Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-22 / 20. szám
r» Ünnepi műsor után... Fennállásának 10. évfordulóját Un-' nepli a CSISZ SZKB Magyar Dal- és Táncegyüttese. Tíz esztendő — nem sok, nem is kevés, ám éppen elegendő ahhoz, hogy bizonyos távlatból tekinthessünk az együttes munkájára. Az ünnepi műsor, a két egész estét betöltő bemutató előadás tág teret nyújt ahhoz, hogy hasonlíthassunk s mércénket az együttes maga szabta színvonalához igazíthassuk. Igaz az, hogy az elmúlt évek során néha talán túlzott igényeket támasztottunk az együttessel szemben, nem vettük figyelembe annak nem-hivatásos voltát, lehetőségeit. Ennek a „túlzott igényességnek“ persze az oka, jobban mondva eredője is ismeretes, hiszen egyetlen népművészeti együttessel rendelkezünk csupán, rajta áll vagy bukik népművészeti hagyományaink ápolásának, felkutatásának sorsa. Ezért akartuk, sőt követeltük, a maximumot sokszor még a reális lehetőségeken túl is. Az ünnepi músor lényegében az együttes eddigi működésének keresztmetszetét vázolta fel, magába foglalta erényeit, elvitathatatlan eredményeit, ám ugyanakkor kirívóan megmutatta a gyengeségeket is, illetve azt az utat, amelyen az együttesnek nem szabad tovább haladnia, s amely valójában nem Is jutott tül a kísérletezés stádiumán. Erősen vulgarizálva talán megállapíthatjuk a következőt: az együttes csinálja azt, amit tud, amire képes, ne lépje túl saját keretét, lehetőségeit. A „Rezgés csárdás“, „ördög- Iagzi“, „Fonó", „A pincénél“, „Martosl gyertyéstánc“, „Tamburo roma“ (Cigánytánc) és a „Zoborvidéki lakodalom“ színvonalára gondolunk itt a „Feketekői kastély“, „Hősök emlékműve“ és a „Szép Júlia“ című tánckompozíciókkal szemben. S talán nem veszi puszta belekontárkodásnak, „dilettáns nyavalygásnak“ tőlünk az együttes szakvezetősége, ha újfent csak azt hangsúlyozzuk: balettet az A Mű egy darabig mellette ment, mondott valamit, de Kszenyija nem hallotta, A vödröket beállította a pitvarba, maga pedig elbújt a fészerben, felült a szénára, tüzelő arcát kezébe temetve. Nem sírt, pedig szeretett volna, de elapadtak a könnyei, Késő este beállított Jefroszinya testvér: azért jött, hogy gratuláljon Kszenyijának a férjhezmeneteléhez. Nem vett részt a lakodalmán, éppen Moszkvában Időzött. Nyilván elégedett volt az utazással, mert vidáman mesélte, hogy Moszkva kénköves pokolbűzt áraszt a sok autó miatt, és csak úgy hemzseg benne a töméntelen sok antikrisztus. Kszenyija hallgatta, és látta rajta, hogy hazudik, hogy igenis tetszik neki a kénköves pokolbűz, örömmel tolong a sorbanállók között, és akit csak tud, becsap. Jefroszinyára tekintve, először gondolt arra, vajon miért választotta ki az Ür éppen őt' közvetítőül maga és az emberek között? Jefroszinya talán tiszta lelkű? Akkor minek kuporgatja a pénzt, minek ad és vesz mindenfélét? Hiszen az Or azt mondja: ne gondoljatok a gazdasággal, mert az a hiúságok hiúsága. „Hazudik, hazudik“ — suttogta magában Kszenyija. És még akkor sem tudott szabadulni ettől a gondolattól, amikor Jefroszinya, hangját titokzatosan lehalkítva, közölte, hogy Isten megjelent valami Nylkolaj nevű, szent életű testvérnek Barnaulban. Apja, anyja és Mihail a félelemtől sápadtan hallgatta Jefroszinyát, Kszenyija pedig elnézte őket, és furcsának találta, hogy nem veszik észre a hazugságot, sem a szavaiban, sem a szemében. Jefroszinya szeme apró volt' és savószínü, pillái csaknem fehérek — amolyan patkányszem. — És azt mondta neki az Or, hogy az óceán tülső felén, amerikai földön van egy magas szikla, azon a sziklán pedig egy hatalmas bárka. Hamarosan ki fog csapni a tenger, leemeli a szikjéről az Or bárkáját, és az ide úszik a mi partunkhoz. Ott kell várni Náhodkánél, ott fogja felvenni fedélzetére a megtért lelkeket, és magával viszi őket a mennyei királyságba, ahol örök boldogság vár rájuk. Azt mondta az Or a szentéletú Nyikolaj testvérnek: „A leghívebbeket örömmel öleli keblére egy másik nép, egy másik állam, és ott majd megpihenhetnek.