répamag vetésére még nem rendezkedhettek be, mert nincsen szemenkénti vetés végzésére alkal­mas újtípusú vetőgépük. Ennek be­szerzése után lehetővé válik a hálós boronák, valamint a csokrozógépek répasorokra keresztirányban történő járatása, ami jelentős munkamegta­karítással és a termelés önköltségé­nek csökkenésével jár majd. A gépe­­sítők és anyagbeszerzők feladata, hogy a különben fejlett szövetkezet ezen a téren észlelhető lemaradását behozza. A sorközi sarabolást az öntözött terü­leten háromszor, az öntözetlen par­cellán kétszer végezték el, ugyanis az öntözött területen gyakrabban képző­dött talajkéreg. A növényvédelmet Fosfotion és Intration alkalmazásával biztosították. AZ ÖNTÖZÉS MÓDJA Aránylag későn, háromheti lemara­dással kezdhették meg a cukorrépa öntözését, mivel a Surányi Talajjaví­tási Társulás a márciusra Ígért 100 hektáros öntözőberendezést nem hoz­ta idejében üzemképes állapotba. Ezért mindössze kétízben öntöztek az Öntozziik-e a cukorrépát? A Szabad Földműves 11. számá­nak méhészrovatában Fekete Gi­zella ismertette az anyátlanítással történő méztermelés terén szerzett tapasztalatait, s ehhez Nagy Júlia állástfoglalt a lap 13. számában. Mindkét nagygyakorlatú, tapasz­talattal rendelkező méhésznő meg­állapította, hogy a méztermelést növelni lehet a méhcsaládok anyát­­lanításával közvetlenül az akácméz hordás előtt. A Szabad Földműves szerkesztő­ségének vitaindító felhívására ma­gam is hozzászólok e tárgykörhöz. Az említett eljárás azon alap­szik, hogy a főhordás idején a családokban anyahiány következ­tében nincs nyílt fiasítás, minek következtében a család állománya teljes létszámmal a bőven kínál­kozó nektár begyűjtésével foglal­kozhat. Az összes többi jelenség és teendő ebből következik. A tudományos dolgozók kísérle­teik folytán megállapították, hogy azok a fiatal méhek, amelyek nem vehettek részt garatmirigyeik vá­ladékával az álca etetésénél, idő előtt válnak repülőméhekké (Ta­­ranov szovjet kutató szerint már ötnapos korukban is). Az ilyen méhek azután hosszabb életűek. Mindezen jelenségeknek az a kö­vetkezménye, hogy a fiasítás hiá­nyában egyáltalán nem köti le a méheket. Ez eredményezi azután a mézhozam növekedését, azon családokhoz mérten, amelyek az akácméz hordás ideje alatt is nagyterjedelmü nyílt fiasításos ke­retekkel rendelkeznek. Azt tehát, hogy hordás idején a családokban ne legyen nyílt fiasí­tás, sokan úgy igyekeznek elérni, hogy az anyát eltávolítják, s az­után a méhcsaládra bízzák, hogy az anyátlanítás idején a családban lévő fiasításon új anyát neveljen magának. Ezt az eljárást a bioló­giai szempontok figyelembe véte­lével nem lehet teljes mértékben helyeselni, noha Nagy Júlia Intéz­kedései alapján igyekszik a leendő új anya jó minőségét legalábbis bizonyos mértékben biztosítani. Az anyátlanítás következtében a családokban kb. tíz nap után az akáchordás kezdetétől számítva egészen további 3—4 hétig nem kelhetnek fiatal méhek, még ak­kor sem, ha az új anya szerencsé­sen bepárzik. A fiasítás nélküli időszak még ennél is tovább tart, ha az anya kikelése után hamaro­san be nem párzik vagy ha közben valami oknál fogva a családból el­vész. Ezáltal a méhek korbeli ösz­­szetételében nemkívánatos rend­ellenességek