Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-22 / 20. szám

Meghallgatják... Ilonka néni gyakran igénybe veszi rokonai és ismerősei „vendégszerete­tét" . Látszólag szívesen is fogadják, de belülről egyáltalán nem örülnek látogatásainak. Megtűrik. Leültetik, megvendégelik s udva­riasan végighallgatják immár évek óta azonos panaszait. Közben bólogatnak neki és kicsit talán sajnálják is. Amint azonban elment, megkönnyebülve, fel­szabadultan sóhajtanak fel... Pedig harminc évvel ezelőtt igazán szépen kezdődött élete. András, a fér­je, gyárban dolgozott, szépen keresett. Ilonka is szorgoskodott, hol varrt, hol valami alkalmi munkát vállalt. Kere­setüket megtakarították házat vettek és szépen berendezkedtek. Megjött a várva-várt gyerek is, egy kislány. A rokonok mégis innét számítják csa­ládi életük rosszrafordulását. Hogy miért? A fiatalasszony kislánya születésé­től kezdve mindennel szakított, ami addig érdekelte. Abbahagyta a varrást, elhanyagolta férjét, magát és csak a gyereknek élt. Elárasztotta szerete­­tével, öltöztette, kényeztette. Nem en­gedte, hogy barátkozzon a szomszéd gyerekekkel és mikor iskolába kez­dett járni, minden nap elkísérte és délben elé ment. Ahogy a kislány eszesedett, egyre terhesebb lett neki édesanyja túlzott szeretete. Restelite és unta a nagy kényeztetést. Talán szégyellte is el­hanyagolt külsejű, lompos anyját. Idővel a férje is belefásult ebbe az állapotba. Eleinte ugyan megpróbálta feleségét visszatéríteni, de minden próbálkozása kudarcot vallott, így hát élte a maga életét, barátokat, barát­nőket szerzett, szórakozni járt. Együtt szinte soha nem láttak a házaspárt. A kislány sem bírta sokáig, mene­kült hazulról. Az érettségi után azon­nal férjhez ment. Elköltöztek a faluból és csak nagy ritkán látogatnak haza. Ilonka néni pedig értelmetlennek találja életét, mivel nem tudja kire pazarolni szeretetét s fűnek-fának panaszkodik. Nap mint nap elindul, bejárja a szomszédokat, ismerősöket és elárasztja őket siralmaival. Szidja a férjét, aki szerinte önző, nem törő­dik vele; panaszkodik a lányára, hogy hálátlan, elhagyta öt, az anyját. Az emberek pedig meghallgatják, megvendégelik s örülnek ha elmegy. De azért sajnálják ... —ké— Tanács hajápoláshoz A téltől, a vitaminszegény Táplálko­­zástól, a bekötözéstől sokat szenve­dett haj rendbe hozása tavaszi fel­adat, s fontosabb, mint eddig bármi­kor volt, mivel a divat végre valóban megváltozott. Megszűnt a tupírozás uralma, lágy, puha nagy hullámokát diktál „divat ófelsége“. Márpedig simább vonalú, lágyan omló frizurához hibátlan, ép, A Televízió ház­­hoz hozza a szóra­kozást. Csak lé kell ülni elé és nézni a képernyőt. De úgy látszik, van akinek ez sem jelent elég kényelmet. — „Mennyivel jobb lenne ágyban fek­ve élvezni a műsort!