“ Jefroszinya körbejártatta tekintetét' hallgatóságán és elégedettnek látszott a hatással, melyet elbeszélése keltett. — Még egyelőre nr készülődjenek — mondta, majd ha itt az ideje, Vaszilij testvér figyelmeztet... Lehet, hogy még soká kell várni... Kivételesen nem az ágyba fektették együttes nem képes produkálni (természetesen színvonalas balettet), ehhez ugyanis a néhány valóban tehetséges és rendkívüli képességű szólótáncos nem elég. A tömegjelenetek változatlanul tenyeres-talpasságról árulkodnak s nem lépnek túl egy jól betanult spartakiád-gyakorlat színvonalán. Nem kétséges tehát, hogy az együttesnek más úton kell haladnia, mégpedig azon az úton, amelynek talán mérföldköve a „Zoborvidéki lakodalom“. A gyönyörű népszokások felelevenítése pontos, alapos folklorisztikia gyűjtőmunkát igényelt mind a táncmotívumok, a zene, a népi rigmusok, mondókák s nem utolsó sorban a kitűnően kivitelezett népviseleteket illetően. Véleményünk szerint ez volt az ünnepi bemutató meglepetése s tegyük mindjár hozzá: kellemes meglepetés volt. Igaz ugyan az, hogy ennek a számnak még érnie kell, még nincs egészen az együttes vérében, természetesen ez mitsem von le értékéből. Fájó pontja együttesünknek a zene. A szimfonikus összetételű zenekar, hogy divatos kifejezéssel éljünk, sokszor nincsen szinkronban a tánckarral, az énekkarral. Néha olyan érzésünk támad, mint amikor Ankarában egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzésen a török belőrség fúvószenekara játssza a Himnuszt. A magyar népzene lelke sikkad el, idegen motívumok kavarognak a fülünkben. Nem tudjuk, vajon nem lenne-e helyesebb egy kiszélesített népi zenekarral megoldani a kíséretet? Az énekkarról mindjárt' a músor elején megállapíthattuk, hogy bizony volt már jobb is. Repertoárjuk elismerésre méltó, tartalmas s úgy érezzük a kórus jelenlegi hanganyagához mérten néhány számot illetően talán túl igényes. Erőtlensége mellett leginkább az a capella-számok tesznek tanúbizonyságot. Bárdos, Kodály és Bartók feldolgozásai azonban így is Az együttes énekkara nagy közönségsikerre számíthatnak. Végezetül régi óhajunkat szeretnők megismételni. Az együttes keressen és találjon lehetőséget, illetve módot arra, hogy műsorával nyári körútja alkalmával meglátogathassa Dél- Szlovákia városkáit s legalább nagyobb faivait. S itt újra meg kell Ismételnünk azt, amit a táncszámokkal kapcsolatban említettünk. Az együttes vezetősége a műsor tervezésénél, összeállításánál Igenis vegye figyelembe falvaink és városkáink művelődési otthonainak lehetőségét. Nem lépje túl önnön keretét. Mert mit kezdünk egy olyan együttessel, melynek műsora ugyan színvonalas, szép, tanulságos ám a színpadtechnikai megoldásokat illetően csupán a kulturális központokban léphet fel? A felvetett problémák megoldása az együttes vezetőségének a feladata. A tagságot Illetően nem marad más hátra, minthogy megköszönjük fáradságos munkájukat, a szabad idejükből ellopott estéket. A bratislavai főiskolákon