következnek, ami kü­lönösen egészségi szempontból nem kívánatos (gyomorvész elha­talmasodásának kedvező előfelté­telei). Mézhozam szempontjából sem kívánatos ez az állapot, ha a családok rendelkezésére akácméz­Álanyás család anyásítása Zahn Ottmár egy régi módszert, mely mesterséges raj készítésére és a pároztatók népének egyesítésére használatos, az álanyás család ren­dezésére a következőképpen módosít. Kb. 25 mm vastag deszkából 20—25 cm élű négyzetlapot fűrészel, s ennek közepébe 8 cm-es lyukat vág. A lyukat az egyik oldalon rosta szövettel szegezi be. Ez lesz majd alul. Erre az oldalra szeget ver be félig, azt kampósra hajlítja, hogy anyakalitkát lehessen ráakasztani. A deszka sarkaira madzagot erősít, hogy -vízszintesen felfüggeszthesse. A deszka rácsos nyílását mézes­cukros péppel tömi meg, s nyitott részén üveglappal zárja a rablók ellen. A kalitkázott anyát nem kirágós kalitkában a deszka kampós sze­gére függeszti. Az álanyás család valamennyi lépjét kiszedi, s a deszkát úgy függeszti a kaptárba, hogy a csüngő kalitka vége éppen csak érintse annak alját, a deszka pedig vízszintesen legyen. Evégett valószínűleg valami karót, lécet tűz ferdén a felső kezelésű kaptár mellé. A méheket a kaptárba sepri, a fiasításos lépeket más családoknak adja. (Nincs sok értelme, jobb kiolvasztani.) A méhek fürtbe húzódnak a deszka alján a kalitka körül. A deszkát időnként feljebb húzza, ahogy a fürt nő, hogy a méhek elférjenek. Az emelésnek olyan fokozatosnak kell lennie, hogy a fürt szét ne szakadjon. Az első emelésre kb. 10 perc múlva szokott sor kerülni. A „raj“ így marad egész éjjel. Másnap reggel Zahn meg­győződik róla, hogy a raj szép nyugodtan egyetlen fürtben kapaszkodik, aztán a kaptárba rázza azt a deszkáról. A kalitkát néhány pillanatig a méhek közé tartja, annak megfigyelésére, hogy a méhek barátságosan viselkednek-e. Ha a méheket könnyű lesöpörni a kalitkáról, minden rendben van. A kibocsátó nyílást kinyitja és mézescukros péppel tömi meg, aztán a kalitkát két üres lép közt a kaptárba függeszti. Ha azon­ban a méhek erősen a rácsra kapaszkodnak, és zúgnak (sírnak), a ki­bocsátó nyílás továbbra is zárva marad a méhek megnyugvásáig. Zahn ezt még nem tapasztalta, a méhek mindig békések voltak, elfogadták az anvát. A „raj“ betelepítése után üres lépek kerülnek a kaptárba, s a méhek háborgatás nélkül maradnak nyolc napig. Csak akkor szabad megvizsgálni a családot. Aki türelmetlen, tegyen anyarScsot a kijáróra. Ha a második napig leszúrt anyát talál a rács mögött, a család nem fo­gadta el az anyát. Megesik, hogy az álanyák az első napokban még pe­téznek az anya mellett, de aztán fölhagynak vele. Zahn nemcsak ál­anyás család rendbehozására ajánlja ezt a módszert, hanem akkor is, ha különösen értékes új anyát kell adni a családnak. (Der imkerfreund 1964. 10. Német Szövets. Köztárs.) A gépi fejés legújabb módszere az NDK-ban Előző számunkban hasonló címen közölt cikkünk kiegé­szítéseképpen közöljük a gurndorfi és a gross-lüzevitzi köralakú, ún. karusszel típusú fejöház alaprajzát. Második rajzunk a krasz­­nodari „Urupszkij“ szovhoz­­ban működő legyezőszerű el­rendezésű fejőház alaprajzát ábrázolja. (Marková D. mérnök)

Next

/
Thumbnails
Contents