“ — sóhajtják. Nos, kívánságuk teljesült: Ameriká­ban szerkesztettek egy kiegészítő ké­szüléket a TV-hez, amely a szoba mennyezetére vetíti a képet. Londonban a TV-láz olyan mérete­ket öltött, hogy sokan még evés köz­ben is látni szeretnék a műsort. Sö­tétben viszont ez kissé körülményes, nem találják meg az evőeszközt, eset­leg a szájukat. Ezek kényelmére hoz­ták forgalomba a világító evőeszközö­ket, amelyeket az elsötétített szobá­ban is akadálytalanul használhatnak. egészséges, fényes haj volna kívána= tos. Nagyon kevés nőnek van ma ilyen haja, aki éveken át tupírozott. A haj rendbe hozása tehát az első feladat. Aki még Tuplrozta’f vagy tupíroz, sür­gősen hagyja abba!’: Haját vizsgáltassa meg fodrászával, és vágassa le valami olyan frizurára, ami arcához a leg­megfelelőbb. Kövessünk el mindent, hogy hajunk állaga a strandszezon kezdetére meg­felelő legyen. Ennek az eredménynek az elérésére hajmosószerként leg­alább néhány alkalommal tojás sár­gáját ajánlunk, száraz hajaknál né­hány csepp ricinusolaj hozzáadásával. A tojás sárgáját ugyanúgy kell hasz­nálni, mint bármilyen más hajmosó­szert, ügyelve arra, hogy hajunk és fejbőrünk mindén pontját' bedörzsöl­jük vele. A tojással való mosást ne' előzze még samponos kezelés, mert így sokkal hatásosabb. Használjunk a mosás után — ha hajunk állaga megkívánja mosások közben is — va­lami hajkrémet, de semmi esetre sem paraffin olajat!] Ha hajunk tartós hüllámosííás nél­kül nem viselhető, karban nem tart­ható, az új tartós hullám a lehető legenyhébb legyen, ne göndör, hanem hullámos. Ezt kifejezetten hangsú­lyozzuk fodrászunknak, hogy ne fél­jen a reklamációtól. M. M. A gyerekszobáról A gyermekszoba berendezésére nagy gondot kell fordítani, mivel a gyermek rendkívül érzékenyen reagál környezetére. A környezet ha­tással van önálló gondolkozásának és egyéniségének kialakítására. Ezért ne lásson maga körül ízléstelen, giccses holmikat. Ne festessük a falat tele szakállas törpékkel, állatfigurákkal. A mesevilág alakjait úgyis megismeri a mesekönyvekből. Elég, ha egy-két képet helyezünk el a falon. A másik fontos szempont: a célszerűség. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyermek nemcsak alszik, hanem játszik, tanul s a gyermekszoba az ő szűkebb kis világa. Az adott teret célszerűen használjuk ki, s a bú­torokat úgy helyezzük el, hogy elegendő helye maradjon a szabad moz­gásra. Ugyanis a gyermek az év nagy részében kénytelen a gyermek­szobában tartózkodni (az őszi, tavaszi esős és téli hónapokban), meg­felelő mozgási lehetőséget kell számára biztosítanunk. Legcélszerűbb, ha a bútorokat a fal mentén helyezzük el, így a szoba közepe üresen marad, s ott nyugodtan mozoghat. A bútorok erősek és könnyen tisztán tarthatók legyenek. Ahol két gyermek van, legcélszerűbb az emeletes ágy, mert ezzel helyet takarí­tunk meg. Az emeletes ágyat az egyik sarokban a fal mellett helyezzük el (a rajzon látható módon), s egy könnyű vaslétrát kapcsolhatunk hozzá. Az asztalt mindig az ablak mellé helyezzük. Nagyon ügyes meg­oldás a képünkön látható dupla asztal, mert két gyermek is kényelme­sen elfér mellette. Az asztal egy lemosható műanyaggal borított hosszú lapból áll, középen fiókrésszel, amelyben tanszereiket tarthatják. Az asztal két oldalára fekete tábla van erősítve, amelyre a kisebb gyerekek krétával rajzolhatnak. így elkerüljük azt, hogy egy óvatlan