tanuló magyar nemzetiségű hallgatók eleget tettek kötelességüknek. Lelkesedéssel szolgálják népi kultúránkat, odaadással ápolják hagyományainkat. POLÁK IMRE Jefroszlnyáf, hanem a padkára ágyaztak neki. Mihail sokáig forgolódott, és szaggatott lélegzését, sóhajtozósát hallva, Kszenyija sem tudott eisludni. — Kszeny... — szólalt meg óvatosan a férfi —, menjünk el Nahodkába, jó? Nem jól érzem én itt magam. Jó, Kszeny? Kszenyija hallgatott, A férfi 'erre lecsúszott az ágyról, és mezítláb odabotorkált hozzá a sarokba. — Nem bírom ki tovább, hallod? — Leereszkedett mellé a földre. — A fejeségem vagy, vagy nem? — Menj innen — mondta tompán. — Nem vagyok én a te feleséged. — Hát mi vagy? — Nem tudom. Menj innen, né dörgölőzz... — Nem megyek — mondta dühösen. — Nekem ebből elég. Lerántotta róla a takarót, és hátracsavarta a kezét, de Kszenyija erősebb volt, kitépte magát, és a függöny mögé menekült. — Mi megy itt, jő emberek?!' — üvöltött fel Mihail, felébresztve az egész házat. — Meddig tűrjem ezt? Afanaszij Szergejevics futott be elsőnek, nyomában, reszkető kezében a lámpát tartva, a halálra vált Praszkovja Grigorjevna, akit izgatottan tolt' félre az ajtóból Jefroszinya, s közben mondott neki valamit. Mihail egy szál hosszú alsóban szaladgált a szobában, minduntalan rálépve a lelógó madzagokra. — Hiszen én lemondtam róla, nem akartam elvenni!... Hát akkor hogy szabad ezt, apa, mama, térítsék hát' észre! A feleségnek a férjével kell aludni. Ő pedig... Nem így rendelte az Isten... Mit csináljak én most?, A pénzemet elszedték... Vaszilij testvér azt Ígérte ... — Fogd be a szád, szégyenfa,|zaf, miféle pénzt? — rivallt rá Jefroszinya. — Legalább takard el magad!' Másnak kell megtanítania, hogyan kell egy asszonnyal bánni? Birka!... — De ha ő... —„De ha ő!“ — csúfolta Jefroszinya. — Hallgass, és takard el magad, nem hallod? Pfuj, micsoda szégyen! Hát Kszenyija hol van? Afanaszij Szergejevics azonban már felfedezte a lányt a függöny mögött. Kirángatta a szoba közepére, és némán, vadul csépelni kezdte az öklével. — Né, apám, né vétkezzení Apám! — sikoltotta Kszenyija, karjával védve a fejét, de az f ‘ések tovább záporoztak rá. Nem baj — szólt Jefroszinya —, nem vétkezik, csak tanít, hiszen harag nélkül teszi. Kszenyija akkor fe^Jtanf, az ajtóhoz futott, lekapta kabátját az akasztóról, és mezítláb, abban a könnyű ruhában, amelyben ezekben a napokban aludt, kiíohant az utcára. Sokáig futott a sötét’ utcán — lábdobogás, kiáltozás szállt a nyomában — míg végül megállt, s egy fa hűvös, nyirkos törzséhez simult. Már senki sem üldözte. Egyedül volt az éjszakába merült falu szélén. Kutyák ugattak, valahol fellobbant, majd kihunyt a fény, Kszenyija felvette a kabátját', és továbbment, nehézkesen emelgette a lábát, amelyhez vastagon hozzátapadt a sár. Nem tudta hová megy — hát nem mindegy, hová? Nem érezte a hideget, nem hallotta, hogy zúg a szél, nem látta az utat. Előbb egy erdőn át, majd egy mezőn, aztán megint fák között folytatta útját. Feje fölött az égen csillagok pislákoltak. Keresztülment egy falun, majd egy másikon, de egyre csak ment tovább, nem pihent meg, nem állt meg sehol. Egyszer csak lerogyott és sírva fakadt. Sokáig sirt, a nyirkos földön ülve, de könnyei nem hoztak megkönnyebbülést. Felállt és folytatta útját. Most mán tudta, hogy hová, de amikor odaért Alekszejék házához, megrettent. „Ezt nem bocsátja meg az Ür“ — gondolta. / — A te bűnöd, a te bűnöd az egész — suttogta maga elé, s szemét