pillanatban összefirkálják a falat vagy a padlót. Az asztalhoz egy-egy szék tartozik, amelynek magassága a zongoraszékhez hasonlóan szabályozható. A szoba egyik fontos bútordarabja a polc, amelyen a gyerekek a jé­­'tékaikat, könyveiket helyezhetik el. Nagyon fontos, hogy a gyermeket már kiskorában rászoktassuk arra, hogy ezt a polcot, s később szekré­nyét is maga tartsa rendben. A szekrény lehet közvetlenül a polc mel­lett is, ahogyan képünkön látható, de a szoba méreteitől függően má­sutt is. A gyermekszoba padlózatát könnyén tisztán tartható gumolittal vagy PVC-vel borítjuk be. Az asztal elé, ahol a gyermekek hosszabb ideig ülnek, okvetlenül tegyünk szőnyeget. A kisebb gyerekek általában a földön szeretnek játszani, ezért egy kisebb méretű vastag szőnyeget teszünk oda, ahol játszani szokott. Egészségügyi szempontból elenged­hetetlen, hogy a gyermek a szobában papucsot viseljen és sohasem azt a lábbelit, amelyben az utcán jár. A szobában mindig ernyős lámpák legyének', hogy a fény né világítson á gyermek szemébe, hanem az előtte levő tárgyra, könyvre. Legcélsze­rűbb, ha az asztal fölé lehúzható lámpát szerelünk, amelyet a gyermek olvasáskor, rajzoláskor a szükségnek megfelelő magasságig húzhat le. A gyermekszobába lehetőleg pasztellszíneket válasszunk (legmegfe­lelőbb a halványzöld szín). Ez a fal és a bútorok színére egyaránt vo­natkozik. P. J. A furfangos vándorlegény Valamikor régés régén, élt; egy vi­dám és furfangos vándorlegény, akii Vaszilnak hívtak. Egyszer nagyon erőt vett rajta az éhség, s bekopogott égy szép, nagy házba, ahol egy jó­módú, de szerfölött zsugori vénasz­­szony lakott. Vaszil még meg sem mukkant, máris rákiáltott: — Nincs semmi, nincs semmi! Vayzil már vissza is akart fordulni, amikor egy darabka fát vett észre a földön. Pompás ötlete támadt. — Ej, éj, anyókám — szólót! ba­rátságosan —, ne legyen már olyan haragos, hisz azt sem tudja, miért jöttem. — Csak nem hoztál valamit'?] — kérdezte mohón a vénasszony. — De bizony!’ Ügyé nem ismeri a fa-ék levest? Hogyan is ismerné, mi­kor azt csak a külországokban főzik, de ott is csak az okos és takarékos asszonyok. Hamar egy edényt, hadd mutassam meg, hogy hogyan is csi­nálják! Azzal se szó, se beszéd, megraga­dott egy fazék vizet és a tűzre tetté. Ezután bicskájával lehasított egy da­rabkát a heverő fából, ékformára fa­ragta, lemosta és beledobta a fazékba. A vénasszony tátott szájjal bámulta. — No anyókám — mondta Vaszil — most már csak az kell, hogy forrjon. Meglátja, olyan finom étel lesz ebből, hogy a tíz ujját is megnyalja utána. Az bizony jó lesz!] — gondolta ma-’ *| ^SZABAD földműves 1965. május 22. gában á zsugori vénség. — Ezentúl mindig ilyen levest főzök, hiszen ez nem kerül semmibe. Néhány perc múlva forrt a víz. A vándor most egy csepetnyi sót kért: — Hadd legyen ízesebb — mond- Ta. — De hozzon egyúttal egy marék rizst is, hogy még fáintosabb legyen. Mikor az öregasszony beleszórta a fazékba ezeket a dolgokat, a furfan­gos legény ismét megszólalt: — Adjon ide mamikám még két tojást is; azt' szépen belékavarjuk, így ni! Most