a távoli égboltra függesztette. — Te mindent megváltoztathattál volna, de nem változtattad meg. Hát hol a kegyelmed? Gonosz vagy és kegyetlen! S bár megrémült a szívéből feltörő szörnyű szavaktól, most nem kért bocsánatot. Alekszejék háza aludt, aludtak a sötét fák a kertben, aludt a motorbicikli és Alekszej is aludt, meg az anyja is, aki valahogy Petrovnára emlékeztetett. Kszenyija ide jött' hát, ahová jönnie kellett, már csak egy lépés választotta el, egyetlen lépés — de ő nem tette meg. Nen mert belépni ebbe a házba, mert még mindig félt Istentől, és mert szegy eilte magit Alekszej előtt és minden ember előtt. Sírva tért le az útról, me-telen lábának nekicsapódtak a nedves fűszálak, és egyszer csak csillagokat pillantott meg a lába alatt; ekkor rádöbbent, hogy a tó meredek partján áll. A tó sötétebb volt az égnél, sotétebb az éjszakánál is, dermesztő hideget árasztott és a sápadt . .állagok úgy reszketek benne, mintha hideg 'élné őket. „Az én könnyeim is ide folynak .najd, apám?“ — hallotta a vékony gyermekhangot, és megértette, hogy útja vége* ért... iVége) A XX. Prágai Tavasz A nemzetközi zenei életnek évről évre visszatérő nagy eseménye a Prágai Tavasz zenei fesztivál. Ebben az évben huszadszor kerül megrendezésre. A jubileumra való tekintettel az ünnepi sorozat ez évben négy hétig, május 12-től június 11-ig tart, s műsora még a szokottnál is változatosabb. A megnyitó esten, hagyományosan, Smetana Hazám című szimfonikus költeménye hangzott el. A művet Václav Smetácek vezényelte, s a megnyitó előadás színhelye kivételesen a prágai Vár Vladislav-terme volt. A zenekari hangversenyeket természetesen a Smetana-teremben tarifák. A kiváló csehszlovák zenekarokon kívül a moszkvai rádió szimfonikus zenekara, a londoni szimfonikusok, és a clevelandi filharmonikusok is fellépnek a fesztiválon. A karmesterek listáján ott találjuk a többi között Charles Münch, Paul Klecki, Massimo Freccia, George Pretre, Zubin Metha, Sergiu Celibidache, Karel Ancerl, Václav Neumann és Alois Klima nevét is, A kamarakoncertek és a szólóestek színhelye a Művészek Háza, ahol elsőnek Fischer Annie adott Beethoven-estet. Ez évben számos vonósnégyes ad hangversenyt, így a Vlach-kvartett, a Quartetto ltaliano, a Janácek-vonósnégyes, a Lasalle-kvartett, a Smetana-kvartett, az Amadeus-vonósnégyes, a Weller-kvartett és a Prágai vonósnégyes. A műsoron szerepel a többi között Galina Visnyevszkaja dalestje, a „Die Reihe“ együttes Schönberg-estje és a prágai kamaraegyüttes koncertje is. Igen érdekesnek ígérkezik a történelmi jellegű épületekben és termekben rendezett hangversenyek is, így pl. Händel Baltazar című oratóriumának előadása a Vitus-kátedrälisban Helmut Koch vezényletével, vagy a salzburgi Mozarteum zenekarának Mozart-hangversenye a Bertramkavillában Bernhard Baumgartner vezénylete alatt, A csehszlovák Nemzeti Színház operaegyüttese is ünnepi előadásokat rendez a fesztivál tartama alatt, Smetana, Janácek, Hanus, Suchen, Duo» fák, Cikker, Martinú alkotásai mellett a műsoron szerepel Mozart Varázs• fuvolája és Don Jüanja, Beethoven Eidéliója, Wagner Lohengrinje, Richard Strauss Rózsalovagja, Puccini Toscája és Verdi Aidája is. A Sadler's Weill Opera együttese három estén vendégszerepei Britten, Sullivan és Strgvinszkij müveinek előadásával. Ebben az esztendőben nem rendeztek zenei versenyt, mert a zeneszer’ zök részére írtak ki pályázatot, amelyen mindenféle műfajú kompozU dókkal lehet versenyezni, A győztes műveket