már csak égy kis zsírt és kolbászt teszünk hozzá. Kolbászból két akkora darab kell, amely belül átfogja a fazekat... No, anyókám, ez Így olyan csodálatos lesz, hogy még a hót! ember is föltárnád, ha meg­eszik belőle égy tányérral!) Vaszil kivette a fazékból a fa-ékét, papírba csavarta, aztán megmert két tányért'. — Itt a f«-ék levés, tessék, kóstol­ja meg! Meg is kóstolta a vénasszony, ízlett is néki. Hát még Vaszilnak, aki olyan éhes volt, mint a farkas. Mikor vége tek az evéssel, így szólt a vándorlegény: — No, ugye, hogy jó volt? Meghi­szem aztí ... De én már ballagok is tovább. Isten áldja, mamikám! Búcsú­zóul ajándékba adom magának a fa­­éket’, használja egészséggel!’ És átadta a becsomagolt fadarabot, s ott' hagyta a zsugori vénasszonyt, mielőtt az még egy szót is szólhatott volna. [(Bolgár népmese nyomán) KISCSIBÉK Vettem tyúkot megültettem. Kilenc tojást alá tettem. Lett belőle nyolc kis pici sárga, pihés pici-pipi! Egynek nem vált le a héja. Kettőt elvitt már a héja. Maradt hat, ha nem tévedek. Számoljátok meg, — gyerekek. KOPRÉ JÓZSEF Torkos legyecske Volt egyszer egy Fekete Selyem szárnyú Legyecske. Egész nap csak Szálldogált, Minden tálnál Meg-megállt. Torkos volt ő Jaj nagyon, Meg is járta Egy napon. Belenyalt a Lekvárba, Odaragadt A lába. LŐRINCZ PÄL A vízszintes a) sorban „Winnetou“ ifjúsági regény írójának a nevét rej­tettük el. Függőleges sorok: 1. Kérdőszó. 2. Éppen hogy. 3. Vissza: mutatónév­más. 4. Építő anyag. 6. Fedd. 7. Ha­tározószó. 8. Togó fővárosa (Afrika). 9. Vissza: színes fém. Vízszintes sorok: b) illendő — ósdi. c) Mozi több idegen nyelvben — mutatószó népiesen, d) Ékezettel: lángol — vércsatorna, e) n—a. Megfejtések, nyertesek! A május 8-i szám gye­rekrovatában megjelent rejtvények helyes meg­fejtései. Mi a foglalkozá­sa: ács, szabó, tímár. At­­lőrejtvény: Daler. Egy vonallal: A május 8-i rejtvények helyes megfejtéséért a következő pajtásokat jutalmazzuk: NémeT Márta, Jóka Szigeti István, Cai'ovo. Mit kell tudni a méhcsípésről? A méhszúrás általában égő fájdal­mat', viszketést és mérsékelt duzza­natot okoz, ami 24—48 óra alatt el­múlik, lelohad. 90 %-uk azonban nem hagy maradandó nyomot maga után. Sajnos azonban, egyes emberek külö­nösen érzékenyek a méhek mérge iránt. A szervezet bizonyos anyagok hatására allergiás állapotba kerül, ami azt jelenti, hogy velük szemben foko­zottan érzékennyé válik. Szerencsére nem minden ember allergiás és nem mindenki válik súlyos beteggé a méh­­csípéstől. De honnan tudja valaki, hogy túl érzékeny? Sajnos sehonnét. Csak akkor döbben rá, amikor az első vagy második csípés éri. Feltehető ugyanis, hogy a már természeténél fogva fokozottabban érzékeny embert az első méhcsípés teszi allergiássá és a súlyos tünetek csak a második csípés után következnek. Mit tegyen az ilyen ember? óvakodjon a méh­­csípéstől és orvosa segítségéve! tart­son magánál valamilyen olyan gyógy­szert, amely a szervezet túlérzékeny­ségét tompítja. A klgyómarásról A mérges kígyó feje háromszögleíü, rajta keresztalakú sötétebb pont van. Teste rövid, zömök. Ezért kurta