a jövő évi Prágai Tavasz alkalmával fogják bemutatni. Az idei Prágai Tavasz húszéves jubileumára három csehszlovák zeneszerző: P. Borkovec, V. DobiáS és E. SuehoA új müveket komponált, melyek most bemutatásra is kerülnek. Solymár József forgatókönyvírő és Zolnay Pál rendező filmje a Négy lány egy udvarban Igen érdekes és valóban mai problémát, vet fel. Manapság sok sző esik és íródik a magányról. A film ezúttal a vidéki értelmiség magányáról szól; négy csinos fiatal tanítónő „istenhátamögötti“ falusi magányáról. Eseménytelen napjaikat egy este jókedvű, kissé kapatos társaság zavarja meg. Jóképű fickók, kedves szemtelenségükkel hamar bebocsátást nyernek. A párok, ahogy ilyenkor lenni szokott-, nagyjából meg is találják egymást', vagy legalább is némi rokonszenv alakul ki köztük. Az egyik még szerelmes is lesz. Pesti útja során felkeresi a férfit, azonban csalódás éri. Visszatér a meghitt tantestületbe kis tanítványai közé. Sajnos, a forgatókönyv csak a probléma felvetésénél marad. A téma feldolgozása bizony felszínes. Egy ilyen időszerű társadalmi jelenséget’ több lelkiismerettel, elmélyültebben kellett' volna ábrázolni. Egy lány társ utáni vágyódásának ábrázolása következetesebb lett volna. Mert a többi háromnak alig van szerepe, jelleme, egyénisége. Jelenlétük a filmben csak helylyel-közzel indokolt. Zolnay Pál rendezőnek ’ez az első filmje. Mindent megtett, de a forgatókönyv gyengé't nem tudta feledtetni. Némi kárpótlást nyújt «néhány szép jelenet. A színészek közül elsősorban a népszerű Törőcsik Mari kedves, sokszínű alakítását dicsérhetjük. Mellette a vonzó Dallos Szilvia és Gábor Miklós játékát említhetjük. Jó még a kedvesmackó. újságíró szerepében Szirtes Adám. Nagy Annának, Farragl Máriának és Sza’oó Gyulának a fc .-gatóKönyv „jóvoltából“ alig jutott szerep. Az IGEN című fi'm írója Boldizsár Iván és Révész György rendező Is érdekes, időszerű probléma feldolgozására vállalkozott'. Arra Igyekeznek választ adni, hogy egy mai értelmiségi (jelen esetben mérnök) hogyan éljen. Főhősüket válaszút elé állítják,, akinek határoznia kell: megmarad-e a pillanatoknak való léha semmit sem vállaló, cinikus életmód mellett, vagy vállalja a jövö igenlését. Kis János mérnök dilemmája az elmúlt háború keserú emlékeiből és az atomháború félelméből következik. Első felesége szülés előtt halt meg egy bombatámadáskor. Második feleségét ezért nem akarja megérteni, aki születendő gyermeküket előzetes megegyezésük ellenére is a világra akarja hozni. Kis mérnök kötöttség nélkül kíván élni, nem akar rettegni gyermeke, családja jövőjéért. Magatartásén végül is győz a lelkiismeref és a szerelem. A téma igen súlyos, kár azonban, hogy meglehetősen tételszerü. Megkonstruáltnak hat a főhős alakja, habár az alkotók egy értékes, tipikusan mai intelektuelt akartak megrajzolni Kis Jánosban. Mégsem érezzük élőnek, emberinek. Magatartása, dilemmája nem eléggé elhihetően motivált. Nehéz megállapítani, hogy ez a Kis János valóban az atombombától való félelmében nem akar gyereket, vagy csupán kényelemszeretetből. Révész György rendező mindvégig ébren tartja az érdeklődést. Kulturáltan, biztos kézzel, hatásosan építi fel a jelenetek sorát Találó atmoszférájúak Szécsényi Ferenc képei. Különösen szépek a téli Balatonon forgatott' jelenetek. Jó színészi alakítást' nyújt: Béres Ilona és Darvas Iván A kisebb szerepekben Farkas Gabriella, Dajbukáí Iiona és Ascher Oszkár is hitales. KOVÁCS L. SZABAD FÖLDMŰVES 13 1965. május 22.