kí­gyónak hívják. Rövid farka eivéko­­nyodik, hátán a vonal zeg-zugos. Kígyómarás esetén meg kell nézni a kígyót és a sebet'. A mérges kígyó­nak két méregfoga van. Marása egy vagy két tövisszúráshoz hasonló és a kibuggyanó vér azonnal megalvad. A nem mérges kígyó marása két fél­kör alakú pontsor és a kiserkedő vér nem alvad meg. A mérges marás után a seb környéke megszínesedik, dagad, fáj és a megmart ember rosszullétről panaszkodik. Fejfájás, szédülés, hány­inger kínozza. A megmart végtagot a szív felől le kell kötni. A megmarí igyék pálinkát vagy erős feketekávét és azonnal szállítsák orvoshoz. Ha nincs orvos a közelben, a sebet ki kell véreztetni. Tiszta késsel vágják be és nyomják ki, hogy a mérgezett vér kicsurogjon. Buga doktor Mit főzzünk ? Vasárnap: Húsleves csibéaprólék­­ból, kirántott csirke, rizs, fejes saláta, puncstorta. Hétfő: Zöldborsó leves, marhapör­költ galuskával, uborka. Kedd: Hamis gulyásleves, kelká­poszta főzelék vagdalt hússal. Szerda: Gombaleves, sonkás kocka, savanyú paprika. Csütörtök: Bableves füstöli olda­lassal, töpörtyűs pogácsa. Péntek: Zöldségleves, szilvás gom­bóc. Szombat: Kápösztalevés füstölt kol­básszal, rizottó (hústalan). RECEPTEK Puncstorta '(20 szelet) Hozzávalók: 9 tojás, 33 dkg cukor, 18 dkg liszt, 10 dkg barackíz, 5 cl rum, 20 dkg fondán, 1,5 dl víz. A tojásból, 18 dkg cukorból és a lisztből piskótamasszát készítünk. Mi­után másfélszeres mennyiség, sütünk belőle egy szokásos nagyságú tortát, a többi masszát egy edényben kisüt­jük. Mindegy, hogy milyen formában sütjük, mert ez utóbbi részt töltelék­nek vagdaljuk össze. A tortát, ha ki­hűlt három egyenlő vastagságú lapra vágjuk. A középső lapot félretesszük, mert ez is töltelék lesz. Az aljának és a tetejének belső felét 10 dkg ba­rackízzel bekenjük és a tetejét ízzel' kent oldalával felfelé belehelyezzük abba az edénybe, amelyben sült. A középső lapból, valamint a külön sü­tött maradék tésztából kb. 2 cm szé­les és hosszú kockákat vágunk, az egészet beletesszük egy tálba és rá­locsoljuk a rumot. Egy másik edény­be 15 dkg cukrot 1 dl vízzel felforra­lunk és azonnal ráöntjük a kockára vagdalt töltelékre úgy, hogy minden részét egyenlően átitassa. Majd kéz­zel elkeverjük és az egészet rárakjuk az edénybe helyezett tetőrés'zre. Ké­zéi egyenlően elosztjuk, szétnyom­­kodjuk a tölteléket és rátesszük lek­város résszel lefelé a másik (alsó) lapot. Kézzel jól rányomkodjuk és 1—2 kg súlyú nehezékkel lepréseljük, így hagyjuk 2—3 órát állni, majd ki­vesszük a formából és a rózsaszín fondánnal bevonjuk. Mézes borkocsonya. Egy Tiszta lá­bosban 15 dkg mézet, 17 dkg cukrot;, fél liter vizet, egy citrom levét és reszelt héját, egy dkg fahéjjal fel­forralunk. Amikor forrni kezd, fél li­ter finom bort öntünk hozzá. Hat lap zselatint hideg vízbe áztatunk, és ki­csavarva hozzáadjuk a közben hidegre hűlt keverékhez. Ezután lapos tálra csinosan elrendezünk egy sorban több­féle befőtt gyümölcsöt, és szűrőn ke­resztül leöntjük a borral úgy, hogy a gyümölcsöt jő félig ellepje. Hideg helyen mefkocsonyásodik.

Next

/
Thumbnails
Contents